Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-24 / 95. szám
1991. április 24. • PETŐFI NÉPE • 5 PEDAGÓGIAI NAPOK — ’91 „Erkölcsi értékek és az iskola” Az idén harmadik alkalommal megrendezett Bács-Kiskun megyei pedagógiai napokon ismét a legaktuálisabb oktatáspolitikai, iskolaszervezési, nevelési kérdésekre kerestek választ az egybegyült tanárok és oktatási szakemberek. Az „Erkölcsi értékek és az iskola” cimmel április 16-án és 17-én tartott előadás-sorozatot szervező megyei pedagógiai intézet helyettes vezetője, Hegedűs Deme Pálné bevezető szavaiban összegezte: ma nem a gazdaság, a politika, az egészségügy, a közoktatás, nem az érték van válságban, hanem a mindezeket létrehozó-alakító ember. — Az előadás-sorozat célja, hogy föltárjuk a problémákat és megvitassuk a kérdést, mit lehet tenni az iskolákban erkölcsi oktatás ürügyén — mondta el megnyitójában dr. Csorna Gyula, az Országos Közoktatási Intézet főigazgató-helyettese. — A hitoktatás, az erkölcstan kérdéseivel foglalkozó előadásokból és az utánuk következő vitákból egyértelműen látszott: a vélemények megoszlanak, a világi, vallástól mentes álláspontok és a vallási irányú megközelítések gyakran élesen elkülönülnek egymástól. A mihamarabbi konszenzus érdekében a meghívott szakemberek felvetettek néhány megoldási lehetőséget, közösen megfontolandó tényezőt. Az iskolákban nincs érdemben szó az emberről — kezdte előadását Kamarás István, az OKI főmunkatársa. Az oktatási intézményekben pedig szükség van az embertanra akár szemlélet, akár olyan tantárgy formájában, amely a test, a lélek és a szellem egységében élő, az önmagával, társaival, a természettel és a transzcendens dimenzióval harmonikus kapcsolatban álló emberről szól. Kamarás István kifejtette: a tárgy ha értéksemleges nem is lehet, világnézetmentes rendszerként elképzelhető. S mivel az ember szabad lény, felelős erkölcsi lény is egyben, így az embertannak szerves része az erkölcstan, s ez akár a tanba építve, akár önismerettel, akár művészetoktatással jelen kell hogy legyen az iskolában. Az előadás kitért arra, hogy létezik világnézet fölötti, laikus erkölcstan, még laikus vallásismeret is, hiszen az alapértékek, alapeszmények nagy része magából az emberből indul ki. Nem az a lényeg tehát, hogy legyen-e hittan az iskolákban, hanem az, hogyan adjuk át az alapvető értékeket és az, hogy ehhez hogyan kapcsolódjék a hittan. Dr. Nagy Péter Tibor kandidátus, az OKI munkatársa azzal kezdte felszólalását: az erkölcstan kérdése nem határolható el attól az általános vitától, amely a hit- és erkölcstan esetleges oktatása címmel tavaly lezajlott. A helyzet azóta annyiban változott, hogy az ideológiai-politikai vitából szakmai lett. A fakultatív hittan kapcsán az előadó megemlítette a feszültségeket, amelyek e tantárgy és a többi között létrejöhetnek. Az alternatívaként megjelenő laikus vallástörténet ismeretanyagának összeállítása megoldhatatlan, hiszen nem lehet világnézetmentes kérdéseket adni bizonyos vallásta- ni, vallástörténeti kérdésekre. Felszólalása végén dr. Nagy Péter Tibor az erkölcstannal kapcsolatban elmondta: az erkölcsi parancsolatok egy részében (ne ölj!, ne lopj!) általános az egyetértés, bár ezek konkrétan felmerülő fontos kérdésekhez — mint például a katonai szolgálat megtagadása és bizonyos bűncselekmények — nem nyújtanak segítséget. Olyan parancsolatok esetében pedig, amelyek a szexuális, a családi értékekre vonatkoznak, nem várható el a tanároktól egy értéksemleges álláspont. A megoldás: az emberiség kultúrtörténetének egésze, az irodalom, történelem, s bizonyos értelemben a biológia problémái szembesítik a gyerekeket a legfontosabb erkölcsi kérdésekkel. Emellett a tanárok, az oktatásban részt vevők egész magatartása meghatározott erkölcsi rendszert hordoz, a példa ereje pedig mindenképp fontosabb lehet valamiféle megfogalmazott igazságnál. F. M. Az ember embersége és az evangélium — Az ember lelke felett senkinek nincs hatalma. Sem a pedagógusnak, sem a papnak. Dr. Pröhle Károly evangélikus teológiaprofesz- szor előadásának e kiragadott mondata korántsem jelenti a nevelés tagadását. Ellenkezőleg: az emberi értékekről szólva a kereszténység, az evangélium tanításait az „ember emberré válásának” meghatározójaként emliti. Ez a folyamat — állítja — sohasem lehet befejezett, ami egyben azt is jelenti, hogy távolinak tetsző cél nélkül önmagunkat tagadjuk meg. Pröhle professzor a „nevelve nevelődünk” elvét vallja. Eszerint, ha nem hat ránk környezetünk, ha nem alakítja jellemünket gyermekünkkel vagy tanítványainkkal való kapcsolatunk, akkor nem vagyunk jó nevelők. Elvégre az ember képes megváltoztatni az értékrendjét és istene szolgálatába állítani azt. Az ember istene pedig nein más, mint akiben, vagy amiben leginkább bízik. így hát nem hitetlen a világ, mert bízik a gazdaságban, a vagyonban, a tudományban ... Itt kapcsolódik a professzor eszmefuttatásába az ész szerepe. Az emberi elme, amely a természet- tudományos törvényeket felismeri és alkalmazza. Tényként hivatkozik dr. Pröhle a vallás és az irracionalizmus, valamint az ateizmus és a racionalizmus összefonódására. Alapozni azonban nemcsak az észre, hanem az érzelmekre, az emberi tulajdonságokra is lehet. Mint ahogy a kapitalizmus a versenyszellemre, a szocializmus pedig a közösségi érzésre épít. Lévén a hatalomvágy erősebb az ember közösségi szelleménél, a kapitalizmus lépéselőnye az emberi természetből adódik. Márpedig a kínálkozó hatalommal élni kell. Pröhle professzor figyelmeztetése csupán annyi, hogy azt az igazságosságra, a szolgálatra kell birtokosának felhasználnia. Ellenkező esetben fellázad ellened minden, mert ez a tökéletes világ tökéletes rendje. A kereszténység feladata napjainkban nem lehet más — állapította meg dr. Pröhle Károly némi önkritikával —, mint az önbírálat. Tagadhatatlan ugyanis, hogy igazságtalanságokat e körökben is követtek el az elmúlt évtizedekben. János tanitása alapján: saját szemükből veszik ki elsőként a gerendát, hogy megmutathassák a miénkben a szálkát. G. T. T. TERHESGONDOZÁS Mindenkinek rossz időben jön a gyerek? Ajánlások a társadalombiztosítás és az egészségügy reformjához A terhesgondozás, a nőgyógyászatiszülészeti szervezet és intézményrendszere magán viseli az egészségügyi ellátás minden ellentmondásosságát. Jobbítása az egészségügy radikális reformjával lehetséges — állapították meg az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársai, a Terhesség—szülés- születés című vizsgálatuk eredményeit összegezve. Ajánlásokat fogalmaztak meg a társadalombiztosítás reformjához is. Losonczi Ágnes, a kutatás vezetője az MTI munkatársának elmondta: hamarosan megjelenő tanulmányukban kifejtik, hogy a jelenlegi rendszerben — amelyben van gondozói, védőnői, szakorvosi hálózat, szülészet, laboratórium — a terhes nőkkel elvileg sokan törődnek, gyakran mégsem részesítik őket megfelelő ellátásban. A társadalom felső rétegei „túlbiztosítottak”, az alsó rétegek pedig védtelenebbek, olykor „alulbiztosítottak”. Némelyik réteghez tartozókat többször és többen „gondozzák”, nekik a keresztszervezés terheit is el kell viselniük. A társadalom másik pólusán levőket viszont nem védi sem a tudás, sem az orvosi hálózat, sem a jó anyagi helyzet. Közülük sokan csaknem teljesen kiesnek a terhesgondozásból, vagy késve kerülnek oda, és nem is tudnak felkészülni az egészséges gyerekvárásra. A terhesség késői felismerése és a figyelem hiánya kockáztatja az anya és a magzat egészségét. Erre utalnak egyébként a csecsemőhalandóság társadalmi összefüggései is. A társadalombiztosítás átalakításával kellene rendezni azt a helyzetet, amely az úgynevezett állampolgári jogú ellátás kielégítetlensége és az orvosi szolgálat hálapénzzel történő honorálása között fennáll. A beteg ugyanis, bár biztosított, a zsebből kifizetett ösz- szegért semmilyen térítést nem kap, az orvos nem lehet biztos abban, hogy a hálán, olykor presszionált önkéntességen alapuló fizetségre mindig számíthat-e. Ebben csak az egyértelmű biztosítási rendszer segíthetne. A kutatók foglalkoztak a társadalom peremén élő gyerekek problémáival, az állami gondozottak szüleinek helyzetével, és alátámasztott érvekkel sürgetik az új gyermekvédelmi törvény megalkotását, korszerű gyermekvédelmi hálózati rendszerek kiépítését. A társadalomkutatók pszichológus, orvos, család- és gyermekgondozó közreműködésével végezték ezt a vizsgálatot Pest megyében, ahol a csecsemőhalandóság magasabb volt az átlagnál. Az első gyermeküket váró nőket keresték meg a terhességük utolsó harmadában, a szülésük után, majd amikor már a gyermekükkel éltek. A megkérdezett nőknek csaknem a kétharmada akarta, minden tizedik nő viszont nem kívánta a gyermeket, minden ötödik úgy vélte, „rossz időben" jött ez a gyerek. A terhes nők fele naponta egy-két vagy több órán át utazott munkahelyére és onnan haza, veszélyeztető munkakörülmények között dolgozott. A nők többsége keveset tudott a magzat méhen belüli fejlődéséről, későn, terhességének csupán nyolcadik hetében vagy az után fordult orvoshoz. Némelyek nem mentek orvosi ellenőrzésre, minden negyedik terhes nő tartósan betegállományban volt. A várandós anyák egyharmada betegként élte meg életének legszebb időszakát, a félelem zavarta meg a gyerek- várás örömét. A mai kórházi körülmények, a nőgyógyászok mentalitása, a kórházi ellátás minősége kedvezőtlenül hatott a szülés lefolyására, hangulatára. A gyerekvárás és -születés életforduló „vezénylésében” az egészségügy játssza a kulcsszerepet. Az egészségügyet teszik felelőssé a terhességellátás hiányosságaiért, a koraszülésekért, a csecsemők kis súlyáért, a veleszületett rendellenességekért, a csecsemőhalandóságért, pedig e bajok zöme nem egészségügyi, hanem társadalmi eredetű — hangsúlyozták a társadalomkutatók. KÉPERNYŐ Könnyes, kívánatos, kínos búcsúk Mondják, a megszokás más odik természetünk. Hozzánk tapad napi életritmusunk, környeze tünk, kedvelt időtöltésünk, barát iáink, ismerőseink köre. Még az ígéretes, a tudat alatt régóta várt változások is elbizonytalanítanak. A mindennapjainkból eltűnő személy, tárgy, ügyrend, szórakozása lehetőség olyan volt, amilyen, de legalább ismertük. Előfordulhat, hogy az új más magatartásit követel tőlünk, netán évek telnek el, amíg megszokjuk? E1Ő biz:ony! A sok változás miatt is r omladozik közérzetünk. Az elmú lt hetekben újabb és újabb meglepetésekkel nyugtalanitott milliók at a televízió is. Még azok is kedvetlenül hallgatják az újításokat, az átszervezéseket