Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

2 • PETŐFI NF.PE *1991. március 12. Eles vita a társadalmi szervezetek támogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) lásának jogát időlegesen, szerző­désben rögzített feltételek mellett átengedik. A miniszter elismerte, hogy a koncesszióra jogosult ezál­tal bizonyos piaci monopóliumhoz jut, ám hozzátette: mindez nem je­lenti a piaci verseny korlátozását vagy kizárását, hiszen a koncesszió elnyerésénél eleve versenyeznek egymással a pályázók ajánlatai. Az igazságügy-miniszter előter­jesztése után a frakciók egy-egy képviselője foglalta össze a pártok álláspontját. Az MDF képviselő- csoportja nevében Vékony Miklós fontosnak tartotta, hogy a jövőben az is egyértelmű legyen: mely va­gyontárgyak, illetve tevékenységi formák azok, amelyeknek meg kell maradniuk az államnál. Az MDF-frakció képviselőjével ellentétben lesújtó véleménnyel volt a törvényjavaslatról a szabad- demokraták álláspontját összegző Szalay Gábor. A képviselő úgy vél­te: a törvényjavaslatból voltakép­pen az sem derül ki világosan, hogy a jogalkotók mit értenek a koncesszió fogalmán, illetve kon­cessziós szerződésen. A tervezet hi­bájaként említette, hogy a kon­cesszió kérdésében nincs pontosan elhatárolva az állam és az önkor­mányzatok kompetenciája. A kisgazda képviselőcsoport ré­széről felszólaló Torgyán József el­ismerte ugyan, hogy számos „jog­hézag” található a most beterjesz­tett törvényjavaslatban, ám a frak­cióvezető kerettörvénynek mi­nősítve a tervezetet — arra az ál­láspontra helyezkedett: csupán jogtechnikai kérdésről van szó. A koncessziós törvényhez szoro­san kapcsolódó jogszabályok hiá­nyáról szólt az MSZP képviseleté­ben Pál László, aki az előtte szóló kisgazda politikusnál kritikusab­ban ítélte meg ezt a hiátust. A kapcsolódó törvények és jog­szabályok hiányát említette Kosa Lajos (Fidesz) is, aki elsősorban az ágazati törvények mielőbbi megal­kotását sürgette a koncesszióval kapcsolatban. Füzessy Tibor, a keresztényde- mokratra frakció álláspontját tol­mácsolva, elmondta: a keresztény- demokraták egyetértenek a kon­cesszió lényegevei, és támogatják az erre vonatkozó törvényterveze­tet. A frakciók szónokai után a bi­zottságok képviselői kaptak szót, akik valamennyien az általános vi­tára alkalmasnak tartották a tör­vénytervezetet. Az elnöklő Dörn­bach Alajos ezen a ponton felfüg­gesztette a törvénytervezet vitáját, s a következő ülésszakra napolta el. Ezután a társadalmi szervezetek idei költségvetési támogatásának elosztásáról, valamint a Magyar Vöröskereszt költségvetési támo­gatásáról szóló országgyűlési hatá­rozati javaslatok megtárgyalására tért át a Fláz. Mindkét javaslatot a külön e célra — a társadalmi szervezetek költségvetési támoga­tását szolgáló pénz elosztására — alakult ideiglenes bizottság nyúj­totta be. Az ad hoc bizottság elnö­ke, Horváth József (MDF) javasla­ta: a költségvetés általános tartalé­kából különítsenek el 300 millió forintot a Vöröskeresztnek. Rá­mutatott, hogy a bizottságnak ez a döntése kompromisszum, a Vörös- kereszt ugyanis 353 millió forintos támogatást igényelt, a kormány el­lenben 235 milliót javasolt. Az ad hoc bizottság elnöke ez­után ismertette a másik, a társadal­mi szervezetek költségvetési támo­gatásának elosztására vonatkozó indítványt is. Beszámolt arról, hogy a rendelkezésre álló 400 mil­lió forintra mintegy 600 szervezet pályázott, összesen 3,2 milliárd fo­rintot igényelve. A bizottság a plé- num elé terjesztett javaslatában több mint 200 szervezet között osztotta szét a keretet. Előnyben részesítette azokat az országos és regionális szervezeteket, amelyek egészségügyi, rehabilitációs, pre­venciós és egészségmegőrzési, illet­ve iQúsági és gyermekérdekeket képviselő, továbbá természet- és környezetvédelmi tevékenységet folytatnak. Nem juttatott viszont a politikai pártoknak, szervezetek­nek és mozgalmaknak, a munka- vállalói érdekképviseleti szerveze­teknek és szakmai egyesületeknek, valamint a hobbi jellegű szerveze­teknek. Az etnikai és kisebbségi szervezeteket pedig azért hagyta ki a támogatandók sorából, mert azok a számukra elkülönített ke­retből kaphatnak pénzt. Minthogy mindkét országgyűlé­si határozattervezethez érkeztek módosító indítványok, a Házelnök a javaslatokat általános és részle­tes vitára bocsátotta. A Vöröskeresztre vonatkozó in­dítvány általános vitájában Komor Sándor a költségvetési bizottság ja­vaslatát tolmácsolva kijelentette: azzal egyetértenek, hogy a tarta­lékalapból külön támogatást nyújtsanak a szervezetnek. Túlzottnak tartják viszont az ad hoc bizottság által javasolt össze­get, s — csatlakozva a kormány elképzeléséhez — módosító indít­ványukban 235 milliós támogatást vélnek megfelelőnek. Mégpedig azzal a megkötéssel, hogy a pénzt havi ütemezésben kapja meg a szervezet. E javaslat részletes vitájában nem akadt felszólaló. Szavazás után a Ház a költségvetési bizott­ság módosító javaslatát fogadta el, így a Vöröskereszt 235 millió fo­rintos támogatást kap az idén. Ezután parázs vita alakult ki ar­ról, hogy a Magyar Politikai Fog­lyok Szövetsége, a javaslat szerint, nem kaphat költségvetési támoga­tást. Hasznos Miklós (KDNP) azzal érvelt a juttatás mellett, hogy bár a POFOSZ-t politikai pártként je­gyezték be, elsősorban érdekvédel­mi és szociális feladatokat lát el. Szavai szerint az új parlament nem engedheti meg magának, hogy mel­lőzze a POFOSZ-t. Pető Iván az SZDSZ-frakció nevében hangsú­lyozta, hogy a POFOSZ csak azért indulhatott a választásokon, mert a cégbíróság politikai pártként beje­gyezte. Szerinte a költségvetési pén­zek elosztásánál nem a politikai ér­demet kell figyelembe venni. Horváth József az ad hoc bizott­ság nevében felhívta a képviselő­ket, hogy ne csak azt terjesszék elő, mely szervezetnek kívánnak még pénzt juttatni, hanem azt is, hogy azt kitől vegyék el. Mécs Imre (SZDSZ) megdöbbe­nésének adott hangot, hogy a Tör­ténelmi Igazságtétel Bizottságának a javaslat szerint csak 400 ezer fo­rint jutna. Borz Miklós (FKgP) szintén sérelmezte, hogy a Hadi­rokkantak Szövetsége — annak el­lenére, hogy Magyarországon 150 ezer hadirokkant van — csak 300 ezer forintot kapna. Varga Mihály (Fidesz) nem ja­vasolta, hogy választásokon indu­ló szervezetek kapjanak támoga­tást a különben is szűkös összeg­ből, s ugyanígy nem helyeselte, hogy politikai pártok ifjúsági szer­vezetei, amelyek máshol Európá­ban a nagy pártok finanszíroznak, ebből a pénzalapból részesüljenek. Werner József (SZDSZ) a Kör­nyezetvédelmi Bizottság álláspont­ját ismertetve közölte, hogy bár 68 szervezet indult az ad hoc bizottság által kiírt pályázaton, mégis csak 47 szervezet kaphat támogatást. Több képviselő kifejtette, hogy egyszerűen lehetetlen igazságot tenni a sok igénylő között. Csurka István (MDF) érdekesnek nevezte a szenvedélyes vitát, és megjegyez­te, hogy olyan szervezeteknek kell anyagi alapot teremteni, amelyek politikailag is szemben állnak egy­mással. Összefoglalójában Horváth Jó­zsef, a bizottság elnöke közölte, hogy nincs meglepve a feltörő in­dulatokon, de szerinte ez a terület teljesen szabályozatlan, és a ren­delkezésre álló összeg is rendkívül alacsony volt. Emiatt a bizottság nem tudott eleget tenni a — szavai szerint — lehetetlen elvárásoknak. Ezzel kapcsolatban közölte: a bi­zottságnak nem is volt feladata, hogy politikai döntéseket hozzon. A parlamentnek joga van felülvizs­gálnia, hogy az ad hoc bizottság helyesen írta-e ki a pályázatot, il­letve hogy a POFOSZ szociális és érdekvédelmi jellegű tevékenységét honorálja-e. A Társadalmi Egye­sületek Szövetsége ügyében is hoz­hat a parlament a bizottságéval el­lentétes döntést. Ezután a levezető elnök, Szűrös Mátyás az általános vitát lezárta. A részletes vitára a parlament kö­vetkező ülésén kerül sor. Utolsó napirendi pontként az Országgyűlés két mentelmi ügyben döntött: Vass István (SZDSZ) kép­viselőt egy interpellációval össze­függésben jelentették fel, tehát képviselői minőségben támadták meg. A Tisztelt Ház mentelmi jo­gának fenntartása mellett szava­zott. Horváth Lajost (MDF) a dombóvári munkástanács kérte fel, hogy járjon el az ügyükben egy gyár vezetőivel szemben. Az ipari miniszterhez írt levél, az érintett vezetők szerint, rágalmazó volt, ezért Horváth Lajost feljelentet­ték. Bár a képviselő maga kérte mentelmi jogának felfüggesztését, hogy bíróság döntsön az ügyben, a parlament mégsem függesztette fel mentelmi jogát. Az Országgyűlés este 8 órakor befejezte munkáját. (MTI) A MAGYAR NEMZETI BANK VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK)- ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1991. március 12—18. pénznem vételi eladási árfolyam 100 egységre, forintban angol font 13 011,46 13 816,30 ausztrál dollár 5 359,12 5 690,62 belga frank 216,12 229,48 dán korona 1 148,72 1 219,78 finn márka 1 850,66 1 965,14 francia frank 1 306,93 1 387,77 görög drachma a) 41,34 43,90 holland forint 3 947,21 4 191,37 ír font 11 831,60 12 563,46 japán yen (1000) 507,89 539,31 kanadai dollár 6 030,05 6 403,05 kuvaiti dinár árf.jegyzés szünetel német márka 4 446,06 4 721,08 norvég korona 1 139,40 1 209,88 olasz líra (1000) 59,65 63,33 osztrák schilling 632,48 671,60 portugál escudo 51,16 54,32 spanyol peseta 71,53 75,95 svájci frank 5 101,14 5 416,68 svéd korona 1 204,25 1 278,73 USA-dollár 6 993,66 7 426,26 ECU (Közös Piac) 9 151,61 9 717,69 a) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkal­mazható árfolyam görög drachma 42,58 44,66 Nagy a ráfizetés a kötelező felelősségbiztosításon Nagy deficittel zárta a januári hónapot a kötelező gépjárműrfelelősségbiztosítás — tájékoztatta a Hun­gária Biztosító illetékese hétfőn az MTI tudósítóját. A benzinárba beépített literenkénti egy forint 20 fillérből, a januári benzinvásárlások alapján 100 mil­lió forintot utaltak át a biztositónak. Ezzel a bevétellel szemben a felelősségbiztosítás alapján kifizetett kárté­rítések összege elérte a 700 millió forintot. E biztosítá­si forma jelenleg még érvényben lévő szabályozása szerint a 600 milliós különbséget a költségvetés utalja át a biztosítónak. Az idei költségvetési törvény az egész évre 3 milli­árd forintot különített el erre a célra, ami nyilvánvaló­an nem lesz elegendő. Túl sok következtetést azonban már csak azért sem lehet levonni ezekből az adatok­ból, mivel a januári forgalom általában jelentősen elmarad a többi hónap átlagától — derült ki a biztosí­tó illetékesének szavaiból. (MTI) Kecskemét: költségvetés nélkül (Folytatás az I. oldalról) lesztési kiadások fedezésére vegyen fel további hitele­ket. A tegnapi ülésen a kecskeméti képviselők megválasztották a népi ülnököket is, mivel a jelenlegi ülnökök megbízatása 1991. március 31-én lejár. A testület elutasította Reiter István (l 'idcsz SZDSZ) képviselő javaslatát a szervezési és műkö­dési szabályzat módosítására. A javaslat szerint a polgár- mesteri hivatal irodavezetőit a polgármester a közgyűlés előzetes egyetértésével nevezné ki. A városatyák többsége nem fogadta cl az indítványt, azzal az indoklással, hogy csökkentené a polgármester hatáskörét, csorbítaná a tekinté­lyét, s mindezeken felül még az önkormányzati törvényt is sértené. |y|_ Eltemették Krassó Györgyöt A Rákoskeresztúri temetőben hétfőn örök nyugalomra helyezték Krassó Györgyöt, a Magyar Októ­ber Párt alapító vezetőjét. Ravatalánál Göncz Árpád köz- társasági elnök emlékezett egykori fogolytársára, aki: „Örökké harc­ban állt a hatalommal és élete foly­tonos zaklatás, fenyegetés, börtön és üldöztetés volt.” Állandóan az igazságot kereste, a hatalommal is vitázó, megtörhe­tetlen ember volt, akinek „igazát soha senki sem vonta kétségbe, mégsem álltak mellé, akikre számít­hatott volna”. Krassó György fiatalon bekap­csolódott az MKP-ba, de 1952-ben kizárták a kommunista pártból. Et­től kezdve élete folytonos zaklatás lett. Az 1956-os forradalom egyik harcosa volt, és annak bukásakor 10 évi börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiát kapott. Ezután is foly­tatta a maga harcát, vitáját a rend­szer hatalmasságaival. Részt vett a demokratikus ellenzéki mozgalom­ban, szamizdatok kiadója volt. 1985 és 1989 között Londonban élt, majd a demokratikus változások láttán hazatért. Élete azonban to­vábbra is a vita, a harc maradt, mert a változásokkal nem volt elé­gedett. Volt III/III-as ügynök a debreceni közgyűlésben? Ismét az egykori III/III-as ügyosztály mű­ködésével kapcsolatban kavarog a vihar Debrecenben, immár olyannyira, hogy a Fi- desz-frakció kezdeményezésere a város ön- kormányzati testületé soron kívül napirend­re tűzte a témát hétfői ülésén. Az első politi­kai bomba március 2-án robbant, amikor a helyi napilapban, a Hajdú-Bihari Naplóban megjelent egy, az önkormányzati képviselői mandátumáról március 1-jével lemondó, s egyidejűleg az MDF-böl kilépő képviselő újságíró cikke. Túri Gábor ebben olyan in­tézményvezetőről ír, aki éveken át az egyko­ri ill/lll-as ügyosztály számára készített je­lentéseket prominens személyekről. Ez a ve­zető Túri szerint — ma ugyanazt a pozíci­ót tölti be, mint jelentgetéseinek idején, de emellett, pártlistán, bejutott a legitim, de­mokratikusan megválasztott önkormány­zatba. A cikkíró ennek kapcsán felteszi a kérdést: ki nevezi ezt rendszerváltozásnak? A debreceni önkormányzati testület hét­fői ülésén élénk vita bontakozott ki az ügy­ről. Cseh Sándor képviselő — a Független Kisgazdapárt országos alelnöke — felszóla­lásában reményét fejezte ki, hogy az érintett személy önvizsgálatot tart, s a következő üléstől már nem vesz részt a közgyűlés mun­kájában. Egy másik képviselő azt tartaná az ügyben korrekt eljárásnak, ha az exképvise­lő újságíró a testület zárt ülésén az önkor­mányzat elé tárná az üggyel kapcsolatos bi­zonyítékait. A Fidesz-frakció javaslatára Debrecen Me­gyei Jogú Város Közgyűlése levélben kéri az ország vezetőit: járjanak közben, hogy ismét a magyar parlament elé kerüljön Hack Péternek és Demszky Gábornak a volt ügynökökkel kapcsolatos javaslata. Hack Péter és Demszky Gábor javaslatukban fölvázolták annak a le­hetőségét, hogyan lehetne európai módon ke­zelni e nagyon kényes problémát. Ezért Debre­cen város közgyűlése azzal a kéréssel fordul az ország vezetőihez: támogassák e törvényjavas­latnak a magyar parlament elé történő ismételt beterjesztését. (MTI) TÜNTETÉS, ELLENTÜNTETÉS BELGRÁDBAN A megmozdulások a Vajdaságra is kiterjedtek (Folytatás az 1. oldalról) A fővárosban tüntető egyete­misták írásos biztosítékokat követelnek az illetékesektől ar­ra, hogy ígéreteiket be is tart­ják. A belgrádi diákszövetség határozatot hozott, amelyben sztrájkot hirdet, s felszólítja a diákokat és a professzorokat a csatlakozásra. Délután kettőre összehívtak egy diákgyűlést az egyetem elé, a Sztudentszki tér­re. Időközben bejelentették, hogy felújította rendes tevé­kenységét a Stúdió B tévéadó, amelyet előzőleg azért tiltottak be, mert a hatóságok szerint a tüntetéseken való részvételre buzdított. A tévé működésének engedélyezése a diákok egyik fő követelése volt. Az ellenzék megmozdulásai kiterjednek Belgrádon kivülre is: a vajdasági ellenzéki pártok közölték, hogy kedden Újvidé­ken tüntetést tartanak, békés megmozdulást az igazságért. A Szerbiai Szocialista Párt a kormány támogatására szervez akciókat, és sűrűn küldözget­nek táviratokat a szerb vezetés­hez, szilárd fellépésre szólítva fel a hatóságokat. FOLYTATÓDIK A POLGÁRHÁBORÚ IRAKBAN Az USA nem szándékozik beavatkozni (Folytatás az /. oldalról) Az iraki síita ellenzék egyik ve­zetője Bejrútban újságírókkal kö­zölte: a gárda egységei vasárnap harckocsikkal vették be a várost, amely már öt napja az ellenzék kezén volt. A beszámoló szerint a támadást heves tüzérségi előkészí­tés előzte meg, amely súlyos rom­bolást okozott a síiták szent tele­pülésén. Az ellenzéki vezető szerint ugyanakkor egyelőre nincs hír ar­ról, hogy a kormányerők bevetet­tek volna vegyi fegyvereket is a térségben. Korábbi amerikai hír­szerzési adatok szerint a bagdadi parancsnokság erre adott utasítást a Kerbelát és más városokat ost­romló gárdaegységeknek. Az el­lenzéki vezető ezt megerősítette, mondván: teheráni székhelyű szer­vezetének birtokában van az a le­hallgatott üzenet, amelyben Bag­dadból engedélyezik a másik síita szent központot, Nadzsafot táma­dó kormányerők parancsnokának a vegyi harcanyagok használatát. Dán Quayle amerikai alelnök vasárnap közölte, hogy Washing­tonnak nem áll szándékában be­avatkozni Irakban, kivéve, ha a bagdadi vezetés vegyi fegyvert vet­ne be a felkelőkkel szemben, Quayle tévényilatkozatában nem volt hajlandó arról beszélni, hogy milyen lépéseket tenne az amerikai kormány, mindössze annyit kö­zölt, hogy figyelmeztették az iraki kormánytisztviselőket: személye­sen tennék őket felelőssé a vegyi fegyver használatáért. Bonn vagy Berlin? A kérdés, amely megosztja a németeket Ismét szelet vetett és vihart ara­tott Richard von Weizsäcker né­met államfő azzal, hogy egyértel­műen kiállt Berlin mellett: ne csak papíron legyen főváros, hanem a kormány és a parlament is költöz­zön át Bonnból a Spree partjára. A Der Spiegel hétfői számában kö­zölt, a pártok parlamenti frakciói­nak vezetőihez intézett memoran­dumban von Weizsäcker, egyebek között, sérelmezi, hogy a köztársa­sági elnököt „politikai megtévesz­tés céljából” sokan szívesen átköl­töztetnék Berlinbe, miközben az összes többi alkotmányos intéz­mény a nyugati országrészben ma­radna. Von Weizsäcker nem kíván „egy úgynevezett főváros dekorá­ciója” lenni. A Bonn vagy Berlin vita gyakor­latilag azóta izgatja Németország­ban a kedélyeket, hogy az ország új­raegyesülése napirendre került. Ok­tóber 3-a óta hivatalosan Berlin a főváros, miközben a kormányzati és a parlamenti munka zöme válto­zatlanul a Rajna-parti Bonnban fo­lyik. Időközben felmerültek olyan elképzelések, hogy egyes intézmé­nyeket— például a köztársasági el­nöki hivatalt—átköltöztetnék Ber­linbe, de Bonn megmaradna kor­mányzati székhelynek. Bonn meg- és fenntartása mellett komoly gaz­dasági érvek szólnak; a legutóbbi számítások szerint a költözködés 60 milliárd márkába is belekerülne. Von Weizsäcker, többek között, az egyesülő Európa szempontjaira hivatkozva érvel Berlin mellett. Mint memorandumában is leszöge­zi: Európa politikai térképe az elkö­vetkezendő két évtizedben gyökere­sen meg fog változni azzal, hogy az összes EFTA-ország, valamint Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország vagy társult vagy tel­jes jogú tagként bekerül az Európai Közösségekbe. Németországnak ebben a folyamatban nem uralkodó, hanem ösztönző szerepet kell játsza­nia. Berlinre különleges szerep hárul mindebben: az európai közösségek metropoliszai nyugaton vannak, míg a közösség az elkövetkezendő évtizedekben az európai közép irá­nyába fog kiterjedni, a hosszú távú európai összenövési folyamatban nem szabad lemondani Berlinről. Lesz-e a KGST-nek utódja? Az egykori tagállamok között nagyok az ellentétek A szovjet fővárosban várhatóan még ezen a héten sor kerül a KGST- tagállamok állandó képviselőinek értekezletére, amelyen kísérletet tesznek az utódszervezet létrehozá­sával kapcsolatos nézeteltérések tisztázására. Az MTI moszkvai tu­dósítójának nem hivatalos forrásból szerzett értesülései szerint az ülés elő­készületei jelenleg is tartanak. A KGST-országok kormányfői­nek februári, budapesti találkozó­jukon kellett volna aláírniuk a KGST felszámolásáról, illetve az utódszervezet megalakításáról szó­ló okmányokat. A tanácskozást azonban „közös megegyezéssel” elhalasztották. Bár Budapesten a halasztás okait technikai jellegűnek minősítették, egyes szovjet lapok tudni vélték, hogy a háttérben komoly ér­dekellentétek húzódnak meg. Ezek között említette például a Kommer- szant című lap a három nem európai tagország— Kuba, Mongólia és Vi­etnam — ügyét, amelyek gazdasá­guk fejletlenségére hivatkozva ked­vezményes elbánást követelnek a maguk számára az újonnan létreho­zandó szervezeten belül. Más szov­jet lapvélemények szerint egyes ke­let-európai országok egyáltalán nem is érdekeltek a KGST utód- szervezetének létrehozásában.

Next

/
Thumbnails
Contents