Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

1991. február 21. • PETŐFI NÉPE • 3 AUTÓPÁLYA — BÁCS-KISKUN MEGYÉN KERESZTÜL A terv: út Olaszországból Ukrajnába A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy csatlakozik az Autópálya kft.-hez, s részt vesz a tervezet részletes kimunkálásában. De mi is ez a kétségtelenül nagyszabásúnak ígérkező vállalkozás, amelyet a Co-Nexus Rt., egy magyar tulajdonban lévő befektető cég menedzsel? Még 1989 végén, a Co-Nexus szakembereinek olaszországi tárgyalásán vetődött fel a gondolat, hogy érdemes lenne létrehozni egy olyan új utat, amely Itáliát, s így Nyugat-Európát összeköti Ukrajnával, azaz kelettel. Ez a gazdasági és földrajzi adottságok miatt Magyarországon keresztül látszott a legkedve­zőbbnek. Mégpedig úgy, hogy a 2 x (3 + 1) sávos autópálya elkerülje Budapestet. E megoldás azután szinte kézenfekvővé teszi, hogy az útnak át kell halad­nia Bács-Kiskun megyén. A Co-Nexus megbizottai ezt követően tárgyaltak a korábbi és a jelenlegi kormány minisztereivel, az érin­tett megyék (tíz ilyen van) vezetőivel, a nyomvanolhoz közel fekvő települések irányítóival. Erre az autópá­lyára nincs költségvetési pénz, ezért azt külföldi tőke bevonásával, koncessziós alapon lehet megvalósítani. A kormány támogatja ezt a tervet, beépíti azt az országos közúthálózati koncepciójába, s kész a kon­cessziót kiadni. Sőt, a megvalósíthatósági tanulmány birtokában, üzleti alapon mérlegeli az esetleges kap­csolódását is. Az autópálya létesítése ugyanis sokféle egyéb lehe­tőséget tár föl, s számos új gazdasági vállalkozásnak nyithat teret. Az útvonal jórészt gazdaságilag hátrá­nyos helyzetű régiókon haladna át, s ennek révén kiaknázhatóvá válik sok, ma még gazdaságtalannak minősülő tevékenység. Az külön előny, hogy teher­mentesíti az amúgy is zsúfolt fővárost. Az új, kereskedelmi vonal természetesen önmagá­ban nem lenne nyereséges, ezért a szervezők — az alapítók, köztük az úthoz közel fekvő települések vezetői — számos vállalkozást akarnak az autópályá­hoz kötni. Nemcsak az utakhoz nyugatra egyébként is szervesen illeszkedő kiszolgáló létesítményekre kell gondolni, mint a benzinkutak, szervizállomások, mo­telek, bevásárlóközpontok, hanem olyanokra is, ame­lyek éppen az autópálya révén jöhetnek létre. Például üdülőterületek, ipartelepek stb. Azt pedig szinte mon­dani sem kell, hogy mennyire felértékelődnek majd az útköwli tepjjsteJfc.Az sem jjieJ}éke£,<hogy, egy ekkora . volumenű beruházás munkát kínál a csőd szélén álló építőiparnak. „TUDOM, A TIZENKILENCRE NEM ALSÓT HÚZTAM .. ” A solti polgármester optimista Németh József már tizenhárom esz­tendeje dolgozott a Solti Vegyesipari Szövetkezetnél, amikor tavaly a válasz­tások idején többen megkeresték, fon­tolja meg, független jelöltként pályáz­zon a polgármesteri székre. Mint laka- tosrészleg-vezetőt szakértelméért, em­berségéért, az igaz ügyért való kiállásá­ért tisztelték. — Nem akartam én ezt a széket — szinte tiltakozott —, de az idő haladtá­val már a feleségem is azt mondta: „ugyan, vállald el, úgysem választanak meg!” Hát nem lett igaza. Tudom, a tizenkilencre nem alsót húztam ... Nem is nagyon politizálnom kell, in­kább a gazdasági életünket egy kicsit fellendíteni, ipart, foglalkoztatási lehe­tőséget teremteni. — Ezek szerint a faluban is fenyeget a munkanélküliség? — Naponta három-négyen utaznak Kiskőrösre, hogy feliratkozzanak a munkanélküliek listájára. Csak azt tudnám, miért nem nálunk kell jelent­kezniük? Talán mert egyszerűbb len­ne ... Félő, hogy a termelőszövetkeze­teknél, az áfésznél történő privatizáció tovább növeli a munkanélküliséget. Aztán itt a tejügy. Mi lesz azokkal — és szép számmal vannak —, akik az állattenyésztésre tették fel az életüket? Egyetlen fehér holló van nálunk; csak a Mezőgép keres munkásokat. — Lát-e megoldást? Hiszen a váro­sokban is sokak kezében ott a munka­könyv. — Nálunk a családok legtöbbje bel­terjes növénytermesztéssel foglalkozik, s nem is eredménytelenül. Nem ritka például a zellerből a 200-250 mázsás átlagtermés. Sokan hagyma-, céklaré­pa-, paprikatermesztéssel keresik a ke­nyerüket. A szerződéskötésekkel pedig időnként akadtak problémák, már ami az ütemezéseket illeti. S ha itt meginog­na a gazdálkodásba vetett hit, akkor tömeges méretűvé válna a munkanél­küliség. No, ezt mindenképpen szeret­nénk megelőzni. Már előrehaladott tárgyalásaink vannak egy zöldségfel­dolgozó telepítésére. Ha megkapjuk a munkahelyteremtő állami támogatást, akkor hamarosan hozzákezdünk a fel­dolgozó építéséhez. Elkészültével - körülbelül egy esztendő múltán — a zöldségátvétel helyben megoldódna és legalább negyven embernek lenne munkahelye. Másik, sürgetően megol­dásra váró ügy a közlekedés biztonsá­gosabbá tétele. Rengeteg nálunk a bal­eset. Már tervezési szinten az 52-es út átépítése. A két főút kereszteződésében a kerékpár- és gyalogút kiépítéséhez pedig központi keretből szeretnénk kapni. A pályázatot már beadtuk, ugyanis saját forrásból nem futja. — Pedig spórolnak ... — A bontási anyagokból Kissolton épülő konyhára gondol? Új építő­anyagra nincs pénz, de azért új lesz az, és nagyon fontos, hogy mielőbb és mi­nél olcsóbban elkészüljön a százhatvan főt kiszolgáló konyha. Saját kivitele­zésben, a karbantartók segítségével 2,5 millió forintba kerül, s megoldjuk a gyermekek és előreláthatólag az idősek étkeztetését is. Mindkét korosztály egyre inkább segítségre szorul. Az egészségügyi bizottság éppen ma ülése­zett. Tavaly 2,4 millió forint ment el szociális, rendkívüli segélyre, ápolási díjra. Szerény számításaink szerint, és csak a mai helyzetet nézve, az idén en­nek duplája kellene. Hogy lesz-e rá ke­ret? Én optimista vagyok — fejezte be a polgármester. P. S. A Co-Nexus szerint tőkés csoportok készen áll­nak a mintegy 450-500 kilométer hosszú, 100 milli­árd forintba kerülő magyarországi szakasz pénz­ügyi fedezetének előteremtésére, ha a megtérülés, a teljes befektetést tekintve, bizonyítható. Ezt szol­gálja az a tanulmány, amelynek idén július végére el kell készülnie. A különféle egyeztetések során immár körvonalazódott az út nyomvonala, ame­lyet április végéig véglegesítenek. Az autópálya magyar szakasza Nagykanizsa térségében kezdőd­ne, s végigfutna az ország déli és keleti határa mentén, majd Ungvár és Munkács irányában adna lehetőséget a továbbfolytatásra. A megvalósítás során a környezetvédelmi szempon­tokat messzemenően érvényesítik, így eleve elkerülték a nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket. Bács- Kiskunban az egyeztetések után az alábbi útvonal alakult ki: egy új Duna-hídon át (Kalocsa alatt, Bo- gyiszlónál) lépne be a megyébe az autópálya, s Öreg­csertő, Kecel, Pirtó, Kiskunmajsa és Csólyospálos alatt érné el a Csongrád megyei, balástyai csatlakozási pontot. Amennyiben a megvalósíthatósági tanulmány nyo­mán a vállalkozás létrejön — a szervezők nyilván ennek reményében fogtak a munkához — akkor a tervek szerint 1992 nyaráig elkészülnek a kiviteli ter­vek, s megalakul a társaság, majd 1995—96-ra az autópálya is készen állhat. Jó lenne hinni, hogy ez' vá'föbáh így is lésá Váczi Tamás A Fidesz Frakció álláspontja a kárpótlásról szóló törvénytervezet vitájában alapvetően tér el a többi pártétól. Úgy véljük, hogy igazi kárpótlás nem lehetséges és ezen az úton nem juthatunk cl az általunk is kívánt működőképes, magántu­lajdonra épülő gazdasághoz. Eluta­síthatjuk ezért a konkrét beterjesz­tett törvénytervezet milyenségétől függetlenül — a kárpótlást mint elvi koncepciót. Az alábbiakban rövi­den összefoglalom álláspontunk legfontosabb indokait. A kárpótlás mellett, ill. ellen fel­hozható érvek három különböző csoportba sorolhatók. Ezek pedig: igazságossági, jogszerűségi és gaz­dasági érvek. A tisztánlátást meg­követeli, hogy ne keverjük össze az eltérő természetű érveket. 1. A társadalmi igazságosság mellett szóló érvek kétségtelenül sú­lyosak. Felhozható, hogy az embe­rek tulajdontól való megfosztása egyéni és családi tragédiái idézett elő, nemzedékek munkájának ered­ményét semmisítette meg. Fellehető továbbá az a kérdés is, hogy épül- het-e jogállam törvénytelenségek elfogadására. A társadalmi igazságosság szem előtt tartása azonban érveket ad azok kezébe is, akik a kárpótlást nem fogadják el, hiszen mások éle­tében is okozott tragédiát a bolse­vik diktatúra. Nem csak a volt tu­lajdonosokkal történtek igazságta­lanságok az elmúlt negyven eszten­dőben, hanem szinte az egész társa­dalommal szemben. Az állam pol­gáraitól nem csak vagyontárgyakat vettek el. Életek, szabadság, állá­sok, előmeneteli és tanulási lehető­ségek; ezek a hátrányok legalább olyan súlyosak, mint a vagyontár­gyak elkobzása. Az elmúlt négy évtizedben meg­termelt nemzeti vagyon ugyanak­kor már az állami tulajdon keretei között jött létre és ehhez a volt tu­lajdonosoknak semmivel sincs több joguk, mint bármelyik magyar ál­lampolgárnak. Mérhetetlenül igaz­ságtalan lenne ezért a ma élő. és. a kisajátításokban teljesen vétlen nemzedékek rovására végrehajtani az egykori tulajdonosok kárpótlá­sát. 2. A jogszerűség szempontjából felhozható, tagadhatatlanul súlyos érv az, hogy a tulajdon szent és a tulajdonjog nem évül el. Emellett azért sem mehetünk cl szó nélkül, mert a tulajdon a társadalom alap­vető intézménye, az egyéni szabad­ság és á társadalmi gyarapodás biz­tosítéka. A Fidesz a kárpótlásról Első pillantásra ez az érv tűnik a kárpótlás mellett érvelők döntő ál­lításának, ám a valóságban ezen a ponton sebezhetők leginkább. Elő­ször is azért, mert nem konzekven­sek a pártállam jogrendszeréhez va­ló viszonyukban. Nehezen védhető ugyanis, hogy kedvükre mazsoláz- gatva nyüvánítsanak egyes rendel­kezéseket jogszerűtlennek az elmúlt negyven évből, más szabályokat azonban nem kérdőjeleznek meg. A jogszerűség talajáról csak abban az esetben igazolható a tulajdoni kárpótlás iránti igény, hogy ha az előző rendszer minden jogszabályát hatályon kivül helyezzük, ahogy a bolsevikok tették 1917 után. (Az eredmény ismert, ezért e módszert további felhasználásra nem ajánl­juk.) Ami miatt a kárpótlást éppen a tulajdon szentségének elve alapján nem fogadhatjuk el, valójában az, hogy a kárpótlást követelők egy ré­sze e tekintetben nem jogszerűen tett szert arra a tulajdonra, amelyért most kárpótlást szeretne kapni. így alakul ki az a tarthatatlan állás­pont, hogy bár az 1945 utáni tulaj­donszerzések egy része nem volt jog­szerű, ám igazságosnak tekintendő és most, amikor tudják, hogy igaz­ságtalanságot fognak okozni má­soknak kárpótlási követelésükkel, a jogszerűségre hivatkoznak. 3. A parlamenti vitában több párt is amellett érvelt, hogy a kár­pótlás révén gyorsan megteremtőd­het a piacgazdaság működéséhez szükséges széles magántulajdonosi réteg. A (fedezetlen) értékpapír ki­bocsátása azonban nem fogja széle­síteni a magántulajdonosok körét. A kárpótlási jegyeket ugyanis egy tőkével már ma is rendelkező réteg fogja töredékáron tömegesen felvá­sárolni. A kárpótlási jegy mellett kiállók ezért valójában nem új ma­gántulajdonosok megjelenését segí­tenék elő, hanem egy tőkeerővel már most rendelkező réteget részesítené­nek állami támogatásban. Ráadásul bizonyos, az előző rendszerben mo­nopolhelyzetbe került gazdasági ér­dekcsoportok megerősödését is elő­segíthetik. Összegezve tehát a kárpótlás mellett és ellene szóló érveket azt a következtetést kell levonnunk, hogy az igazságossági, a jogszerűsé­gi és gazdasági megfontolások nem támasztják alá a kárpótlás koncep­cióját. Mindezek alapján a kárpót­lás gondolatát elutasítjuk és azt ta­nácsoljuk a kormánynak, hogy más irányban keresse a megoldást. Meggyőződésünk, hogy nem le­het a kormány által vállalt összes célt egyetlen törvénnyel megoldani. A koalíciós pártoknak fel kellene adniuk a föld burkolt reprivatizáci­ójára vonatkozó és az .Alkot­mánybíróság által már amúgy is el­vetett ~~ álláspontjukat, és külön kellene választaniuk a privatizáció és a jóvátétel kérdését. Az állampolgárok vagyonhoz juttatását nem kárpótlással, hanem néhány fennálló törvény könnyen és gyorsan elvégezhető módosításá­val kellene megkezdeni. A szövet­kezeti, a társasági és az átalakulási törvény néhány szakaszos módosí­tásával ez a folyamat megindítható lenne. Ezzel egyidejűleg deklarálni kell, hogy a tulajdontól való megfosztás is egyike volt az elmúlt rendszer jogtipró intézkedéseinek. A kor­mány dolgozzon ki ezért egy átfogó jóvátételi törvényt, amely a volt ha­difoglyokon és politikai üldözötte­ken kívül a még élő volt tulajdono­sokat is bevonja a jóvátételre jogo­sultak körébe. A jóvátétel mértéké­nek megállapításában azonban ne az egykori tulajdon nagysága, ha­nem a jelenlegi élethelyzet legyen a mérvadó. így olyan szimbolikus jó­vátételt kaphatnak, amely hozzáse­gíti őket az emberhez méltó .életfel­tételek megteremtéséhez. A legfontosabb gazdasági meg­fontolás, amelytől vezettetve el kell utasítanunk a kárpótlás gondola­tát, felettébb egyszerű. Nincs rá fe­dezel! Amikor a külső államadós­ság eléri a 22 milliárd dollárt, milli­ók élnek a létminimum alatt, mere­deken növekszik a munkanélküli­ség, csökken a szociális juttatások mértéke, akkor nincs az országnak százmilliárdban mérhető anyagi te­hetsége a kárpótlásra. Kárpótlás ugyanis csak úgy le­hetséges, ha a többségükben kár­pótlásra nem jogosult adófizető polgárok befizetéseinek egy jelentős részét a kárpótlási igények kielégí­tésére fordítja az állami költségve­tés. A másik —- esetünkben is alkal­mazott — megoldás, ha a kormány fedezetlen értékpapírt bocsát ki, ami drasztikusan növelni fogja az inflációt. Orbán Viktor FIDESZ ÉRDEKVÉDELEM, JOGI TANÁCSADÁS Megalakult a VOSZ bajai szervezete • Hazánk legnagyobb zcllertcrmcsztő területe Solt és környéke, ahol e zöld­ségféle tavaly biztos munkát és jövedel­met adott, de az átvétel nem volt zökke­nőmentes. (Fotó: Méhesi Éva) A rendezők minden reményét felülmúlta az érdek­lődés a Vállalkozók Országos Szövetsége csoportjá­nak megalakulása iránt: kedden délután zsúfolásig megtelt a Sugovica Szálló konferenciaterme. Tamás József, a VOSZ titkárságvezetője elöljáró­ban a célokat ismertette: érdekvédelem, szakmai és erkölcsi támogatás, pénzügyi, adózási és jogi tanácsa­dás, a vállalkozásokkal kapcsolatos információk ősz- szegy űjtése, majd közvetítése a tagsághoz. A tanácskozáson felmerült, hogy sok vállalkozó sze­retne betörni a külföldi piacra. Miután azonban nem ismerik a feltételeket és tájékozatlanok az ajánlattétel nemzetközi normáit illetően, erre alig van esélyük. A szövetség e téren is nyújt — ingyenes — segítséget. Szendrő Lajos, a most megnyílt mexikói kereskedel­mi képviselet munkatársa — a képviselet cime: Buda­pest, II. kerület, Budakeszi út 55/D., telefon és fax: 176-7737 — elmondta, hazánknak ez ideig alig volt kapcsolata ezzel a nagy országgal. Végtelen sok ter­mék cseréjére lenne igény. A VOSZ-tagok holland gazdasági szakértők díj­mentes tanácsadását vehetik igénybe, általában egy- három hét időtartam alatt. Az útiköltséget a küldő ország fedezi. Felmerült a külföldön való vállalkozás lehetősége. Erre - például a nehéz helyzetben levő építőipar esetében — alig kínálkozik esély. Hiába kínál alá a magyar vállalkozó az árajánlatában ottani érdekeltsé­geknek, nem kapja meg a munkát. Az idegen tőke becsalogatására pedig csak akkor adódik mód, ha kiépül az infrastruktúra, lesz út, telefon ... Addig idézem a felszólalót — a külföldiek csak barangol­nak szerte az országban, jókat esznek, isznak — ez nem volna baj — azután hazamennek. S ez már baj. Végezetül az alakuló ülés résztvevői úgy határoz­tak, hogy egyelőre négytagú vezetőséget választanak, Várhalmi Miklós, Palik Józsefné, Maász Imre, és az ipartestület később delegálandó képviselőjének sze­mélyében. G. Z. AZ OLVASO HANGJA A terhek nőnek, segítség nincs r :%r* fef XF - >i Gyermekét egyedül nevelő anya va­gyok. Kislányom első éves szakközép- iskolás. 1987-ben váltunk el a férjem­mel. Másfél szobás, 52 négyzetméteres OTP-értékesítésű lakásomat 380 ezer forint, háromszázalékos kamatozású lakásvásárlási és 67 ezer forint vállalati kölcSÖnnel vásároltam 1980-ban. Ak­kor a 6700 forintos keresetemből 1900 forintos havi törlesztéssel nagy terhet vállaltam ugyan, de úgy éreztem, ha szerény körülmények között is, a meg­élhetésünket, a gyerekem iskoláztatá­sát biztosítani tudom. Tizenöt éves koromtól dolgozom. Négy húgom van, s mivel édesanyám egyedül nevelt bennünket, a fizetésemet férjhezmenetelemig hazaadtam. Fel­nőtt fejjel, család és munka mellett sze­reztem középfokú iskolai végzettséget. Keményen megdolgoztam azért, amit elértem. Az elmúlt két évben bekövet­kezett változások azonban túl nagy ter­het róttak rám — és persze nem csak rám. Nem tudom megérteni: a parla­ment miért korlátozta a gyermekét egyedül nevelő szülő adókedvezményét a gyermek hatéves koráig? Éppen hat­éves korától hogy iskolába megy — kerül a gyerek az addiginál is többe! A lakáskamat-emelés a teljes kilátás- talanságot tárja elém. A hitel felének elengedése kedvező feltétel, De az ott­honomon kívül nincs vagyonom, amit eladhatnék. Megtakarított périzem sincs, mindig szűkösen éltem. Édes­anyám nyugdíja az ötezret sem éri el, a családban mindenki a saját gondjával küszködik. A 32 százalékos kamat az OTP osztályvezetőjének tájékoztatása szerint lehet nyolcvan vagy akár maga­sabb százalék is. Az önkormányzatnál egy sorstársamnak azt mondták: nem azért vannak. hoev a lakosságot támo­gassák. Az egy lakosra jutó 200 forin­tos költségvetési támogatás nem elég a rászorulók kielégítésére. Most még van munkahelyem. Ti­zennyolc éve dolgozom ennél a válla­latnál, ennek ellenére a keresetem ma­holnap arra sem lesz elég, hogy a nö­vekvő lakásrezsiköltségeket fedezze, nem beszélve a löhhi megélhetési felté­telről. Pedig csak annyit szeretnék, hogy a gyerekem a/ iskoláját be tudja fejezni, s hogy ne veszítsük el az ottho­nunkat. A munkanélküliség veszélye Da­moklész kardjaként lóg mindannyiunk feje fölött. .. Munkahelyem a város másik végén van, két busszal járok dolgozni. Márci­ustól a bérletem 470 forint. Évente öt­ezer forintot fizetek azért, hogy dolgoz­hassak. Ha vállalkozó lennék, levon­hatnám az adóalapomból. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormány szándékosan nyomorba akarná hajtani, hajléktalanná tenni az egyedülálló anyákat. De az tény, hogy a családi pótlékon kívül számunkra semmilyen segítséget nem nyújt, lehe­tőséget sem ad arra, hogy a felszínen tarthassuk magunkat. Csak a terheket növeli, a tűrés határán túl is. Sorolom: lakáskamat-emelés, munkanélküli­adó, telekadó, lakásadó, s akkor még a különféle egyéb adókról s az áremelé­sekről nem is beszéltem. Fizetésem a múlt év márciusa óta változatlan. S ez­zel a 22-es csapdája bezárult.. . Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az öngyilkosok száma ha­zánkban. Nem mindenki bírja a nagy terhelést. Jancsik Antalné Kecskemét Igazságosság, jogszerűség, gazdaságosság_______________________________

Next

/
Thumbnails
Contents