Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-28 / 73. szám

1991. március 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Éjszakába nyúló vita — Idén nem vetnek ki adót Falugyűlés Kisszálláson Tiltakoznak a taxisok a várható benzinár­emelés ellen — Rosszallással olvastuk a Nép- szabadságban megjelent hírt, mi­szerint már csak kormánydöntésre vár, hogy 4,80 forinttal ismét meg­emeljék a benzin árát — mondotta az MTI-nek Horváth Pál, a Fuva­rozók Országos Demokratikus Szövetségének (FODESZ) elnöke. Kifejtette: a taxisok nem tudják el­fogadni, hogy a biztosítási díjat a benzin árába ilyen módon építsék be. Sérelmezik azt is, hogy a döntés előkészítésébe ismételten nem von­ták be az érdekelteket, nevezetesen a FODESZ-t. A fuvarozókat a mostani konst­rukció rendkívül hátrányosan érin­ti. Nem a biztosítási díj megemelése ellen tiltakoznak, annak szükséges­ségét megértik, ám azt elfogadha­tatlannak tartják, hogy emiatt ép­pen azokat érje a legnagyobb hát­rány, akik mindennapi megélheté­sük miatt kénytelenek az átlagosnál lényegesen több üzemanyagot vásá­rolni. Az sem megnyugtató a fuva­rozóknak — mondotta az elnök —, hogy ígéret van arra: a mostani áremelés csak átmeneti, és a biztosí­tó külön szerződéseket köt majd a gépkocsit üzemben tartókkal. Hoz­zátette: a taxistársadalom azért ké­telkedik, mert a korábbi megálla­podások közül eddig egyetlenegyet sem tartottak be. Emlékeztetett arra, hogy a taxis­blokád idején a tárgyalásokon meg­állapodás született a fogyasztói adó 22 forintos mértékéről. Ezzel szem­ben az Országgyűlés, amelynek döntéseit természetesen a taxisok is kénytelenek elfogadni, 35 forintban állapította meg a fogyasztói adó mértékét. Bár a megállapodásnak megfelelően január 1-jétől bevezet­ték a liberalizált árképzést, ez sem adott megnyugtató megoldást, mert az óriási állandó költségek mi­att az üzemanyag árát a világpiaci ár végül is kevéssé mozgatja. A ter­melői ár a benzin esetében — mint ( ismerdtes nem több 14 forintnál. „TarUirsicpKéjlvíhPgy a mdstfnijg^i rét, mely szerint az áremelés csupán 3 hónapra szól, ismét csak ígéret marad” — mondotta Horváth Pál, aki nyomatékosan hangsúlyozta: a taxisok ragaszkodnak ahhoz, hogy a létüket, megélhetésüket alapvető­en befolyásoló döntések meghoza­tala előtt kérjék véleményüket. Az Ipartestületek Országos Szö­vetsége (IPOSZ) ugyancsak elfo­gadhatatlannak tartja a tervezett benzináremelést, emiatt szerdán az Alkotmánybírósághoz fordult. Éjszakába nyúló falugyűléssel kezdték a hetet Kisszálláson, ame­lyen a több mint háromezer lélek­számú település lakosságából más­fél százan gyűltek össze. Az önkor­mányzat eddig végzett munkájáról és az idei költségvetésről Sörös Jó­zsef polgármester tájékoztatta a résztvevőket, valamint arról, hogy az alakuló ülés óta hány alkalom­mal, miről tanácskozott a testület. A legnagyobb vitát a tulajdonvi­szony-rendezés váltotta ki, amiben arra jutottak, hogy alaposabb elő­terjesztések kellenek a további tár­gyalásokhoz. Szólt a polgármester arról, hogy a falu csatlakozott a vagyonvédelmi alapítványhoz. Határoztak a fogszakorvos ma­gánrendeléséről, a mozi bérbeadá­sáról. Heves szócsatát váltott ki az egyik ülésen a sportcsarnok mű­ködtetése is. Ezután a „maratoni" tanácsko­zásról emlékezett meg: február 15- én, délelőtt 11 órától kezdték és éjfél utánig tárgyalták a költségve­tést, amelyhez 3,3 millió forint „hi­ányzott”, s emiatt elfogadhatatlan volt. Másnapra jutottak egyezség­re, méghozzá úgy, hogy újabb adó­kat sem vetnek ki a lakosságra. A kiadások részletezésekor hal­lottuk, hogy minimális pénz jut a településfejlesztésre, beruházásra. Kilépett a község a vízgazdálkodá­si társulásból és az útfenntartó szervezetből is. Viszont a szociális étkeztetésre, a különféle segélyekre jelentős összeget szánnak. A ki­adások visszafogása drasztikus. Az önkormányzat bezárta a műve­lődési házat, az ott dolgozóknak felmondtak. Ezzel 800 ezer forint megtakarítást érnek el. A bölcső­déknél, az óvodánál, a napközinél szintén kényszerű létszámleépíté­sek lesznek. Az időskorúak gondo­zása is nehezebb körülmények kö­zött történik. A nagy és legfonto­sabb feladatok közé sorolta a pol­gármester a köztisztaság megte­remtését, valamint a temető fenn­tartását. A másfél órás beszámoló után hozzászólások következtek. Mibe kerül a falunak a sport- csarnok, tervezik-e üzletszerű mű­ködtetését? — kérdezte az első fel­szólaló. Vilmos József a közbizton­ságra, a rongálok felelősségre vo­nására hívta fel a figyelmet. Jónás László — aki több alkalommmal is szót kapott — megkérdezte, mikor lesz a világháborúkban elesett ma­gyar katonáknak is emlékmű, s a helyére, az 53—55-ös útkereszte­ződés körforgalmának közepére kerül-e vissza a kereszt? Mikó Pi­roska hangot adott annak, hogy szomorú, ha egy művelődési intéz­ményt bezárnak, mert az a falu szintjét is jelzi. Hangsúlyozta: nem a munkaviszonyát akarja helyreál­líttatni, „csupán” azt a módszert kifogásolja, ahogyan azt megszün­tették. Egyúttal bejelentette: pol­gári peres eljárást indított a pol­gármester ellen. Minorics György az elkövetkező esztendők miatt ag­gódott. Mint mondta, a nincste- lenség, azzal együtt, hogy az idén nem lesznek újabb adók, tovább nő. Rákérdezett: kinek, mikor, ho­gyan jutnak el a különféle segé­lyek, ami a költségvetésben több mint hárommillió forint? Béla Gyula arról érdeklődött: egyálta­lán, az önkormányzatnak van-e el­képzelése a falu életével kapcsolat­ban? Dr. Holló Attila ezzel kezdte hozzászólását: Kisszálláson nem történt rendszerváltozás. Felhozta a polgármester magasnak ítélt fize­tését, amire — véleménye szerint — nem szolgál rá. Példaként emlí­tette a február 19-ei napot, amikor hiába kereste Sörös Józsefet, aki­nek hollétéről mindenki máskép­pen tájékoztatta a hivatalban. Kri­tikával illette a művelődési ház be­zárását, a külterületi könyvtár megszüntetését. A következő hoz­zászóló sétára invitálta a testületet, nézzenek szét: minden milyen ko­szos. A személyeskedésbe átcsapott vitát többször még az áramszünet is megzavarta,, s a sötétben sokan hazamentek. így Sörös József és a képviselő-testület néhány tagjának válaszadása — amelyben jórészt dr. Holló Attila hozzászólásával foglalkoztak — már a megfogyat­kozott hallgatóság előtt történt. Este tíz óra után ecsetelte a falu­gyűlésen részt vevőknek Kocsis István, a megyei munkaügyi köz­pont kiskunhalasi kirendeltségé­nek képviseletében, a foglalkozta­tás helyzetét, valahogy így: döglő- dik a Temaforg, a Vetőmag, a té- esz ... ki van a fenekünk, örül­jünk, hogy élünk ... A kisszállási falugyűlés értékelé­seként, íme. a polgármester össze­foglaló beszéde: „Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez a falugyűlés így alakult. Nem tudta betölteni azt a funkcióját, amiért összejöttünk. Le kell vonni az elhangzottakból, a történtekből a konzekvenciákat — személy szerint és külön-külön is. Rövid időn belül reális önérté­kelést kell tartani, és falufórumot összehívni. Az egyértelmű, konk­rét, jövőbe mutató elképzeléseket meg kell tárgyalni". Pulai Sára rágógumiügynökök munkaruhája: NINJACSUKLYA, GÁZPISZTOLY Hogyan hiúsult meg a tiszabögipostarablás? • Ylagyar rágógumiügynök szokásos (?!) felszerelési tárgyai 1991-ben: álarcnak kialakított sísapka, ninjacsuklva, kesztyűk és egy 9 milliméteres gázpisztoly. (Folytatás a 1. oldalról) egy vigyázatlan mozdulat miatt szét­nyílt, és ott, ahol a rendőrök is hordják a pisztolyt — a hónalj alatt — egy fegyver villant elő. A három rendőr a pillanat tört része alatt hajtotta végre az ilyenkor szoká­sos akciót. Úgy. ahogy a krimikben: lábakat szét, kézeket a kocsira — és átkutatták a két férfit. Sikerrel. — Egy 9 milliméteres Colt gázpisz­tolyt, egy álarcnak kialakított kötött sisapkát, egy csuklyaszerű, karateruhá­ból varrt, úgynevezett ninjamaszkot és bőrkesztyűket találtak náluk — összeg­zi az eredményt Török István rendőr alezredes, aki ezekben az órákban a tiszakécskei rablás ügyében folytatott nyomozás miatt éppen a város rendőr­őrsén tartózkodott. Ő kezdte meg a Szolnokról érkezett testvérpár kihall­gatását, akik nem nagyon igyekeztek felvilágosítást adni a holmik rendelte­téséről. Majd elmondták, hogy rágógu­mi-kereskedők ami egyébként való­ban igaz —, és félelemből hordanak magukkal fegyvert. Na, de álarcot...? Lehet, hogy álarcosbálokon is árulják majd a rágógumit? Nem, ez egyáltalán nem valószínű, s ezt belátva végül elmondták az iga­zat a szolnokiak. A tiszabögi postahi­vatal kirablására készültek. A Ladával jöttek Szolnokról, majd egyikük be­ment a postára, felderíteni a terepet. Szerencsére, akkor éppen nem kínál­kozott jó alkalom az akcióra — így néhány lottószelvényt vett, nehogy gyanút keltsen. Mivel a rablásról nem mondtak le. tovább köröztek a kör­nyéken. Ekkor figyelt föl rájuk a jár­őr. Szerencsére . . . Elkészültek a jegyzőkönyvek, tisz­tázták a nyomozók, hogy a két férfi nem jöhet-e számításba az apostagi fegyveres rablási kísérlet elkövetője- ként (egyértelmű volt az eredmény: nem), majd elengedték a jómadarakat. Hogy miért? Mert a magyar törvények a rablás szándékát — azaz: amíg nem kezdődik meg a bűncselekmény kísér­lete nem büntetik. Eszerint a fegy­verrel, álarcokkal kiránduló utazó ügy­nökök csak az engedély nélküli fegy­verviselés miatt felelnek majd a törvény előtt. Persze, ha kedden délután nem jár Tiszabög felé három éber rendőr . . . Noszlopy MARAD A SZEGEDI STÚDIÓ — SZABAD KEZET KAPNAK MUNKATÁRSAI A régióból szóljanak, ne a régióról Családias tévét Szegeden töltötte az elmúlt hét végét Vitray Tamás. Pénte­ken délután Hankiss Elemér kí­séretében, Bányai Gábor társa­ságában érkezett az 1976-ban alapított stúdióba. Aggódva várták látogatásu­kat. Széltében-hosszában beszél­ték: az új vezetők elképzeléseibe nem férnek be a vidéki stúdiók. Néhány kivétellel új állást ke­reshetnek maguknak a törzs­gárdához tartozó szerkesztők, műszakiak is. Elvesződik a Kálvária téri stúdióban felhal­mozott technikai és szellemi tő­ke. Hírelték: megszűnik a Déli Videoújság, a Virradóra, elvi­selhetetlenül összezsugorítják költségvetésüket. Az új iroda­vezetők kinevezése, a 35 produ­ceri iroda kialakítása igazolni látszott a rossz híreket. Egyik vidéki stúdió sem került a tévé elnöke által „rohamcsapatnak” nevezett műsorkészítők közé. (Egyetlen újság sem hiányolta a szegedieket, a pécsieket a szer­ződéseket véglegesítő ünnepé­lyes aláírásról, de megnyugtat­ták a nézőket. Nem kötöttek ugyan szerződést Rózsa Györggyel, de napokon belül rendezik ügyét.) Személyesen kérdezhettem vasárnap délelőtt, a Virradóra kávézójából távozó és elfoglalt­sága, fáradtsága ellenére la­punknak készségesen nyilatko­zó Vitrayt: — Jól értettem, hogy „vi­szontlátásra” köszöntéssel bú­csúzott Gellérfy László műsor­vezetőtől, az interjú készítőjétől? Biztosan találkozunk még. — Itt, Szegeden? Marad ezek szerint a körzeti stúdió? — Miért ne maradna? — Néhány napja többen már az álláskeresés gondolatával foglalkoztak itt is. — Továbbra is számolunk Szegeddel, mint ezt két napja elnökünk is elmondta. Termé­szetesen a struktúraátalakítás szeretne Vitray itt is érződik majd. Számolni kell az intézmény súlyos pénz­ügyi nehézségeinek esetleges következményeivel. — Előfordulhat, hogy az új rendszerben megrendelés nélkül maradnak a szegediek vagy a pécsiek? — Versenyhelyzetben min­den megtörténhet, de szinte el­képzelhetetlennek tartok ilyen helyzetet. Bár még nem fejező­dött be az új működési, gyártási rend kialakítása, de máris több megbízatása van a szegediek­nek. Megállapodtam például Bán János kollégámrhal 12, Szegedi esték című összeállítás elkészítésében. — Mit vár a szegediektől? — Ne elégedjenek meg azzal, hogy a régióról tudósítanak. Fontosabbnak érzem, hogy a régióból szóljanak hozzá ta­pasztalataikkal. helyi példák­kal országos érdekű ügyekhez. Az országhoz szóljanak, ne csak a körzethez, mint ezt ko­rábban is gyakran megtették. —i Az említetteken kívül más szegedi műsorokkal is számol­hatnak a Tisza-partiak? — Korai volna erről nyilat­kozni, hiszen egyes területek gazdái, elsősorban Érdi Sándor és Peták István nagy önállóság­gal dolgoznak. Ők is kezdemé­nyezhetnek megállapodásokat. — Gyakrabban megtörtén­het, hogy például egy kulturális jellegű összeállítás részére ők készítenek el egy színházi tudó­sítást? — Miért ne? így olcsóbb, ésszerűbb. Nagy előny a hely­ismeret. Mindezek fontos szem­pontok verseny helyzetben. — Már beszélgetésünk elején illett volna gratulálnom — mi­nek is mondjam kifejezőbb ma­gyar szóval, talán főfelügyelő­nek? — intendánsi kinevezésé­hez. Minek örülne leginkább új tisztségében? — En is kerülöm az inten­dáns szót, de nem nagyon talál­tak jobbat. Végül is azért fo­Tamás gadtam el — nem kevés töpren­gés után — a felkínált munka­kört, mert úgy érzem, hogy ki­csit másfajta televízióra volna szüksége az- embereknek. — Milyenre? — Nyugtató családiasra, közvetlenebbre. Számtalan gond nyomasztja az embereket, legalább otthon ne zaklassuk őket, az elkerülhetetlenen kí­vül, rossz hírekkel. Legyen köz­vetlen a hangnem. — Az egyik országos lap cím­oldalán riogatta például az olva­sókat. „Felrobbantották a sza­badkai székesegyházat”. Sokat tehet a köznyugalomért tévé! — A tévéhíradóban azután millióan láthatták, hogy csupán az egyik ajtótok sérült meg. — úgv szó nélkül leleplező­dött a felelőtlen tódítás. — Kegyetlen objektív a kép. Mielőtt a tévékamerák megje­lentek a labdarúgópályákon, sokkal jobbnak hallhatták a rá­dió előtt ülők a valóságosnál a meccset. — Az olimpia előtt nem saj­nálja a sportosztályt? — Jól éreztem magam ko­rábbi beosztásomban. Viszony­lag rövid idő alatt sikerült át­formálni az osztályt, megtalálni az alkalmas segítőtársakat. Be­járatott műsort vehetett át Gyulay István. — A kettes műsor gazdája­ként is legyenek ilyen látványos, gyors sikerei, ezt kívánom a be­szélgetést megköszönve. Szíve­sen tapsolunk a változásoknak, ha azok az eddiginél jobban ér­zékeltetik, hogy öt magyar em­ber közül négy vidéken él. Biztos, ami biztos, még az intendáns jelenlétében megkér­deztem a társaságunkban lévő Bán Jánost, hogy a korábbi tár­gyalások, a Virradóra-ban el­hangzott Vitray-interjú és az imént hallottak megnyugtat­ták-e a Bács-Kiskunhoz sok szállal kapcsolódó szegedi stú­dió vezetőjét: „Tökéletesen.” Heltai Nándor Az 0K91- privatizálásáról az érintettek nem tudnak- Nem tudok róla, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt egésze a nemzeti privatizációs listán szerepelne — mondotta az MTI munkatársának Su­bái József, az OKGT miniszteri megbízottja azzal kapcsolatban, hogy felröppent a hír, miszerint az OKGT is a nemzeti privatizációs listán szerepel. Mint Subái József közölte: a terv szerint a 23 válla­latból álló OKGT-ről tizennégyet választanának le ez év június végéig. E cégek könyv szerinti értéke 32 milliárd forint, és ezek privatizálása megkezdődött. A fő tevékenységet végző maradék vállalatok az OKGT egységes jogutódjaként működnének. Privatizálni ezeket csak átszervezés után célszerű, ez ugyan megkezdődött, ám egyelőre nem ismeretes, hogy pontosan mikor fejeződik be, ez a kormány döntésétől függ. Csak a megfelelő feltételek és idő­pontok megjelölése esetén lehet arról beszélni, hogy az OKGT utódszervezete, pontosabban annak bizo­nyos részlegei fejlesztéséhez milyen arányban vesz igénybe a cég külföldi tőkét. Azt ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni — mondotta a miniszteri meg­bízott —, hogy egy éppen átszervezés alatt lévő cég sokkal kevesebbet ér, mint egy rendezett szervezet. A miniszteri megbízott ezért hangsúlyozta: az átszer­vezés befejezése előtti privatizáció nagy károkat okoz­hat. Ez azonban nem zárja ki, hogy a cég szakemberei aktív tárgyalásokat folytassanak a szóba jöhető part­nerekkel, ám a privatizációt csak az átszervezés után célszerű megkezdeni. Mivel az ország legnagyobb adófizető vállalatáról van szó, amelynek könyv szerinti vagyona körülbelül 120 milliárd forint, ám a piaci értéke ennek többszö­röse lehet, a privatizáció nagy körültekintést, alapos előkészítést, és ezért viszonylag hosszabb időt igényel — mondotta végezetül Subái József. KÖTYÉNYKIBOCSÁTÁSI TERVEK Továbbra is keresettek a magyar kötvények Továbbra is keresettek a magyar kötvények külföl­dön. Ezt bizonyítja, hogy a Magyar Nemzeti Bank kö­zelmúltban Németországban kibocsátott kötvénye tel­jesegészében elkelt—tájékoztatta az MTl-t Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Az MNB kötvényének kibocsátását a német Com­merzbank más bankokkal együtt szervezte, s az érték­papírokat a magánbefektetők már megvásárolták. A kibocsátásban összesen 25 bank vett részt, japán, amerikai, francia, belga és német pénzintézetek. Lényeges, hogy továbbra is megvan a bizalom az MNB értékpapírjai iránt, mivel a központi bank az idén mintegy egymilliárd dollár értékben kíván kötvé­nyeket kibocsátani a világ jelentős magánpénzpiaca­in. Várhatóan április végén vagy május elején Japán­ban hoz forgalomba az MNB szamuráj kötvényt, ennek azonban az a feltétele, hogy Magyarország korábbi megfelelő hitelképességi minősítését megújít­sák. Japánban az MNB összesen 60 milliárd jen értékű kötvényt kíván kibocsátani, s Németországban is újabb értékpapírok forgalomba hozatalára kerül sor. E két fontos piacon kötvénykibocsátással a Magyar Nemzeti Bank összesen 700-800 millió dollár hitel felvételét tervezi az idén. Mivel továbbra is viszonylag kedvező Magyaror­szág megítélése, ezért lehetőség nyílik arra, hogy az MNB új piacokon is megjelenjen. A Magyar Nemzeti Bank ugyancsak a második negyedévben Angliában tervez kötvénykibocsátást. Emellett elképzelhető, hogy schilling-, illetve ECU-kötvényeket is forgalom­ba hoznak az év folyamán. Hárshegyi Frigyes szerint is töretlen a befektetők bizalma Magyarország iránt, látva a kormány követ­kezetes gazdaságpolitikáját, s eltökéltségét a külföldi kötelezettségek mindenkori teljesítésére. Ám az or­szágra igen veszélyes lehet, ha mindinkább hangot kapnak azok a vélemények, amelyek adósságkönnyí­tést, adósságátütemezést szorgalmaznak. Az ilyen jel­legű kijelentések megnehezíthetik a Nemzeti Bank képviselőinek külföldi tárgyalásait, és azt eredmé­nyezhetik, hogy az MNB a korábbinál rosszabb felté­telekkel, drágábban juthat csak hozzá a gazdaság nor­mális működéséhez szükséges külföldi forrásokhoz. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents