Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-16 / 88. szám
4 • PETŐFI NÉPE *1991. április 16. A PETŐFI NÉPE RENDKÍVÜLI SZÍNFOLTJA Erő van bennünk! Dr. Walter Binder 1947-ben született. Tizennégy ér óta önálló gyógyászként dolgozik a Passauhoz közeli városkában, Deggendorfban. A természetgyógyászatról és a testenergiáról eddig hét szakkönyve jelent meg. Binder úr Németországban, a Bavenvaldi Spirituális Munkakörnek, valamint a Parapszichológiái Szövetségnek az elnöke, szervezője. Gyakorlatával és tudásával elnyerte a reikimester címet. Az ausztriai Innsbruckban a dr. Andreas Resch professzor vezetése alatt álló Határtudományok Egyetemének is tanára. Legfőbb gyakorlati tantárgyai az akupunktúra, a homeopátia és a Chakren-kezelés. Binder úr és felesége, Gizella asszony a napokban Kecskeméten járt, ahol reikiszemináriumot tartott az érdeklődőknek. Ekkor kértünk interjút dr. Walter Bindertől. — Milyen tapasztalatokkal tér haza Kecskemétről? — Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy kedvező benyomást tett rám a város és a reikiszemináriu- mon részt vett közönség. Vártak, kedvesen fogadtak — ez különösen jólesett. Nem csak én irányítottam a foglalkozásokat, hanem jugoszláv és orosz bioenergetikusok is bekapcsolódtak. Meglepő, hogy ekkora az érdeklődés e területen, illetve jól felkészült szakemberek tevékenykednek errefelé. Az a véleményem, sok mindent tudnak itt az emberek, kérdéseik is szakszerűek voltak. — Igen. Az utóbbi néhány esztendőben kapott nagyobb területet nálunk a természet- gyógyászat és ennek különféle gyógyító módozatai. — Valóban meglepő, hogy egyre több országban mutatnak érdeklődést ez iránt. És konkrétan a reikiképesség által létrehozott energia is a figyelem középpontjába került. A bioenergia nemcsak a betegségek gyógyítására alkalmas, hanem például arra is, hogy az emberek kiegyensúlyozottabbak legyenek, társadalmi kapcsolataik feszültségmentesekké váljanak. — Mindez tanulható? — Igen. Az energia tudatos használata tanulható. A reiki lényegében nem más, mint univerzális, egyetemes életenergia, amely minden jelenségben érvényesül, miután mindent átitat az Isten alkotó, teremtő ereje. Ha ezt az erőt feltárjuk, akkor ez közvetlenül átültethető az emberre és minden élőlényre. így lehet hatni a belső összhangra és az energia kiegyenlítésére. — Ön hogyan került kapcsolatba a reikivei? — Immáron tizennégy éve foglalkozom ezzel. Dr. Mikaro Usui, nagy tekintélyű japán orvost tekintem mesteremnek a reiki területén. Orvos vagyok, így hát előbb az emberi test megismerése, a gyógyászat volt az elsődleges, majd az energetikai rendszerek következtek és az akupunktúra. Az út a reikihez vezetett. — Hogyan lehet ezt a tudományt elsajátítani? — Mesterről mesterre száll. Ha azt vesszük, ez a gyógyítási mód több mindennel összekapcsolható. Szemináriumaimon filozófiai, hittudományi tanulmányaimat, a modern és a természetes keleti gyógymódok alkalmazása során szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalataimat is felhasználom. Az első cél az, hogy megnyissam azokat a csatornákat, melyeken a kozmikus erő betér, majd azokat, amelyeken távozik. A reikiképesség tehát abban rejlik, hogy az ember átveszi és továbbadja az univerzális erőt. (— Látom, ön nem hisz ebben ... —jegyzi meg Gizella asz- szony fotósunkra sanditva.) — Miért? Hit kérdése? — Nem, nem kell hozzá hit, mert magától is működik. Ha ön is kipróbálná, biztosan meggyőződne arról, hogy létezik ez az energia. Másképp nem megy, hiszen csak a saját tapasztalata alapján győződhet meg valamiről. — Még mielőtt belebonyolódnánk, tegyük fel, szombat óta allergiás rohamokkal küszködöm, ami eltart novemberig. Ön segíthet? — Igen, segíthetek. Jöjjön el a legközelebbi foglalkozásomra. Eredménnyel jár majd! — Binder úr! Több pszicho- spirituális munkacsoportot is vezet. Érdekelne, hogyan dolgoznak. — A lényeg az, hogy a bennünk rejlő erőket fel kell fedezni. Gondolataink, testi fizikumunk megváltoztathatók általuk. Szeretném közelebb hozni a természetes tudományt a természetfölöttihez, mert mindkettő azonos forrásból merít. A gyógynövényekben, a természetes gyógyszerekben észrevétlen és felderítetlen az az erő — mint szervezetünk orvosa —, amit meg kell ismernünk. — Mire használható a reiki- energia? — A ház körül? A növényeknek, az állatoknak is átadható a reikienergia, ami által növekedhetnek. gyógyulhatnak. De adható energia a robotgépeknek is. — Önben lakozik most is az energia? — Igen. Mindig, amíg élek. — Úgy tudom, a betegségek is gyógyíthatók a reiki által. — Csak a kezdeti stádiumban lehet segíteni. A funkcionális zavarok megszüntethetők. A vérnyomás, az immunrendszer betegségei, vagy a nyakfájás is szóba jön, de komolyabb, előrehala• Dr. Binder: „Melegséget, forróságot lehet érezni . ..” Fotó: Gaál Béla dott szervi betegség nem gyógyítható a reikienergia által. Persze, olykor lehetnek kivételes esetek. Az én praxisomban is volt olyan, hogy egy áttételes rákost hozzásegített a gyógyuláshoz a reiki. Paciensem klinikai kivizsgálás alatt állt, orvos kollégáim nem hitték el, hogy a reikienergia használt. — Mennyi ideig tart a kezelés? — Változó. Attól függ, milyen súlyos a betegség. Általában heti három alkalommal jönnek el hozzám, egy-egy órára. — És mit kell akkor csinálnia a betegnek? A vizsgálóasztalon fekszik. A test felett végigvezetem a tenyereimet, elöl, azután hátul. — Milyen a megítélése ennek a képességnek Németországban? — Nem mondhatnám, hogy ellenséges a hozzáállás, bár vannak olyan orvosok, akik kissé féltékenyen szemlélik tevékenységünket, merthogy elveszíthetik pácienseiket. Miután a reikiener- giával mindenki rendelkezik, nincs konkurencia, bár kétségtelen, hogy az orvosok előnyben vannak, hiszen a gyógyítás tudománya is fontos. — Mi van akkor, ha nem jön be a gyógyító hatás? — Ilyen nincs. — Kérem, végezetül adjon praktikus, könnyen elsajátítható gyakorlatokat, tanácsokat az érdeklődő olvasóknak. — Ez az újságon keresztül nehéz lenne. Majd jövök még Kecskemétre! Borzák Tibor A SZERK. MEGJEGYZÉSE: Korábbi, hasonlóan érdekes „csodadoktorok- kal” készült interjúink után megszaporodtak olvasóink telefonjai. Mi senkit nem tudunk összehozni a külföldön élő és praktizáló orvosokkal. Elkerülve az újabb telefonáradatot, itt közöljük Binder úr címét, aki felhatalmazott erre: Walter Binder, Leim féld str. 17. 8360 Deggendorf. Németország. AZ OLVASÓ HANGJA Jobban meg kell Ne etessék becsülni a földet a közvéleményt! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Németh Károly kéri Dávodról, hogy a föld tulajdonlásának kérdéséhez hozzászólását szíveskedjék eljuttatni a parlamenthez. Mert a földmagántulajdon nélkül az ország privatizációs tevékenysége öszvér megoldás. Aki jogos rá, kapja vissza, ha igényli és hasznosítsa jellegének megfelelően. Mások meg vásárolhassanak hosszú lejáratú hitelre. Mert a föld mint termelőeszköz különleges, nemcsak kizsákmányolni kell. azaz kivenni belőle mindent, hanem visszaadni is. A föld egy biológiai (élő) komplexum, ezért jobban meg kell becsülni, mint akármilyen gyárat. Mert gyárat, azt lehet építeni, de földet, ami terem és életet ad, olyat még senki nem gyártott. Tehát jobban meg kell becsülni a földet, erről tárgyaljanak a Parlamentben. Mert a húsz aranykoronás földekből csináltak öt aranykoronás földet, mert a földeket nem trágyázzák. Az országban jártam- ban-keltemben azt tapasztaltam, hogy a kolhozo- sítás előtt 7-8 ezer állat volt egy községben, ma egy fia kisborjú sincsen. Azért nem tudják trágyázni a földeket, mert nincs mivel. Az ilyen téeszek kezéből azonnal ki kellene venni a földeket, és magán- tulajdonba adni, mert nem azért nem lesz termés az országban, mert magántulajdonba kerülnek a földek, hanem azért, mert a szovjet mintára épített kolhozokban, tisztelet a kivételnek, 20-30 éve nem trágyáztak és az aszályra hivatkoztak. Mert nem ott a baj, elvetik a földet, de a termés nem lesz kielégítő, mert nincs talajerő-utánpótlás. Százával vannak ilyen kolhozok, bár használnak műtrágyát, de annyira elsavanyodott, kizsigerelt talajú földjeink vannak, hogy lassacskán a nagyüzemek nem tudják megtermelni az ország szükségletét. Engedtessék meg nekem, hogy Torgyán József szavait idézzem, miképp az ezredfordulóra pusztasággá válik az ország, melynek, mint megtudhatták, tejjel-mézzel folyó kánaánnak kellene lenni. Mert ha a