Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

1991. február 21. • PETŐFI NÉPE • 5

FÁJDALMAS, DE EZ CSAK A TÜNET

Beszélgetés az inflációról

Sok mindentől félünk, szorongunk mostanság, de leginkább talán az egyre növekvő inflációtól. Az inflációt tartják ma általában az első számú közellenségnek. Mit lehet tenni az egyre fenyegetőbbé váló rém ellen? — kérdezte a Tőzsde Kurír munkatársa Szabó Katalint, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elméleti közgazdaság- tan tanszékének vezetőjét.

— Hadd kérdőjelezzem meg a közkeletű vélekedést, miszerint az első számú közellenség az infláció. Egy olyan átmeneti időszakban, amelyben ma élünk, különösen fontos, hogy ha már a barátainkat nem tudjuk, legalább az ellenségeinket jól válasszuk meg: és közellenségnek is azt tekintsük, aki valóban az. Szerintem ma a gyenge gazdasági teljesítmény és a mögötte meghúzódó cselekvőképtelenség, bizonytalanság és apátia az első számú közellenség, nem az infláció. Azok, akik minden baj okaként az inflációt akarják feltüntetni, úgy járnak el, mint az orvos, aki az infarktussal járó verejtékezést és a felkarba sugárzó fájdalmakat akarja kezelni: hintőporral és reuma elleni kenőccsel.

— Akkor tegyük félre a kenőcsöt és a hintőport, s próbáljuk megtalálni a bajok igazi okát. Ön szerint mi lehet ez?

— Az inflációs tünetegyüttes azért ölt egyre ijesztőbb formát, mert mindig mindenki utoléri magát. Bárhonnan indul is el az áremelés, a partnerek azonnal áthárítják. Mindez azt is jelenti, hogy az inflációs folyamat során rendre újrateremtődnek a régi elosztási arányok: a vállalatok között, a lakosság és az állam között, a vállalatok és a munkavállalók között. Mindez természetesen nem vonatkozik valamennyi lakossági csoportra, hiszen elsősorban a termelők képesek áthárítani megnövekedett költségeiket, viszonylag rövid időn belül helyreállítva korábbi pozícióikat. Pozitív alkalmazkodás (hatékonyság- növelés) csak elméletben történik. A folyamat gyakorlatilag még mindig nem ütközik kemény korlátba. A fogyasztás lehetne ilyen korlát. Egy-egy húsvagy tejáremelés után valóban visszaesik a fogyasztás, ám azok a fogyasztói csoportok, amelyek erre képesek, a megnövekedett terheiket áthárítják, azaz ők is árat emelnek, így ismét kialakul az egyensúly, de természetesen már magasabb árszínvonalon. Félő, ha a folyamat így halad tovább, az infláció elszabadul és ellenőrizhetetlenné válik.

— Mégis, van-e ma valamiféle korlátja az áthárításoknak?

—- Az egyetlen korlát ma a külföld. Az exportárakban nem tudjuk érvényesiteni a megnövekedett költségeket. Ez mutatja a megoldás irányát is: a valódi piacgazdaság, a tényleges piaci nyomás az egyetlen megoldás. Egyelőre ugyanis csak nagyon kevés termelő és termékcsoport áll belső piaci nyomás alatt. Az igazi versenyszféra csak elenyészően kis része a gazdaságnak.

— Az infláció elszabadulásának az említetteken kívül vannak-e más látható jelei, és lát-e valamiféle esélyt, megalkuvást nem ismerő kormányzati szándékot megfékezésükre?

— Számos folyamat enged arra következtetni, hogy a magyar gazdaság egyfajta álpiacgazdaság. Példa erre, hogy mostanában több győzelmi jelentést olvashattunk arról, milyen nagyszerűen sikerült átvészelnünk keleti piacaink elvesztését, és milyen tetemesen növeltük Nyugat- Európába irányuló exportunkat. Ha nem nézünk a számok mögé, ez tényleg nagyszerű eredmény. Ám ha alaposabban megvizsgáljuk a folyamatokat, kiderül, hogy alig van versenyképességjavulás, sőt esetenként romlást tapasztalhatunk. Az óriási adósságteher ugyanis kikényszeríti az exporttöbbletet, és egyszerűen parancsoló szükségszerűség — akár veszteségek árán — mindent eladni, amit lehet. Közben a technikai fejlesztés, a hatékonyság növelése és az érdemibb átalakítás elmarad.

