Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-18 / 64. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1991. március 18. TUDÓSÍTÁSOK itthonról és külföldről A szabadság méltóságával a nemzet ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) A köztársasági eszme kiteljesítésének mai, közép-európai tennivalóit összegezve az államfő Kossuth Lajost idézte: „a népek, s általában az emberek egymás iránti gyűlölete a zsarnokság ereje. Az emberek, a népfajok, nemzetek egymás közti szeretete az országok jólétének kútfeje, a zsarnokság visszarettentője ", E gondolat jegyében Göncz Árpád hangsúlyozta: a magyar függetlenség nem jelent eltávolodást vagy elszigetelődést a népek nagy családjától. Közép-Európa népeinek meg kell keresniük az együttműködés lehetőségeit, különösen ma, amikor a demokrácia erre lehetőséget nyújt. Térségünk hosszú idő után felszabadult a nyomasztó nagyhatalmi befolyás alól. A függetlenné vált államok kapcsolatai nem irányulnak senki ellen. Közép-Európának újra megteremtett politikai és gazdasági erejével kell helytállnia a nemzetek közösségében. A köztársasági elnök reményét fejezte ki, hogy a térségben végül valamennyi ország felismeri: boldogulásuk és gazdagodásuk megoldhatatlan együttműködés nélkül. 1848 máig ható tanulságait felidézve a köztársasági elnök rámutatott: a forradalom folyamat. A demokratikus jogállam, a működőképes gazdaság, a korszerű érdekvédelem, végső soron a polgári társadalom kialakításának mindent átható, olykor fájdalmas, olykor áldozatot kívánó, olykor áttekinthetetlen folyamata. Olyan történések láncolata, amelyet mégis tűzön-vízen át vállalnunk kell, sikere biztos tudatában — fejezte be ünnepi beszédét a köz- társasági elnök. Az ünnepség a díszzászlóalj elvonulásával ért véget. A magyar állami vezetők és az összegyűlt sokaság a Kossuth Lajos térről gyalog indult el az ünnepségsorozat következő helyszínére, a Nemzeti Múzeumhoz. (MTI) Hazai földben pihen Mészáros Lázár (Folytatás az 1. oldalról) KECSKEMÉT Kecskeméten hagyományosan a Kossuth-szobornál tartották a március 15-ei ünnepséget. Tizenegy órakor a Himnusz hangjaival kezdődött a megemlékezés, a kecskeméti polgárok százainak részvételével. Ezután Merász József, a város polgármestere mondott a megszokottnál rövidebb ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: a sok szó helyett ez alkalommal is inkább azt érzi kötelességének, hogy tettekre hívja fel a város polgárait, • Kecskemét cserkészei is tisztelegtek a Kossuth- szobornál. mert az országnak ebben a helyzetében most ennek van itt az ideje. A polgármester beszéde után a különböző szervek koszorúkat helyeztek el Kossuth Lajos szobrának talapzatánál, a legkisebbek pedig apró nemzetiszínű zászlócskákkal tűzdelték tele a szoborkertet. Az ünnepség a Szózattal fejeződött be. szólásra. Felvetette a budapesti Hősök terén létesítendő emlékmű gondolatát, majd igy folytatta: — Bármely részén is éljenek magyarok a nagyvilágnak, mi ehhez a hazához tartozunk. Ezt a hazát akarjuk szolgálni, ha bajban van, segíteni. Kérjük kormányunkat, a magyar népet fogadja el segítségünket! Ne tegyen különbséget a külföldön vagy az Óhazában élő magyarok között. A gyászszertartást dr. Dankó László kalocsai érsek végezte, Bauer Ferenc esperes-plébános és Hegedűs Gyula lelkész közreműködésével. A szentleckét-— Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből —, Kereskedő , Zoltán plébános olvasta fel. Az énekkari szolgálatot a bajai Liszt Ferenc Kórus látta el. Ezt követően a Mészáros Lázár földi maradványait rejtő koporsót ágyútalpra helyezték, és a menet — a város összes harangjának zúgása közepette—, a Rókus temető kápolnájához kísérte a hamvakat. Itt csak az érsek úr folytatta útját, hogy az oltár alatt levő sírhelyen beszentelje Mészáros Lázár végső nyughelyét. Ebben a pillanatban hármas dísz- sortüz dördült el. A kápolna külső falán elhelyezett emléktáblánál Éber András polgár- mester beszélt Mészáros Lázár életútjáról, majd befejezésül a következőket mondta: — Kell, hogy dicső elődeink közöttünk legyenek. Szükségünk van a példájukra és azokra az alkalmakra, amikor megemlékezünk róluk. Gondoljunk ilyenkor mindazokra, akik szerte a világban nyugszanak, és soha nem térhetnek haza. Mészáros Lázár személyisége gazdagabbá teszi azt a közösséget, amely az országnak adta, és teljesebbé azt, amely befogadta. A mi kötelességünk, hogy megteremtsük a nemzetnek a békét, a nyugodt fejlődés feltételét. Ezzel beteljesíteni annak a nemzedéknek a munkáját, mely mint városunk nagy fia, Mészáros Lázár, a békés fejlődésért fáradozott. A Szózat hangjai után szinte befedték az emléktáblát a koszorúk, az ünneplő bajaiak virágai. Koszorút helyezett el Für Lajos honvédelmi és dr. Balsai István igazságügy-miniszter a kormány, dr. Balogh György az Országgyűlés nevében. A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztériuma képviseletében dr. Ratfai Ernő államtitkár, az Angol Királyság védelmi miniszterének kiküldöttjeként Nicolas Davies ezredes, katonai attasé. A város polgárai nevében Éber András és Nagy András országgyűlési képviselő koszorúzott. G. Z. KISKOROS A Himnusz hangjaival kezdődött Kiskőrösön a március tizen- ötödiki ünnepség. A város főterén először megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát — a polgár- mesteri hivatal, az Országos Petőfi Társaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége, a megyében működő pártok képviselői, majd a kiskőrösi munkahelyek, illetve iskolák küldöttei. Ezután dr. Szenohradszki Béla polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyet a Szózat el- éneklése és a Petőfi Általános Iskola tanulóinak műsora követett. Délelőtt tizenegy órakor a műfordító-szoborparkban a helyi Bem József Általános Iskola diákjai adtak műsort — szlovák dalokat énekeltek — majd Rudolf Chmel, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete avatta fel Pá- vel Országh Viesdoslav költő- műfordító szobrát. • A műfordító szobrának felavatása. • Jakab Ró- bertné és dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége elnöke, illetve titkára megkoszorúzza Petőfi szobrát. (Méhesi Éva felvételei). Kiosztották a Kossuth- és a Széchenyi-díjat (Folytatéis az I. oldalról) KOSSUTH-DIJAT KAPOTT: Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző; Gaál István filmrendező, érdemes művész; Határ Győző író (Nagy-Britannia); Ragályi Elemér operatőr, kiváló művész; Schrammel Imre keramikus, érdemes művész; Szabó Miklós, a győri leánykar kóruskarnagya, egyetemi tanár; Szabó Sándor színművész. kiváló művész; Szakály György a Magyar Állami Operaház magántáncosa, érdemes művész; Szilágyi János György történész; Takáts Gyula költő; Tatay Sándor író; Tordy Géza, a Vígszínház színész-rendezője, kiváló művész; Zalaváry Lajos építész. SZÉCHENYI-DÍJAT KAPOTT: Dr. Boda Domokos, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár; Bodonyi Csaba építész; Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörténész; dr. Kerkápoly Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Király Tibor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának kutató-professzora; dr. László Gyula, a történelemtudomány doktora; Liska Tibor közgazdász; dr. Németh Lajos akadémikus, művészettörténész; dr. Palkovits Miklós akadémikus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es számú Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének egyetemi tanára; dr. Rúzsa Imre, a filozófiatudomány doktora; dr. Szabadváry Ferenc, egyetemi tanár, a Műszaki Múzeum főigazgatója; dr. Szalay Sándor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara atomfizikai tanszékének egyetemi tanára; dr. Vargyas Lajos népzenekutató. A SZÉCHENYI-DÍJAT MEGOSZTVA KAPTÁK: A gépelt vagy nyomtatott szövegek automatikus felismerésére szolgáló optikai karakterfelismerő programrendszer nemzetközileg is elismert kidolgozásáért: Kovács Györgyné matematikus; Dr. Marosi István villamosmérnök; Tállai Benedek üzemgazdászrendszerszervező. (MTI) KISKUNHALAS AranytólI a legjobbaknak (Folytatás az 1. oldalról) akadnak olyanok, akik élnek a manipuláció eszközeivel. Szükséges — mondotta hogy a sajtó képviselői megfontoltan szánjanak síkra a demokratikus intézményrendszer, az alkotmányos rend védelméért. Az ünnepségen Ritter Aladár, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke adta át a MÚOSZ Aranytoll kitüntetését, amellyel az írott sajtó, a rádió, a televízió munkatársainak több évtizedes, eredményes munkásságát ismerik el. Aranytoll kitüntetésben részesült: Arday Aladár, a Népsport nyugalmazott főszerkesztő-helyettese, Boda István, a Hajdú-Bihari Napló nyugalmazott főszerkesztőhelyettese, Erdődy János, a Népszava egykori felelős szerkesztőhelyettese, Fülöp Iván, az MTI nyugalmazott szerkesztője, Kispista István, a Magyar Rádió nyugalmazott szerkesztő-riportere, Rajk András, a Népszava, majd az Új Tükör nyugalmazott munkatársa, Rókás Sándor, a Népszabadság nyugalmazott szerkesztőségi titkára, Szávay Edit, a Magyar Nők Lapja nyugalmazott tervező-szerkesztője, Tamásy György, a Magyar Televízió nyugalmazott rovatvezetője, Várhelyi Tamás, a Delta egykori főszerkesztője. Ugyancsak ez alkalommal adták át „Az év sajtófotója” pályázat díjait. Hir kategóriában díjat kapott Förster Tamás (Mai Nap) Horváth Balázs című képéért. Hauer Lajos (Képes Újság) Audiencia című képéért. (Az első és a második díjat nem adták ki.) Képriport kategóriában első díjat kapott, megosztva, Bánkuti András (Magyar Hírlap) Barakkváros a Vörös tér szomszédságában című képéért, Révész Tamás (Mai Nap) Lepratelep Romániában című képéért, Benkő Imre Ózd csodák nélkül című képéért. Második díjat kapott, ugyancsak megosztva. Boros Jenő (Népszabadság) Románia ’89 című munkája, Toroczkay Csaba (Pesti Hírlap) Koszovo drámája című sorozata. (Harmadik díjat nem adott ki a zsűri.) Portré kategóriában első díjat kapott Kiss Árpád (A Világ) Tor- gyán József című képéért. Második díjat kapott Pataki Gábor (Kurír) Krassó György című munkájáért. (Harmadik díjat nem adott ki a zsűri.) Zsáner kategóriában első díjat kapott Soós Lajos (MTI) Szolgálatban című képéért. Második díjat kapott Förster Tamás (Mai Nap) Átszálló a vonalról című képéért. Harmadik díjat kapott Bánkuti András (Magyar Hírlap) Alkonyat című képéért. A sport kategóriájú pályaműveket a zsűri nem díjazta. A MÚOSZ elnöksége nagydíját Benkő Imre nyerte, Ózd csodák nélkül, Hajléktalanok és Moszkva, ’90 munkájáért. A Magyar Fotóriporterek Kamarájának különdíját Boros Jenő kapta Románia ’89 című képriportjáért. A Mai Nap Kiadó különdíját Toroczkay Csaba kapta Koszovo drámája című képriportjáért. (MTI). IZSÁK a budai várbörtönből kiszabadított forradalmár emléke előtt. Másnap a Kossuth téri 48-as emlékműnél találkoztak az izsákiak az érdeklődők szá- mamtöbbszöröse volt a-tavalyi? nak. A felvont országzászló alatt K. Szabó József polgár11 mester emlékezett a forradalom és a szabadságharc hőseire. Felidézte azokat a sötét időket is, amikor március idusa nem számított piros betűs ünnepnek, amikor hazugságokkal próbálták útját állni, hogy a Petőfiék, Vasváriék és Táncsi- csék által meggyújtott forradalmi láng továbbterjedjen, hadat üzenve az elnyomásnak. DUNAVECSE Izsákon, ahol majdnem két teljes évig dolgozott tanított és írt a magyar politikai újságírás legjelesebbje: Táncsics Mihály - számos intézmény őrzi a polihisztor nevét. Természetes, hogy a március 15-ei ünneplés is a Táncsics-emléktáb- láknál kezdődött, még csütörtök délután, amikor a legifjabbak képviselői tisztelegtek az 1848. március 15-e délutánján Kiskunhalason ünnepi beszéd nélkül zajlott a városi megemlékezés. Mi tagadás, valahogy nem is hiányzott igazán. Olyan volt az ünnep, mintha spontán, a kedvünkért történne. A ragyogó — talán emberöltő óta nem tapasztalt — meleg kora tavasz az ünneplőben sétáló kokárdás halasiakkal. Tíz órakor gyerekhangok csendültek a Petöfi-szobornál. A 48-as katonadalok mintegy ráhangolták a járókelőket az ünneplésre, hogy annál nyitottabban fogadják a néhány méterrel távolabb, a Hősök terén készülődő táncosok produkcióját. Doktor László csoportja, a Halas Néptáncegyüttes évről évre megajándékozza a várost — egyre profibbá váló színvonalon—1848—49 eseményeit szimbolizáló táncjátékával. Az évek során a program bővül, módosul, de mindig nagy közönségsikert arat. Szintén hagyomány immár, hiszen a negyedik tavaszt köszönti a Városi Ifjúsági Műhely és a Gázon István Művelődési Központ március 15-ei Pilvax Kávéháza. A jelképes elnevezésű ünnep esti társas összejövetel rengeteg tehetséges fiatal megmutatkozási lehetőségévé is vált. Késő éjszakáig követték egymást a művészeti ágak különböző műfajaiban váltakozó produkciók. Ami a legnagyobb nyeresége ennek a halasi márciusnak, hogy a szólamok elfogytával feltűntek a fiatalok. Vagy végre észrevettük őket? A Duna melléki emlékhelyen már csütörtökön megkezdődtek a megemlékezések. A vecsei múzeum Petőfi-barát körének aktivistái fölkeresték a parti védgát tövében álló Petőfi-fát, majd a temetőben megemlékeztek az egykori Petőfi-barátok, valamint a vecsei múzsa, Nagy Zsuzsika sírjánál. Pénteken délelőtt a XVIII. században emelt műemlék református templom harangjai hívták a múzeum előtti térre a falu lakóit. Az általános iskola énekkarának és irodalmi körének színvonalas műsorát követve Bolyó István alpolgármester mondott ünnepi beszédet. Mint a helyi emlékház munkatársaitól megtudtuk, az ünnepen több mint ezer helyi és átutazó vendég ismerkedett meg a dunavecsei Petőfi-relik- viákkal. SZALKSZENTMÁRTON Aki a szalkszentmártoni emlékmúzeum baráti körének meghívását elfogadva részt vett az irodalombarát egyesület — hagyományok szerint — március 15-e vigíliáján megrendezett közgyűlésén: meggyőződhetett, milyen lelkes közösség dolgozik a Duna menti falucskában Petőfiért. Vajda Márta (Folytatás a 3. oldalon)