dolgos parasztembernek adják ki a földet, az éjt nappallá téve dolgozik és minden fillérjét belefekteti a földbe és mindent megad annak, hogy bőségesen teremjen, amit a százával szanálásra kerülő téeszek nem tudnak megadni. És ismétlem, hogy nem az aszály, hanem a hanyag gazdálkodás tette .tönkre a földeket. De vannak jó! gazdálkodó, téeszek is, amit neiiíszükséges szétvéffll', fik Dávo* di Augusztus 20 Tsz, Csala Imre és Janotka József vezetésével. Olyan jó gazdálkodást folytatnak, ezrével tartanak jószágot, és egész határrészeket trágyáznak le évente, és terem a föld bőségesen. Szeretném, ha a tőlük tanulni akarók megnéznék, hogy hogyan kell gazdálkodni. Tisztelettel: Németh Mihály, Dávod Tisztelt Főszerkesztő Úr! Szíves elnézését kérem, amiért levelemmel zavarom, de segítsége nélkül, tudom, semmire sem juthatok. Valójában az Önök lapja segitett megoldani a volt lakásproblémámat. Ezért külön köszönetét szeretnék mondani Önnek és a Petőfi Népe teljes hírlapírói és szerkesztői közösségének. Az egész ország jól ismeri a mi megyei lapunkat, és erre minden Bács-Kiskun megyei ember büszke lehet! Tudom, nem lehetnek mindenben és mindenki segítségére, de mióta Mátyás meghalt, csak szaporodik az igazságtalanság. A szociális ügyintézésre gondolok! Itt, Szabadszálláson, a községházán elismerten jól bevált vezetőink vannak. A probléma a beosztott ügyintézők tájékozatlansága! De kérdem én, miért csak úgy oldható meg minden baj, ha a polgármester vagy a jegyző jár személyesen utána? Nem vitás, vannak odaadóan, lelkiismerettel dolgozó tagok, de mint mindenütt máshol is, van „selejt”. Az itteni szociális ügyintéző több ponton is eltér a lelkiismeretes tagságtól. A szociális segély keretét a lehető leghamarabb kimeríti, mert vannak olyan kérelmezők, akiktől fél. így kaphatnak olyan emberek havonta több ezer forint segélyt, akik életükben nem dolgoztak, köztudottan alkoholisták, és a szociális helyzetük sem indokolja a segély megítélését. De az én problémám nem érdekes! Szabaduló vagyok, ittas vezetésért ültem 7 hónapot. Bent dolgoztam, de csak 1900 forintot kaptam. Nős vagyok, két kiskorú gyermekem van, és mindezek mellett rokkantnyugdíjas. Törvény szerint jár a szabadulósegély, rendkívüli segély gyanánt. Ennek minimális összege a havi létminimumnak megfelelő 7000 forint körüli összeg. Igaz, én csak 3000 forintot kapok! Hogy miért? Gondolom azért, mert én a társadalom salakja vagyok! És erre a segélyre is egy hónapot kell várni. Kérdésemre az itteni ügyintéző azt felelte, csak most lett kész a papírmunkával, hiszen húsvét volt! De akkor kérdem én, mi van azzal a szabadulttal, aki „kijön” és idekint se lakása, se munkahelye, se pénze. Akkor miért van a sok szöveg a szabadultak társadalomba való beilleszkedéséről? Megmondom én! Már csak ha meg- , meuyifiadim,,Azréft, rhogy etessék ^kö^élppxéwt., A megtévedt embereket segíteni kellene és nem „óltagatni’*, ahogy ezt á börtönzsargön monoja. ‘ Szíves figyelmét és megértését előre is tisztelettel köszönöm. Kérem, ha módjában áll, segítse levelem közlését, hogy ezzel is felébresszük a szunnyadó demokráciát. Szabadszállás, 1991. április 2. Hauzer Attila Hétköznap a gyermek- könyvtárban Öt éve költözött új helyére Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Városi Könyvtár gyermekkönyvtára. A tágas térség, a körülményekhez képest gazdag könyv-, videofelvétel- és lemezgyűjtemény hasznos, tartalmas időtöltést teremtett az oda látogató diákoknak. Az előző évben két és fél ezren iratkoztak be, az általános iskolás korosztályhoz tartozóknak háromnegyede járt rendszeresen a könyvtárba. A kicsiknek és a nagyoknak egyaránt klubot nyitott a könyvtár. A Micimackó klubban szombatonként találkoznak a gyerekek. A helytörténeti klubban a felsőtagozatos diákok gyarapítják ismereteiket szülőföldjükről, s vetélkedőn adnak számot tudásukról. A mesemondó versenyt 1990 óta a könyvtár önállóan szervezi. Az elődöntőkön hatvanhétén szerepeltek, s huszonketten jutottak a döntőbe. A megyei versenyen a kiskunfélegyházi Kovács Flóra szerezte meg az első helyezést. • Elmerült szemlélődés az olvasóteremben. (Szöveg: M. D. Fotó: Straszer.) • Könyvet cserélnek a kisdiákok.
