Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 25. AZ ALUSZÖV MAGÁRA ISMERT — ÉS VÁLASZOLT Kényszerpálya vagy kényszerített pálya? Lapunk február 13-ai számában Kényszerpályás vállalkozók címmel olyan fiatalemberekről irtunk, akik jobb híján önállósították magukat. El­mondásuk szerint előző munkahelyükről azért jöttek el, mert lehetetlenné tették őket. Bár a cikkben nem neveztük meg a munkaadót, a cég elnöke szerint a szereplők nevéről sokan ráismernek. Ezért kérte levelének közlését: „Hallgattassák meg a másik fél is!” A Petőfi Népe 1991. február 13- ai számában cikk jelent meg Kény­szerpályás vállalkozók címmel. Az újságcikkből kiolvashatóan szö­vetkezetünkről (Aluszöv) van szó. A cikk szerint olyan gazdasági egy­ségről, ahol a vezetői magatartás­nak még mindig áldozatul esnek az ott dolgozók. A cikkre vonatkozóan az aláb­biakat szeretnénk közölni: Szövetkezetünknél valóban munkaviszonyban állt Wohlmuth Richárd tervezőmérnöki munka­körben, Martinák István technoló­gus munkakörben és Kosa Róbert gépkocsivezető munkakörben. Szövetkezetünk elsőnek Kosa Ró- berttel szüntette meg a munkavi­szonyt, lopás tényének beigazoló­dása alapján. A városi ügyészség vádiratot nyújtott be a városi bíró­sághoz. Véleményünk szerint szö­vetkezetünk egy olyan dolgozót küldött el azonnali hatállyal, fe­gyelmi úton, aki saját bevallása szerint 70 000 forint értékű létrát tulajdonított el. Martinák István 1990. június 1- jétől november 30-áig állt szövet­kezetünknél munkaviszonyban mint technológus. Amikor szövet­kezetünkkel munkaviszonyt létesí­tett, állásnélküli volt. Nem rendel­kezett nagy technológusi gyakor­lattal. A munkaviszonyát nem szö­vetkezetünk szüntette meg és nem is kezdeményezte, ő mondott fel indoklás nélkül, magasabb kerese- • ti lehetőségre hivatkozva. Wohlmuth Richárd mint terve­zőmérnök a szövetkezetnél műkö­dő gmk-ban is dolgozott. Export- fejlesztő beruházás keretében, cél­gép tervezésére kapott megbízást. A feladat része annak á beruházás­nak, amelyre szövetkezetünk 25 millió forintos exportfejlesztő pá­lyázatot nyújtott be és nyert el a Tárcaközi Bizottságnál. Mint ilyen beruházásnak, az állam felé határ­idős megvalósítási ütemei vannak. Wohlmuth Richárd a rábízott fel­adatot nem tudta elvégezni kellő szakmai szinten, ezt a tényt 1990. augusztus 15-én a gmk-közgyűlé- sen saját munkatársai körében megtárgyalták és jegyzőkönyvbe rögzítették a tényleges hiányossá­gokat. A jegyzőkönyvben rögzítve lett, hogy Wohlmuth Richárd az igénypontoknak megfelelő minő­ségre átdolgozza a tervdokumen­tációt 1990. szeptember 15-éig. Amennyiben ennek nem tesz ele­get, úgy a nem megfelelő minőségű munkára felvett előleget köteles visszafizetni. A jegyzőkönyvben rögzített tényeket alairásával elis­merte. 1990. október 20-án a főmérnök kezdeményezésére összehívott bi­zottság ismételten megállapította, hogy az átdolgozott tervdokumen­táció az előírásoknak és a követel­ményeknek nem felel meg. Célgép ez alapján nem gyártható le. Itt lett felszólítva a 60 000 forintos brut­tó, jogtalanul felvett összeg vissza­fizetésére. A visszafizetés jogossá­gát aláírásával elismerte. Mivel a rábízott tervezői feladatoknak többszörösen nem tudott eleget tenni, a jogtalanul felvett összeg visszafizetése mellett javasoltuk munkaviszonyának megszünteté­sét. Ezt követően szövetkezetünk­nél felmondott, amit tudomásul vettünk. Az általa elismert, jogta­lanul felvett összeg visszafizetésé­nek a mai napig nem tett eledet. Az újságcikk alapján úgy tűnik, mintha szövetkezetünk üldözné a tehetséges, munkájukat becsülete­sen végző dolgozóit. A felsorol­takból látszik, hogy Kosa Róbert­tól lopás miatt váltunk meg. Wohl­muth Richárd pedig nem tudott megfelelni a szakmai végzettsége alapján a tőle elvárható mérnöki feladatok ellátásának. Martinák István rövid ideig dolgozott szö­vetkezetünknél. Ó magasabb kere­seti lehetőség reményében vált meg szövetkezetünktől. Kérjük, „a má­sik fél is hallgattassák meg!” elv alapján ezen tények Petőfi Népé­ben történő közlését. Az olvasók saját megítélésük szerint, reális vé­leményt alkothassanak mindkét fél nyilatkozata alapján. Sándor József elnök E LEVÉLRE AZ ÉRINTET­TEK NEVÉBEN A KÖVETKE­ZŐKET VÁLASZOLTÁK: „Módomban volt olvasni az Aluszöv elnökének válaszát, a „Kényszerpályás vállalkozók” cí­mű cikkre. Észrevételeim a követ­kezők: 1. A cikkben nem szerepelt az Aluszöv név szerint. Nem tudom, hogy ő miért említ név szerint ben­nünket és miért nem úgy, hogy a cég volt dolgozója. 2. Kosa Róbert ügyében bírósá­gi végzés nincs. Milyen jogon neve­zi tolvajnak? 3. Wohlmuth Richárd gmk- munkáját a cég főmérnöke mint erre jogosult felelős személy aláírá­sával igazolva átvette. Á létra­gyártás szerződés hiányában nem indulhatott meg. 4. Martinák Istvánt nem a vég­zettségének megfelelő munkával látták el. Gyakorlatilag betanított munkát végeztettek vele. így kell gazdálkodni a munkaerővel? Bővebben ezen a fórumon nem kívánok reagálni a szövetkezet el­nökének válaszára. Wohlmuth Richárd SZERKESZTŐSÉGÜNK EZ­ZEL AZ ÜGYET LEZÁRTNAK TEKINTI. Részvénytársaság keres ÜZLETKÖTŐKET! Feladat: import mg.-i gépek, berendezések, műszaki cikkek (csapágy, ékszíj) és élelmi­szer-ipari berendezések ÉRTÉKESÍTÉSE. Fizetés: tiszta jutalékos rendszerben. Rövid életrajzot kérünk. Jelentkezés: FARMER Kereskedelmi Részvénytársaság 8002 Székesfehérvár. Takarodó u. 2. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ olor 667 Egzisztenciahitelt igénylők, figyelem! A Bács-Kiskun Megyei Beruházási Vállalat vállalja: E-hitel felvételének fedezetvizsgálatához vagyontárgyak soron kívüli értékelését. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ átalakuló szervezetek vagyonmérlegéhez a vagyontárgyak reális piaci értékelése, apportértékelés, »r építési és épületfelújítási munkák költségvetésének kiírása, árazása, felülvizsgálata, beruházások, felújítások műszaki ellenőrzése, számlák komplett felülvizsgálata, •** megvalósítási tanulmány készítése. A BÁCSBER szakképzett munkatársai várják megrendelésüket! Bács-Kiskun Megyei Beruházási Vállalat Kecskemét, Villám I. u. 4. Telefon: 21-011 486 TEXTILANYAGOK festése, víz-, rothadásálló impregnálása, ruházati szövetek méret­tartó kikészítése, fehérítés, appretálás, lángmentesítés dekorációs anyagokra és munkavédelmi textíliákra. Ponyvakikészítés. Cím: Újszegedi Szövőipari Vállalat, 7626 Szeged, Alsókikötő sor 11. Telefon: 62/54-244, kikészítóüzem-vezetó, 62/54-796, termelésiosztály-vezetó Telex: 82-254 Fax: 62/54-826 Magyar—Svájci Gépjárműipari Kereskedelmi Szolgáltató és Termelő Kft. Kecskemét, Ladánybénei út 1. Telefon: (76) 47-233 Alkatrészboltunk készletét 50% -os áron ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ kiárusítjuk ♦ ♦ 1991. február 18.—március 1. ♦ ♦ ♦ ♦ Rába-, IFA-, Nysa-, ♦ ♦ ZUK-, Avia-, Polski FIAT­♦ ♦ alkatrészek. ♦ ♦ + ♦ Nagyobb vásárlásnál ♦ ♦ * * további engedmény. ♦ ♦ 540 ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ---■-------------­♦ —.......' ♦ ♦ ******************** ♦ * ♦ * A Bács-Kiskun Megyei ♦ * Zöldért Vállalat ♦ * ♦ * ♦ * kiskőrösi kirendeltsége ♦ * ♦ * ♦ * ♦ * ^felajánlja1 ♦ * ♦ * ♦ * + * bérletre ♦ * ♦ * ♦ * hűtőházi és ♦ ♦ * * * szárazraktári N i kapacitását. 604 f * * * * * * * * * * * * * * * * * * ********************** Szolgáltatásaink: • kézi és gépi targoncás ra­kodás, • vasúti iparvágány, • kamionrakodó rámpa, • telefon, telex Érdeklődni: Kiskörös, Izsáki út 8—10. Telefon: 78/12-114. 18/2 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * SAJTŰPOSTA Mi az igazság a kalocsai kenyér körül? Roppant elkeseredett a Kalocsán lakó Oroszi Ferenc. Bánatát így közölte velünk: — A monopolhelyzetben lévő helyi sütőipar packázik velünk, fogyasztókkal. Bizonyságul hivatkozom a 20 fo­rint 40 filléres fehér kenyérre. Amit sütnek rendszeresen, ám csak két nap elteltével küldik az üzletekbe. E szikkadt áru pedig már nem annyira keresett. És ekkor jön a kézenfekvőnek tűnő reagálás: lám, a fehér kenyérre nincs kereslet a városban. Az a hir járja, nem éri meg gyártani fehér kenyeret. Én meg azt mondom: szemléletbeli dologról van itt szó. Vagyis arról, ha nincs 100 százalékos haszna a sütödé­nek, nem hajlandó foglalkozni azzal a termékkel. Szerintem a vezetőkön múlik minden, akik egyelőre nem tudják azok helyébe képzelni magukat, akik már alig tudnak tengődni is a kis pénzecskéjükből. E panasszal felkerestük a Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét, Boszák Sándornét, aki az alábbiakat válaszolta: — Amint arról az igazgatónk nyilatkozott a Petőfi Népe január 28-ai számában, mi változatlanul sütjük a hatósági áras fehér kenyeret, mégpedig a korábbi meny- nyiségben. Csakhogy az áremelések óta lényegesen na­gyobb a kereslet e 20 forint 40-es termékünk iránt. Amelynek minden kilogrammja több mint 1 forint vesz­teséget jelent a vállalatnak. Sajnos, a hozzá való anya­gok, tehát a liszt, az élesztő, a víz és a zsiradékok árai nem csökkentek, sőt, az energiaköltség még 20 százalék­kal nőtt, így azután semmi egyebet nem tehetünk, mint hogy a nyereségünk terhére sütjük a szóban forgó árut. Efféle megoldást környékünkön egyetlen sütőipari egy­ség sem választott. Való igaz, a nagyobb megrendelés az olcsó kenyér­re érkezik, mi azonban szorgalmazzuk a kereskedők­nél az alig drágább, 23 forintos félbarna forgalmazá­sát is. Kenyeret mi nem tartunk vissza, e rágalmat visszauta­sítjuk, az ilyen módszer ellent is mondana az érdekeink­nek. A termelésünkről és a termékeink kiszállításáról bárki meggyőződhet. Végezetül annyit: az árakat nem önkényesen képezzük, azokban a gazdaságossági tényezők a döntőek. Áz 1000 fős kollektívánk minden tagja maga is tapasztalja, milyen nehéz a megélhetés. Dehogyis akarjuk ezt nehezíteni, viszont olyképpen tudunk csak termelni és bevételt elér­ni, hogy magunk is talpon maradhassunk. Ne zárják be végleg a kedvelt uszodánkat! Az illetékesek véglegesen be kí­vánják zárni az uszodát. Megdöbbentő, hogy ennek a so­kak által látogatott, szép létesít­ménynek a hetei-hónapjai gazda­ságtalan működésre hivatkozva vannak megszámlálva. Nem. de­hogyis vitatom: a belépődíjakból kevés összeg jön be. És hát a díjnö­velés sem lehet járható út. Ám hol az összefogás e közérdekű ügyben? Gondolom, a kecskemétieknek nem mondok újat a tény ismétlésé­vel: a miénk volt az ország első 50 méteres fedett uszodája, ahol azóta gyógyhatású víz van. Nemcsak fia­talok, idősek is járnak oda rendsze­resen. Kellemesen pihentető e kör­nyezet, az egész komplexum egész­ségvédő. Hát ha tényleg rendszerváltás tör­tént itt, akkor az új hatalomnak az egyik legfontosabb dolga minden olyan szolgáltatást-ellátást garan­tálni, amelyre a tömegeknek igé­nyük van. Ha a tulajdoni kérdés tisz­tázatlan az uszodát illetően, valakik mielőbb rendezzék azt. Adjon egy kis pénzt az üzemeltetéshez a városi és a megyei önkormányzat, vala­mint a Népjóléti Minisztérium is. Nagyon várjuk az illetékesek megnyugtató intézkedését. Ami ké­résünk: ne zárják be végleg a ked­velt uszodánkat! Sokak nevében: Ambrus Zoltán Kecskemét ÜZENJÜK Á. T.-nének, Kiskunhalasra: A mezőgaz­dasági kistermelésből — ezen belül állatte­nyésztésből — származó jövedelem évi 500 ezer forintot, meg nem haladó része mentes az adófizetési kötelezettségtől 1991-ben is. Az e mérték alatti bevételről nem kell adóbe­vallást tenni. „Lakitelek 17” jeligére: Meglepetéssel ol­vastuk írásos panaszát arról, hogy az 1-es számú helyi élelmiszerboltban nem adtak a kereskedők önnek 3 kiló cukrot, ehelyett az Levélkézbesítés — kecskeméti módra? Az állampolgárnak ügye volt, azt papírra vetette, amit borítékba tett, melyen e címzés szerepelt: Mészáros Ferenc igazgató, Elektromos Karbantartó Vállalat, Kecskemét, Aradi vértanúk tere 1. 6000. Persze feladóként ott volt a saját neve és lakcíme is. A 12 forintos bélyeggel ellátott küldeményt bedobta a postaládába, ama reményben, hogy eljut a címzetthez. De nem jutott el! Pár nappal később az állampolgár a saját postaládájában láthatta viszont a felbontatlan levelet, amelynek elülső oldalán díszelgett a piros betűs jelzés, tudat­va: a címzett ismeretlen helyre költözött. Az enyhén szólva meglepődött állampolgár még egyszer ellenőrizte a felhasznált adatokat, s fellapozva az 1990-es kiadású megyei telefonkönyvet, fehéren-feketén láthatta, ő nem tévedett, hiszen a távközlési igazgatóság is azt írta: az említett vállalat megyei kirendeltsége, s annak igazgatója az Aradi vértanúk tere 1. alatt található Kecskeméten. Az állampolgár azonban tovább nyomozott, s felhívta a távközlés által jelzett telefonszámot, kérdezve a vonal másik végén levő hölgyet: Önök tényleg ismeret­len helyre költöztek? No ne mondjon már ilyet — kapta a választ, megtoldva ezzel: mindenki tudja, hogy a közelben, vagyis a Széchenyi sétányon van az Elektroszer megyei központja. Mindenki tudja, hm — morfondírozott a kagylót letevő állampolgár —, majd megjegyezte önmaga megnyugtatására: ez kicsit túlzás, mert például a környék postai kézbesítőjének sincs fogalma erről. Persze az állampolgárban óhatatlanul felmerült egy kérdés: a posta úgynevezett levélfeldolgozójában nem volt senkiben annyi jóindulat, hogy e levelet ne vissza­küldje, hanem a korrigált címre? , Ámbár lehet, hogy a postások gondoltak efféle megoldásra, csakhogy az is eszükbe villanhatott: ha mindent visszajuttatnak a feladónak, ő mindenképpen felkutatja a hajszálpontos címet, s azt ráírva a küldeményre, megint csak útjára bocsátja, mégpedig a ma már igencsak borsos díjtételű bérmentesítés után. Mert­hogy kell a bevétel, a posta is a piacról él... Becsapták a telek vásárlóját? i Dúl-fúl mérgében a matkóí Fá­bián István. Hogy miért, azt így mesélte el: — 1988-ban vásároltam lakás- építési célból telket itt, Matkó- pusztán, a Helvéciái Petőfi Tsz központja mellett. Az 1225 négy­zetméternyi területért az eladó, vagyis a szövetkezet hétezer forin­tot kért. Az árat aztán tízezerre, végül 30 ezer forintra emelték, az­zal a magyarázattal, hogy villamo­sítani fognak. Az adásvételi szerződést, amely a 30 ezer forintos árat rögzíti, ta­valy júliusban írtam alá. Az építő­egységcsomagban levő félmázsányi mennyi­séget kínálták, amit képtelen volt megfizetni. Ha valóban úgy történt, ahogyan beszámolt róla, okunk van feltételezni: a szóban forgó üzlet dolgozói igencsak megsértették a keres­kedelemre vonatkozó egyik általános sza­bályt, miszerint az árut a vásárló kívánságá­nak megfelelően — az áru természetétől füg­gően — a kért súlyban, méretben vagy cso­magolási egységben kell kiszolgálni. Hogy ezen árusítóhelyen többé ne következzen be hasonló jogellenesség, célszerű lenne, ha ellá­togatnának a helyszínre a megyei kereskedel­mi és piaci felügyelőség munkatársai. anyagok nagy részét már a hely­színre vittem, de az építkezésbe mégsem kezdhettem bele a villany beszerelésének hiánya miatt. A helyzetet bonyolítja, hogy az a téeszelnök, akivel annak idején tárgyaltam, már nem található a pozíciójában. Az új vezetés meg legfeljebb a háborgásom tényét tudja rögzíteni. Most azon gondolkodom, hogy beperlem a korábbi elnököt. Ki tudja azonban, hogy mire a pör lezajlik, nem megy-e el a kedvem az építkezéstől... ? SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: Véleményünk az, hogy az említett kö­zös gazdaság jelenlegi irányítóinak kö­telességük lenne pótolni az előd mulasz­tását, nevezetesen az eladott építési te­lek soron kívüli villamosítását. Más kér­dés persze: ilyen célra van-e pénz most a tsz kasszájában? Mivel az eladási-vételi ügylet néhány jogi tisztázatlanságot is sejtet, javasol­juk olvasónknak: először a területi ügyészségtől kérjen vizsgálatot. Annak eredménye birtokában talán könnyeb­ben megtalálható a legjobb megoldás e furcsa ügyben. Az én munkám miért nem vehető figyelembe? —- Mióta az eszemet tudom, a parasztember egyszerű életét élem, sok­sok munka, fáradság van mögöttem és most, idős koromra úgy érzem, mintha kitaszítottja lennék a társadalomnak. Talán tizenkét éves lányka lehettem, amikor már mennem kellett rendszere­sen napszámba: itt kapáltam, ott állato­kat legeltettem. Felnőtt koromtól kez­dődően pedig afféle mindenes voltam a tanyán. Férjhez menésem után a mezőgazda­ságban maradtam, az urammal művel­tük együtt a földet, voltak disznóink, teheneink, birkáink. Akkortájt az ün­nepnapjaink a hétköznapokba olvadtak be, hiszen az állatok éhesek voltak ápri­lis 4-én, a kenyér ünnepén, vagy éppen karácsonykor is. Villanyunk sosem volt, mindent kézi erővel csináltunk. A rengeteg teendő közben öt gyerme­ket is szültem. Es utánuk nem kaptam szabadságot, úgy neveltem fel őket, hogy mellettük mindig dolgoznom kel­lett. Sajnos, az egyikük korán meghalt, ám a családlétszám nem csökkent, mert utána meg az édesanyámat vettük a ház­tartásomba, meg az édesapámat. Őket is odaadással gondoztam halálukig. Az uram később állásba került, s most már nyugdíjas lett. Amíg járt dolgozni, a ház körüli teendők rám nehezedtek. Ezek voltak igazán az embert próbáló évek. Most már magam is 60 éves leszek és szomorúan kell tapasztalnom: az én ed­digi munkám nem vehető figyelembe ah­hoz, hogy nyugellátást kapjak. De hát miért van ez így? Ez az új rendszer sem tudja méltányolni a magamfajta ember sorsát? Kerekegyházán lakó egyik olvasónk gondolatai az előzőekben közöltek, melyekhez hasonlókkal nap mint nap találkozunk. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: tipikus életutak ezek. Szociológiai szóhaszná­lattal élve a háztartásbeli foglalkozású­ak mindennapos küzdelme tűnik elő a most papírra vetett sorokból is. És ezek az asszonyok valóban megkülönbözte­tettek a többiekhez képest, akiknek konkrét munkaviszonyuk van. Az utóbbiak nyugellátásra jogosultak, hi­szen szolgálati időt szereztek, s ez alatt nagyon sok társadalombiztosítási járu­lékot befizettek — utánuk még többet a munkahelyük —, míg a saját család­juk körében szorgoskodó nők ilyen jut­tatásra nem tarthatnak igényt. Az úgynevezett jóléti államnak illik minden állampolgáráról emberhez méltóan gondoskodnia, ha idős korba kerül. A mi gazdasági helyzetünk azon­ban még nem teszi lehetővé ezt a széles körű ellátást. A munkaviszonnyal nem rendelkező idős asszonynak — ha fér­jezett — mi még maximum házastársi pótlékot juttathatunk, vagy ha nagyon rászoruló, állandó vagy esetenkénti se­gélyt. A nemrég módosított társadalom- biztosítási törvény az öregségi teljes nyugdíjhoz már 20 év szolgálati időt követel. Résznyugdíjhoz is igazolni kell 10 ledolgozott esztendőt. Egyelőre szó sincs az olyan nők öregkori javadalma­zásáról, akik az elmúlt évtizedekben „csak” gyermeket neveltek és a háztar­tás, a család szolgálatát látták el lelkiis­meretesen, tisztességgel. Talán egyszer majd az ilyen áldozatvállalások anyagi elismerésére is futja az állam kasszájá­ból... Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 ,

Next

/
Thumbnails
Contents