Amikor azt hallom, hogy vállalatok egy hónapra terveznek, bankok két hónapra hiteleznek, amikor az egész gazdaság időfogalma eltorzul, és előtérbe kerül a pillanatnak élés, akkor megint csak úgy gondolom, hogy nem lehet még piac- gazdaságról beszélni. A piacgazdasági Potemkin-falvakban nincs igazi élet, csak papírmasé díszletek épülnek, s piac helyett bürokratikus, oligarchikus erők dolgoznak. A piacgazdaság kialakulása úgy fest ma, hogy az állam kivonul bizonyos területekről, aztán megijed, látva, milyen veszélyes folyamatok bontakoznak ki, s ekkor megpróbál ismét beavatkozni. Végül aztán az egész folyamat egyetlen ideges rangássá válik, melynek során mindenki arról beszél, micsoda csőd, összeomlás fenyegeti a cégét, intézményét, szervezetét, s eközben azon gondolkodik, honnan, milyen adókból, ár- és béremelésekből teremti elő a hiányzó forrásokat. Senkinek sem jut eszébe, hogy a hatékonyságon is lehetne javitani. Mindenki azt várja, hogy a helyzetét kívülről javítsa meg valaki, vagy legalábbis tegye lehetővé, hogy a veszteségeit másra háríthassa.

— Hadd kérdezzem meg ismét: a professzor asszony lát-e valamiféle szilárd elhatározást, erőteljes koncepciót arra, hogy ez az állapot megszűnjék?

— Az infláció rátája, illetve annak leszorítása egy kicsit sikermutató is. A kormánynak ezért „hivatalból” inflációellenesnek kell lennie. Ha azonban a kormányzatot az állammal, az államot a költségvetéssel azonosítom, akkor „ő” is ugyanúgy beszél az osztozkodási játékban, mint bárki más. Szemléltetésül: 1980—87 között a bérek növekedése egy százalékkal, az állami elvonásoké pedig három százalékkal haladta meg az anyagköltségek növekedését. Természetesen mindenki, így a kormány is, meg tudja magyarázni, miért van szüksége több pénzre. De az igazi, hathatós antiinflációs lépés mégiscsak az lenne, ha a kormány erőteljesen megnyirbálná a kiadásait. Ezt megtehetné, ha racionálisabban gazdálkodna.

— Miképpen lehetne racionalizálni a rendszert?

— Az államot racionalizálni leginkább „nem állammal”, az államapparátus „karcsúsításával”, az állami megoldások magángazdasági megoldásokkal való felváltásával lehet. Az említett negatív jelenségek egyetlen igazán mélyreható és hathatós ellenszere a privatizáció. Sajnos, ez a folyamat ma egyfajta rosszul értelmezett igazságosság jegyében igen lassan halad. A tízezres nagyságrendben meghirdetett előprivatizációból eddig mindössze 12 (!) boltot privatizáltak.

— A privatizáció valószínűleg a jövőben sem lesz sokkal gyorsabb. Sokan igazságtalannak vélik a közvagyon magánkézbe adását, az értéken aluli, úgynevezett spontán privatizációt.

— Én hatékonyságpárti vagyok, s a privatizáció igazságosságán való morális rágódá- sok bizonyos fokig hidegen hagynak. Tisztázni kellene végre, mi a fontos: a gazdaság működőképessége vagy valamiféle nehezen, definiálható, elvont igazságosság érvényesítése a végtelenségig nyúló procedúrák során. Miközben ugyanis moralizálunk, elmegy a vonatunk, s mi ott maradunk a kopott bakterház előtt a gazos töltésoldalban. Bognár Károly

Schwarzenegger új szerepkörben

A múlt esztendő utolsó hetében nagyközönség elé került, hamarosan Magyarországon is látható Ovizsaru (Kindergarten Cop) amerikai és hazáján kívüli fogadtatása alapján úgy tűnik, vetekedhet a korábbi nagy Schwarzenegger- sikerekkel. A legelső külföldi premier helyszínén: Ausztráliában, január első hetében, kétmillió dolláros bevételével olyan filmeket körözött le, mint például az Indiana Jones, a Krokodil Dundee vagy a Batman. Schwarzenegger mozijának „használati” értékét, mértékét, játékának minősítését illetően megoszlanak ugyan a vélemények, élet-, illetve piacképességét viszont senki nem tagadhatja.

A közönség nagyobb részét nem túlságosan érdekli, hogy Hollywood legkifejezéstelenebb arcú, Robotzsaru-mozgású supermanje valószínűleg tehetségesebb showman, mint amilyen színész. Forgatás előtt gondosan eltüntet minden személyes nyomot: letörli arckifejezését, leépíti a gesztusokat és szavakat. A végeredmény: a mai amerikai film legzárkózottabb figurája. Viszont, hajói „használják”, hajói használja magát, egész lényével képes közölni mind ez idáig ismeretlen információkat.

Bár Hollywood gyakorlatilag önellátó, szinte mindent tud, a nemzetközi piacát jó évtizede hatalmában tartó, legyőzhetetlen „erő”, mégsem kizárólag saját terméke. A grazi születésű Arnold Schwarzenegger nevét a nagy nemzeti show-üzlet egyik-másik népszerű ágazatában ismerhette meg a világ. Mielőtt filmezni kezdett volna, ő volt a body building tizenháromszoros világbajnoka és a hétszeres Mr. Olympia. Épp az Ovizsaru forgatásának idején ünnepelhette volna második nagyobb karrierje indulásának tizenöt éves évfordulóját. Persze, az 1975-ben edzéseiről, felkészüléseiről forgatott Pumping Iron című dokumentumprodukció még a legelső filmes ismeretségek megszerzéséhez is kevés lett volna. Viszont mint ügyeletes Mr. Olympiát meghívták néhány élő televíziós műsorba. Az már a véletlenen múlott, hogy Bob Rafelson érdeklődését keltette föl, s így Jeff Bridge és Sally Field partnereként hamarosan debütálhatott a Stay Hungry című produkcióban. Nem is akárhogyan, mert „közreműködéséért” elnyerte a

legjobb első filmes színésznek járó jutalmat: az Arany Glóbuszt. Világhírét — és első tekintélyes gázsijait — a Conan-főszerepeknek köszönheti. A nyolcvanas években nem mindennapi sikerszéria következik. Néhány kisebb televíziós produkció után, 1984-ben a Terminator indítja a sort. 1985-ben, majd 1987-ben elnyeri Az év sztárja címet. Ezután a Commando, majd a Vörös zsaru című kasszasikerek következnek. Nemcsak speciális adottságai, szuggesztivitása, hanem felerősített gépemberszerü- sége is a legtökéletesebben a helyére kerül a különleges aurájú Schwarzenegger-sci-fikben. ATer- minator, a Stephen King történetéből készitett The Running Man, a Predator, de még inkább a Total Recall már-már személyes, a maguk nemében mindenképpen jellegzetes opuszok.

A legutóbbi, Ivan Reitman rendezte vállalkozásai (Ikrek, Ovizsaru) szerint úgy tűnik, megelégelte a szörnyszerepeket. Hogy a következő tizenöt évben mennyire érik be mint komikus, egyelőre még csak nem is tippelhető.

K. J.

A

PETŐFI

PÉPE

AJÁNLATA

FOLYÓIRAT

Mozgó Világ

A folyóirat legfrissebb száma Révész Sándor: A szánk ismét nyitva van című, mai, pártos politikai erővonalainkat elemző írásával indul. Pelle János A forradalom árnyai című tanulmányában az 1956- os magyar forradalom indítékait, periódusait vizsgálja. Említést tesz a kitörést jelző, elviselhetetlenül súlyos konfliktusokról, amelyek a fővárosban az írószövetség és a Petőfi-kör vitáiban törtek felszínre. Külön fejezetet szentel két község: a szatmári Mátészalka és a somogyi Csurgó a forradalom hírére való reagálására. Dokumentálja a szálkái események résztvevőinek beszámolóit és a csurgói Forradalmi Nemzeti Bizottság visszaemlékezéseit, amelyeknek összevetése az olvasó számára rendkívül izgalmas. Réti György Az erdélyi atrocitásokról címmel megjelent írása a rendkívül széles skálájú magyar—román ellentétek néhány adalékát veszi nagyító alá. Ezeknek „egyik gyúanyaga” volt és maradt a második bécsi döntést követő atrocitások és zsidóüldözések problematikája. A rövid tanulmány nem vállalja magára a teljes igazság felderítését, csak arra tesz kísérletet, hogy összefoglalja az események fontosabbnak vélt interpellációit és felvázolja a további kutatások irányát.

Végh Attila költői „szociográfiájában” képek segédletével ugyancsak erdélyi terepen jár; precíz, érzékeny leírásaival egy csángó falu életét mutatja be. Nyelvhasználatunk néhány problémáját veszi sorra Suksükölő értelmiség című tanulmányában a Kontra Miklós — Váradi Tamás szerzőpáros.

k.

JÍÖNYV^

Bibliai történetek gyerekeknek

Irodalmi és képzőművészeti értelmezésekhez elengedhetetlen a Biblia ismerete. Nem véletlen, hogy jó néhány szemelvényt, Biblia-értelmezést jelentetnek meg manapság a legkülönbözőbb kiadók.

A karácsonyi gyermek címmel a legkisebbek gyűjteményét gazdagíthatja a Tünde Kiadó Kft. leporellója. Ha a fenyőfa alól hiányzott is ez az ajándék, kedves meglepetés lehet bármely más ünnepre. Az illusztráció igényes, a kísérő szöveg egyszerű, a legkisebbek számára is érthető.

A Larousse Könyvkiadó már közreadott néhány képregényt az emberiség nagy kalandjairól. Ezt a hagyományt most A Biblia felfedezése sorozattal folytatja. Á nyolc kötetből hat az Ószövetséget, kettő pedig az Újszövetséget dolgozza fel, a képregény eszközeivel. Bár nem vagyok e műfaj híve, el kell ismerni, hogy a gyermekek szívesen olvassák. Ha pedig a kisiskolások érdeklődését ily módon felkeltik a Bibilia tanulmányozása iránt, akkor semmiképp sem lehet haszontalan e kiadvány. A képi megjelenítés sokat merít Izrael régészeti leleteiből. így az olvasó nyomon követheti, hogyan fejlődött, változott a viselet, az építészet és a kultúra.

A Bibliai történetek gyermekeknek készült feldolgozásai közül mégis az Omega kiadó gondozásában megjelent Gyermekbiblia a számomra legkedvesebb. Az általános iskolásoknak összeállított gyűjtemény az ó- és újszövetségi történeteket ismerteti a gyermekek nyelvén. Tanulságos, figyelemre méltó olvasmány minden gyereknek és fiatalnak.

G. T. T.

evők lakta, meteorok bombázta bolygóra. Sorsuk — örökké időszerű mondanivalóként — azon múlik, hogy megtalálják-e a hangot egymással, felül tudnak-e emelkedni gyűlöletükön.

A sztori fordulatai nem túl eredetiek, de annál látványosabbak. Garancia erre a Végtelen történet és A tengeralattjáró rendezőjeként ismert Wolgong Petersen neve, aki ha csak teheti, nagy élvezettel merül el a vizuális trükkel való machinációkban, a látványteremtésben. A német rendezőnek eddig még sohasem állt ilyen profi stáb a rendelkezésére, a nemzetközi teamben a speciális effektusokért George Lucas legendás hírű — az E. T.-ben, a Csillagok háborújában gyakorlatot szerzett — vállalkozása (az ILM) a felelős. Petersen életében először dolgozott amerikai színészekkel, de ahhoz ragaszkodott, hogy a forgatás tekintélyes részére Németországban kerülhessen sor. A Fox produkcióját tehát a Sava- ria Stúdióban, Európa technikailag legtöbbet tudó műhelyében készítették.

Ami a rendező szerint leginkább megkülönbözteti legújabb produkcióját a szokványos sci-fi kalandfilmektől, az a két szereplő fejlődő, érzelmileg gazdagodó viszonyának aprólékos ábrázolása. A produkció, mint érzelmes akciófilm, mindenesetre igen ritka a maga nemében.

Kedves ellenségein

Az új amerikai szuper sci-fi a körülbelül száz évvel későbbi jövőben játszódik. Főszereplői Dennis Quaid és Louis Gossett, akik a két, más-más származású űrpilótát játsszák. Davidge a harcedzett földi ember, Gossett pedig egy furcsa külsejű lény, aki egy távoli bolygó lakója. (Külseje — a rendező leírása szerint — egy gyíknak, egy kengurunak, egy madárnak, egy kutyának és egy kicsit Stevie Won- dernek a keveréke.) Egy vadászrakéták közötti csatában, lelőtt ellenfelekként zuhannak le egy húsIsten választott népe?

gyík központi napilapunkban a következő hirdetés szúrt szemet: „Magyar Magyarnak add tovább! Saját kiadású: Úri Magyarország című könyvemben fejezetcím: ISTEN VÁLASZTOTT NÉPE A MAGYAR! Ezt a SZENT- ÍRÁS-BIBLIA-ISTEN IGÉJE bizonyítja MÓZES szavával adván tudtul az emberiségnek, hogy NIMROD Si- neárja (-Sumiria) őseink nyelvén ékírással: KIENGIR (hazánk HUNGÁRIA nevének ősalakja) volt a világ első állama, a nemzetközi ősrégészet szerint a világ első civilizációjának és az őskultúrának megteremtője. Tudd! Elhallgatták előled! »Hungarológus« jeligére a kiadóba."

Ha a szöveg időnként nem eléggé világos, nyilván azért van, mert feladója a nagy felfedezéstől és műveltségétől transzba esett, s köztudomású, hogy transzban igen nehéz magyarul fogalmazni—mégegy hungarológusnak is.

Nos, mint önmagam által elismert humorológus egyetértek a felfedezővel. Mivel arra kér, adjam tovább, megteszem. Bizony, hölgyeim és uraim, nagyon sok bizonyítékot elhallgattak előlünk. Eddig még rajtam kívül senki sem jött rá, hogy eredetileg — a nagy magyar ősvilágbirodalom idején — a Hoit-tenger, a Jeges-tenger, a Csendes-óceán is a miénk volt, hiszen mind a három kifejezés magyarul van írva.

Fontosabbat mondok: Nabukodo- nozor Babilónia több királyának a neve. Nos, e névben is magyar vérfolyt, s ezt egy humorológusnak nem nehéz felismernie. Eredetileg: „Ne bukj el odol-dezodor" volt, ami a Krisztus előtti első évszázad és egyben az egész világ legelső reklámjának felel meg. Isten neve is magyar eredetű azon egyszerű oknál fogva, hogy más nyelveken másképpen hangzik;például: bog, dió, deo, Gott, Dieu, Godstb.

Afrika annak idején a nagy magyar bibliai-szentírási birodalomhoz tartozott (vő. Kongó = ez a hordó kongó; Nigéria = ez a fekete néger; Kenya = kenj a ... kenyérre—az utolsó szó a gyakori kenyérhiány miatt lekopott; a Foktold szót fölösleges magyarázni, hiszen mai magyar nyelven szól hozzánk ).

Az amerikai földrészen van Paraguay, ahol a világbirodalmunk idején sok volt a paréj (népiesen: paraj), Chilében magyar lovak húzták a csillét, Kubában gyártottuk a kupákat a boriváshoz, Bahamának mi adtuk a habarna színű fürdőkád nevét. Panamában tanult tőlünk a világ panamáz- ni. Washington tulajdonképpen három

magyar szóból áll: vas+ing + ton- (hal). És fejfájás elleni gyógyszerünkről kapta a nevét Salvador. Sokan azt gondolták, hogy Norvégia fővárosa, Oslo norvég szó. Tévedés! Gondoljunk csak arra, hogy nálunk 1947 és 1956 között a kapitalizmus volt, 1988-tól a szocializmus van oszlóban. Azt is évszázadokon keresztül eltitkolták, hogy az olasz Róma a barna bőrű magyarok nyelvéből származik, amelyen a romák beszélnek. Nagy kínja volt annak az embernek, aki Kínába eljutott, Mongólia fővárosát egy Ulán nevű bátor hadvezérünkről nevezték el (vö. Ulánbátor).

Egyszóval ez egy olyan bátor, merész és transzcendentális elmélet, amelyhez minden kétség hozzáférhet. Ha Isten választott népe mi vagyunk, ha mi vagyunk az őskultúra megteremtői, miért vesszük mi célba az Európához való csatlakozást? Kérem, akkor egy tapodtat se tovább! Emlékezzünk a régi szép időkre, és főjünk tovább saját Ievünkben. Bár számomra ebben a dologban kétséges, hogy ekkora maszlaggal együtt, sülve-főve, melyik ország és milyen szájízzel venné be eme korhelylevesünket.

Saiga Attila