bejelentő nyilatkozatokat, akik még akkor sem dicsérték hangosan a műsort, ha traktorral sem lehetett volna őket e lvonszolni a képernyő elől. * * * Fanyalogtak a Hír háttér megszűnése miatt a műsorból már hosszú évek óta hiányoló, a sorva- dozó volt rendszer roskatag alapjait megkérdőjelező témákat, lényegi ügyekben másként gondolkodókat megszólal tató bátorságot. A hírek szerint a közeli hónapokban más műsoroktól is elköszönhetünk. Egyiket-másikat újrafésülve, átalakítva más műsorkörnyezetben, más időpontban újra nézhetjük. A haladást puszta létével is pártoló televíziónak vállalnia kell a holnapot, az átrende zést, az új arcokat, az útkeresést, at kockázatot, ha nemcsak megfelelőségre, hanem színvonalemelésre i s törekszik. Más újságcikk tornája lehetne az átszervezés szemléleti veszélyeinek, gondolati alapjainak, céljainak a megvitatása. Meglévő értékeink megőrzésének nyomatékosítása azonban halaszthatatlan. , Sokakat megörvendeztetett az Új Reflektor magazin továbbélteté- se. Ha valaha, most szükséges egy jól felkészült, felelős érdekvédelmi műsor. Az alma., körte összehasonlításokat sohasem kedveltem, kéretlen tanácsadás sem kenyerem, ám csak akkor igazolhatja — szerintem — létét a szakszervezeti műsor, ha következetesebben ragaszkodik eredeti céljaihoz, ha a Mit üzen a rá dió?-hoz hasonló körültekintéssel és segítő szándékkal próbál tisztá/ini gubancos ügyeket, mutatja be a;z indulatok és vélemények színét rés fonákját, az egyéni és közérdek olykor reménytelen feleselését. Bízunk abban is, hogy az Ablak az új műsoirtokban is zavartalanul ablakot nyi that napi bajlódásainkra, sűrűbben kitekinthetünk szép kertekre, rokonszenves emberekre; segíti szab ad időnk hasznos eltöltését. Elkeserednénk, ha mégis búcsúznunk kellene Ráday Mihály tévétörténet i jelentőségű műsorától. (Először v ált intézménnyé egyetlen ember közösségi buzgalma, először lett a köztudat része egy tévés személyiség, először mozgósított százezreket jó ügyekre, nyitotta rá szemünket közvetlen környezetünk szépségeire és rendetlenségeire, éreztette felelősségünket környezetünkért, életünk minőségéért a lándzsás és pálmaágas városvédő. Mások is ostorozzák ezért- azért a nemzeti elkutyulást, a lomha közönyt, a tolakodó dilettantizmust, de ő azt is elmondta, megmutatta, hogy miként reparálha- tók meg a megcsúfított, megsebzett műemlékek. Csak akkor strigulázott ki egy-egy ügyet, ha bemutathatta a megszépült, kijavított, előkeritett épületet, műtárgyat. Egy-egy elismerő pillantása többet jelentett pecsétes okleveleknél, jelentőségteljes hallgatása keményebben megriasztotta a vétkeseket, nemtörődömöket hivatásos tilalmaknál. Elfogadhatatlan, hogy eltűnjön a mostani és leendő nagyapák, nagyanyák szeme elől, akiknek oly sok szép épület, rendezett utca látványát köszönhetik a mai és a holnaputáni unokák. Mégis kiüthetik a honi műemlék- védelem, a hazai értékvédelem kezéből a lándzsát? Legyünk gyakorlatiasak Ráday- hoz hasonlóan. Mit tehetnénk önnön érdekünkben „megmentésére”? Gyűjtsenek aláírásokat a városvédő egyesületek? Célszerűbb volna, ha a parlamentben javasolná valaki az ügy egyedi elbírálását. Szép példája lehetne a nemzeti felelősségvállalásnak, ha csak a so- kadszorra politikus Ráday műsorvezetői mandátumának meghosz- szabbítását más pártok, a kormánykoalíció pártjai javasolnák. * * * Szívesebben búcsúznánk minél gyorsabban és véglegesen a képernyőt elko szító pongyolaságoktól, elfogultsá.goktól, tájékozatlanságtól. Heltai Nándor Adryan Lyne:, az Oscar-díjra jelölt Végzetes vonzerő, a Flashdance és a 9 és fél hét rendezője pályatársai között mindig is azon szerencsések közé tartozott, akik letéphe- tetlen kolonck ént „cipelhették” sa- , ját sikereik súlyát. Lyne, mint any- nyian mások, ennek ellenére pályája kezdete óta. égett a vágytól, hogy belevághasson valami igazán komoly, igazán fajsúlyos dologba. A nagy fogást, a többi között a Ghost-ot is jegyző, Jack Rubin forgatókönyve jelentette. Tény, hogy a végeredmény nemcsak Adryan Lyne, hanem a mai hollywoodi repertoár egy ik legkiemelkedőbb darabja lett. A produ kció (Jakob’s Ladder) a pszichohorror „kőkemény” műfajában született, amelyben oly sok a nagy hatású, ám öncélú, nézőriogató attrakció is. A főszereplő fiatalemberről, a Tim Robbins alakította Jákobról egy lényeges adalék szinte azonnal kiderül: rettenetes víziók gyötrik. A vízióknál csak eredetük, valóságmagjuk rettenetesebb: a vietnami háború, amely az amerikai film több generációja számára máig sokkolva inspiráló élmény. A Jákob lajtorjája is illeszkedik a munkáknak abba a nagy táborába, amely az amerikai fiatalok háborús pokoljárását írja le. Jákob, háborús veteránként, New York egyik lepusztult külvárosában él, ahol a piszkos, lezárt állomások között száguldó földalatti emberroncsok szálláshelye. Ez az a FI LM JEGYZET Jákob lajtorjája vidék, ahol az emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy a karácsonyi ünnepek táján még a Mikulás is megrabolja őket. Jákob, minden igyekezete ellenére, több időt tölt háborúhoz kötődő rémálmaiban, mint szürke, nyomasztó mindennapjaiban. Ugyanúgy szenved, amikor a filozófia doktoraként postáskodik, mint barátnője társaságában, a legintimebb pillanatokban. A víziók és a nem túlságosan lélekemelő realitás mögött csak nagyon ritkán villan fel a boldogabb, gyerekek és egy szeretett feleség társaságában töltött múlt. A Jákob lajtorjájában mégsem annyira a rémálmok, mint inkább felhasználásuk, szerkesztésük módja a figyelemre méltó. A főszereplő maradék erejével a rációba kapaszkodik, hogy megfejtse irracionális élményeinek eredetét. Egykori vietnami bajtársaival találkozva döbbenten tapasztalja, hogy mindannyian ugyanazokkal a nyomorító lidércekkel küszködnek, ám félnek beszélni róla. Félelmüket csak fokozzák azok a titokzatos balesetek, amelyeknek társaik egy re-másra áldozatul esnek. Az azonosíthatatlan ellenség, a szupertitkos rendőrség minduntalan felbukkan Jákob környezetében is, hogy még tovább fokozza az amúgy is nehezen viselhető rettegést. A visszatérő hallucinációk azoiaban mégiscsak irányjelzőnek bizonyulnak, egyre pontosabban mutatnak egy őrületes vietnami éjszaka felé, amikor a néhány napos katonák nem az ellenséget, hanem egymást támadták. Egy nap Jáko- bo t felkeresi a lelkiismeret-furda- lá/stól gyötrődő, kísérletezésre kenyszerített vegyész, és megérti, hogy — majmok és vietnamiak Után — a Pentagon kísérleti alanyai voltak, akiken agressziófokozó drogot próbáltak ki. A vegyszernek az lett volna a dolina, hogy a túlságosan „civil”, sze- jdd újoncokat öldöklésre serkentse. .A hatás azonban olyan „tökéletes” volt, hogy az ellenséget be sem várva egymás irtásába kezdtek. (A film végén rövid felirat adja tudtunkra, hogy megbízható informátorok szerint valóban folytattak ilyen kísérleteket Vietnamban, bár a Pentagon tagadja.) A mozidarab címéhez is ekkor kapjuk meg a magyarázatot, ezt a szert ugyanis a titkos katonai laboratóriumokban Lajtorjának keresztelték el. K árolvi Júlia
