Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-27 / 72. szám
4 9 PETŐM NÉPE • 1991. március 27. VÁLASZ ÉS VISZONTVÁLASZ FILMÜGYBEN Gödörben a tényszerűség Nemrég Gödörben a Hírős Film című írásában Koloh Elek. egy elmaradt interjú apropóján, közreadta különböző feltételezéseit, kérdéseit, melyekről aligha mondható, hogy elfogultságtól mentesek. tényszerűek lennének. így írása igen alkalmas volt arra. hogy vállalatunkat még nehezebb helyzetbe hozza magánvállalkozó partnereink, ön- kormányzatok körében. A mérleghiány tényének közléséhez szerencsés lett volna hozzátenni, hogy amíg az 1989-es évre az állami támogatás 20 millió feletti összeg volt. ez 1990-re 8 és félre zsugorodott. Vagyis egy csapásra megszűnt a korábbi évek beruházni, fejleszteni és a veszteségeket is elviselni képes vállalati gazdálkodási gyakorlat. Mi nem zártuk be azonnal a veszteséges mozikat, mert arra gondoltunk: sok településen megfosztjuk az embereket az egyetlen szórakozási és kultúrát továbbító lehetőségtől. A cikk írója által felemlített veszteségeink, fizetési hátralékaink — melyekből az előző év indításakor is jócskán volt — súlyosságát talán enyhítik némileg, ha közli az alábbiakat is: az 1990-es évet úgy kezdtük, hogy Kecskeméten, a Városi moziban teljes székcserét végeztünk, kb. 3 millióért és közel ekkora összeget fektettünk be új autósmozik létesítésébe. Ez utóbbiakból, reményeink szerint, első ízben idén számíthatunk némi megtérülésre. Fentieken kívül még néhány tény: az elmúlt év októberétől kezdődően jelentős mértékben visszaesett a moziba járók száma. Azt hiszem, nem kell széles körű kutatómunka ahhoz, hogy kimondjuk: nem csak a filmek miatt. Bár ez év elejére a filmeket sem dicsérhetjük maradéktalanul. A látogatottság csökkenése tavaly 4 milliót „eredményezett”. Idén március közepéig az elvárhatónál kb. 2 millióval kevesebb jegybevételünk volt. Még a tavalyi év elszámolásához tartozik az is, hogy a nehéz helyzet ellenére is teljes körű bérfejlesztést csináltunk, ami nem oldotta meg dolgozóink gondjait, de némileg enyhítette. Koloh Elek kérdőre von amiatt, hogy másfél év alatt nem forgalmaztunk saját filmet, holott a jogosítványunk megvan rá. Ezzel kapcsolatban szíves figyelmébe ajánlom a következőket: egy átlagos tömegszórakoztató film jogainak megvétele, szinkronizálása, kópiák legyártása stb. ma kb. 8- 10 millióba kerül. Ahhoz, hogy a ráfordított összeg megtérüljön és némi hasznot is hozzon, legalább 350 ezer nézőnek kell megtekintenie néhány hét alatt. A mai forgalmazói piacon a Hírős Filmnél jóval jelentősebb cégek is elbuktak már. Miért hajszoltuk volna bele magunkat egy majdnem biztos veszteségbe? Csak azért, mert jogosítványunk van hozzá? Tegyük fel, hogy vállalkozunk rá. Ez esetben számolnunk kell azzal, hogy csak olyan filmet tudnánk megszerezni, amit a nagy forgalmazók meghagynak. Nem kevés sandaságot takar az a kérdés is. hogy miért adtuk bérbe a nyomdánkat és a Videotékahálózatot. A fő ok: előnyös az üzlet. A nyomdát mellesleg az a Poszter Kft. vette bérbe, melyet a nyomda korábbi két vezetője, azaz a Hírős Film volt alkalmazottai jegyeznek, mint ügyvezető igazgatók, akik átvették valamennyi nyomdai dolgozónkat! És még valami: a Hírős Film tiszta haszna ennél az üzletnél több mint duplája lett. Ami a Videotékát illeti, itt nem egyszerű bérbeadásról van szó. A Hirös Film egymillió forint apporttal (nem pénzzel, hanem műsoros videokazettákkal) belépett tagként a VIDELCOM Kft.- be. Az üzlethelyiségeket külön bérleti díj fejében adtuk mellékhasználatba. Nem tudni, milyen érdeket szolgálva — szegezi nekem a kérdést Koloh Elek. „ ... a mozikat is magánkézbe akarja adni?” Erre röviden csak az*, válaszolhatom, hogy ha a moziegységek fennmaradásának, működésének az a lehetséges megoldása — akkor igen. Egyébként is meggyőződésem, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk, lehetőleg minél ütemesebben. Ebben rejlik a Hirös Film Vállalat jövője is. Erről álljon itt egy rövid felsorolás, amely talán jelzi, hogy van program és vannak lehetőségek. 1. A mozik közvetlen irányításáról, üzemeltetéséről át kell térnünk a moziknak nyújtandó, kifejezetten szolgáltató tevékenységre. Vagyis működtetünk anélkül, hogy üzemeltetnénk. 2. Minimálisra kell csökkenteni az anyagárak, energiaárak, filmszállítási árak, valamint a bérelt mozihelyiségek díjainak emeléséből származó kockázatot. 3. Ez év májusától gazdaságtalan egységet nem üzemeltetünk. Ezért folytatjuk a bérbeadásokat az önkormányzatokkal egyetértésben — művelődési házaknak, magánvállalkozóknak. Ennek elvei: továbbra is moziként működjenek a bérlemények, a mozidolgozók ne veszítsék el munkahelyeiket. A bérlők a mozi működéséhez szükséges szolgáltatásokat a Hírős Filmtől rendelik meg. 4. Jelentős tartalékok rejlenek a mozizást kiegészítő vállalkozói tevékenységben. Sürgősen megoldjuk a kihasználatlan mozihelyiségek, előcsarnokok hasznosítását (játéktermek, ajándéküzletek, büfék, édesség- és italautomaták felszerelése stb.). A mozik előcsarnokai legyenek nyitva egész nap, ne csak egy órával az előadás kezdete előtt. 5. Ki kell használnunk a hirdetési területen meglévő előnyös lehetőségeinket. 6. Ez évben újra megvizsgáljuk a műsoros videokazetták önálló kiadásának és országos forgalmazásának lehetőségét, megyei önkormányzati vagy magánvállalkozói hitel, illetve tőke igénybevételével. A felsorolás korántsem teljes, hiszen naponta adódnak új helyzetek, lehetőségek. Például igen jelentősnek tartom azokat a tárgyalásokat, melyeket a polgármesterekkel folytatunk. Ezek igen kemény megbeszélések, ilyenkor dől el egy-egy mozi sorsa, hogy megmarad-e vagy bezárjuk, esetleg raktár- vagy üzletként éli tovább életét, vagy marad a kultúra szolgálatában. Ez utóbbi mellett vagyok magam is, a mozidolgozók túlnyomó többségével együtt. Befejezésként Koloh Elek velem kapcsolatban igen nagy előszeretettel megfogalmazott szakmai aggályairól. Alapító tagja vagyok a múlt évben létrejött Mozisok Országok Szövetségének, két országos film- ' szakmai alapítványnak, kuratóriumnak, ahol jelen vannak a szakma elismert vezetői, többek között Kőhalmi Ferenc, a Közoktatási,és Művelődési Minisztérium filmfőigazgatója is. Állandó meghívottja vagyok a Forgalmazók Szövetsége rendezvényeinek, a szűkebb szakmai megbeszéléseknek is. Ezen túl bekapcsolódtam az utóbbi másfél évben lezajlott filmszakmai vitákba, áttanulmányoztam többkilónyi tervezetet, melyek választ kerestek a szakma válságának megoldására. E fórumokon az ország legkiválóbb filmes szakembereivel folytathatok konzultációkat és folyamatosan hozzájutok a moziüzemeltetés, a forgalmazás legaktuálisabb információihoz. Végül, Koloh Elektől kölcsönzött fordulattal, nekem is lenne egy pótkérdésem: meddig lehet a közvéleményt tényszerűtlenül, elfogultan tájékoztatni? Szabó Attila, a Hírős Film Vállalat igazgatója Ne tréfáljon már, kedves Szabó Attila! Kezdjük a végénél! Még a marxista esti egyetemen szerzett intelligencia sem szükséges ahhoz, kedves Szabó Attila, hogy valaki különbséget tudjon tenni az „elfogulatlan tájékoztatás” meg egy tucatnyi megválaszolatlan kérdés között. Én ez utóbbiakat tettem fel kifogásolt írásomban, ön pedig az előbbit kéri tőlem számon. noha október óta csak hitegette lapunkat, de minden próbálkozáskor valamilyen kifogással elzárkózott attól, hogy válaszoljon a mi tagadás, kissé kellemetlen — kérdéseinkre. Most pedig kapkod, gyanúsítgat és magyarázgatja a bizonyítványát. Ami egyáltalán nem érdekelne bennünket, ha a saját zsebére menne veszteséges ténykedése. Csakhogy, a csökkenés ellenére, még mindig sok millió forintos állami támogatást élvez a cég. amit az adófizető polgárok fizetnek. Éppen ezért, az ön kötelessége lenne, hogy tényszerűen tájékoztassa azokat, akiknek a milliókat köszönheti. Mi ezt a lehetőséget többször felkínáltuk. de nem volt hajlandó nyilatkozni. — Ennyit erről. Fenti válaszának vannak érthetetlen részei, de jobb, ha ezektől most eltekintünk, maradva a tényszerű adatoknál. 1989-ben a filmterjesztés dotációja nem 20 millió forint feletti összeg volt, értesüléseink szerint, hanem 16,9 millió. Több mint hárommilliót, támogatásként, a forgalmazott filmekre adtak, de ezzel ön, kedves Szabó Attila, óvatosságból (?) meg sem próbálkozott, így ez a pénz is „úszott”. Az 1990-es évre felkínált, 8,4 millió forintos dotációból csak 7 millió lett, mert az elvárások szerint csak ennyit tudott, úgymond, „kitermelni” az ön által navigált Hírős Film. Ez esetben 1.4 millió „úszott el”. Hivatkozik mint jelentős kiadásra, az egyetlen valamirevaló beruházásra, amit vállalata az elmúlt évben elkövetett a megye mozijainak korszerűsítése érdekében: „Kecskeméten, a Városi moziban teljes székcserét végeztünk, kb. 3 millióért . . .” Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy erre külön 2,7 millió forint céltámogatást kapott a Hírős Film. Tény: a kecskeméti Videotéka sokkal nívósabb szolgáltatást kínál, mióta a Poszter Kft. vette bérbe, s a cég nyomdája — ahogy ön állítja — dupla haszonnal működik, mióta kft. lett. De valahol ez is a Hírős Film vezetését minősíti. Reménykedik, kedves Szabó Attila, hogy az autósmozikba fektetett milliókból az idén már valamicske megtérül. Csakhogy a remény önmagában nem garancia. Ez így olyan, mint a lottó: vagy bejön, vagy nem. Ám a lottószelvény nem kerül milliókba. Pontokba szedve leírja, mi az, amit tenniük kellene. A stílusát tekintve, igen emlékeztet „a programja” a régi párthatározatokra, ettől függetlenül azt kívánjuk, hogy megvalósításával kerüljön ki a gödörből a Hírős Film. Azt azonban —- már elnézést! — nevetségesnek tartjuk, hogy a jelenlegi bizonyítványt úgy igyekszik magya- rázgatni, hogy pontokba szedve felsorolja, mi mindent kellene tenni. Tegye! Végül még valamit érdemes megemlíteni. Arról, hogy kevesebb lesz az állami támogatás, az ön cége is időben értesült. A többi megyei moziüzemi vállalatnál ugyanúgy csökkent a dotáció. Ettől függetlenül, csak a Hírős Film lett veszteséges, információnk szerint. És csodálkozik, hogy cége vezetésével szemben változatlanul szakmai aggályaink vannak? Ne tréfáljon már, kedves Szabó Attila! .. . Koloh Elek PETROVICS-ROKONOK? (2.) Petőfi Pécsről # Pctrovies Kálmán. Vilmos édesapja és felesége, Po/sgai Anna. hogy a költő eltűnése után hihetetlenül megszaporodtak a rokonok, a barátok, s egy ilyen helyzetben nyilván előnyt élveztek a Petrovics nevüek. Petőfi Kálmán dédapjára vonatkozó okmányokat is küldött. Petrovics Vilmos már említett születési anyakönyvi kivonatát, illetve a házasságáról szóló kivonatot. Ez utóbbi szerint Petrovics Vilmos vasúti fékező és Pozsgai Anna házasságkötése 1895. május 29-én volt. Vilmos szülei Petrovich Kálmán (Colomannus) és Turkovics • A pécsi Petőfi Kálmán. Erzsébet (Elisabetha), mint ahogyan a fentiekben erről már volt szó. A tanú Petrovich Kálmán mozdonyvezető volt. feltehetően rokon, mivel tanúnak legtöbbször a rokonságból választ valakit az ember. Nevük csaknem azonos, mindketten a vasútnál dolgoztak. És ha már a foglalkozásoknál tartunk, a dokumentumokból visszavezethető a legrégebbi ős: Petrovics Péter ügyvéd. Nem tartható valószínűnek, hogy a Petőfi-Petro- vics családban éppen csak egy esetben választott volna valaki ilyen hivatást, miután a többiek egyszerűbb foglalkozást bírtak. Könnyen előfordulhat, hogy ez az ág is a nemes Petrovics családfába illeszthető, és meglehet, ezen oknál fogva engedték felvenni 1898-ban a Petőfi vezetéknevet, mert az akkori vélemény szerint Petőfi Sándor is nemesi származású volt. Az iratokban különböző módon fordul elő a Petrovics név. Esetünkben más adatokkal pontosan igazolható, hogy ugyanazokról a személyekről van szó. Petőfi őseinek vezetékneve is „formálódott”. (Petrowy, Petrech. Petrecs, Petro- vitz, Petrovits, Petrovics). A pécsi Petőfi Kálmán tehát 1822-ig pontos adatokkal igazolja származását, apját, nagyapját is Petőfi Kálmánnak hívták, hívják. És még valami: az 1822-es születésű Petrovics Kálmán pontosan egy esztendővel volt idősebb a költő Petőfinél, tehát amennyiben rokoni kapcsolat állna fenn, akkor unokatest- ’ véreknek kellett'Volna lenriiiik.' És ‘erfeTn'egint nincs kdát, úgy miht a legidősebb Petrovics Kálmán apjára vonatkozóan. Jó lenne a teljes bizonyosság. A Petőfi név felvételét igazoló okmányon kívül a többi levéltári anyagnak is elő kellene kerülnie. Azt mondja a fiatal Petőfi Kálmán: rászánja magát és a pesti levéltárban fogja lepontosítani az általa eddig ismerteket. De milyenek a hétköznapjai a jeles költőével azonos vezetéknévvel? — Nevemből semmi előny nem származott —jelenti ki. - Gyermekkoromban néha csúfoltak, de a tanáraim másképpen értékelték az általuk is tudott rokoni kapcsolatot. Szerettem, és most is szeretem az irodalmat, főleg Petőfi költészete vonz. Ez csak természetes. Akik meghallják a nevem, eleinte csodálkoznak, de legtöbbször szó nélkül hagyják. Esetleg megkérdezik, van-e rokoni kapcsolatom a költővel. Szavaimat kétkedve fogadják ... Borzák Tibor (Következik: Az amerikai Mr. Petőfi) Pécsett él Petőfi Kálmán. Róla a bólyi Petrovics család tett említést, miszerint személyesen is találkoztak már. Felvettem a kapcsolatot az állítólagos Petrovics-leszárma- zottal. Izgatottan vártam a leveleit, a benne küldött dokumentumokat. Ismerkedjünk meg Petőfi Kálmán történetével: — Gyerekkoromban sokat hallottam nagyapámtól, nagyanyámtól arról, hogy Petőfi Sándor édesapja egyik fiútestvérének vagyunk az egyenes ági leszármazottai. Nagyanyám most is él, s azt állítja, hogy látta a családfánkat, melyen ők is rajta vannak. Tulajdonképpen ennyit tudtam 1989-ig, amikor is, a szibériai expedició idején, megkeresett egy újságíró a pécsi laptól. Beszélgetéseink hatására kezdtem el a magánkutatást. Elvált vagyok, két gyermekemet magam nevelem, így nem sok időm van a búvárkodásra, de, szerencsére, barátaim segítettek. A családunkban nagyapám tudott volna a legtöbbet mondani, de 1978-ban meghalt. Nagymamám nem emlékszik mindenre pontosan. Édesapám szintén nyilatkozott a Petőfivel való rokonságunkról, korábban, sőt, egy festmény is készült róla, melyen feltűnő a költő és apám hasonlósága. A pécsi levéltárból előkerült Petrovics Vilmos (Kálmán dédapja) keresztlevelének 1940. március 7-én kiadott bizonyítványa, melynek észrevételek rovatában az olvasható, hogy 1898. július 13-án vették fel a Petőfi vezetéknevet, s ezt a tényt 1898. augusztus 1-jén bejegyezték a római katolikus plébánián is. Az emlékező családtagok, leszármazottak azt állítják, hogy az 1822-es születésű Petrovics Kálmán szorgalmazta a névfelvételt, s ettől kezdve nevezhették magukat Petőfinek. Petrovics Vilmos keresztlevelében a szülők neve: Petrovich Colo- numnus (Petrovics Kálmán) és Elisabetha Turkovics (Turkovics Erzsébet). A mai Petőfi Kálmán megszerezte az eredeti házassági bejegyzést is. Colomannus, vagyis Kálmán 1822. december elsején született a Bács megyei Ókanizsán. (Itt jegyezném meg. hogy a további, levéltári kutatást a Vajdaságban lehetne végezni.) A dokumentum feltünteti a szülők nevét is, mégpedig Petrovich Péter (P. Petrus Advocatus) ügyvéd és Maria Horszky szerepel Petrovics Kálmánnál. És az első bökkenő máris itt adódik. A rokoni kapcsolat tehát nem állhat fenn. Minden bizonnyal egy másik Petrovicsról lehet szó, hiszen ez a név igencsak elterjedt volt annak idején. A pécsi Petőfi Kálmán azt írja, hogy, nagyszülei állítása szerint, csak úgy kapták meg a Petőfi nevet, hogy be kellett bizonyítani a rokoni kapcsolatot, fel kellett állítani a családfát. Jó lenne, ha ez is előkerülne. A keresztlevél megjegyzése bizonyítja azt, hogy valóban felvették a Petőfi nevet, tehát hivatalosan is, de arra vonatkozóan, jelenleg, nincsenek meg az okmányok, hogy valóban Petőfi rokonai volnának. És tudni kell, KÖNYVESPOLC Mementó Szörnyű szégyenfolt nekünk Recsk. Rémtettek kitéphetetlen lapjai az emlékezetben. Azt hiszem, a túlélők visszaemlékezései többet érnek mindenfajta szobornál, emlékműnél, mementónál. És még beszélni tudnak, beszélhetnek, hiszen élnek. A túlélőkben mély nyomokat hagytak a recski évek. az internálás ideje alatt történtek. Csak mostanság szaporodnak az ezzel kapcsolatos könyvek, filmek. Egy egészen új könyv a Recski rabszolgák címet viseli, szerzője pedig Sulyok László salgótarjáni újságíró kollégám. Könyvében hat internált túlélő és egy ávós sorkatona emlékezik. Nem kis munka volt őszintén nyilatkoztatni a beszélgetőtársakat. Ebben szerepe van a faggatónak, a múltra kíváncsi riporternek. Nem párbeszédekről van szó, hanem inkább monológokról. hiteles visszaemlékezésekről, s csak néhol tesz kiegészítő magyarázatot, megjegyzést a szerző, zárójelben. Sulyok László a következő szavakkal ajánlja olvasói figyelmébe könyvét: „Ajánlom ezt a könyvet a törvénytelenségek valódi és potenciális áldozatainak, a felejteni akaró és nem tudó ötven éven felülieknek, ajánlom mindazon honfitársaimnak — nemre, korra, etnikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül —, akik még mindig kíváncsiak egy álságos, szégyenletes korszak emberi, politikai összefüggéseire, a kollektív megfé- lemlítés működési mechanizmusára.” Igen, még mindig kíváncsiak vagyunk a közeli múltra, mert hiszen annak minden íze, részlete nem biztos, hogy ismeretes számunkra. Ehhez szolgál adalékul Sulyok László Recski rabszolgák című kötete, melynek végén telsorolja a kiadványban szereplő recski internáltakat, sorra veszi a nem internált személyek névsorát, s közöl halotti anyakönyveket, a függelékben pedig a törvénysértő elítélések megsemmisítésére vonatkozó törvényt. A könyv első oldalán a Tanúságtétel Álapítvány kuratóriuma — mint kiadó — köszönetét mond a támogatóknak, kiknek sora igen hosszú. Örvendetes, hogy a szerző, a kiadó talált mecénásokat, mert különben nem biztos, hogy a kezünkbe vehetnénk ezt a recski me- mentót. Köszönjük meg hát. (Sulyok László: Recski rabszolgák. Tanúságtétel Alapítvány, Salgótarján, 1990.) (B. T.)
