Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

1991. március 18. • PETŐFI NÉPE • 5 PÁLYAVÁLASZTÁS ’91 Teljes a káosz a szakmunkásképzőkben Február vége, március eleje a pályaválasztás időszaka. A diá­koknak, szülőknek minden évben fejtörést okoz a kérdés: hová to­vább? Napjaink kellemetlen aktu­alitásai azonban megnehezítik az amúgy is nehéz döntést. Az egyko­ri demográfiai robbanás hatása, az iskolai helyek korlátozott száma, a szakmunkásképzés munkahelyi hátterének elbizonytalanodása, a szakmák telítettsége már tavaly is óriási gondokat okozott a középis­kolába jelentkező nyolcadikosok­nak. Vajon az idén mire számíthat­nak? Erről beszélgettünk Géróné Törzsök Enikővel, a megyei pálya- választási tanácsadó vezetőjével. — A hozzánk fordulók nagy ré­sze nyolcadik osztályos, a többiek középiskolások. Közülük eddig kétszáztizenháromnak adtunk pszichológiai vizsgálaton alapuló tanácsadást, körülbelül három­száznak pedagógiai irányítást. Gondot okoz viszont, hogy nincs rálátásunk a beiskolázási időszak­ra, hiszen módosultak és egyre mó­dosulnak a lehetőségek. Informá­ciós anyagunkban csak hozzávető­leges keretszámokat tudtunk kö­zölni, de kértük az iskolákat, hogy tavasszal érdeklődjenek pontos adatok után a középiskolákban. Azt azonban már látni, hogy a szakmunkásképzőkben teljes a ká­osz, hiszen itt egy-egy szakma ok­tatásának beindítása elsősorban a munkahelyi háttértől függ. S mivel a korábbi partnervállalatok sorra kilépnek a képzésből, a kisiparo­sok száma pedig még nem elég nagy ahhoz, hogy ezt a feladatot fölvállalják, nem tudni, mi lesz az előre meghirdetett szakmunkás- képzős osztályokkal. — Eddigi vizsgálataik alapján hová jelentkeznek leginkább a je­lenlegi nyolcadikosok? — Természetesen óriási az ér­deklődés a gimnáziumok iránt, ezekben az intézetekben többszö­rös lesz a túljelentkezés. Rengete­gen szeretnének bejutni az egész­ségügyi és a vendéglátó-ipari szak- középiskolába is. A lehetséges ke­retszámoknál jóval többen válasz­tották a számítástechnikát. A szak­munkásképző intézetek közül a vendéglátó-ipari és a kereskedelmi a legfelkapottabb, de még mindig nagyon divatosak az autószerelés­sel kapcsolatos, vagyis a karosszé­rialakatos, a fényező- és mázoló-, az autóvillamossági, -szerelőszak- mák. Sokan szeretnék megtanulni az asztalos- és kárpitosmunkát is. A lányok körében népszerű még a postaforgalmi ágazat. — Tavaly sok gondot okozott a középiskolai helyek és a jelentke­zők száma közötti tetemes különb­ség. Az idén mire számíthatunk? A munkaügyi miniszter olyan nyilatkozatot tett pár hónappal ezelőtt a rádióban, hogy nem érzi a demográfiai csúcs jelenlétét. Mi érezzük. És érzik az iskolák, a szü­lők, a gyerekek, a városok. Szeren­csénkre, az idén bővülnek a közép­iskolai keretszámok, több intézet­ben egészen új tanulócsoportok in­dulnak. Nagy jelentősége lesz Kecskeméten annak az újfajta szö­vetkezeti iskolának, amely szep­temberben nyitja majd kapuit a jelenlegi Berkes Ferenc Kollégium épületében. Olyan kereskedelmi, közgazdasági oktatási intézmény­nyel gazdagodik a város, ahol pénz-, hitel- és biztosítási ügyek­ben, a marketingben, a külkereske­delemben, ügyvitelszervezésben szerezhetnek jártasságot a diákok. Az új típusú osztályok beindítása azonban főleg a jobb képességű tanulóknak kedvez. A gyengéb­bek, az évismétlők, a szociálisan problémás gyerekek, sajnos, kima­radhatnak a középiskolákból. Hogy ők merre indulnak majd to­vább? Ez még a jövő kérdése ... — fejes — Ez most mindenkinek rossz A remény könyve i Mindeddig aggódva figyeltem a híreket! Mi lesz itt, kérem? A hazai gazdaság mikor omlik össze? A három számjegyű infláció — melyet sokan oly közeli veszélyként prognosztizálnak — miként Toppantja meg a cégeket?! Elértékte­lenedik a pénz! Az utcára kerülünk s ami talán még ennél is rosszabb: búcsút kell mondani a töltött káposztának meg a sertéscsülöknek. Még enni sem lesz mit! Súlyosbodó depresszióm orvoslására a hazai és a nemzetközi szakirodalomból próbáltam keresni gyógyító-vigasztaló evangéliumokat. „Kilábalás a válságból!”, „Egy-két év és lábra állunk”, „Mikor lesz itt Amerika?” — ilyen és ehhez hasonló cimű s kedvű tanulmányok sorát lapoztam végig, de valódi vigaszra nem leltem, amig a Magyar Mezőgazdasági Kiadó Kft., a Házunk táján sorozatban nem jelentette meg Radics László: Ételek erdő, mező növényeiből című, a kormány- és az ellenzéki pártoknál annyira hiányzó, válságkezelő programot be­mutató kötetét. A munkát átolvastam s örömmel jelenthe­tem: Radics László a remény könyvét írta meg. Uraim és Hölgyeim! Miért idegeskedjünk, mi­ért fájjon a fejünk az adósságállomány további gyarapodásáért, meg a kárpótlási törvény késé­se okán? Miért érdekeljen bennünket, amikor mi a marketek s mindenféle, pénzcsaló üzlethá­lózatok nélkül is jól eléldegélhetünk, ha van egy nagyobbacska erdő a környékünkön, meg van egy roggyant ásónk a családfönntartáshoz . .. A Radics-féle modern gazdasági és életre­form vezérkönyve első fejezete így szól: Néhány hasznos tanács kezdő gyűjtőknek és felhaszná­lóknak. A passzusok röviden összefoglalják a főbb parancsolatokat, például: tanácsos a forgalma­sabb utak környékét elkerülni. A gyűjtés kellé­kei: a kisásó, a zsebkés, és aki teheti, a metsző­olló. „Gyökereket száraz napokon gyüjtsünk!” Olyan növényeket gyüjtsünk, amelyek a belát­ható környezetben nagyobb példányszámban vannak. Ezután következnek a válságkezelő reform­konyha alapanyagai. Amikre kell, hogy a fi­gyelmünk irányuljon! Csipkerózsa, erdei mályva, fehér libaparéj, fekete bodza, kövér porcsin, lómenta — hogy csak néhányat említsünk meg a remény alap­anyagokból. Mit tegyünk, s mit együnk? Hagyjuk a francba a narancsot, banánt, liba­májat, borjúhúst, bélszínt, pulykacombot és minden egyebet, amiért fizetni kell! Felkelés után népes családunkkal induljunk az erdőre, mezőre a szükséges szerszámokkal fölszerelkez­ve! A gyűjtögetés ma még nem tilos; a gyűjtött növény után nem kell személyi jövedelemadót fizetni. Radics László könyvében — 98 forintért — a gazdag válság-remény konyha kínálatát is megismerhetjük. Ki tudna jobbat, mondjuk, egy Bakaszakállas hamisgulyásnál? Vagy egy tormás cickafark- kocsonyánál, hogy ne is említsem a porcsinsültet vagy a felséges, medvehagymás zakuszkát. Me- zeisóska-mártás, verébtojással! Oh! A nyál ösz- szefut a számban. Komoly versenytársa, persze, a csalánfelfújt és, persze, a csalán spenót módra. Kérem, a szenvedélyes gyűjtögetők ne sértődje­nek meg, ha én a bundás nadálytőt ízletesebbnek minősítem a halvány acatfőzeléknél vagy a labo- daomlettnél. Igaz, ami igaz: az ízlésen miért is vitatkoznánk? Kinek a sült komlócsíra, kinek a lómentavirág-fagylalt. A lényeg