Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-06 / 31. szám
1991. február 6. • PETŐFI NÉPE • 3 HAJNALIG VITATKOZTAK A SZENÁTOROK Március 1-jétől 14 forint a buszjegy a megyeszékhelyen Hétfőn tartotta Kecskemét Megyei Jogú Város képviselő-testüle- te soron következő közgyűlését, ahol 9 napirendi pont között megvitatta a helyi autóbusz-közlekedés tarifaemeléséről szóló előterjesztést. Öveges László, a városrendezési és építészeti bizottság elnöke az írásban kiadott előterjesztéshez nem fűzött külön szóbeli kiegészítést, így a képviselők kérdéseket tettek fel a Kunság Volán meghívott igazgatójának. Legtöbben saját választókerületük közlekedésének javításával kapcsolatban kérdeztek, de jó né- hányan nem tartották indokoltnak a tarifaemelést, sőt néhányan azt a véleményüket hangoztatták, hogy a Kunság Volán átcsoportosítással tegye gazdaságossá a helyi közlekedést. Akadt olyan képviselő is, aki kifejtette; ha a városi önkormányzat megrendeléseket ad, szabályokat állít a tömegközlekedést lebonyolító vállalat számára, akkor a nyereséges üzemeltetéshez nyújtson támogatást. Végül is Merász József polgár- mester fejtette ki a legmarkánsabban a testület tagjaiban megfogalmazódott véleményt. Abszurd helyzetben van a képviselő-testület, amikor egy vállalkozó — a Volánt ebben az esetben ennek kell tekinteni — nyújtotta szolgáltatás árát az önkormányzatnak kell megállapítania. Az lenne a város lakossága számára a legjobb, ha a Kunság Volán a legmagasabb szintű szolgáltatást a legolcsóbban lenne képes nyújtani. A közgyűlés elfogadta a követ- .kp^qket; rnán^ius 1-jétől a helyi autóbusz-közlekedésben a vonaljegy ára 14, az általános egyvonalas bérlet 350, az általános összvona- las bérlet 460, a tanuló- és nyugdíjasbérlet 115 forint lesz. Az iskolák és tanintézetek által rendelt helyi autóbusz-különjáratok díja kilométerenként 33 forint. Az autóbusz-bérletjegyek, amelyeket korábban vásároltak, március 5-én 24 óráig érvényesek. A képviselő-testület határozatba foglalta: „Az önkormányzat a megállapított díjak bevezetésével egyidejűleg a helyi autóbusz-közlekedés színvonalcsökkentését (já- ratszámcsökkentést) és az egyvonalas bérletek megszüntetését nem javasolja.” Az önkormányzat országos pályázatot ír ki, versenyeztetve más közlekedési vállalatokat, a megyeszékhely tömegközlekedésének lebonyolítására. Ezenkívül lépéseket tesz annak érdekében, hogy a helyi autóbusz-közlekedés önkormányzati tulajdonba kerüljön. Az előterjesztés tartalmazta a következőket is: „Az önkormányzat a Kunság Volán számára a helyi autóbusz-közlekedés biztositá- sából származó veszteségét sem az elmúlt időszakra, sem a jövőre vonatkozóan nem téríti meg.” Ebben az esetben, miután a képviselő-testület közgyűlése a Volán által javasolt négy változat közül a harmadikat fogadta el, a következő tényekkel kell szembenéznie: amennyiben az önkormányzat nem téríti meg a Kunság Volánnak a januárra és februárra esedékes, havi 6,7 millió forintos veszteségét, március 1-jétől a járatok 14,9 százalékos visszafejlesztésére kényszerül a cég. Ennek megfelelően hétfőtől péntekig, vagyis a munkanapokon, hajnali 5 óráig minden járatot leállítanak. 8 és 13 óra között 70 járat leállítása válik szükségessé, s emiatt a járatgyakoriság a jelenlegi 15-30 percről 30-60 percre módosul. Este 6 órától 50 járat leállítására volna lehetőség, s a járatgyakoriság ez esetben is 30-60 percre módosul. A szabad- és munkaszüneti napokon hajnali 5 óráig nem közlekednek az autóbuszok — kivéve az 1-es és 11-es vonalakat —, a nap teljes időtartama alatt a 15 és 30 perces járatgyakoriság 30-60 percre módosul. Rigó István, a Kunság Volán igazgatója éppen a munkába, az iskolába járás, a közlekedés jelenlegi színvonalának megtartása érdekében javasolta a képviselő- testületnek, küldjenek ki az önkormányzat és a Volán részéről egy- egy bizottságot, ezek kezdjenek egyeztető tárgyalásokat a Kunság Volán veszteségeinek rendezéséről. Ezt a javaslatot a képviselő-testület nem szavazta meg, pedig talán érdemes lenne kiutat keresni, hiszen a helyi közlekedés mostani színvonalát jó lenne megtartani. Gémes Gábor Harminc százalék a pedagógusoknak Kedden, a kora hajnali órákban, 12 és fél órás tárgyalás után ért véget a hétfőn megkezdett ön- kormányzati ülés a kecskeméti városházán. A maratoni vita során a képviselők, egy kivételével, valamennyi napirendi pontot megtárgyaltak és szavazásra bocsátottak. Leghosszabb ideig a 91-es évi költségvetési koncepciótervezetről vitáztak. A rengeteg hozzászólásból nyilvánvalóvá vált, hogy a képvi-. selők túlnyomó többsége elégedetlen volt a benyújtott anyagban foglaltakkal. A kifogások, a hiánylisták hosszú sorát egy javaslat zárta: eszerint pénteken az önkormányzati bizottságok külön összeülnek még egyszer, hogy megvitassák a költségvetésre vonatkozó kérdéseiket. A vita konkrét eredménye, hogy döntés született a pedagógusok 30, az egészségügyben és a kulturális területen dolgozók 20 százalékos béremeléséről, amely február 10-étől lép majd hatályba. Este 10 óra után került terítékre a Jókai Mór Általános Iskola és a Piarista Gimnázium ügye. Az ülésteremben várakozó jókais pedagógusok és a másik oldalon felsorakozott piarista diákok jelenléte mutatta, milyen nagy a tét. Bár a gyűlés során sokakban megfogalmazódott, hogy tulajdonképpen nincs is miről dönteni. Mint hétfői számunk egy cikkében megírtuk, az egyházi ingatlanok visszaadásával a piaristák épületében az államosításkor helyet kapott Jókai iskola sorsa megpecsételődött. A Piarista Gimnázium bővíteni szeretne, ehhez azonban meg kellene oldani a Jókai Iskola elhelyezését. A régi tulajdonosok igényeit valamennyi képviselő és jelenlévő elismerte, néhányan a történelmi igazságtétel jogosságát bizonygatták. Az oktatási bizottság javaslataiban szereplő lehetőségekről azonban kiderült, hogy nem adnak biztos megoldást, feleletet a kérdésre. A széchenyivárosi új iskola 1993- as megnyitására ugyanúgy nincs garancia, mint arra, hogy a város megkapja a homokbányái iskolákat, s ezáltal az Ókollégium épületében református iskola indulhat. Az érvek és ellenérvek csatája közben felszólalt a Jókai igazgatónője, kérte, hogy ne hagyják figyelmen kívül a szülők szóbeli és írásbeli tiltakozását, a nevelőtestület véleményét és javaslatait. Javasolta, hogy a végleges megoldásig a piaristák a nem oktatási célra használt helyiségeiket (ez legalább 250- 300 négyzetméter) az önkormányzat anyagi támogatásával alakítsák át bővítési céljaiknak megfelelően. Hangsúlyozta: egy iskolányi gyermekről van szó, s a mérleg másik serpenyőjében egy harmincöt fős osztály van csupán. Egy hozzászóló javaslatát, miszerint a jókaisok helyett a piaristák költözzenek az Ókollégiumnak erre a célra fenntartott termeibe, a gimnázium