Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-15 / 87. szám
1991. április 15. • PETŐFI NÉPE • 3 KECSKEMÉTI KÖLTSÉGVETÉS Múlt pénteki számunkban „Működőképes marad-e Kecskemét?” címmel egy beszélgetést közöltünk Lengyel László képviselővel, aki a városi SZDSZ-képviselőcsoportjának álláspontját fejtette ki Kecskemét idei költség- vetéséről. Nem akartunk képviselői vitát nyitni lapunkban a me- gyeszékhely költségvetéséről — a városatyáknak igazán volt idejük és módjuk erről vitázni —, de a cikk megjelenése után a közgyűlés szocialista frakciójának nevében dr. Brú- szel László azt kérte, hogy képviselőcsoportjuk véleménye is nyilvánosságot kaphasson. A frakció két tagja ugyanis nem fogadta el a költségvetést. — A vita során végig hangsúlyoztuk, hogy a költségvetés összeállításának vezérlő elve csakis a „biztonság a bizonytalanságban” lehet — mondta dr. Brúszel László.- Az Országgyűlés rendkívül nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, amikor az 1991. évi állami költségvetés elfogadásakor olyan induló pozíciót határozott meg, amely nem fedezi az úgynevezett kötelező feladatok pénzügyi szükségleteit. Betervezték a helyi adókat, de ezek beszedésének realitása kérdéses. Kecskemét költségvetésében is számolnak a helyi adókkal, mint lehetőséggel, de véleményünk szerint illúzió azt hinni, hogy ebből a város számára jelentős összegek folynak be. A reális tervezést bizonytalanná teszi az is, hogy az Országgyűlés még nem fogadta el az önkormányzatok feladat- és hatásköréről, valamint vagyontárgyaikról szóló törvényeket. Mindezeken felül Kecskemét az előző évekhez hasonló terhekkel indult 1991-ben: hiteltörlesztés, egyéb áthúzódó kötelezettségek, romló intézményi feltételek. Ilyen helyzetben a költségvetés tervezésekor kizárólag a biztonságosan számítható bevételekre lehet alapozni a kiadásokat. Az első változat ennek az igénynek eleget tett, mi azt el is fogadtuk. De a közgyűlés egyes bizottságai, képviselőcsoportjai, illetve a nem pártalapon szerveződött „lobbyk” leszavazták. Újabb és újabb igényeket jelentettek be. „Belehajszolták” a költségvetés készítőit egy olyan pénzügyi tervbe, amelynek nem vitathatók a kiadási igényei, de a bevételi oldal megalapozatlan. Az „én megszavazom a te javaslatodat, te megszavazod az enyémet” alapon kikényszerítették ezt a költségvetést, amelyben, szerintem, azok sem hisznek, akik megszavazták. — Önök pedig mossák kezeiket ? ~ Nem. Mi ugyan nem fogadtuk Helyi adó nélkül nem megy? el a költségvetést, de minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy a város gyermekei nyugodtan tanulhassanak, legyen egészségügyi és szociális ellátás, a nélkülözők enni kapjanak, röviden: Kecskemét működőképes maradjon. De elhatároljuk magunkat mindazoktól, akik miután — úgymond kényszerből — megszavazták ezt a költség- vetést, nagyon is érezve a benne lévő feszültségeket, utólag kétségeket és bizalmatlanságot keltenek a város közgyűlését illetően. Ezek után megkérdeztünk egy igennel szavazó képviselőt is, dr. Bányai Endrét (MDF-lista), aki „civilben” pénzügyi szakember; — ön miért fogadta el Kecskemét költségvetését ? — Nem azért, mert ez olyan kitűnő pénzügyi * terv, hanem azért, hogy lépjünk végre túl a vitákon és számokon. Kényszerítsük rá a költségvetés végrehajtóit — a polgár- mestert és hivatalát —, hogy a lehető legjobban hajtsák végre, minden lehetőséget kihasználva teremtsék elő a fedezetet. Amikor felszólaltam, elmondtam, hogy irreális a költségvetés, ha nincs megteremtve a pénzügyi alapja, ha nincs pénzügyi egyensúly. Minek mondjam el ugyanazt annyiszor? Igennel szavaztam, hogy lépjünk végre tovább. Ez a költségvetés egyébként nem tartalmaz irreális vágyakat a kiadási oldalon. Az igényeket a legégetőbb szükség diktálta. Ha minderre jobban felkészülünk már az év elején, talán kiderült volna, hogy takarékosabban is működhetnének, de amíg nincs költségvetés, ezt elég nehéz kideríteni. Véleményem szerint helyi adók nélkül nem boldogulunk Kecskeméten, ennek szükségességét már az első változat is felvetette. Kellemetlen, de elkerülhetetlen lépés, és minél előbb szembe kellene nézni vele. Tárgyilagosan, higgadtan és megfelelően előkészítve a lakosságot. Végig kell gondolnunk minden lehetőséget, méghozzá úgy, hogy a város polgárai tudják, mire számíthatnak és miért vállalják az áldozatot. A jelenlegi helyzetben legfontosabbnak a lakosság korrekt tájékoztatását tartom, s szerintem ezzel máris késésben vagyunk. Magyar Ágnes NAGYARÁNYÚ MUNKANÉLKÜLISÉG A KUNOK HAZÁJÁBAN Kunszentmiklóson a jövőt latolgatják ELVETTÉK MINDENÜNKET — Miért dolgoztunk egész életünkben? Kunszentmiklósnak tizenhárom városi képviselője van,.a testület tizennegyedik tagja dr. Bórák Ákos polgármester. Az SZDSZ öt. a kisgazdapárt kettő városi honatyát és egy közös képviselőt mondhat magáénak, a többiek függetlenek. Arról kérdeztük a polgármestert, milyen gondokkal küszködik az alig tízezres város. — Szerencsére egy tettrekész, értelmes testület foglalkozik az ügyekkel, akikkel lehet dolgozni. Megalakulásunk óta nyolcszor üléseztünk, mindahányszor alaposan megtárgyaltuk az ügyeket, fontos döntéseket hoztunk. Az egyik legégetőbb problémánk a nagyarányú munkanélküliség. A munkaképes lakosság közel húsz százaléka nincs állásban. Bár hivatalosan csak 280 főt tartanak nyilván, ugyanis a többiek eddig sem dolgoztak, illetve nem jogosultak munkanélküli-segélyre. Sok közöttük a szakképzetlen, zömük cigány. Szóval a munkanélküliséget illetően előkelő helyen vagyunk a megyében. Kunszentmiklóson szinte tragikus a helyzet. Az egyik városi cég a közelmúltban száz embert bocsátott el, de számolni lehet más helyekről is az elbocsátásokkal. Úgy tűnik, a helybéliek egyelőre nem érzékelik a súlyos helyzetet, hiszen az elbocsátottaknak felajánlottak ingázási lehetőséget az ötven kilométerre lévő fővárosban, de nem akartak élni a lehetőséggel. Az elmúlt két évben jó néhányan újrakezdési hitelt is felvettek, de a vállalkozások jelentős része befulladt. — Az önkormányzat szeretne munkahelyeket teremteni — mondja a polgármester. — Elképzelésünk között szerepel egy önkormányzati vállalat létrehozása. Úgy tűnik, piacképes terméket tudnánk gyártani, s köny- nyítünk a helybéliek helyzetén, de ehhez még sok tárgyalás szükséges. Talán sikerül beszerezni külföldi gépeket, s reméljük, minél előbb megindul a termelés. Induláskor 20-30 főt máris tudnánk foglalkoztatni, aztán bővülhetne a kör. Kunszentmiklóson megindult ugyan a vállalkozási hullám, de a produktiv termelő szférában nincs előrehaladás. Jobbára a kereskedelmet és a szolgáltatásokat célozták meg a vállalkozók, termelői befektetésről nemigen hallani. A parasztság sem kéri vissza a földet, eddig csak néhányan döntöttek a farmergazdálkodás mellett, de a felvásárlási mechanizmus zavarai nekik is kedvüket szegték. Kunszetmiklóson mindenki kivár. a jövőt latolgatja, s talán már nem is reménykedik. Hánykolódnak az emberek a szűkre szabott hétköznapok hömpölygésé- ben, sokan már csak a bűnözésben látják a kiutat, a fennmaradás lehetőségét. Az SZDSZ már tavaly sürgette egy vagyonvédelmi csoport megalakítását. Akkor süket fülekre talált a felhívás, most az önkormányzat próbálkozik vele. — Másik fő problémánk az intézmények finanszírozása — hallom dr. Bórák Ákostól.