Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-11 / 35. szám
Á ® PETŐFI NÉPE t 1991. február 11. MEGVESZIK SAJÁT GYÁRUKAT ? _______ A z Ak vitái bizonyítani akarja életképességét Még egy esztendeje sincs, hogy felkérték a magánvállalkozó Futsek Lászlót, vállalja el a Vízgépészeti Vállalat 3. számú, lajosmizsei gyáregységének igazgatói tisztét. A felkérés nem volt véletlen, hisz jól ismerte az üzemet: 1980-ig esztendőkön keresztül főmérnökként dolgozott már itt. Az akkori igazgatóval azonban olyan komoly szakmai, emberi ellentétei támadtak, amelyek miatt úgy látta, nem maradhat. Alacsonyabb fizetésért átment a vállalati központ termelési osztályára csoportvezetőnek. Hamarosan osztályvezető lett. mégsem volt maradása. Távozásának oka ezúttal is szakmai jellegű. A Vízgép a '80-as évek második felére egy sor hibás döntés nyomán nehéz helyzetbe került. Felmerült, hogy a slamasztikából csak valamiféle önszanálással lehetne kikecmeregni. A cég akkori vezetése ehelyett azonban bemenekült a tröszti védőernyő alá; azaz: a Vízgép belépett a Vízépítő Ipari Trösztbe. Hamar kiderült, hogy ezzel nem oldottak meg semmit, sőt tovább csúsztak lefelé a lejtőn. 1989 végére a vállalat csődveszélyes helyzetbe került. Tartozásaik ekkor 120 millió forinttal haladták meg követeléseiket. Tavaly tavasszal aztán nyugdíjba vonult a vállalat igazgatója. Helyébe Kalydy István került. Ezzel egyidőben teljes vezető- váltás történt a Vízgépnél. Ekkor hívták vissza Futsek Lászlót a lajosmizsei gyár élére. ön tehát jól ismerte a vállalat, s ezen belül a gyáregység nehéz helyzetét. Miért vállalta mégis az igazgatói megbízást? — kérdeztük először Futsek Lászlótól. — Azt hiszem, elsősorban érzelmi okokból. Huszonhét éves voltam, amikor a lajosmizsei üzembe kerültem, s 20 esztendőt töltöttem itt. Tudtam, nem lesz könnyű a visszatérés. Ismertem a fontosabb számokat. Az első féléves úgynevezett vállalati szintű „eredmény” kétmillió forint veszteség volt. A saját tevékenységből származó nettó árbevétel mindössze 69 milliót, a szerződéses állomány pedig 118 millió forintot tett ki. Még ennél is szomorúbb volt, hogy egy hi tehagyott, szétesőben lévő kollektívát találtam itt. Azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek teljesen kilátástalannak látják a gyár jövőjét. És ez veszélyes dolog, mert az ilyen csapat még gyakran azt sem képes megvalósítani, amit máskor rutinból is megold. A gyárban mindenütt az enyészet uralkodott. Az épületek, termelőberendezések hihetetlenül lepusztult állapotban fogadtak. A vakolat mállott, a falakat áztatták a csatornacsonkok. — Az ijesztő fogadtatás után mégis eredményesen zárták az évet. • A gyár meghatározó termékei továbbra is a víztornyok lesznek. Képűnkön: Koncsik György hegeszt! az egyik 100 köbméteres hidroglóbusz egyik gömbcikkét. — Az eredetileg előirányzott 184 milliós árbevétel helyett 200 millió forintot könyvelhettünk el, s az öt és fél milliós nyereségtervünket is megfejeltük 20 százalékkal. Ezen felül a J, vállalati teherből ránk háruló 20 milliós tartozást is befizettük december " elején a központi számlára. Mára a gyár helyzete pénzügyileg viszonylag szilárdnak mondható. — Hogy tudták ezt elérni ilyen rövid idő alatt? — Egyrészt néhány jól sikerült vállalkozással, másrészt sokak szerint kegyetlen, de mindenképpen nagyon szigorú költséggazdálkodással. Emellett komoly szervezeti változtatásba fogtunk. A piaci vállalkozási szervezetek például közvetlenül igazgatói irányítás alá kerültek. Új piaci apparátust építettünk ki. A másik .változás: a termelési és technológiai osztályt megszüntettük, helyette új műszaki szervezetet hoztunk létre. Ettől fogva sokkal nagyobb súlyt fektetünk a műszaki előkészítésre, fejlesztésre. Van tennivalónk bőven, hisz legalább egy évtizedes lemaradást kell behoznunk ezen a területen! — Milyen terveik vannak? — Amikor visszajöttem, abban állapodtunk meg a vállalat új igazgatójával, hogy a lajosmizsei gyáregység rövidesen önálló vállalkozássá válik. Most elérkezett erre az idő. Az év végén tartottunk egy munkásgyű- lést, ahol a dolgozók döntő többsége megszavazta az önállóságra tett indítványt. Ennek megfelelően egy részletes üzleti tervvel benyújtottuk az indítványt a Környezetvédelmi, Vízgazdálkodási és Távközlési Minisztériumhoz. Ebben leírtuk, hogy kiválnánk a Vízgép szervezetéből és úgynevezett dolgozói belső privatizációt hajtunk végre. Válasz még nem érkezett, de remélem, rövidesen befut, és kedvező lesz. Persze utána következik még csak a neheze. — Mire gondol? — Nézze: nekünk most 3-5 évre kellene felvázolnunk a gyár jövőképét. Márpedig ez manapság szinte lehetetlen. A gazdaság zuhanórepülésben van, miközben a tulajdonreform még mindig lóg a levegőben. Ifyen bizonytalan helyzetben kellene végrehajtanunk a privatizációt. Ráadásul a mi területünkön is egyre élesedik a konkurenciaharc, a piacok meg alaposan beszűkültek. Ezért mondtam az év végén a munkatársaimnak, hogy hiába javultak az eredményeink, ez a teljesítmény a jövőben messze nem lesz elegendő. Akkor sokan a szememre vetették, hogy maximalista vagyok; nekem semmi sem elegendő. Erre azt válaszoltam, hogy az a futó, amelyik mindig csak azt nézi, hogy már megint gyorsabb egy kicsit, mint tegnap, de azt nem veszi észre, hogy a mellette futók rég elhagyták, sosem jut kúaz olimpiára. — Ha jól értettem a hasonlatát, ön a gyár talponmaradásáról be. szélt* Milyen esélyt lát erre?, — Jó esélyeink vannak. Ehhez azonban új piacokat kell szereznünk, szélesítenünk kell termékskálánkat, tevékenységi körünket, és persze mindezt egy időben. Komoly feladatok várnak tehát ránk, olyanok, amelyeket a régi kényelmes, önálló gondolkodást nélkülöző felfogásban nem lehet megoldani. Bízom benne, hogy képesek leszünk megfelelni ezeknek az elvárásoknak. S ha ez így lesz, akkor talpon maradunk. Az új nevünk egyébként ezt a hitünket hivatott alátámasztani. Víz- gépészeti Berendezések Gyára. Röviden: Akvitál, amelynek első két betűje sikertermékünkre, az Akva víztoronyra, a második rész, a Vitái pedig a vitalitásra, azaz az életrevalóságra, életképességre utal — mondta befejezésül Futsek László. Gaál Béla SZABAD VÁMTERÜLET LESZ? Kereskedési szándékkal Kárpátaljáról A Munkács melletti Boboviscsinszki Állami Gazdaságból háromtagú szakmai küldöttség érkezett a múlt hét elején Bács-Kiskunba a Magyar Gazdaszövetség menedzselésével. Üzleti szándékkal látogattak el Kiskőrösre a Coopvin Rt.-hez, valamint Kecelre a Magyar Kertészek Egyesületéhez. A kárpátaljai gazdaság 4,5 ezer hektáron termel szántóföldi növényeket (tavaly búzából 4,3 tonna volt a hektáronkénti hozam), szőlőt és gyümölcsöt. Borászati és gyümölcs- feldolgozó üzemük, kőbányájuk, valamint kis varrodájuk is van. A megbeszélések után Trofimenko Vaszilijt, az állami gazdaság igazgatóhelyettesét kérdeztük céljaikról és a konkrétumokról. —A célunk az, hogy vegyes vállalatot hozzunk létre a Coopvinnel, a keceli egyesülettel pedig termesztéstechnológiák adaptálására, valamint szakmunkásképzésre kössünk szerződést — mondotta az igazgatóhelyettes. — A kiskőrösi részvénytársasággal milyen jellegű vegyes vállalatot szeretnének létrehozni? — Arról van szó, hogy a mi állami gazdaságunkba palackozógépsort adnának a kiskőrösiek, és az ő boraikat ezen palackoznánk, utána pedig értékesítenénk a Szovjetunió területén. Évente 50-70 ezer hektoliter kiskőrösi bort szeretnénk forgalmazni. — Hogyan látják: az önök országában elősegítik az ilyen vegyes vállalat létrehozását? Mit kell önöknek tenni, hogy megalakulhasson ez a vállalat? — A szándéknyilatkozatot egyeztetnünk kell a megyei és a köztársasági agráripari egyesülettel. Az illetékes szovjetunióbeli szervek nagyon érdekeltek abban, hogy magyar— szovjet vegyes vállalatok jöjjenek létre, legalábbis most én így látom. Akaratunk megvan ehhez, reméljük, a lehetőségünk is adva lesz, hogy létrehozzuk a vegyes vállalatot. — A keceli egyesülettel miben egyeztek meg? — Sehol sem láttunk még olyan korszerű laboratóriumot, mint Téglás Andrásnál, az egyesület elnökénél. A vírusmentes, merisztéma szaporítási technológiát szeretnénk megho-- nosítani a mi gazdaságunkban, valamint kihasználva a mostani negyedhektáros üvegházunkat, gerbera- és szegfűtermesztésbe akarunk belekezdeni. — Hogyan fognak a munkához? — Az egyesület meghívó levele alapján két fiatal szakemberünket akarjuk Kecelre küldeni, akik fél év alatt elsajátítják a termesztési tudnivalókat. Téglás Andrást meghívtuk, hogy a gazdaságunkban szaktanácsai alapján felkészüljünk a termesztésre és arról is beszéltünk, hogy a kertészeti munkában résztvevőket nálunk kiképzik az egyesület szakemberei. Mi pedig a termesztéstechnológiát, a szaporítóanyagelőállítás módszerét ki szeretnénk terjeszteni egész Kárpátaljára, sőt Ukrajnára is. — A szovjet—magyar kereskedelem rendkívül fellendülhetne, amennyiben az üzleti szempontok érvényesülnének. Jelenleg általános gond, hogy a magyar szellemi és naturális termékekért valamilyen okból nem tud megfelelő árut adni a szovjet partner. Önök lehetőséget látnak a számunkra is elfogadható árucserére, vagyis a barter-üzletre? — Tájékozódtunk arról, hogy milyen áruk érdeklik a magyar partnereket. Úgy látjuk, hogy tudunk megfelelő mennyiségű és minőségű terméket szállítani. Ez lehet nyersanyag, kezdve attól, hogy a magyar határtól 65 kilométerre van az állami gazdaságunk kő- és kaviésbányája, és ezen kívül még egyéb termékek is szóba jöttek, közöttük traktorok, mustsürítmény stb. Egyébként Kárpátalja hivatalos levélben kérte az illetékes állami szervet, az Ukrajnai Legfelsőbb Tanácsot, hogy ezt a területet nyilvánítsák szabad gazdasági vámterületté. Ha az engedélyt megkapjuk, akkor különösen fellendülhet a kereskedelem, a vállalatok közötti együttműködés és biztosan sok vegyes vállalat is alakul majd. Csabai István SAJTÓPOSTA KINEK VAN IGAZA? — AVAGY: Pro és kontra válaszok a szabadszállási tejátvételről Január 28-án megjelent Sajtóposta rovatunkban lakossági bejelentés alapján tettük szóvá: Szabadszálláson a tejtermelők a vártnál jóval kisebb árbevételhez jutnak, mert a helyi átvevő a ténylegesnél alacsonyabb zsírtartalmúnak minősíti a leadott tejüket. A tejbegyűjtővel baráti viszonyban álló egyik helyi lakos által hozott tej ugyanakkor mindig a legmagasabb zsírszázalékú. Megemlítettük, hogy volt olyan tejkezelő, aki látta, mi zajlik a tejcsarnokban, ám őt rövid úton eltávolították e munkahelyről, ahová főleg a rokonságából válogatott munkatársakat a tejátvétel felelőse. E soraink nyomán több érintett gazda jelezte: a visszásságok gyakoriságának egyetlen oka. hogy senki sem vizsgálja felül a tejátvevők és -minősítők munkáját. Ez utóbbiak úgy értelmezik a demokráciát, hogy abban mindent szabad, például azt is: a tej értékét nem a valódi minősége szerint határozzák meg, hanem attól függően, ki adta azt át. Hozzászóló olvasóink úgy vélik: ha érdekük képviseletét felvállalná a helyi önkormányzat, annak közbenjárásával rendeződhetnének a problémák. Ellenkező esetben a tehéntartók csak egyféleképpen reagálhatnak: sorra felszámolják a tehénállományukat. Levelet küldött szerkesztőségünkbe a cikkben említett volt tejkezelő, Teleki Puskás Julianna, aki az alábbiakat közölte: „Engem üldöztek el a szabadszállási tejcsarnokból. Az ott tapasztaltakat, illetve a sérelmeimet egy hónapja írtam meg az igazságügyi miniszternek, akitől még választ nem kaptam. Mivel a szóban forgó Sajtóposta-írás rólam is említést tett. Önök előtt felfedem a részleteket. A csarnokbeli szabályellenességek fő oka, hogy a tejátvevőket egy ideje senki sem ellenőrzi. Korábban nemegyszer volt rá példa, hogy a népi ellenőr jelenlétében már közvetlenül a fejés után minősítették a tejet. Akkor rendben is volt minden. Mostanában pedig minden laza, így azután akképpen minősíti az átvevő a tejet, ahogyan akarja. Magam is tejtermelő vagyok, s megtörtént: 2,9 százalékosnak értékelték azt a tejet, amit a kecskeméti vizsgálat 3,9 százalékosnak minősített. Szóltam a főnöknek, hogy amit látok és hallok, azokért nem vállalom a felelősséget, mire távoznom kellett a munkahelyről. Persze maradtak a rokonok, hárman is. Néha közülük csak egy dolgozik, mégis mindannyian nagyon jó fizetést vesznek fel. Szerintem az ottani munkát egy ember nyugodtan el tudná látni napi 8 órai munkában ...” Cikkünkre ajánlott levélben reagált a szabadszállási tejbegyűjtő vezetője, Szőke Sándorné is, s a többi között a következőket írta: „A szokásos eljárás szerint a termelők által beszállított tejből naponta mintát veszek, azt tartósítjuk és dekádonként, azaz 10 naponként ellenőrizzük a zsírszázalékot. Havonta háromszor ismételjük a vizsgálatot és a három eredmény átlaga adja a kifizetés alapját. A tejárai a Középmagyarországi Tejipari Vállalat állapítja meg a különböző zsírszázalék-rangsor szerint. A mintavételeken természetesen bárki részt vehet, személyesen ellenőrizheti a vizsgálatot. Ha nem ért vele egyet, vagy nincs megelégedve a termelő a kapott eredménnyel, élhet azzal a lehetőséggel, hogy a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti tejüzemében (vagy bárhol az országban) 500 forint ellenében megvizsgáltathatja a magával vitt minta zsírszázalékát. Erről hivatalos igazolást kap, amit mi elfogadunk. Működésem alatt soha nem merült fel probléma a tej zsír százalékával, illetve az elszámolásokkal kapcsolatban. A tejipari vállalat egyébként 10 naponként menetrendszerű vizsgálatot tart, melynek az eredménye kötelező számunkra. Eltérés a saját vizsgálat és a központi vizsgálat között még nem volt. Mindezen tudnivalókat egyébként elolvashatják a kistermelők is a kifüggesztett szabályzatban. Eddig még a panaszkönyvbe nem került elmarasztaló megjegyzés. Egyébként amennyiben további információkra volna szükségük, szívesen állok rendelkezésükre." ‘ *' **' ** 1 * *■' * m*í -N'f *• —*• ( ♦f.' ~ ^ Ez utóbbi választ, noha a rokoni alkalmazások,,iUetve az .retbecsátás’’— tényére nem utalt, örömmel tesszük közzé, hiszen ideális tejminősítési és elszámolási gyakorlatot tükröz. De hát az érdekelt kistermelők, valamint a tejgyűjtö volt dolgozója nem éppen így látják a történteket. Hogy kinek van igaza, mi nem tudjuk, és nem is akarjuk megítélni. Annyi bizonyos: csak ott mehetnek jól a dolgok, ahol a felek kölcsönösen elégedettek. Effélére még nem tudunk következtetni a szabadszállási tejügyben érdekeltek ellentétes állításaiból... Nagyarányú telefonhálózatfejlesztés Orgorányon A telefonellátottságot illetően Európának falán egyetlen országa sem annyira elmaradott, mint hazánk. Ezt a tényt mindenki gyakorta tapasztalhatja, amikor a fokozódó igénybevétel miatt 10-20 percig vár szabad vonalra, vagy éppen reménykedik, hogy a hívása óta eltelt 2-3 óra múltán végre behozza a posta azt a számot, amit még csakis kézi kapcsolás közbeiktatásával lehet elérni. E kissé lehangoló távbeszélői helyzetben öröm hírt kapni a kedvező változásokról, mint amilyenekről legutóbb értesültünk az Orgoványon lakó Horváth Emilné jóvoltából. Amit levelezőnktől megtudtunk, szívesen közreadjuk. Egy évvel ezelőtt még ebben a községben is csaknem a lehetetlennel volt egyenlő a telefonálás. Meg az odatelefo- nálás is. Ez ügyben falugyűlést hívott össze a tanács. Az emberek egybehangzóan követelték a telefonhálózat-fejlesztést, vállalva az állomásonkénti 30 ezer forintos hozzájárulás befizetését. Ezt a község gazdasági szervei 2 millióval, a tanács 3,5 millióval, a posta pedig 5,5 millióval toldotta meg. A döntés után hamar megkezdődött a kivitelezés, a 400 új állomást kiszolgáló telefonközpont építése, egyúttal pedig a távhívórendszerrel való összekötése. A munkálatok nemrégen befejeződtek, s azóta legalább 300 család otthonában van felszerelve a készülék. Ezekből 13 tanyákra került. A közületi szervek 25 állomást kaptak. A községben 3 nyilvános telefonfülke van elhelyezve, egy ilyen állomás pedig külterületen áll a lakosság rendelkezésére. Köszönet a segítőkész Volándolgozóknak Ötéves korom óta vagyok mozgásképtelen, vagyis száz százalékosan rokkant. A helyváltoztatásomhoz speciális járókocsit használok. Ennek karbantartására vállalkozott évekkel ezelőtt a Kunság Volán két dolgozója, Szálkái Zoltán és Horváth János. Ők nemcsak e járművet javítgatták becsülettel és önzetlenül eddig1, de ázt korszerűsítették is, ami annyit jelent: most már elektromos a meghajSegítőimnek ezúton mondok hálás köszönetét a példás magatartásukért. Higgyék el, nagyon jólesik az, ha a beteg ember érzi, tapasztalja, hogy nincs magára hagyva nehéz sorsában . . . özv. Gyenge Lászlóné Soltszentimre Összkomfort — hideg zuhannyal? A kecskeméti Irinyi utca 47. számú ház negyedik emeletén lakik több mint három esztendeje családjával Valastyánné Takács Judit. Ifjú házasként vették meg a 800 ezer forintnál valamivel drágább lakást, amelynek kölcsöneit egyre nagyobb teherként fizetik vissza. De most nem is ez az igazi problémájuk, hanem hogy modern, összkomfortos otthonukban egyre gyakrabban éri őket hideg zuhany. A különös esetet így ismertette olvasónk: — A beköltözésünk után hosszú ideig zavartalanul éltünk a lakásban. A tavalyi nyár végén azonban bekövetkezett a nem várt meglepetés: az egyik vízcsap kinyitásakor akkora erővel ömlött ki a víz, hogy kiütötte a kezemben lévő poharat. A másik csápnál ugyanezt tapasztaltam. Rögtön szóltam a közös képviselőnek, aki írásban jelezte mindezt a házat megépítő Dutép Vállalat garanciális irodájában. Sok-sok nap elteltével jöttek ki hozzánk a szerelők, akik szemügyre vették, majd próbálgatták a szerkezeteket, tanakodtak, utána elmentek. Búcsúzóul ígérték, nemsokára megint tiszteletüket teszik, s hozzáfognak a javításhoz. Csakhogy nem győztük őket várni, ugyanis az említett bajok a WC-ben is megismétlődtek, mégpedig oly módon, hogy a nagy nyomású víz lelökte a szelepről a tartályba vezető műanyag csövet, s a hideg zuhany t a nyakunkba zúdult. Ekkor magániparost kerestünk meg, aki megvizsgálta a berendezést és elmondotta: minden kifogástalanul működik, a baj az, hogy a vízvezetékrendszer levegős, amit ő nem tud helyrehozni. Természetesen megint csak sürgettük az építő vállalatot, ahonnan nemrégen megjelentek nálunk egy pa- lírral, s kérték, írjuk alá, hogy lejárt a garanciális ötelezettségük ideje. Erre azt mondtuk: a hiba továbbra is fennáll, vagyis a csapokat és a WC-t nem használhatjuk megfelelően. Olyan választ kaptunk, hogy a vízszerelvényt gyártó cégnek teszik át a panaszunkat. Nos, újra eltelt már több hét és nyoma sincs a javítóknak. Mi pedig a lakásunkban nem merünk élni a komfort nyújtotta lehetőséggel. Fogalmunk sincs, hogy a valakik által elrontott vízvezeték-szerelést, illetve vízvezeték-beépítést ki hozza rendbe... □ □ □ Ha a garanciális határidőn belül az arra illetékes szerv elmulasztott kijavítani minden felmerülő s nem a lakó által okozott hibát, akkor szerződésszegésről, jogsértésről kell szólni. S hogy az milyen mértékű, talán csak ügyészi eljárás tudná megállapítani. Olvasónknak megfontolandó ilyet kérnie, ugyanis ez a vizsgálati anyag nélkülözhetetlen lehet egy bírósági pernél, melynek tárgya éppen e vita rendezése. ÜZENJÜK „Bánat” jeligére, Szakmárra: Szerkesztőségünkhöz érkezett levelében Ön a tavaly ősszel lezajlott községi helyhatósági választás tisztaságai kérdőjelezi meg. „Vádjai”-val kapcsolatosan beszéltünk Tóth Jenő polgármester úrral, akinek reagálása, jl- letve tájékoztatása révén korántsem az a kép tárult elénk, amit Ön a munkaügyi sérelme- apropóján lefestett nekünk. Hogy a jeligéjének szóhasználatával éljünk, mi is kissé bánatosak vagyunk, amiért a névtelenségbe burkolózva bírál, kétségbevon, sőt támad. Ha ezek után Ön felfedi kilétét, a helyi önkormányzat vezetője lehetőséget teremt arra, hogy személyesen találkozzanak és megbeszéljék a nézeteltérésre okot adható dolgokat. B. G.-nének, Soltvadkertre: A hatályos rendelkezések szerint csak közvetlenül az OTP-től vásárolt lakás esetében igényelhetnek a jogosultak — költségeiket csökkentendő — szociálpolitikai kedvezményt gyermekük (gyermekeik) után. Ha Önök csupán hitelt vettek fel a pénzintézettől, amely nem szerepel az ingatlan eladójaként az ügyletben, akkor sajnos nem élhetnek az említett támogatás lehetőségével. „Drága borsó” jeligére, Izsákra: Tapasztalata szerint az ugyanolyan minőségű és azonos mennyiségű takarmányborsót a szomszédos községbeli szakboltban 250 forinttal adják olcsóbban, mint a helyi üzletben, aminek alapján kérdezi: szabályos lehet-e ez a magas ár? Nos, erre azt válaszoljuk: minden kereskedelmi egység a beszerzési feltételei, az úgynevezett haszonkulcsa, illetve árukészlete alapján állapítja meg a fogyasztói árat, s ez alól csak a minimális arányú hatósági áras termékek jelentenek kivételt. Az áreltérés valójában piacgazdasági gyakorlatot jelent. Igäz viszont, hogy a mostani ármozgások még nemigen szolgálják a kispénzű emberek erdekeit. F. I.-nének, Lajosmizsére: A rendszeres szociális segélyezés egyik kritériuma, hogy az illető személynek nincs tartásra köteles és képes közvetlen hozzátartozója vagy rokona. Feltehetően a hatóság e kategóriába sorolandónak minősítette a tanyán egyedül élő, idős, ám nyugellátásban nem részesülő asszonyt, történetesen az Ön nagynénjét, aki részére állandó segélyt folyósít jelenleg is. Megváltozik a segélyezett életkörülménye, ha Önökhöz költözik, s vele egy háztartásban élnek. Ilyenkor a szociális szervnek újra ellenőriznie kell: indokolt-e még az összeget rendszeresen kiutalni, vagy — az Önök anyagi viszonyaira tekintettel — már .elégséges a maximum két hónaponként adandó esetenkénti segély is. Erre vonatkozó további felvilágosítást a helyi polgármesteri hivatalban kaphat. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611