igazgatója technikai okokra hivatkozva elvetette. Az önkormányzat végül döntött: a Jókai első három osztálya a következő tanévet az Ókollégiumban kezdi; az iskola végleges sorsáról pedig később határoznak. Az ülés hátralévő óráiban a képviselők megszavazták a városi tulajdonba kerülő homokbányái épületek felújitásának és a Berkes Ferenc Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet költözésének költségeit, s azt, hogy a Berkes jelenlegi épületét a református gimnázium számára használatba visszaadják. Határozat született a Berkes kollégium szövetkezeti tulajdonba kerüléséről, ezzel létrejön majd a Kecskeméti Szövetkezeti Középiskola. Az önkormányzat elfogadta és megszavazta a helyi védelem alatt álló épületek támogatási rendszerét, majd a Margaréta Otthon intézményi átszervezését. Döntött a lakáshitelek kamatemelésének támogatásáról és a Ciróka Bábszínház önkormányzati kezelésbe vételéről. A napirendben szereplő iskolaigazgatói megbízásokról legközelebbi gyűlésén tárgyal majd a testület. F. M. TEHÉNÜGYBEN MINDENKI A PACBAN? * KI MOND IGAZAT? Eladni nem érdemes, de meg sem veszik... Széles körben ismert a Földművelésügyi Minisztérium intézkedési sorozata, amely arra irányul, hogy a hazai tejtermelés — ezzel együtt a tehénállomány is — csökkenjen. Az FM sajtótájékoztatójáról lapunkban beszámoltunk, az intézkedések közül most csupán az egyik legfontosabbal, a tehenek vágóhídra „küldésének" hatásával és lehetőségével foglalkozunk. Fék becsapás ellen Az országos cél az, hogy 15 százalékkal csökkenjen a tehénállomány. Ä KSH adatai szerint a múlt év december 31-én az ország szarvasmarhaszáma 1 millió 571 ezer, a teheneké 630 ezer. Tehát az utóbbi csökkenjen 15 százalékkal, vagyis 94 ezer 500-zal. Amennyiben minden tehén levágása után még 10 ezer forint egyszeri kárpótlást is adnak az elhatározás szerint, ez azt jelenti, hogy erre csaknem egymilliárd forintot költenek. Arról van szó, hogy az ágazat 39 milliárd forinttal gazdálkodhat ebben az évben, a parlament jóváhagyása értelmében. A minisztérium export- szubvencióra ebből 24-25 milliárdot szán, s az agrárpiaci rendtartás körébe sorolt tennivalókra mintegy 4 milliárd forint marad. Ez utóbbi „kasz- szából” kell kifizetni a 10 ezer forintokat, az összesen egymilliárdot. Ez az „ügy” száraz számtanleckéje. Mielőtt ennek valódi lehetőségét boncolgatnánk, szükséges még egy fontos dologra, úgynevezett fékre felhívni a figyelmet. A tejtermelők (magángazdák, szövetkezetek, állami gazdaságok) csakis akkor tarthatnak igényt a plusz 10 ezer forintra, ha a vágóhíd igazolja a tehén megvételét. Az állattartóknak viszont emellett még külön nyilatkozatban garantálniuk kell, hogy üsző beállításával — vagy a meglévő állomány termelésének növelésével — nem pótolják a kieső tejet, s vállalják, hogy három éven át minden esztendőben 4500 literrel kevesebb tejet forgalmaznak, mint 1990- ben. Ezzel a „kiegészítéssel” szeretnék ugyanis elkerülni, hogy a termelők úgymond becsapják az államot. A minisztérium vezetői nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy nem állatirtást akarnak, hanem olyan szelekciót, amely során az állattartók éppen az alacsony tejhozamú egyedektől szabadítják meg magukat. Csakhogy képesek-e erre? Ez több tényezőtől függ, például attól is, hogy saját állományuk szaporulatából van-e a tehén vagy vásároltak OTP-hitelre, vagy az újrakezdési kölcsön igénybevételével. TavaJy a szabadpiaci forgalomban 35 ezer forint alatt nem lehetett venni tejelő tehenet. Ha ilyen értékű állatot visz vágóhídra mondjuk egy magángazda, talán-talán kedvező esetben pénzénél marad, mivel a húsipar 25 ezer forintot ad egy tehénért — ami átlagár. A paraszt csak ráfizethet A Kiskunságban mintegy húszezer tehenet tartanak, felét magángazdák. Varga László helvéciai állattartó 13 tehenet gondoz, ezek közül hat a fejőstehén. Az egyéves átlagos tehenenkénti tejhozam hatezer liter fölött van. Természetesen nem érti, hogy neki miért kellene kivágni a kiváló tejtermelő egyedekből akár egyet is. Ami egyébként nagy penzveszteséget is okozna számára. A tehenek többségét OTP-hitelre vette, egyenkénti áruk 50-65 ezer forint között volt, vagyis 15-30 ezer forint veszteséget okozna, ha levágná. A tiszaalpári Búzakalász Tsz ágazatvezetőjétől megtudtam, hogy a szövetkezetben hatvanezer forintos értéken tartják nyilván a teheneket. Itt 30-35 ezer forint lenne a tehenenkénti ráfizetés, a tervezett és indokolt selejtezésen fölüli kivágás esetén. Hány forintot ér valójában egy tehén? Nem azokra a gazdaságokra gondolok, ahol a mérleg eredményét az állatok felértékelésével, úgymond szépítették —- mert ez közönséges mérlegcsalás. Hanem arra, hogy mennyi volt tavaly a tehenek ára. Erről a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság szakemberétől, Komáromi Endrétől érdeklődtem. A vállalat folyamatosan értékesít tenyészállatokat vállalatoknak, magángazdáknak, a magyartarka tehenekért 40-48 ezer, a jobb tejtermelő holstein-frízzel keresztezett egyede- kért 65-80 ezer forintot kértek. Amikor megemlítettem, hogy az ilyen állatok kivágása esetén az állattartók jócskán ráfizetnek, Komáromi Endre lakonikusan ennyit válaszolt: — Ugyan, uram! Nálunk a paraszt csak ráfizethet. Mátyás király óta minden kormány nyúzza, akár Rákosiéknak. akár Antalléknak hívják ... A húsipar egyébként tavaly csökkentette a szarvasmarha felvásárlási árát. Most a teheneket 40-60 forint közötti kilónkénti áron veszik meg. Ha egyáltalán megveszik! Kinek kell a marha ? Nem tudni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium milyen matematikai módszerrel számol százalékot, de náluk „úgy jön ki”, hogy 630 ezernek a 15 százaléka 60 ezer, vagyis arra számítanak, hogy az országban ennyivel csökken a tehénszám. Enyhén szólva valami nem stimmel, valakit legeltetnek.. . És mi az igazság abban, hogy a húsipar képes legalább ennyi szarvasmarhát levágni éS hajlandó is erre? A tiszaalpári téesz ágazatvezetője határozottan állítja, hogy a szarvasmarha nem kell a húsiparnak. , — A Szekszárdi Húsipari Vállalattal novemberben közöltük, hogy a selejtezésre szánt 15 tehenet máris szállítanánk. Azonban csak januárban jött válasz, s közölték, hogy 12-ére az állatokat vigyük az átvételi helyre. Csakhogy, amikor odaértünk, egy értesítés várt: nem kell, a szarvasmarha, nem veszik át, szállítsuk vissza. És még az ide-oda cipe- lés, rakodás költségeit is a szövetkezetnek kell „lenyelni” .. . Pedig olcsón eladtuk volna, 40 forintért kilóját. Érdekes, hogy a hentesüzletekben a vásárlók nem tapasztalják, hogy a szarvasmarha felvásárlási ára csökkent. A marhahús ára stabilan a csúcson van, ezért a magyar lakosság nagyobb részének megfizethetetlen. Nem is fogy. A húsipari hűtőkben viszont van jócskán, s panaszkodnak, hogy nem tudják eladni. Szóval kell-e a szarvasmarha a húsiparnak? A kiskunfélegyházi Duna—Tisza Közi Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettesétől, dr. Vidman Mihálylöl érdeklődtünk. — Nem kell, a húst nem tudjuk eladni — válaszolta. —- Vágó- és hűtőkapacitással bírnánk az átvételt, de nem éri meg felvásárolni, ugyanis a tárolási, a készletezési többletköltségek tetemesek. Készletfinanszírozási hitelt fölvenni 35 százalékos kamatra pedig kész ráfizetés... Persze a vállalat igazgatójának munkakönyvé az FM-ben van, szóval minden lehet. . . Bertóti Istvánnak, az FM főosztályvezetőjének említettem, hogy a húsiparnak nincs lehetősege és hajlandósága sem arra, hogy felvásárolja a teheneket. Válaszát a magnószalag rögzítette: — Garancia van rá, hogy az állami húsipar átveszi az állatokat, nem annak kárára, amire eddig szerződött. Tehát a plusz 15 százalékot, a 60 ezer tehenet levágják. Egyébként ezt vállalták a húsipari vállalatok vezetői! A kiskunfélegyházi vállalat igazgatójának tudomására hoztam a főosztályvezető kijelentéseit. Su- liajda István a következőket mondotta: — Bennünket nem hívtak semmiféle értekezletre, nem volt az állatfelvásárlással kapcsolatban egyeztetés, és ezért nem is kötelezhettük el magunkat az állatok átvételére. Piaci háttér nélkül ez egyébként is lehetetlen. Talán Mike Imre, a Húsipari Egyesülés igazgatója lehetett az FM-ben, és ő tett ígéretet? Az igazgató telefonon a következőket mondotta: — A sajtóból értesültem a 15 százalékos tehénkivágási tervről és arról, hogy ezt a húsipar majd fölvásárolja. Egyeztetés, megbeszélés a témával kapcsolatban nem volt. — Most mit csinálnak a húsipari vállalatok, nem vásárolják meg a teheneket? — Á marhahúsfogyasztás hazánkban négy év alatt 70 ezer tonnával csökkent, ami azt jelenti, hogy 1990-ben minden állampolgár 7 kiló marhahússal kevesebbet vásárolt, mint 1986-ban. A belföldi piac tehát jelentősen visszaesett és sajnos emellett a külföldi eladás is. Ugyanez a helyzet a most krízist kiváltó sertésátvétellel. Azt javasoltuk a tárcának, hogy állami megrendelést adjanak a húsipari vállalatoknak, s a többletköltségeinket, ami a készletfinanszírozásból és hűtőtárolásból adódik, az intervenciós kasszából térítsék meg. Ez a megoldás képzelhető el a tehénkivágásoknál is. Ebből a feldolgozóknak nem lesz nyereségük, de veszteségük sem, viszont a már felgyülemlett feszültségeket ily módon le lehet vezetni. A feszültségek pedig már olyanok, hogy a minap az egyik Duna menti községben a megyei állatforgalmi vállalat felvásárlóját a sertéstartók megverték, amiért nem vette át az állataikat. Mintha szegény, ő tehetne róla ... Csabai István Veliko préló — kivilágos kivirradtig Szombaton kezdődött, de vasárnap hajnalig tartott a hagyományos farsangi mulatság, a messze földön híres bajai nagy préló. A rendező Bajai Bunyevác Csitaonica (Olvasókör) nevében Muity Antal egyesületi elnök köszöntötte a városkörnyékről, sőt Zom- borból és Szabadkáról érkezett vendégeket. Képviseltette magát a horvátországi kulturális minisztérium is, küldöttei értékes nyelvi és irodalmi könyvajándékot adtak át a bajaiaknak és a környék hor- vát nyelvet oktató iskoláinak. (Kép és szöveg: Gál Zoltán) • A szabadkai vendegek színjátszókat is hoztak magukkal. • Nem lehet elég korán kezdeni a népi hagyományok megszerettetését. A Csitaonica táncegyüttes utánpótlása.