- A költségvetés jelentős részét ez viszi el. A pedagógustársadalomnak megadtuk a harmincszázalékos bérfejlesztést. De hogy a gyerekekre jutó kvótát be tudják-e tartani, arra nem mernék megesküdni, főleg a gimnázium esetében. Némi tartalékot félretettünk, abból talán megoldhatók lesznek az esetleges túllépések. Remélem, nem fogunk költségvetési hiánnyal zárni. Ha pedig jövőre nem emelkedik a tanulók fejkvótája, összeomlik az önkormányzat, felfalnak bennünket az intézmények. A költségek körül némi vitánk volt a pedagógusokkal, szakértő fogja vizsgálni, mennyire lettek helyesen megtervezve a kiadások. Sajnos azt kell mondanom, nem valami jó a kapcsolat az önkormányzat és az intézmények között. Hogy miként reagál a lakosság az önkormányzat döntéseire, egyelőre még nehéz felmérni. Bár a helyi közlönyben rendszeresen ismertetik a határozatokat, még kevés a visz- szajelzés. Pedig a képviselő-testület gyűléseire a teljes nyíltság a jellemző. Eddig még nem tartottak zárt ülést, nincsenek titkos döntések. Sajnálkozik a polgármester, hogy a reakciók visszaérkezésének hiánya, a véleménynyilvánítás elmaradása, a mutatkozó közömbösség nem serkenti kellően a közéleti emberek munkáját, pedig a visszajelzések döntően befolyásolhatnák a későbbi döntéseket is. Jobbára szociális intézkedések iránt mutatkozik érdeklődés, a segélyelosztás mikéntje érdekli az embereket. Kétségtelen tény: a múlt napi közmeghallgatáson több emberre számítottak Kunszentmiklóson. A megjelent körülbelül nyolcvan érdeklődő is általában olyan kérdéseket feszegetett, mint a munkahelyi elbocsátások, amiben az önkormányzatnak nincsen kompetenciája. Ami a tervek között szerepel a kun városban: mindenekelőtt egy tornacsarnok építése, amivel már rég vajúdó problémát oldanának meg. Megpályázták ugyan a céltámogatást. de háromszoros a túljelentkezés, pedig a técsz telket is biztosítana. Úgy tűnik, a szovjet gyakorlótér területén idegenforgalmi lehetőség kínálkozik. Rendeztek már itt modellezőrepülőgép-versenyt, ami iránt egyre nagyobb az érdeklődés, sőt külföldi részvevők és befektetők is jelentkeznének. Az ön- kormányzat ebből pénzforráshoz is juthatna. Meglehet, hogy a vízmű visszaadja a városnak a strand területét, amely alkalmat adna újabb beruházásra. Munkahelyteremtésre is van kilátás, a szaporodó káefték feltételezhetően enyhítenek majd a munkanélküliek keservein. Persze, mindezek még tervek. Most a megvalósítás hétköznapjai jönnek, s az elszánt kunokra a dolgos jövő vár. Biztosat csak így remélhetnek a kunszentmiklósiak is. Tudják ezt mindannyian, bármilyen párthoz is tartoznak vagy éppen pártonkívüliek. Az élet nem frakcióharcokból áll. hanem megköveteli a mindennapos helytállást, ami elől kitérni nem lehel. Zs. Kovács István Özvegy Cs. Tóth Józsefnél kecskeméti lakótelepi otthonában kerestem fel. Természettől, külvilágtól elszigetelt lakásban él. Megérte a 84. évét, de nem mondhatja, hogy nyugodt öregsége van. Sötét tónusú ruhája mellett haja még fehérebb. Az idő mély barázdákat szántott arcára, miközben magával vitte magasságát, tartását. Kézfeje ízüle- tes betegsége miatt teljesen deformálódott, vékonyka karikagyűrűje aligha lehúzható. Nem is akarja, csak forgatja ujján, kivéve, amikor imára kulcsolódik keze. A falon, az ágya fölött színes szentképek és egy feszület. Amikor meghallotta, hogy a régi időkről, az elvett földjéről szeretnénk vele beszélgetni, szeme felcsillant. Korát meghazudtoló fürgeséggel a ruhásszekrényéhez szaladt és az ágynemük alól egy zacskót húzott elő. Pár perc elteltével. amikor már kezembe került a tartalma (megsárgult, penészillatú iratok), kiderült, itt van (volt) az összes vagyona. ■— Emlékszik-e, hánv hold földjük volt? Hogyne, Orgoványon 60, Bal- lószögben 24, Szék tóban 1.5 hold, a Kiskőrösi útban, az 5-ös kilométernél 2 hold. az úgynevezett Bodri- íöld. Sorolja őket kapásból, levegővétel nélkül. — Ez közel 90 hold. Abban az időben is soknak számított. — Soknak bizony, angyalkám. Nagyot sóhajt, zsebkendő után kotorász, fátyolos szemét törölgeti. — Hogyan jutottak a földhöz?- Az orgoványit vettük, 500 forintot fizettünk érte holdanként. A többi, az apróságok, azt jussként kaptuk. Parasztok voltunk, gazdálkodtunk, tudtuk, hogy a magunk zsebére dolgozunk. így nagyon oda kellett figyelni, hogy mit és hogyan csinálunk. Sok állatot is tartottunk, ami abban az időben még kifizetődő volt. •— Kik gazdálkodtak, dolgoztak a földeken? Cinkos mosoly jelenik meg arcán. valami huncutság szemében. Hát nem mi, mi csak irányítottuk, kézben tartottuk a dolgokat. Volt ott cselédség, napszámosok. Muszáj volt embereket „tartani”, egyedül nem bírtuk volna. — Hogyan vettek el a birtokokat, miként vészelték át? Behívattak bennünket, hogy mondjunk le róla. Alá kellett írni valami papírosokat. Egyetlen fillért sem adtak érte. Szegény Józsi, az uram, abba betegedett bele. Rá egy évre meg is halt. Én meg —- ugye, a lányok miatt semmit sem tehettem. Állandóan üldöztek, munkát nem vagy alig kaptunk. Lányaimat. Sárit és Pannit is eltanácsolták az iskolából. De az isten csak megsegítette őket. Sári a postán lett vezető, Panni is elvégezte később a kereskedelmi, pénztárosi iskolát. — Biztos tudja, hogy a földeket visszaigényelheti vagy kérhet kárpótlást. Persze szól közbe Parrag Istvánné Pannika, akivel a nagymama együtt él. Jövő héten már írjuk a papírokat. Voltunk is bent a tanácsnál, ahol elmondták, hogy írásbari kell igényünket benyújtani. — Mit igényelnek? Kárpótlást vagy földet? Földet nem, hát mit csinálhatnánk mi vele? — válaszol újra a károsult. Családban a lányok, az unokák. ők sem érnek rá vele foglalkozni, művelni. Arról nem is beszélve, semmiféle szerszám, eszköz nincs. Mindenünk odavan. Lovak, ekék, boronák tudja fene, hogy még mi. Puszta kézzel nem lehet ekkora birtokon eredményesen gazdálkodni. — Mit szól ehhez a nagy fordulathoz? —- Én tudtam, hogy erre előbb vagy utóbb sor fog kerülni. Megjósolta ezt nekem már régen egy kártyavető. Azt mondta: kerülök én még oda. ahol voltam. Különben is nap mint nap imádkozom érte, több mint 49 éve. Én mindig hittem abban, hogy ilyet nem lehet büntetlenül csinálni, hagyni. Úgy látszik, az Istenbe vetett hitem csak megsegít. — Legszívesebben mire emlékszik vissza ? Hallgatásba burkolózik, nem válaszol. Tekintetét mereven papucsára szegezi, mintegy jelezvén, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést. Valószínű, újra eszébe jutott a régi szép idő, a jó sor, a jó sors, amikor még együtt élt, együtt dolgozott a családjával, amikor még tudta, hogy hol a helye a világban. Bár eltelt azóta fél évszázad. Azonban ez az emberöltőnyi idő sem volt elég, hogy megnyugodjon, hogy enyhüljön benne a fájdalom. Hogy is nyugodhatna meg? Hiszen egy egész élet kitartó, kemény munkájának gyümölcsét egyik percről a másikra elvesztette. Odalett, Illetéktelen kezekbe került, az államosítás címszava alatt. Ebbe beletörődni, belenyugodni nem is lehet(ett). De vajon kárpótolni lehet-e? Fábián Judit Vásár DUNAPATAJ — ÁPRILIS 13.
