Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

1991. március 23. • PETŐFI NfiPE • 3 A PETŐFI NÉPE KÉRDÉSEIRE DR. DEBRECZENI JÓZSEF VÁLASZOL „Nagyon sokan azt hitték — a rendszerváltás végtelenül egyszerű” # Dr. Debreczeni József (MDF): „Mutatkoznak kedvező jelek is”. (Fotó: Walter Péter) „A helyzet már nem annyira reménytelen” (Folytatás az 1. oldalról) — Erről a vacsoráról a köz­vélemény eddig nem tudott... — Igen, most beszélek róla először. Meghívást kapott az az Antall József is, aki akkor még nem is volt az MDF elnöke, de mindenki előtt világos volt, hogy nagy formátumú politikai sze­mélyiség, aki előtt nagy jövő áll. Nos, ezen a vacsorán én kifejtet­tem azt a meggyőződésemet: aki az első szabad választásokon győz, az a következő választások biztos vesztese lesz. Az a párt, az a kormány, amely vállalja a fele­lősséget az első időkért, kamiká- zeszerepre kényszerül. így lát­tam tehát a jövőt 1989-ben — és, ahhoz képest, ami azóta történt, nem is vagyok olyan nagyon szomorú. A helyzet már nem annyira reménytelen, sőt, már biztató jelek is mutatkoznak. — Mire’ alapozta tavaly­előtt nyári értékelését? — A magyar társadalom a csodavárás állapotában volt, amit a választási kampány csak tovább fokozott. Nagyon sokan hitték el, hogy a rendszerváltás végtelenül egyszerű és gyors: megtartják a választásokat, ki­mennek a szovjet csapatok, vége a diktatúrának, kezdődhet a föl- emelkedés. A dolgok természete­sen ennél sokkalta bonyqiultab- bak — arról már nem is beszél­ve, hogy a magyar lélek Mohács óta ellenzéki, és az elmúlt 40 év­ben pedig totálisan bizalmatlan a vezetés iránt. „Valójában az MDF nincs is hatalmon” — A pártok — beleértve az MDF-et is — inkább ígértek: erős forintot, föllendülést, mintsem a várható gondokra figyelmeztettek — ez persze választási kampány során a legtermészetesebb —, ezért a helyzet szülte kényszerintéz­kedések, mindaz a válság, amit az előző rendszer hagyott örökül, csak fokozták a bizal­matlanságot. Nem így van? — Egyetértek ezzel: nagyon nagy csalódás munkál az embe­rekben, nagyon sokan látják úgy, hogy az új kormány ugyan­úgy árakat emel, mint a régi. Mármost a magyar társadalom egy elég jelenfős része — sajnos — politikailag írástudatlan, egy­szerűen képtelen belátni, hogy a demokrácia hosszabb távon tud­ja megteremteni a szebb élet fel­tételeit. Idetartozik, hogy a kor­mány maga is későn jutott mind­azon információk birtokába, anielyekre alapozhatta a straté­giáját. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy valójában az MDF nincs is hatalmon Magyarországon. A diktatúra időszakában az egypárti hata­lomnak lényegesen nagyobb le­hetőségei voltak akaratának ér­vényesítésére. mint most az MDF-nek, amely csak koaliciós partnereivel együtt birtokol va­lamivel több mint 60 százalékot, tehát az összes lényeges — két­harmados többséggel elfogadan­dó — törvényhez meg kell sze­reznie az ellenzék támogatását is: a demokratikus jogállam vi­szonyai között szűkül a mozgás­tér. Tavaly ilyenkor a végrehajtó hatalom — a miniszteri bársony­székek — csúcsa került az MDF- hez, de az apparátus még az elő­ző rendszerhez kötődött. Nem volt közünk a tanácsokhoz, a hadsereghez, az iparvállalatok, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a bankvilág pozícióihoz — ez utóbbiban legföljebb az SZDSZ- nek van befolyása —, a szakszer­vezetekhez. Látványosan kide­rült, hogy például egy taxisblo­kád idején mennyire illojális a fővárosi rendőrfőkapitány, egy­szóval a hatalomnak csak egy kis része került a győztesek kezé­be. A tömegkommunikáció — amelynek ki kellett szolgálnia a régi rendszert — egyszerűen lu­bickolt abban a szabadságban, hogy akár naponta szidhatja kü­lönösebb bántódás nélkül a mi­nisztereket, amellett persze kö­tődései vannak az MSZP-hez és az SZDSZ-hez is. Mindezt bele­kalkulálva is ostobaság lenne persze most azt mondani, hogy valamiféle szabotázs miatt nem mentek olyan jól a dolgok, mint ahogy egyébként mehettek vol­na. „Szerencsétlen, amatőr és ostoba volt a sajtópolitika” — Ezt úgy értsem, nem egé­szen elégedett a kormány munkájával sem? — Nyilván azt kell nézni, hogy a rendkívül szűk határok között mozogva megtett-e injai­dén lehetségesét. így tekintve, ázt hiszem, inkább elégedett le­hetek. Ugyanakkor van bennem kritika is: túl sok időre volt szük­sége, hogy tisztába jöjjön a hely­zettel. Gond, hogy ugyan tisztes­séges emberekből, jó szakértők­ből alakult, ám ugyanakkor olyanokból, akik a politika, az államigazgatás terén amatőrök­nek számítottak. Az egyedüli nyilvánvaló kivétel a kormányfő Antall József, aki édesapja idejé­ben tanulta a politikát, akkor, amikor a tömegkommunikáció­nak még korántsem volt akkora szerepe, mint ma, ezért ő a maga részéről nem tartotta fontosnak, hogy a tévé, a rádió, a lapok áltaí a kormányzati politikát úgymond eladja a népnek. Az a véleményem, hogy ugyan a sajtó sem fogadta osztatlan rokon- szenvvel az MDF-et, a nagyobb hibát mi követtük el; borzasztó szerencsétlen, amatőr és ostoba volt az MDF sajtópolitikája. Nagyon sok kárt okoztak Csur- ka megnyilvánulásai, minden alap nélküli fenyegetőzései, ame­lyektől nem határolta el magát az MDF. „Túl vagyunk a csalódáson” — Végül is az új magyar demokrácia megérte első szü­letésnapját. Volt ez alatt az egy esztendő alatt olyan érzé­se, félelme, hogy másképp lesz? — A taxisblokád idején féltet­tem a demokráciát. Annyira el­szabadultak és annyira az utcán voltak az indulatok, hogy meg­bukhatott volna a parlamentáris rendszer — ami előbb káoszhoz, utóbb diktatúrához vezethetett volna. Túl vagyunk ezen, túl va­gyunk a télen, amikor mondjuk tüzelőhiány fenyegethetett vol­na, túl vagyunk azon a csalódá­son, amit sok ember azért érzett, mert a rendszerváltás ellenére is ugyanaz maradt a főnöke, mint aki azelőtt volt — ezért a tömeg­akciók valószínűsége s igy annak az esélye, hogy a dolgok a parla­ment helyett az utcán dőljenek el, mára igen csekély lett. — Akkor tehát most biza­kodóbb? — Feltételenül! Érezhetően ja­vul a kormány tevékenysége, erősödött a személycserék révén: Horváth Balázsnál jobb belügy­miniszter Boross Péter, jelentős reményekre ad okot Kupa Mi­hály. O egyrészt pontosan ismeri a minisztériumi gárda nyelvét, szót ért velük, másrészt alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen el­képzelései iránt a tömegkommu­nikációban is — nem beszélve most arról, ami a legfontosabb, hogy mindenekelőtt kitűnő szakember. „El kell jutni a következő választásokig” — Az utóbbi hetekben a vi­harok ny omán mintha csilla­podott volna a belpolitikai fe­szültség. AZ SZDSZ világo­san tisztázta politikai céljait, a kisgazdák eltávolították Torgyánt, s az MDF is ren­dezte sorait. Stabilizálódott tehát a helyzet, és ennek — pártállásától függetlenül — mindenki örülhet, aki a de­mokrácia híve. — Én ezzel egyetértek. Úgy látom, az SZDSZ — több más ok mellett — azért is jelentette ki készségét a kormányzásra, mert már ők sem látják reménytelen­nek a helyzetet. Annak is örülök, hogy Elek István vezetésével si­került az MDF-en belül is nyil­vánosságot kapni liberális erők­nek. Érdekes jelenség egyébként, hogy milyen jelentés tapad egy- egy kifejezéshez. A liberálisnak Magyarországon a konzervativ az ellentéte, holott nem az. A li­beralizmus ellentéte a szocializ­mus, a konzervativizmusnak pe­dig a radikalizmus. — A Medián Kft. közvéle­mény-kutatása a Magy ar Hír­lapban az emberek bizalmat­lanságát mutatja. Hogyan lát­ja ezt az MDF sikerembere? — Nagyon nehéz volt az el­múlt év. Számomra többszörö­sen is: hogy még 1989-ben egyike voltam azoknak, akik megverték a nyári választáson az MSZMP- t, majd hogy 1990 tavaszán az első fordulóban győztem, azt je­lentette, hogy a sikerből, az ün­neplésből, a bizalomból na­gyobb adag jutott. Ehhez képest nyilvánvalóan nagyobb lelki te­her volt átélni a hatalom vesztést. Elmondhatom, hogy ezt annyira rosszul viseltem, hogy egy idő­ben csak altatóval tudtam alud­ni. Mára azonban derűlátóbb vagyok, hiszen a legnehezebb időszakon már kezdünk túl lenni és mutatkoznak kedvező jelek is: jobb a számítottnál a valutamér­leg, olcsóbb a hús, és minden okunk megvan bízni abban, hogy 1993-ra a gazdaság olyan állapotba kerül, hogy kezdetét veheti a fellendülés. Ha igy lesz — és én nagyon remélem, hogy így lesz —, akkor talán a követ­kező választásokon az MDF to­vábbra is bizalmat kap és foly­tathatja az országépítést. Ehhez persze el kell jutni a következő választásokig, azaz a parlamenti demokráciának túl kell élnie az előző rendszer által örökül ha­gyott gazdasági válságot. Ha így lesz, akkor elkerüljük az anar­chiát és továbbra is szabad vá­lasztásokon alakul ki a parla­menti demokrácia — ehhez ké­pest minden más sokadrangú. Ballai József AZ ORVOSI KAR VÁLASZA Műhiba című szombati leveliinkre TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Az 1991. február 23-ai Petőfi Népében megjelent, személyes hangvételű „Szombati levele” néhány gondolat meg­fogalmazására és válaszlevél írására késztetett ben­nünket jóllehet káros hatásán és következményein aligha áll módunkban változtatni. Égy közeli hozzátartozó elvesztése vagy gyógyít­hatatlan állapota—különösen egy szeretettel várt új­szülött esetében — a legsúlyosabban érintett szülők, nagyszülők mellett azonban — higgye el, megrázza azokat az orvosokat is, akik az ilyen esetekben fára­dozásuk eredménytelenségét és tevékenységük ku­darcát is megélik. Azonban az is tény, hogy a világstatisztikák szerint a szülés időszakaés az azt követő egy hét az emberi élet legveszélyesebb szakasza, amely idő alatt annyi élet vész el, mint az azt követő negyven év során. A szülészorvosok minden törekvése arra irányul, hogy a várható szövődményeket a lehető legkisebbre csökkentsék. E tevékenység minden pillanatában sú­lyos és megfordíthatatían következményekkel járó döntés előtt állhat az orvos, és bármikor adódhat olyan előre nem látható komplikáció, amikor a leg­gondosabb mérlegelés után hozott döntést is tragikus következmény követ. A lelkiismeretesség mellett a megszerzett tudás, a szakmai tapasztalat és hasznos műszerek segítik az orvost abban, hogy olyan döntés szülessen, amely az áhított cél —- az egészséges újszü­lött világrajövetelét eredményezi. E cél el nem érése azonban nem feltétlen műhiba következménye. A műhiba az orvosi szakma szabá­lyainak megsértését jelenti és valóban foglalkozás kö­rében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek tekint­hető. Ennek megállapítása azonban szakmai fórum feladata és nem a laikusé, az újságíróé. A valóságos tények ismerete nélkül újságban való megalapozatlan közlése az orvosokra nézve mélységesen sértő és igaz­ságtalan. Az igaztalan, alaptalan vádaskodás mellett azon­ban az On cikkének—véleményünk szerint—sokkal súlyosabb következményei is vannak. Az írástudó fe­lelőssége óriási. A rendelkezésre álló, kezében levő hatalommal módjában áll a közhangulatot befolyá­solni, formálni. Éppen ezért acsalád személyes tragé­diája a Szombati levél tartalmát és hangulatát csak magyarázza, de nem menti. Az említett írás minden bizonnyal hatást gyakorol a leendő és jelenleg magzatot hordó kismamákra, akiknél a gyermekvárás örömét felesleges szorongás­sal és indokolatlan félelemmel zavarja meg. Már az is elegendő a félelem felkeltéséhez, hogy Ön az újszülött világrahozását kínszenvedésnek aposztrofálja. Rendkívül káros és minden alapot nélkülöz az az Ön által idézett vélemény, amely a szülészeten bekövet­kezett nem törvényszerű tragédiákat emliti. A Megyei Kórház szülészeti osztályának statiszti­kai adatai—közöttük a szülészeti ténykedést legjob­ban tükröző születés körüli halálozás —- kiállják az összehasonlítás próbáját azország hasonló kórházai­nak eredményeivel. Bár tudjuk, hogy a statisztika egy ezreléke valaki számára száz százalékot jelen t és a sze­mélyes tragédiát nem csökkenti, azonban az orvosi ténykedés objektív megítélésére mégis csak a statiszti­kai adatok elemzése és nem az egyéni esetek újságíró által torzított leírása alkalmas. Az Ön felelősségét nemmenti, hogy ezeket az alaptalan vádakatés cikké­ben közölt helytelen információkat mások vélemé­nyeként írja le. Megfelelő személyes érdeklődés után, gondoljuk, ezt nem tette volna. A fentieken túl az Önlevelében leírt, nyilvánvalóan többszörös áttételen keresztül szerzett információk sem felelnek mega valóságnak. Képtelenség az az állí­tás —- és ilyet szülészorvos aligha mondott —, hogy a főorvos távollétében császánnetszés nem végezhető. A szülészeti osztály ügyeleti rendje szerint a négy or­vosból álló ügyeleti csoport vezetője teljes jogkörrel és felelősséggel hozza meg döntését a betegellátás során fellépő szövődmények elhárításának legkedvezőbb megoldására törekedve. Természetesen emberi lété­nek korlátáiból fakadóan mindig tökéletes döntés va­lószínűleg soha nem lesz elvárható a döntéshozótól, de törekvéseink arra irányulnak, hogy csökkentsük azon döntések számát, amelyek utólag helytelennek ítélhetők. A kedvezőtlen kimenetelű esetekben gyakran fel­hangzó kérdés laikusok részéről: Miért nem csináltak császármetszést? Aszüléscsászármetszéssel való befejezése azonban csak látszólag egyszerű döntés. Sajnos ismét csak sta­tisztikákra kell hivatkoznunk, amelyek azt bizonyít­ják, hogy nem lényegesen jobb magzati eredmények mellett az anyai szövődmények és halálozás tíz-húsz­szorosa császármetszéssel befejezett szüléseknél a hü­velyi szülésekhez viszonyítva. Az Ön által leírt eset­ben azonban császármetszés végzésének a szükséges­sége és lehetősébe fel sem merült. Valótlant állít, amikor a kismama tájékoztatásá­nak elmaradását panaszolja. A kismamát, valamint az érdeklődő hozzátartozót az orvosok rendszeresen tájékoztatták az újszülött sajnálatos állapotáról. Ön is kaphatott volna minden kérdésére választ, mielőtt levelét megírja, ha megkereste volna azokat, akik az üggyel kapcsolatosan hiteles információt adhatnak. Az érdeklődő hozzátartozóknak mindig készséggel állunk rendelkezésére, és nem bujkálunk előlük. Mindezek alapján az orvosokat mélységesen sértő, indokolatlan vádaskodás mellett levelének legkifeje- zettebb ártalmát a szülő nők születéstől való félelmé­nek alaptalan fokozásában látjuk — és ez sajnos az újszülött világrahozatalának igen fontos tényezőjét, azanya közreműködési készségét béníthatja. A szülés jelenleg még valóban fájdalommal jár, azonban en­nek hangsúlyozása nem a legmegfelelőbb előkészítés a szülésre. Az orvostudomány törekvése a fájdalom csökkentésére irányul és keresik a módszereket ennek megteremtésére. Az ország lakosságának egészségi állapota—mint az köztudott — katasztrofális. Ezért nemcsak az egészségügy, hanem az elmúlt időszak és káros politi­kája is hibáztatható és felelős. Azonban a mi felada­tunk inkább előretekintő: ezen állapotjavítása. Az egészségügyi dolgozók mellett ezen cél—közös célunk—érdekében sokat tehet a sajtó is a rendelke­zésére álló, közvéleményt formáló csaknem korlátlan lehetőségével helyesen élve. A nem indulatoktól vezé­relt, korrekt tájékoztatás és felelős egészségnevelés al­kalmas lehet arra, hogy az egészségügyi ellátás iránti bizalmat visszaállítsa és megszilárdítsa ahelyett, hogy a szombati levélhez hasonló írásokkal a bizalmatlan­ságot tovább mélyítse. A fentiek megértését és elfogadását kérve várjuk válaszlevelünk közlését. Tisztelettel: A Szülészeti Osztály Orvosi Kara nevében DR. NAGY TAMÁS c. egye térni docens oszt. vez. főorvos Az orvosi karnak pontosan egy hónapra volt szüksé­ge ahhoz, hogy megfogalmazza ezt az általánosságo­kat és az újságírót gyanúsító, már-már rágalmazó leve­let. Pedig ha figyelmesen elolvassák a Műhiba című cik­ket, akkor rájöttek volna, hogy egy szakorvos vélemé­nye szerint történt a műhiba és nem újságírói torzításról van szó. Az osztályvezető főorvos úr kioktat az írástu­dók felelősségéről, a sajtó közvéleményt formáló, csak­nem korlátlan lehetőségéről. Ismerősezahang. Mindig az újságíró, az újság volta bűnös, ha megírta az igazat, hangot adott annak, ami a közvéleményt foglalkoztat­ja. A felelősséggel mi, újságírók legalább annyira tisz­tában vagyunk, minta főorvos úr. Ezért nem adtuk köz­re eddig azokat a leveleket, amelyeket a Műhiba című cikkre reagálva küldtek hozzánk olvasóink és amelyek hasonló vagy annál nagyobb tragédiákról tudósítanak. Mindaz, amit a főorvos úr szerint „megalapozatla­nul" írtam a cikkben—szakorvosok véleménye, de ne­vüket kérésükre természetesen nem adom ki. Az Ön ál­tal említett „készséges tájékoztatásról" változatlanul az a véleményem, hogy ilyen nincs, illetve nem volt az ügyben. Ön ne akarja manipulálni a közvéleményt és engem sem! Amit leírtam, csak ajéghegycsúcsa. „És mi minden történik még a kórházban, amiről ti sem tud­tok ”—jelentette ki egyik orvos ismerősöm, megállítva az utcán. A hallgatásból pedig elege van a közvéleménynek és merem remélni, hogy az orvosok döntő többségének is. Nem hallgat az a fiatal házaspár sem, akinek újszülött gyermeke januárban ugyanúgy járt, mint akiről cik­kemben írtam s jelenleg is inkubátorban fekszik (névés cím a szerkesztőségben). Tisztelettel: GÁL SÁNDOR Legolcsóbban a városban! LEHEL-MINTABOLTUNK AJÁNLATA Szünet a honatyáknak 260/75 1 kombinált hütő. új termék 280/60 1 kombinált hütő, új termék 300/115 1 kombinált hütő, új termék 160 1 **-os és ***-os hűtőszekrény 200 I **-os és ***-os hűtőszekrény 230 I fagyasztószekrény C 35 K 12 Voltról is üzemelő autóhűtő NŐI SELYEMBLÚZOK reklámáron, 885,— Ft-ért TA VASZÍ DIVA EBEMUTA TÓ március 23-án, délelőtt 10 és 11 órakor az áruház földszintjén. MOST ÉRKEZETT: női és bakfis divatos ballonkabátok, több színben és fazonban. Fórjuk kedves vásárlóinkat! 1014 25 900, - Ft 21 600, - Ft 31 400 — Ft 13 700 -14 900, Ft 15 000—15 800 — Ft 27 400,— Ft 11 000,— Ft Bár az Országgyűlés — tekin­tettel a húsvéti ünnepekre—csak kéthetes szünet után, április 8-án tartja következő plenáris ülését, Dörnbach Alajos alelnök a szo­kásos pénteki sajtótájékoztatón már előre ismertette a napiren­det. Eszerint az április 8 9-ei ülés­napokon amennyiben a bi­zottságok végeznek a módosító indítványok tárgyalásával a Ház megkezdi a kárpótlási tör­vénytervezet részletes vitáját. Ugyancsak a részletes vitával folytatódik majd a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányza­tokról szóló törvényjavaslat, va­lamint a koncessziós törvény ter­vezetének tárgyalása. I.mellett a képviselők megkezdik a számvi­teli törvény tárgyalását, illetve az ügyvédségről szóló törvényjavas­lat általános vitáját.

Next

/
Thumbnails
Contents