Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
Petőfi Böjti Népe • 5 • Petőfi Böjti Népe • 5 • Petőfi Böjti Népe • 5 • Petőfi Böjti Népe • 5 • Petőfi Böjti Népe • 5 • Petőfi Böjti Nepe TE VOLTÁL! Tóth tizedes esete Copperfield Dáviddal Nyugdíjas katonatiszt ismerősöm mesélt egy tragikomikus történetet abból a világból, amikor Révai, Farkas és Gerő tolta a Nagy Kopasz Diktátor vörössel festett szekerét. Sokat megélt, még többet csalódott ismerősöm — odaadná a rendfokozatát akár egy pohárka jó borért, ha kellene valakinek igy számolt be egykori izzasztó élményéről: — Akkoriban nekem gyakran meggyűlt a bajom a feletteseimmel. Például amikor kérdőre vontak, hogy katonáimmal miért csak nyugati zenét hallgatunk a kultúr- foglalkozásokon. Ugyanis a szekrényemben sorjáztak a Mozart-, Beethoven-, Bach-lemezek stb. Védekezésül mondtam én, hogy van ott, Chopin is, Csajkovszkij is, meg Bartók is. Az mindegy —- mondották ezek is osztályidegenek voltak. Nekünk a világproletárok kultúráját kell terjeszteni. Ezek azonban csupán apró bosszúságok voltak. A felhő akkor kezdett tornyosulni és sötétre — még sötétebbre — változni felettem, amikor az Őrmesterem titokzatosan suttogva, sápadt arccal közölte: hivat az elhárító tiszt. Mentem is tüstént, mint akit jól farbarúgtak. Útközben izgultam, tépelődtem: vajon melyik emberemmel lehet baj? Az alagsori iroda beton előszobája rideg, hideg és nagyon barátságos volt. Puskinon, Schilleren és Rilkén nevelkedett érzelemvilágomnak cseppet sem kedvezett. Jó félórai várakozás után, különösen, mert a „D” tiszt kétszer is kiment és visszajött előttem, rám ügyet sem vetve, már arra gondoltam, nem is valamelyik beosztottammal, hanem velem van valami baj. Járt az agyam egyre: nincs rokonom külföldön, csak Romániában, de azt is elhallgattam az önéletrajzomban. De lehet, hogy már nem is élnek, utoljára a harmincas évek elején kaptam hírt róluk. Templomba is csak anyai nagyanyám egyik testvére jár, de ő süket is, meg kicsit dilis is szegény. A gyerekeket nem keresztel- tettük meg, és tudtommal semmi olyat nem tettem, mondtam, ami ellenkezne az eszmével és a szocialista öntudattal. Soha nem hagytam abba a tapsot előbb, mint a többiek. Mi lehet hát a bűnöm? Egyre nyugtalanabb lettem, gondolhatja. Végre azután nyílt az ajtó, s a küszöbön megállva „D” tiszt a fejével mutatta, hogy menjek be. Leült az íróasztalához, én állva maradtam, elővett a sok közül egy dossziét, lapozgatott benne és hallgatott. Néha felhúzta a szemöldökét, megcsóválta a fejét, miközben én egyik lábamról a másikra álltam. Köhögni kellett volna, de visszafogtam, nehogy azt higgye, hogy türelmetlen vagyok. Végre megszólalt: Ismer egy Tóth Dezső tizedes nevezetű személyt? (Megkönnyebbültem, hisz a legjobb, legműveltebb katonám volt, azért neveztettem ki írnokomnak.) — Igen, a beosztottam.-— Milyen ember? — Kitűnő. Nagyszerű, példamutató. — Úgy . . .? Majd felcsattant: Tudja, hogy angol nyelvű könyvet találtunk az éjjeliszekrényében? — Tudom, angolul tanul. Most éppen a Copperfield Dávidot olvassa eredetiben. — Ki írta azt a micsodát? — Dickens — mondtam. — Az miféle író? Angol —- mondom, — mire ő: — Úgy? Angol? Hát ez az! Tudja, mi az a fellazítás? Léggömbök, röpcédulák, angol szövegek, ez kell tán nekünk? — Tud maga angolul? — kérdezte enyhébb hangon. —- Sajnos nem, csak oroszul, mondtam. — Nagyon helyes — itt el is mosolyodott, legalábbis én úgy láttam —, nagyon helyes ismételgette azután. Újra keményebbre hegyezte a hangját: —- Akkor nem tudhatja, mi van abban az angol szövegben! — De tudom — mondtam merészen. — De ha egyszer nem tud angolul! — A fordítást olvastam ... Szóval magyarul magyarázkodtam. Mire ő: — Honnan tudja, hogy ugyanaz van a magyar szövegben is? Erre azt válaszoltam: — Hát lehet, hoy néhány kifejezés, jelző, hangulati elem nem ugyanaz. Elképzelhető néhány nü- ánszbeli különbség ... A nüánsz szó gyanús lehetett neki, kapóra jöhetett érveléséhez, mert így szólt: — Na ez az látja mondta —, nem lehet tudni, hogy az ellenség mit csempész bele a könyvbe, ezért kell résen lenni! Ismerősöm befejezésül, így summázott: — Látja, látja, engem ez a büntetés, bánásmód megrázott, de meg is erősített. Azóta ott tartok, hogy mindent gyanakodva akarok. Legutóbb például, amikor a kormányprogramot nézegettem, felébredt bennem a gyanakvás: Úristen, mi lesz, ha kiderül, hogy ebben is van valami? Varga Mihály A MŰVÉSZET HATALMA • A magyar írók esztétikai vitája NAGY BANDÓ ANDRÁS—BORZÁK TIBOR: Csontváz levélben „Hallgatnimikor beszélni kell, épp oly bűn, mint beszélni, mikor hallgatni kell. ” (Madách) KEDVES BÁNDÓ! Barguzin után most itthonról írok. Bevallom, ott, kint nem gondoltam volna, hogy itthon ekkora balhé lesz abból, hogy — szerintem — megtaláltuk Petőfit. Az MTA mostanra — végre! — kijelölte a független és pártatlan bizottságát, ami annyit jelent, hogy pártatlanságuktól függetlenül elkötelezettek. Ma indultak el Moszkvába, hogy megnézzék a csontvázat. Azt ígérték, vizsgálataik eredményét öt pontban fogalmazzák meg. Egy biztos: eleve úgy indultak útnak, hogy ha törik, ha szakad, az a csontváz nem Petőfié. Borzi írj! Szia, barátod, 1990. január 5. SZIA BORZI! Nem is tudom, mit mondjak neked, te többet tudsz a csontokról, mint én, de kérdem akkor tőled: ha valóban Petőfit találtátok meg, akkor hogy lehet az, hogy a csontok mellett mamutagyarakat is találtak, s két olyan kőszerszámot, amit Petőfi már nem ismerhetett? (Itthon ugyanis ezt híresztelik.) 1990. január 7. Üdv, Bandó BANDÓ! Felháborító dolog történt! Gondolom, hallottad, bemondta a rádió, hogy Petőfi nem Petőfi, hanem egy nő! Felhívtam Barát Jóskát, a Rádió moszkvai tudósítóját, s megkérdeztem, miért mondta ezt? Azt mondta, azért, mert azt mondták neki, hogy ezt kell mondania. Ilyenkor mi van? 1990. január 9. Szia, Borzi BORZI! Szerintem nekik is lehet némi igazságuk, mert ahogy a csontváz fotóját nézem, tényleg nő lehet: terpeszben van a lába. Persze így, messziről nézve, nem ítélkezhetem. Mondd, az agyvelő nagysága nem adhatott volna némi támaszpontot? 1990. január 11. Üdv, Bandó SZIA BANDÓ! Valami megvilágosodott előttem: cinkelt lapokkal játszottak! Csak kedden délután került a bizottság elé a fémdobozban őrzött csontváz^Akkor hát hogyan jelentették ki már előző szombaton, hogy a csontváz nőé? Még valami: képzeld, a Szovjet Tudományos Akadémián nem találtak egy hitelesített mérleget, melyen megmérhették volna a koponya súlyát! Az egyik tudós azt javasolta, mérjék meg otthon, az ő fürdőszobamérlegén, de végül ezt elvetették, mert találtak egy piaci mérleget, s ez bevált. Ahhoz képest, hogy megjárták az űrt az oroszok, nem semmi, hogy mérlegből ilyen gyatrán állnak! Különben a csontokból lefűrészeltek kis mintákat, úgyhogy valóban egyre kevésbé hasonlít Petőfire! Morvái hiába bizonygatta, hogy nem stimmelnek a mérések, elküldték a gyárába. 1990. január 12. Szia, Borzi HELLÓ BORZI BARÁTOM! Ne idegesítsd magad! Ha egyszer úgy indultak ki, hogy az a csontváz nőé, akkor tökmindegy, hogy a fémdoboz fölbontása előtt, vagy csak a felbontása után jelentik ki ezt! Ami a mérleget illeti: nem is értem, miért volt ez fontos, hiszen nincs mihez viszonyítani! Petőfi koponyájának súlyát nem ellenőrizték életében sem! Akkor hát mihez akarták viszonyítani? 1990. január 26. Üdv, Bandó SZEVASZ! Ne dőlj be minden hülyeségnek! Különben telefaxot kaptam Amerikából, s az ottani szakemberek kérik, hogy küldjünk csontmintákat a Petőfi-szülők- től, van esély a vizsgálat befejezésére. Eközben a Tv-híradóban Juszt Laci elmondta, az Akadémia kitart amellett, hogy a csontváz nőé, s nem lehet idősebb száz évesnél. 1990. június 27. Szia, Borzi BORZÁK! Ne felejtsd el: mi nem Amerika, hanem Európa felé tartunk! Tehát Amerika nem számít! Figyeld meg: még kétszer megnyilatkozik az Akadémia s ki fog derülnik hogy a csontváz egy 1956-ban elhurcolt, s Barguzinban kivégzett forradalmár nőé volt, aki éppen Petőfi verset szavalt a Múzeum lépcsőjén a forradalom leverésének napján. Üdv, Bandó BANDO! Érdekességet mondok: a bizottság egyik prol'esz- szoráról kiderült, hogy a '89-es Losonczy Géza- azonosításkor nem azt írta a jegyzőkönyvbe, amit látott. Talán most sem? . . . Még egy: 1986-ban találtak a Dunában egy koponyát, melyről — a Petőfit vizsgáló bizottság egyes tagjai — azt állították, hogy 30-40 ezer éves lelet, s egyik nap nőnek vélték, másik nap férfinak. Végül kiderült, hogy a koponya 4735 éves. Mit gondolsz, hihetek nekik Petőfivel kapcsolatban? 1990. augusztus 13. Szia! KEDVES TIBOR! Szerintem nem kell hinned! Egy biztos: szerintem sem biztos, hogy Petőfié a csontváz, mert csak tizenegy pontban vélték azonosnak, Petőfiék pedig 12 pontot hirdettek! Még valami: ha egy csöpp eszük lett volna a profoknak, nem állítanak olyat, hogy 30-40 ezer éves a Dunában lelt koponya, mert 30-40 ezer éve még nem is volt Duna! 1990. szeptember 7. Üdv, Bandó BANDÓ! Az Akadémia folyóirata lehozta: Petőfi nem Petőfi! A kint járt régész összeszedte érveit, közöltetni akarta ugyanabban a lapban, de a sajtószabadságra hivatkozva nem hozták le. Még valami: beszéltem Göncz Árpáddal, megígérte, hogy fogad bennünket Petőfi-ügyben. Sajnos, ez végül nem jött össze, de ahogy láttam, ti, a Hócipővel bejutottatok hozzá, gratulálok! (Bár hidd el, az én hócipőm is tele van már a csontokkal és a professzorok állításaival! 1990. december 13. Szia, Borzi TIBOR! Beszéltem a főszerkesztőnkkel, Farkasházyval, s azt üzeni neked, ne keseredj, a Hócipőbe bekerülhettek (igaz, ott nem lesz ott a Göncz!). Azt is üzeni, ha szereztek két-három darabot a csontokból, a Di- zájn-centerben Fábry örömmel elvégezné a végső vizsgálatokat, s Boncz is megígérte, hogy orvosilag átnézi a csontokat. Ha gondolod, én is rászánnék néhány órát, s átrágom magam a csontokon. 1990. december 20. Szia, Bandó BANDÓ BARÁTOM! Túl vagyunk a Szilveszteren, Petőfi születésnapján, illetve annak előestéjén, de ezen most ne vitatkozzunk, s azon se, hogy melyik városban született, mert csak nő a bonyodalom! Ma épp egy esztendeje, hogy hazaérkeztek Moszkvából az Akadémia vizsgálói. A vita elcsendesedett, de Petőfi csontjai ott vannak kint egy cipős dobozban, valami sufniban. Állítólag már eltűnt a moszkvai Akadémiáról is. Szerintem, ha nem Petőfi, akkor is különb elbánást érdemelne, nem? Mit tegyünk? 1990. január 12. Szia! BORZI! Szerintem ne törődjetek az Akadémia bizottságának véleményével. Végül is épp annyira bizonyították be, hogy a csontváz nem Petőfié, mint amennyire ti, hogy Petőfié. Ki kell menni érte, haza kell hozni, s szép csöndben eltemetni. És ha végtére is az derülne la, hogy nem Petőfit, hanem egy orosz zsidó asszony csontjait földeltétek el itthon, akkor is mi van? Annyi, de annyi magyar nyugszik orosz földön, hogy cserébe itt is nyugodhat egy orosz, nem? 1990. január 10. Üdv, Bandó KEDVES BANDÓ! Azt hiszem, megfogadjuk a tanácsodat! Hiába jönnek újabb hírek Amerikából, az ellenállás még kitart a hazai tudósok részéről. Van ötleted arra vonatkozóan, hogy hol rendezzük a titkos temetést ...? 1990. január vége. Ha van időd, válaszolj! Borzi
