Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
4 • p ETŐFI NÉPE • 1991. március 15. BAk\Y NÉNI VOLT A MÁSODUNOKATESTVÉR A „szemtanú" bögre. A „SZEMTANÚ” BÖGRE Elhatároztam, hogy megkeresem Petőfi Sándor ma élő rokonait. Reménytelen vállalkozás? Az első pillanatban annak tűnt. Azután lassan-lassan összeállt a kép. A „nyomozás” eredményeiről teljes egészében később számolok majd be, ezúttal a szabad- szállási Lukácsi családnál tett látogatás élményeit osztom meg, miután ők az egyetlenek, akiknek közük van Petőfi rokonságához. 1908-ban, amikor a budapesti Kerepesi temetőben közös sírba temették a Petőfi családot (Petro- vics Istvánt, Hrúz Máriát, Petőfi Istvánt, Szendrey Júliát és Petőfi Zoltánt), az újratemetésen nem volt ott akkor még élő Petrovics- leszármazott. A rokonságot Hrúz-ágról a szabadszállási Her- pai János és Baky Zsuzsanna képviselte, akiknek utódaik ma is élnek. Szabadszállási kötődés Amit az alábbiakban felidézek, nem újdonság, nem mai felfedezés, mégis szükségesnek érzem megemlíteni. Petőfi édesapja és a család szoros szálakkal kötődött Szabadszálláshoz. Ott- tartózkodásuk első szakasza 1818-tól 1824-ig tartott. Petro- vics nem önálló bérlő volt, az iratokban mégis ez olvasható: „Szék Árendás”. Petrovics István és Hrúz Mária 1818. szeptember 15-én házasodtak össze, majd ezt követően költöztek Szabadszállásra. Petőfi anyjának testvére, Hrúz Anna is Velük tartott, aki később feleségül ment Baranyai Péterhez. Leányukat, Baranyai Zsuzsannát (1831—1892) Herpai János vette feleségül, az ő leányukat, Herpai Zsuzsannát (1852— 1947) pedig Baky József. Itt meg is állhatunk egy pillanatra. Az iménti házaspárt, illetve Herpai Jánost gyakran felkeresték a Petőfi-kutatók, miután Petőfi másodunokatestvéreiként megbízható adatokat, élményeket őriztek a költőre, a családjára vonatkozóan. A lelkes búvárkodásairól, kutatásairól ismert Sándor József elsősorban annak igyekezett utánajárni, hogy Petőfi Sándor Szabadszálláson született-e, vagy sem, ezért szintén többször ellátogatott az akkoriban még, élő Hrúz-leszármazot- takhoz. Érdekes és izgalmas oknyomozását könyvben is megírta. Ebből kiderül, hogy elsőként Baky Józsefné nyomára bukkant, aki 1899-ben — egy írásos dokumentum bizonyítja — még élt, s Petőfi második unokanővére volt. A véletlen úgy hozta, hogy Sándor József tudomására jutott: Bakyné 1939-ben is jó egészségben, teljes szellemi frissességben élt, így hát a kutató személyesen is találkozhatott vele. Tudjuk: Baky Józsefné 1947-ben halt meg, 95 esztendős korában. A kapcsolatfelvételben Herpai János segített, aki ugyancsak Lukácsi Lajos szeme. Előbb magáról beszél. Vendéglős volt, s valaha kántor. Szép, érces a hangja, hívták is énekelni különféle templomi és polgári rendezvényekre. Jól emlékeznek arra, hogy Sándor József gyakran megfordult náluk. A nagymama, vagyis Bakyné sokat volt együtt a családdal, tőle hallottak arról, hogy Petőfivel rokonságban vannak, meg arról, hogy a költő Szabad- szálláson született valójában, és arról: Zoltánka szintén tartózkodott a településen élete utolsó éveiben. — Itt van ez a bögre, ez a legfőbb értékünk — keresi elő a féltve őrzött porcelánt Ilonka néni. — Volt egy ugyanilyen, de az már nincs nálunk. Erről a darabról az maradt fenn, hogy Petőfi Zoltánnak, aki gyógyulni jött a családhoz, ebben hordták a savót, hogy tüdőbaját rendbehozzák. Erről Herpai János így nyilatkozott Sándor Józsefnek: „Az úgy történt, hogy mikor Petőfi Sándor fia, Zoltán, megbetegedett, levegőváltozást ajánlottak neki az orvosok. Azt mondták neki, hogy valahová, a rokonsághoz jó volna mennie. így hozzánk jött. Mi hordtuk neki a savót a szomszédból, hol én, hol a néném.. . Aztán Pesten halt meg.” Lukácsi bácsi elmondja, hogy 15 esztendőn át a fővárosban éltek, majd a háború után költöztek vissza ismét Szabadszállásra. • A szülők (Baky Zsuzsanna és Lutz Péter). • Lukácsiné Lutz Ilona. (Gaál Béla fotói) » ' Persze, előbb nem kis kaland várt rá, mint katonát orosz fogságba akarták hurcolni, ám megszökött. Nővére tanyáján húzódott meg, majd csak később merészkedtek be a faluba. — Betegek vagyunk, csöndben éldegélünk — panaszolják a Pe- tőfi-rokonság leszármazottai, akiknek három gyermekük viszi tovább az emlékeket. Van még néhány fénykép, dokumentum, tárgyi emlék, melyeket jó lenne biztos helyen tudni. Lesz-e múzeum ? Elköszönünk az idős pártól, s az utcán, Tóth Sándorral arról beszélgetünk: jó lenne egy helyi közgyűjtemény, múzeum, ahová összegyűjtenék, ahol közszemlére tárnák a Petőfire, a Petrovics családra vonatkozó szabadszállási anyagot. Régóta szorgalmazzák ezt, de mindig süket fülekre talált kiáltásuk. Ha valaki a kezébe fogja azt a bizonyos díszes porcelánbögrét, melyből minden bizonnyal Petőfi vagy fia ivott, tényleg megérzi annak szükségét, hogy múzeum, helyi gyűjtemény létesüljön Szabadszálláson is. Mert ha nem mentjük meg a múlt értékeit, esetleges ereklyéit, könnyen eltűnhetnek, s évekkel később már minden hiába. Borzák Tibor Petőfi a nagyszebeni ütközetben Jan Styka körképe a Nemzeti Múzeumban Amikor az 1800-as évek utolsó évtizedeiben, a millenniumra készülődve, a festők érdeklődése a történelem felé fordult, a nagylélegzetü témához műfajilag is új megoldásokat kerestek. Párizsban már a 18. század utolsó negyedétől ismerték és művelték a panoráma műfajt, amely körkép formában az események vagy a természeti látványok közvetlen részeseivé teszi a szemlélőt. Az ezredéves ünnepségekre készült el nálunk (a most restaurálás alatt lévő, s talán a világkiállításra megújuló) Feszti Árpád Magyarok bejövetele című körképe. És a millenniumra állította ki Budapesten a lengyel Jan Styka csatakép-panorámáját is, Kosciuszko raklaviczai győzelméről. A csatakép számára Pártos Gyula műépítész kör alakú kiállítóhelyet épített. Ezt a körépületet a bemutató után is fenntartották, mert akkor Jan Styka már egy új körkép festésére készült. Arra a nagyszabású műre, amely most, száz év elteltével egy kiállítás erejéig visszatért Magyarországra. Arra a körképre, amellyel a lengyel és a magyar nép szabadságharca előtt tisztelgett a művész. Jan Styka: Petőfi a nagyszebeni ütközetben című kompozíciójának két főalakja ugyanis Bem és Petőfi. A megörökített csata Bem József dicsőséges erdélyi hadjáratának volt nagy bravúrja, amikor is 1849. március 11-én, Puchner császári tábornokot megtévesztve, bevette a Skariatin orosz tábornok által védett Nagyszebeni. A körképet, amint az szokás volt, nem egyedül festette a művész, lengyel munkatársai mellett a magyar Vágó Pál és Spányi Béla is aktív közreműködője volt a vállalkozásnak. Styka hosszas előtanulmányokat folytatott Nagyszebenben és környékén, szemtanúkkal beszélgetett, múzeumi tárgyakat vallatott, megismerte a szabadságharcosok ruháit, fegyvereit. A képen a nyugodt, megfontolt hadvezér és a lelkes ifjú költő ellentétes karakterek. Harci jelenetek, harcba induló kaszás parasztok, a császári hadifoglyok, a csatában elesett, elhagyott ifjú hős alakja, a sebesültszállító szekér jelzik a panoráma történelmi sodrását. Mint annyi más, nagyméretű vásznat, a nagyszebeni csatát ábrázoló panorámát is szétszabdalták tárolási okokból, egyes részei elkallódtak, szétszóródtak. Hiányzik a Bem hadvezért ábrázoló jelenet, de megmaradt Petőfi lendületes lovasportréja. 1985-ben Tarnówban, Bem szülővárosában gyűjtötték össze és állították ki Jan Styka körképének megmaradt részleteit. S most, a Magyar Nemzeti Múzeumban, április 14-éig Magyarországon is megtekintheti a közönség a töredékeiben is nagy hatású művet. (Kádár) Petőfi lovasportréja. Kossuth Lajos a forradalom első napjaiban így szólt néhány nagyhangú, kardcsörtető szájhőshöz: Önök mindig az utolsó csepp vérüket szándékoznak a haza oltárán feláldozni. Szeretném azonban Önök közül azt az urat megismerni, aki az első csepp vérét kész felajánlani! Mészáros Lázár honvéd altábornagy 1848-ban szemtanúja volt annak, hogy A szabadságharc humora Már hogyne káromkodnék?! — válaszol a huszár. — Ha ezt az esetet elmesélem, nincs a jóságos Úristennek olyan teremtménye, aki elhiszi nekem! A medgyesi csatában a Bethlen Gergely parancsnoksága alatt álló huszárokat az ellenség ágyúi valósággal megtizedelték azon a helyen, ahová Bem parancsa állította őket. Bethlen futárt küldött Bem apóhoz a főhadiszállásra, s megkérdezte tőle: mitévő legyen? Bem ezt a választ küldte neki: Maradjon a helyén addig, amíg csak két huszárja marad! Akkor küldje el az egyiket hozzám a szomorú hírrel! Splényi Lajos báró, honvéd ezredes a szabadságharc alatt egyszer ezrede előtt esett le a lováról. Midőn nagy nehezen feltápászkodott a földről, a katonái előtt indulatosan így nyilatkozott: — Ha ez közületek történik meg valamelyiktekkel, huszonötöt verettem volna rá! 1848 szeptemberében Kossuth Lajos meglátogatta a Schwechat mellett tci- borozó magyar hadakat. Egy öreg huszár a maga módján kedveskedni akart Kossuthnak, hát egy reggel odaugratott a politikus elé, mondván: Hoztam egy németet, uram —, s rámutatott egy lefegyverzett lovastisztre. Kossuth elmeséltette magának az elfogás történetét, s annyira megtetszett neki, hogy a fogolyért tíz forintot, a lóért száz forintot adott a huszárnak. Az öreg a tíz forintot nem akarta elfogadni, s így szólt: — Jelentem alássan, a tó megéri a száz forintot, de ez a német nem ér tizet! Gyűjtötte: Kiss György Mihály Szabadszál láson lakott. Mit is mondott H erpai Zsuzsanna, Ba- ky Józsefné? „A családi kapcsolat a követ kező: Hrúz Jánosnak több gyermeke között volt két lánya: Anna és Mária. Máriát elvette feleségül Petrovits István mészáros, a ki innen ment Aszódra feleségéiért (ezt egyes iroda- ’ lomtörténés ;zek másképp vélik B. T.), s nki itt bérelte a mostani községi sí tálló és vendéglő előtt valamivel közelebb a községházához állott községi hússzéket. Tudniillik: akkor még a mostani községi szálloda és vendéglő nem i /olt meg, a tér is nagyobb volt. i ímelyen a község mészárszéke á!- t ott. Ma azonban ez a hússzék a incs meg. A másik lányt, Annát íí tintén mészáros vette feleségül, d ci szintén itt volt mészáros, Száll idszálláson. Ezt a mészárost 3i irányai Péternek hívták. Ezek /o ltak az én nagyszüleim. Volt lel kik két gyermekük. Az egyik, íz öregebb, Sándoir, Szabadszál- ás egykori segédjegyzője, és Zsugái ana, aki Herpai János, szalad szállási cipészmesternek lett a elei iége. Ez utóbbiak voltak az :n d rága szüleim. Mi, János és én ;ettc m voltunk testvérek. Én Ba- ;y J ózsefhez mentem feleségül, -érje m már nern él. Hrúz Máriá- íak i és Petrovits Istvánnak két >yern íekük volt: Sándor és Ist- /án. £ iándor vol t a későbbi világ- úres nagy mag yar költő, Petőfi Sándo t néven, a ki Szendrey J úli- át bírt a nőül. E^y fiuk volt: Zoltán. V< de ki is ha It a Sándor vére. így vaj ?yunk mi Petőfi Sándorral unokát estvériség ben.” Ez tehát a visszaél mlékezés. Kési >bb Sándc t József nyomozásaival ó időre befejeződött a szabadszállási í okonker esés, legfeljebb ;sak az ú jságokba ,n tűntek fel rö- eid hírei :, minte gy érdekességként, hog ;y létezn ek még Petőfi- rokonok. Tudni kell azt is: Sándor Józsel r idézett művét nem fogadta kit örő lel kesedés, főleg nem elism érés. A lesz; irmazot lakat illetően nézzük tov ább a c saládfát. Baky- ék lányát, Zsuzsannát (1884— 1958) Éutz Péter vette feleségül, az ő gyem léküké t, Ilonát pedig Lukácsi Laj 'os. Ok ma is Szabad- szálláson la knak. Régi ház, közel a központhoz. A szobák aj táján, ablakain sötétítőfüggöny. Tóth Sándor szabadszállási Peitőfi-kuta tóval, helytörténéss zel ejgyütt kopogtatunk be Luki icsiékhoz. Betyi kellemes meleg foga d és két idős ember. Lutz r léni ;1911-ben született, az ő nagy szüli ei voltak Baky- ék, akikről az imé ht szóltam. Azt gondolom, so k mindent hallott tőlük, sok em, léke t őriz ma is.- Nyolcva néves vagyok - sóhajt —, nag; /őri rossz az emlékezőtehetségen i. Egy kicsit elszomorodom, mert akkor mi lesz a múltidézéssel. Ám segít Lajos bácsi, aki ugyancsak bet égés ember, de azért a témát fe lvetve felcsillan a Saabadsíáííáson meg ölne k távoli Petön-jrol konok a kassai ütközetben ki ?t ágyúgolyó egy magyar huszár alól else idorta a lovat. A z egyik a ló fejét, a másii k a farát vitte el, a huszárnak viszont s emmi baja nem esett. A huszár rettenetese, n elkezdett káromkodni, mire Mészár os rákiáltott : Mit káromkodsz?C ~>rülj, hogy életben maradtál!
