Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-23 / 69. szám
1991. március 23. • PETŐFI NfiPE • 3 A PETŐFI NÉPE KÉRDÉSEIRE DR. DEBRECZENI JÓZSEF VÁLASZOL „Nagyon sokan azt hitték — a rendszerváltás végtelenül egyszerű” # Dr. Debreczeni József (MDF): „Mutatkoznak kedvező jelek is”. (Fotó: Walter Péter) „A helyzet már nem annyira reménytelen” (Folytatás az 1. oldalról) — Erről a vacsoráról a közvélemény eddig nem tudott... — Igen, most beszélek róla először. Meghívást kapott az az Antall József is, aki akkor még nem is volt az MDF elnöke, de mindenki előtt világos volt, hogy nagy formátumú politikai személyiség, aki előtt nagy jövő áll. Nos, ezen a vacsorán én kifejtettem azt a meggyőződésemet: aki az első szabad választásokon győz, az a következő választások biztos vesztese lesz. Az a párt, az a kormány, amely vállalja a felelősséget az első időkért, kamiká- zeszerepre kényszerül. így láttam tehát a jövőt 1989-ben — és, ahhoz képest, ami azóta történt, nem is vagyok olyan nagyon szomorú. A helyzet már nem annyira reménytelen, sőt, már biztató jelek is mutatkoznak. — Mire’ alapozta tavalyelőtt nyári értékelését? — A magyar társadalom a csodavárás állapotában volt, amit a választási kampány csak tovább fokozott. Nagyon sokan hitték el, hogy a rendszerváltás végtelenül egyszerű és gyors: megtartják a választásokat, kimennek a szovjet csapatok, vége a diktatúrának, kezdődhet a föl- emelkedés. A dolgok természetesen ennél sokkalta bonyqiultab- bak — arról már nem is beszélve, hogy a magyar lélek Mohács óta ellenzéki, és az elmúlt 40 évben pedig totálisan bizalmatlan a vezetés iránt. „Valójában az MDF nincs is hatalmon” — A pártok — beleértve az MDF-et is — inkább ígértek: erős forintot, föllendülést, mintsem a várható gondokra figyelmeztettek — ez persze választási kampány során a legtermészetesebb —, ezért a helyzet szülte kényszerintézkedések, mindaz a válság, amit az előző rendszer hagyott örökül, csak fokozták a bizalmatlanságot. Nem így van? — Egyetértek ezzel: nagyon nagy csalódás munkál az emberekben, nagyon sokan látják úgy, hogy az új kormány ugyanúgy árakat emel, mint a régi. Mármost a magyar társadalom egy elég jelenfős része — sajnos — politikailag írástudatlan, egyszerűen képtelen belátni, hogy a demokrácia hosszabb távon tudja megteremteni a szebb élet feltételeit. Idetartozik, hogy a kormány maga is későn jutott mindazon információk birtokába, anielyekre alapozhatta a stratégiáját. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy valójában az MDF nincs is hatalmon Magyarországon. A diktatúra időszakában az egypárti hatalomnak lényegesen nagyobb lehetőségei voltak akaratának érvényesítésére. mint most az MDF-nek, amely csak koaliciós partnereivel együtt birtokol valamivel több mint 60 százalékot, tehát az összes lényeges — kétharmados többséggel elfogadandó — törvényhez meg kell szereznie az ellenzék támogatását is: a demokratikus jogállam viszonyai között szűkül a mozgástér. Tavaly ilyenkor a végrehajtó hatalom — a miniszteri bársonyszékek — csúcsa került az MDF- hez, de az apparátus még az előző rendszerhez kötődött. Nem volt közünk a tanácsokhoz, a hadsereghez, az iparvállalatok, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a bankvilág pozícióihoz — ez utóbbiban legföljebb az SZDSZ- nek van befolyása —, a szakszervezetekhez. Látványosan kiderült, hogy például egy taxisblokád idején mennyire illojális a fővárosi rendőrfőkapitány, egyszóval a hatalomnak csak egy kis része került a győztesek kezébe. A tömegkommunikáció — amelynek ki kellett szolgálnia a régi rendszert — egyszerűen lubickolt abban a szabadságban, hogy akár naponta szidhatja különösebb bántódás nélkül a minisztereket, amellett persze kötődései vannak az MSZP-hez és az SZDSZ-hez is. Mindezt belekalkulálva is ostobaság lenne persze most azt mondani, hogy valamiféle szabotázs miatt nem mentek olyan jól a dolgok, mint ahogy egyébként mehettek volna. „Szerencsétlen, amatőr és ostoba volt a sajtópolitika” — Ezt úgy értsem, nem egészen elégedett a kormány munkájával sem? — Nyilván azt kell nézni, hogy a rendkívül szűk határok között mozogva megtett-e injaidén lehetségesét. így tekintve, ázt hiszem, inkább elégedett lehetek. Ugyanakkor van bennem kritika is: túl sok időre volt szüksége, hogy tisztába jöjjön a helyzettel. Gond, hogy ugyan tisztességes emberekből, jó szakértőkből alakult, ám ugyanakkor olyanokból, akik a politika, az államigazgatás terén amatőröknek számítottak. Az egyedüli nyilvánvaló kivétel a kormányfő Antall József, aki édesapja idejében tanulta a politikát, akkor, amikor a tömegkommunikációnak még korántsem volt akkora szerepe, mint ma, ezért ő a maga részéről nem tartotta fontosnak, hogy a tévé, a rádió, a lapok áltaí a kormányzati politikát úgymond eladja a népnek. Az a véleményem, hogy ugyan a sajtó sem fogadta osztatlan rokon- szenvvel az MDF-et, a nagyobb hibát mi követtük el; borzasztó szerencsétlen, amatőr és ostoba volt az MDF sajtópolitikája. Nagyon sok kárt okoztak Csur- ka megnyilvánulásai, minden alap nélküli fenyegetőzései, amelyektől nem határolta el magát az MDF. „Túl vagyunk a csalódáson” — Végül is az új magyar demokrácia megérte első születésnapját. Volt ez alatt az egy esztendő alatt olyan érzése, félelme, hogy másképp lesz? — A taxisblokád idején féltettem a demokráciát. Annyira elszabadultak és annyira az utcán voltak az indulatok, hogy megbukhatott volna a parlamentáris rendszer — ami előbb káoszhoz, utóbb diktatúrához vezethetett volna. Túl vagyunk ezen, túl vagyunk a télen, amikor mondjuk tüzelőhiány fenyegethetett volna, túl vagyunk azon a csalódáson, amit sok ember azért érzett, mert a rendszerváltás ellenére is ugyanaz maradt a főnöke, mint aki azelőtt volt — ezért a tömegakciók valószínűsége s igy annak az esélye, hogy a dolgok a parlament helyett az utcán dőljenek el, mára igen csekély lett. — Akkor tehát most bizakodóbb? — Feltételenül! Érezhetően javul a kormány tevékenysége, erősödött a személycserék révén: Horváth Balázsnál jobb belügyminiszter Boross Péter, jelentős reményekre ad okot Kupa Mihály. O egyrészt pontosan ismeri a minisztériumi gárda nyelvét, szót ért velük, másrészt alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen elképzelései iránt a tömegkommunikációban is — nem beszélve most arról, ami a legfontosabb, hogy mindenekelőtt kitűnő szakember. „El kell jutni a következő választásokig” — Az utóbbi hetekben a viharok ny omán mintha csillapodott volna a belpolitikai feszültség. AZ SZDSZ világosan tisztázta politikai céljait, a kisgazdák eltávolították Torgyánt, s az MDF is rendezte sorait. Stabilizálódott tehát a helyzet, és ennek — pártállásától függetlenül — mindenki örülhet, aki a demokrácia híve. — Én ezzel egyetértek. Úgy látom, az SZDSZ — több más ok mellett — azért is jelentette ki készségét a kormányzásra, mert már ők sem látják reménytelennek a helyzetet. Annak is örülök, hogy Elek István vezetésével sikerült az MDF-en belül is nyilvánosságot kapni liberális erőknek. Érdekes jelenség egyébként, hogy milyen jelentés tapad egy- egy kifejezéshez. A liberálisnak Magyarországon a konzervativ az ellentéte, holott nem az. A liberalizmus ellentéte a szocializmus, a konzervativizmusnak pedig a radikalizmus. — A Medián Kft. közvélemény-kutatása a Magy ar Hírlapban az emberek bizalmatlanságát mutatja. Hogyan látja ezt az MDF sikerembere? — Nagyon nehéz volt az elmúlt év. Számomra többszörösen is: hogy még 1989-ben egyike voltam azoknak, akik megverték a nyári választáson az MSZMP- t, majd hogy 1990 tavaszán az első fordulóban győztem, azt jelentette, hogy a sikerből, az ünneplésből, a bizalomból nagyobb adag jutott. Ehhez képest nyilvánvalóan nagyobb lelki teher volt átélni a hatalom vesztést. Elmondhatom, hogy ezt annyira rosszul viseltem, hogy egy időben csak altatóval tudtam aludni. Mára azonban derűlátóbb vagyok, hiszen a legnehezebb időszakon már kezdünk túl lenni és mutatkoznak kedvező jelek is: jobb a számítottnál a valutamérleg, olcsóbb a hús, és minden okunk megvan bízni abban, hogy 1993-ra a gazdaság olyan állapotba kerül, hogy kezdetét veheti a fellendülés. Ha igy lesz — és én nagyon remélem, hogy így lesz —, akkor talán a következő választásokon az MDF továbbra is bizalmat kap és folytathatja az országépítést. Ehhez persze el kell jutni a következő választásokig, azaz a parlamenti demokráciának túl kell élnie az előző rendszer által örökül hagyott gazdasági válságot. Ha így lesz, akkor elkerüljük az anarchiát és továbbra is szabad választásokon alakul ki a parlamenti demokrácia — ehhez képest minden más sokadrangú. Ballai József AZ ORVOSI KAR VÁLASZA Műhiba című szombati leveliinkre TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Az 1991. február 23-ai Petőfi Népében megjelent, személyes hangvételű „Szombati levele” néhány gondolat megfogalmazására és válaszlevél írására késztetett bennünket jóllehet káros hatásán és következményein aligha áll módunkban változtatni. Égy közeli hozzátartozó elvesztése vagy gyógyíthatatlan állapota—különösen egy szeretettel várt újszülött esetében — a legsúlyosabban érintett szülők, nagyszülők mellett azonban — higgye el, megrázza azokat az orvosokat is, akik az ilyen esetekben fáradozásuk eredménytelenségét és tevékenységük kudarcát is megélik. Azonban az is tény, hogy a világstatisztikák szerint a szülés időszakaés az azt követő egy hét az emberi élet legveszélyesebb szakasza, amely idő alatt annyi élet vész el, mint az azt követő negyven év során. A szülészorvosok minden törekvése arra irányul, hogy a várható szövődményeket a lehető legkisebbre csökkentsék. E tevékenység minden pillanatában súlyos és megfordíthatatían következményekkel járó döntés előtt állhat az orvos, és bármikor adódhat olyan előre nem látható komplikáció, amikor a leggondosabb mérlegelés után hozott döntést is tragikus következmény követ. A lelkiismeretesség mellett a megszerzett tudás, a szakmai tapasztalat és hasznos műszerek segítik az orvost abban, hogy olyan döntés szülessen, amely az áhított cél —- az egészséges újszülött világrajövetelét eredményezi. E cél el nem érése azonban nem feltétlen műhiba következménye. A műhiba az orvosi szakma szabályainak megsértését jelenti és valóban foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek tekinthető. Ennek megállapítása azonban szakmai fórum feladata és nem a laikusé, az újságíróé. A valóságos tények ismerete nélkül újságban való megalapozatlan közlése az orvosokra nézve mélységesen sértő és igazságtalan. Az igaztalan, alaptalan vádaskodás mellett azonban az On cikkének—véleményünk szerint—sokkal súlyosabb következményei is vannak. Az írástudó felelőssége óriási. A rendelkezésre álló, kezében levő hatalommal módjában áll a közhangulatot befolyásolni, formálni. Éppen ezért acsalád személyes tragédiája a Szombati levél tartalmát és hangulatát csak magyarázza, de nem menti. Az említett írás minden bizonnyal hatást gyakorol a leendő és jelenleg magzatot hordó kismamákra, akiknél a gyermekvárás örömét felesleges szorongással és indokolatlan félelemmel zavarja meg. Már az is elegendő a félelem felkeltéséhez, hogy Ön az újszülött világrahozását kínszenvedésnek aposztrofálja. Rendkívül káros és minden alapot nélkülöz az az Ön által idézett vélemény, amely a szülészeten bekövetkezett nem törvényszerű tragédiákat emliti. A Megyei Kórház szülészeti osztályának statisztikai adatai—közöttük a szülészeti ténykedést legjobban tükröző születés körüli halálozás —- kiállják az összehasonlítás próbáját azország hasonló kórházainak eredményeivel. Bár tudjuk, hogy a statisztika egy ezreléke valaki számára száz százalékot jelen t és a személyes tragédiát nem csökkenti, azonban az orvosi ténykedés objektív megítélésére mégis csak a statisztikai adatok elemzése és nem az egyéni esetek újságíró által torzított leírása alkalmas. Az Ön felelősségét nemmenti, hogy ezeket az alaptalan vádakatés cikkében közölt helytelen információkat mások véleményeként írja le. Megfelelő személyes érdeklődés után, gondoljuk, ezt nem tette volna. A fentieken túl az Önlevelében leírt, nyilvánvalóan többszörös áttételen keresztül szerzett információk sem felelnek mega valóságnak. Képtelenség az az állítás —- és ilyet szülészorvos aligha mondott —, hogy a főorvos távollétében császánnetszés nem végezhető. A szülészeti osztály ügyeleti rendje szerint a négy orvosból álló ügyeleti csoport vezetője teljes jogkörrel és felelősséggel hozza meg döntését a betegellátás során fellépő szövődmények elhárításának legkedvezőbb megoldására törekedve. Természetesen emberi létének korlátáiból fakadóan mindig tökéletes döntés valószínűleg soha nem lesz elvárható a döntéshozótól, de törekvéseink arra irányulnak, hogy csökkentsük azon döntések számát, amelyek utólag helytelennek ítélhetők. A kedvezőtlen kimenetelű esetekben gyakran felhangzó kérdés laikusok részéről: Miért nem csináltak császármetszést? Aszüléscsászármetszéssel való befejezése azonban csak látszólag egyszerű döntés. Sajnos ismét csak statisztikákra kell hivatkoznunk, amelyek azt bizonyítják, hogy nem lényegesen jobb magzati eredmények mellett az anyai szövődmények és halálozás tíz-húszszorosa császármetszéssel befejezett szüléseknél a hüvelyi szülésekhez viszonyítva. Az Ön által leírt esetben azonban császármetszés végzésének a szükségessége és lehetősébe fel sem merült. Valótlant állít, amikor a kismama tájékoztatásának elmaradását panaszolja. A kismamát, valamint az érdeklődő hozzátartozót az orvosok rendszeresen tájékoztatták az újszülött sajnálatos állapotáról. Ön is kaphatott volna minden kérdésére választ, mielőtt levelét megírja, ha megkereste volna azokat, akik az üggyel kapcsolatosan hiteles információt adhatnak. Az érdeklődő hozzátartozóknak mindig készséggel állunk rendelkezésére, és nem bujkálunk előlük. Mindezek alapján az orvosokat mélységesen sértő, indokolatlan vádaskodás mellett levelének legkifeje- zettebb ártalmát a szülő nők születéstől való félelmének alaptalan fokozásában látjuk — és ez sajnos az újszülött világrahozatalának igen fontos tényezőjét, azanya közreműködési készségét béníthatja. A szülés jelenleg még valóban fájdalommal jár, azonban ennek hangsúlyozása nem a legmegfelelőbb előkészítés a szülésre. Az orvostudomány törekvése a fájdalom csökkentésére irányul és keresik a módszereket ennek megteremtésére. Az ország lakosságának egészségi állapota—mint az köztudott — katasztrofális. Ezért nemcsak az egészségügy, hanem az elmúlt időszak és káros politikája is hibáztatható és felelős. Azonban a mi feladatunk inkább előretekintő: ezen állapotjavítása. Az egészségügyi dolgozók mellett ezen cél—közös célunk—érdekében sokat tehet a sajtó is a rendelkezésére álló, közvéleményt formáló csaknem korlátlan lehetőségével helyesen élve. A nem indulatoktól vezérelt, korrekt tájékoztatás és felelős egészségnevelés alkalmas lehet arra, hogy az egészségügyi ellátás iránti bizalmat visszaállítsa és megszilárdítsa ahelyett, hogy a szombati levélhez hasonló írásokkal a bizalmatlanságot tovább mélyítse. A fentiek megértését és elfogadását kérve várjuk válaszlevelünk közlését. Tisztelettel: A Szülészeti Osztály Orvosi Kara nevében DR. NAGY TAMÁS c. egye térni docens oszt. vez. főorvos Az orvosi karnak pontosan egy hónapra volt szüksége ahhoz, hogy megfogalmazza ezt az általánosságokat és az újságírót gyanúsító, már-már rágalmazó levelet. Pedig ha figyelmesen elolvassák a Műhiba című cikket, akkor rájöttek volna, hogy egy szakorvos véleménye szerint történt a műhiba és nem újságírói torzításról van szó. Az osztályvezető főorvos úr kioktat az írástudók felelősségéről, a sajtó közvéleményt formáló, csaknem korlátlan lehetőségéről. Ismerősezahang. Mindig az újságíró, az újság volta bűnös, ha megírta az igazat, hangot adott annak, ami a közvéleményt foglalkoztatja. A felelősséggel mi, újságírók legalább annyira tisztában vagyunk, minta főorvos úr. Ezért nem adtuk közre eddig azokat a leveleket, amelyeket a Műhiba című cikkre reagálva küldtek hozzánk olvasóink és amelyek hasonló vagy annál nagyobb tragédiákról tudósítanak. Mindaz, amit a főorvos úr szerint „megalapozatlanul" írtam a cikkben—szakorvosok véleménye, de nevüket kérésükre természetesen nem adom ki. Az Ön által említett „készséges tájékoztatásról" változatlanul az a véleményem, hogy ilyen nincs, illetve nem volt az ügyben. Ön ne akarja manipulálni a közvéleményt és engem sem! Amit leírtam, csak ajéghegycsúcsa. „És mi minden történik még a kórházban, amiről ti sem tudtok ”—jelentette ki egyik orvos ismerősöm, megállítva az utcán. A hallgatásból pedig elege van a közvéleménynek és merem remélni, hogy az orvosok döntő többségének is. Nem hallgat az a fiatal házaspár sem, akinek újszülött gyermeke januárban ugyanúgy járt, mint akiről cikkemben írtam s jelenleg is inkubátorban fekszik (névés cím a szerkesztőségben). Tisztelettel: GÁL SÁNDOR Legolcsóbban a városban! LEHEL-MINTABOLTUNK AJÁNLATA Szünet a honatyáknak 260/75 1 kombinált hütő. új termék 280/60 1 kombinált hütő, új termék 300/115 1 kombinált hütő, új termék 160 1 **-os és ***-os hűtőszekrény 200 I **-os és ***-os hűtőszekrény 230 I fagyasztószekrény C 35 K 12 Voltról is üzemelő autóhűtő NŐI SELYEMBLÚZOK reklámáron, 885,— Ft-ért TA VASZÍ DIVA EBEMUTA TÓ március 23-án, délelőtt 10 és 11 órakor az áruház földszintjén. MOST ÉRKEZETT: női és bakfis divatos ballonkabátok, több színben és fazonban. Fórjuk kedves vásárlóinkat! 1014 25 900, - Ft 21 600, - Ft 31 400 — Ft 13 700 -14 900, Ft 15 000—15 800 — Ft 27 400,— Ft 11 000,— Ft Bár az Országgyűlés — tekintettel a húsvéti ünnepekre—csak kéthetes szünet után, április 8-án tartja következő plenáris ülését, Dörnbach Alajos alelnök a szokásos pénteki sajtótájékoztatón már előre ismertette a napirendet. Eszerint az április 8 9-ei ülésnapokon amennyiben a bizottságok végeznek a módosító indítványok tárgyalásával a Ház megkezdi a kárpótlási törvénytervezet részletes vitáját. Ugyancsak a részletes vitával folytatódik majd a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat, valamint a koncessziós törvény tervezetének tárgyalása. I.mellett a képviselők megkezdik a számviteli törvény tárgyalását, illetve az ügyvédségről szóló törvényjavaslat általános vitáját.
