Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1991. március 13.

Őriznek egy fémsisakot a félegyházi Kiskun Múzeumban. Nyolcvan esztendeje, tűzoltáskor viselhette a gazdája. A múlt század végi nagy füzekről hiteles feljegyzést is lehet találni e közgyűjteményben.

A helytörténeti adatok szerint a városi rangot elnyert Félegyházán 1874. május 10-én alakult meg az önkéntes tűzoltó-egyesület, hogy szervezettebben vehesse fel a küzdelmet a mindent elemészteni képes csapás ellen.

Erre az évfordulóra is emlékezve tartanak nyílt napot május negyedikén, a félegyházi tűzoltó- laktanyában állandó ügyeletet, szolgálatot teljesítő kései utódok. Flóriánnak, a tűzoltók védszent- jének névnapján, a Csongrádi út 21. szám alatti házi ünnepségre hívják és várják Kiskunfélegyháza érdeklődő honpolgárait, közöttük az óvodák, iskolák növendékeit is.

Vízszegény tája hazánknak Félegyháza és közvetlen környéke. Nyár nem múlhat el tűzeset nélkül. A forróságban gyorsan lángra kap az útszéli gyep vagy az erdei avar, főként, ha gondatlan személyek még hozzá is segítik.

Tavaly a csárdatűz volt a legemlékezetesebb, bár ezt nem gondatlanság okozta. A nyárelőn szokatlan erősségű villámcsapás sújtotta az épületet. Ezt állapították meg a szakértők a villámhárító maradványain is, az alapos vizsgálat után.

Bugacon járt svéd turista színes fényképsorozaton örökítette meg a csárdatűz oltását. Elismerésül egy fényképtablót a félegyházi tűzoltóknak ajándékozott. (Az erről készült másolat látható az 1. képen.)

A tavaly felszerelt hírpultra érkezik a hívás helyből és a félegyháziak riasztási körzetéből, ahová Bugac, Gátér, Kunszállás. Pálmonostora, Petőfiszállás, Jászszentlászló is tartozik, a szomszédból pedig Csongrád és Pusztaszer. (A felvételkor Hideg Ernő törzsőrmester tartott ügyeletet, 2. kép.)

Tizenkét emelet magasra lehet feljutni a Magirus Deutz kocsi liftkosaras tűzoltólétráján. Mivel a csongrádi önkéntes csapatnak nincs ilyen felszerelése, a 42 méter magasra felereszthető létrával oda is a félegyháziak vonulnak ki. A napi rendszeres karbantartásról Szekeres Pál törzsőrmester és társai gondoskodnak (3. kép).

E»®»|

(Straszer

András

felvételei)

(Szöveg: Kis Antal)

Ferenczi Péter főtörzsőrmester a csúszóaknában érkezik a földszintre.)

A kiképzési tervben a rendszeres sportolásra, az állóképesség megőrzésére szabadban és zárt helyen egyaránt sok időt szánnak (6. kép).

A várost átszelő főútvonalon gyakori a baleset (7. kép). A félegyházi tűzoltók daruval, láncfűrésszel, lángvágóval vagy szabad kézzel a karambol következményeit, szélviharkor, falak omlásakor az életveszélyes helyzetet igyekeznek leküzdeni.

A tükörírású kötelező szöveg arra jó a szerkocsin, hogy az előtte haladó jármű vezetője a visszapillantó tükörben észrevegye: nem tejszállító kocsi szirénázik mögötte (8. kép).

Amióta a határon túli tűzoltókkal is kapcsolatba léphettek a félegyháziak, a sapkagyűjteményük kiegészült (9. kép). A bal oldali a stuttgarti állami tűzoltók parancsnokáé volt, a jobb oldalit az aacheniektől szerezték, amikor idelátogattak a németek.

(A 4. képen Varga Imre főtörzsőrmester.)

Az emeletes tűzoltólaktanya felső szintjén tartózkodnak a

szolgálatban lévők. Éjszaka száz, nappal hatvan másodperc alatt kell elkészülniük és indulásra kiállniuk. (Az 5. képen

SZERVEZETTEN A TŰZ ELLEN FÉLEGYHÁZÁN ÉS KÖRNYÉKÉN

FEHÉR KLÁRA:

IRGALOM

A tévében már megint egész este a hajléktalanok voltak műsoron. Riportok a világ minden tájáról. Távoli tengereken dzsunkákban hánykolódó családok. A milánói árkádok alatt, a stockholmi, a New York-i utcákon, pályaudvarokon, aluljárókban újságpapíron alvó családok, éhes és rongyos, elvadult, marihuánától kábult csavargók, könyörgök és követelőzők, mocsokban és pálinkásüvegek között, gyerekek és aggastyánok, sárga bőrűek és feketék, villogó fogútok és ferde szeműek, munkát keresők, és börtönből szököttek. Van, akinek vannak úti okmányai, másoknál nincs más, csak egy éles kés. Törökök, arabok, kurdok, vietnamiak, szomáliaiak, és isten tudja csak. kicsodák, átvergődtek millió zöld határon, hiába sorakoznak marcona fegyveresek és rendőrök. Megbolydult a világ. Maradna mindenki otthon, ahol van.

Odakinn jeges eső verte az ablakot, csapkodott a szél. A tévé még mindig a sivár reménytelenséget mutatta. Elhagyott kavicsbányát, földbe vájt odúkkal, pálinkásüvegekkel, verekedőkkel, mindenhonnan továbbüldözött nincstelenekkel. „ Világprobléma, megoldhatatlan" — mondja a tévé riportere. Es egy szemüveges, jól fésült tir. elegáns íróasztala mögött széttárja a karját. „Sajnos, valóban megoldhatatlan."

A tanító felállt, elzárta a tévét. Persze, van ezek között millió szerencsétlen is. Elkergeti otthonából az árvíz, földrengés, szárazság, széthullanak a családok, helyi háborúk . . . Nem mind gyilkos, meg kábítás. No, gyerünk aludni. Holnap azt a két öreg kockás takarót, meg egy régi pulóverét elviszi a vöröskeresztnek. Az ember szívében legyen irgalom.

Megtapogatta a még langyos cserépkályhát, meggyújtotta az ágy mellett a kislámpát. Ebben a pillanatban vonított fel a kutya. Mi baja lehet ennek?

Nem volt kedve ajtót nyitni, csak az ablak mögül lesett ki. Néró, a hatalmas komondor a kerítésnek ugrott, kifelé ugatott, a sarkon túli kápolna felé. Hörgő, fulladó hangokat hallatott, újra meg újra nekiugrott a rácsnak. A tanító a szemét meresztgette, de a zuhogó, jeges esőben nem látott semmit.

Majd elhallgat. De hát nem szokott ez a kutya így ugatni.

Bebújt a takaró alá, eloltotta a lámpát. De a komondor nem nyugodott meg, hörgött, tombolt, acsarkodóit. nem mozdult el a kert sarkából.

Mégiscsak meg kell nézni, mitől vadult meg.

Felkapta a cipőjét, vállára dobta a rövid bekecset és kiment.

— Néró, ide gyere.

A kutya nem jött. Habzó szájjal, vonítva ugatott tovább.

— Van itt valaki?

Egy férfi lépett közelebb a sötétben. Magas volt, csontos, átázott farmer volt rajta, a vállán sportszatyor. Nem volt már fiatal. Ahogy a kerítéshez ért, a kutya tajtékzott.

— Mit akar?- Az idegen ismeretlen nyelven beszélt. Nem értette. A kápolnára mutogatott, a felhőkre, az esőre, fejét a kezére hajtva mutatta, hogy aludni szeretne, de a kápolna ajtaja zárva van.

Honnan jött ez? Hogy került ide? Hova megy?Hogy képzeli, hogy a kápolnában alhat?Nem szálloda az, hanem műemlék. Persze, hogy zárva tartják. Látogatás tíztől négyig. Még így is összemocskolják a turisták. Csitulj már, Néró.

De a kutya tombol, ellenséges. Az állatok megérzik, ki a rossz ember. Talán vér tapad a kezéhez.

A szeme is hogy villog ennek a furcsa szerzetnek. Es úgy vacog, hogy a foga összeverődik. Jótét lélek nem csavarog ilyenkor. Ebben a házban nincs istálló, nincs szalmakazal, hogy odaengedhetné aludni. Es ha nem is aludni akar? Hanem kést rántana, kirabolná?

Az idegen belekapaszkodott a kerítés rácsába. Ha nem fogta volna olyan szorosan Néró nyakát, belemart volna a kezébe.

Rettenetes ez a könyörgő hang. De hát miért éppen itt, miért éppen ide? Honnan jött? Börtönből? Hol az otthona?Menjen el. Menjen tovább. Menjen el a kerítéstől. Milyen nagy, villogó fogai vannak. Milyen hatalmas, csontos ujjai. Nem, addig nem mer visszamenni a > házba, amíg ez az alak itt ólálkodik. Es ha rágyújtaná a házat?

Menj innen. Nem érted?Menni. Via. Avanti. Geh weg. Schnell!

A férfi ráemelte esőtől lucskos arcát, és lassan továbbment.

Néró alig tudott megnyugodni. Horkantott, lihegett. Milyen jó, hogy van ez a kutya. Jó a biztonság. Egészen átfázott, főz egy forró teát.

Fellépett a tornác két lépcsőfokán, és az ajtó gombjához nyúlt. Aztán megrettenve megállt. Ördögbe is. A kulcs. Az ajtót kívülről becsapta, a kulcsot belül felejtette. Micsoda ostobaság. Azért vetette le a kilincset még tavaly, hogy kívülről le ne nyomja valaki.

Zseblámpa se volt nála, bicska se

volt, de ha lett volna is, túl erős a tölgyfa ajtó meg az acélzár. Ezt nemigen tudja elforgatni. Majd reggel át kell szólni a lakatosnak. De hol van még a reggel? Tanácstalanul, vacogva topogott a kertben. Bolond ügy. Tarpaiék fenn vannak még, látja a tévé villogó fényét. Náluk kelt aludni.

Tarpaiék kertkapuján megnyomja a csengőt. Kormos, a kutyájuk már ott is termett, ugatott, mint a bolond. — Maradj már nyugton, nem ismersz meg?— A kutya ugatott, ő újra megnyomja a csengőt. Senki.

Lehetetlen, hogy nem hallották volna meg. Ha csak nem hiszik azt, hogy ez is a krimihez tartozik. Mégsem. Az ablakfüggöny megrebbent. Megismerte a sógort, az meresztgette az arcát kifelé.

— Hé, Sandri, én vagyok, eressz már be — kiabálta. De Tarpaiék ablakában kihunyt a világosság, nem jött ki senki. Kormos tovább vonított. Nem ismertek meg — döbbent meg a tanító. — Valami ázott csavargónak néztek. Es ha csak az volnék. Idegen. De hát mégiscsak emberi lény . . .

Csontosék átellenben laktak. Csengő nem volt a kapujukon. Dörömbölni kezdett. A szél elnyelte ütéseinek zaját. A kutya se jött elő. „Csontos Pista, Isti!" — kiabálta teli torokból. Sehol egy fellobbanó fény, sehol semmi válasz. Ha át- mászná a kerítést, és az ablakon

zörgetne be?De a kerítés tetején két sor szögesdrót, üvegcserepek . . .

A tanító most már nagyon fázott. Most már nemcsak a jeges eső, az átázott bekecs, a cipőjébe becsurgó latyak vacogtatta a testét, hanem a szívét fogta meg a jeges rémület. Körös-körül minden ház sötét volt, bezárt a kocsma is. Most jó volna, ha legalább a kápolna ajtaja nyitva volna.... de mindent bezárunk, mindent féltünk, bebújunk a dunyhánk alá, hogy be ne jusson kérő szó vagy jajkiáltás. Senki sem fog ajtót nyitni, senki sem fogja azt mondani, hogy pihenj meg ember-testvér, hogy kettétöröm a kenyeret, amit Isten adott...

A fáradtságtól részegen támoly- gott. Nekibotlott egy idegen kerítésnek, vicsorogva támadt rá egy idegen kutya. A szél beletépett a felhőkbe, egy pillanatra kibújt a hold, és árnyék vetődött elébe. Az idegent vélte látni, a csontos, magas, sportszatyrot cipelő férfit, de csak egy lehajtó faág volt.

Almosodni kezdett. Tudta, hogy nem szabad elaludni. Húszéves korában is tudta, akkor, a hómezőn ... De az álom egyre csábította. A vegyesbolt kirakata előtt a lépcsőfok. Előbb csak leült, aztán végignyúlt rajta. Zavarosak és kuszák lettek a gondolatai. Zörgessetek és megnyittatik .. . Amíg egyetlen ember van a világon . . . egyetlenegy, akit üldöznek, nem lehetsz biztonságban te sem.