Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

1991. március 9. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT Két évig két keréken Három fiatalember őrültségnek tűnő vállalkozásba kezdett. A Helvécián élő Szakolczai József és Molnár Pál, vala­mint a budapesti Maráz Ferenc elhatá­rozták, hogy körbekerékpározzák a Földet. Az útiterv szerint 60 ezer kilo­méter megtétele után, 1992-ben érkez­nek majd Barcelonába, a nyári olim­piai játékokra. Az expedíció 1990. szeptember 10-én vágott neki a nagyvilágnak. Hármójuk közül Szakolczai Józsefet Törökor­szágban baleset érte, ezért haza kellett jönnie, két társa azonban jelenleg is Indiában kerekezik, onnan küldték be­számolójukat. Magyar focistákkal találkoztunk Indiában Goában két napot pihentünk. Meg­néztük a miniállam nevezetességeit. A pihenőnapokból egy ezúttal is a fel­szerelésünk javításával és mosással telt el. Négy és fél hónapja indultunk el. Egyre több a toldozni-foldozni valónk. A Goából való elinduláskor Kerala állam legszebbnek mondott városát, Cochint tűztük ki úticélként. E tervünk megvalósításához lepedáloztunk közel ezer kilométert, átszeltük Kärnataka áll^m nyugati, részét. Udupibiap meg­néztünk egy. jgj)eg?etes hindu .templo­mot. A templom bejáratánál egy tehén * márványszobra áll, amelynek a nyakán mindig friss virágkoszorú van. Mögöt­te volt a főszentély bejárata, Síva szob­rával, ezüst és féldrágakő díszítéssel. A főépületet a többi istenség szentélyei vették körül. Mesteri fafaragások ezek a szobrok, szintén ezüst és féldrágakő díszítéssel. A templom étkezőhelyiségében a hí­vők rizst és karit fogyasztottak. Ben­nünket is megkérdeztek, hogy éhesek vagyunk-e? A hetek óta tartó gyomor­rontásunk miatt azonban inkább kitér­tünk a meghívás elől. Karnataka állam déli részén tűntek fel először a talpig feketébe öltözött, arcuk előtt vastag fátylat viselő musz­lint nők. A hindu asszonyok könnyű szárit viselnek. A kolostorok közelében apácákat is gyakran láttunk. India val­lási sokrétűsége jelen volt az utca for­gatagában. A férfiak öltözékéről már nehezebb volt eldönteni vallási hovatartozásu­kat. Szinte egységesen lungit viselnek. Ez olyan méretes asztalterítő nagyságú vékony nyári szövet, amit szoknyaként csomóznak magukra. Felül inget, rit­kábban pólót hordanak. Sosem járnak félmeztelen, csak lungiban. Manaloréban tudtuk meg, hogy Tri- vandrumban van a magyar focicsapat. Bár még 700 kilométerre volt tőlünk a város, keményen tapostuk a pedált, mert szerettük volna még ott találni a csapatot. Calicut után elkanyarodott utunk a tengerparttól és nagyon megviselt ben­nünket a napokon át tartó 35 Celsius- fokos meleg. Fertőtlenített vizeink iha­tatlanok voltak, állandó szomjúságér­zetünk volt. Szerencsére utunk vissza­tért a tengerpartra, ahol már a megszo­kott 28—29 Celsius-fokos párás meleg­ben kerekezhettünk. Nem volt hiábavaló az igyekezetünk, találkoztunk a magyar csapattal és lát­tuk a magyar—zambiai meccset, illetve a románokkal vívott döntőt. Engem Molnár Pált megvizsgált a csapat orvosa, mert az utóbbi hetekben hegy­menetben szúró fájdalmat éreztem a bal térdemben. Szerencsére Maráz Fe­rinél egy kisebb megfázáson kívül na­gyobb bajt nem talált. Kaptunk gyógy­szereket. Nekem pihenést javasolt a doktor, de sajnos a tanácsot nem tu­dom betartani, mert ha halogatjuk az indulást, kicsúszunk az időből. Még majdnem 3000 kilométer van előttünk Calcuttáig. Elbúcsúztunk a magyar futballcsapattól és elindultunk India legdélebbi szárazföldi pontja, Cape Comorin felé. Innen 18 nap múlva érjük el Mad- rast, ahol átvehetjük majd családtagja­ink leveleit, és a kért alkatrészekkel megérkezik az UPS-csomag is. Trivandrum, 1991. január 27. Molnár Pál, Maráz Ferenc LABDARÚGÁS Helycserék a megyei II. osztály északi csoportjában A kecskeméti MÁV SE visszalépése és az utólag lejátszott Hetényegyháza—Harkakö- töny mérkőzés ugyancsak megkavarta a me­gyei II. osztály északi csoportjának őszi sor­rendjét. A visszalépett és a labdarúgó- szakosztályát . ideiglenesen szüneteltető Kecskeméti MÁV mellett a másik kiesőhe­lyért még áll a harc, bár ebben a szabadszál­lási katonacsapat nagy ponthátránnyal in­dul. Változott az élmezőny, sőt csaknem va­lamennyi csapat helyzete, mert a K. MÁV eredményeinek törlése után csak öt együttes — a Kunszentmiklós, a Kkhalasi Spartacus, a Lakitelek, a Kunszállás és a Csengőd tar­totta meg a korábbi helyét. 1. VAKERSE 7 5 2 37-20 19 2. GAMF DSK 6 7 1 29—18 19 3. Harkakötöny 8 2 4 38—28 18 4. Kiskunmajsa 8 2 4 26—19 18 5. Hetényegyháza 6 5 3 28 24 17 6. Tiszaalpár 6 4 4 31 22 16 7. Orgovány 5 6 3 28—21 16 8. Kunszentmiklós 6 2 6 19 17 14 9. Jakabszállás 5 4 5 16—19 14 10. Dunaegyháza 4 4 6 28—29 12 11. K. Spartacus 12. Lakitelek 13. Kunszállás 14. Csengőd 15. H. Radnóti SE 16. Kecskeméti MÁV 3 7 3 7 5 6 ' 2 8 2 12 22—21 23—29 17— 29 12—31 18— 45 visszalépett Ifjúságiak RÖVIDEN • Az OTSH elnöke a mesteredzői kuratórium állásfoglalása alapján 1991. január 1-jei hatállyal mesteredzői címeket adományozott. A megyénkben dolgozók közül hárman vehették át a kitüntető címet: Gyúró László csel­gáncs-szakedző (Bajai SK), Adamik Ferenc kosárlabda-szakedző (Kecske­méti SC) és Tót Zsolt tekeszakedző (Szanki Olajbányász). • A kecskeméti Sankukai Karate Klub március 9-én, 16 órakor a hetény- egyházi művelődési házban bemutatóval egybekötött felvételt tart karate- és ön­védelmi csoportjába. • Baján rendezték meg a fiú mini­kosárlabdázók kelet-magyarországi versenyének dél-területi selejtezőjét. Az első helyen öt győzelemmel a BSK vég­zett a KSC, a Szolnok, a Nagykőrös, a Mezőberény és a Szeged csapatai előtt. Az első négy helyezett együttes jutott a március végén Nyíregyházán sorra ke­rülő kelet-magyarországi döntőbe. • Három negyedik és egy harmadik helyet értek el a kecskeméti BMX- kerékpárosok az országos bajnokságon. A még csak 11 esztendős Csikós Gábor a nála idősebbek közt lett a harmadik, míg Szabó József, Mészáros és ifj. Sin- kó Lajos a negyedik helyen kötött ki. KECSKEMÉTEN KISZÚRTÁK A FUTBALLT Kiadó, eladó _ a megyeszékhely labdarúgása? ü'j. A futball nem a pártállam terméke Amint már beszámoltunk róla, Kecske­mét Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991. március 4-én tartott ülésén törölték a költ­ségvetésből a város felnőtt labdarúgásá­nak támogatását. Mivel a döntés a megye- székhely két NB Il-es felnőtt labdarúgó- csapata révén több száz sportolót és több ezer szurkolót is érint, várható volt, hogy a közgyűlés határozata nem marad vissz­hang nélkül. Az elmúlt napokban gyakran csön­gött a telefon a szerkesztőségben, s a megszólalók hangjából, a levélírók véle­ményéből a sportág miatti aggódás ér­ződött, amit az alábbiakban megosz­tunk olvasóinkkal. Az lett a fiam „bűne”, hogy labdarúgó? — Boronkay Péternek az édesanyja vagyok — így mutatkozott be az egyik telefonáló —, a fiam a KTE-ben futballozik es szeretném elmon­dani a véleményem a közgyűlés döntésével kap­csolatban. Úgy tűnik, hogy a városatyáinkat is­mét rosszul választottuk meg, mert nincsenek tisztában vele, hogy a KTE-pályán főleg idős nyugdíjasok, kispénzű emberek szórakoznak, s most ezt akarják elvenni tőlük. A fiam tízéves kora óta jár arra a futballpályára, de még sem erkölcsi, sem anyagi előnye nem származott belő­le. Csak mi, a családunk segítette ahhoz, hogy bármihez hozzájusson. Amikor megnősült, az én munkahelyem, a Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium által jutott szolgálati lakáshoz. Az albérleti díjat természetesen én fizetem, sőt azt is felajánlottam, hogy az itt lévő parcellát is gon­dozom, hogy a fiam itt lakhasson. Én ezzel járu­lok hozzá Kecskemét sportéletéhez. Felneveltem egy olyan fiatalt, aki egészséges, nem csavargó, nincs vele gondja a rendőrségnek. És most az lett a „bűne”, hogy labdarúgó? Amikor megnősült, bejelentettük az igényün­ket egy ifjúsági garzonlakásra az ifjúsági előtaka- rékosság alapján, s még azt is elutasították. Az ismerősöm fia pedig, akinek csak hároméves elő- takarékossági betétje van, lakást kapott, pedig sosem sportolt a város képviseletében. Tehát nemcsak a támogatást tagadják meg a sportolók­tól, hanem még hátrányos helyzetbe is hozzák őket. Ezek szerint még mindig ott tartunk, hogy mindenhez protekció kell!? Mit gondolnak az önkormányzat tagjai, mennyibe kerül ma a szülőnek a sportoló felneve­lése? És akkor azt kell olvasni, hogy nem támo­gatják őket! Hát ilyen képviselőket választottunk mi? Lovasnemzetként sem tudunk nyeregben maradni? „Ha lúd, legyen kövér”, gondolta az ön- kormányzat kulturális és sportbizottsága, amikor hétfői ülésén 7:1 arányban lesöpörte az asztalról a város felnőttlabdarúgását, ezt a ma is legnépszerűbb, viszonylag olcsó szóra­kozási lehetőséget. Én, mint egyszerű, a spor­tot, a labdarúgást szerető választópolgár, ké­rem, hogy a Petőfi Népe hozza nyilvánosság­ra a bizottság névsorát (feltételezhetően ez nem titkos), és az állásfoglalásukat az ügy­ben. Gondolom, ilyen több embert érintő sú­lyos kérdést, alaposan megindokoltak szak­mailag, mert anyagilag elég azt mondani, és a legkönnyebb: nincs! Abból, hogy éppen a futballtól akarják megvonni támogatásukat, nagyfokú hozzá nem értés, ellenszenv, a lab­darúgás gyűlölete látszik. (Sajnos manapság nemcsak erre jellemző a hozzá nem értés, az elhamarkodott, indokolatlan döntések hal­maza, melyek a társadalom széles tömegeit hátrányosan érintik!) A bizottság magyarázza meg a város la­kóinak, választóinak, hogy mit jelent az, hogy az utánpótlás nevelésével nem kíván­nak szűkmarkúak lenni. Még a labdarúgók­nak is jut a bőkezűen adott pénzből? Meny­nyi ez? A többi sportágnál ez nagyon hasz­nos, a jövő útja, ha itt nevelkedik az után­pótlás, nem kell sportolót venni, sőt el is lehet adni, ezért jól járnak a szakosztályok. Más a helyzet a labdarúgásnál. Csak analfa­béta hiheti, hogy az egyik napról a másikra megszüntetett támogatás nélkül tovább él­het a városi felnőtt foci. Talán ésszerű lett volna ebben az ügyben körültekintőbben, szakszerűbben dönteni, esetleg közvéle­mény-kutatást végezni. Ha jól értelmeztem, az utánpótlás-neve­lésre a sportbizottság adná a pénzt, figye­lemmel kísérné a fiatalok fejlődését, alapo­san utánanézne, hogy a szakemberek meg­dolgoznak-e a nem szűkmarkúan adott ősz- szegekért. A tehetséges fiatalokat azután drága pénzen el lehetne adni és a befolyt pénzből részesedne az önkormányzat is. Pél­dául vehetnének szavazógépet. De mit szól ehhez az a több száz ember, aki vasárnapon­ként izgalmas, felnőtt bajnoki mérkőzéseket szeretne látni? Az ifi- és a serdülőmérkőzé­sekre igen gyéren látogatnak és látogatná­nak ki, még abban az esetben is, ha az ön- kormányzat ingyen bérleteket osztana a döntést helyeslők közíött. Mi, magyarok, lo­vasnemzet vagyunk, csak egy idő óta nem tudunk a nyeregben maradni, hol az egyik, hol a másik oldalára esünk a lónak. Azt hiszem, a fenti példa ragadós, mert demok­ratikus parlamentünk munkáját figyelem­mel kisérve, egyre több a lakosság idegeit borzoló döntés, a kecskeméti önkormányzat most rátett még egy lapáttal. A labdarúgás nem a pártállam terméke, régebbi keletű, kár lenne egy tollvonással csak úgy leírni, valami indokolatlan hátsó gondolattól vezérelve. Ésszerűbb lenne az anyagiak egy kompromisszumos, igazságo­sabb elosztása, míg a város labdarúgása új anyagi támogatókra nem talál. Addig is figyelmébe ajánlom az illetéke­seknek, hogy alaposan elemezzék az „ön­fenntartó” szó jelentését! Ádám István Kecskemét, Bagi L. u. 3. A KSC labdarúgó-szakosztályának nyűt levele a Megyei Jogú Város Önkormányzatához A KSC labdarúgó-szakosztályát sok-sok aktíva bevonásával társa­dalmi munkában vezetjük. Közöt­tünk többen vannak, akik hosszú évekig itt futballoztak, és nem kér­nek költségtérítést, tiszteletdíjat tár­sadalmi munkájukért. Szakosztályunk vezetése, a foglal­koztatott 150 labdarúgó, edzőink és kiszolgáló személyzetünk, szurkoló­ink — talán még a gyönyörű Széktói Stadion is — értetlenül áll a város felnőttlabdarúgására vonatkozó döntés előtt. (Meg kell jegyeznünk, velünk a labdarúgás jövőjéről senki sem konzultált). A KSC labdarúgó-szakosztálya 6 évvel ezelőtt minden vonatkozásban „padlón” volt, amikor átvettük a csapat irányitását. Három év alatt sikerült visszakerülni az NB II-be, és azóta eredményes utánpótlás­nevelést alakítottunk ki. Csapa­tunkba egyre több saját nevelésű kecskeméti fiatal épül be, ezzel is csökkentve a szakosztály kiadásait. Erre most azzal tisztelték meg sport­águnkat, felnőtt csapatunkat, hogy támogatást nem kap, tartsa el ön­magát! Szakosztályunk tagjai értet­lenül állnak a döntés előtt, hogy a megyeszékhely NB-s labdarúgását csak szponzorokkal, társadalmi munkásokkal akarja eltartani az Önkormányzat! Felelősséggel kije­lentjük, a futball, mint népszórakoz­tató sportág, még sehol az országban, soha nem volt és belátható időn belül nem is lehet önfenntartó. Úgy gondol­juk, a város társadalmi életében, poli­tikájában nem kis jelentőséggel bír a sport, ezen belül a labdarúgás, amely hétvégeken több ezer szurkolót szóra­koztat vagy bosszant, legalább any- nyit, mint a helyi szórakoztatóipar összes kecskeméti intézménye együtt. Ismerjük városunk gazdasági hely­zetét. Mindennapi „beszerző” és szponzort kereső kőrútjainkon ta­pasztaljuk, hogy gazdasági egysége­ink nem tudják a sportot támogatni. (Egyre többen mondják: nem is a fel­adatuk!) Az önkormányzat tagjai kö­zött bizonyára vannak gazdasági ve­zetők, akik támogathatnák a sportot, a labdarúgást, tisztelettel kérdezzük: meg tudják-e tenni? Tisztelt Képviselő Testület! A KSC labdarúgó-szakosztálya bizonyítható­an teszi dolgát, takarékoskodunk, le­építünk, szponzorokat keresünk, mel­léktevékenységet folytatunk. Saját be­vételünk elér néhány millió forintot, de ebből nem lehet NB Il-es csapatot fenntartani! Ha az Önkormányzat ki­mondta végítéletét, nekünk és a város labdarúgását szerető szurkolóknak tudomásul kell venni, hogy a város vezetőinek, vezető testületének nem kell NB Il-es csapat. De akkor után­pótlásra sincs szükség, hiszen hol szerepeljenek ezek a csapatok? Az NB Il-es játékosoknak „érté­kük” van, MLSZ által jóváhagyott, jogszabályok alapján érvényes szer­ződések kötik őket a szakosztály­hoz. Ha kötelezettségeinket nem tel­jesítjük, csapatunk pár napon belül szétesik! Ki vállalja ennek a felelős­ségét? Ilyen feltételek mellett van-e értel­me folytatni a bajnokságot? Kevés esélyt látunk arra, hogy a 15 bajnoki mérkőzést (a serdülők és az ifjúsági­ak is vasárnap kezdenek) le tudnak játszani. Szakosztályunk nem tudja felvállalni az NB Il-es csapat fenn­tartását, ha a felmerülő költségekre nem kap támogatást, kilátásba kell helyeznie csapatainak a visszalépte- tését. Aggódunk, mert fiataljaink az utcára kerülnek, felnőttcsapatunk szétesik, sok évi társadalmi mun­kánk vész kárba. Tisztelt Képviselő Testület! Kér­jük, vizsgálják felül döntésüket, ne ítéljék halálra városunk labdarúgó sportját! A KSC labdarúgó-szakosztályának vezetősége nevében Tóth Gyula Pólyák József szakosztályelnök szakosztályvezető Ha nem lesznek példaképek, értelmetlen az egész... Domokos István kecskeméti olva­sónk tegnap telefonon mondta el véle­ményét: — Ha a felnőttcsapatok szere­peltetésére nem nyújt támogatást az Ónkormányzat, nem lesznek a fiatalok előtt példaképek. Valamikor kiment a gyerek a meccsre és látta Rókát, Bo­rost, később Górt, Diószegi vagy Há­jért, manapság Erdei Sanyit, Tóth Csa­bát, vagy a KTE-s Horváthot, kialakult benne a vonzalom a labdarúgás iránt. Ha nem lesz felnőttcsapat, értelmetlen­né válik az egész. Ezek után kit aján­lunk nekik példaként, talán a bizottság tagjait, akik közül valószínűleg többen is fel voltak mentve testnevelésből!? Ezenkívül ez egy sportdiplomáciai bu­kás is, a döntés a döntéshozókat minősí­ti. Ha ezt az őszi idény után hozzák, egész másként hatott volna, de néhány nappal a bajnokság kezdete előtt?! Ez a döntés olyan mértékben demoralizálta mindkét NB Il-es csapatunk játékosait, hogy győzelemre aligha számíthatunk. Ha már így történt, azt javaslom, hogy a KSC—Csepel SC mérkőzésen tartsa­nak egyperces néma szünetet a kecske­méti felnőttlabdarúgás halálos ítéleté­nek kimondása elleni tiltakozásul. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Banc/ik István KEDDEN 17 ÓRAKOR A SAJTOHAZBAN Fórum a labdarúgásról Olvasóink levélben és telefo­non megnyilvánult érdeklődése arra ösztönöz bennünket, hogy olyan ankétot, megbeszélést szer­vezzünk, amely hozzájárulhat a megyeszékhely labdarúgósport­jának a megnyugtató rendezésé­hez. Szándékunkról levélben értesí­tettük Hideg Antalt, Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármes­terét, Goór Imrét, a város kultu­rális és sportbizottságának elnö­két, Szabó István képviselőt, a bizottság tagját, Szentannai Jó­zsefet, az Amatőr Liga elnökét, Király Józsefet, a KSC, és Husz- ka Antalt, a KTE ügyvezető el­nökét. A labdarúgófórumra, amelyet március 12-én 17 órakor a Sajtó­ház nagytermében (Kecskemét, Szabadság tér 1/A) rendezünk, várjuk a sportág szurkolóit is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents