Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

1991. március 6. • PETŐFI NÉPE • 7 Bozsó János és gyűjteménye Bozsó János festőművész autodidakta módon tanult meg festeni és ugyanígy kez­dett — népművészeti, iparművészeti, egy­háztörténeti — műtárgyakat is gyűjteni. Festményeiben az Alföld természeti szépsé­geit, kultúráját örökíti meg. Kecskeméten, ahol él és dolgozik, az ún. Klapka-házban festményei mellett az általa gyűjtött, a XV —XIX. századi korszakot bemutató műkin­csek állandó kiállításon láthatók. E felbe­csülhetetlen értékű gyűjteményt szülőváro­sának ajándékozta. • Festményei között. ► ▼ Bozsó János bemutatja népművészeti kiállítását. • Egyház­történeti em­lékek (jobb­ra lent). A dzsessz reneszánsza Magyarországon Elnézést kell kérnem az olvasó­tól, amiért a dzsessz-zenéről szóló írásomat egy személyes történettel kezdem. Mint a Magyar Rádió ze­nei lemezeinek forgatója, 1950 nya­rán kis híján fegyelmit kaptam, mert az előre nem tervezett műsor­szünetekben majd’ minden alka­lommal valamelyik kedvenc dzsesszmuzsikusom lemezét tettem fel a korongra. Különösen a zseniá­lis, vak zongorista, Art Tatum le­nyűgözőjátékát kedveltem. „Fiatal­ember, maga kozmopolita!” — hangzott el a főnöki vád első ilyen „tettem” után. „Ne népszerűsítse a szocializmustól idegen amerikai ze­nét!” —- érkezett a következő szem­rehányás. „Ha még egyszer dzsessz- zene szól műsorszünetben ...” Nem folytatom. Kortársaim tanú­síthatják: az ötvenes években a dzsessz elsorvasztásra ítéltetett. Legfőbb „bűne” amerikai eredete volt. Csak a hatvanas évek közepén sikerült visszacsempészni ezt a cso­dálatos muzsikát az éter hullámai­ba, akkor is csak megideologizálva: az elnyomott néger kisebbség zené­je a dzsessz. — Ez valóban így igaz — erősíti meg személyes élményem igazát Kiss Imre, a Mágyar Rádió szóra- koztalózenei osztályának vezetője. — Az ötvenes években, de még ké­sőbb is, a dzsessz előbb tiltott, majd a tűrt kategóriába tartozott. Leg­alábbis ami e muzsika rádiósugár­zását illeti. Hogy ma újra reneszán­szát éli, különös módon az a rádió­nak is köszönhető. Nehezen, de si­került elfogadtatni a döntésben ille­tékesekkel, hogy a zene — bármi­lyen műfajhoz tartozzon is — nem ismer országhatárokat, nem függ­vénye egyetlen társadalmi rendszer­nek sem. A zene összeköt, megszé­píti, kiteljesíti életünket, a zene em­berformáló erő. Ami ma már természetes, akkor nagy tettnek számított: több, mint két éven át tartó dzsessztörténeti sorozat kezdődött a rádióban. Hosszú évek estek ki a dzsesszmuzsika megismertetéséből, élvezetéből... — idézi a daliás idő­ket Kiss Imre. — Ezért született a gondolat: e műfaj értékeinek ma­gyarázat nélküli bemutatása mellett ismeretterjesztő sorozatot kell indí­tani. Ez a dzsesszmuzsika klasszi­kusainak megismertetését tűzte ki célul, természetesen a különböző stílusok, életutak felelevenítése mel­lett, gazdag zenei illusztrációk kísé­retében. Ezt követte a tizenöt éve indított és azóta is hetenként jelent­kező Mai dzsessz című sorozatunk, amelyet a Dzsesszarchímm című műsorunk tesz teljessé. A dzsessz mind jobban növekvő népszerűsége arra ösztönözte a rá­dió illetékeseit, hogy olyasmit is fel­vállaljanak, ami nem tartozott a rá­diós feladatok közé. Túl e muzsika mind gyakoribb műsorra tűzése, múltjának és jelenének megismerte­tése mellett szervezőjévé váltak az élő koncertprogramok létrejötté­nek is. Ennek első látványos és a vártnál sokkal nagyobb tömegeket vonzó eseménye az 1972 nyarán megrendezett Debreceni Dzsessz Napok hangversenysorozata volt. (Az azóta évenként ismétlődő fesz­tivál méltatása ma már megtalálha­tó a tekintélyes dzsesszlexikonban, a Groove-ban is.) — Az idén júliusban rendezzük meg 20. alkalommal a magyar dzsessz-zenei élet e rangossá vált eseményét — fordítja a szót a kö­zeljövő terveire Kiss Imre. — A jó nevű hazai muzsikusok — Vukán György, Pege Aladár, Binder Ká­roly, Szakcsi Lakatos Béla, Csik Gusztáv, Muck Ferenc mellett e műfaj olyan nagyságai léptek fel, mint Anthony Braxton, Jan Garba- rek, Chet Baker, Larry Corryel, Charlie Bird és még sokan mások. Az idei jubileumi koncertsorozatra is neves külföldi muzsikusokat vá­runk. Am a dzsessz hazai szerelme­sei már az idei Tavaszi Fesztiválon is nem mindennapi koncerteknek lehetnek részesei. Március 19-én Szakcsi Lakatos Béla és Gadó Gá­bor az OM Band amerikai zenekar­ban lép dobogóra. Másnap Babos Gyula gitáros James Moody ameri­kai szaxofonossal ad közös koncer­tet. A nagy áttörés megtörtént. A dzsessz ma már szorosan hozzá­tartozik napjaink zenei életéhez. Ezt mi sem bizonyítja jobban an­nál, hogy az idei eMeRTon-díjazot- tak között már ott vannak e műfaj kiemelkedő egyéniségei is. A febru­ári díjkiosztáson kapta meg az év kiemelkedő dzsessz-szólistája címet Muck Ferenc szaxofonos, és a leg­jobb dzsesszegyüttes címet a GTL. P. P. Gyarapodó kilóink A magyar konyha közismerten ízletes. Világszerte versengenek a magyar szakácsokért, akik külhonban díjakat gyűjtenek az egészséges ételekkel. Itthon pe­dig szomorúan főzik a hizlaló, zsíros, fűszeres kony­hai remekeket. „Terített asztal a világ” — mondta egy francia ínyesmester, de abból kellően és módjával kell válogatni. Az ember nem születik kövérnek, csak azzá válik. Az esetek többségében azért, mert sokat eszik. A zsí­ros ételek, a sok kenyér, a tészta, az édesség s ráadásul a lefekvés előtti bőséges vacsora — hizlal. Mert többet eszünk, mint amennyit szervezetünk igényel. Az ésszerű és egészséges étkezés alapszabá­lya, hogy a táplálékfelvétel arányban álljon a szük­séglettel. De nehogy azt higgye bárki, hogy csak a szükségletet kell szem előtt tartani, nemcsak abból élünk, amit megeszünk, hanem abból is, amit meg­emésztünk. A jó étvággyal megevett étel „vérré” vá­lik, de a kelletlenül legyűrt élelem rosszul emésztődik meg, és felhasználatlanul távozik a szervezetből. A következő táblázatban bemutatjuk, hogy egyes tevékenységekhez mennyi kalóriára van szükség. Különböző tevékenységek energiaigénye Kalóriaszükséglet 1 testsúly kilogramm­ra vonatkozóan, óránként (cal) Alvás 0,93 Fekvés 1,10 Ülés 1,43 Állás 1,58 Lassú járás (4 km/óra) 2,86 Közepesen gyors járás (6 km/óra) 3,70 Gyors járás (10 km/óra) 10,00 Járás hegyre fel 17,10 Járás hegyről le 2,84 Háztartási munka 3,43 Mosás kézzel 3,06 Szellemi munka 1,45 Gépírás 1,99 Gépkocsivezetés 1,60 Kertészkedés 4,83 Mezőgazdasági munkák 4,69—6,60 Traktorvezetés 1,92 Asztalosmunka 3,42 Kőművesmunka (falrakás) 5,70 Fűrészelés (kézi) 6,80 Ásás (árok, gödör) 6,90 Tánc 3,57—4,37 Futás (lassú) 6,60 Úszás (különböző sebességgel) 3,00—25,80 Kerékpározás (különböző sebességgel) 3,54—12,00 Evezés (különböző sebességgel) 2,75—10,90 Korcsolyázás (különböző sebességgel) 7,80—12,70 Könnyű torna 3,00 Sporttorna 15,00 (1 cal = 4,1868 J) Dr. K. E. EGYESÜLETEK AZ EGÉSZSÉGÉRT A természet gáláns gesztusai Hazánkban is reneszánszát éli a termé­szetgyógyászat. Több ezer éves gyógy­módok eredeti vagy modernizált formá­ban hódítják meg az emberek egyre na­gyobb tömegeit, egy-egy ázsiai „csoda­doktor” előadására, bemutatóira zsúfolt ház előtt kerül sor. Egyre többen fordul­nak a hazánkban is fellelhető gyógyfü- vek, gyógyteák alkalmazásához. Hogy ezeknek a gyógyulás, illetve az egészségesebb élet ígéretét magukban hordozó ősi módszereknek az alkálmazá- sa ma már mozgalomként is számottevő, az nagyrészt a Magyar Természetgyó­gyászok Országos Tudományos Egyesü­letének köszönhető, és mindazoknak a helyi szervezeteknek, amelyek felvállal­ták a természetes gyógymódok népszerű­sítését. Dr. Bense László Erikkel, az egye­sület főtitkárával akcióikról, befolyásuk­ról, terveikről beszélgetünk. — 1984-ben Kecskeméten próbálkoz­tunk az első helyi természetgyógyász egyesület létrehozásával, s jó négy évbe telt, amíg az országos egyesületet is elis­mertettük. Ehhez egyrészt kellett egy igen erős társadalmi nyomás, e gyógymó­dokat ismerő vagy legalábbis ezekkel szimpatizáló orvosok tekintélye, más­részt az 1987 végén született, a lakosság hosszú távú egészségvédelmét program­ba foglaló kormánydöntés. Az első me­gyei szervezet megalakulását követően Baján, Budapesten, Miskolcon, Pécsett, Zalaegerszegen, Zircen, Pápán, Balaton- fűzfőn, Győrben szerveződtek helyi egye­sületek, 1988 óta Veszprémben működik a bázisszervezet. Ez utóbbi taglétszáma több mint 600 fő, országosan pedig ötez­ren vagyunk. Védelem a sarlatánok ellen — A hivatalos elismerés mennyire széle­sítette az egyesületek tevékenységét? Ta­lálkoznak-e további vagy újabb akadá­lyokkal? — Tevékenységünk főként előadások és tanfolyamok szervezéséből áll. Igen népszerűek az akupunktúra-, akupresz- szúra-, hidroterápia-, jóga-, gyógylovag- lás, reformkonyha-, kiropraktikai, gom­baismereti és gombaszakértői, fitoterápi- ás és talpreflexológiai tanfolyamaink. Sokszínűségünkből és nyitottságunkból ered gondjaink többsége is. Ugyanis mindeddig nem született meg a Népjóléti Minisztérium vagy más állami szerv ál­lásfoglalása, hogy Magyarországon ki te­kinthető természetgyógyásznak, ki mi­lyen kritériumok alapján gyakorolhatja a természetes gyógymódokkal való gyógyí­tást vállalkozóként. Mert a jól képzett szakemberek tudják, hogy például a talp- reflexológiával a laikus káros hatást is előidézhet a „páciensénél”. Mi javasol­tuk a minisztériumnak a feltételek kidol­gozását, szívesen közre is működnénk, dé erre eddig nem került sor. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy az arra vállalkozó orvosok például fitoterá- piás szakvizsgát tehessenek. Egyesüle­tünk azonban szakvizsga-bizonyítványt még ilyen esetben sem adhat ki, legfel­jebb az Orvostovábbképző Egyetem. Mindaddig, amig ezen nem tudunk vál­toztatni, marad a természetes gyógymó­dok „tudoraként” fellépő vállalkozók garázdálkodása. S ez nemcsak a szövet­ségünknek, hanem a természetgyógyá­szat eddig kivívott jó hirnevének is árt. Érdekből egészség? — Úgy tudom, egyéb nagy horderejű kezdeményezéseik is vannak. — Mivel napirenden van a társada­lombiztosítás egész rendszerének átalakí­tása, egy újfajta biztosítási rendszerre tet­tünk javaslatot. Lényegét abban foglal­hatom össze, hogy e rendszerrel jelentő­sen csökkenthető lenne a táppénzes na­pokra kifizetett összeg, mert a biztosítot­tat anyagilag is érdekeltté tenné abban, hogy kevesebb napot töltsön táppénzes állományban, illetve egyáltalán ne bete­gedjen meg. A Magyar Természetgyó­gyászok Országos Tudományos Egyesü­letének közreműködésével bizonyos pénzösszeget térítenének annak, aki egy adott éven belül nem betegszik meg, illet­ve csak egy vagy két hétig volt betegállo­mányban. Jól tudom, az anyagi oldal nem min­den, azt viszont egyre inkább tapasztal­juk, hogy a természetes életmódot, illetve gyógymódokat választó emberek na­gyobb életkedvvel rendelkeznek, energi- kusabbak, kiegyensúlyozottabbak, jobb a munkahelyi koncentrálóképességük. Közel húsz év alatt másfélszeresére nőtt, 1988-ban majdnem százmillió volt a táp­pénzes napok száma Magyarországon. Ha az általunk javasolt szisztémával akár csak mérsékelni lehetne a növekedést, vagy például csökkenteni az üzemi bal­esetek számát, máris érzékelhető válto­zást érnénk el. Legalább nem árt — Nem szeretném minősíteni a javasla­tukat, de nem gondolja, hogy az egészség megőrzésében, az egészséges életmódra ösztönzésben túl erőteljes hangsúlyt adnak a természetgyógyászatnak, az egyesüle­tüknek? — Mi egy valóságos társadalmi igényt igyekszünk kielégíteni, s távolról sem fe­lülről irányított szervezeti eszközökkel. Városi egyesületeink között nincsenek alá-fölérendeltségi viszonyok, az orszá­gos egyesület viszont közvetíti, képviseli mindazon szervezetek érdekeit, amelyek erre igényt tartanak. A természetgyógyászat felvállalt és népszerűsített módszerei közül eddig mindegyikről legalább annyit sikerült be­bizonyítani, hogy a szakember alkalma­zásában nincs káros mellékhatásuk. A természetgyógyászathoz néha sok misztikum is kötődik, én mégis legszíve­sebben dr. Horváth Tibor tapolcai főor­vos, egyesületünk társelnökének a bar­langterápiáról szóló előadásából idézek egy gondolatot: Az „öngyilkos” hajlamú emberiség mindent elkövet, hogy tönkre- tegye természetes környezetét, rontva sa­ját esélyeit egy elviselhető, egészséges életre. Szerencsére a természet megbocsá­tó. A barlang is egyike a természet gáláns gesztusainak az emberrel szemben. Meg kellene végre tanulnunk értelmesen élni földünkön, használva, de nem elhasznál­va annak bennünket védő, szolgáló adottságait. J. F. Meghalt a házasságrekorder Egy rekorderrel kevesebben vagyunk a föl­dön. Arizonában meghalt Giovanni Vigliotto. akinek teljesítményét a Rekordok könyve im­már szakállasnak is minősíthetné, hiszen re­kordját 1983 márciusában hitelesítette a bíró­ság: feleségek tucatjait mondhatta magáénak. Mint a nevéből is kitűnik, Olaszországból in­dult a Don Juan-i karrier. 61 esztendeje. Akkor még valóban így hívták, aztán váltogatta a ne­veket. Állítólag ötvenféleképpen jegyezhettek be az anyaköny vezetők a világ 14 országában és az Egyesült Államok 27 államában. Módszeré­ből a bölcs és megfontolt szívrabló képe kereke­dik: minden esetben a csúnyácska, magányos’, ám gazdag hölgyeket ajándékozta meg szerel­mével, s aztán dolgavégzetten elszelelt a pénz­zel. A végzet asszonyával Patricia a neve 1981-ben hozta össze jó sorsa. Tőle 43 ezerdol­láros szerelemmel távozott, ám a megcsalt hit­ves feljelentette. És ekkor — csak ekkor! de­rült ki. hogy minden idők legnagyobb házas­ságszédelgője felett kell ítélkezni. A tárgyalás során Vigliotto (avagy Fred Jipp, avagy Nyiko- láj Peruskov stb.) készségesen együttműködött a bírósággal: felsorolta mind a 105 felesége ne­vét, hozzátéve, hogy egyik ellen sem indított vá­lópert. még csak semmissé nyilvánítást sem kért. A bíróság, minden igyekezet ellenére csak 82 feleségei volt hajlandó elismerni. A többi ugyanis földrajzilag felderíthetetlen volt. Vigli­otto kapót 34 év börtönt és 336 ezer dollár kár­térítés megfizetésére is kötelezték. Az amerikai törvény szerint 2007-ben kérhette volna feltéte­les szabadié bra helyezését. Néhány év óta beteg volt. „de ennek semmi köze sem volt a hitvesek­kel oly bőségesen megáldott korábbi életéhez” - Írja a hírügynökségi jelentés. És akárhogy nézzük. így vagy úgy, gyászolja 105 özvegye ...

Next

/
Thumbnails
Contents