Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
199 '1. március 15. • PETŐFI NF jPE • 3 MUNKAVÁLLALÓK — KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBEN Miért nem a szakszervezetért kiált, akinek érdekvédelemre van szüksége? A változások idejét éljük. A padlóra került cégeket felszámolják, jobb esetben átszervezik vagy I privatizálják. Mindeközben tömegek kerülnek utcára, bizonytalan, kilátástalan helyzetbe. Sokszor | egyik napról a másikra maradnak kereset nélkül. S hiába egyértelmű a velük esett igazságtalanság. Nincs megfelelő jogszabály, amivel kivédhetnék, nincs megfelelő fórum, ahol orvosolhatnák sérelmüket. De ha van is, az emberek túlnyomó része nem tud róla, vagy nem mer élni a lehetőségeivel. Jószerint már éhbérért dolgoznak, mégis tűrnek, mert a munkanélküliség a rossz munkahelynél is | rosszabb. A nyugati országokban nem kerülnek a dolgozók ennyire kiszolgáltatott helyzetbe, mivel ott igen erős az érdekvédelem. Mert bár a kapitalistának a profit növelése a célja, ezt csak úgy tudja elérni, ha üzemének dolgozói nem lázonganak, nem sztrájkolnak, hanem teljes figyelemmel dolgoznak. S ez akkor van így, ha tiszteletben tartják | érdekeiket. Merni vagy nem merni? Szakszervezetről szólván Magyarországon az emberek többségének a szociális segélyezés meg az üdültetés jut eszébe. Nem is nyújtott sokkal többet negyvenvalahány éven keresztül. így érthető, hogy még ma sem a szakszervezetért kiált az a munka- vállaló, akinek érdekvédelemre van szüksége. Pedig — nincs más. Szakszervezet vagy szakszervezeti jogot gyakorló szervezet van — és kész. De hát biztos, hogy valami másra lenne szükségünk? Miért ne azzal próbáljunk valamit kezdeni, amit már egyszer kitaláltak, létrehoztak? Egyáltalán: mit lehet ma a,szakszervezettől elvárni? Minderről Mezei Zoltánnal, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Bács megyei titkárával beszélgettünk. — Amikor az emberek a szakszervezetet kritizálják, nagyon sokszor nem veszik észre, hogy öippiigukrpl is beszélnek — .piondja a Medosz- titkár. — Ugyanis általában nem arról van szó, hogy nincs lehetőség az adott probléma megoldására, hanem arról, hogy az érintettek nem tudnak róla, vagy nem mernek élni a lehetőséggel. — Ha az emberek nem ismerik a lehetőségeiket, abban a szakszervezet is hibás. A félelemre pedig nyomós okuk van. — Nem vitatom, de sokszor annyit sem mernek tenni, amennyit nemkívánatos következmények nélkül megtehetnének. — Ezen is a szakszervezet tudna változtatni, teszem fel, meggyőző példák felmutatásával. De tudnak-e ilyet a nyilvánosság elé tárni? — Konkrét esetekre gondol? Soroljam? — Inkább azt mondja el, kérem: milyen érdek- védelmi jogosítványai vannak a szakszervezetnek? —- A kérdéshez tisztázni kell, hogy a szakszervezet a kollektív jogok érvényesítésének legitim szervezete. Napjainkban az egyéni érdekérvényesítés eszközei — amiket a munka törvénykönyve tartalmaz — nem jelentenek védelmet a tömegesen fenyegető munkanélküliség, az elszegényedés, a szociális ellátás problémái ellen, ezért felértékelődött a kollektív érdekérvényesítés lehetősége. Ilyen lehetőség, illetve érdekérvényesítési eszköz a kollektív szerződés. Ezt pedig csak ott lehet kötni, ahol van szakszervezet, vagy szakszervezeti jog gyakorlásával felruházott érdekvédelmi szervezet. Fizetésemelés után az utcára — De miért kell külön kollektív szerződés, amikor a munka törvénykönyve tartalmazza a munkáltató kötelességeit és a munkavállaló jogait? — Igen, de az csupán a lehetőségek variációit tartalmazza, a dolgozóknak kevésbé előnyös, de a munkáltatónak annál könnyebbtől kezdve a dolgozó számára egyértelműen előnyös, de a munkáltatótól valamilyen áldozatot kívánó megoldásig. Nem nehéz kitalálni, hogy a profitorientált munkáltató melyiket választja. A munka törvénykönyve tehát eleve nem jó, kiszolgáltatja a dolgozót a vezetőnek. Nem véletlen, hogy a Munkaügyi Mi' nisztériumban már dolgoznak az új törvény tervezetén. Remélem: társadalmi vitára bocsátják jóváhagyás előtt. De még a jó törvény is csak az egyes dolgozók jogait tartalmazó keretszabályozás, az adott kollektíva érdekeit a kollektív szerződés foglalja magába. Erre egy manapság nagyon is jellemző példát mondok. Az egyik állami gazdaság szak- szervezet nélkül alakult kft.-vé. Az átalakulást követően a dolgozók azonnal az átlagot meghaladó fizetésemelést kaptak, annál inkább igazolva látták, hogy nem kell ide érdekképviseleti szervezet. Nem sokkal később a kft. tönkrement és a dolgo zók szó szerint egyik napról a másikra az utcán találták magukat. Az utolsó fizetésükön kívül semmit sem kaptak, mivel az egyéni munkaszerződéI sük semmi ilyenről nem rendelkezett. Nem történt volna így, ha van kollektív szerződés. Ebben ugyanis kiköthetik, mennyi legyen a felmondási idő, rendelkezhet a kollektív szerződés a végkielégítésről is. Aki féléves átlagbérrel kerül utcára, I talán kezdhet valamit. — Jó, jó, de a példánál maradva: amikor egy céget privatizálnak, a gazdasági szempontok, a tulajdonosi érdekek az elsődlegesek. A végrehajtók nem is lehetnek másra tekintettel, hiszen a privatizálás gazdasági kényszerből történik. — Éppen erről van szó, hogy nem szabad így csinálni! Mi nem vagyunk a privatizálás ellen, de meggyőződésünk, hogy a jelenlegi privatizációs gyakorlatunk tőkepárti, kizárólag a költségvetési | érdekeket tartja szem előtt. Sem a kormány intézkedései, sem az új törvények nem veszik figyelembe I a munkavállaló érdekeit. A Medosz éppen ezért dolgozta ki javaslatát, amit a megfelelő fórum elé terjesztett. Privatizációs csomagtervünk a tőke-, a munkavállalói és vállalkozói viszonyokat, érdekeket komplexen kezeli. A privatizáció, a gazdaság átalakítása nem történhet a benne részt vevők érdekvédelmének törvényességi garanciái nélkül. Azt is kevesen tudják, hogy a cégek átszervezéséhez, átalakításához a szakszervezet véleményezése | is szükséges. — S ha a szakszervezet nem ért egyet ? Változtat valamit a helyzeten ? — Önmagában a véleményezés nem. De az I egyéb érdekérvényesítési eszközökkel kombinálva érhető el eredmény. Melyek ezek az „eszközök”? A kollektív szerződés módosítása, az újabb és újabb tárgyalásokkal kísérlet a megegyezésre, s [ végül a vétó- és a sztrájkjog alkalmazása. — E két utolsóra volt már példa? — Nem, de a lehetőség elvileg adott. Gyakorlati | kivitelezéséhez azonban pénz kellene. A vezetők sem tudják — Tehát nem csak arról van szó, hogy nem jók a 'törvényék, s nem is csak arról, hogy az emberek félnek, vagy nem tadnak élni a. lehetőségeikkel... — Valóban, a hatékony érdekvédelemhez most sem a társadalmi, sem a gazdasági körülmények nem kedvezőek, a lehetőségek társadalmi, vállalati, szakszervezeti szinten is hiányosak. Például addig, amíg a vállalati szakszervezeti titkár — akár függetlenített, akár társadalmi munkás — a cég alkalmazásában áll, onnan kapja a fizetését, s a munkáltatóján múlik, hogy kereset nélkül marad-e, vagy sem, a dolgozók érdekét nem tudja a vezetők ellenében érvényesíteni. Annál inkább, mivel nálunk a vezetők többsége még nem is ismerte fel, hogy a munkavállalók érdekvédelme saját érdeke is. De az is igaz, hogy amíg a szakszervezeti tisztségviselők amatőrök, hatékony munkát nem lehet tőlük elvárni. A jól működő demokráciákban az érdekvédelem önálló szakma, amit tanulni kell. Az csak nálunk gyakorlat, hogy a más munkakörből eljönni kénytelen, vagy jószándékú, de hozzá nem értő vállalkozókból lesznek a szakszervezeti tisztségviselők. Tehát maga a szakszervezet is átalakításra szorul. Az osztrák modell lehet számunkra követendő, aminek lényege, hogy a szervezet is, a tisztségviselő is független a munkáltatóktól. így azt is el lehet érni, hogy a dolgozó nem közvetlenül személy szerint, hanem a szakszervezet által kerül szembe a saját vezetőjével. — Mindennek érdekében tesznek valamit? — Az átalakítást mi is elkezdtük, de ahol ebben most tartunk, az rosszabb helyzet a korábbinál. Az apparátust oly mértékben lecsökkentettük — nem is annyira célszerűségből, mint inkább „divatból” | —, hogy ez már a munkánk rovására megy. Azelőtt heten dolgoztunk, most harmadmagammal küszködök a feladatokkal megyében. Olyan időkben, amikor az egész országban minden területen káosz van, a problémák pedig megsokszorozódtak. — Tételezzük fel, hogy az érdekvédelemben a jogi garanciákat sikerül a szakszervezetnek kivívnia, s önmagát is megjavítania, hogy a jogosítványok birtokában alkalmas legyen a hatékony munkára. De ehhez még a gazdasági körülményeknek is meg kell változniuk. Az érdekvédelemhez pénz kell — ami nincs. — Sajnos, igaz. Például hiába követel a szak- szervezet fizetésemelést a dolgozóknak, ha nincs miből finanszírozni. Vagy hiába lenne hatékony módszer a munkabeszüntetés bizonyos esetekben, ha nem tud a szakszervezet jövedelempótlást adni, az emberek nem fognak sztrájkolni (de ha mégis, akkor már nagyon nagy baj van). Ez mind igaz, de kérdezem: várjunk ölbe tett kézzel, a jobb idők eljöveteléig? Egyébként is sok minden van, amiben | már most többet tehetünk, mint amennyit teszünk. És ez nemcsak rajtunk múlik, hanem a dolgozókon is. Meg kellene próbálniok kisajátítani maguknak a szakszervezetet. Almási Márta I Sajtónapi koszorúzás az e j§jps • 1991-ben már másodszorra tarthatja a szakma március 15-én a magyar sajtó napját. Szerkesztőségünk az ünnepen a kecskeméti városháza falán elhelyezett Pető- fi-emléktáb- lát koszorúz- ta meg, képünk ez alkalommal készült. Tábornoki kinevezések és el lőléptetések Az 1848-as forradalom és szabadságharc 143. évfordulója alkalmából a Parlament Nándorfehérvári Termében csütörtökön tábornoki kinevezéseket és előléptetéseket adtak,át. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke 1991. március 15-ei hatállyal posztumusz vezérezredessé léptette elő Bakay Szilárd altábornagyot, Kozma István al tábornagyot, Istóka Dezső vezérőrnagyot, Székely László vezérőrnagyot, Varihá- zy Oszkár vezérőrnagyot. Posztumusz vezérezredessé nevezte ki Kádár Gyula ezredest, Koszorús Fe renc ezredest, posztumusz vezérőr naggyá Bangha Ernő ezredest, Csv thy Gyula ezredest. Helyreállítón Madarász Ferenc posztumusz v zérőrnagyi rendfokozatát. Vezérezredessé léptette elő Kéri Kálmán vezérőrnagyot és Szalay Tibor tartalékos vezérőrnagyot. Az elnök tartalékos altábornaggyá nevezte ki Visy Lajos tartalékos ezredest, tartalékos vezérőrnaggyá Fülöp József tartalékos ezredest, dr. Molnár Károly tartalékos orvos ezredest és Hátszegi Ottóné tartalékos ezredest. (MTI) en e napot” Muraty Konstantin KecsKemen görög kereskedő naplója szerint „1848 márciusában a király is szepegett, egész Magyarországon a nép egyenlő, egyforma akár nemes, akár nemtelen, Magyar ország fel van lelkesítve. Városo kon, falukon lobogót tűztek a házakon, város házán és falu há zán kettesével, hármasával. A köznépek mejjükre, kalapukra tűzött selemből csinált nemzeti koszorúkat hordoznak.” Baja vá ros közgyűlése április 9~én lelkesen méltatta a polgári átalakulást. „Itt forró érzelmeink örömtengerében buzgón üdvözölteték a szabad sajtó, a nemzet lelkiismerete, mely a hazai kincsek füzérében első láncszem. Fen dobogott a szívünk a nemzeti függetlenség, a felelős minisztérium szentesítésével, a midőn honfiaink csillagait üdvözöljük a kormánykoszorú- ban, tisztán áll lelkünk előtt, hogy a magyar nemzet boldogsága felé indult e nagy férfiak vezérlete alatt. Lelkünk elmerült örömé ben, hogy az úrbéri viszonyok megszűntek...” „A néppel együtt az elöljáróság is magáévá tette a tizenkét pontot és fölszólította Jászkunság hu szonnégy helységét a csatlakozás ra” március 21-én Kunszentmikló- son. Néhány hét alatt azonban a há zakról eltűntek a zászlók, kabá tokról a kokárdák, a jegyzőköny vekből az éljenek. „Népes gyűlésen követelte Kecskeméten a nyoma ték kedvéért Kovács Gergely, a nincstelenek szószólója a pusztaszeri közlegelők tanyaföldekké parcellázását. Kénytelenek voltak bizottságot felállítani májusban az erőszakos földfoglalások megaka dályozására. Riadalmat keltettek a korábban nyugodt városban tudható a forradalmi szabadság harc kecskeméti eseményeit fel dolgozó Iványosi-Szabó Tibor könyvéből—az egész társadalmat megbénító, megfélemlítő erőszak nldódócn utón a7 általános tennimint a fertőbe hevert disznó, melly minden hozzá közeledőt kíméletlenül bekever”. Némely kecskemétiek kisszerű helyi politikai csatározásba próbálják becsalni Kossuth Lajost, Mészáros Lázár észreveszi, némely politikusok a haza üdve helyett a népszerűséget hajkurász- szák, a szelíd Jókai haragosan rója meg a sajtóban személyeskedőket, a kedélyeket oktalanul izgatókat, a szabadság jótékonyságát önző célokra megkeserítőket, az átalakulás bajait fölnagyítókat. Felbőszítik a „szeglei lapok”. „Legalább egy kérdőjelet tennének” álhíreik után. Miért riogatják a bajok felnagyításával, az egyedi hibák általánosításával, a beteg nemzet gyógyításához nélkülözhetetlen szerek és kúrák éllenjavallatainak eltúl- zásáyal a közvéleményt? Úgy gondolom, mai veszélyekre is figyelmeztetnek a kormányzati és elöljárói viszályokról, a csődös múltat gyorsan felejtő közönyről, az egyéni és rétegérdekek pimasz tolakodásáról fölhozott példák. Csak akkor szolgálhatjuk hasznosan és híven nagy ünnepeinket, ha vállaljuk a mindennapok hősiességét, a boldogító célok megvalósításához vezető bajokat is, ha nem eszményített ábrándképekkel mérjük az új forradalmat. Miért tért volna el a Nagy Március, vagy a mostani, felemás, kormányzati ügyetlenkedésekkel is terhelt rendszerváltás a forradalmak törvényszerűségeitől? Azonnal távolodni kezdenek egymástól a korábban a kibírhatatlan, korhadt uralom ellen szövetkezők, ha úgy vélik, hogy már eltakarították a megkövesült intézményeket, szervezeteket a haladás országút- járói. Másképpen képzelte 1848/ 49-ben a liberális földesúr és nincstelen zsellér, az utolsó pillanatig a császári udvarhoz kötődő arisztokrata és a városi polgár a jövőt. Jókai tanácsára — Tartsátok tiszteletben azt a napot... — ismételten hivatkozva ezért érzem egyaránt kívánatosnak a forradalom, az ünnepnapok és hétköznapok tanulságainak érvényesítését. A szabadság és az év kora délelőttjén csak így lehetünk bizonyosak jó ügyeink harangzúgásos delelésében, a gazdag aratásban, csak így ragyogtathatjuk fel a tavaszainkra fényt szóró nemzeti ünnepünket. Heltai Nándor Ki ne érezte volna, hogy március idusa a legszebb üm iepe I hazánknak? Tavaszi madárfütty vegyül a friss indulókba, „se-1 lyemkendő a zöld mező, / belé a Nap virágot sző5 A kiegyezés óta csak a legsötétebb ötvenes é vekben mi érték | nyíltan elutasítani Jókai intelmét: „ Tartsátok tiszti eleiben e n tápot, I mellyen a nép neve először megszólalt. Március 15 -dike az, ú fátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nen izet szaba dsága e naptól kezdődik. ” Volt és van mire emlékezni a leskisebb faluba in is. akarással feléledő tarsad. almi és szociális indíték ú, a régit v isszasó- várgók által is t izított mo: cgolódások. Az ipar fej lödését m, ár régen akadályozó céh eket csak korlátozó és nem megszüntető h örvények miatt aláírásgy űjtéssel, e: cetenként sztrájkokkal ti Itakoztak a céhlegények. Kish mfélegyh ázán lemondásra kény szerült a i tanács április végén: „A mind inl :ább fejle- dezö szabdsági , mozgaln iák, és események oly irányban, < és alakban mutatkozván vi írosunkl ián, hogy a mostani rendkívüli állt ipotban — főképp az ■izgi itáisokr iák további terjedésével—azokna k túl áradásoktól a rend nagy óbb megzavarása és kitörésre valc > fajulásától méltán tartani lehet”, így indokolták döntésüket. „Rémítő öblgok. at” tudatott pesti rokona a hecski métiGömöry Frigyessel júm'usbar i. „Múlt éjjel I az olasz katonciságn negrohantáka I szegény fegyve rtelei t önkéntes se- I reget, roppant öldö kléseket és lö- I veldezéseket te ttek köztük.” Sajnos, csak voi rakodva és ke- I vés város kövei'te , Kecskemét pél- I dóját és a Pozs on) vból kiinduló és I a fél országon vég igsöprö, némely I városokban tettle gességig fajuló I antiszemita hullái n csillapodtával I engedélyezte az iz raeliták nemzet- I őri szolgálatát. A réhány hónappal I korábban a népsz abadságot odázó I elöljárók fizetés emelést kérnek I Kiskunmajsán, e, Imaradt járandó- I ságok miatt Kos suthig futnak pa- I nászúkkal a ki skunfclegyháziak, I Kecskeméten a l központilag kirótt, I kötelező hozzáj árulást sokallják, I Baján a miniszU zrelnöktöl várják a I közrend megszi Íárdítását. Mind nyilvái nvalóbbá vált Kos- I suth és Széclu myi, Batthyány és I Szemere ellent été a kormányban, I személyeskedő > szócsaták szomorí- I tották az első szabad országgyű- I léstől a nemzc >t gyors emelkedését I váró hazafial cat. A Pesti Hírlap I közli Nagy k lároly Petőfi Sándor- I hoz írott „szí ózatát”: „Ollyan Ön,
