Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

1991. február 5. • PETŐFI NÉPE • 5 A legbiztonságosabb jármű Az elmúlt esztendő polgári légi forgalmá­ban mintegy 1500 személy vesztette életét, ami jelentős statisztikai javulást jelent a ko­rábbi évekhez képest. A repülés biztonságo­sabbá válását jelzi, hogy míg a hatvanas évek­ben százezer utasra jutott egy-egy légi baleset, most ötszázezerre. Ez a szerencsétlenségek részeseinek, sajnos, nem vigasztaló, de a többi utasnak reményt keltő. A gépmadarakkal utazók millióihoz viszonyítva a szerencsétle­nül jártak száma e jármű esetében a „legked­vezőbb”, a vasúti, a vízi és különösen a közúti közlekedés sokkal több áldozatot szed. Figyelemre méltó a repülőszerencsétlensé­gek okait vizsgáló szakembereknek az a meg­állapítása, hogy a balesetek 70 százaléka az összmenetidő hat százalékát kitevő manőve­rekre, a felszállásra és leszállásra esik. Az indulásra és a közvetlen felemelkedésre az éppúgy vonátkozik, mint a „rárepülésre” és a landolásra. A többi vizsgálatok is azt bizo­nyítják, hogy még a süllyedés jelent veszélyzó­nát, de korántsem olyan arányban, mint az említett műveletek. A repülőkatasztrófáknak mindössze öt százaléka történik „fent”, amikor a gép már elérte a megfelelő repülési magasságot és uta­zósebességet. • Képűnkön egy csaknem bekövetkezett sze­rencsétlenség szerencsés „főszereplőjét” lát­hatjuk, a Cessna—404-es repülőgépet, amelynek — kikerülve a magasfeszültségű vezetékeket is — sikerült egy floridai felüljá­róra kényszerleszállást végrehajtania. végi: a keli r-i:i rópai turizmusnak? •' /vVV'V • ' "-A •V-'Ví' • r l Siófok nem tud versenyezni Mallorcával Sajnos, minden jel arra mutat, hogy az idén az idegen- forgalmunk is válságágazattá süllyed. Amiről a szakem­berek évtizedekig csak álmodtak, az mára valóság lett: konvertibilissé .váltak a szocialista országok egymás kö­zötti elszámolásai. Csakhogy ennek, a lényegében örven­detes változásnak egy sor igen romboló, káros mellékha­tása is van. A változások, ráadásul, az idegenforgalom­ban is olyan gyorsak, hogy az idén szinte biztosan még csak a hátrányok jelentkeznek. A hátrányok pedig igen számosak. Mivel ezután dol­lárral kell fizetni a zlotyért, leváért, forintért, a lengyel, magyar, bolgár turista az egykor olcsó, de mára méreg­drágává lett testvérországok helyett az ugyancsak drága, de legalább „valódi nyugati” üdülőhelyeket keresi fel. A kelet-európai országok két fő vonzereje szűnt meg egyik pillanatról a másikra: az egyik az itteni nyaralás olcsósága, a másik pedig a politikai ok, azazhogy: nem lehetett máshova menni. A mi egyik legfőbb turistaforrá­sunknak számító Csehszlovákia polgárai ugyan még hoz­zájuthatnak a forinthoz koronáért is — hiszen egyedül velük sikerült megállapodnunk —, de az oly régen áhított Olaszország, Spanyolország vagy az NSZK bizonyára erősebb vonzást jelent majd a csekély számú kelet-euró­pai tehetősebb turisták számára. Ugyanis azzal is szá­molni kell, hogy a szerény jólétben élő középrétegek a volt szocialista országokban, csakúgy, mint nálunk, gyorsan szegényednek, így sokan közülük az idén már akkor sem jönnének a Balaton mellé, ha semmi sem változott volna az országok közötti elszámolásban. A forgalomkiesés nagyságát egyelőre becsülni sem le­het. A volt szocialista országok turistái az elmúlt két évtizedben nagyjából kétharmados arányt tettek ki a hozzánk érkezők között, és az idegenforgalmi bevételek mintegy fele származott ebből a térségből. Hasonló arányban oszlottak meg a kiutazó magyarok is a rubel- és a nem rubelelszámolású célországok között. Mivel azzal nem biztathatjuk magunkat, hogy a Keletről elma­radókat „valódi” dolláros turisták pótolják, várhatóan drámai bevételcsökkenésre kell számítani. Az idegenfor­galmi hivatalok közül máris jó néhány a teljes profilvál­tás gondolatával foglalkozik. Persze, talán még nincs minden veszve. A szocialista áruforgalom összeomlása sem lett volna ilyen váratlan és nem járt volna ekkora veszteségekkel, ha előre látjuk azt, amit lehetett előre látni. Ha idejében megkezdtük volna a tárgyalásokat elsősorban a szovjetekkel, de a többi kelet-európai partnerrel is, ha mi javaslunk áthidaló megoldásokat, ha nem várjuk tétlenül az eseményeket. Az idegenforgalomban sincs ez másként. A volt szocialis­ta országoknak továbbra is közös érdekeik fűződnek ahhoz, hogy az egymás országaiba irányuló turizmust fenntartsák. Hiszen jórészt olyan szállásokról, olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek színvonaluk miatt, legalábbis egyelőre, egyébként nem versenyképesek a turizmus világpiacán. P. É. Házak, otthonok gyerekeknek KISKOROS Az alig húsz éve várossá lett Kiskőrös ifjúsági házá­nak története rendhagyó: a fiatalok maguk hozták rend­be. Nagy összefogással, sok munkával, ötlettel, olcsó épí­tőanyaggal teremtették meg létezésük színhelyét. A haj­dani ifjúsági vezető, Takács Gábor cseppet sem restellte cselekedetük rugóit: azt, hogy meg akarták mutatni: így is lehet! A földszintes épületre eme­letet húztak, ez lett a Pilvax kávéház, a bejáratnál levő kis szobát a kalocsai Rubin szövetkezetnek adták ki. (Két „legyet” ütöttek: a beté­rő fiataloknak olcsó és szép holmit kínáltak, a bérleti dí­jat pedig a rezsire fordítot­ták.) Most elhagyottan találtuk az épületet. A Rubin-bolt megvan, megszokták, meg­szerették a város lakói. Szombatonként a házban ad­ják össze az ifjú párokat. Gyereket, ifjút nem talál­tunk, sőt, programot sem. — Mi lesz az épület sorsa? — kérdeztük dr. Szentendrei Istvántól, a város önkor­mányzatának jegyzőjétől. — Az épület tulajdonjogát sikerült tisztázni, a Nem­zeti Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Alapítványé. Az alapít­ványtól már megkaptuk a jelzést, hogy szívesen adnák át gyermek- és ifjúsági ház céljaira, az önkormányzat ré­szére. Ilyenformán az már biztos, hogy a város és a környék ifjúsága veheti birtokba az egészet. Hogy mikor, és miként, arról a helyi, héttagú sport-, közművelődési és közoktatá­si bizottság dönt. Reméljük: mielőbb! A város gyermekeinek ugyanis égetően szüksége lenne a meglevő épület mi­előbbi birtokbavételére, arra, hogy fenntartásának költsé­geit is képesek legyenek ma­guk „megtermelni”; S. K. LiStTÍ • A bejá­ratnál a régi felirat még olvasható, de már mállik a vakolat, tö­rött a bejá­rati ajtón az üveg. • A kihasz­nálatlan ház Kiskőrös központjá­ban találha­tó. (Straszer András fel­vételei) ÚJ KÖNYVEK: Halász Előd: Német— magyar kéziszótár. 19. ki­adás. (Akadémiai K., 295 Ft); Halász Előd: Német— magyar szótár I—II. 10., vált. kiad. (Akadémiai K., 945 Ft); Bozzay Margit: A lecke vége (Dovin—Mu­ra, 128 Ft); Deutsch für Un­garn. I—II. (Széchenyi K., 465 Ft); Gyümölcstermesz­tés. Szerk.: Gyúró Ferenc (Mezőgazdasági K., 450 Ft); Lányi György: A vizek gyil­kosai (Mezőgazdasági K., 108 Ft); Pénzes Bethen: Kis- emlősök a lakásban (Mező- gazdasági K., 108 Ft); Sipos Béla: Heller Farkas. (A múlt magyar tudósai.) (Akadé­miai K., 58 Ft); Termelők és szolgáltatók könyve. (Inter Business, 186 Ft); Felsőok­tatási felvételi tájékoztató 1991. (Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium, 122 Ft); Felvételi feladatok és le­hetőségek a felsőoktatási in­tézményekben (Nostalgia- coop, 92 Ft); L. Kovásznai Viktória: Borsos Miklós. Rézkarcoal (Képzőművésze­ti K., 1800 Ft); Szepes Eri­ka: Magyar költő — magyar vers (Tevan, 125 Ft); Or­szágú László: Angol-—ma­gyar kéziszótár. 10 kiad. (Akadémiai K„ 295 Ft); Ro­bin Cook: Műhiba (I. P. C. Kft., 148 Ft). MELINDA A LEGGYAKORIBB SZÓ — KIK A LÉVNYALÓK? BEKE JÓZSEF HATALMAS VÁLLALKOZÁSA Hány szóból áll a Bánk bán? Kerek száz esztendő telt el Katona József halála után, amikor méltó síremléket kapott a kölcsönpénzen eltemetett drámaíró. Emlékmúzeu­ma felavatásáig újabb negyven évet kellett várni. Mindössze nyolc esztendeje jelent meg híres drámájának kritikai kiadása. Tovább csökkentheti az utókor adósságát a készülő Katona József- bibliográfia és Beke József egy esztendeje sokszorosításra váró Bánk bán-szótára. Csaknem hat évig dolgozott a Bányai Júlia Gimnázium tanára, a Katona József Társaság vezető­ségi tagja a drámában előforduló szavak összeszámolásávál, rend­szerezésével, elemzésével. Adott beszélgetésünk első kérdése. — Mi ösztönözte a hatal­mas vállalkozásra? Több mint nyolcszáz oldalnyi a szótár kézirata. — A dr. Orosz László által sajtó alá rendezett akadémiai ki­adást olvasva gondoltam össze­állítására. 1985-ben kezdtem a cédulázást. — Jegyzetei jó néhány do­bozt megtöltenek. Végülis hány szóból áll legnagyobb nemzeti drámánk ? — A névelőket nem számítva tizenháromezer szóból áll. Rend­szerezés után 2284 cím-, illetve alcímszó maradt. Ezerhétszáz szó csak egyszer fordul elő. — Az író mozgalmas stílusa azt sejteti, hogy az igék cso­portja a legterjedelmesebb? — Hétszáznyolcvanat jegyez­tem föl, igenévből háromszázöt- vennégyet számoltam össze. A címszavak 10 százaléka határo­zószó. A főnevek csoportja a leg­népesebb. A kilencszázhatvanki- lencből hetvennyolc tulajdonnév. — Feltehetően a drámai mű­faj igényli a sűrű megszólítást, megnevezést. — Csodálatos bizonyítékai Ka­tona nyelvművészetének a meg­szólításokhoz alkalmazott nyelvi eszközök. A legsűrűbben — száz- tizenegyszer — Melinda neve hangzik el a drámában. Jellemző, hogy ki milyen nyelvi környezet­ben, hogyan említi. Bánk például „semmi Asszony”-nak, „szegény szerencsétlen”-nek, „boldogta- lan”-nak, „áldozatinak, „Isten­nek remekjé”-nek mohdja. — Tudná-e példázni, hogy a pillanatnyi drámai szituáció, az adott színpadi élethelyzet, a szereplők érzelmi állapota mi­ként tükröződik a megnevezés­ben ? — Vegyük a negyedik szakasz nagyjelenetét, Bánk és Gertrudis összecsapását. A bán szájából — például — így következnek a királynét megjelölő kifejezések: „Nagy-Asszonyom, Asszonyom, büszke Lélek, Asszonyom, Ször­nyeteg, Kerítő, Kígyó”. — Mit remélhetünk szótá­rától? Eddig csak Juhász Gyu­la és Petőfi költői nyelvezeté­ről, Arany Toldijáról készült hasonló célú könyv. — Segíti a mű régies nyelveze­tével egyre inkább küszködő diá­kokat a nemzeti kincs befogadá­sában, az igényes olvasókat, szín­házba járókat az árnyaltabb ér­telmezésben, a nyelvészeket egy eddig ilyen módon nem érintett nyelvállapot és műfaj kutatásá­ban. — Szótára miként pontosít­ja Katona szövegének mai ér­telmezését? — Ma mást, mást is jelent sok kifejezés, mint a drámaíró korá­ban. Katona például többször használja a száraz szót. Az egyik helyen azt mondja: „szárazon évé a megpenészedett kényért”. Mi­ért nevezné száraznak a megpe­nészedett, nyilván száraz kenye­ret? Mert ebben a kifejezésben nem szárazát jelent, hanem üre­sét. Mint amikor Biberach Izido­rának bevallja: „Kis Asszony! én száraz reménnyel nem tudlak to­vább éltetni”. Vagyis: üres, pusz­ta reménnyel. — Talált-e a köznapi be­szédből napjainkra kihullt sza­vakat ? — Szép számmal. Ilyenek: ba- káz, eltenyészik, lévnyaló, sebhe- tő, bahó. — Mennyire érintette a nyelvújítás a Bánk bán szöve­gét? — Katonát talán a történeti téma is visszatartotta a frissen keletkezett szavaktól, de azért ta­lálni efféléket. Például: hidegvér, védszent, siker, őrültség, hüs, va­lódi. — Figyelembe vette-e Kato­na sajátos helyesírását? — Természetesen. Csupán ő írta az egyet így: edj. Olykor: eggy. De mai formájában is hasz­nálta. A beszélt szót néha egy ellel, néha kettővel vetette papír­ra. De aligha tekinthetők az elté­rő írásmódok helyesírási követ­kezetlenségének. — Sorolhatnánk munkája hasznosságát, jelentőségét iga­zoló példákat, de inkább a szak­lektor véleményéről kérdem. — Benkő László, a nyelvtudo­mány doktora vállalta a szakmai bírálatot. Kiadását javasolta. — Szívesen hallanánk né­hány értékelő mondatát. — így összegezte véleményét: „A gondosan kimunkált szótár nagy nyeresége lesz nemcsak a magyar lexikográfiának, hanem a magyar tudomány és művelő­dés számos területének.” — Mikor? — Egyelőre bizonytalan. A nagy terjedelem és a viszonylag korlátozott példányszám miatt nyilván csak nagyon olcsó sokszo­rosításra gondolhatunk. Helyi erő­ből aligha gyűjthető össze ezekben a nehéz években kiadási költsége. Országos alapítványokhoz fordul­tunk támogatásért, eddig hiába. E sorok írója is országos fel­adatnak gondolja a Bánk bán ­szótár megjelentetését, bízik ab­ban, hogy az elkövetkezendő években siker koronázza a városi polgármesteri hivatal, a Katona József Társaság ezirányú kezde­ményezéseit. Nagy a bizodalmám: eltenyészik, azaz elterjed a kézirat fontosságának a gondolata és elő­teremthető a szükséges pénz. Heltai Nándor 9 -•

Next

/
Thumbnails
Contents