ugyanis az: jöhet bármily mély vál­ság, mi megélünk! Zamatos turbolyát, vad száz­szorszépet, tyúkhúrt, sóskaborbolyát, salátaga- lambmeggyet meg majd csak ad a Jó Isten a jövőben is eleget! Radics László forradalmian új reformkezelő programját meg forgassák érdeklődéssel kedves olvasóink .. . Fel a fejjel, akarom mondani, a kisásóval! Farkas P. József 1 .................. A z ősszel nagy takarmányhiányról szóltak a me­gyei és országos jelentések. „Az aszály miatt nincs annyi kukorica, takarmánybúza, árpa stb., amennyire az állatállománynak szükségé léimé4';’ hallatszottak a siránkozások innen-onnan. Ennek hatására meredeken emelkedett a takarmányár, arra is volt példa, hogy 12 ezer forintot kértek egy tonna kukoricáért. Amerikától kaptunk 600 ezer tonna takarmányt, amihez az állattartók olcsób­ban hozzájutottak. A kukoricát és egyéb szemes terményt mintegy segélyként szállító Amerika fel­tétele az volt, hogy a magyarok ne exportáljanak, vagyis amit kapnak, ne adják el, hanem használják fel, hiszen hiányuk van. Napjainkra kiderült, hogy valójában nincs is hiány. Sőt, egyes gazdaságokban olyan magas a kukoricakészlet, hogy nem tudják — legalábbis a remélt, jó áron — eladni a hazai piacon, és expor­tálni szeretnék. Erre viszont nincs lehetőségük a spekuláló üzemeknek, így hát a hazai értékesítési lehetőségek után kell nézniük. Csakhogy a takar­mány ára a téli csúcs után folyamatosan esik, ma már 9000 forintért is lehet venni egy tonna kukori­cát. Mint dr. Molnár Istvántól, a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójától megtudtuk, nekik is naponta ajánla­nak megvételre több száz tonnányit — sikertele­nül. A vállalat ugyanis az ősszel megvásárolta (a kukoricát tonnánként 8000 forintos átlagáron) an­nak a mennyiségnek a többségét, amiből tápok, keverékek készülnek, s amire vevőkörüknek az új termésig szüksége van. Az importkukoricából is vettek 10 200 forintért. így hát van elég, s ezért mondja az igazgató, hogy üzlethálózatukban fo­lyamatos a kínálat valamennyi termény- és tápfélé­ből. Egyes takarmányok, tápok iránti kereslet azért is csökkent, mert az állatlétszám —- no, és a pénz­tárca — erőteljesen apad. Lényegesen kevesebb csirkét és sertést tartanak a gazdák és a szövetkeze­tek. Az állatállomány negatív csúcsa nyár elejére várható, s akkor feltehetően még tovább zuhan a takarmányár. Az viszont már megjósolhatatlan, hogy ősszel mi lesz a takarmány értéke, ez ugyanis a hozamoktól (közvetve az időjárástól) függ. És persze attól: rábeszélhetők-e még egyszer a magán­gazdák sertés, csirke, liba stb. tartására és hizlalá­sára, a botrányos állatfelvásárlási krízis megta­pasztalása után. A túlhizlalt disznók ezreit tartják még most is ólakban megyeszerte, s ha egyáltalán á' rélvás'áríők megvesznek bélöléi valamennyit, a feets,ég érte bugo. Minden, ólban lévő sertés több száz'formt veszteség ma már á gazdáknak. És a piacon —elsősorban a külföldi értékesítést illetően — alig-alig van mozgás. Félő, hogy lesz ennek csúnya böjtje is egy esztendő múlva, mert az állat­tartás abbamaradása után nem lesz mit megven­ni... A jelenlegi takarmánykínálatot egyébként még az növeli, hogy azok a gazdaságok is rákényszerül­nek készleteik értékesítésére, amelyek nem üzleti spekulációból tárolták be a terményt. Mert ez je­lenti a pénzforrást. Ennek bevételével tudnak al­katrészt, vegyszert, vetőmagot venni, fizetést adni a tagságnak. Csúfos a helyzet, akármelyik oldalról nézzük: a takarmánykészletek és -árak, az állattartás és -ér­tékesítés vagy a parasztság, a gazdák megélhetése szemszögéből. A takarmányra visszatérve: az ősszel még azt gondolta néhány spekuláló, hogy most tavasszal és nyáron 15 000 forintra szökik föl a kukorica ton­nája. Ez (szerencsére) nem jött be, mert akkor a húsár emelkedett volna drasztikusan. A takar­mányár-csökkenés viszont nemhogy nyereséget hozna, hanem még veszteségbe „fordítja át” a ku­koricát, amire a betakarítás óta több költség rakó­dott, például a tárolás, készletfinanszírozás stb. Csúfos helyzet, mondom még egyszer, mert ta­karmánytermelő, állattartó egyaránt ráfizet a ma­gyar életszínvonal-zuhanásra (kevesebb hús- és ké­szítményfélét vesznek az emberek) és a külpiac­vesztésre, amiben döntő, a volt KGST-országok fizetésképtelensége és az úgynevezett szocialista piac összeomlása. A kiutat keresi mindenki, de, sajnos, senki sem találja. De az is lehet, felsőbb köröknek éppen az a céljuk, hogy a magyar mezőgazdaságot takarék­lángra állítsák, netán leépítsék. Mert azt viszont mindenki tudja, hogy a Közös Piac nem örvendez­ne nekünk mint potenciális agrártermék-exportő­röknek ... Azt azért nem szabad elfelejteni: music- center nélkül még béketűrő a magyar, de üres hassal... Csabai István ÚJ KÖNYVEK: André Gide: Ha el nem hal a mag. (Európa, 250 Ft) — Szakkö­zépiskolai összefoglaló feladat- gyűjtemény. Fizika. 7. kiad. (Tan- könyvk., 128 Ft) — Dobai Péter: Reidl ezredes. (Corvina, 280 Ft), Német nyelven. — Mit tegyünk, ha jön az adóellenőr? (Print Tech­nika Kft., 500 Ft) — Giolietta Fio­re: Sompolygó Samu és a léggömb. (ILV—Bembo, 99 Ft) — Sheila Hale: Velence. (American Express útikönyve) (Ikon, 398 Ft) — Kaff­ka Margit: Hangyaboly. (Diák- könyvtár) (Móra, 48 Ft) — Ker­tész Erzsébet: Gyönyörű nyár. (Móra, 75 Ft) — Közös vállalatok és egyesületek kézikönyve. (Társa­ságról Társaságra) (Hírlapkiadó, 650 Ft) — Ursula K. Le Guin: Atuan sírjai. (Móra, 110 Ft) - Makai Katalin—T. Nagy Erzsé­bet: Kézikönyv a tartásdíjról. (Közgazd. és Jogi K., 190 Ft) - Márton László: Carmen. (Holnap, 67 Ft) Mészáros László: Amiga Das, Amiga Basic. Lapozgató. (Műszaki K., 298 Ft) — Richard Scarry: Tesz-vesz szótár. (Fabula, 278 Ft) — Szöveg és interpretáció. Összeáll.: Bacsó Béla. (Cserépfal­vi, 259 Ft) — Balaton, Nyugat- Magyarország. Atlasz. (Kartográ­fiai V., 154 Ft) — A Balaton térké­pe. (Kartográfiai V., 120 Ft) Developing Strategies. Kazetta. (Téka, 495 Ft) — Magyarország autóatlasza. (Kartográfiai V., 218 Ft). VISSZA, A KELETI PIACOKRA Bébiételek, immár dollárért A KGST-piac összeomlása a magyar gazdaságra is — mint ezt tapasztaljuk — megrendítő hatással van. Az a me­zőgazdasági termékmennyiség, amely eddig tőlünk Keleten talált gazdára, most a hazai raktárakban ragadt. Nagyon halo vány reményt kelthet a szovjet és a magyar kormány közötti megállapodás alapján született lista az odaszállítandó magyar, termékekről. Remélhetően ez egyfajta garanciát is jelent arra, hogy e termékekért fizetni is tud a fogadó fél. A listán a konzerv­ipari termékek közül a bébiételek szere­pelnek. amit hazánkban a Nyíregyházi (gyümölcspürét) és a Kecskeméti Kon­zervgyár állít elő. A szerződések konk­retizálása érdekében már több tárgya­lásra került sor. A legutóbbi, moszkvai megbeszéléseken a Szojuzplodoimport és az ottani elosztásért felelős vállalat a két magyar gyár képviselőivel jutott megegyezésre a mennyiségre, az árra és az egyéb feltételekbe vonatkozó kérdé­sekben. Mindenképpen fontosnak értékelhe­tő e lépés, hiszen nagyobb szünet után elsőként sikerült szerződést kötni kon­zervipari termékekre. A Kecskeméti Konzervgyár ennek alapján az idén 5,5 millió dollárt meghaladó értékben vi­heti e termékét a Szovjetunióba. Mondták: abban a pillanatban, amikor itt a pénz ha megnyitják az akkredi­tívet , megkezdik a szállítást. Remél­hetően még az első fél évben, hogy a további megrendelés lehetősége is fenn­maradhasson. Az a mennyiség azonban csepp a tengerben, hiszen a kecskemétiek az eddigi években 350 ezer tonna terméket vittek a KGST-piacokra. Az odairá­nyuló export megszűnése — mint tud­juk - nemcsak az élelmiszeripart, ha­nem a mezőgazdaságot is lehetetlen helyzetbe sodorja. Éppen ezért vették fel a kapcsolatot a kecskemétiek az össz-szövetségi és a tagköztársasági illetékesekkel, hogy megoldást találhassanak a következő üzletek kötéséhez. Az a tárgyalásokon és a bemutatókon egyértelműen bebi­zonyosodott, hogy a konzervipari ter­mékekre nagy szükség van a Szovjet­unióban, „csupán” a pénzügyi feltéte­lek tisztázatlanok. Ezt a megoldhatat­lannak tűnő nehézséget a barterügyle- tekkel igyekeznek feloldani. Abban re­ménykednek a hazaiak, hogy így más termékeiket fogadni képesek értékek fejében. A Kecskeméti Konzervgyárban egyébként nem mondanak le a többi, volt KGST-partnerek visszahódításá­ról sem. Úgy tűnik, kedvezőbbé váltak a lehetőségek, aminek kézzelfogható bizonyítéka, hogy nagyobb mennyisé­gű lecsókonzervet tudtak a volt NDK- piacra szállítani. Ebben a keleti, nyugati piacok visz- szaszerzésére, megszerzésére irányuló erőfeszítésekben felerősödik a vállala­tok önállósága, konkurenciaharca is. Ugyanakkor a piaci bizonytalanságok nagyon nehezítik a következő időszak munkáinak tervezését. Ha másra nem, hát a közelmúlt Öböl-beli eseményeire is gondolhatunk. Ebben a térségben ugyanis nagy mennyiségű török para­dicsomtermék lelt gazdára, míg ki nem tört a háború. Emiatt a szállító azonnal más piacokra irányította, ami az ottani kínálatot növelte meg. És ez, persze, érezhető hatással volt a magyar paradi­csomtermékek eladhatóságára is. Ezek a tapasztalatok, persze, a ter­meltetésre is kihatnak, hiszen a gyár kisebb mennyiségekre köt szerződést. Nem kis kockázatot vállalva ezzel, hisz egyaránt esély van arra, hogy még en­nél is kevesebb alapanyagra lesz szük­ségük (ha a piac nem fogad elég termé­ket) vagy arra, hogy a piaci igényekre, pontosan az alapanyaghiány miatt, nem tud teljes mértékben megfelelni. Gál Eszter Mi lesz a gödöllői Grassalkovich-kastély sorsa? Az 1744-ben, ba­rokk stílusban épült Grassalkovich- kastély, mely egykor Horthy Miklós kor­mányzó nyaralója volt, évtizedek óta pusztul. Korábban a hatalmas épület- együttesnek több gazdája volt. Egy ré­szében szociális ott­hon és szovjet laktanya, másik ré­szében raktár és ma­gánlakások voltak. A közeljövőben az országos műemlék- felügyelőség veszi majd át a kezelői jo­got, és így remény van arra, hogy az eddig nagyon von­tatottan haladó felújítás gyorsabb ütemben folytatód­jon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents