Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-04 / 53. szám
1991. március 4. • PETŐFI NÉPE • 5 Pelyhedző nyárból — papírfa A Jászszentlászlót Móric- gáttal összekötő út mentén 1950-ben telepítették a fákat. Sok közülük már magától kidőlt, ezért most a Kecskeméti Közúti Igazgatóság Kiskunhalasi Üzemmérnöksége kivágatja és újjal pótolja a fasort. A Harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet és a kiskunhalasi Pintye Imre kisiparos közösen vállalta a kitermelést és az értékesítést. A kisiparos 13 éve foglalkozik fakitermeléssel, télen-nyáron, erdőn-mezőn. A Jászszentlászló—Móric- gát közötti út háromkilométeres szakaszán hat-hétszáz köbméter nemesnyár döntését kezdték meg február végén. Az első- és a másodosztályú fü- részrönköt és méteres papírfát a termelőszövetkezet a Lignim- pexen keresztül Jugoszláviába és Olaszországba exportálja. Pintye Imre és 6-8 fős csapata a viharkárok eltakarításában is részt szokott venni. Az emlékezetes 1990. július elsejei vihar után Kecskeméten, a Ceglédi úti szakaszon a MÁV kérésére szabadították meg a villanyvezetékeket és a síneket a fáktól. A gallyak eltakarítása az évtized elején még külön gond volt, most szinte sorba állnak érte. A fasor mellett lakók pedig többszörösen örülnek, hisz ezután nem árnyékolja be udvarukat, termőföldjüket és televíziójuk vételi viszonyait a pelyhedző nyárfa. A nyolcvanéves Jánossy Béla és felesége már gázzal fűt, de a kiskonyha tűzhelyébe gyűjtenek a faágakból. ( Méhesi Éva képriportja) LEGALÁBB HARMINCEZREN VANNAK Telítődött a hazai kábítószerpiac Sokáig sem beszélni, sem hallani nem lehetett róla. Pedig létezett, sok tinédzsert és fiatal felnőttet tett tönkre. A drog, a kábítószer ma már láthatóan él velünk, és egyre többeket kerít hatalmába. 1987-ben végre hivatalosan is elismerték létezését, s egy átfogó, nemzeti drogprogram keretében létrejöhetett egy kutatócsoport, amely a megelőzéssel, a gyógykezeléssel, a továbbképzéssel kezdett foglalkozni. Budapesten, Szegeden és Pécsett, Debrecenben, Zalaegerszegen és Győrben indult be egy-egy drogambulancia. Vajon a működő ambulanciák milyen tapasztalatot gyűjtöttek az elmúlt pár évben? Erről kérdeztük dr. Gerevich József pszichiátert, a hazai drogprogram egyik vezető szakemberét. — Országosan hány drogost tartanak nyilván? — Nemrégiben minden körzeti orvost megkérdeztünk, hogy ő hány ilyen esetről tud. Ennek a felmérésnek az alapján 30 ezerre becsüljük azoknak a számát, akik rendszeresen fogyasztanak drogot. — Miről lehet felismerni a kábítószereseket? — A legegyszerűbb jelek: a narkós gátlásos, keveset beszél, ha pedig be van lőve, akkor mosolyog, sokat beszél, földobott. Aki szipu- zik, annak jellegzetes szaga van a szerves oldószertől. Aki például marihuánát szív, annak megvan a kezén és a száján is ennek a jele. Ez gyakran kötőhártya-gyulladással is jár. Megváltozik a drogos étvágya, étkezési szokása. Megváltozhat az alkoholfogyasztási szokása is. Van, aki úgy ismeri fel a gyerekénél, hogy be van lőve, hogy sikertelenül kínálja alkohollal. Vannak olyan toxikus állapotok, amelyek kábultsággal járnak. Ez többnyire az elvonás tünete, amikor nem tudta megszerezni a drogadagját, és emiatt feszült, depresz- sziós. — Mennyi idő alatt lehet rászokni, hozzászokni a droghoz? — Erre nincs szabály. Van, aki nagyon gyorsan, van, aki lassan, ez teljesen egyéni. Függ a fizikai állapottól, a személyiségtől, a körülményektől. — Már az első próbálkozás kellemes élményt nyújt? — Vagy igen, vagy nem. Kétféle történetet szoktak elmesélni. Az egyik arról szól, hogy milyen rossz volt az első narkó, a másik pedig hogy milyen jó volt. S mindkettőből narkós lesz. Csakúgy, mint az alkoholistáknál. — Melyik az a korosztály, amelyiket különösen fenyegeti a narkó- ra való rászokás? — Az igazi narkósok életkora 18 és 40 év között van. Egy narkós- „karrier” a következőképpen szokott lezajlani: 10 és 14 év között kezdenek el dohányozni, 12 és 16 között alkoholt fogyasztani és szi- puzni, 16 éves kor körül próbálják ki a gyógyszert, vagy a marihuánát vagy valami mást. — Mennyire terjedtek el nálunk a kemény drogok? — Attól függ, mit értünk kemény drogon. Ha az ópiumszármazékokat értjük ez alatt, akkor meglehetősen elterjedt szokás lett az elmúlt években ezek szedése. Most már telítődött nálunk is a drogpiac, gyakorlatilag bármihez hozzá lehet jutni. — Nálunk sem lehet olcsón droghoz jutni. Miből telik erre naponta ? — A narkós szubkultúrán belül van egy réteg, amelyik nem él rosz- szul. Nyugati autón járnak, gazdag szülők gyerekei. Ok meg tudják venni a legdrágábbat is. A szegényebbek pedig az olcsóbb drogokat fogyasztják. Például recepthamisítással jutnak gyógyszerhez, vagy szipuznak, mindkettő filléres dolog. Áz, hogy ki milyen finom drogot fogyaszt, attól is függ, milyen az összeköttetése, mit tud cserébe adni. Ugyanis nem mindig pénzben folyik a kereskedelem. Adott esetben az árukapcsolás prostitúcióval jár együtt. — A fővárosi és a vidéki városokban megnyílt állami drogambulanciák mellett az egyház is szerepet vállalhat a kábítószerrel élők gyógyításában, a megelőzésben. Az egyházak milyen módszerekkel dolgoznak ? — Az egyházak több bentlakásos otthont nyitottak. Például Ráckeresztúron református keretek között működik egy benntla- kásos szociális otthon. A pünkösdiek szintén egy ilyen otthont létesítettek Dunaharasztin. Budapesten a Kallódó Fiatalokat Segítő Misszió keretében létrejött egy csoport a Gorkij fasorban, amit református lelkészek vezetnek. Tavaly nyílt meg egy rehabilitációs otthon —■ ez állami — a Pécshez közeli Keszűn, és egy, a református egyházak által támogatott otthon, Tolna és Baranya megye között, Zsibriken. Ezeken a helyeken kívül foglalkoznak még kisebb egyházi csoportok drogos fiatalokkal, például a szamaritánusok, a baptisták, és a Katolikus Szeretetszolgálat. — Van példaértékű ezek között az otthonok között? — Nem merem azt mondani, hogy van az országban példaértékű intézménye a drognak. Van, ahol bizonyos tárgyi feltételek jobban adottak, de ott a személyi feltételek nem megfelelőek, és fordítva. Ma, sajnos, többnyire az elemi feltételek hiányoznak ahhoz, hogy a narkósokkal hatékonyan lehessen foglalkozni. A dolgoknak ez a gyakorlati, szervezeti része, sajnos, a kelet-európai nyomor szintjén van. A szakmai, oktatási része viszont, megítélésem szerint, európai színvonalú. — Hogyan juthat el egy drogos fiatal ezekbe az otthonokba? — A drogambulanciákon megjelenő beteget — ha úgy látják, hogy erős a függősége, nincs megfelelő családi háttere sem, s az ambuláns kezelés nem megoldható — felveszik valamelyik otthonba. A legsúlyosabb gond az, hogy a narkósok egy rétege hajléktalan, vagy legalábbis nincs stabil életterük. Ezekkel az emberekkel ambuláns keretek között nagyon nehéz dolgozni. — A kábítószer-élvezők felismerik-e, hogy segítségre szorulnak ? — Egyértelmű a helyzet ott, ahol a családi háttér biztos. Ilyen esetben van valaki, akár a tágabb családi körben, aki aggódik és megpróbálja a narkós fiatalt elvinni az ambulanciára. Van ugyan, hogy a gyerek ilyenkor sem hajlandó együttműködni, akkor a szülővel beszélgetünk el, akár rendszeresen is, adott esetben ez is segítséget jelent. A nagyon kemény nar- kósszubkultúrával már nehezebb a helyzet. Ennek a világnak a játék- szabályait nagyon jól kell ismerni ahhoz, hogy meg tudjuk közelíteni őket. Mi Budapesten streetwalke- rekkel dolgozunk, ugyan van pár utcai munkásunk, akiknek az öltözete, viselkedése, nyelvezete hasonlít a drogosokéra, így nem hárítják el közeledésüket. Ők fel tudják velük venni a kapcsolatot, s egy idő után magukkal hozzák azokat az embereket, akik hajlandónak látszanak a leszokásra, vagy akik annyira szenvednek, hogy már nem bírják ki, csak segítséggel. Ebben a munkában volt narkósok is segítenek nekünk. — Létezik-e iskolák, iskolások számára tájékoztató, felvilágosító program ? — 1987-ben indult el egy, az általános iskolák ötödik osztályának szóló, négyéves program. Ezek tapasztalatait most dolgozzuk fel. Ezenkívül középiskolások számára készült egy kétéves program. Ebbe a legkülönbözőbb típusú iskolákat szemeltük ki Budapesten és vidéken egyaránt. Tavaszra jelenik meg az a tanári kézikönyv, amely a német módszer alapján készült. — Milyen terveik vannak a drog visszaszorítására ? — Most adtunk le egy nemzeti drogstratégiai tervet a Népjóléti Minisztériumnak. Úgy érezzük, hihetetlenül fontos, hogy összefogjanak a tárcák, az önkormányzatok helyi és országos szinten egyaránt. Várjuk, hogy létrejöjjön egy tárcaközi bizottság és egy droghivatal. Horváth Magdolna
