Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

1991. február 23. • PETŐFI NÉPE • 11 VALKAY FERENC: • Valkay Ferenc, a KVSC edzője és a „bevetésre” váró fiatal vízilabdázók egy csoportja. (Farkas Tibor felvétele) „Ez lesz a hattyúdalunk?” Kupaforduló előtt a KVSC pólósai Bár férfi és női pólós válogatottunk is a legjobb négy között végzett a perthi világbajnokságon, a honi vízilabda­sport nincs igazán irigylésre méltó helyzetben. Klasszisjátékosaink több­sége olasz, jugoszláv vagy éppen német földön bűvöli a labdát, hiányukat leg­inkább a hazai bajnokság színvonala sínyli meg. Nem véletlen, hogy férfi klubcsapataink már az első fordulóban elbúcsúztak mindkét nemzetközi kupá­tól. És akkor még nem is szóltunk az egyre rosszabbodó uszodahelyzetről. Sajnos az utóbbi hetekben a kecskemé­ti fedett uszoda bezárása is mind gya­koribb beszédtéma. — Mi a véleménye, valóban rákattint- ják a fedett ajtajára a lakatot? — kér­deztem Valkay Ferenctől, a Kecskeméti VSC vízilabdázóinak mesterétől.- Amikor a hírt meghallottam, első gondolatom az volt, hogy változtatok az edzésmódszeren, hiszen akkor a feb­ruár 24-ei Magyar Kupa-mérkőzés lesz a hattyúdalunk. De a bezárással nem­csak a minőségi sportot „fürdetnék be”, hanem a nap mint nap ide kikap­csolódni, mozogni járó több ezer em­ber előtt is becsapnák az ajtót. Remé­lem, hogy közös összefogással sikerül valamilyen megoldást találni. Mi, a ví­zilabdázókkal mindenesetre készülünk a március közepén kezdődő bajnokság­ra. — Milyen tervekkel vágnak neki az évnek? — Az OB I/B osztályban játszó tíz csapat közül az első három hely vala­melyikét szeretnénk megszerezni. Igaz, a tavaly negyedik helyen végzett gárdá­ból néhányan abbahagyták, de az utánpótlás nagyon tehetséges, és a má­sodik osztály színvonalához képest lát­ványos vízilabdát játszik. A sorsolá­sunk elég nehéz, az egriekkel kezdünk, majd a Cegléd és a MAFC következik. Ha rutinban nem is, de gyorsaságban, ügyességben felvesszük velük a ver­senyt. — A bajnokság főpróbájaként szom­baton Szentesen, vasárnap 14 órakor Kecskeméten Magyar Kupa-mérkőzést játszanak a legjobb nyolc közé jutásért. Milyen esélyekkel szállnak vízbe a hód­mezővásárhelyiek ellen? — A vásárhelyiek az utóbbi években jobban szerepeltek nálunk. Csapatuk­ban a rutinos, jól képzett játékosok mellett ügyes fiatalok is vannak. Vi­szont elég mostohák az edzéskörülmé­nyeik. Annak ellenére, hogy néhány sérült játékost nélkülöznünk kell, sze­retnénk „elúsztatni” őket. Ha tovább­jutunk, első osztályú csapatot „hozha­tunk” a pólót kedvelő kecskeméti kö­zönségnek. — Ha már a nézőknél tartunk, a vízi­labda-mérkőzések alatt sokszor elég foghíjas a fedett uszoda lelátója. — Tény, hogy szűk családi körben nem nagy öröm játszani. Azt tervez­zük, hogy havonta egyszer, szomba­tonként a 18 órakor sorra kerülő ha­zai bajnoki mérkőzésünk után me­dencebált rendezünk diszkóval, büfé­vel, hangulatvilágítással. A lebonyo­lításról, a rendről és a bál utáni ta­karításról a vízilabdázók gondoskod­nának. Az első ilyen közönségcsalo­gató rendezvényt márciusban, egy hazai bajnoki alkalmával bonyolíta­nánk le. Ehhez persze az is kell, hogy addigra ki ne eresszék a vizet a medencéből. — sze — RÖVIDEN • RÖVIDEN • Hétközi előkészületi lab­darúgó-mérkőzések eredmé­nyei: Bajai Tsz SK—Miske 1 ■—0 (0—0). Gólszerző: Csehók. Tompa—Kiskunhalasi AC 6 —1 (5—1). Gólszerzők: Koszó (3), Barta, Kardos, Szmola, il­letve Baji. • A Bajai SK kosárlabda­szakosztályának baráti köre ezúttal is szervez különbuszokat a szombaton, Budapesten, 18 órakor sorra kerülő Tungsram SC—BSK férfi mérkőzésre. A szurkolói buszok a szokottal ellentétben nem a Béke térről, hanem a Pesti úti benzinkúttól indulnak szombaton 13.30-kor. • Értesítjük a szurkolókat, hogy a megyei II. osztályú lab­darúgó-bajnokság északi cso­portjának a sorsolását a hétfői, a déli csoport mérkőzéseinek a párosítását a keddi számunk­ban közöljük. • A hét végén Münchenben nemzetközi A kategóriás csel­gáncsversenyre kerül sor, ame­lyen tatamira lép Pekli Mária (56 kg), a Bajai SK sportolója is. • Az idei fedett pályás atlé­tikai szezonból már csak a fel­nőtt magyar bajnokság, a téli dobóbajnokság és a Tricotex Kupa nemzetközi verseny van hátra. Ez utóbbit február 26- án, kedden rendezik a Budapest Sportcsarnokban. A nagysza­bású viadalon Ben Johnson és társai mellett fiatal atléták is pályára lépnek. A versenyre meghívták a Kecskeméti SC két serdülő B váltóját is. • Február 24-én, vasárnap 14.30-kor Mély kúton előkészü­leti labdarúgó-mérkőzésre kerül sor a Mélykút és a Bajai Tsz SK csapatai között. • Ma este rendezik meg a soltvadkerti sportcsarnokban a hagyományos sportbálat. Éjfél­kor tombola, értékes nyeremé­nyekkel. • Calgary: A kanadai rövid­pályás úszóbajnokságon Mark Tewksbury megjavította a világ legjobb idejét a 100 méteres hát­úszásban. A 25 méteres meden­cében rendezett versenyt a 23 éves úszó 52.89 mp-cel nyerte, s ezzel felülmúlta régi, saját re­kordját (53.69). Tewksbury nagyszerű formáját igazolja az is, hogy már az előfutamban 53.32 mp-et úszott, ami szintén jobb, mint korábbi csúcsa. (Reu­ter) • Sao Paulo: Desmond Armstrong lett az első amerikai labdarúgó, aki brazil csapathoz igazolt. A 26 éves válogatott hátvéd egyelőre csak négyhó­napos szerződést kötött Pelé egykori együttesével, a San- tosszal. (AP) • Memphis: A svéd Mats Wi- lander, a férfi teniszezők világ- ranglistájának volt éllovasa beje­lentette, hogy egy időre búcsút int a pályáknak. A skandináv játékos ütő helyett ezentúl inkább gitárt vesz a kezébe, és saját együttesé­vel túrára indul Svédországban. A 26 éves Wilander jelenleg mind­össze a 70. helyet foglalja el az ATP számítógépes ranglistáján. A teniszezőből lett gitáros nemré­giben készítette el új rock and roll stílusú nagylemezét. Arról, hogy mikor tér vissza a versenyekre, Wilander egyelőre nem nyilatko­zott. Egyébként az amerikai vá­rosban zajló, 750 ezer dollár össz­díjazású nemzetközi torna har­madik fordulójában Wilander 6:3, 6:3 arányú vereséget szenve­dett a német Stichtől. (Reuter) ÖTSZÁZADIK MÉRKŐZÉSÉN BÚCSÚZOTT A SÍPTÓL Negyven év — két palánk között Vasárnap lesz egy hete, hogy Wei- dinger Dezső bajai játékvezető a Szol­noki Olajbányász—Paksi Atomerő­mű élvonalbeli férfi kosárlabda­rangadón fújta utoljára a sípot. Az ötszázadik mérkőzésén ... — Milyen volt a búcsú? —- kérdez­tük. — Nem hittem, hogy nehéz lesz — mondta —, hiszen egy éve élt a tudatomban: az ötszázadik élvonal­beli mérkőzésem után leteszem a sí­pot. Amikor beléptem a feldíszített öltözőbe, mégis elszorult a szívem. Aztán a csarnokban háromezer­ötszáz néző kórusban kiabálta: „De­zső bácsi, köszönjük!” Mit mondha­tok? Megbizsergették az érzelemvilá­gom. Csak így jellemezhetem: csodá­latos volt, hiszen a közönség elisme­rése mellett ott kaptam meg az ezüst­sípot, az eddigi tevékenységem elis­merését tanúsító diplomát és nagyon sok ajándékot. Különösen egy mon­dat maradt meg a fülemben: „Kö­szönjük, amit a kosárlabdáért tettél!” Ez jólesett, mert én ezt a játékot imádtam egész életemben . .. — Ha már „feladta” a kérdést, vála­szoljon is rá: mit tett a kosárlabdáért? — Játékosként nem sikerült elér­nem, hogy magamra húzzam a ma­gyar válogatott címeres mezét, pedig erről álmodoztam. Mindössze az utánpótlás-válogatott kerettagságig jutottam, de mérkőzés híján felosz­latták a keretet. S amikor abbahagy­tam az aktív játékot, arra gondoltam, hogy amit játékosként nem érhettem el, talán játékvezetőként sikerül.. . — Miből gondolta, hogy jobb játék­vezető lehet, mint kosaras? — Biztos voltam benne, hogy az NB I-es múltam hasznos lesz a játék­vezetői pályán, ami később be is bizo­nyosodott. Igaz, hogy a szabályokat könyvből kellett megismernem, de já­tékosmúlt nélkül nagyon nehéz lett volna alkalmazni. — Hogyan kezdődött a pályafutá­sa, például miért nem a labdarúgást választotta? — Bármilyen meglepő, labdarúgó­ként kezdődött a sportpályafutásom, - a híres-neves Benfize Pistabáfsi v/fií ki l edzőm. Az ő iskolájában együtt rúg­tam a labdát Petreseviccsel, Rápittyal, aki később Rádi néven volt neves fut­ballista, amikor háromnegyed évi ígé­retes pályafutás után Tax Imre, meg Kulcsár Pista tűnt fel a pálya szélén. A jobb növésű gyerekeknek — többek között nekem is — a kezünkbe adtak egy bőrlabdát, hogy próbáljunk a gyűrűbe dobálni. így kerültem át a ko­sarasokhoz, amit később sem bántam meg, mert már 13 évesen a felnőtt csa­pat körül ugrándozhattam. — A korabeli tudósítások szerint kö­zépiskolásként kecskeméti színekben is szerepelt, ez hogyan történhetett? — 1952-ben, a legvadabb Rákosi- időszakban lettem középiskolás Ba­ján. Szeptemberben azonban felszólí­tott az igazgató, hogy az édesapám megigérte, tataroztatja az iskolát. Ez azonban már csak azért sem lehetett igaz, mert B-listásként csak időnként volt állása, tehát ilyet aligha ígérhe­tett. Nekem viszont mennem kellett, s Kecskeméten a Piarista Gimnázium fogadott be. Budai Laci bácsi volt a testnevelő, de a kosarasokkal akkor már Guóth Iván foglalkozott. Na­gyon jó kis társaság jött össze, közü­lünk Vajdovich Gyuri sokszoros válo­gatott lett. Együtt játszottam Szeg­halmival, Polányival, Liptákkal, Sík Bandival... 1956 júniusában, a mai Nemzeti Sportcsarnok helyén, a sza­badtéri pályán nyertünk országos kö­zépiskolás bajnokságot. Érettségi után a Testnevelési Főiskolára jelent­keztem, de 1956-ban helyszűke miatt nem vettek fel. Mivel akkoriban so­kan disszidáltak, 1957-ben értesítet­tek a felvételről. Hamarosan kiderült azonban, hogy nem voltam kívánatos a hallgatók között, amihez én is hoz­zájárultam, mert nem tanultam meg tornázni. — Mikor, hogyan került vissza Ba­jára? — A bajaiak az 1957—58-as idény­ben megnyerték a bajnokságot és a következő év tavaszán visszahívtak. Éppen akkor értem el a katonaköte­les korhatárt, ezért az volt a feltéte­lem, ha elintézik, hogy nem kell bevo­nulni, visszamegyek. Elintézték... — Tehát 1959 januárjától igazolt játékosa lett a már NB I-es Bajai Bácskának, amelyben több, mint tíz évig szerepelt. Milyen időszak volt? — Nagyon szép. Az még olyan kö­zösség volt, amelyik edzés után leült egy pohár sörre, egy kis beszélgetésre. Kovács Józsi például úgy játszott a csapatban, hogy közben Aszódon ka­tonáskodott, es vonattal hazautazott a meccsre, sokszor még ebédelni sem volt ideje, mert sietnie kellett az állo­másra. Nagyon sokan nem hiszik el, hogy mi a sport szeretetéért játszot­tunk, és soha egy fillért sem kaptunk. 1968-ban, amikor ezüstérmesek let­tünk, a Sopron elleni otthoni mérkő­zésen búcsúztam az aktív játéktól. Egy kis serleget őrzök abból az alka­lomból, nászajándékként pedig két takarót kaptam az egyesületemtől. — Egyik nyilatkozatában elisme­réssel beszélt a játékvezetői pályáról, mikor vett a szájába először sípot? — 1971-ben kezdtem bíráskodni és a játékosmúltamnak köszönhe­tően egy évvel később már az NB I-ben vezettem. 1972. február 26- án a Kaposvár—Videoton meccsen debütáltam Velkey Ferenc oldalán. — Voltak emlékezetes mérkőzé­sei? — Az első, amikor nagyon izgul­tam, aztán három évvel ezelőtt az Oroszlány—Csepel bajnoki döntő, amit a vendégcsapat nyert Orosz­lányban. A mérkőzés után a kollé­gámmal, Faidt Misivel bementünk az étterembe, ahol az oroszlányi szurko­lók megtapsoltak bennünket. — Olyan meccse is akadt, amelyről leszegett fejjel kellett távoznia? — Ha £z alatt azt kell értenem, " bőgj'Vieh) VsJiE yététléhül hibáztam, hanem szándékosan, ilyen soha! Ez nem fért volna össze a sport iránti szeretetemmel, az önbecsülésemmel. Én minden mérkőzés után pontosan éreztem, hogy miként vezettem. Ha jól sikerült, sikerélményem volt, ha hibáztam, bosszantott. Az a játékve­zető, aki azt állítja magáról, hogy hibátlan, nem mond igazat. Amikor közel 100 kilós, két méter magas em­berek száguldoznak, ütköznek, lehe­tetlen minden szabálytalanságot ész­revenni, pontosan megítélni. — Hosszú pályafutása alatt milyen játékvezetői módszere alakult ki? — Én mindig azt vallottam, hogy minden mérkőzést közmegelégedésre kell vezetni. Ebben benne van a két csapat, a közönség és a játékvezető mércéje is. A szabályokat pedig ru­galmasan kell alkalmazni, mert kü­lönben senki sem lehet elégedett. — Nagyon sok rangadón fújta a sípot, hogyan „birkózott” meg a nehéz emberekkel?- Büszke voltam rá, hogy meg tudom őket fékezni. Kamarás Gyuri bírófaló volt, rettegtek tőle a játékve­zetők. Egy alkalommal, Budapesten, a Dózsa György úti pályán vezette fel a labdát és hátraszolt: „Nem láttad, mi volt!?” Mondtam neki, lehet, hogy rosszul láttam, ne haragudj. Évekkel később, amikor abbahagyta az aktív játékot, azt nyilatkozta, két játékve­zetőnek fogadta el az ítéletét, s az egyik én voltam. Aztán voltak és van­nak nagyon nehéz edzők is: Gyimesi János, Varga Mátyás, Gellér Sanyi. Kovács Jóskával imádtam játszani, de edzőként borzasztó nehéz em­ber . .. — A nemzetközi pályákra mikor, hogyan lépett ki? — 1976-ban lettem kandidátus, akkor az országos rangsorban elfog­lalt helyezés alapján jelölték ki a já­tékvezetőket. Ötödik lettem, de leg­nagyobb meglepetésemre a kilence­dik és a tizenharmadik ment vizsgáz­ni. Az újságokból értesültem róla, hogy bár Weidinger a legfelkészül­tebb magyar játékvezető, családi okok miatt' nem vesz részt a vizsgán. A következő évben „régi adósságát” törlesztette a szövetség, amikor elkül­dött Bukarestbe a minősítőre. Aztán 1986-ig nagyon sok izgalmas, érdekes mérkőzést yezettem. Fújtam a sípot női BEK-elődöntőn, Madridban a Reál—Panathinaikosz Bajnokcsapa­tok Európa Kupa mérkőzésen, ahol az volt a szokás, hogy a Reál elnöke fogadta a játékvezetőket. — Hogyan tovább, a síp „fogason”, a kosárlabda pedig már csak szép em­lék marad? — Erről szó sincs, csupán kétheti pihenőt kértem, hiszen két éve már FIBA-ellenőr vagyok. Az ellenőrzés azonban nem igazán az én világom, mert ennek a munkának a hetven szá­zaléka adminisztrációval jár. E>e azért a játékhoz kötődő harminc szá­zalékért szívesen csinálom, mert leg­alább addig fiatalnak érezhetem ma­gam, amíg sportolók között va­gyok . .. Banczik István SPORT MILYEN IS A SHITO-RYU? Aki nagyot üt az ellenfél fejére, azt leléptetik Sok nézőt várnak az országos bajnokságra Vasárnap délelőtt érdekes sportese­mény helyszíne lesz a kecskeméti Ár­pádvárosi sportcsarnok. Első alkalom­mal rendeznek a megyeszékhelyen tra­dicionális karate irányzatban országos bajnokságot. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: még a sportág iránt fogékonyabbak is csak keveset tudnak a shito-ryu szabá­lyairól, eredetéről. Ezért kértük meg Szegezdi Attilát, a sportág kecskeméti szervezőjét, hogy egy rövid szabályma­gyarázattal segítsen azoknak a nézők­nek, akik hét végi kikapcsolódásnak a verseny megtekintését választják. — A mérkőzéseket egy nyolcszor nyolc méteres küzdőtéren vívják, ame­lyet nem vesz körbe kötél úgy, mint az ökölvívó ringet. A meccseken három bíró tevékenykedik. Két perc a küzdő­idő, közben lehet a pontokat gyűjtöget­ni. Három teljes értékű találat ér ipont, de hat nagy erejű waazarival is kihirde­tik a győztest. — Ügy hallottam, mivel az öklö­ket csak egy kicsiny „kesztyű”, úgy­nevezett seiken védi, gyakoriak a ki­ütések? — Igaz, hogy nem használunk vas­tag kesztyűt, de a szabályok megvédik a küzdőket. A fejre csak bőrt érintő ütést szabad bevinni, ellenkező esetben a szabály megszegőjét leléptetik. A láb sem bántható, csak a bokasöprés a megengedett. A testre viszont bevihető a kiütést eredményező technika is. — Mondjon valamit a shito-ryu eredetéről, magyarországi elterjedé­séről! Ősi japán eredetű irányzat a mi­énk. Alapítónk a még ma is aktív ícara- tézó, hetvenkét éves Hayashi mester. Hazánkban közel kétezren tartoznak a shito-ryu nagy családjába. Kecskemé­ten hat éve működik a szakosztály, előbb az MHSZ Szigma támogatásá­val, jelenleg pedig a Védelem Kft. égisze alatt. Negyvenen vagyunk, ez talán nem sok, de a mostoha edzéskö­rülményeink miatt egyszerűen nem tér- * vezhettünk hosszú távra. Most azon­ban az ország egyik legjobb bázisával rendelkezünk. Megkaptuk az egykori MHSZ-lőtér edzőtermét, így saját ott­honunk van, kulturált körülmények közt készülhetünk. — Kit tekintenek példaképnek a magyar shito-ryu kedvelői? — A sportág népszerűségéért egy pa­namai mester tett a legtöbbet. Mathyl- de de Jesus Pitti miskolci egyetemista korában alapozta meg a magyar kara­tesport jövőjét. Fantasztikus tehetség volt, valamennyi irányzatban nyert versenyeket. Amikor végzett az egyete­men, Amerikába hívta szakmai irányí­tónk, Julius Thiery hétdanos mester. Néhány hetes fölkészülés után Pitti vé­gigverte egész Amerikát! Képzelje: ha kapott volna állást, akkor még ma is Magyarországon élne! — Térjünk vissza a vasárnapi ver­senyre. Kik „rúghatnak labdába” a kecskemétiek közül, s kik lesznek a legnagyobb ellenfelek? — Soproni diákunk, Konfár Józsi még kiharcolhatja a válogatottságot a közelgő olaszországi világbajnokságra.' Jó eredményt remélhetünk Szegedi Er­nőtől is. Az irányzat legjobbjai persze Miskolcról érkeznek majd, de nagyon erősek a fővárosiak is. Nagyon jó ver­senynek ígérkezik a vasárnapi, s egy- egy értékes helyezést mi is elcsíphe­tünk. Hétfőtől toborzót hirdetünk, s remélhetőleg hamarosan országos baj­nokokat is nevelhetünk minden igényt kielégítő új otthonunkban — mondta Szegezdi Attila. — rajtmár — Nem szanatórium a lila-fehér kispad Csodavárás helyett kemény munkával a bentmaradásért A hosszú téli szünet okozta fut- ballvákuum után a Kecskemét TE szurkolói fokozott érdeklődéssel várják az NB Il-es bajnokság foly­tatását. Kívánciak rá, hogy a febru­ár eleje óta új mester által dirigált lila-fehér gárda tavasszal mire is lesz képes? — Köztudott, hogy a KTE kis- padja most nem az edzői álmok neto­vábbja. Milyen érzéssel látott három héttel ezelőtt munkához? — kérdez­tem dr. Dezsőfi Ferenc edzőtől. — Ha a dolgok szakmai oldalát nézem, elég rosszul. Egy másik edző irányításával már lement az őszi szezon, aztán az alapozás idő­szakából is eltelt egy nagyon fontos hónap. Tíz napig nem volt edzője a csapatnak, ami alatt a játékosok a labdarúgáson kívül a világon min­dennel foglalkoztak. —- A játékosok hogyan fogadták ? Várakozással, és gondolom, némi fenntartással. Eleinte kölcsö­nösen méregettük egymást. Én nem firtattam, mi miért történt, közöl­tem, nálam az a fontos, hogy min­denki tisztességesen végezze a dolgát — Müven tapasztalatokat szer­zett az elmúlt pár hét alatt? — Kellemesen csalódtam a fiúk­ban. Azt már az első edzéseken be­bizonyították, hogy különösebb erőnléti problémáik nincsenek. In­kább a fejekben kellett rendet tenni. Igaz, néhány játékosnál a techni­kai, taktikai alapok hiányoznak, de a többség tudása eléri az NB Il-es középcsapatok labdarúgóinak szín­vonalát. —• Tervez-e erősítést? . — Néhány gólérzékeny csatár még beférne a keretbe, de egyelőre csak egy söprögető és egy középpá­lyás leigazolása van folyamatban. Különben a legtöbb csapatnál az erősítés tudatosságát hiányolom. Nem azt kell leigazolni, aki a pia­con éppen szabad, hanem posztok­ban kell gondolkodni. — Attól tartok, ennek döntően pénzügyi akadályai vannak. — Nem kizárólag. Egy teljesen más szemlélet is kell hozzá. Az eredmények csak akkor jönnek, ha a vezetőktől a játékosokon át a szertárosig mindenki megpróbál profibb szellemben gondolkodni. — Mit várnak öntől a tavasszal? — A bentmaradást, és ennek ér­dekében meg is teszek mindent. Az edzéseken, a mérkőzéseken nem tű­röm el a lazaságot. A játékosokat partnerként kezelem, hiszen csak kölcsönös bizalommal érhetünk el eredményt. Egy jó rajt nagyon fon­tos lenne, mert a fiúk látnák az el­végzett munka eredményét. A szur­kolóktól pedig azt kérem, hogy le­gyenek türelemmel a csapat iránt, es amennyire lehet, próbáljanak se­gíteni. — Miért csak június végéig vállal­ta a munkát? — A szívemmel voltak problé­mák, és emiatt jelenleg rokkant- nyugdíjas vagyok. Eltelt már 15 év, mióta utoljára edzösködtem. Most majd elválik, hogyan bírom. Azt talán mondanom se kell, hogy egy bentmaradásért harcoló labdarú­gócsapat kispadja nem éppen sza­natórium. Szabó Etelka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents