Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

1991. február 15. • PETŐFI NÉPE • 3 MEGÉRKEZETT A DECEMBERRE VÁRT SZÁLLÍTMÁNY — DE MÁR ELFOGYOTT Miért hiányzik a szén a Tüzép-telepekről? Kialakult a feketepiac 0 Drágább lesz a szén 0 Lesz továbbra is tüzelőutalvány (Folytatás az 1. oldalról) Ennek a relatív szénhiánynak hatására kiala­kult, igaz, korlátolt formában, a feketepiac is. Nem hivatalos információnk szerint, szállítási költségek címén, 20-25 százalékos felárral árusítot­tak szenet. — Nem teljesen sikerült meggyőznie a jelenlegi szénhelyzetet illetően. Kérem, mondja el, mi okozza — ha átmenetileg is — a fellelhető szénhiányt? — Ez a megváltozott gazdasági helyzettel függ össze. A kereslet oldaláról vizsgálva a tényeket, el kell mondanom, folytatódik a megyében a gáz­program. A korábbi jó néhány enyhe tél miatt a lakössági készletek is jelentősek, ezért igények nem jelentkeztek. A múlt év májusában történt egy áremelés, s azt megelőzően sokan beszerezték a téli tüzelőt. Ha a kínálat oldaláról vizsgáljuk a dolgo­kat, megállapítható: a hazai bányászat teljesítmé­nyei —- ismert okok miatt—jelentősen mérséklőd­tek. A KGST-áruszállítás leállt, a dollárelszámolá­sú importárakat pedig nem lehet kifizetni. Kiala­kult a szénpiacon egy csökkenő kereslet, és egy radikálisan visszaeső kínálat. — A német szénsegéllyel mi a helyzet? — A németországi, 50 milliós hitel belföldi érté­kesítéséből a forgalmazási költségek levonása után fennmaradó összegét, valamint a szén fogyasztóiár­kiegészítését a Magyar Nemzeti Bank elkülönitett számlájára kell befizetni. Ezt az összeget a kormány energiaracionalizálási fejlesztések megteremtésére használhatja fel. A már említett segély összegének 10 százalékáért német, a többiért lengyel, illetve ju­goszláv szenet vásároltak. A német segélyből szár­mazó szénszállítmányoknak április 10-éig kell beér­kezniük. Az Alföldi Tüzép ebből 6500 tonna szenet hoz forgalomba a telepein, kivételt képez Kalocsa és környéke, ahol a városi képviselő-testület pénz­ügyi garanciát vállalt, ezért oda ezer tonna magas fűtőértékü német szén is érkezik. A segélyből szár­mazó szenet már jövő héten meg lehet vásárolni a Tüzép telepein. Miután a tüzelőanyag-kereskede­lemmel az általunk létrehozott Bácstranzit Kft. is foglalkozik, ők is rendeltek kétezer tonnát, amely várhatóan bővíti a mennyiséget. — Mi várható tavasszal a tüzelőanyagok árát illetően? — A szén esetében áprilistól a 45 százalékos állami árkiegészítést, értesüléseink szerint, meg­vonják. A közületek már régen nem részesülnek ebben az árkiegészítésben. Az előbbiből követke­zik, hogy a fűtési szezon végén emelkedhetnek az árak. A legolcsóbb szén, ami most 250 forint má­zsánként, ha megvonják az árkiegészítést, több mint 360 forintba kerül majd. Utalnék itt más tényezőre is. A szén szezonális cikk, de a bányák egész évben termelnek, nekünk azonban nincs anyagi lehetőségünk arra, hogy nagyobb készlete­ket halmozzunk fel. A múlt évben ez valóban ke­vésbé sikerült, annak ellenére, hogy szénvásárlásra több mint százmilliós hitelt vettünk fel. A szénfor­galmazás jövedelmezőségét — mert később jutunk az árkiegészítéshez, a forgalmazásból származó bevételhez — ez rendkívüli módon rontja. — A nyugdíjasok tüzelőutalványának intézménye tovább él-e, és lehetőségük lesz-e az áremelés előtt megvásárolni az olcsóbb tüzelőt? — A tüzelőutalvány-rendszer továbbra is élet­ben marad, s mint a korábbi években, most is március 1-jétől kezdődik. Lesz tehát lehetőségük a nyugdíjasoknak olcsóbban — a jelenlegi áron — megvásárolni a szenet, mert április 10-eig érkezik be a német szénsegély. Teljes garanciát, természe­tesen, nem adhatok, mert a telepeket bérbe adtuk, társasági formában működnek, tehát központi utasitásokat nem adhatunk, nem is fogadnának el. Gémes Gábor MINDENKINEK VAN IGAZSÁGA Kinek van igazsága ? Két dolgot biztosan nem értek ebben az ügyben. Az egyik: hon­atyáink miért vacakolnak még mindig a földtörvénnyel? Akár úgy is, hogy valamiféle behelyettesítés­ként mást (a kárpótlási törvényt) tárgyalják. A másik: nem értem, hogy mit nem értek én ezen a konkrét ügyön. Remélem, Önök megértik. A történet pedig nem bonyolult. A Tiszaalpári Tiszatáj Tsz elnöke, Kiszely Gyula így tájékoztatott: — A szövetkezet közgyűlése még tavaly márciusban úgy dön­tött, hogy minden tagnak, aki ön­állóan akar gazdálkodni, akinek tulajdoni lapján szerepel föld és főleg, aki igényli, annak a jelenlegi jogszabályok értelmében ki kell adni a földet. Szintén a közgyűlés jelölt ki egy 70 hektáros táblát, amely nagyüzemi művelésre nem alkalmas, az Újfalu Csongrádi út szögletében. Ugyanakkor létreho­zott egy bizottságot, azt a felada­tot adva neki, hogy intézkedjék a földek kiadásában. Eddig 15 jogos igénylés érkezett, 2—13 hold kö­zötti területet kértek ki. Azt ponto­san tudtuk, tudjuk, hogy a legke­vesebb esély van arra: az igényelt föld az eredeti tulajdon helyén ki­adható legyen. Hiszen csak körül kell nézni, épült itt üdülőtelep, út, szarvasmarhatelep, aminek a he­lyét, természetesen, a legjobb aka­rattal sem lehet kimérni. Viszont az aranykorona-értékben nincs vi­ta. —- Kimérésről beszél. Ez azt je­lenti, hogy valójában tulajdonba nem adják a földet? — Kompromisszumokra kény­szerülünk, hiszen várjuk mi is a földtörvényt. Úgy gondoljuk, a je­lenleg érvényes jogszabályok sze­rint eljárva, kiméretjük az igényelt földet a földhivatallal, de a telek­könyvi bejegyzést csak az új föld­törvény után ejtik majd meg. Ma­gyarul, a területet birtokba még nem adjuk. — Ez nem jelentheti azt, hogy a kimért földek parlagon maradnak ? — Mint mondtam, 70 hektáros a kijelölt tábla. Az eddigi igénylé­sek mindössze ennek felét „fedik le”. A kimért területek hasznosítá­sába, persze, nem szólunk bele, vi­szont azt az igénylőknek is tudni kell, hogy a használati joggal mű­velési kötelezettséget vállaltak. A ki nem mért területet a szövetke­zet felszántotta, meg is műveli. — Bizonyára tud róla, hogy a kijelölt táblával, illetve az igénylők­nek való kiméréssel vannak gondjai a helybélieknek. — Nézze, a jelenleg érvényes törvények szerint jártunk és járunk el. Egyeztettünk a tagjainkkal. A községben működő pártok kép­viselőivel, a község vezetőivel be­szélgettünk. Elképzelésünkre áldá­sát adta a földhivatal, amikor vál­lalkozott a kimérésre. A kompro­misszum — azaz, hogy a telek­könyvi bejegyzés később történik — ezeknek a tárgyalásoknak alap­ján született. • Kiszely Gyula: a jelenleg érvényes törvények szerint járunk el. • Ifj. Barna Antal: a régi jogsérelmet is figyelembe kell venni. (Gaál Béla felvételei) — Egészen konkrétan arról van szó, hogy Barna Antal, az FKgP képviseletében, levelet írt a szer­kesztőségbe, és a kijelölt tábla vala­mikori tulajdonosainak érdekében emelt szót. — Barna Antalnak él az édesap­ja, akié a föld volt. Ő jogosan igé­nyelhetett volna területet. Nem tet­te ... Viszont, ha már ennél a csa­ládnál tartunk: egy idős nagynéni vagy harminc éve épített egy ta­nyát, amihez bizony nem volt en­gedélye. Most rendeztük az ügyét, bár a tanyája körül mindig is volt művelhető területe. Idős Barna Antalt egyedül talál­tuk otthon. Láthatóan meglepő­dött, amikor megkérdeztük, miért nem igényelte vissza földjét, ami­kor erre alkalom adódott: — Én már nem tudnám megmű­velni, nincs hozzá erőm. A fiam ugyan mondta, hogy kellene . .. De én úgy gondolom, megvárom, mi lesz a földek sorsa. A többi gyerekemmel nem is beszéltem ró­la ... Ifjabb Barna Antal viszont mint­ha pontosan erre az időpontra várt volna bennünket, úgy sorolja a gondjait: — Az igazságtalanság bosszant. Tíz-egynéhány volt tulajdonos ügyéről van szó. Igaz. közülük egy adott be igénylést, és van köztük olyan is, akitől, úgymond, megvál­tották a földet. Sokakat megkér­deztem, a felméréseim szerint mintegy hatvanan igényeltek volna területet, háromnegyed részük tsz- nyugdíjas. Igaz, az FKgP nem gyűjtött igénylőlapokat, úgy egyeztünk, ezt a szövetkezet végzi. Azt hiszem, sokan kivárják a föld­törvényt. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy a régi jogsérelmet nem kelle­ne figyelembe venni. Sokan van­nak, akiknek földje a mostani nagy tábl kban van. Miért nem lehetett azokat ott kimérni? Elhiszem, hogy a törvényekkel is baj van. De a földhivatali nyilvántartás és a hagyatéki eljárások jegyzőkönyve sem egyezik meg mindig. Ennek is utána kell járni. A most érvényes módosított földtörvényhez — úgy gondolom nem igazították a polgári törvénykönyv odavonat­kozó részét, ebből is adódnak el­lentmondások. De, ha nem a jogi részét nézem, erkölcsi megfonto­lásból is tiltakozom az ellen, ahogy a szövetkezet méri a földet. — Ön nem a szövetkezet tag­ja ■■ ■ — Nem. Az Eszak-Bacs-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat tiszakécs- kei üzemegységében dolgozom. De ettől utánajárhatok a dolgoknak. Ha csak az erkölcsi része igaz, ak­kor is tiltakozhatunk. Viszont ma mindenki érez egy kis jogi alapot is bármire. Keresem a kapcsolatot a párt megyei vezetőivel, az ország- gyűlési képviselőkkel és majd meg­látjuk: mi lesz ... Gál Eszter • Idős Barna Antal: én már nem bír­nám erővel... Alsóerek szunnyad a hó alatt Vékony érként kígyózik a há­romméternyi széles műút Alsó­erek felé. A szállások és Csorna- puszta karéjában megbúvó fa­lucska tán még a szokásosnál is csöndesebb ezen a hétköznapi, hidegtől megcsapott délutánon. Csupán az út menti gazból felri­adt fácánkakasok lármáznak. No meg egy-két bozontos pusz­tai kutya csaholását sodorja a szél. Ennyi jelenti most az életet a tenyérnyi faluban. Hogy melyik hajlék rejt lakó­kat, könnyű kitalálni: kémé­nyükből fekete füst gomolyog, heves hömpölygéssel. Ott pedig, ahol kövér jégvirágok terpesz­kednek a parányi ablakok üve­gén, tán évek óta nem parázs­lóit a kályha. Akad szép szám­mal ilyen épület is. Meg aztán ott vannak a romok: a kovács­műhelyt csak törmelékkupac jelzi, gyom nőtte be. Megrogy- gyant az iskola is, régen kihalt belőle a gyermekzsivaj. Viszont újdonságnak számit a frissiben állított telefonfülke, noha a kagyló még nincs a helyén, be­szerelésre vár. Amott kútágas szomorkodik magányában, vödrét unottan lóbálja a szél. A káva repedt betonszélét moha lepi, igazolás­képp, hogy ritkán használják. Nem is csoda: kihalt már itt a pásztornép is, állat itt-ott, ha akad. Úgy mondják, György napján, a legelőre hajtáskor hu­szonkét tehén harapta a füvet. Szent Mihálykor már apadóban volt a csorda. Most, hogy a tej sem kelendő ezen az áron, sorra mennek vágóra. Csak Borbé­lyék portáján hallatszik olykor bánatos tehénbőgés. A többiek megszabadultak a szarvasjó­szágtól. Körmőczi Mihály rokkant- nyugdíjas a kerítésen támaszko­dik. Éppen hogy abbahagyta a tengeri morzsolását. Szóba ele­gyedünk, beljebb invitál. — Nyugszik a nép, mintha téli álmát aludná. Csak a gyere­kek ricsajkodnak, ha befordul a buszjárat. Errefelé ilyen az élet télen — ecseteli Alsóerek jelenét Körmőczi Mihály. A harminc- valahány családból jó tíznek nincs munkája. Harmaduk nyugdíjas, a többiek dolgoznak rendesen. A munkanélküliek ebből-abból próbálnak megélni, hol alkalmi munkából, netán ál­lattartásból, miegymásból. So­kan félbehagyták a disznótar­tást is, jó, ha egy falkára való hízót össze tudnánk terelni a fa­luban. Nem megy most semmi. A nép meg csak vár. A vezetők a régiek, mozdulatlan itt min­den. Nem mondom, azért volt fejlesztés az utóbbi öt évben. Kötöttek be néhány telefont, a vezetékes víz is ideért, most ép­pen a vizesárkot formázzák. Ez­zel ki is fújt. A bolt csak másna­ponként nyit, tejet, kenyeret ak­kor lehet kapni rendelésre. A busz napjában többször meg­fordul, piaci napokon sűrűb­ben. Körmőczi Mihály, hogy téli tétlenségét elűzze, japánul ta­nul. ír, olvas, fordít. Különc­ség? Nem, értelmes időtöltés! — vallja. Ez a tudás jól jöhet még. Japán mozgássérültekkel szeretne kapcsolatot kiépíteni. Mint mondja, jó esélye van rá. Kívánjuk, sikerüljön! A nap már lebukóban, mire végigjárom a falut. Sziporkázó sugarai vörösre festik a havat. Egy-két hógolyózó gyerkőc ker- getőzik az utcán. S egy nénike is előmerészkedett, bizonytalanul csoszog a síkos úton. A tyúkok viszont már elülni készülnek. Újabb nap pörgött le a szállá­sok egyikében. A megszokások hétköznapja. Kocsimban szól a rádió. Az Öböl-háború híreit kürtölik világgá. Úgy érzem, jó itt lenni! Ezen az isten háta mö­götti helyen, Alsóerek nyugtató csöndjében... Zs. Kovács István Milliárdos tartozásokat tart nyilván a Vám- és Pénzügyőrség A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán elkészült a külkeres­kedelmi áruforgalomban keletkezett, 1990. december 31-éig fennálló kinnle­vőségek összesítése. Mint az országos parancsnokság illetékese az MTI mun­katársának elmondta, a múlt év végén 28,2 milliárd forintra rúgtak a vámhi­vatal kinnlevőségei, ami lényegében megegyezik a tavalyelőtti összeggel. Az 1990-es év végén a vállalatok befize­tései növekvő tendenciát mutattak. De­cemberben az összes befizetések értéke 25,1 milliárd forint — az átlagos havi befizetések kétszerese volt. Ezt a jelen­séget annak tulajdonítják, hogy új módszereket kezdtek alkalmazni a tar­tozások behajtására. Figyelemmel kí­sérik az adósságok alakulását, s azok­nál, akik már igen hosszú ideje tartoz­nak és nem mutatnak hajlandóságot a visszafizetésre, akár a felszámolást is kezdeményezik. A vámhatóság legnagyobb adósai a fizetési nehézségekkel küzdő nagyvál­lalatok köréből kerülnek ki. Néhányuk tartozásai elérik az egy-két milliárd fo­rintot is. • Kecskeméten tegnap ennyi volt éppen. Maradt-e belőle mára? (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents