Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-28 / 73. szám

1991. március 28. • PETŐFI NÉPE • 5

PETROVICS-ROKONOK? (3.)

Az amerikai Mr. Petofí

Mindenekelőtt arra kérem az olvasót, jól kapaszkodjon meg. Előkerült egy Petőfi Sándor Amerikából. Los Angelesben él Alexander Petőfi. Nevezett úr is a költő leszármazottjának tekinti magát. Hogyan akadtam a nyomára?

A szibériai expedíció után egyik olvasó keresett fel levélben, akinek tudomása van arról, hogy közvetlen munkatársának édesapja levelezett egy bizonyos tengerentúli Petőfivel. Alkalmam volt betekinteni ebbe a levélváltásba, sőt, magam is megfogalmaztam kétkedő levelemet a távoli úrnak, de választ mind ez ideig nem kaptam. Annyit azonban tudok róla, hogy Hollywoodban született, 1961-ben. Apját ugyancsak Petőfi Sándornak, édesanyját Finley Erzsébetnek hívták. A Magyarországról származó családfő 1964-ben meghalt, agyvérzést kapott. Annyit tudni lehet róla, hogy kalandos úton került az amerikai kontinensre, Dél-Amerikában is megfordult mint zenész. Az ifjabb Petőfinek nem sok emléke maradt apjáról. Arra viszont élesen emlékezik, mit mondtak neki szülei származásával kapcsolatban. És most kell jól megkapaszkodni. Petőfinek, a költőnek lett volna egy törvénytelen gyermeke, s ennek fia a Los Angeles-i Petőfi dédapja. In- ( nentől számítva még két Petőfi- ieszáfmazott'at említ „önéíetraj- '"''zaBärf’ áz amerikai Aléxahdér Petőfi úr. A felvázolt családfa is megvan. Utánanéztem a dolognak, bár eleve képtelenségnek tartottam az ügyet. Ez csak egy ál-Petőfi lehetett, aki képtelen meséjével előlépett, megtévesztve így az utódait. A „rokoni” kapcsolatot könnyen elvethetjük, megmosolyoghatjuk. És ami érdekes, mintha semmi sem történne, a harmincéves Alex ma is ápolgatja a családi „hagyományt”. Szereti a verseket, a Petőfi-költeményeket. Könyvespolcán ott sorakozik néhány, Petőfiről szóló mü angol fordításban és magyarul is. Ez utóbbiakat apja magyar barátainak, ismerőseinek köszönheti, bár maga nem beszéli nyelvünket, annál inkább a svédet, a németet, a dánt, a japánt és a kínait. Ez utóbbi kettőt most tanulja, ahogyan írja, főzés és takarítás közben. Levelének keltezésekor az Intelli—Corp délnyugati körzetének igazgatójaként dolgozott. Alexander Petőfi ismert menedzser a szakmájában. Gyakran tart előadásokat különböző egyetemeken, intézetekben, írásait szakfolyóiratokban adja közre. Célja, hogy megtalálja az üzleti vállalkozások új formáit, a legfontosabb, legégetőbb problémákat gazdaságosan oldja meg. Ezek közé sorolja a szennyezett területek megtisztitását, a hajléktalanok számára épített olcsó lakásokat, az óceán termékeinek begyűjtését.

Annak idején meghívást kapott ez a Mr. Petőfi egy magyarországi konferenciára is, de végül nem tudott eljönni. Lehet, hogy egyszer sikerül eljönnie, netán a Petőfi-emlékhelye- ket is meglátogathatja. A levélben megismert úr ugyanis azt állítja, még hasonlít is a nagy költőre. Ha eljönne hozzánk, ennél több is kiderülhetne róla.

Addig lehet mosolyogni a fent leírtakon, s annyit sejthetünk, hogy valójában nem sok köze lehet Petőfi Sándorhoz. Persze, az ember már semmin nem csodálkozik, ezért is írtam levelet neki. Lehet, hogy a címe megváltozott, de az is lehet, hogy sejti a valóságot, miszerint a Los Angeles-i Mr. Petőfi tévhitben él. Tudjuk jól: nem is egy szélhámos kiadta magát Petőfinek, még a tengeren túl is, és szerte a világban. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy Amerikában teljesen új életet lehet kezdeni, még a nevét is megváltoztathatja az ott letelepedő. Hogyan is derülhetne ki — gondolván — az, hogy hamis néven él tovább? Persze, ebbe jó néhány ál-Petőfi belebukott.

Szóval, azt gondolom, az amerikai Petőfi-leszármazott esete eklatáns példa arra, hogyan lehet megtéveszteni az embereket, a közvetlen családot. És finoman fejeztem ki magam. Meglepő fordulatot nem vártam az ügyben, amikor az előző részben bemutatott, pécsi Petőfi Kálmán egyik levelében azt írta, hogy nagyanyja is emlékezik amerikai rokonra.

— A nagymamám határozottan állítja, hogy az a bizonyos hollywoodi Petőfi rokon lehet — közli a pécsi Petőfi.. Emlékszik arra, hogy egyszer arról beszélgettek a családban, hogy az amerikai rokon felesége a Föld ellenkező oldaláról származik. Pontos helyet azonban nem tudott megjelölni.

Ehhez nem sok hozzáfűznivalóm marad. Legfeljebb csak a kétkedés. Ha a Baranya megyei Petrovicsoknak, később Petőfieknek valóban volt rokonuk külföldön, esetleg Amerikában, lehetett-e köze a fentiekben bemutatott Petőfi Sán- dorékhoz? Ha igen, akkor egy esetleges teljes családfa útján ez kideríthető, ha pedig nem, akkor létezhet-e az, hogy ez egy másik „vonal”. És van még egy eshetőség: abszolúte nem foglalkozni ezzel a verzióval.

Mindenesetre érdekes dolognak tartom, hogy Petőfi Sándor költői neve — vagy ha úgy tetszik, Petrovicsról magyarosított vezetékneve — a mai napig fennmaradt a családokban, nemcsak Magyarországon, hanem távoli földrészeken is. így hát nem is kell annyira meglepődnöm, mint ahogyan a cikksorozat elején írtam, ha alkalmasint bemutatkozik egy Petőfi Sándor.

És senki nem fogja elhinni, de amikor ezeket a sorokat írom, éppen levelet hoz a titkárnő. Nem fogják elhinni, ki a feladó:

Petőfi Sándorné, Tiszakécske.

(Vége)

Borzák Tibor

A

PETŐFI

NÉPE

AJÁNLATA

FILM

Kihallgatás

Köztudomású, hogy a szovjet típusú horrorrezsimnek legkeményebb éveiben is akadtak filmkészítők. akik nem tettek le' arról, hogy megátalkodottan analizálják megaláztatásaikat, vagyis keressék — a maguk számára is — a bajt. A régióban már több olyan alkotót tarthatunk számon, akik részben vagy egészben ezzel a tevékenységükkel írták be nevüket a kortárs filmtörténetbe. A hazaiba például Bacsó. Makk, Mészáros Márta, Sára Sándor vagy Ember Judit. Lengyelországban pedig Wajda és többek között Ryszard Bugajszki, aki a tavalyi, cannes-i fesztiválon rettentette el először a szabad világ filmértő polgárait igen kemény, ez idáig dobozfogságra ítélt, Kihallgatás című alkotásával.

Az ötvenes évek elején játszódó történet főszereplője Antonia Dzi- visz énekesnő, aki épp egy, a Moj- szejev-program kereteibe illeszkedő népművelő katonai társulat sztárjaként tájol. Amikor két rajongója vodkázni hívja, eszébe sem jut,

Nicsak, ki beszél... még!

A legelőkelőbb amerikai stúdiók reflektorfényeiben a férfisztárok manapság már nem impozáns bicepszeik, hanem a kis- és még kisebb korúak társaságában mutatkoznak legszívesebben. Persze, kizárólag üzleti célból. A „papa mozijának" legújabb szimpatizánsai úgy döntöttek, hogy visszaadják a ríkatásra és nevettetésre kitalált mozgókép eredeti státusát. Amivel ráadásul a közönség kifejezetten jól jár. A hazai piacon a tavalyi esztendő legnagyobb üzleti sikerét jelentett Nicsak, ki beszél második felvonása az előzőnél semmivel sem jobb vagy rosszabb. A szívderítő, divatos családi mozi sem túlzottan sok újítással szolgál az alapdarabhoz képest. A John Travolta alakította taxisofőr (aki később pilóta) és élettársa tagadhatatlanul poéndúsan évődnek megszaporodott szuper- kisdedjeik társaságában. A szituációnak igen sajátságos színt ad, hogy a bölcsődéskorúak egyike (Mickey) az akciósztár Bruce Willis hangján kéri a „papit”. K >

hogy rosszra gondoljon. Amikor azonban ébredéskor, néhány nőtársával, egy cella priccsén találja magát, kezdetét veszi az elképzelhetetlen rettenet. Bugajszki egy cseppet sem szégyenlős a fizikai és

lelki kényszer legprecízebb szemléltetésében. Tonia szerepében Kristyna Janda mindent elkövet, hogy alakításával még döbbenetesebben adja vissza a kínzókamrák rettenetéit.

_LEMEZ

Dixi

A világszerte jól ismert Benkó Dixieland Band ismét új lemezzel jelentkezett, melynek címe: Hert of my heart. A főszerepet azonban Berki Tamásnak, a kiváló dzsesszénekesnek szánták, kinek ugyancsak a közelmúltban látott napvilágot albuma, melyről ezeken a hasábokon is írtunk.

Benkóék, ha lehet ezt mondani, még jobbak. mint előző albumaikon. Igaz, tőlük, érthető okok miatt, maximálisát, igazán színvonalasat vár az ember. És meg is kapja..

Legújabb kínálatuk igen változatos. A címadó Hert of my heart, a Manie, az Ain’t gonna give nobody none of my Jelly Roll, a You look good to me a zenekar kiválósága, a többi szám pedig Berki Tamás érdeme. Testvériesen beosztották a műsorszámokat, vagyis lele-fele arányban csendülnek fel az ismert dallamok. Berki remekel a Sunny side of the street, a Summertime, a Down by the riverside című dalok előadásában.

Őszintén örültem ennek a lemeznek. Először azért, mert végre itt egy újabb Benkó Dixi-alburn, másodszor pedig azért, mert még meglepetést is tartogattak, a. már sokat dicsért Berki által. Mit mondhatnék erre? Jöhet a következő .. . (Benkó Dixieland Band: Hert of íny heart. SPLX 37393, Krém.)

(B. T.)

MOST VAN IGAZÁN SZÜKSÉG A SZOLIDARITÁSRA!

Kik nézik rossz szemmel a szakszervezeteket?

Az országban végbemenő gazdasági átalakulás a munkavállalók egyre nagyobb csoportjait hozza bizonytalan, egzisztenciájukat veszélyeztető helyzetbe. A hatékony szakszervezeti tevékenység nagyban csökkenthetné a kiszolgáltatottságot, ám az érdekvédelmi szervezetek egymás közötti viasko- dásain kivül egyre több hír napvilágot lát arról is, hogy a munkáltatók sok helyütt akadályozzák a szakszervezet munkáját.

Erről kérdeztük a két legjelentősebb szakszervezeti tömörülés — az MSZOSZ és a Liga —jogi szakértőit. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a régi szak- szervezeti mozgalom jogutódjaként még mindig milliós tagságot tudhat maga mögött, így a legnagyobb érdekvédelmi tömörülésnek számít Magyarországon. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája 1989 decemberében jött létre. Jelenleg 170 ezer tagja van, akiknek — a közhiedelemmel ellentétben — mintegy háromnegyed része munkás.

— A szakszervezeteinket ért sérelmek gyakran a szervezéskor kezdődnek — mondja dr. Halász Zsuzsa, a Liga jogtanácsosa. Nemegyszer előfordul, hogy már ez akadályba ütközik. Olyan szélsőséges esettel is találkoztunk, hogy lefényképezték a munkaidő után a

vállalat előtt parkoló autókat, hogy megállapítsák: kik vesznek részt a szervezési előkészületekben. A legkülönbözőbb — a fizikai erőszakig terjedő —- fenyegetések fordulnak elő.

Ha egy szervezet eljutott a megalakulásig, a következő erőpróba önmaga elfogadtatása és annak elérése, hogy egyenrangúnak tekintsék a régi szakszervezetekkel. A munka törvénykönyve a szak- szervezetekkel kapcsolatban még mindig egyes számban beszél, hiszen ez a jogszabály arra a feltételezésre épült, hogy egy munkahelyen csak egy szakszervezet létezik. Van ugyan egy újkeletű állásfoglalás, mely szerint minden szakszervezet egyenlő jogokat élvez a munkahelyeken, de ez az elv gyakran sérelmet szenved. Főleg a létszámra hivatkoznak, mondván, ha van egy nagy szakszervezet, amely átfogja a dolgozók többségét, nem fogják húzni az időt a néhány tucat embert tömörítő szakszervezetekkel.

A munkáltatók általános gyakorlata, hogy addig nem foglalkoznak az új szakszervezetekkel, amíg a bírósági bejegyzésük meg nem történik. Pedig a szakszervezet attól a pillanattól kezdve él, ahogy alapszabályát elfogadták. Egyszerűen csak be kell jelenteni az alakulást a munkahelyi vezetésnek. A bírósági bejelentés csak a

jogi személlyé váláshoz szükséges, az érdekvédelmi tevékenység ettől független.

— Mi a helyzet a tagokat és az aktivistákat ért sérelmekkel?

— Ha nem tetszik a független szakszervezet tevékenysége, akkor sokszor elkezdik agitálni a tagokat, hogy lépjenek ki. Ilyenkor gyakran fenyegetőznek elbocsátásokkal. Nagy gond azok védelme, akik nem töltenek be tisztséget a szakszervezetben. Az átszervezések kapcsán történt leépítéseket nehéz megtámadni, azt kellene ugyanis bebizonyítanunk, hogy a munkáltató által megjelölt indok nem felel meg a valóságnak.

— Az újonnan alakult vállalatok egy részénél nem szívesen látják a szakszervezeteket. Milyen tapasztalataik vannak erről?

— Sajnos, valóban előfordulnak ilyen esetek, különösen kisebb vállalkozásoknál, vegyes vállalatoknál. Nem akarják tudomásul venni, hogy rájuk is vonatkozik a munka törvénykönyve, ami szerint náluk szintén működhetnek szak- szervezetek, amelyekre ugyanazok a jogok érvényesek, mint bárhol másutt.

— Milyen tanácsot adna azoknak, akik új szakszervezetet alapítanak?

— A legfontosabb, hogy ne engedjék becsukni maguk előtt az ajtót. Sajnos, sok olyan esettel találkoztam, amikor a kezdeti nehézségek után feladták a harcot. Érvé- nyesiteni kell minden jogot, ami megilleti a munkavállalókat.

A szakszervezeti jogok általános meghatározása szerint a munkáltató köteles együttműködni a szak- szervezetekkel. mondja Hajdú Attila, az MSZOSZ jogi irodájának vezetője. Ez azt is jelenti, hogy el kell látnia alapvető információkkal a szakszervezeteket. Ma, sajnos, általánossá vált, hogy a munkáltatók ezt a tájékoztatást rendszeresen elmulasztják és nem csupán a privatizáció kapcsán. A vállalattal így a munkahelyekkel is — összefüggő döntéseknél kész helyzet elé állítják az érdekvédelmi szervezeteket.

Minden, az átszervezéssel, átalakítással kapcsolatos kérdést előzetesen véleményeztetni kellene a dolgozókkal. Ezt azonban a munkáltatók időnként saját hatáskörük sérelmeként élik meg.

Nemrégiben például az egyik vállalat rendészetét átadták egy vagyonőrzéssel foglalkozó kft.- nek, mégpedig úgy, hogy azok átvették a rendészet addigi teljes állományát is. Az anyavállalatnál egy viszonylag jó kollektív szerződés volt, felmondási időkkel, vég- kielégítéssel, szociális juttatásokkal. A kft.-ben nincs kollektív szerződés, és az anyagi biztonság is

sokkal kisebb. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy senkit nem lehet egyoldalú akaratnyilatkozattal áthelyezni. Az áthelyezés kétoldalú és írásban kell történnie. A legtöbb ember ilyenkor kényszerhelyzetben van, nehezen szánja rá magát, hogy jogi eszközöket használjon. ráadásul legtöbbjükben erős gátlás él a bíróságokkal kapcsolatban. A munkaadóknak pedig számtalan eszközük van arra, hogy retorziót alkalmazzanak.

— Az önök szakszervezeti szövetségéhez tartozó tisztségviselőket is érik sérelmek?

— Gyakran kell fellépnünk szakszervezeti tisztségviselőink védelmében. A munka törvénykönyve kimondja, hogy a választott szakszervezeti tisztségviselőket nem lehet elbocsátani, csak a felettes szakszervezetek egyetértésével. Ez garanciális szabály arra, hogy a konfliktusba keveredett tisztségviselőtől ne lehessen könnyen megszabadulni. Ám a felmondáson kívül átszervezésekkel is operálhat a munkáltató.

— Tapasztalják, hogy az új vállalkozások nem kedvelik a szak- szervezeteket?

— Ez változó. Van a munka törvénykönyvében egy utalás, amely szerint a participációs (részvételi jogok) nem érvényesülnek a gazdasági társaságoknál. A társasági

törvény azt mondja ki, hogy a kétszáz főnél többet foglalkoztató gazdasági társaságok felügyelőbizottságainak egyharmadát a dolgozók választják. Ebből a szabályból sokan szívesen következtetnek arra, hogy ezeken a helyeken egyéb szakszervezeti jogok sem érvényesülnek. Van egyébként pozitív példa is. Sok külföldi szívesen tárgyal a szakszervezetekkel, nemcsak a munkahelyiekkel, hanem az ágazatiakkal is.

— Hogyan védekeznek a szak- szervezetek?

— Korábban nem jogi területen zajlottak le a viták. A megoldások a szakszervezet, a vállalatvezetés és a pártszervezet közötti egyeztetéseken születtek. Ma már csak jogi út létezik. A jogi lehetőségek megtalálásában, a jogorvoslat bíróság útján való kikényszerítésében mindenki kezdő — a régi szakszervezetek is.

Az emberek többsége ma egyéni túlélési taktikákkal próbálkozik, reménykednek: megúszhatják, ha nem szólnak semmit. Hamarosan rá fognak azonban jönni, hogy mindenkire sor kerül, és nincs más megoldás, mint a visszatérés a szolidaritáshoz. Nem az új magánvállalkozók okozzák egyébként a legnagyobb gondot, hanem azok a volt vállalatvezetők, akik immár a privát szférában működve, megszabadulva a korábbi politikai kényszerektől, igyekeznek kibújni minden, a munkavállalókra vonatkozó kötelezettségüktől.

L. László János