Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-25 / 96. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 25. MI ALL EGY JÓ HÍR HÁTTERÉBEN? Kevesebb a baleset Furcsa kettősség figyelhető meg manapság a közúti közlekedési balesetekben. Egyfelől — ezt főként a jármüvei közlekedők tapasztalják — növekszik a fegyelmezetlenség, a durvaság, másfelől — ezt a statisztikák mutatják — csökken a szerencsétlenségek száma. Igaz- e mindkét állítás? Ez év április 15-éig 308 közúti közlekedési baleset történt, 15,3 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A halálos kimenetelű szerencsétlenségek 26, a súlyosaké és a könnyűeké egyaránt 10,7 százalékkal csökkentek. A számokból arra lehetne következtetni, hogy minden rendben van, ugyanis néhány fegyelmezetlen autóson, motoroson kívül mindenki betartja a közlekedésrendészeti szabályokat. Ez a megfogalmazás kissé elhamarkodott lenne, ugyanis a dolog nem egészen így áll. A forgalomszámlálók megállapították, hogy a múlt évhez viszonyítva kevesebb jármű vesz részt a közúti közlekedésben. Erre egy közvetlen adat is bizonyító erővel ad magyarázatot. Tavaly az összes közúti közlekedési baleset okozói 60 százalékában a személygépkocsivezetők voltak. Ebben az évben ez a szám 19 százalékkal kevesebb, ami azt mutatja — tekintettel a benzinár, az alkatrészárak, a javítási költségek emelkedésére — főként az úgynevezett vasárnapi vezetők állították le jármüveiket. A legtöbb’ tragédiát korábban a gyorshajtás és a szabálytalan előzés okozta. Ez is csökkenést mutat' ám 'ennek is ván magyarázata. A kisebb pénzű, s ezért gyakorlatlanabb járművezetők nem merészkednek ki a forgalomba. Ha egy kicsit mélyebben ássuk be magunkat a statisztikába, kiderül, hogy csökkenő számok mellett akadnak növekvőek is. Tavalyról az ittasság miatt bekövetkezett balesetek 14,5-ről 20,2 százalékra növekedtek, s a halálos tragédiákat a tavalyi 23,8-ról, az ittasság 33,3 százalékra növelte. Leegyszerűsítve, minden harmadik halálos balesetet az illumi- nált állapotban közlekedők okozták. Korábban arról is említést tettünk, hogy a közlekedési fegyelem — akárcsak az állam- polgári — romlik. A tapasztalatok szerint a közlekedők kisebbsége egyre jobban eldurvul. Nemcsak az Íratlan — udvariassági — szabályokat rúgják fel, de figyelmen kívül hagyják a kötelező előírásokat is. Nap mint nap arról győződhetnek meg a gépjárművezetők és gyalogosok, hogy a forgalomirányító jelzőlámpa piros színére egyesek behajtanak, sőt, nem veszik figyelembe a tilalmi, a veszélyt jelző, az utasítást adó táblákat, az útburkolati jeleket sem. Akkor miért csökken a balesetek száma? Mint említettük a közlekedők többsége a szabá- (lyok betartásával vesz részt a forgalomban, s egyre jobban kialakul bennük a védelmi, a baleset-elhárítási reflex. Ez abból áll, hogy a tapasztalt járművezetők — szabály ide, szabály oda — még ott sem törekednek az elsőbbségre, ahol pedig az egyértelmű. Óvatosan közelítik meg és haladnak át a kereszteződéseken, lassabban haladnak, a veszélyes manővereket gondosabban hajtják végre, azaz igyekeznek elkerülni a konfliktusokat. Amikor ezt mondjuk, nyomban szeretnénk hangsúlyozni: mindezt azért teszik, mert mások nem tartják be az előírásokat. Nem érdektelen megemlíteni, egy KSH-felmérés tanulságát. A Nyugatról behozott használt gépkocsik egyre több balesetet okoznak. Ennek okát nagyon könnyen és gyorsan megállapították. A nyugati típusú jármüvek gyorsak, motorteljesítményük nagyobb, de ugyanakkor nem biztos, hogy a 8—15 éves jármüvek biztonsági berendezései — a fékek — a gyorsaság arányában jól működ- nek-e. Csökkennek a balesetek, írtuk e cikk elején, de ha figyelembe vesszük, hogy néhány hónap alatt több mint háromszáz történt, ez önmagában is nagyon sok. Mit tesz a rendőrség ennek csökkentése érdekében? Sajnos, nem sokat tehet, ugyanis kevés a közlekedési rendőr. A közlekedők tudják, érzik, több rendőrjárőr kellene az utakra, és modernebb tech- . nika, de erre — bár Ígéretek, sőt, konkrét időpontok is elhangzottak — még várni kell! (Ki tudja, meddig?) Addig? Marad az autósok, a motorosok, a gyalogosok számára a balesetelhárító közlekedés. Gémes Gábor SZIGORÚAN BIZALMAS (I.) Gyalogmenettel a Don-kanyarba — Grassy tábornok levelei Bizonyára örvendezve értesül Bártfai Szabó László hadtörténeti kutató, a második világháborúban értelmetlenül elpusztult, megrokkanva vagy épségben hazatért katonák fölkutatásának kovászembere arról, hogy a több tekintetben szelídebb politikai klimájú Bács- Kiskun megyében, a Kiskunság hasábjain, már 1968 elején fölhívhattam a figyelmet a 13. hadosztály megpróbáltatásairól tudósító titkos beszámolókra. Nem tekinthetők tehát „eddig ismeretleneknek” — mint ez néhány napja lapunkban megjelent, A kecskeméti hadosztály doni parancsnokának emlékiratai című cikk állítja — Hollósy Kuthy László hadosztályparancsnok följegyzései sem. Negyedszázada a Kiskunságban Idéztem ezekből is, Grassy leveleiből is a Kiskunság 1968 1—2. számában. A téma újabb feldolgozására kérték a Néphadsereg szerkesztői. A Magyar Nemzet egyik vezető munkatársa közreműködésemmel folytatásos cikkben ismertette a Katona József Társaság iratai közül előkerült döbbenetes dokumentumokat. Tartozom az igazságnak azzal, hogy a Petőfi Népe csak az akkori megyei első titkár határozott kívánságára adott helyt 1973 februárjában a 7. ezred becsületét szétverve is megőrző Tormássy- Szávics Sándor életrajzának, háborús visszaemlékezéseinek. Később is közöltünk rövid részleteket, személyes emlékezésekkel kiegészítve, a levéltárban rejtegetett szenzációs, a tragédiát megörökítő, okait feltáró beszámolókból. A Bácskapocs- ban idős Antalfalvi János irta meg a 7. gyalogezred 1. zászlóaljának pusztulását. • Még mosolyogva szemléli, 1942 szeptemberében. Szombathelyi vezérezredes a frontra vezényelt egységeket. A miniszterelnök Kecskeméten Sokak kívánságának teszünk eleget, amikor a második doni emlékűt előtt ismét, új részleteket kiemelve, fölidézzük a 13. könnyű hadosztály borzalmas, szánalmas és hősies ukrajnai hónapjait. Az itt állomásozó csapatok tisztikarával mindig gondosan ápolták kapcsolataikat a Kecskemétet legmagyarabb városként emlegető polgári elöljárók. A háborús előkészületek keretében személyesen is vállalkoztak a polgárok „lelki felkészítésére”. Maga dr. Kiss Endre polgármester méltatta 1939 novemberében, a Katona József Társaság évadnyitó ülésén, a honvédség nemzeti jelentőségét. A tekintélyes irodalmi társaság pódiumán katonatisztek is fórumot kaptak. Természetesnek tartották, hogy Kállai Miklós miniszterelnök — ÚJ KÖNYVEK: English on Business oktatócsomag. (Omega, 2250 Ft) — Országú László: Magyar—angol szótár. I—II. 9. kiad. (Akadémiai K., 945 Ft) Joe Haines: Maxwell. (Láng, 149 Ft)— Házi praktikák, fortélyok. (Paramédia, 158 Ft) — Abády Ervin: A csodák hat napja. (Memocomplex, 129 Ft) — Business Travel Guide—Berlitz útikönyv üzletembereknek. (Welcome, 297 Ft) — Hárs Ernő: Éjféli tárlat. (Orpheusz könyvek) (Orpheusz, 80 Ft) — Kibédi Varga Áron: Szépen. (Orpheusz könyek) (Orpheusz, 80 Ft) — B. Király Györgyi: Sírj csak, lombikbébi! (Dél-Kelet Kft., 148 Ft) — Kosztolányi Dezső: Édes Anna. (Klasszikusok) (Editorg, 98 Ft) — Oláh Andor: A természet patikája. (Nefelejcs könyvek. 1.) (Béta, 89 Ft) Horváth József: A lehallgatástól a kihallgatásig. (Budapest Holding, 137 Ft) — A magyar helyesírás szabályai. 11. kiád. (Akadémiai K., 60 Ft) — Ray Bradbury: Fahrenheit 451. (Göncöl K., 144 Ft)—Duplex ultrahang. Szerk. Harkányi Zoltán. (Springer Hungarica, 2500 Ft) — Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül. (Klasszikusok) (Editorg, 98 Ft) — Kostya Sándor: A Felvidék. (Montázs, 150 Ft)— Kutyakozmetika. Szerk. Bálint Katalin. (Agricola, 215 Ft) — A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek. (Ikva, 150 Ft) — Oláh Andor: Szépségdiéta, belső kozmetikumok. (Életreform füzetek) (Arkánum, 78 Ft) — Klaus Rübsam: Merevlemezes tárolók. (Műszaki K., 240 Ft) — Tiltovszky Lóránt: A magyarországi németség a XX. században. (Corvina, 650 Ft) — Balia M. Anna: Csepp jelenség. (Hunga-Coord, 130 Ft) — Andersen: A kis hableány. (Forma-Art, 139 Ft) — A Biblia felfedezése 6. (Fabula, 340 Ft) - Az 1848—49-iki magyar szabadságharc vértanúinak emlékkönyve. (Ma Kiadó, 1380 Ft) — Geoff Hamilton: Az élet kertje. (Officina Nova, 498 Ft) — Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály. (Csokonai K., 125 Ft) — Mozart. Szerk. Stanley Sadie. (Zenemű K., 148 Ft) — Sara Paretsky: Holtpont. (Mars K., 149 Ft) — Erich Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan. 6. kiad. (Európa, 150 Ft) - Szacsvay Imre: Kárpátalja. (Officina Nova, 650 Ft)—- Walter Wager: 58 perc. (Fabula, 148 Ft). NEM FIZETNEK A SZOVJETEK Ki menti meg a bajba jutott vállalatokat? Magyar vállalatok százaiban, az ott dolgozók százezrei figyelik aggodalommal a szovjet kapcsolatok szinte teljes megbénulásáról szóló híreket. A legpesszimistább várakozásokat is felülmúlja az a gazdasági káosz, ami keleti szomszédunknál tombol. Ennek egyik, számunkra különösen tragikus következménye, hogy lényegében befulladt a két ország közötti külkereskedelem, a szovjetek egyszerűen képtelenek felállítani a dollárelszámolás rendszerét, az intézkedések sorra elhalnak. Csak ígéretek vannak, de egyre kevésbé világos, hogy kitől, lehet azokat számon kérni. Már az idei gazdasági tervek is a keleti piacok összeszűkülését prognosztizálták, de „csak” 20-25 százalékos forgalomcsökkenéssel számoltak. A valóságban azonban nem kizárt az idén az 50-60 százalékos visszaesés sem! Csakhogy a hazai vállalatok nem így tervezték ezt az évet. Március végén mintegy 200 millió dollárra becsülték annak a már elvégzett termelésnek a költségeit, amelyre van érvényes megrendelés, csak éppen semmi garancia sincs, hogy ez a pénz valaha is befolyik a magyar külkereskedelmi bankokhoz. Azelőtt a — sok vállalat által most visszasírt — promt inkasszós rendszerben mindez nem volt gond, hiszen amint az áru átlépte Záhonyt, a vállalat már meg is kapta az ellenértéket. A nagy kérdés most az, hogy dobjon-e mentőövet az állam — pontosabban a költségvetés — azoknak a fuldokló vállalatoknak, amelyek tulajdonképpen saját hibájukon kívül kerültek ebbe a kutyaszorítóba. A vállalatok egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kormányra, a közvéleményre, hogy a bankok és a költségvetés finanszírozza meg ezeket a megrendelt, de egyelőre behajthatatlan exporttételeket. Hivatkoznak az ellenkező esetben akár százezer fővel növekvő munkanélküliségre, a gyors vállalati összeomlások valóban nehezen felmérhető következményeire. Csakhogy a költségvetésnek erre egy vasa sincs. Egyetlen megoldásként a költségvetési hiányt növelve adhatna segítséget a bajbajutott vállalatoknak. Ez azonban pillanatok alatt meghozza a maga inflációs hatását, hiszen valójában fedezet nélküli vásárlóerő áramla- na ki. Az, hogy a szovjetek végül valóban fizetni fognak, egyelőre egy nagyon bizonytalan feltételezés. Kérdés, hogy ebben a helyzetben miként egyeztethető össze az egész ország érdeke, azoknak a százezreknek az érdekével, akiknek munkahelyét, megélhetését veszélyezteti a keleti piacok ösz- szeomlása. Mivel nagyon kétséges, hogy a szovjet fél — bár szüksége lenne a magyar termékekre — mikor lesz abban a helyzetben, hogy megbízható adósunknak nevezhessük, nagyon kétséges, hogy a bajba jutott vállalatok kisegítése nem jár-e nagyobb kárral, mint haszonnal. Addig ugyanis, amíg a vállalatok a költségvetésre kacsintgatnak — remélve, hogy csak nem hagyják őket tönkremenni —, lényegében folytatódik egy korábbi gazdálkodási mechanizmus. Ráadásul a konvertibilis piacra dolgozó vállalatok, köztük azok is, amelyek, a szovjet kapcsolat bizonytalanságát látva, már tavaly, tavalyelőtt piacot váltottak, nem számíthatnak effajta segítségre. A privatizált vállalatokról nem is beszélve. Azaz, indokolatlan előnyhöz jutnának a Keletre termelő vállalatok. A magyar gazdaság épp az idén jutott el — remélhetőleg — a fordulatig a privatizációban és a piacváltásban. Az idei hideg zuhany — a szovjet piac váratlan összeomlása — kétségkívül igen megnehezíti ezt a folyamatot. De az országnak további halogatásra, a megoldatlan gazdasági bajok továbbgörgetésére már bizonyosan nincs ereje. Ha a bajbajutott vállalatok tömeges megsegítése — ami csak a költségvetési hiány növelésével képzelhető el — újra lefékezi az olyannyira szükséges és már érzékelhető átalakulást, akkor köny- nyen megeshet, hogy jövőre vagy két év múlva többen vesztik el munkahelyüket, mint ahányan most ezzel a veszéllyel kell hogy szembenézzenek. P. É. jelképesen ill köszöntse a frontra induló csapatokat. Mit gondolhattak a tisztek, amikor az időközben főispánná előléptetett dr. Kiss Endre így hódította a búcsúzokat „a Haza korszerű, legyőzhetetlen fegyvereket adott kezetekbe”. Hamarosan kiderült, megalapozatlan volt vitéz Grassy József hadosztályparancsnok ígérete: a katonákat, „mint tulajdon gyermekeimet, győzelmesen vezetem a harcok múltán haza”. (Kecskeméti Közlöny, 1942. június 20.) A vezérkar tudta, hogy a nép ellenzi a háborút, ezért akadályozta meg az ünnepség élő rádióközvetítését. „Legfőképpen a ló” A „Szigorúan bizalmas. A háború végéig zárt. Felnyitható csak személyes utasításra. Liszka Béla polgármester” feliratú, szalaggal átkötött, lepecsételt dossziéban Grassy tábornok a Dontól, a kecskeméti búcsúztatás után 10 nappal írt levele a legkorábbi dokumentum. Eszerint Kurszktól gyalogmenetben jutottak el a majd’ ezer kilométernyire húzódó nagy folyóhoz. A polgármesternek szánt tudósítás együttérzésre szólította fel a címzettet. „Hogy egy ekkora menet mit jelent, azt elképzelhetitek. Bizony megérzi ezt az ember, de legfőképpen a ló”. Mint a vezérkar — akkoriban természetesen titkos — jelentéséből nyilvánvaló: a legfelsőbb katonai körök is gyorsan rádöbbentek a katonai vállalkozás felelőtlenségére. Kénytelen a generális bevallani: „a hadosztály 40 páncéltörő lövegéből csak 4 bizonyult korszerűnek, . .. így páncélos támadással szemben a hadosztály szinte teljesen védtelen.” (Folytatjuk ) Heltai Nándor HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL Kuvait újjáépítése 30 és 50 milliárd dollár közötti összegbe fog kerülni — közölte a nemrég felszabadított olajország londoni nagykövete. Korábbi nemzetközi becslések 100 milliárd dollár körüli összegre tartották a megszállás és a háború okozta károkat. A hidak és az utak nagyrészt jó állapotban vannak, a kórházak működnek. Nagyobb újjáépítésre az olajiparban lesz szükség, amely viszont a kuvaiti nagykövet szerint teljesen elpusztult. (MTI) Felére csökkenti kőolajexportját a Szovjetunió, ami jelentősen visz- szaveti az ország keményvalutabevételeit és ezzel együtt az import lehetőségét. A 125 millió tonna helyett a Szovjetunió 60 millió tonnát értékesít külföldön — mondta Gorbacsov, közgazdászok egy csoportja előtt. Az olajkitermeléshez szükséges alkatrészek hiánya miatt a Szovjetunió az 1989. évi 589 millió tonna helyett tavaly 552 millió tonnányit hozott a felszínre. Szovjet illetékes szerint az ipari termelés visszaesésének mértéke az idei év egészét tekintve elérheti a 15 százalékot. Gorbacsov közölte, hogy a visszaesés mindenre kiterjed, s még a hadiipari ágazatot sem kerüli el; ennek mértékéről azonban az államfő közelebbi adatokkal nem szolgált. Csaknem egy dollárral emelkedett a kőolaj hordónkénti világpiaci ára arra a hírre, miszerint a Szovjetunió a felére csökkenti a kő- olajexportját. Olajipari szakértők szerint várható volt a szovjet nyersanyag exportjának a mérséklődése, de a Gorbacsov által közölt mérték meglepő. (AP—DJ) Moszkva város tanácsa úgy döntött, hogy a szovjet főváros területéről el kell távolítani mind a kilenc, tudományos, illetve kutatási célokat szolgáló nukleáris reaktort és újakat nem lehet ott létesíteni. Egyedül a Kurcsatov nevét viselő atomenergetikai intézetben hét reaktor működik. A fővárosi hatóság a szövetségi és az oroszországi kormányhoz szándékozik fordulni, hogy elérje: még az idén állítsák le a kurcsatovi intézet legnagyobb teljesítményű reaktorát. (TASZSZ) A keletnémet gazdaságnak az idei nyár elejére jósolt gyors talpra állása nem fog bekövetkezni, az idei év végéig tovább tart a termelés és a foglalkoztatottak számának csökkenése — állapítja meg Berlinben közzétett előrejelzésében az alkalmazott gazdaságkutató intézet (IAW). Az intézet elemzése szerint a keletnémet országrészre számított hazai össztermék tavaly kimutatott 19 százalékos zsugorodása után az idén 23 százalékos csökkenésre lehet számítani. Az ipar esetében, amely a keletnémet gazdaság húzóerejének tekinthető, egyenesen 40 százalékos visszaesés ígérkezik. Mindazonáltal az év második felében jelentősen mérséklődni fog a hanyatlás üteme —jósolja a berlini intézet. Az idei év végén, az IAW előrejelzése szerint, a keletnémet munkanélküliek száma várhatóan eléri a 2,5 milliót (jelenleg 785 000), a rövidített munkaidőben foglalkoztatottaké pedig az 1 milliót (jelenleg 1,8 millió). (MTI) Jóváhagyták az Európai Közösség tagországainak környezetvédelmi miniszterei azt a tervezetet, amelynek célja legkésőbb 1996-ra igen jelentősen csökkenteni a teherautók és az autóbuszok légszennyezését. Az egyezmény két részletben irányozza elő a szén-dioxid, a szén- monoxid és a nitrogén-oxid kibocsátásának csökkentését. Szakértők szerint a határozat segítségével 40-60 százalékkal sikerül majd visszafogni a jelenlegi szennyezőanyag-kibocsátást. A határozat értelmében az új dízel teherautók szennyező hatásának korlátozására megszabott normák hasonlóak lesznek az Egyesült Államokban 1994-ben hatályba lépő normákhoz. (AP)
