Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

1991. február 8. • PETŐFI NÉPE • 5

Klasszicizmustól a biedermeierig az Iparművészeti múzeumban

• Szentpéteri József: Kávéskészlet (1823)

A klasszicizmus a 18. század közepétől a 19. század harmadik negyedéig virágzó európai stíluskorszak. Magyarországon a 18. század végétol a 19. század közepéig van jelen. Születésekor a klasszicizmus tiltakozást jelentett a barokk mozgalmassága ellen. Egyben a felvilágosodás antikvitáskultuszához csatlakozva az ókori művészet formáiban találta meg a legfőbb kifejezési formákat. A biedermeier olyan átmeneti stílus, amely a klasszicizmust és az em- pire-t váltja fel, amely stílus különösen az iparművészetben jelentős. A biedermeier bútort célszerű szerkezet, anyagszerűség, műgond jellemzi.

E stílusok megannyi jellegzetessége műtárgyakon követhető soron az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, amely a Klasszicizmustól a biedermeierig címet viseli. A múzeum nagylélegzetű, stílus- korszakot bemutató sorozatában immár a harmadik nagyszabású rendezvény ez, amely a Reneszánsz és manierizmus, valamint a Barokk és rokokó című kiállításokat követi sorrendben. S az előzőkhöz hasonlóan ez,a. kiállítás is hosszú ideig i— egy évig — látogatható. rnioŐBendben .1 az 1770-es évektől 1840-ig készült műtárgyakkal találkozhatnak a látogatók a múzeumban. Elsősorban francia és angol bútorokkal, ötvösművekkel, üveg-, kerámia-, porcelán- és textilművészeti tárgyakkal, meg apró használati és viseleti darabokkal — legyezőkkel, miniatűrökkel, ékszerekkel.

Az európai klasszicizmus és biedermeier reprezentatív bemutatásától nem marad el a stíluskorszak hazai bemutatása. Kiállították az első magyar „bútorgyárnok”, Vogel Sebestyén Antal munkáit. A Vogel műhelyben angol és francia tervek alapján dolgoztak. 1816- ban már 130 alkalmazottat foglalkoztattak. S ekkor már Pesten elárusítóhelyet is nyitottak, ahol saját munkáikon kívül bécsi árut is kínáltak. A Vogel gyár olyan elismertségre tett szert, hogy megbízták a pesti új színház, a debreceni református nagytemplom, a pesti Nemzeti Kaszinó és a Vigadó bútorzatának elkészítésével. A klasz- szicizmuson nevelkedett Steindl Ferenc asztalos vált híressé biedermeier bútoraival. A 19. század közepén már neobarokk berendezéseket készített.

E korszakot jegyzi a mindmáig legnagyobb magyar ötvösművész, Szentpéteri József is, akinek 250 ezüst- és bronztárgya maradt fenn, köztük figurális dombormüvek.

A reformkorban, 1840-ben indult meg a munka'az első magyar porcelángyárban, Herenden. Fischer Mór gyárában a konzervatív és rokokó igézetében sajátos formavilágot alakítottak ki, amellyel nemzetközi rangot vívtak ki maguknak.

Az Iparművészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből a kiállítás kapcsán számos műtárgyat most láthat először a közönség.

Kádár Márta

ROSTA KONTRA LAPKIADÓ

Tájkép csata közben

Az elmúlt év végén a postai lap- terjesztés teljes csődje fenyegetett. Habár megnyugtató megoldást a helyzetre máig sem találtak, a lapok többsége januárban és azóta mégis eljut az újságosstandokhoz. Igaz, voltak komoly fennakadások az országos lapok terjesztésében és elsősorban egyes kisebb lapok kiadóit jelentős kár érte más okból is.

— A januári leltár elrendelése több kis lapot erősen érintett, mert a kötelező terjesztésre szánt eladatlan példányokkal nem sokat teketóriáztak, bezúzták azokat — remittendának minősítve őket. Ráadásul az országos lapok terjesztésében is rengeteg fennakadást okozott egy géphiba a Postánál, így nem tehettünk mást, mint hogy azonnali intézkedést követeltünk a lapkiadók nevében — foglalja össze az idei évindítás keserű tapasztalatait Orbán Sándor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének főtitkára.

— Mit vártak el a Postától?

— Hogy térítsék meg az elmaradt hasznot.

— Es a válasz ?

— A mai napig elmaradt, mint ahogy az idei szerződési feltételekről megkötendő megállapodásnak sincs se híre, se hamva.

— Márpedig 1990 végén odáig mérgesedett a helyzet a Posta áremelési szándékának bejelentése következtében, hogy fennállt a veszély: nem lesznek utcán árusított lapok, mert a megemelt terjesztési költségekkel ezt az árusítási formát nem tudják finanszírozni a kiadók . ..

— Valóban ez volt a helyzet. Éppen ezért folyik most a vita és a terjesztés hatósági árvizsgálata, hogy utána végre új érvekkel ülhessünk le tárgyalni a Posta illetékeseivel egy részletes — és remélhetőleg reális, tehát elfogadható kalkulációval kidolgozott — szerződés megkötésének reményében.

S. J.

Kalocsai családsegítők

• Polyákné Rác/. Valéria, a kalocsai önkormányzat munkatársa átadja a Szívhang című tanácsadó lapot Nyirádi Jánosnénak, a családsegítők vezetőjének, hogy terjesszék „patronáltjaik” körében.

• Szociális segélyt kért a Me- szesi úton lakó háromgyermekes család. A kérelem elbírálásához a lakásokon készül a környezettanulmány.

Aí.K'*'

• A Malom közi barakkok lakói szinte mind jártak már a családsegítőknél, de a családgondozók is minden barakkban ...

• Környezettanulmányra indul Buja Anikó és Szabó Jó- zsefné gondozó. (Méhesi Éva felvételei)

Egyre csak növekszik a társadalmi perifériára sodródók száma, a szegénység nem ismer határokat, beférkőzik az eddig középosztályként emlegetett régiókba is. Ezzel párhuzamosan új fogalom születik: családsegítő. Már megyeszerte kialakulóban a hálózatuk, hiszen egyre nagyobb szükség van és lesz rájuk. Kalocsán már hagyománya van az intézményesített segítőkészségnek. Az itteni családsegítő központnak bizony sok munkája akad . . .

Az emberek általában önként, néha'bizonytalanul, félénken keresik fel a központot, s manapság ezt egyre többen teszik. Sokan csak tanácsot kérnek, megnyugvást keresnek ügyes-bajos problémáikra. Míg mások a konkrét anyagi segitség reményében kopogtatnak. Ha csak egy kedves szót, jó tanácsot kapnak, már az is megnyugtató ebben az esztelenül rohanó, anyagiaskodó világban.

Főállásban öten folytatják Kalocsán a szociális segítés „mesterségét”, naponta több tucat embernek adnak újra hitet, reményt, hogy eligazodjanak a világban. Jogi, élet- vezetési tanácsadás, lelki segély- szolgálat szerepel a kicsi stáb „repertoárjában”. Bizalommal kereshetik fel őket az analfabéták, a hivatalos ügyintézésben járatlanok vagy egyéb módon elesettek is. Utóbbiak főleg a börtönből szabadultak, akik itt kapják meg az első lelki fogódzót, az első bátorító szót, de helyeztek már el hajléktalant is a kaskantyúi intézetbe. Akik pedig szabadulni szeretnének fölös bútoraiktól, egyéb háztartási felszereléseiktől, a családsegítőkhöz nyugodtan fordulhatnak, kiközvetítik a rászorultaknak.

Mint Nyirádi Jánosáétól, a csa- ládsegitők vezetőjétől megtudtuk, tavaly alig több mint egymillió forintból kellett „megélniük”. S ebben benne foglaltatnak a fizetések, a különféle költségek is. Hogy az idén mennyi jut, még nem tudják. Csak a remény élteti őket, hogy lesz anyagi fedezet, bár az ő lelki tőkéjük mindennél többet ér ...

Zs. K. 1.

• Sok család anyagi erejét túlhaladta a házépítés. Már tíz éve benne laknak, de hogy a lépcsőn mikor mehetnek majd fel a kész második szintre?

Az akvárium

A kirakatahlakban irigylésre méltó béke honolt. A zölden tekergő növények között ábrándosán derengett a víz. Vibráló, súlytalan látvány- nyá lényegültek a korall-cikkcakkos mészkődarabok, s a lustán elheverő sárgás föveny varázsszőnyegként hullámzani látszott. A furcsa fénytörés mélyén kék, sárga, piros halak lebegtek. Az uszonyuk csak néha cikkant meg, lendületből vitorláztak tovább, mintha a létezés önkioltó árama sodorta volna őket. Szemmel láthatólag nem vágytak többre egy-egy illanásnyi helyváltoztatásnál.

A férfi csuklóján érezte az idő láthatatlan, de erőszakos bilincsét, mégis maradt. A bőre zsibbadni kezdett. Részegítő, átmos nyugalom íze futotta el az ínyét. Mintha valami elvarázsolt szobában feküdt volna, ahol a sarokból zsongító mesét sző egy szikrázó szemű Zsuzsánna. Az idegen szavak diókopogással gurultak szét a padlón. Pókhálóarc egy kobaltkék festékfolt jelmezében. Az ablakon át behallatszott a Kárpátok darázsdongású hóesése.

Amikor mégis újra elindult az utcán, nem tudta, merre jár. Gondolta, legjobb, ha rábízza magát a vakvéletlenre. Egy pirosra mázolt, obszcén ábrákkal telefirkált liftben találta magát. A lift nyikorogva haladt a lehetetlenül távolinak tetsző emelet felé.

Legyen bármilyen csengő is az, mindig meg szokott torpanni előtte, most azonban nem, egy pillanatra sem tétovázott. Az ajtó hosszú motozás után nyílott föl. Az arc, amely előbukkant mögüle, a messzi gyerekkort hozta vissza. Nem, már egyáltalán nem remélte, hogy létezik, és most mégis itt volt. Talán a jótékony lépcsőházi homály tette, de semmiféle elváltozást nem észlelt rajta, mégsem ez nyugtatta meg igazán, hanem a fehér fogorvosi köpeny érzéstelenítőillata.

— Jó napot, kedves uram! — előzte meg a köszönésben a doktor. „Szóval nem ismert fel' — állapította meg a férfi. Mindez természetes volt, hiszen utoljára gyerekkorában járt itt, mégis rosszul esett neki. Sértődötten fordította el a fejét. Meg is szédült kicsit. — Mit parancsol? — ismételte meg a doktor a kérdést, és óvatlanul közelebb hajolt. A férfi gyorsan félretette iménti sértődöttségét, s kihasználva az öreg megingását, behatolt az előszobába. — Dehát — ragadta meg méltatlankodva a karját a doktor — mit óhajt, mégis mit óhajt, kedves uram?

A férfi a mindenféle barlangász felszerelésekkel — hátizsákokkal, kötelekkel, lámpákkal, vasmacskákkal — túlzsúfolt előszoba egyik sarkába vonta a doktort, és hirtelen elszánással a fülébe súgta:

— Egy műtétről volna szó.

— Dehát — távolodott el kissé a doktor —- én fogász vagyok — és az ajtót leste, mikor lép be rajta a titkos műtétre váró lesütött szemű alany —, nem nőgyógyász.

— Ugyan — legyintett a férfi — nem arról van szó — és megtapogatta az ál lát, hogy ezzel is jelezze: a panasza fogászati vagy szájsebészeti jellegű. — Egy kopoltyúra tenne szükségem.

— Nem vállalhatom — mondta a doktor nyugalmat erőltetve az arcára. — Nem fogászati téma.

— Hogyhogy!— kapta fel a fejét a férfi, és megszorította a doktor karját, de olyan kíméletlenül, mintha valami természetfölötti erő dolgozott volna benne.

— Jó, rendben van —- adta be látszólag a derekát a doktor —Jöjjön el.. . úgy...

— Holnap? — vágott közbe türelmetlenül a férfi. A doktor mély lélegzetet vett. Ravaszul az ajtó felé oldalazott, s próbálta udvariasan maga elé terelni a férfit.-- Inkább egy hét múlva. Előbb beszélni kell a technikusommal.

A meglepő kijelentés kissé elbizonytalanította a férfit, így a doktornak, élve a kedvező alkalommal, sikerült végre kitessékelnie az előszobából. Gyorsan becsapta mögötte az ajtót, és ráfordította a kulcsot. A csukott ajtón is áthallatszott, ahogyan méltatlankodva dohog magában :

— Micsoda alak! Úr Isten, micsoda alak!

A férfi nem figyelt rá. Sarkon fordult. Sietve lépett be a liftbe, amely nyitott ajtóval várakozott rá azóta. Eszébe villant, mi mindent mulasztott. „Rohanhatók egész nap” — gondolta.

Behunyta a szemét, hogy védekezzék a liftbelső agresszív vöröse ellen. És ekkor lehunyt szemhéjára vetítve újra megjelent előtte az akvárium derengő képe. „Mégis meg kéne próbálnom — gondolta —, ha másképp nem lehet, hát akkor kopoltyú nélkül.”

Oláh János