Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14. • PETŐFI NÉPE • 3 (Folytatás az I. oldalról) A mezőgazdasági privatizáció, a munkanélküliek számának növekedése és a vidék jelentőségének fokozódása indokolja a „szak” beindítását olva­som az iskola rövid ismertetőjében. A képzés célja: olyan szakismereteket adni, amelyek lehetővé teszik a családi vállalkozásban a háziasszonyra háruló feladatok elvégzését. Hogy milyen vál­lalkozásokra gondoltak a szervezők? A mezőgazdasági termeléstől a falusi turizmusig sok minden belefér. A fő cél a falun élő ember közműveltségének fejlesztése, a néphagyományok ápolá­sa, a család — s ezen belül a nő — szerepének erősítése, régi rangjának visszaállítása. A kétszintes épület, amely otthont adott az első fecskéknek — részben saját erőből, részben a minisztériumi támogatásokból —, jól felszerelt, szín­vonalas képzésre rendezkedett be. A földszinten nyolcegységes tankony­ha előkészítőkkel és étteremmel, varro­da, két tanterem írógépekkel, számító­gépekkel felszerelve kapott helyet. Az emeleten három kis kétszoba-fürdő- szobás lakás, amely valójában a fel­nőttképzést szolgálta, amíg volt iránta megfelelő érdeklődés. Györy János igazgatótól megtudom, hogy az országban rajtuk kívül még Marcaliban folyik hasonló tevékeny­ség, ám a tapasztalatszerzés és -csere az országhatáron túlra terjed, hisz Auszt­riában ennek a képzésnek gazdag ha­gyományai vannak. Rendek Magdolna tagozatvezető büszkén vallja, hogy nyitottak az ötle­tek felé, s nem szégyellnek tanítványa­iktól is tanulni. Jelenleg a fő képzés az okleveles gazdasszonyképzés, amely a sütés-főzés, szabás-varrás, kisállat­gondozás, házi betegápolás ismereteit adja. Ezen túl vállalkozói, adózási is­mereteket is nyújtanak — ehhez kap­csolódik a fakultatív gépírás, számítás- technika — a magángazdálkodás fel­lendülésére számítva. Rugalmas, a jövő felé bátran és opti­mistán forduló kísérlet elindulásának lehetünk tanúi Jánoshalmán. Sok si­kert kívánunk! H. T. Gazdasszonyképző érettségizetteknek Jánoshalma leánynevelő hagyományt éleszt • Nyírbátortól Kaposvárig az ország számos településéről érkeztek érettségizett lányok a megújult intézetbe. • A finom ízek műhelye, a tankonyha. • Varroda. SAJTÓ ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Megalakult a Dunamellék Lapkiadó Egyesület Közös hirdetésfelvevő iroda a Petőfi Népével Sokfelől hallatszik jajkiáltás: agonizál a falusi közművelődés. Az önkormányzatok elsorvasztják vagy felszámolják a művelődési há­zakat, a könyvtárakat, a klubokat. De jönnek jó hírek is: egyre több egyesület és kör alakul, amely ön- fenntartásra rendezkedik be és leg­főbb törekvése a helyi közművelő­dés támogatása. A megválasztott testületek is jobban szimpatizálnak az öntevékeny csoportokkal, mint az intézményekkel. A napokban hallottuk: Dunavecsén. negyven taggal, megalakult a Dunamellék Lapkiadó és Kulturális Egyesület. A közösség elnökét. Molnár Gyulát a helyi önkormányzat „pénzügy- miniszterét” — kérdeztük az újsze­rű falusi szervezet céljairól. Kezdetben volt a Dunamellék című helyi lap. Kéthetenként jelent meg. A bevétel és a kiadás különbö­zeiét a helyi tanács fizette. Nemrég önkormányzatunk úgy döntött: társadaimasítsuk lapunk kiadását. Alapítsunk egy lapkiadó egyesüle­tét, amelybe bárki beléphet, ha az alapszabályt elfogadja és befizeti a tagdíjat. A helyi vezetőtestület eh­hez 100 ezer forintot ajánlott föl. Magánszemélyeknek ezer, cégek­nek, intézményeknek 10 ezer forint az éves tagdíj. Szerencsére, a Duna melléki településeken sokan hallot­ták meg a hívó szót. Mintegy há­romszázezer forint jött össze a kez­désig. Vannak tassi, szabadszállási, szalkszentmártoni. apostagi, duna- egyházi, kecskeméti és solti tagja­ink is. Az a tervünk, hogy a régi­ónknak egy sokakat érdeklő, kéthe­tenként megjelenő újságot készí­tünk. De nem csak a szerkesztésre koncentrálunk. Kulturális rendez­vényeket. kiállításokat, bemutató­kat és vitákat is szervezünk. Iro­dánkban— a dunavecsei művelő­dési házban — hirdetést lehet fölad­ni a Petőfi Ncpcbe, és meg is lehet vásárolni a megyei lapot. Gazdái szeretnénk lenni a környék helytör­téneti kiadványainak, képeslapok kiadását is vállaljuk. Terveink meg­valósításához — a tagdijak és egyéb bevételek kiegészítésére — támoga­tásokat kérünk különböző — hazai és külföldi alapítványoktól. Hisszük, hogy újságunk és szerve­zőmunkánk segíthet abban, hogy- a Duna melléki községek egymást kölcsönösen segítő közösséggé vál­hassanak. Sorsunk —- életünk ugyanis sok mindenben közös . . . F. P. J. (Folytatás az I. oldalról) Szerdán délben a főutak két nyomon voltak járhatóak, ám burkolatuk ha­vas, sónedves, latyakos, helyenként sí­kos volt. Hóátfúvásokat az 52-es szá­mú főút 24—28, 30—34 kilométeres szakasza között, illetve az 51-es számú főút 55—65, illetve a 105—118 kilomé­teres szakasza között tapasztalhattunk. A mellék útvonalakon személygépko­csival nehezen járhatóak az alábbi sza­kaszok: Ordas—Géderlak, Páhi—Kis­kőrös, Gara—Csátalja, Bácsbokod— Gara, Kiskunfélegyháza—Nyárlőrinc. valamint Drágszél környékén. A többi mellékút két nyomon járható volt. A hóátfúvásos szakaszokon a közúti igazgatóság folyamatosan dolgoztatja az ekéket. Szerdán délután a változóan felhős égbolt mellett élénk, helyenként erős északi szél fújt, a hőmérséklet plusz 1 és mínusz 3 Celsius-fok között váltakozott. A meteorológiai előrejelzés szerint erős szélre és további havazásra kell számítani. Az erős szél folyamatos hó­átfúvásokat okozhat, így arra kérjük az utazókat: elindulás előtt érdeklődje­nek a közúti igazgatóság hóügyeletén, a 72/22-781 telefonszámon. A Volántól kapott információ sze­rint a távolsági járatok átlagosan 10 perc késéssel érkeztek meg, és indultak el rendeltetési helyükre. Ugyanez nem mondható el Kecskemét helyi forgal­máról, ahol a tömegközlekedési jármű­vek szerdán, főként a kora reggeli órákban szinte jégpáncélon közleked­tek. Különösen nagy nehézségeket okozott és balesetveszéllyel járt az út- kanyarokban, forgalmi irányító jelző­lámpáknál, a kereszteződésekben tör­ténő megállás, s nemegyszer becsúsztak a járművek a kereszteződésbe. A MÁV információi szerint különö­sebb fennakadás nem történt a vasúti közlekedésben. . A városgazdasági vállalatnál Seres József részlegvezetőtől, a tényéktől el­térően, arra kaptunk „megnyugtató” választ, hogy a megyeszékhelyen 12 hó­ekéjük és hat sószórójuk dolgozott fo­lyamatosan. A tapasztalatok azonban arról győzték meg bennünket, hogy ez nem egészen így volt. Az autóbuszöb­lök, fizetett parkolóhelyek tisztítása, a lehullott csapadéktól való eltakarítása még szerdán, a kora délutáni órákban sem fejeződött be. Sajnálatos az is. hogy a magánhá­zak, de néhány közintézmény előtt sem tisztították le a járdákat, növelve ezzel a baleseti veszélyt. G. G. Ki hall meg bennünket? A tympanométer: hallásvizsgáló készülék. Másodpercek alatt ob­jektív, pontos adatokat szolgáltat — közreműködésünk nélkül. A műszer egyszerű, elfér akár egy aktatáskában is. Áráért legfeljebb egy használt autót adnak ... — A gond csupán az, hogy Kecskeméten nincs ilyen készülék — mondja dr. Takács János, a me­gyei kórház fül-orr-gégészeti osz­tályának vezető főorvosa. — Már­pedig igen nagy szükségünk van rá, mert hagyományos módszere­inknél a beteg jelzéseire vagyunk utalva. A legkisebbek, akikkel szó­kincsük híján nem tudunk megfe­lelően kommunikálni, nem vizs­gálhatók a régi eszközökkel. A dobüreg és a fülkürt „megbete­gedéseiből” idővel maradandó ká­rosodás alakulhat ki. Ezért ha ész­revételeink vagy a szülők tapaszta­latai alapján fölmerül a gyanú, hogy egy gyerek nagyothall, csu­pán két megoldás között választ­hatunk. Előfordul, hogy elküldjük a kicsit egy úgynevezett „szívességi vizsgálatra”, a szegedi klinikára. Gyakoribb azonban, hogy rnüte- nünk kell: kivesszük az orrmandu­lát, fölszúrjuk a dobhártyát, hogy megláthassuk, mi is a gond . . . Egy tympanométerrel véget vet­hetnénk az utaztatásoknak is, a műtéteknek is. Segítségével ugyan­is nemcsak a hallás szintje mutat­ható ki, hanem a legkisebb hallás- károsodás okozója is, s mindez úgy történik, hogy az egészet észre sem lehet venni. Ezzel főleg a gye­rekeket kímélhetjük . . . Ez természetesen azt jelenti, hogy a készülékkel nemcsak a ki­csik, hanem a felnőttek, az öregek is vizsgálhatóak. — Egyértelmű. A gyerekek ko­rai vizsgálata azonban különösen fontos. Ezért hasznos lenne, ha va­lamennyi iskolában és óvodában folyamatos felméréseket végezhet­nénk a tanárok és óvónők segítsé­gével. — Hogyan lehet az, hogy Kecs­keméten, a megyei kórházban, ott, ahol külön megyei audiológiai állo­más is működik, nincs ilyen műszer? Annyira drága lenne? Vagy nehéz beszerezni? — Egyáltalán nem drága, és a beszerzése sem okozna gondot. A tympanométer nem egy különle­ges műszer, az ország számos inté­zetében már régóta használják. Tavaly kétszázezer forintba került, azóta valamennyit, persze, bizto­san emelkedett az ára, de még így sem lehet megfizethetetlen .. . Két éve, amióta ebben a városban dol­gozom, állandóan kérem, állandó­an hangsúlyozom: milyen fontos. A kórházi vezetés sokat segített már az osztály átalakításában, el- látásában, eddig azonban nem ju­tottunk el. S ahogy rosszabbak a gazdasági körülmények, egyre ne­hezebb a dolgunk. — Tehát más úton kell elindul­ni .. * —- Az audiológiai állomás veze­tőnőjével elhatároztuk, hogy föl­keressük azokat, akikkel közös az érdekünk. így vettük fel a kapcso­latot a logopédiával és a Nyíri Úti Általános Iskola és Speciális Szak­iskola gyógypedagógusaival. — Óriási szükségünk lenne a tympanométerre — mondja Bodor Éva gyógypedagógus, a Nyíri úti iskola logopédusa. — Hiszen sok, fogyatékos, hal­lássérült kisgyereknek egyszerűen nem tudjuk elmagyarázni, mit te­gyen, ha hangot hall. A nálunk tanuló, alacsonyabb értelmi szin­ten élő kisdiákok jelentős része va­lamilyen fokban hallássérült. Gya­kori eset azonban, hogy valaki ép­pen azért tűnik fogyatékosnak, mert nem fogja fel a környezeti zajokat, a hangokat, s így nem is tud rájuk megfelelőképpen reagál­ni. Fontos tehát, hogy korán ki­mutathassuk a hibát. Minél hama­rabb adunk egy emberkének halló- készüléket, minél hamarabb tud­juk elkezdeni hallásának és beszé­dének a fejlesztését, annál kevésbé marad le a társaitól, annál keve­sebb értelmi, érzelmi és szociális gonddal kell majd megküzdenie. — Most orvosok, logopédusok együtt gondolkozunk azon, mit is lehetne tennünk — folytatja Ta­kács főorvos. Megfordult a fejünk­ben, hogy a nyilvánossághoz for­dulunk. Talán egy alapitványt kel­lene tennünk vagy valami hason­lót, hogy a szülők, az iskolák, a gyermekintézmények, a vállalatok, a vállalkozások, a segíteni szándé­kozók adományaiból összejöhes­sen az a kétszáz-egynéhány ezer forint. . . F. M. A mai kormányülés tervezett témái Főleg gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik majd a kormány kö­vetkező, csütörtöki ülése. Erre utalnak az MTI szerdai értesülései. Oktatási és munkaügyi problémák megoldásához járulhat hozzá rész­vételünk az „Emberi erőforrások fejlesztése” nevű világbanki hitelprog­ramban. Az elképzelések szerint a pénzből a felsőoktatásban, az idegen nyelvű oktatásban, a szak- és átképzésben, továbbá a felnőttképzésben és a tudományos kutatásban finanszírozhatnak majd fejlesztési progra­mokat. A nemzetközi szervezet szakemberei már egy éve hazánkban vizsgálják a hatékony beruházások lehetőségét, s most a miniszterek tanácsa is állást foglal e kérdésben. A tervek szerint szó lesz a minimális bérekről is. Nem várható, hogy a kormány ennek összegét most módosítaná, ám a növekvő átlagbérek — no és a növekvő árak — indokolttá teszik a helyzet elemzését: milyen következményekkel járhat a minimum, esetleg különböző mértékű eme­lése. A testület elé javaslat kerül a külkereskedelmi szerződésekkel kapcso­latos devizafizetések néhány szabályának módosítására is. Öt összekötő út nehezen járható | ERŐS SZÉLRE, TOVÁBBI HAVAZÁSRA KELL SZÁMÍTANI Tóth Sán­dor fotója • Nekünk különösen fontos lenne ez a készülék .. Fotó: Gaál Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents