Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

2 ® PETŐFI NÉPE 0 1991. február 19. VISEGRÁDI VISSZHANG Ausztria nagyra értékeli (Folytatás az 1. oldalról) Mint mondta, a hatalmas politi­kai, gazdasági, szociális és környe­zeti terhek, amelyek ezekben az or­szágokban felhalmozódtak, meg­kívánják a fokozottabb összefo­gást. Magyarország és Lengyelország terve — például közös együttmű­ködés Ausztriával a Pentagonálé­ban, és az együttes út az európai integrációba — a lap szerint teljes mértékben összhangban áll az osztrák érdekekkel. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung szerint a nyugati partnerek szinte rávezették a három országot az együttműködésre azzal, hogy Prágát, Varsót és Budapestet min­dig külön kezelték, elkülönítve őket Romániától, Bulgáriától és Jugoszláviától. A hármas találko­zó részvevői egyébként tudatában vannak annak is, hogy a Szovjet­unióhoz fűződő viszony kérdését sem kerülhetik ki. A francia Libération elemzésé­ben rámutatott: a találkozó Kö- zép-Európa történelmi megbékélé­se jegyében zajlott, s célja az volt, hogy új kapcsolatot hozzon létre a légüres térben, amelyet a kommu­nista rendszerek összeomlása ha­gyott maga után. A cikk szerint a három részvevő állam világosan el akarta határolni magát a Balkán­tól. A lap szerint nem világos, mi­vel szeretné a három fél felváltani a megszűnt KGST-t, és megemliti, hogy bár Magyarország diszkréten javasolta a hármukra kiterjedő szabadkereskedelmi övezet kiala­kítását, Csehszlovákia kétoldalú szerződések mellett foglalt állást. Az AFP felhívta a figyelmet, hogy a visegrádi záródokumentum csak nagyon általánosan fogalma­zott a Budapest javasolta szabadke­reskedelemi zóna létrehozásáról. A The Times úgy vélekedett a találkozóról, hogy a három ország visegrádi nyilatkozatával új kor­szakot nyitott az európai regioná­lis együttműködésben. A Financial Times tudósítója ezzel szemben ar­ra a következtetésre jutott, hogy a résztvevők végül is nem jelentettek be' semiféle programot szabadke­reskedelmi övezet létrehozására. A The Guardian szerint a nyugati kegyekért versengő három ország továbbra is távolságot akar tartani a Szovjetuniótól, bejelentve együttműködésüket az európai in­tegrációhoz való közeledésben. A l'Unitá úgy értékelte a hármas együttműködési megállapodást, mint első lépést Közép-Kelet- Európa új gazdasági és politikai rendszerének kialakítása felé. Hangsúlyozta, hogy egyik részve­vő sem kívánja felégetni a hidakat a Szovjetunió felé. A The New York Times a talál­kozóról szóló vasárnapi tudósítá­sában kiemelte, hogy a három or­szág természetes szövetséges, ám egyúttal versengenek is egymással a korlátozott mértékű nyugati be­ruházásokért. VSZ-miniszteri találkozó Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) Az esemény alkalmat ad arra is, hogy Jeszenszky Géza ma­gyar és Adrian Nastase román külügyminiszter kétoldalú ta­lálkozót bonyolítson le. (Mint ismeretes, délkeleti szomszé­dunk a közelmúltban nyerte el az állandó meghívotti státust az Európa Tanácsban.) A napokban Magyarország és Románia a katonai bizalom erősítését szolgáló tanácskozást kezd a Nyitott égbolt rendszer kétoldalú megvalósításáról. A kölcsönös katonai ellenőrző repüléseknek szabad teret enge­dő Nyitott égbolt kétoldalú megvalósítására Románia tett javaslatot, s Magyarország el­fogadta az indítványt. (Mint is­meretes, a VSZ és a NATO tag­államai hosszas budapesti és ot­tawai tárgyalási sorozatok után végül is nem tudtak egyezségre jutni a katonai ellenőrző átre- pülések rendjéről, s egyelőre le­vették napirendről a Nyitott ég­bolt rendszer megvalósítását. Magyarország délkeleti szomszédunk konstruktív ma­gatartásának jeleként értékeli a román kezdeményezést. Remél­hetőleg ez is arra utal, hogy erő­södik a bizalom a magyar kor­mány politikája iránt. A ma­gyar fél úgy véli, hogy a kölcsö­nös érdekek alapján minden vi­tás kérdés rendezhető Magyar­ország és Románia között. Ha­zánk ennek szellemében készül Jeszenszky Géza és Adrian Nastase találkozójára. A szóvivő bejelentette: Kato­na Tamás külügyi államtitkár február 19—26. között Malaj­ziába, a Fülöp-szigetekre és In­donéziába látogat. Herman János közölte azt is: Horthy István özvegye megke­reste hazánk lisszaboni nagy- követségét és arról tájékoztatta a missziót, hogy magyar földön kívánja nyugalomra helyezni Horthy Miklós hamvait. A ma­gyar misszió a szokásoknak megfelelően felvette a kapcsola­tot a portugál hatóságokkal, s emberiességi, kegyeleti szem­pontok szerint végzi az ilyenkor szokásos konzuli teendőket. A Külügyminisztérium Horthy hamvainak hazaszállítását az általában szokásos módon vizs­gálja; nincs jogalap annak visz- szautasítására. Egyben utasí­tották a lisszaboni külképvise­letet, hogy tisztázza a hamvak hazaszállításával kapcsolatos valamennyi kérdést. Ugyanak­kor a szóvivő közölte azt is: magyar kormányzati intéz­mény nem szándékozik szere­pet vállalni a néhai kormányzó földi maradványainak haza- szállításában. Azt „magánjelle­gű, családi eseménynek” tekin­ti. A T. HÁZ FŐ TÉMÁJA MEG MINDIG: Tulajdon és kárpótlás AZ IDŐHÚZÁS, A DÖNTÉSKÉPTELENSÉG NYOMÁN: Se élni, se meghalni nem lehet! Átalakulás alatt, előtt a Dutép (Folytatás az 1. oldalról) Ha úgy tetszik, veszteség az a 80 millió forint is — legalábbis a Du­tép számára —, amelyet a társasá­gok nyereségként megtermeltek az évi egymilliárdos árbevétel alap­ján. Ami viszont meglepő, hogy a Dutép maga is 320-360 millió fo­rint adózatlan nyereséget produ­kált az 1987—89-es években, Algír nélkül, tehát az immár folyamatos krízishelyzetben is talált munkát. Persze, ahogy az igazgató is elis­meri, nem ők lettek annyival job­bak, hogy most a 2—3. helyen áll­nak a hasonló nagyvállalatok rangsorában, hanem a többiek zu­hantak vissza. A kecskemétiek pe­dig élvezték az „előnyét” annak, hogy ők már öt éve egyfolytában ilyen válságban próbálnak a felszí­nen maradni. Am az a bizonyos algíri adósság olyan nyomasztó, hogy amíg az fennáll, addig lehe­tetlen bármilyen áttörés. így a Du­tép is csak kapkod levegőért, ha éppen a víz felszíne fölé kerül. Ele­mi érdeke lenne az átalakulás, az adósság rendezése. Az adósság pedig 2,4 milliárd forint, amelyből az OKHB 1,06 milliárd, az MKB 0,24, az ÁFI 0,14 milliárd hosszú lejáratú hitelt jegyez, s rajtuk kívül ott vannak még a nagy és a kis szállító cégek. Korábban az algíri veszteséget le­hetett — többek szerint kellett — volna más módon, kormányzati eszközökkel rendezni, ám ez elma­radt. Ma pedig erre nincs lehető­ség. A felszámolás pedig nem alter­natíva — jellemző, hogy a sok partner közül kettő kis cég, köztük egy ceglédi szakmunkásképző, amelynek 260 ezerrel tartozik a Dutép, ám korábban több milliós ingyenmunkát végzett nekik szeretné a felszámolást. Talán nem sejti, amit a pénzintézetek és a nagy szállítók tudnak: a felszámo­lási eljárás során szinte senki sem kapná meg a pénzének a töredékét sem. íme dr. Fáy Ferenc bizonyítása: a cég könyv szerinti vagyona 2,9 milliárd forint, ebből 1,2 milliárd a gép, eszköz, amit el lehet adni. A tapasztalatok szerint, ha valaki egy ilyen aukción a felét értékesíti, az már jó eredmény. De a bevehető 600 millióval szemben ott a felszá­molási eljárás költsége,.ami mint­egy 700 millió. A hitelezők tehát semmit sem kapnának. A bankoknak persze a hírek sze­rint lett volna saját elképzelésük: az 1,2 milliárd alapadósság után a Dutép eddig fizetett 1,6 milliárd forintot, és így még (már) mindig van további 1,2 milliárd tartozása velük szemben. Ezért azt fontol­gatták, hogy az eladható 1,2 milli­árdnyi értéket kapják meg, s azt majd ők eladják. Igen ám, de az az érték, ha nem kell elkapkodni az eladást, jóval több pénzt hozhat, hiszen egy angol vagyonértékelő iroda szerint a Dutép mai teljes vagyona, szemben a könyv szerinti nyilvántartással, 3,8 milliárd fo­rint. S egy bank, ha a tartozás fejében megkapná, amit kér, nem lenne ér­dekelt a termelés fenntartásában, tehát akár azonnal utcára kerül­hetnének a dolgozók, akik számá­ra — a nagy leépítések után is még mintegy 2000-ren vannak — a vál­lalat jelenti a megélhetést. Ezért javasolja a Dutép, hogy a hitelezők engedjék el a tartozás egy részét, más részével legyenek tőkéstársak, míg a harmadik hányadot — mint­egy 30 százalékot — kifizetnének számukra. A nagy szállítók és a bankok hajlanak is erre. Sürget az idő A megoldást viszont — amely­nek az előbbi folyamat is része le­het — az átalakítás hozhatja meg, és sürget az idő. Ezért is jártak a Dutép képviselői a miniszterelnök titkárságán, hogy kérjék a proce­dúra felgyorsítását. Vonják állami­gazgatási felügyelet alá a vállalatot — ez akkor már garantálná a pri­vatizáció lefolytatását. De a Va­gyonügynökség, amely az Ipari Minisztériummal együtt jónak ta­lálta a Dutép kibontakozási javas­latát, feltételül szabta, hogy a vál­lalat először egyezzen meg a bank­kal. Ez most van folyamatban, s remélhető megoldás is. Ez pedig azt jelentené, hogy a Vagyonügy­nökség a privatizáláskor üzletrészt értékesít, tehát a dolgozóknak megmarad a munkahelyük. (Az persze ide tartozik, hogy a vezér- igazgató elmondta: az átalakítás során az eddig bejelentett felmon­dásokon túl továbbiakra már nem kerül sor. Viszont, s ezt jó ha tudja mindenki, a privatizált majdani új cég saját hatáskörében végrehajt­hat átszervezéseket is, amikor újabb létszámok bizonyulhatnak fölöslegesnek.) A Dutép eddig létrehozott s tar­tósan működőképes 17 társasága mellé alakulna további hat-hét. Érdeklődés máris van, például az ablakgyárra, de egyelőre hiányzik az engedély. Megmaradna a Dutép központ 40 fős alkalmazotti és 100 fős fizikai állománnyal. Ezzel egyi­dejűleg az alkalmazottakból létre­jönne egy befektetési társaság, s végül a Dutép megszűnne. Az üte­mezés szerint idén márciusban már el kellene kezdeni az átalakulás előkészítését, hogy júliusban meg­kezdődhessék a privatizáció. Somogyi Gyula három dolgot emelt ki hozzászólásában: az egész építőipar kilátástalan helyzetén próbálnak segíteni egy építésügyi kamara megalakításával, támogat­ják a világkiállítást, amely 150 ezer munkahelyet jelentene a követke­ző öt évben, s követelik a dolgozók tulajdonrész-szerzését, vagy in­gyen, vagy kedvezményes hitelből. Bánó István, a Dutép vszt-titká- ra más oldalról közelítette meg a kérdést: hová lett 3000 Dutép- dolgozó? Hogyan tudja a szakszer­vezet képviselni a munkavállaló ér­dekeit, ha nem hallgatják meg, vagy meghallgatják, de semmi sem történik? Az építőipar gondjai a bányászatéhoz hasonlítanak, csak nem akarják észrevenni. Kuzma Tamás egyetértett azzal, hogy rövid időn belül nem lehet konjunktúrára számítani az építői­parban. Ha késnek is a döntések, de a minisztérium már elkészítette a privatizációs programját. A Du­tép koncepciója egyébként minta­értékű. Az is igaz viszont, hogy különösen nagy az adóssága, ami nemcsak a vállalat számára külön­leges felelősség. A vszt tagjai keveset kérdeztek. Akkor is inkább a konkrét, őket közvetlenül érintő feladatok kerül­tek szóba. Az azonban így is kide­rült: vállalkozónak sem születik mindenki, s a dolgozók joggal ér­zik úgy, nem felelősek az algíri veszteségért, ám annak levét azóta is, s részben az időhúzás miatt ta­lán ezután is ők isszák meg. Mert jó lenne, ha újólag tudatosulna mindenkiben, amit a vezérigazgató nagyon közérthetően fogalmazott meg: emberekről van szó, akik nem káposztafejek. Váczi Tamás A MUNKAÜGYI TANÁCS KÉT OLDALA Megválasztották képviselőiket a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei A parlament által a közelmúlt­ban elfogadott foglalkoztatási tör­vény alapján megyénkben is meg­alakul a Munkaügyi Tanács. A foglalkoztatással kapcsolatos fel­adatok megoldásában érdekegyez­tető szerepet tölt majd be. Ez a tes­tület készíti el azt a javaslatot is, aminek alapján a foglalkoztatás elősegítésére, a munkanélküliek se­gélyezésére fordítható pénzt a me­gyének megítélik. S hogy ebből mi­re, mennyit kell(ene) felhasználni, ahhoz is a tanács ad információt, illetve javaslatot. A testület háromoldalú lesz: az önkormányzatok, a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szerveinek küldötteiből tevődik össze. Ez utóbbiak (a mezőgazda- sági. az ipari szövetkezetek szövet­ségei, a különböző ágazati kama­rák stb.) képviselői a napokban tar­tott tanácskozásukon a tervezett ügyrendnek megfelelően megvá­lasztották a tanácsba delegált hat­tagú tárgyalócsoportjukat, amely­nek vezetését kéthónaponkénti vál­tással soros ügyvezető látja el. A csoport nyitott, abba azokat is várják, akik a későbbiekben akar­nak a munkaadói oldal munkájába bekapcsolódni. A Megyei Munkástanácsok Szö­vetsége után a Független Szakszer­vezetek Demokratikus Ligája is be­jelentette, hogy részt kivan venni a Szakszervezeti Kerékasztal (SZKA) munkájában. így az SZKA-ban immár a megye minden jelentősebb munkavállalói érdek­képviseleti szerve benne van. Teg­nap délelőtti ülésükön ők is megvá­lasztották a Megyei Munkaügyi Tanácsba delegált hattagú tárgyalócsoportjukat, amely az SZKA-t alkotó szakmai irányzatok képviselőiből és a fél évre megvá­lasztott állandó tagból áll. Elsőként ErnhofTer Józsefre, a HVDSZ me­gyei titkárára bízták ezt a tisztséget. (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlási törvénytervezet ál­talános vitájában — immár a ve­zérszónokokat követően — a kü­lönböző frakciók képviseletében mintegy tucatnyian kértek szót a kora esti szünetig. A hozzászólók többsége nem vi­tatta, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása, valamint a privatizá­ció szempontjából meghatározó fontosságú a beterjesztett törvény- javaslat. A kárpótlás mértékéről, valamint a kárpótlásra jogosultak köréről azonban már jelentős né­zetkülönbség volt tetten érhető a felszólalásokban. Többen is amel­lett érveltek, hogy az elmúlt évtize­dekben személyes szabadságuktól megfosztottakra, a jogsértések ál­dozataira is ki kell terjeszteni a kárpótlást. Bár a kisgazdapárti képviselők is nagy jelentőséget tulajdonítot­tak a törvénytervezetnek, azt szá­mos ponton kemény bírálat alá ve­tették. Élesen bírálták „a föld azé, aki megműveli” jelszót, mondván: ez ősbolsevik álláspontot tükröz. Számos felszólaló annak a véle­ményének adott hangot, hogy a kárpótlást külön kell választani a földtulajdon kérdésétől. Ugyanak­kor azt is szóvá tették, hogy a kár­pótlási törvénnyel egyidejűleg a parlamentnek döntést kellene hoz­nia a szövetkezeti törvény, a föld­törvény kérdésében, illetve rendez­nie kellene az önkormányzatok tu­lajdoni viszonyát is. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki felszólalók álláspontjától markánsan különbözött a fiatal demokraták kárpótlással kapcso­latos nézetét kifejtő Áder János vé­leménye. Kétségét fejezte ki, hogy az egykori telekkönyvek nyomán pontosan fel lehet deríteni a volt tulajdonosok kilétét, majd rámu­tatott arra, milyen gyakorlati, ad­minisztratív nehézségekkel jár a kárpótlás a visszamenőleges doku­mentumok alapján. Végezetül arra a megállapításra jutott: a kárpótlá­si törvény végrehajtása bebizonyít­hatja, hogy a kormány békeidőben is képes úgymond háborús viszo­nyokat teremteni. A kereszténydemokrata Gáspár Miklós ettől gyökeresen különbö­ző álláspontot hangoztatva egy polgári vállalkozói réteg kialaku­lását remélte a kárpótlási törvény­től. Vastagh Pál (MSZP) — az Al­kotmánybíróság határozatára hi­vatkozva — például azt fejtegette: a volt tulajdonosok és a tulajdon­nal nem rendelkezők szempontjait egyformán kell mérlegelni. Úgy vélte, hogy csak ettől remélhető a vállalkozói jog törvényes garanciá­inak megvalósulása. A kora esti szünet után még 10- en szóltak hozzá. Nem egy képvi­selő úgy vélekedett, hogy a tör­vénytervezet több pontja szinte végrehajthatatlan. Számos esetben ugyanis nem tudni, hogy ki a régi tulajdonos, mekkora egy-egy va­gyon értéke vagy hogy volt-e azon teher. Pál László (MSZP) szerint amennyiben végrehajtják a rendel­kezéseket, 10 millió sértett ember él majd az országban, egymillióan • AZ AUSZTRIA-LOTTÓ NYEREMÉ­NYEI. A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 7. heti Ausztria-lottó nyereményei az illeték levonása után a következők: 6 találatos nem volt. A következő hétre átvitt nyeremény összege 12 553 125 schil­ling. 5 plusz 1 találatos nyolc darab, nyeremé­nyük egyenként 523 046 schilling. 5 találatos 316 darab, nyereményük egyenként 19 862 schilling. 4 találatos 16 456 darab, nyereményük egyenként 508 schilling. 3 találatos 303 183 darab, nyereményük egyenként 34 schilling. Dzsóker nem volt. A következő hétre át­vitt nyeremény összege 2 761 543 schilling. (MTI) P » . A L Y Á % A #K% Kiskunfélegyháza Városi Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot hirdet ^ a Félegyházi Hírek, ^ a Városi Televizió és ^ a kábeltévé-rendszer továbbfejlesztésére és üzemeltetésére. A tömegtájékoztatás területén jártas magánszemélyek vagy gazdasági társaságok jelentkezését várjuk. A feltételekről a Polgármesteri Hivatal ad tájékoztatást. A pályázat benyújtási határideje: 1991. március 15. Cím: 6100 Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 1. Telefon: 76/61-042 Telefax: 76/62-252 _________561 a zért, mert kapnak ugyan kárpót­lást, de nem a várt mértékben, 9 millióan pedig azért, mert fizetnek. A kereszténydemokrata Csépe Béla szerint a tulajdonviszonyok mielőbbi rendezése után a kárpót­lást időben el kell tolni. Felvetett egy új megoldást is: lehessen életjá­radékra átváltani a kárpótlási je­gyeket, hiszen az idős emberek egy része nem tudna, illetve nem akar­na élni a jegy biztosította lehetősé­gekkel. Az általános vitának e pontjára érve Szűrös Mátyás levezető elnök felhívta a Ház figyelmét arra, hogy még 35 képviselő jelezte hozzászó­lási szándékát. Döntő többségük a kormánypártokhoz tartozik, csak a Kisgazdapárttól 17 honatya kí­ván szólni, miközben hamarosan elfogynak az ellenzéki pártok kép­viseletében hozzászólók. Szűrös Mátyás hangsúlyozta, hogy a Ház- bizottság állásfoglalása szerint -t— a törvény fontosságára való tekin­tettel — mindenki hozzászólhat, mindazonáltal arra kérte a hona­tyákat, hogy lehetőleg új, előrevi­vő gondolatokat adjanak elő. Kisebb vita támadt a szabadde­mokrata Gál Gyula szavait köve­tően: a képviselő ugyanis bejelen­tette, hogy frakciótársának, Eörsi Mátyásnak szavai -— miszerint egy pénzügyminisztériumi levélből úgy tűnik, már eldőlt dolgokról vitat­koznak, így nem érdemes e témát folytatniuk — az SZDSZ számára új mederbe terelték a vita menetét. Ezért bejelentette: amíg ez a prob­léma nem tisztázódik, frakciójuk nem kívánja tovább kifejteni állás­pontját. Az elhangzottakra reagál­va Balsai István igazságügy­miniszter kijelentette, hogy termé­szetesen nem dőlt el a törvény sor­sa. Eörsi Mátyás, ismét szót kérve, megemlitette, hogy a Pénzügymi­nisztérium levelét felolvasva csu­pán rákérdezett, valóban így tör­tént-e. Mire az MDF soraiból töb­ben „igent mondJ^.jefléfiU.áfit fi mondandójától. Defies járt fis vi­szont úgy értékelte, hogy Éörsi es az SZDSZ e kérdésben halluciná­ció áldozata. E közjáték után ismét folytató­dott az érdemi vita. A kisgazda Horváth László számon kérte az előterjesztőktől, hogy akkor szán­dékoznak az állampolgárok kezé­be adni a privatizációról szóló kár­pótlási jegyet, amikor még el sem dőlt, hogy mit és hogyan kellene privatizálni. A szocialista Suchman Tamás pedig úgy értékelte, hogy a kárpót­lás rendezése után kényszerpályára szorul a privatizáció. A tárgyalást e ponton megsza­kítva Szűrös Mátyás elnapolta az Országgyűlés általános vitáját a kárpótlási törvényről és bejelentet­te, hogy a Tisztelt Ház reggel 9 órakor folytatja munkáját. A ked­di ülésnap napirendjén többek kö­zött a közkegyelem gyakorlásáról, az egyes nyugdíjak felülvizsgálatá­ról szóló adatszolgáltatásról, a földhivatalok létesítéséről szóló jogszabályi rendelkezések módosí­tásáról és a köztisztviselők jogállá­sáról szóló törvényjavaslatok vitá­ja szerepel. (MTI) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ l íám8M"( d :^ar&^olor ♦ Magyar—Svájci Gépjárműipari + Kereskedelmi Szolgáltató ♦ és Termelő Kft. ♦ Kecskemét, Ladánybenei út I. f Telefon: (76) 47-233 ♦ Telefax: (76) 47223 ♦ Ipari tevékenység ♦ folytatásához ♦ elkülönített ♦ műhelyterületek ♦ kiadók! X Mindennemű kárpitos X munkák végzését rövid X határidőre vállaljuk! ♦ ♦ Érdeklődni: X Potz Lajos ♦ ügyvezető igazgatónál ♦ (7—16 óráig) ♦ 540

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents