Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-29 / 99. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 29. LESZ HOVÁ BEÁLLNI MAROZSI ÚRNAK IS! Telephelynek vagy szerelőműhelynek szűk a Petőfiváros A pótkocsis baromfiszállító autóra pillantva, azt hihetné az ember, liba­vagy kacsatelep nyílik az úttestre a kecskeméti Páfrány u. 19. szám alatt. Csak amikor közelebb érünk az épü­lethez, akkor látjuk, hogy ebben is ugyanúgy laknak, mint a többiben. A különbség, hogy a 46 éves Marozsi József fuvarozónak az utca a „ga­rázs”. „Vinném én.. de ekkorával, mint anj enyém...” — Ennyire keskeny az úttest mutatja. — Atzal, hogy egy részét elfoglalom, a járművek lassabban közlekedhetnek. Nem száguldozhat­nak úgy a kerékpározó gyerekek sem, mint az őrültek. Ennek csak örülhet­nek a szülők. Tetszetős érv a keskeny úttesten az 1-1,5 méteres szegély kisajátítására. Ha meghallgatom Marozsi urat, rész­ben neki is igazat adok. A Kecskemé­ti Baromfifeldolgozó Vállalattal szer­ződött szállításra. Az üzem a város túlsó végén van. Oda nem viheti a jármüvét. A tolvajok ellen védekezve jobb, ha szemmel tarthatja. Százki- lencven láda a kocsin. Este pulykáért megy a Dunántúlra. — Vinném én a kerítés mögé az autómat — ecseteli szorult helyzetét a vállalkozó —, de ekkorával, mint az enyém, nem tudok beállni. Száll a por, csepeg az olaj A Petőfiváros jó levegőt és csendet kedvelő lakói már nem először for­dultak hozzánk, hogy segítsünk meg­óvni környezetüket. A városközpont embertelen közlekedési helyzete és a túlzsúfoltság számukra (ma még) nem reális veszély. Azonban a Petőfi- városban is vannak aggodalomra okot adó problémák, ahogyan Cibo- ra Péter írja a Szirom utcából: „Az autószerelők az utcán javítják és próbálják ki a gépkocsikat. Felve­rik a port, szétcsepegtetik az olajat, a kipufogógázokkal szennyezik a leve­gőt. A szülök hét végén sem engedhe­tik ki gyermekeiket játszani az utcá­ra, mert a szerelők akkor is dolgoz­nak. Az utca nem szerelőműhely! Ha én kocsival 5 percre megállnék vala­hol Kecskemét központjában, fizet­nem kellene a parkolásért. — Mit mondanak mások a kiala­kult helyzetről? Hol játszón a gyerek? — Hozzájárultunk az út építéséhez elég drágán, hogy most már egy kicsit birtokolhassuk! A válasz egy, magát megnevezni nem kívánó férfié a Szirom utcában. A ház előtt sóderrakás, betonoszlo­pok és 300 gázszilikát tégla. A tetőtér • Ennyi autó! És hol a ját­szótér? • A rossz pél­da is ragadós! (Méhesi Éva felvételei) beépítésére vette ezeket, addig, amíg újra nem emelik föl az árakat. Az alacsonyabb áron való vásárlás mindenkinek joga. Az építőipari áruk és az utca forgalma azonban akkor lenne biztonságban, ha a tégla és a más két építőelem, szállításkor, mindjárt a kerítésen belülre került volna. A Petőfivárosban találtunk olyan utcai homokrakást is, amelyen már kizöldült a fű! Az egyik háztulajdonos — békés embernek nevezi magát, nem akarja, hogy neve megjelenjen — a Szirom utcai olvasó levelében szereplő gyere­kek szabadságának korlátozásához ezt fűzi hozzá: — Én is sajnálom a gyerekeket, mert nem játszhatnak kedvükre, de ennek nem az utcák elfoglalása az oka. A Petőfivárosban nincs játszó­tér. Hetényi János fuvarozó a kisiparo­sok közül az egyetlen a Szirom utcá­ban, aki riportunkban meri vállalni a nevét: — Engem nem szólhatnak meg azért, mert nem szeretem a környeze­tet. Nyolc fát ültettem a házunk elé. Azt ne kívánja senki, hogy a pótko­csis IFA-val beálljak az udvarba. Le­taposnám a szőlőmet. Nézzék, azt nem tagadom, hogy a foglalkozásom zajjal jár. Jobb volna telephelyen tar­tani az autót, viszont ebben az eset­ben naponta 1-1 óra időveszteségem lenne az induláskor és a hazaérkezés­nél. Az önkormányzat talál megoldást Valamilyen megoldás mégiscsak kell, hiszen a lakóhely elsősorban la­kó-hely, nem szerelőműhely és autó­telep. Ez a véleménye Farkas Gábor- né építészmérnöknek is a kecskeméti önkormányzatnál. Szerinte egészség­telen ez a helyzet, amely a Petőfivá­rosban és máshol az utcák egy részé­nek elfoglalásával kialakult. Fontos­nak tartja a közterületek és így az utcák védelmét, akár úgy is, hogy szervezzék újjá — más alapokon — a közterület-felügyeletet. Az úttest járműközlekedésre, a járda pedig ar­ra való, hogy gyalogosok haladjanak rajta. Ám bármiféle hatósági intézkedés csak akkor vezethet eredményre, ha valóra válik a régóta dédelgetett terv: telephelyeket hoznak létre a szállító'és a járműjavító kisiparosok számára. Az első ilyen telepet a Bajnok utca környékén építik meg, a vállalkozók szakmai és érdekvédelmi szervezeté­nek közreműködésével. Ezenkívül, a Dutép gokartpályája és a kadafalui út mellett is terveznek, 1-2 hektáron fuvarozóknak vagy autószerelőknek telepet, illetve műhelyt építeni. A jó hír nyomán örömmel számol­nánk be arról is, hogy megnyitották az első telephelyet, s Marozsi úr is odaviheti pótkocsis baromfiautóját a Páfrány utcából. Kohl Antal FILMJEGYZET Farkasokkal táncoló Már nem is meglepő a gyorsaság, amellyel manapság egy-egy nyugat­európai vagy többségében amerikai premier „lerohanja” a magyar nézőket is. Friss attrakcióként kerül a napok­ban a hazai vetítőtermekbe Hollywood Oscar-esővel jutalmazott sikerfilmje, a Farkasokkal táncoló. Az amerikai „nemzeti romantika” jegyében fogant mozidarab szinte semmiben sem emlé­keztet az „álomgyár” közelmúltban még divatosnak számított üzleti: sok- kolóan naturális vagy sci-fi-ihlette vo­nulataira. A nagy hevületü romantikus western produkció főszereplő rendező­je a pályáját a nyolcvanas évek elején indított Kevin Costner, aki ezzel a mun­kájával lépett az európai mozivilág sztárjainak sorába. Szó ami szó, egyáltalán nem feltűnő, hogy a mozidarab Costner első rende­zése. Teljesen száműzött westernjéből minden véres akciókra, pisztolypárba­jokra Írott sztereotípiát, nincsenek ben­ne nagy bankrablások és tüzes vizet is csak mértékkel isznak az indiánok. Az átütő sikert feltételezhetően csodálatos természetábrázolásának s a még holly­woodi mércével is meghökkentő szép­ségű állatfelvételeinek köszönheti. Csak ráadás, hogy eddig még sohasem látott alapossággal, körültekintéssel és szeretettel mutatja be az indián kultú­rát. Az indító képsorok, helyszíne Tenes- se állam, mégpedig az amerikai polgár- háború legvéresebb napjaiban. John Dunbar, az északiak tisztje olyan hős­tettet hajt végre, amelyért kitüntetésre jogosult: saját belátásától függ, hol kí­ván szolgálni. Dunbar a Vadnyugatot választja, és a háborús pokol után Dél-Dakota pré- rijein élvezi a magányt. Egy nap azután indiánokkal találkozik, és legyőzve fé­lelmét, ellenséges érzéseit, ellátogat tá­borukba. Barátokra, sőt egy indiánok nevelte fehér nőben szerelmére talál. És kezdetét veszi az elmaradhatatlan idill, miközben az amerikai hadsereg egyko­ri tisztje nevét is elfelejti. A Farkasok­kal táncolónak nevezett Dunbar ki­egyensúlyozott, családi életet él a szi- úknál, amikor az egész tábor amerikai csapatok kezére kerül. Ha dezertőrnek minősítik, amelyre minden okuk meg­van, a biztos halál vár rá. A sziúk azon­ban találékonynak bizonyulnak ... Hogy az amerikai közönségfilmek ítészei által legtökéletesebbnek minősí­tett produkció mekkora siker lesz a tengeren innen, még csak nem is tippel­hető. Tény, hogy a produkció közelebb áll a csak szerényen véres, történelmi kalandfilmek világához, mint a mozi­nézők legjelentősebb hányadát kitevő jelentő tinédzserek erőteljesebb hatá­sokkal dolgozó kedvenceihez. (károlyi) SAJTÓPOSTA BEISKOLÁZÁSI PANASZOK NYOMÁBAN A hozott tanulmányi eredményeik alapján vették fel a jelentkezőket a halasi szakmunkásképzőbe A rászorulótól megvonták a szociális segélyt? Kunszentmiklósi és szabadszál­lási szülők nevében fordult lapunk­hoz egyik olvasónk, s az alábbiakat tette szóvá: A kiskunhalasi kereskedelmi és vendéglátó iskolában 1991. már­cius 28-án volt a felvételi vizsga. De hogyan? A gyerekek és szüleik tan­termekben várták, hogy majd szó­lítják őket. Sokan reggel 8 órától délig izgultak, hogy sorra kerülje­nek. de hiába. Végül is összehívták az ott tartózkodókat, tudatva ve­lük: a jelentkezési lapon feltüntetett iskolai eredmény alapján született meg a döntés arról, kit vesznek fel az intézménybe, s kit nem. Tehát semmiféle vizsgára nem volt szük­ség. Ha eredeti szándéka az intéz­ménynek, hogy csak a hozott tanul­mányi eredmények számítanak, ak­kor fölösleges volt a diákokat és szüleiket behívni. Jobb szervező munkával meg lehetett volna ben­nünket kímélni a fölösleges időtöl­téstől. valamint az utazási költsé­gektől . .. E sérelmet ismertettük a Kiskun­halasi Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Iskola igaz­gatójával Jekő Györggyel, aki eze­ket válaszolta: — Nagy vált az érdeklődés az idei beiskolázásunk iránt, hiszen megkö­zelítőleg 400 lány és fiú nyújtotta be felvételi kérelmét. Helyünk azonban eléggé szűkös, így azután csak 224 tanuló nyerhetett bebocsátást a kö­vetkező tanévre. A túljelentkezés kö­vetkeztében arra kényszerültünk, hogy szelektáljunk, melyhez az ala­pot a diák által az általános iskolá­ból magával hozott tanulmányi ered­ménye adta. Noha az ipari szakmunkáskép­zőkben az a gyakorlat, hogy a tanu­lót foglalkoztató vállalat, vagy vál­lalkozó ajánlatából kiindulva hatá­roznak a jelentkezőkről, én azonban ennélfontosabbnak tartom az egyéni képességet, amit egyelőre a különfé­le tárgyaknál elért vizsgaeredmé­nyek tükröznek. Tanári karunk ilyen meggondolás alapján döntött arról, hogy a felvételi esély minimá­lis lehetőségét 17 pontban szabtuk meg; ami azt jelentette, aki hozzánk bekerült, annak a hármas tanulmá­nyi eredményt alapul véve, csak egy kettese lehetett. Efeltételek alapján is szinte erőn­kön felüli létszámot iskoláztunk be, hiszen az egyes osztályokban 40 gyerek is lesz. Sajnos, nagyon szű­kösek és mostohák az anyagi lehető­ségeink, s ezek megváltoztatására hiába kértünk eddig segítséget az illetékes szervektől. A diákokat és szüleiket azért hív­tuk be, hogy a már előbb elmondot­takat személyesen ismertessük ve­lük. Végül megjegyzem: ne legyenek elkeseredve, akiknek nem sikerült a mostani bejutás, hiszen ha 1 évig a választott szakmájukban dolgoznak, jövőre felvételt nyerhetnek a délutá­ni kurzusainkra, ahol két év alatt ugyanolyan oklevelet kapnak, mint­ha nappalos tanulóként végezték volna el tanulmányaikat az isko­lánkban. A Lehel fagyasztóládákra vállal termékfelelősségi kockázatot a biztosító Március 25-én megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük a bugaci Török Antal - korántsem egyedinek számító — esetét: jelentős mennyiségű élelmiszert kellett kipakolnia az elromlott fagyasztóládájából, s ez az áru elromlott a jótállási időn belüli javítás alatt, mely csaknem 1 hónapig tartott. Olvasónk kártérítést követelt, de ez ügyben senkitől sem kapott biztató vá­laszt. Soraink végén megjegyeztük: ha a garancia szabálya nem teszi lehetővé az efféle helyzetre vonatkozó megoldást, talán a kártérítés általános rendelete alapján kellene a sérelem ügyében eljárni. É cikkünkben foglaltakat a helyszínen vizsgálta ki a Colonia Biztosító Rt. Bács-—Békés—Csongrád Megyei Területi Igazgatóságának kárrendezési igaz­gatója, Tatár Endre, s.a megállapításáról az alábbiak szerint tájékoztatott lennünket: i V '* ^4«“' it 1 i — A Lehel Hűtőgépgyár ez év január 1 -je után gyártott fagyasztóládáira vállalunk termékfelelőssegi kockázatot, amely a garanciális időn belüli javítá­sokra terjed ki. Ez annyit jelent, hogy a gyártási hibából eredő károkat megtérítjük az érintett tulajdonosoknak. Az 1990. december 31-e előtt készült ilyen nagy értékű tartós fogyasztási cikk hasonló kárügyeinek intézésére a Hungária Biztosító Rt. az illetékes. Hogy a panaszosnak mégsem tudunk segítségére lenni, annak kizárólagos oka: jugoszláv gyártmányú a tönkrement fagyasztó, ami után nincs kártérítési kötelezettségünk. * * * Tudomásunk szerint az üzletekben olykor igen bőséges a kínálat a külföld­ről (nem csak Jugoszláviából) importált fagyasztóládákból. Érthetetlen szá­munkra, hogy ezen termékeket miért zárják ki a biztosítók a termékfelelősség kockázatából. A fogyasztói érdekvédelemből adódóan joggal várja el a vásár­ló: ne érje hátrányos megkülönböztetés, ha nem hazai gyártmányú fagyasztót vesz! I Aktatologató OTP Lakóhelyemen nem egyedi eset az enyém. Mások is tapasztalják az OTP helyi fiókjának aktatologató módszereit. Hogy ez mielőbb megváltozzék, azért tárom nyilvánosság elé saját ügyemet. Lakásvásárlás céljából nagy összegű kölcsönt vettem fel az említett pénzinté­zetnél. A hitelszerződés megkötésekor a már meglévő két kisgyermekem után igé­nyeltem a szociálpolitikai kedvezményt, amit akkor megkaptam. 1987-ben újból szültem, s a harmadik gyermek után is kértem a szóban forgó kedvezményt. Az OTP-nél azt mondták, jogosult vagyok arra, s ígérték, hogy in­tézkednek. Erre máig nem került sor. Kaptam ugyan e tárgyban levelet tavaly november közepén, s a pénzintézet biz­tosított a szociálpolitikai kedvezményem utólagos jóváírásáról, ám a törlesztendő összegem ma is ugyanaz, mint évekkel ezelőtt volt. Egy háromgyermekes családnak ma­napság kimondhatatlanul sok a terhe. Az ebből adódó állandó feszültséget, rossz közérzetet nem lenne szabad növel­ni bürokratikus ügyintézéssel, hitegetés­sel. Oláh Istvánná Jánoshalma Elgondolkodtató panasszal for­dult szerkesztőségünkhöz a Kun- szentmiklós, Hunyadi u. 9. szám alatt lakó Farkas Mária. A 80 éves néni ezeket közölte: t— Hosszabb ideje kaptam a szo­ciális segélyt, kéthavonta 1000, néha 1500 forintot. Mióta önkormányzat van, egyetlen fillért sem juttatnak nekem. Természetesen megkérdez­tem: miért vonták meg a pénzt? Erre az volt a válaszuk: a nyugdíjam eléri a havi 6 ezer forintot, meg aztán a lányommal élek, aki szerintük jól keres. Nos, az állításuk számszakilag ta­lán megállja a helyét, dehát nem fi­gyelnek a nagy kiadásainkra, ame­lyek után igen kevés pénzünk marad, íme a tények: Jómagam OTP-részletet fizetek, havonta megközelítőleg 3 ezer forin­tot. A maradékból kell rendeznem a rezsit, rendezni az élelmezés költsé­geit, s a gyógykezelésemmel kapcso­latos díjat, ugyanis beteg vagyok. A MA V-nál immáron 18 éve dol­gozó lányomnak két beteg gyerme­kéről kell gondoskodnia. Nagyon sok pénzébe kerül ez. Hogy a lét- fenntartását tudja biztosítani, még nekem is muszáj öt segíteni. Az egyik unokám esetében az ilyen kia­dások állandóak, hiszen születése óta van egészségügyi problémája. En a helyi tanácsnál sok-sok éven át dolgoztam fűtőként. Tizenhárom kályhát működtettem és tisztítottam nap mint nap. Hoztam be a szenet és a fát, majd vittem ki a salakot. A ci- pekedés miatt a lábaim tönkremen­tek, s ma már nem tudok munkát vállalni. Nagyon rosszul esik, hogy az önkormányzati urakat nemigen érdekli a becsületes munkásmúltam, s az sem, hogy a lányommal és csa­ládjával milyen szegényesen élünk. Ha az Ön által elmondottak min­denben megfelelnek a valóságnak, tehát tényszerűen bizonyíthatók, akkor jogosnak tűnik a méltatlan­kodása. Mi persze nem ismerjük a helyi önkormányzat segélyezési szempontjait — erről szívesen hal­lanánk részleteket is illetékesektől —, előttünk van azonban a hatá- lyps jogszabály, az esgt^il^nti segé­lyekről szóló 17/1986. (XII. 28/) ÉÜM számú, valamint az azt mó­dosító 10/1989. (IV. 15.) SZEM számú rendelet, melyek a követke­zőket tartalmazzák: Esetenkénti (rendkívüli) szociális segélyben lehet részesíteni azt a ti­zennyolcadik életévét betöltött sze­mélyt, akinek megélhetése veszé­lyeztetve van, és anyagi helyzetének átmeneti javítása más módon nem biztosítható. Elsősorban azt kell tá­mogatni, akinek a jövedelme lét- fenntartásához nem elégséges, illet­ve alkalmanként jelentős kiadásai következtében (pl. tüzelővásárlás, ruházat pótlása, magas gyógyszer- költség stb.) vagy egyéb ok miatt anyagi segítségre szorul. Naptári évenként ugyanazon sze­mély legfeljebb hat alkalommal se­gélyezhető, s annak összegét úgy kell meghatározni, hogy az hatha­tós legyen. E segély folyósítása iránti eljárás kérelemre vagy hiva­talból indul meg. A vonatkozó ha­tározat egyszeri, vagy az év során kiutalandó többszöri segély kifize­tését engedélyezheti. E döntésénél a hatóság nem vizsgálhatja a hozzá­tartozó, vagyis a tartásra köteles és képes házastárs, szülő, gyermek anyagi helyzetét. íme a legfontosabb tudnivalók, amelyek alapján javasoljuk: ügyé­ben még egyszer forduljon írásban a polgármesteri hivatalhoz, kedve­zőtlen válasz esetén a megyei ön- kormányzati hivatalhoz, esetleg a Népjóléti Minisztériumhoz. ÜZENJÜK Ádáméknak, Bajára: Az idegrendszerre, a vérképző rendszerre és az immunrend­szerre egyaránt jótékony hatású Béres- cseppek hazai klinikai vizsgálatai jelenleg is folytatódnak. A vizsgálatot végző szak­emberek eddigi megállapításainak lénye­ge: e cseppek hosszabb ideig tartó, folya­matos szedése esetén sem kell számolni káros mellékhatással. Most folyik annak bizonyítása, hogy e szer mennyire eredmé­nyes a daganatos betegség esetén való használatkor. Ezzel kapcsolatosan még megtudtuk: a Béres Export-Import Rt. célja, hogy a cseppek ne a gyógyhatású készítmények kategóriájába, hanem a gyógyszerek közé tartozzanak. Balogh Lajosnak, Kalocsára: Értesülése, miszerint a Dunántúlon központi elhatá­rozással 19 forintra mérsékelték a 3,2— 3,9 százalékos zsírtartalmú literenkénti te­jet, nem felel meg a valóságnak. Tény vi­szont az, hogy Tatán és Tatabányán a Kömyei Mezőgazdasági Kombinátból származó tej ilyen áron kapható. Ennek magyarázata: a tej közvetlenül a fejés, szűrés és hűtés után kerül a kijelölt bol­tokban felállított speciális tartályokba, ahonnan adagoló automata méri a tejet. Arról nincs hírünk, hogy az Ön lakóhelyé­nek nagyobb élelmiszerboltjaiban tervez- nek-e az illetékesek beszerezni-működtet- ni hasonló készülékeket, miáltal csökken­ne a tej fogyasztói ára. Csőke Évának, Kiskunhalasra: Nagy a valószínűsége annak, hogy idén július l-jétől lényegesen változik a vízdíjjal kap­csolatos mostani szabályozás. A szakmi­nisztérium tervezete szerint, kedvezmé­nyesen kapnánk a lakásonként meghatá­rozott mennyiségű vizet, az afölötti fo­gyasztás azonban már az önköltségnek megfelelő díjfizetési kötelezettséget vonná maga után. Úgy tájékozódtunk, hogy e döntése előtt széles körű vitát kezdemé­nyez az illetékes tárca. D. L.-nének, Lajosmizsére: A Népjóléti Minisztériumban nemrégen jelentették be, hogy a kullancs terjesztette agyvelőgyulla- dás elleni vakcina hamarosan kapható or­vosi vény ellenében. Az egységára nem éri el a száz forintot, amit az tesz lehetővé, hogy a költség többi részét a társadalom- biztosítás fedezi. „Kerekegyházi lakos" jeligére: Az 50-60 évvel ezelőtti földműveléshez, állatte­nyésztéshez igénybe vett szerszámokat, kisgépeket és egyéb eszközöket gyűjti ösz- sze Fábián Attila, aki az említett korszak mezőgazdasági technikaizáltságát idéző tárgyakból tanyamúzeumot szándékozik létrehozni. Az ország bármely részében lakó személy felajánlhatja az ilyen jellegű régi tárgyait, amelyért a kezdeményező házhoz megy, aki e címen értesíthető le­vélben: 5100 Jászberény, Dr. Varga L. u. 19. „Magángazdálkodó" jeligére, Szánkra: Zo-Bio-Si néven van forgalomban az a biotrágya, amelyet a nagytétényi Húsipari Hizlaló Vállalatnál készítenek környezet- szennyező melléktermékekből és hulladé­kokból: Szakembertől tudjuk, hogy ez a trágya erősíti a növény ellenálló képessé­gét, a tápanyag-szükségletét pedig teljes mértékben kielégíti, ezen kívül lényegesen javítja a talaj vízgazdálkodását és hu­musztartalmát. Sokak tapasztalata: a bio­trágyázott növények az átlagosnál többet teremnek. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents