Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-12 / 36. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 12. EGYENLŐTLEN ESÉLYEK Féllábas melioráció Már a komplex melioráció, öntözésfejlesztés is nosztalgia, úgy, mint a korszerű mezőgazdaság alapja. Pedig ahol valóban a maga komplexitásában kezelik, ott elengedhetetlennek mondják a szakmához értők. Persze, ha nem amolyan magyar módra, féllábasan működik. Sőt, nálunk már alig „ne- gyedlábasan”, hiszen a meliorációból lassan elfogyott a komplexitás, az öntözésfejlesztésből pedig éppen csak az maradt meg, amivel működőképessé tehető a rendszer. Ki ne találná ki, miért? Pénzhiány. Vagy még valami? Mindenki belátta, mondjuk, 1974 novemberében, mekkora szüksége van a mező- gazdasági termelésnek a vízrendezésre. Emlékeznek? Az volt az az év, amikor a felázott talajokon dolgozni képtelen gépek' helyett a kukorica-, cukorrépaföldeken a kivezényelt diákság, katonaság próbálta megmenteni a termést. Mennyire áldásos eredményűnek tudtuk a Mar- gitta-szigeti komplex meliorációs.programot, meg a többi hasonlót! Amikor e programok indultak, „állam bácsi, mélyen a zsebébe nyúlva” sokat segített, országos fejlesztési programként kezelve a valóban óriási munkálatokat. Azóta viszont a kassza kiürült, a programok egyre kevésbé komplex programok. Egyre többször maradt ki a beruházásokból néhány dolog, a Vlrénezés, sőt, gyakran már a tereprendezés is. Annyi maradt csupán, ameny- nyit az aszályos időjárás feltétlen megkövetelt. Arra, hogy adott esetben — mármint egy csapadékosabb időszakban — a vizet majd el kellene vezetni, nemigen gondol senki. A megvalósításról nem is beszélve. így kerülhetett az öntözésfejlesztés erőteljes túlsúlyba. Pénzügyi oldalról közelítve ez azt jelenti, hogy — miután az öntözés és a melioráció egyaránt 40 százalékos támogatást élvez — az ősz- szegnek nagyobbik része az öntözésfejlesztést szolgálja. Mindebből következően az óriási értékű, speciális gépek, eszközök egy részének kapacitása kényszerűen kihasználatlan. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy ' Bős—Nagymaros okán e gépekből jó néhányat beszerzett a szakma. így „sikerült” elérni, hogy hazánkban e pillanatban négy-ötszörös a kapacitásfelesleg. Éljünk egy példával is! Egy 380 ezer márkát kóstáló drénezőgép évi kapacitása 1200 küométernyi dréncső fektetése. 35 ilyen gép van Magyarországon. Közülük kettőről biztos adatunk van: az egyik tavaly 30 kilométert „dolgozott meg”, a másik egész évben állt. Persze, a kapacitás-túlkínálat kedvez a keresletnek, a megrendelő válogathat, ki végzi el olcsóbban ugyanazt a munkát. Ez a megrendelő szempontjából előny. És a munkájukat, kapacitásukat felkínálóknak? Ez nem lehet kérdés ott, ahol valódi piac, valódi versenyhelyzet van. Azaz, nem nálunk. Az ugyanis legjobb akarattal sem nevezhető esélyegyenlőségnek, ha egy munkáért kiírt verseny- tárgyaláson egy költségvetésből támogatott, illetve egy nem támogatott cég versenyez. Az utóbbi ugyanis árait képtelen a másik szintjére leszorítani. Az általánosság természetesen egyedi esetet takar. Jelesül a Kecskeméti Meliorációs és Szolgáltató Vállalat esetét, ők ugyanis jó fél éve elszakadtak a Elosszúhegyi Mezőgazdasági Kombináttól. Felvállalva nem kis terheket, lízingdíj, rövid lejáratú hitelek törlesztését, nullára leírt eszközök tömegét. Tudva, érzékelve az akkor már tendenciának számító öntözésmelioráció lejtőt. Gál Eszter Városi megrendelésre, még az előző évben kezdték meg a családvédelmi központ építését Kiskunfélegyházán, a mentőállomás melletti telken. A kivitelező Kunép munkásai a télen is folyamatosan dolgoztak, s remény van arra, hogy a szerződés szerinti határidőre átadhatják a kívülről, belülről tetszetős, több célra épült emeletes házat. Ebben az esetben az 1987 óta ideiglenes helyen működő családsegítő szolgálat még az első félévben a végleges helyére költözhet. Az országban elsőként Kiskunfélegyházán jött létre ez az intézmény, hogy az arra rászorult családoknak, személyeknek válás; megözvegyülés, veszélyeztetett gyermek, tartósan beteg hozzátartozó, vagy csökkent munkaképesség miatt — az érdekeltekkel együttműködve — támogatást nyújtson. A Kossuth utca 2. szám alatti ház emeletén lévő, átmeneti szálláson pedig olyan fiataloknak ideiglenes otthont adjon, akiknek fedél sem volt a fejük fölött. Kiskunfélegyháza más egészségügyi intézményeiben lévő gyermekorvosi rendelő, a kismamagondozó, az anya- és csecsemővédelmi szolgálat szintén ide költözhet ideiglenes befogadó helyéről. ^ a ^ (Straszer András felvétele) FÉLEGYHÁZA: Épül az új családvédelmi központ Kecskeméti tanítóképzősök Birminghamben • Kecskeméti főiskolások a Shake- speare-cmlckműncl. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola 15 hallgatója dr. Andrew Chandler és Vida József vezetésével először látogatott el a birminghami Westhill College-ba. A hasonló képzési irányú intézménnyel kölcsönös előkészítő látogatás után létrejött megállapodás keretében ez az utazás volt a csereprogram első eseménye. Ezek a hallgatók angol nyelvet fognak tanítani óvodában, illetve általános iskola alsó tagozatán, ezért a látogatás rendkívül fontos volt mind a nyelvgyakorlás, mind az országismeret bővítése szempontjából. A harmadéves hallgatókon kívül 3 elsőéves hallgató is részt vett az utazáson, hogy angol partnereikkel egy hosszú távú pro- jeetben való együttműködés első lépéseit megtegyék. Az első hét napjai a főiskolával, a várossal való ismerkedéssel teltek, és eljutottunk néhány szép környékbeli városba is, például Coventrybe, Kecskemét testvér- városába, Stratfordba, Shakespeare szülővárosába, s jártunk Bel brough ionban és. Warwick ban is, megcsodálhattuk Worcester nevezetességeit. A második héten a hallgatók különböző óvodákban és iskolákban tanulmányozhatták az angol oktatási intézmények működését. Ezután következett a „családi hétvége”, amikor is az angol diákok otthonaikban látták vendégül hallgatóinkat, akik ily módon sokfelé megfordultak, diszkótól a környékbeli városokig. Vasárnap este élményekkel gazdagodva érkeztek vissza a családoktól. A harmadik héten szakmaimódszertani kérdésekről hallhattunk a főiskola tanárainak előadásában, illetve a könyvtárt bújtuk, ahol ki-ki érdeklődésének megfelelő anyagot találhatott. A főiskola több vezető beosztású dolgozója hívta meg a csoportot vacsorára vagy teára. E kötetlen összejöveteleken sok új ismerősre tettünk szert, s alkalmunk volt szétnézni a jellegzetes angol családi házakban is. A hazautazás előtti két napot Londonban töltöttük, ahol megelevenedtek a hallgatók előtt a tanulmányaikból oly jól ismert történelmi és kulturális nevezetességek: a Buckingham palota, az angol parlament híres toronyórája, a Tower, a Piccadilly körtér forgataga, a Nelson-emlékoszlop a Trafalgar téren stb. Nagy élményt jelentett maga a repülőn való utazás is, hiszen sok hallgatónak ez volt az első hosz- szabb külföldi útja. Reméljük, hogy mindezt a sok élményt áprilisban majd viszonozhatjuk a Westhill-Newman főiskolákról érkező 22 hallgatónak és három tanárnak. Mi is igyekezni fogunk bemutatni nekik hazánk szép tájait, városait, s egy héten át ők is pedagógus asszisztensként vesznek részt a kecskeméti és megyebéli óvodák, általános iskolák munkájában. Bízunk abban, hogy a közösen megpályázott Tempus program anyagi támogatásával a sikeresen indult együttműködés eredményesen folytatódhat. Vida József VÁLASZ CIKKÜNKRE A kínai hordó meg a petőfivárosiak |A január 30-ai lapszámunkban megjelent (Szenny- vízj-csőbe húzták a balek lakókat című cikkünkkel kapcsolatban, telefonon cs levélben, többen kifejeztek egyetértő véleményüket. Emlékeztetőül: az említett interjú a Kecskemét-Petőfivárosban tapasztalható közműépítés-hozzájárulási visszásságokat tárta fel. Az alábbi válaszlevél különösen azért érdemel nyilvánosságot, mert új adalékokkal támasztja alá a cikk megállapításait. R. M.| Tisztelt Szerkesztőség! A petőfivárosi közműve- sítési ügyeket figyelemmel kísérve, többször eszembe jutott a kínai hordó példája. Ez ugyanis arról szól, hogy a lakodalomban fogyasztott bort a vendégek viszik, s érkezéskor mindenki beleönti a magáét a nagy közös hordóba. Amikor a borivásra kerülne a sor, kiderül: csak víz van benne. Mindenki úgy gondolja: majd a többiek hozzák a bort. Megértem mindazokat, akik fölvetették az itteni közművesítéssel kapcsolatos sérelmeiket, s mint szenvedő alany (némi öniróniával és Rapi Miklós cikkére történő utalással fogalmazhatnék úgy is: többszörös balek), magam is szeretnék néhány megjegyzést fűzni a városrész közművesítési krónikájához. Szeretném előrebocsátani, hogy elsősorban olyan dolgokról szólok, amelyeket a Szüret utca lakójaként tapasztaltam. Bár az út- és csatornaépítés ügye körül forrnak most az indulatok — az erre felvett hiteleket is érinti a plusz 1500 forint ez év januárjától —, engedtessék meg, hogy egy korábbi, Szüret utcai panaszt is felidézzek. Utcánk csak az egyik oldalon kiépített, családi házas utca. 1984 őszén gázvezetéket építettünk, mégpedig önerőből és oly módon — a Dégáz előírásai szerint —, hogy ez a vezeték az utca túloldalán majdan, esetleg, épülő lakások ellátására is alkalmas legyen. 1987 őszén (egészen pontosan: szeptember 4-én) valóban megkezdték a túloldal tereprendezését és hamarosan telkeket mértek, sőt a gázvezetékről a túloldalra tervezett sorházak számára a leágazásokat is megépítették. Ezek a telkek is ahhoz a területhez tartoznak (Vízmű utca—Meggy u.—Szüret u.—volt baromfitelep térsége), amelyen a külterületből milliós értékű telkeket alakítottak ki, végig a nagyfeszültségű távvezeték mentén .. . "1987 őszén már tudtunk arról, hogy hamarosan újabb közműépítésre kerül sor, nem kis költséggel. A Szüret utcái lakók közül többen úgy gondoltuk: a tanács által méregdrágán eladott, túloldali telkek árában — az általunk kifizetett gázvezeték révén — valamelyest a mi pénzünk is -benne van. Méltányosnak tartottuk volna, ha az út- és csatornaépítési hozzájárulás befizetésekor a Szüret utcai lakosok számára, erre való tekintettel, legalább valamennyi összeget elengednek. Ez ügyben 1987. december 14-én kelt, többek által aláírt levélben fordultunk a városi tanács tervosztályához. Megválaszolására több hónapon át nem került sor. Többszöri személyes utánajárást követően, 1988. április 12-ei keltezéssel érkezett meg a válasz. (Szűcs Tibor aláírásával, 46003/46/1988). Lényege röviden: költségeinket nem áll módjukban csökkenteni, a közművesítés önkéntes vállalkozáson alapul. A jövőre, a hasonló esetekre nézve elgondolkodtatónak tartom a gázvezetékről írt sorokat: „1984-ben önerős közműépítés keretében, építették meg a gázelosztó vezetéket utcájukban. Már akkor is ismert volt önök előtt, hogy utcájuk csak egy oldalon kiépített. A későbbiek során kisajátításra kerülő, az utca ellentétes oldalán lévő területen valóban építési telek kialakítása történt. Azonban az önök által épített gázvezeték a műszaki átadás-átvételi eljárás után vagyonjogilag a Dégáz Vállalat tulajdonát képezi, így a kialakított telkek tulajdonosai jogszerűen csatlakoznak a kiépített gázelosztó vezetékre.” (Kiemelés tőlem, Sz. K. I.) Úgy vélem, e levél után csak az egyéni értékrend és mentalitás diktálhatta az ott lakóknak, hogy mégis beszálljanak pénzükkel a további közművesítésbe is. 1988 júniusában (május 27-ei keltezéssel, 47003/ 39/1988. sz.) körlevelet kaptunk, amelyben a városi tanács vb pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya tájékoztatott bennünket arról, hogy az érintett, kb. 600 család jelentős része - nem nyilatkozott úgy, hogy részt kíván venni a közművesítésben — amelynek becsült költségei időközben emelkedtek —, és kérte az itt lakókat, hogy vegyenek részt, azaz fizessenek be. Családom — sok más családdal együtt — eleget tett a felhívásnak. Nekünk is rosszul esett, hogy kénytelenek voltunk lemondani saját, hasonlóan ÚJ KÖNYVEK: Réz Kata: Orenburg—Tengiz, magyarok a halálzónában. (Magán, 150 Ft) — Szabás-varrás Burda módra. (Modell, 398 Ft) — Falkné Bánó Klára: Amerikai angol, brit angol. Az amerikai angol sajátosságai és eltérései a brit angoltól. (Széchenyi Kft., 123 Ft)— Elliott Roosevelt: Mrs. Roosevelt gyilkost keres. /Albatrosz) (Magvető, 90 Ft) — Carl Sagan: Az Eden sárkányai. (Európa, 160 Ft) — Max Brand: A makrancos kisasszony. (Fabula, 98 Ft) — Gyárfás Miklós: fontos dolgainkról, főként azért, mert voltak jobb anyagi helyzetben lévők, akik legyintettek: megépül az nélkülünk is! (Arról már nem is beszélve — hiszen igen messzire vezetne —, hogy a tanácsi bérlakások lakói akkor talán még azt sem tudták, mi az a víz- és csatornadíj. Több dolgot felemásnak, igazságtalannak éreztem már a befizetés idején is. Például: Miért csak azok vettek részt az útépítésben, akik a szennyvíz- csatornához való hozzájárulást is vállalták? Tudniillik a városi tanács csak a két közműre történő, összevont befizetést fogadta el. Aki akart csatornát, az köteles volt befizetni az útra is, aki úgy gondolta, hogy nem fog rákötni, mert nem érdekli a talajszennyezés vagy mert a terepviszonyok nem alkalmasak a rákötésre, annak nem kellett megfizetni az útépítési hozzájárulást sem. (Nem tudom elfogadni kellő magyarázatként azt, hogy az OTP csak igy adott kölcsönt.) Az említett körlevél felhívta a figyelmet, hogy azok, akik nem fizettek be, később — az úttörvény értelmében — az útépítési hozzájárulás megfizetésére kötelezhetők, amennyiben a lakosság 2/3-ad része csatlakozott a szervezett közműépítéshez. Vajon utólag foglalkoztak ezzel az illetékesek? A kivitelezéssel kapcsolatban ismét idézem az említett körlevelet: „Tájékoztatjuk önt arról is, hogy a vízmű vállalat a gerinccsatorna építése során, annak kezdéséig eljuttatott, egyéni megrendelés alapján, a telekre való becsatlakozást elkészíti, ami lényeges költségmegtakarítást eredményez.” (Nem tudom, mihez képest. A gerincvezeték és a telekhatár közötti szakaszt ugyanis 12-15 ezer forintért vállalta a vízmű. Ez még mindig a közterületet gyarapítja, s elkészülte után, természetesen, a vízmű tulajdona.) Pontos ismereteim azért nincsenek erről az összegről, mert a mi utcánkban kivételesen nem a vízmű, hanem az Ékisz építette a csatornát, s nekünk kivételesen megengedték, hogy a közterületen, szombat-vasárnap magunk ássuk ki az árkot, s készítsük el a járda melletti aknát. így alig ötezer forintot kellett fizetnünk a szövetkezet néhány perces munkájáért, s a 2 db, azaz kettő darab műanyag csőért. Az már a szervezést és a hivatali munkát jellemzi, hogy az árokásást megelőző napokban az illetékes osztályon olyan tájékoztatást kaptam érdeklődésemre, hogy a Szüret utcában nem épül sem út, sem csatorna, s mondták mindezt akkor, amikor a pénzt már befizettük. Két napunk maradt az útépítés előtt a leágazás előkészítésére . . . Tisztelt Szerkesztőség! Örülök, hogy a petőfivárosi közművesítéssel kapcsolatos véleményemnek helyet adtak. Azok közé tartozom, akik minden felszólításnak eleget tettek, akik mindent befizettek; mégpedig azért, mert számomra a környezet kulturáltsága a legfontosabb dolgok egyike, és azért is, mert a tisztességes hozzáállás számomra azt jelenti (nem csak ebben az ügyben természetesen), hogy ne vizet vigyek abba a hordóba, amelybe másoktól bort várok. Mégis úgy vélem, óvakodni kell attól, hogy, leegyszerűsítve a dolgot, az egyre növekvő napi gondokkal terhelt embereket szembeforditsuk egymással: te fizettél, te nem. Ha vannak is olyanok, akik kimaradtak, hiba volna csak őket elmarasztalni. Hiszen voltak ennek a közműépítési akciónak felelős szervezői, ügyintézői, s ez az ügyintézés olyan volt, hogy egyszerűen felkinálta a lehetőséget a kibúvóra. Továbbá, ezzel a már lezárult közművesítéssel kapcsolatban nemcsak ott érezhető gond, hogy a lakosság egésze befizette-e vagy sem, hanem más pontokon is, például: A pénzéért milyen minőséget kapott a városrész (lásd vízlevezető árkok, utak), ezt ki ellenőrizte, a legjobb és legolcsóbb kivitelezőt keresték-e meg az illetékesek; vajon miért nem támaszkodtak jobban a lakosság kétkezi munkájára, miért nem kapott a lakosság pontos és korrekt tájékoztatást a tényleges költség- vetésről és költségekről stb. (Helyette hallhattunk demagóg kijelentéseket a vízmű vállalat volt igazgatójától: utat és csatornát „kapott” ez a dinamikusan fejlődő munkásnegyed.) Amit pedig a jövőre nézve igazán lényegesnek és továbbgondolásra érdemesnek tartanék ennek az ügynek a kapcsán, az már nem csak a Petőfiváros- ra vonatkozhat. Nevezetesen: a lakosság és az ön- kormányzat magas szintű együttműködését minden hasonló esetben, valamint a lakossági befizetések és az önkormányzati hozzájárulások alapján létrejött, új közművek tulajdonlási kérdését. Székelyné Körösi Ilona Eszményi majom. (Szépirodalmi K., 65 Ft) — Má- rai Sándor: A kassai polgárok. (Akadémiai K.— Helikon, 240 Ft) — Muzzy in Gondoland. 1—6. köt. (Novotrade, kötetenként 150 Ft) — Petőfi Kör vitái. III. Történészvita. (Kelenföld, 150 Ft) — Rácz István—Török Ibolya—Horváth Attila: Gyakorlati bőrgyógyászat. (Medicina, 1200 Ft) — Bauer Miklós—Czigner Jenő—Lampé István —Ribár Ottó: Fül-orr-gégegyógyászat. (Medicina, 1200 Ft).
