Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
JUHÁSZ GYULA: A tápai krisztus Az ország útján függ s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen. Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, a falusi szent Hiszen nekik is megváltást izent. Olyan testvéri áldással tekint Feléjük és biztatja híveit. Feje fölött a nyárfa is magyar, A fecske is és egy a zivatar, Mely őt paskolja s a falut veri És folyton buzgó öt szent sebei Nem a magyarság sorsát hirdetik? Es ki segít már, ha ö sem segít? DEÁK MÓR: Kavics Borostás, késes férfiak állnak köröttem:félek. Borostás, késes magam is: látom rajtuk, hogy félnek. Meg fognak ölni, jól tudom, és én megölöm őket. Ez hát a halál, nevetek és sírok: ez az élet, ez a kis kerek kavics a nyelvem alatt, ne dadogjak? Amit a véremmel kiköpök? Amire rátaposnak? Ezt óvtam olyan józanul? Ezt vigyáztam szeszekkel? Ezt nyomta kezembe anyáin, mikor szült: ne veszejtsdel? Mikor tettem a nyelvem alá, hogy szólni tudjak, szóljak? S mikor fogtam kést, Istenem, hogy általa elpusztuljak? UTASSY JÓZSEF: Töklevél Remegtem Istent én, jaj hogy remegtem! Imádni őt már jobban nem lehet. Ha cukorka lapult meg a zsebemben: megcélozta csúzlim a felleget. Röpült felé selyem cukrom hívatlan. Fülem befogtam, amíg földel ért, és beszakadt, és megrezzent riadtan a nagy, a cintányér-nagy töklevél. BESZÉLGETÉS OROSZ ISTVÁN GRAFIKUSMŰVÉSSZEL Vizuális csapdák és csalétkek (Fotó: Walter Péter) Orosz István grafikusművész, a kecskeméti székhelyű D. O. P. P. Kft. tagjának tevékenységét a legtöbben az utcáról, egyéni hangvételű plakátjai révén ismerhetik. Sajátos grafikáival, ana- morfózisaival inkább csak a tárlatlátogatók találkozhatnak. Művészi igényű, kis animációs mozijai a maguk nemében hasonlóképpen népszerűek. A legutóbbi: a Vigyázat, lépcső! a tavalyi hirosimai fesztiválon képviselte a haza színeket. Orosz sokoldalú alkotó. Olyannyira, hogy a közelmúltban a Képző- és Iparművészek Szövetsége alkalmazott grafikai szakosztálya és a Filmművészek Szövetsége is felterjesztette elismerésre. A minisztérium illetékesei annak rendje és módja szerint kiértesítették, és igen-igen zavarba jöttek, amikor kiderült, hogy a grafikus és a filmes egy és ugyanaz a személy. — Végül is filmrendezőként kapta meg a Balázs Béla-díjat. így választott, vagy a két szövetség döntötte el egymás között? — Amikor a nevezetes telefon- beszélgetés alkalmával megkérdezte tőlem a ceremónia rendezésével foglalkozó hölgy, hogy én melyiket szeretném inkább, nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy ne haragudjon, de én körülbelül tíz éve nem tudom eldönteni, melyik érdekel jobban, így most sem tudok egy perc alatt választ adni arra a kérdésre: melyik számomra a fontosabb. — Ha csak a tavalyi évet nézzük, grafikusként is kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetne. Az első három legfontosabb nemzetközi plakátesemény egyikén, a brnói biennálén első díjat kapott, és meghívták egy igen rangos New York-i nemzetközi képzőművészeti seregszemle zsűrijébe. Ráadásként a Vigyázat lépcső!-t beválasztották Hirosimában a rajzfilmes seregszemlére. Az egyetlen korosztálya mezőnyében, aki eny- nyire sokoldalú, aki párhuzamosan egymástól ilyen távolságra lévő médiákban, műfajokban gondolkodik, dolgozik, játszik. Vagy ez a távolság csak látszat? Ha felületesen válaszolnék. azt mondhatnám, azért dolgozom így, mert őrült unalmas lenne mindig ugyanazt csinálni. Ami a távolságot illeti, számomra tényleg nem rendkívüli. Elég hosszú ideje igyekszem, hogy grafikáim is valamiképp időbeliek legyenek, illetve sajátos, általam meghatározott viszonyban álljanak az idővel és a térrel. Más „olvasható” ezeken a lapokon, ha közelebbről vagy távolabbról, ilyen vagy olyan irányból, esetleg körbejárva nézzük. A nézőnek sokkal aktívabbnak kel! lennie a szokásosnál, ami filmjeimre is érvényes. — Grafikai munkássága önmagában is nagyon sokszínű. Kiemelkedő szinten képviseli az alkalmazott művészetet, és a „grand art”- ot. Egyfelől olyan „plakát-rendszerváltó” slágerdarabokkal, mint a Tovariscsi, konyecl, a másik oldalon pedig a művészi igényű grafika olyan míves, archaizáló, nyelvújító kísérleteivel, mint az anamorfózisok. Hogy mennyire fontosak ezek az ön számára, az elmúlt évtizedben több műfajban készített munkáiból is kiderül. Egyáltalán, mi az az anamorfózis, és hogyan talált rá erre a meglehetősen bonyolult és nagyon magas szintű technikai tudást igénylő kifejezési formára? — Az anamorfózist olyan médiumként igyekszem használni, amely személyes közlendőm mellett visszaad valamennyit az európai kultúra metafizikus misztériumából is. Olyan formában kötőeleme munkásságomnak is, hogy megvalósítja egészen újszerű áramlását síknak, térnek és időnek. Ami a kivitelezést illeti, az már a klasszikus anamorfózis- szerkesztések óta nyilvánvaló, hogy itt minden forma egy újabbnak bizonyos szögből és távolságból szemlélt vetülete. Olyan kétdimenziós ábrázolat, ami egy háromdimenziósnak a torzított megjelenése. E logika szerint háromdimenziós környezetünk minden egyes darabja egy negyedik dimenzióban létező „dolog” anamorfikus képe lenne. Az én anamorfózisa- im a maguk nemében szabálytalanok, ugyanis olyan képeket akartam csinálni, ahol az ábrázolatból nem olvasható a második jelentés, csak a tükörhenger beállításával található meg. Maga az alapkép sem egy titokzatos, amorf forma, mint a klasszikus példákban (többek között Ar- cimboldónál), hanem önálló ábrázolat, de a tükörben megjelenőtől teljesen független jelentéssel. Talán érthetőbb, ha mondok egy példát. Ha a tájképet ábrázoló lap egy meghatározott pontjára állítom a tükrözővé polírozott fémhengert, akkor a tükörben egy portrét láthatunk. A médiummal nem én kísérletezem először: a 17—18. századi jezsuita szerzetesek tudománya iránt a klasszikus avantgárd egyik legismertebb alakja: Marcel Duchamp sem volt érzéketlen; híres képe, A vőlegény vetkőzted a menyasz- szonyt tanúskodik erről. — A töredékből, áttételekből, vizuális csalétkekből és csapdákból megfejthető és összeállítható müvek beszélhetnének korunk közhelyes, szétesett életérzéséről is, de a grafikai világ hangulata mégsem pesszimista. Ez a sajátos klasszicizálás, stilisztikai bravúrokkal kivitelezett távolságtartás valamiféle rejtőzködés? Létfilozófia? — Inkább rejtőzködés, mint filozófia. Egyszerűen alkati adottság. Az igazsághoz, persze, az is hozzá tartozik, ha valaki minden további nélkül veri nagydobra rejtőzködő természetét, nem bánja komolyan, ha lerántják róla a leplet és felismerik lenyűgöző személyiségét. Ami a klasszicizmust illeti, ha levesszük a polcról a Pallas lexikont, vagy más, hasonló „súlyú" alapművet, akkor láthatjuk, hogy a legtekintélyesebb törvények megörökítéséhez eet a rajzstílust, -modort használták. Ezek a képek úgy élnek a tudatunkban, mint az objektivitás maga. Ha én ebben a formában megfogalmazok akármilyen csalafintaságot vagy butaságot, akkor a néző.könnyen elhiszi, hogy igaz. Ha én a nézőt félre akarom vezetni, akkor a legokosabb ebbe a formába bújtatni a közlendőt. így aligha lesz kétséges, hogy itt kérem, nagyon komoly, nagyon bölcs, nagyon tudományos dolgokról van szó. Félrevezetéseim, ravaszkodásaim leggyakrabban nem holmi titkos, sorok közé helyezett mondanivalóhoz, másodlagos jelentéshez kalauzoló praktikák. Olyan játékok inkább, amelyek úgy hazudnak, hogy az igazat mondják, „nem csak a valódit.” Eközben felkészítik a gyanútlan szemlélőt a világban rá várakozó kisebb-nagyobb átverések optimista túlélésre. —- A kulturálisplakát-tervezés végigkísérte pályáját. A legutóbbiak két március végi bemutatóhoz, Tolmár Tamás A távoliét hercege című filmjéhez és a Madách Színház Mária evangéliuma című világpremierjéhez készültek. Az Iparművészeti Főiskola befejezése után, 1975-től néhány esztendeig a kecskeméti Katona József Színház részére is dolgozott.- Főiskolai diplomamunkám a kecskeméti színház részére készített arculatterv volt, amelybe plakát, műsorfüzet, különféle kiadványok, embléma és belépőjegy tartozott. Ettől kezdve vendégként, de azért rendszeresen terveztem plakátot, müsorfüzet-borítót ésdíszletet. Addigtartottezakap- csolat, amíg Ruszt József főrendező el . nem ment Zalaegerszegre. Azóta szinte minden műfajban és tárgyban készítettem kulturális plakátot. Ezzel csak az a probléma, hogy alkalmazott grafika nem létezik megrendelő nélkül. Manapság, sajnos, egyetlen, művészettel kapcsolatos interjúból sem maradhat ki ez a kérdés. A legkényesebb pont ebből a szempontból egyértelműen a film. Egy képzőművészeti alkotást ugyanis el lehet készíteni egy asztalon, papírral és ceruzával, de még a rézlemez és a krómhenger is könnyebben előteremthető. Vannak, persze, terveim. A dimenziókkal való kísérleteimnek még nem értem a végére. Nagyon foglalkoztat a háromdimenziós alakzatokkal való munka, egy még bonyolultabb tér-idő-mozgás-játék lehetősége. De megvalósítása anyagilag nem csekélység. Remélem, az alkalmazott grafikából tudok annyi pénzt félretenni, hogy elkészüljenek, és a díjaimért kapott összeg egy részét is arra használom fel, hogy szponzoráljam magam..,, , . Karolyi Juha HÁMORI ZOLTÁN: BEVEZETÉS A LOCSOLÓVERSEK ESZTÉTIKÁJÁNAK VÁZLATÁBA Megy a traktor, szánt az eke... — Tudományos értekezés, kéretik komolyan venni — /----------------------------------------------A z alábbiakban a locsolkodóversek természetrajzát igyekszem föltérképezni a teljesség igénye nélkül, ám élő példák segítségével. Példáim saját gyűjtés eredményeként kerülnek nyomtatásba, mert mint tudjuk, a költészetnek ez az ága a szájhagyományt választotta terjesztési módszerül. Ily módon a szerzők is az ismeretlenség homályában élvezik büntethetetlenségüket. Vörös ásó, vörös kapa munkásőr lett édesapa. Fegyverével megy a jégre, Ittmaradhatok ebédre? A locsolóvers finom politikai célzásai, egyértelműen tiszta rimrendszere, nemzeti, magyaros, hangsúlyos ritmusa, valamint a locsolás szándékának akaratlagos megnevezetlensége már az igazi költészet magaslataiba emeli e kis művet. Ennek ellenére akár programversnek is tekinthetjük, hiszen a költő kétséget sem hagy afelől, hogy éhes. Elsősorban a hatvanas évek első felében volt népszerű, a szokásos piros tojás és kétforintos mellett valóban felcsillantotta egy ebéd lehetőségét. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy — mint az igazi költészet általában ez a vers is a szebb jövőt előrevetítve foglal állást a haladás mellett, bátran, az ellenzékiség vádjától sem félve. Mindezt a jégre menő munkásör alakja szimbolizálja. Van nekem egy kis locsolóm. Rózsavíz van benne, Ha én aztat elővenném, 1 Nagy röhögés lenne. V_________________________________________ A vers a tiszta folklór üdítő forrásából merít, sorait áttetsző erotika lengi körül, a törőlmet- szett, cikornyátlan, népi egyszerűség olvad vérbő humorba. A locsolás mint központi kérdés itt is csak egy tág asszociációs mezőben sejlik föl, ha nem szorongatna a vers előadója a kezében egy kölnisüveget, akkor a jóisten se tudná, hogy mit akar. A humorra és a képes beszédre kevésbé fogékony háziasszonyok néha egyből, a vers elhangzása ütem a mellékhelyiségbe invitálják a locsolkodót. Ennek elkerülése végett nagy súlyt kell fektetni a művészi előadásra. Megy a traktor, szánt az eke, Locsolkodhatok -e ? A fenti kétsoros tipikus példája annak, amikor a költő, a rím és a ritmus kedvéért, nem akarja elrontani a verset. Már a felületes tartalmi elemzés is elárulja, hogy a vers egy sajátos kor terméke, csak e korba ágyazva érthető meg művészi üzenete. A traktor menésének következtében kinyíló barázdák tavaszi hangulatát a locsolás művelete tovább erősíti, s így a vers agrotechnikailag is meghatározott. Nincs agro- nómus, aki beleköthetne. Az évezredes szabadságvággyal és földszeretettel megáldott magyar paraszt locsolóverse ez, amelyben a huszadik század szédületes technikai fejlődése is benne van. Egy kétsorostól ez nem is kevés. A vers végén nyitva hagyott kérdés csupán költői. A traktor menése és az eke szántása által kellőképpen meggyőzött háziasszony képtelen lesz nemet mondani, már ki sem bírná locsolás nélkül. Lifttel jöttem, mert siettem. Nem is ittam, nem is ettem. Az infláció úgy szorít! Egy locsolás húsz forint. A panelek között virágzó urbánus költészet reprezentánsa, némi, kompromisszumkészségre utaló, népies stilisztikai mozzanatokkal. A lift szó nagyvárosi hangulata mintegy megágyazza a költő szándékát, a szegénység kifejezését, mely egyrészt biológiai (éhség, szomjúság), másrészt financiális (húsz forint) motívumokban jut érvényre. Ha a vers előadóját elzavarják az ajtóból, azon ne csodálkozzon, mert ez bele van a művészetbe kalkulálva. Krasznaja Moszkva kölnivizem neve, Bosszúból jöttem házatokba vele. Fél litert rád öntök, nem hiszem, hogy nevetsz, Legföljebb azt mondod: Tovariscsi konyec! A költemény megkísérli Puskin nyelvének szépségeit magyaros motívumokkal ötvözni. Figyelemre méltó a locsolás következményeinek valósághű, mégsem naturalista bemutatására való törekvés. Javaslom, hogy a lányos házaknál ne várják meg a vers előadását, hanem, amikor a locsolkodó kezében meglátják a Krasznaja Moszkva feliratú kölnivizes üveget, egyből fogják menekülésre a dolgot. Ennek mikéntjéhez báró Wallenberg tábornok A tervszerű visszavonulás előnyei című könyvének a sztálingrádi csatáról szóló fejezetét ajánlom figyelmükbe. Ha a nyúl nem rostéi! Piros tojást tojni, Torgyán József szerint Patak vér fog folyni. Ha bolsevik székért AU be az is tolni, Tudja, mikor fogok Magának locsolni? A vers új stílusú, ugyanakkor nemesen archaizált. A Zrínyire és Tinódi Lantos Sebestyénre jellemző inflnitivuszokra épülő páros rímek finoman ötvözik a történelmi hagyományt a népi radikalizmussal. A bűnös Nyugatról beszivárgott időmértékes verselés nemzeti versidommal való helyettesítése egyértelművé teszi, hogy hol van a tősgyökér. A gyáva nyúl merész politikai bírálata már átvezet a jelenbe, a patakvér folyásának és a locsolás elmaradásának Urai ellen- pontozása a feszültség erejére utal. A vers funkcionális alkalmazását azon keveseknek ajánlom, akik jobban szeretik a politikát, mint a sonkát, a tojást, meg a bort.
