Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
1991. március 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Külföldiek a magyar seregben Az 1848-as európai forradalmak leverése után a magyar szabadságharccal kezdődik meg az a folyamat, amely az akkori Európában a legjelentősebb és leghosszabb ideig tartó küzdelmet indítja meg a Magyarországot elnyomó Habsburg-ház ellen. A levert forradalmakban részt vevők közül sokan Magyarországra siettek, hogy harci tapasztalatukkal segítsék országunkat. Idegenek voltak ugyan, de tudták, hogy segítségükkel — ha közvetett módon is — saját népük ügyét szolgálják. 1848 második felétől sorra alakultak a külföldi légiók. Ezek közül kiemelkedik a Lengyel Légió, és a Bécsi, illetve a Német Légió. A Magyarországra érkező lengyelek jó része a Demokrata Társaság tagjaiból állt. A légió fő szervezője Josef Wysocki, aki szembekerült Josef Bemmel, mivel ő ellenezte a külön lengyel légiót, és magyar alakulatokban kívánta látni honfitársait. Kossuth sokat habozott, s így a Lengyel Légió csak a tavaszi hadjárat idején, Dembiiiski fővezérsé- ge alatt jutott méltó szerephez. Megkezdődött a jeles haditettek sorozata Szolnoknál, ahol Damjanich parancsnoksága alatt harcoltak, Bicske elfoglalásával folytatódott, majd Isaszeg, Gödöllő, Vác, Nagysalló voltak a tanúi a lengyel hősiességnek. Két kiemelkedő személyiség: Bem és Dembiiiski. Kettejük közül Dembiiiski volt az, akit meglévő erényei ellenére fővezérként elkövetett hibái miatt sokan nem szerettek. Bem jelleme más volt, igen vakmerő, határozott, katonái tűzbe mentek érte. Erdélyi és bánáti hadjárata legszebb fejezete a szabadságharctörténetének. 1848 decemberében egy kis létszámú, lett Balról jobbra: Bem, Dem- biriski, Görgey. romlott harcértékű sereget vesz át, és rövid három hónap alatt kiveri az ellenséget Erdélyből. Az 1848. októberi bécsi forradalom leverése után sokan menekültek Magyarországra, főleg azért, hogy a harcot a magyarok oldalán folytassák. Közülük is kiemelkedik Peter Giron, akit Kossuth azzal bízott meg, hogy a bécsi menekülteket Sopronban gyűjtse össze, és szervezzen belőlük egy katonai alakulatot. A felhivásoic következtében hamarosan megalakul az 1. század, Berger kapitány vezetésével. A 2. századot Pesten szervezték meg. Később a Német Légió, a toborzótisztek segítségével, az ország egész területén szervezi a német lakosságot, s • Szablya: az erdélyi nők ajándéka Bem tábornoknak. így a Hadügyminisztérium jelentése szerint április 13-án már megvolt az I. zászlóalj 820 fővel, ekkor még a 7. és 8. század zömét a Bécsi Légió tette ki. Pest visszafoglalása után folytatták a II. és III. zászlóalj szervezését. Tanulságos a 17 főből álló tisztikar összetétele: 10 magyarországi születésű német, 3 Bécsből származott, 4 pedig Németországból. A légió századait Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén vetették be. Korán megtörtént a kapcsolatok kiépítése az olaszokkal is, Pie- monttal Alessandro Monti nagykövet révén. De az osztrákok győzelme No varánál meghiúsította az olasz államokkal történő szövetséget, s a császári csapatok által körülzárt Velence sem tudott Magyarországgal szövetséget kötni. S így nem csoda, hogy az olaszok, akik itt harcoltak, főként az osztrák hadsereg katonái voltak, akik átálltak a szabadságharc oldalára. Harcoltak még a magyar szabadságharcban franciák, havasalföldi románok, törökök, svédek, angolok, amerikaiak is. Képviseltette magát a honvédhadseregben az etnikailag sok színű Magyarország valamennyi nemzetisége. Az egyszerű bakáktól a tábornokokig találunk számos nem magyar katonát. Termé- szetesen, ők nem tekinthetők idegennek. Főként azokat a nem magyar tábornokokat kell kiemelni, akiket Aradon végeztek ki. Aulich Lajos tábornok, hadügyminiszter, aki magyarul nem tudott ugyan, de az alkotmányra tett esküt mindhalálig megtartotta. Damjanich János egy szerb katonacsalád gyermeke. A herkule- si erejű tábornok hozta létre a szabadságharc leghíresebb alakulatát, a fehér tollas 3. zászlóaljat, s az ő március 5-ei szolnoki győzelmével kezdődik az 1849- es, dicsőséges tavaszi hadjárat. Knézich Károly tábornok egy határőrvidéki horvát katonacsalád fia. Damjanich utóda a III. hadtest élén, az 1849. április 26-ai komáromi ütközetben az osztrák állásokat bravúros rohammal veszi be. A német Leiningen-Wester- burg Károly gróf, aki már az első összecsapásokban bebizonyitja, hogy kiváló katona. A III. hadtest lelkesedett érte, pedig csak néhány szót tudott magyarul. Rá és csapataira minden körülmények között lehetett számítani. Az osztrák Poeltenberg Ernő tábornok, a téli hadjárat egyik hadosztályparancsnoka, majd a VII. hadtest vezetője. Aulichhoz hasonlóan hadilábon állt a magyar nyelvvel. A dokumentumok tanúsága szerint a kiváló huszártiszt magyarul csak káromkodni tudott. Lázár Vilmos és Kiss Ernő tábornokok félig örmény származásúak voltak. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc sorsa, a sok dicsőséges csata ellenére, megpecsételődött, hiszen az akkori Európa két legnagyobb katonai hatalma, Ausztria és Oroszország fogott össze és verte le sokszoros túlerővel hadseregünket. Jellemző az angliai születésű Guyon Richárd tábornok sorsa. A téli hadjárat idején káprázatos rohammal foglalta el a kulcsfontosságú branyiszkói szorost. A szabadságharc bukása után Törökországba ment, és Kursid pasa néven mint idegen szolgálta a szabadság ügyét. K. S. T. AZ ORSZÁGOS PETŐFI TÁRSASÁG ÚJ KIADVÁNYAI Ünneplés március idusán Vajon kit érdekel manapság Petőfi Sándor? A parlamentünkben folyó ernyedt szócsatákat figyelve, a leglelkesebb respublikánusok is kiábrándulnak. Az irodalomtörténészek pedig mintha már mindent elmondtak volna a/ életrajzról, a pálya fontosabb állomásairól és a versekről. Ha a „kazánkirály” Morvái Ferenc nem indítja tavaly, múlhatatlan szenvedéllyel a balul sikerült „Petőfi-sír”-akcióját, tömegek emlékezetéből veszett volna ki poétánk neve. Félő, ha nem vigyázunk, a tankönyvek felejthető költője lesz csak, akinek a szobrához március 15-én azért még illik elzarándokolni. Nemzeti identitástudatunk pótolhatatlan értéke veszik el, ha Petőfi emlékét nem ápoljuk a régiekhez méltó buzgalommal. A hagyományok őrzése, a müvek korszerű interpretálása, az életrajz máig homályos pontjainak tisztázása a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társaság legfontosabb célkitűzése. Az alapítás óta eltelt fél évtized eredményeit ismerve elmondhatjuk: a közösség - váltakozó színvonalon és aktivitással ugyan, de tiszteletre méltó hűséggel munkálkodik a nemzet felejtése ellenében. Számon tartják a hagyományápoló intézményeket, szervezeteket és személyeket; rendszeresen találkozási lehetőségeket szerveznek. Sokat tesznek azért is, hogy a mai nemzedékek közelebb kerüljenek a versekhez. Gyakorta hívják vállalkozásukhoz segítségül a társmüvészeteket; legtöbbször a vizuális láttatás mestereit. Az ismeretterjesztésre szánt forintok elapadása idején is sikerül a lelkes közösségnek új és újabb köteleket megjelentetni. A poéta Alföldje A világirodalmi jelentőségű, a legnagyobbaknak ítélt opuszokat külön tanulmány füzér elemzi. A társaság egyik, legutóbb megjelent tetszetős füzete Losonci Miklós művészet- és irodalomtörténész tollából — az 1844-ben, a kedély önfeledtségének heteiben, hónapjaiban született müvek közül „Az Alföld” című költeményt élemzi. Amely — mint a szerző írja — az életmű első meghatározó remekműve, ugyanolyan fontosságú, mint az Eroica szimfónia Beethoven életében. Ekkortól Petőfi Petőfi. Az olvasónak ma is eleven élményévé lehet a magyar lírában kor- szakalkotóan új megközelítéseket, lenyűgözően közvetlen, tiszta, máig nem avuló nyelvet használó, gazdag érzelmi töltésű tájlíra ereje és igazsága. Losonci az irodalomtudomány versfejtő kísérletei téziseinek bemutatása .után a maga gazdagító adalékával tölti föl a reflexiók gyűjteményét: megmutatja, milyen kiterjedt rokonsága van „Az Alföld"-nek a magyar piktúrában. A múlt századi jelesektől a kortárs mesterekig meghatározó élményt jelentett ez a vers. hiszen a festői képgazdagság és a líra magasfeszültsége a társművészetek alkotóit is munkára ösztönözte. A tanulmány e második fejezete jól bizonyítja bárcsak sikerülhetett állított Petőfi-szobrok fotóit és históriáit összegyűjtő és kötetben közreadó dr. Varjas Károly újabb munkája. Egy rendhagyó Petőfi-portré, a Nemzeti dallal hazájának riadót kiáltó forradalmár históriája. Szinte percről percre követhetjük március idusa himnuszának születését. Megismerjük a fontosabb forradalmi helyszíneket. Megjelenik előttünk a költő az ihlet zaklatott pillanataiban. A dolgozatból melyet gazdag képi anyag tesz igazán értékessé megtudhatjuk, milyen utóélete van egy olyan műnek, amely örökérvényűen a legszentebb feladat beteljesítésére buzdít. Nemcsak lelkesítő szózat, hanem szent esküszöveg is. a magyar szabadság istenét ostromló ima. Varjas rávilágít: a nép később is szakrális elemekkel ruházta föl a hat versszakos művet. Az iskolán kívül is hagyományos kötelesség lett a memorizálása. Érdekes reflexió: miként lett Petőfi Sándor sorsa a versben kifejtett tiszta, nemes érzelmek hitelesítője. A XX. század költői volna illusztrációkat is mellékelni a géniusz műve hatni tud másfél évszázaddal a megszületése után is. Losonci tanulmánya remek kiállítási vezető a kiskőrösi Petőfi Képtár látogatói számára is. A magyar nemzet riadója Már nyomdában van a társaság következő kiadványa. A világon föl' Az Országos Petőfi Társaság alapító célkitűzései között igen helyesen — nem csak a visszatekintés, a múltidézés és a műelemzés szerepel. Legnépesebb irodalmi egyesületünk tagjai elhatározták: lehetőséget teremtenek s ajánlanak a ma induló fiatal költőknek a bemutatkozáshoz. Most jelenhetett meg az „Elsőkötetesek” sorozat indító kiadványa, a debreceni egyetemen tanuló, kiskőrösi bölcsészhallgató, Magyar Zoltán „Emlcknyi sejtelem” című versgyűjteménye. . Mindenekelőtt a kötet gondozóit illeti a dicséret. A kötet igényes, szép. Raszler György grafikái érzékelhetően emelik a munkát. Csak dicsérendő: a kiadók és szerkesztők nem Pe- tőfi-parafrázisokat, a város nagy szülöttét dicsőítő verseket várnak az induló poétá(k)tól. A fiatalok legiga- zabb s legszínvonalasabb munkáikat nyújtják át az olvasóknak. Lapozva a kötetet, hamar bizonyságát nyerjük: Magyar Zoltán miként üzen hadat a modernizmus túlkapásainak. Visszalopja a költészetbe a hagyományos sorokat, formákat, a ritmus finomságait. Lehetőséget kínál akár a közvetlen értelmezéshez is. Rangos versépítő funkciót ad a nyelvnek. A sorok egy érzékeny, a személyiség, a szellem legmélyebb terréniumait meghódítani vágyó, bár a kifejezéssel még gyakran birkózó fiatalemberről árulkodnak. A költemények garanciák: az élmények, a műveltség, a műveket bővéből szülő ihlet tehetséges ifjút avatott poétává. Vagyis a líra megmenthető, küldetést és üzenetet hordoz a mai kor embere számára is. Mi kell ennél komolyabb és hűebb ünneplés Petőfi Sándor ünnepén, március idusán? Farkas P. József Nemzeti zászlónk története A piros-fehér-zöld nemzeti színként csak alig másfél évszázada vált jelképünkké. A magyar színekben és címerben több évszázad zászlóinak és címereinek hagyományos formái, színei ötvöződnek. A nemzeti színek, a nemzeti zászló törvényes elismeréséért az ország haladó erői csak az 1789- es nagy francia forradalmat követő évektől folytattak kiélezett harcot. Nemzeti zászlónk, nemzeti színeink eredete azonban jóval korábbra, a honalapítást követő évszázadokra nyúlik vissza. PIROS ÉS FEHÉR Több forrás is bizonyítja, hogy már a honfoglaló magyar törzseknek is voltak zászlóik, az Árpád-ház első királyai pedig egyszínű, feltehetően vörös, illetve biborszínü zászlók alatt vezették háborúba csapataikat. (A vörös vagy bíbor színnek akkor egészen más jelentése volt, mint később vagy napjainkban; a méltóságot fejezték ki vele, és „királyszínnek” is nevezték.) A 12. század végén, III. Béla uralkodása idején kezdték alkalmazni mind címer-, mind zászlóformában a vörös alapon lebegő kettős ezüst (fehér) keresztet. Nem sokkal később, már a 13. század elején, címer- és zászlóalakban egyaránt megjelent a vörössel és ezüsttel (fehérrel) hétszer vágott mező, amely tehát nyolc, váltakozva vörös és ezüst vágásból — más néven pólyából — állt. Ettől kezdve, nagyjából a 15. század végéig, a királyi zászlók és a címerek mindkét változatát használták. A vörös-fehér (ezüst) színt megjelenésük után nem sokkal már magyar színeknek tekintették. A Habsburg-uralom következménye volt egyebek között az is, hogy a 16. századtól kezdve a magyar zászló és a magyar címer használata csaknem teljesen megszűnt, és a zászlók, beleértve a hadi zászlókat is, egyre inkább elnémetesedtek. Az ősi, magyar piros-fehér színt azért sikerült megőrizni bizonyos formákban a 16—17. század folyamán is. A HARMADIK SZÍN Az ősi magyar színek mellett nemzeti zászlónk harmadik színévé a magyar címerbe, az ezüst kettős kereszt talpa alá, a 16. században beiktatott új motívum, a hármashalom zöld színe vált. A francia forradalom s a köztársaság jelvénye és jelképe: a trikolór (kék-fehér-vörös kokárda és zászló) hatására a polgári átalakulás és a nemzeti önállóság legradikálisabb harcosai a 18. század végétől Magyarországon is a polgári forradalom és a nemzefi állam jelvényének tekintették a piros-fehér-zöld színt. (Martinovics Ignác, a magyar jakobinus mozgalom vezetője, elfogatása után, vallomásában kifejtette, hogy a nemzet színeiül a zöld-vörös-fehér színt kívánta bevezetni.) Az 1840-es években egyre szélesebb méreteket öltött Magyarországon a nemzeti színnek forradalmi jelvényként való viselése. Egyesek, ugyancsak a francia forradalom példája nyomán, vörös szalagok felöltésével és vörös tollak viselésével nyilvánították ki radikális, republikánus érzelmeiket. 1848-TÓL NAPJAINKIG A reformkor országgyűlésein az ellenzék ismételten felemelte szavát a nemzeti színek és az ország címerének mellőzése miatt, különösen sérelmezve azt, hogy a magyar katonaság nem a magyar nemzeti színek és jelvények alatt szolgál. Az ellenzék javaslatait azonban visszautasították. Elérkezett azonban az 1848. március 15-ei forradalom, amely kiharcolta a jobbágyfelszabadítást és a nemzeti függetlenséget, ugyanakkor kivívta a jogot a magyar nemzeti szín és az ország címerének szabad viselésére is. A piros-fehér-zöld nemzeti zászló 1848—1849-ben a haladás, a szabadság, a nemzeti függetlenség és a haza jelképévé vált. így tekintettek rá a magyar emberek a szabadságharcot követő évtizedekben is. De, mint tudjuk, legújabbkori történelmünknek is volt közel négy olyan évtizede, amikor „talonba tették” eredeti címerünket, és háttérbe szorították a nemzeti trikolórt. Napjainkra azonban már mindkettő visszanyerte méltó helyét és jelentőségét. (B. I.)
