Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991 . január 15.

ÍGY LÁTJA A PM FŐOSZTÁLYVEZETŐJE

Mi mozgatja az árakat?

Az új év kezdete óta szinte másról sem szólnak a hírek, mint a követhetetlen számú, már életbe lépett vagy tervezett áremelésről. Időnként az az érzése támad az embernek: olyan folyamatok indultak el, amelyeket már senki nem tart kézben. Milyen az árképzési rendszerünk a fejlett piacgazdaságú országokéhoz képest? Menynyire tekinthetjük megbízhatónak az áremelkedések mértékének előrejelzését? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk Székács Annához, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjéhez.

— Az árak megállapításáról az Országgyűlés tavaly novemberben törvényt alkotott mondja a PM illetékese. -— Ez rögzíti: „Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árakra vonatkozó közvetlen kormányzati beavatkozás csak ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására." A törvény tételesen felsorolja a hatósági áras termékeket és azt is, melyik szerv határozza meg az árakat. Hatósági ár megállapítására jogosult az ágazati minisztérium, az önkormányzat és egyetlen egy esetben — ez a televízióelőfizetési díj — a Pénzügyminisztérium. A szabadárak esetében a piac —■ vagyis a kereslet és a kínálat — szabályoz.

— Ilyen körülmények között hogyan becsülhető meg előre a várható áremelkedések mértéke?

— A hatósági árak megállapításánál tudjuk, hogy ennek milyen hatása van, mert a fogyasztás körülbelül ismert és ennek indexe meghatározható. A szabadáras termékkörben részben a hatósági árak begyűrűződésének becsülhetősége és a közgazdasági feltételek ismerete ad támpontot arra, hogy az áremelkedéseket megjósoljuk. Ezek az árindexek azonban csak a költségvetés tervezéséhez szolgálnak alapul, tehát ez senkit nem jogosít fel arra, hogy ilyen mértékben emeljen árakat. Ahol valódi piac működik, ott erre nincs is mód. A versenytörvény garanciát nyújt arra, hogy ne alakulhassanak ki monopóliumok. Ennek betartásán a versenyhivatal őrködik.

— A jelenlegi állapotot Ön milyennek tartja? Hasonlóan működik a legfejlettebb országok árrendszere is?

— Ez a törvény körülbelül azokat a f\ piaci viszonyokat tükrözi, amelyek között a magyar gazdaság működik. Még mindig maradtak olyan, a versenyszférába tartozó termékek, amelyeket hoszszabb távon nem lesz célszerű a hatósági árak körében tartani. Ilyenek például a tehéntej, a tankönyv, a zeneoktatás, a távirati díj, vagy például a vágómarha. A hatósági árkörbe tartozó közszolgáltatásoknál — villany, víz — pedig arra kell ügyelni, hogy az ezeket végző, monopolhelyzetben lévő szervezetek maximális takarékossággal lássák el feladataikat. Biztosítani kell velük szemben a fogyasztóiérdek-védelmet. A vízszolgáltatás, a csatornaszolgáltatás vagy a BKV esetében azt az elvet kellene érvényesíteni, hogy a hatósági árak megállapítása ne a minisztériumokban történjen, hanem a helyi önkormányzatoknál. A helyi közlekedés ebben az évben már átkerült az

önkormányzatokhoz. Jó lenne, ha a víz- és csatornaszolgáltatások területén mihamarabb rendeznék a tulajdonviszonyokat és az árhatósági jogkör ott is a településekhez kerülne. így könnyebbé válna az ellenőrzés. Ami a fejlett országokat illeti, ott már nem jellemző az ártámogatás, és ami megmaradt, azt is az önkormányzatokra bízzák.

— Ha minden támogatást leépítünk, elérjük az ideális állapotot?

— Természetesen a központi ármeghatározás csökkenése nem azt jelenti, hogy az árak nem mozognak. Nyitott a gazdaságunk, az alapvető energiahordozók, nyersanyagok világpiaci árát soha nemmi fogjuk diktálni. A mindenkori ármozgások begyűrűznek, akkor is, ha hatósági áras, akkor is, ha szabadáras valamely termék. Az ár mindig következmény.

Az életszínvonal alakulása rendkívül összetett kérdés. Magas infláció mellett is elképzelhető a javulása. Nálunk most, sajnos, csökken az életszínvonal, ami abból adódik, hogy a fogyasztást vissza kell fognunk. Az a kérdés, miként tudja ezt kézben tartani a kormányzat. Ugyanis ezt el lehet érni hatósági árintézkedésekkel, az adók emelésével, és van egy harmadik mód, amit azonban jó lenne, ha mindörökre elfelejtenénk, ez pedig a központi bérszabályozás és bérstop. A belső fogyasztást tehát ezekkel az elemekkel operálva lehet csökkenteni.

— Néha az a benyomása az embernek, hogy anarchikusán működik a hazai árrendszer.

— Én úgy gondolom, hogy éppen az elmúlt években volt anarchikus az árképzés. Mi évtizedekig próbálkoztunk azzaj, hogy a folyókat visszafelé vezényeljük. Ideig-óráig fel lehetett ugyan őket tartóztatni, de aztán mégis felgyülemlettek a gondok, rákényszerültünk, hogy megnyissuk a zsilipeket. Nagyon nagy árat kellett ezért a magatartásért fizetni. Alacsony inflációt csak akkor remélhetünk, ha végbemegy a struktúraváltás, és viszonylag kiegyensúlyozott szerkezete lesz a magyar gazdaságnak. A világon még senki nem tudta a struktúraváltást infláció nélkül megoldani.

— Mennyire tudják pontosan prognosztizálni az áremelkedés mértékét?

— Általában egészen jól meg lehet becsülni. A kollégáim, akik korábban az árhivatalban dolgoztak, elhozták a tavalyi becsléseiket. Két ponton volt csupán eltérés, abban a két hónapban, amikor leértékelték a forintot. A mi számításaink szerinti 36-38 százalékos idei fogyasztóiár-növekedésben már szerepel a most bejelentett leértékelés. Ebben az évben azonban ez a prognózis valószínűleg nem lesz olyan pontos, mint korábban, hiszen sok rendkívüli eseménnyel kell számolnunk. A dollárelszámolásra való áttérés következményeit senki sem képes pontosan meghatározni és az esetleges Öbölháború hatása is kiszámíthatatlan. Ha az olajár a duplájára emelkedik, akkor nálunk is nagyon magas lehet az infláció. Azt sem tudjuk, hogy ha más országokban — különösen a Szovjetunióban tovább romlik a gazdasági helyzet, annak milyen begyűrűző hatásai lehetnek.

L. L. J.

SOVÁNY VIGASZ AZ ÁREMELÉSEKRE!

A jövő energiája

Egy svéd úriember olyan szélkereket állított elő, aminek segítségével elektromos áramot fejlesztett. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen ez ma már mindennapos módja az energiatermelésnek, de annál rendhagyóbb, ami ezután következett: az elektromos energiát elektrolízisre felhasználva vízből hidrogént fejlesztett, majd a hidrogén elégetésével nyert energiával üzemeltette háztartása valamennyi elektromos készülékét, sőt, még az autóját is.

Mi az értelme az egész átalakítási folyamatnak, hiszen a hidrogén termeléséhez ugyanannyi elektromos energiára van szükség, mint amennyit maga a hidrogén tartalmaz? Mindenki,aki rendszeresen látogatta az iskolai kémiaórákat, hallhatott róla, vagy saját szemével láthatta, hogy az elektrolízissel hidrogént és oxigént lehet nyerni, majd ugyanezt a két gázt elegyítve, a létrejött durranógázt robbantva égéstermékként ismét víz keletkezik. Bár a két folyamat energiája azonos, de ha a vízbomlásra a megújuló energiaforrásokat vesszük igénybe, máris gazdaságos lehet a folyamat. A hidrogénben tárolt energia bármikor felhasználható, s bár az energiatermelésben a körülményektől függő energiaforrások jöhetnek számításba (mint a szél, a víz vagy a napsugárzás energiája), de a felhasználás a későbbiek során független a pillanatnyi napsugárzástól, a szélerősségtől stb.

Mindezek ellenére a megújuló energiafajták kutatása évtizedekig háttérbe szorult, bár egy-egy olajárrobbanás kisebbfajta ösztönzést adott a kutatásoknak, amelyek az „ingyenes” energiához jutás perspektíváját kínálják. Svédországban és Németországban napjainkban is erőteljesen foglalkoznak a hidrogénfelhasználás lehetőségeivel.

Valamennyi eddig megismert erőforrás előnyeit, hátrányait, költségeit számításba véve arra a következtetésre jutottak, hogy a jövő ígérete a hidrogén, ami mentes az eddig felhasznált energiahordozók környezetkárosító hatásaitól. Máris elkészítettek egy olyan — egyelőre csak kísérleti — berendezést, melylyel nagy nyomású hidrogén állítható elő. A vízbontáshoz szükséges energiát szélkerék hajtotta generátorral állítják elő. A szélkerék egy kisebb és egy nagyobb generátort forgat, a szélsebességnek megfelelően. Az eljárással nyert hidrogént nagy nyomáson tárolják, titán-nikkel bélésű tartályban;

A már említett svéd fiatalember, Olaf Tegström saját költségén készített hasonló berendezést, mellyel háztartását látja el energiával. Hidrogénnel főz, fűti a lakását, meleg vizet termel, és gépkocsiját is ezzel működteti. Autója egy töltéssel, kb. 3 kilogramm hidrogénnel 200 kilométert tesz meg óránként 90 kilométeres sebességgel. Az adott fogyasztási értékeket összehasonlítva egy benzines autó teljesítményével, a hidrogén üzemanyaggal megtehető távolság meghaladhatja a hagyományos másfélszeresét is. Az eljárás nem csekély előnye a környezetkímélő autó, olyannyira, hogy az égéstermékként jelentkező víz annyira tiszta, hogy a svéd királyi pár sem átallott belőle inni!

Kísérletek folynak a már meglévő benzinmotorok hidrogénmeghajtású motorokká való átalakítására is. Az átalakítások tapasztalatai szerint a ma használatos Ottó-motorokban jóval több változtatásra lesz szükség, mint a forgódugattyús Wankel-motorokban.

A szél mellett jelentős figyelem összpontosul a napelemekre, melyek „hangtalanul” alakítják át a napsugárzást villamos energiává, ezt szintén hidrogén előállítására is fel lehet használni. A Naptól a Földre érkező energiához képest igen csekély az energiafelhasználás, s a mindig rendelkezésre álló napenergia sokszorosan képes lenne fedezni az emberiség összes igényét igen hosszú időre. A Szahara kis részének a ma használatos napelemekkel történő befedése (a földfelszín kevesebb mint 1 százaléka) elegendő volna a világ összes energiaszükségletének fedezésére, s emberek milliói szabadulnának meg a szén, a kőolaj, a benzin elégetéséből származó levegőszennyezés egészséget pusztító, káros hatásaitól. A jelenlegi fosszilis energiahordozók felhasználásának megszüntetésére környezetbarát lehetőségként kínálkozik a napenergiával előállított hidrogén alkalmazása.

■ — dns —

Meg kell tartani a tanyai iskolákat Kiskunfélegyházán

( Tudósítónktól)

Kiskunfélegyházán egyre kevesebb a külterületi iskola, holott elég sokan élnek még a tanya világban. Az utóbbi időben új tanyát, épülő családi otthont ismét lehet találni.

A város határában hat esztendeje zárták be a csongrádi úti iskolát, három éve pedig a körösi útit. Ugyanerre a sorsra jutott, az előző tanév végén, a kecskeméti úti iskola, ahol az épület közelében még az árnyat adó fákat is letarolták.

Négy iskola működik még Félegyháza külterületén. Valamennyit telefon köti össze a külvilággal, és villany világít az épületben. Ha valakinek eszébe jutna, hogy a másutt fölöslegessé váló számítógépekből egyet-egyet a tanyai iskolának adjon vagy kölcsönözzön, a hálózatról e fontos eszközök is kaphatnának villamos energiát.

A felügyelő iskolák szerint, mind a négy külterületibejáró gyerekek szépen írnak, olvasnak, jól számolnak, hiszen a tíz, tizenöt kisdiákkal az iskolánként egyetlen tanító is alaposabban tud foglalkozni. A negyedik osztály után jól megállják a helyüket bármelyik városi iskolában.

Legutóbb Szeliné Zsolnai Gabriella tanítónővel beszélgettem a Nagyszőlő úti külső iskolában. A hajdan népesebb tanintézet elég régen látott kőművest, festőt. Korábban felső tagozat is volt itt. Napjainkban tizenkét gyerek jár az 1 .-—4. osztályba. A környékről ugyanakkor tizenöt-húsz felső tagozatos tanuló utazik kora reggel — hidegben, esőben, viharban is — a belterületi iskolákba, ahol a menzát vagy a napközit igénybe vehetik. Tanyán ilyen nincs,

bár a szülők többször kérték, a kis létszám miatt sikertelenül.

Kiskunfélegyháza 378 óvodájának, napközijének, kollégiumának, általános iskolájának — a tanyaiakat is beleszámítva — tavaly összesen két és fél millió forintja volt tatarozásra, felújításra, de ebből legfeljebb a hiba elhárítására tellett a nagy szélvihar után.

Sokan úgy vélik: nem szabad a kiskun városban tanyai iskolát megszüntetni, mert számos előnyt nyújt az iskola közelsége, a kisebb tanulólétszám folytán a tanár és a diák közötti közvetlenebb viszony. A pedagógus a tanulók családjával is jobb kapcsolatot tud teremteni, s eredményesebb a munkája. Hétszáz kötetes fiókkönyvtára van itt a városi könyvtárnak, ahol a tanulók és szüleik válogathatnak olvasnivalót.

Évekkel ezelőtt tanyaklub volt az iskolában. A tanító számos előadást szervezett a környék lakóinak. Neves előadók, szakemberek jöttek el, hogy átadják ismereteiket a tanyasiaknak. Pénz és fűtőanyag hiányában ma már ez sem lehetséges. A kályhák rosszak, a földgázvezeték néhány méterre van az épülettől, de anyagi fedezet hiányában a gázfűtésre eddig nem volt mód. A mezőgazdaság átalakulása miatt az iskolát eddig messzemenően patronáló Petőfi Termelőszövetkezet anyagi helyzete alaposan megváltozott. Kisebb támogatást tud nyújtani. Bár, ha az iskola a napközis csoport létesítésére engedélyt kapna, a térítéses étkeztetésben a szövetkezet még segítségére lehetne a jórészt ott dolgozó szülők gyermekeinek.

Némedi László

TŐZSDESZÓTÁR A-TÓL Z-IG

Kedves Olvasónk!

Lapunk szeretné megkönnyíteni az Önök számára azoknak a tőzsdei (banki) szakkifejezéseknek az értelmezését, amelyek a lapokban, a tévé-, rádióműsorokban rendszeresen előfordulnak. A Tőzsde Kurír című szaklap közreműködésével készült folytatólagos tőzsdeszótárunk közreadásával elsősorban azokra gondolunk, akiket érdekel a tőzsde, de mélyebb ismereteik még nincsenek.

1-0 A •napi árfolyam:

egy tőzsdenap éppen érvényes árfolyama, nem anyagi érték: egy vállalkozás nem pénzben megjelenő vagyonértéke (pl. cégérték, úgynevezett goodwill, jogok, szabadalmak stb.) nem jegyzett részvény: olyan részvények, amelyeket hivatalosan nem jegyeznek, hanem szabályozott szabadpiacon vagy a bankok között folyó kereskedelemben adnak-vesznek.

Nemzetközi Valutaalap:

(International Monetary Fund, IMF) 1945-ben a Bretton Woods-i valutaegyezménynyel összefüggésben megalapított pénzügyi szervezet, a nemzetközi pénzügyi együttműködés fő központja, népi részvények: privatizáció során, gyakran kédvezményes feltételekkel kibocsátott részvények, amelyeket a lakosság széles rétegei számára kínálnak megvéltelre. nettó hozam:

az adó levonása utáni hozam.

nettó osztalék:

a levonás utáni osztalék.

névérték:

az értékpapíron feltüntetett érték.

névre szóló részvény:

olyan részvény, amelyet a részvénytársaság részvénynyilvántartásában egy természetes vagy jogi személy neve alatt jegyeznek be. A tulajdonos tehát nem a bemutató, hanem a részvény hátoldalán feltüntetett személy, nyereség:

egy vállalat gazdálkodásából származó tiszta haszon, ami abból adódik, hogy a vállalat bevételei meghaladják a kiadásokat, nyereséghozam: \

egy részvényre jutó tiszta nyereség, a részvényárfolyam százalékában kifejezve, nyereségkifizetés: a nyereség felosztása a résztulajdonosok között; történhet osztalék, külön osztalék vagy ingyenrészvény formájában, nyereségrészesedési jegy: más néven kupon, osztalékszelvény, hozamszelvény; a részvényhez járó okirat, amely a nyereség adott részének felvételére jogosít.

(Folytatjuk )

PODMANICZKY SZILÁRD:

FELADAT

Még nem találtam elérkezettnek az időt. Az állomáson várakoztam két, fekete csattal átkötött bőrönd társaságában. A piszkos munkát mindig rám bízzák. De nem baj, hiszen nem vagyok feltűnő, nincs rajtam semmi jellegzetes, kivéve az, hogy a megszokott munkamódszerekben kevés bizalmam van, és most is attól tartok, hogy a szélcsendben. rám települt (nehezült) nyugalmat felváltja a rettegés, a szerte hulló testrészek bizonytalan potyogása, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a kar a vállba illeszthető, hogy a fülcimpa ismét rezdülés nélkül elfoglalhatja az őt megillető helyet. A múltkor is a kertben sétáltam, mikor a szomszéd kertből átnézett egy teljesen ismeretlen nő, és azt mondta: „Lecsót csinálok, nem tudna megdobni néhány darab paradicsommal? Az itteniek teljesen kiszáradtak. Rohadtak. Csak tudnám mitől!?" „Fogalmam sincs" — válaszoltam a pizsamám gallérjai közé húzódva, nehogy még egyszer elkapja a tekintetem, mert akkor ezért a napért a továbbiakban nem vállalok felelősséget. Ez is összefügg a munkámmal. De, szerencsére, a megbízóim semmit nem tudnak erről. Ha egyszer a fülükbe jutna, hogy én a kertben sétáltam, és rám nézett egy nő, akkor minden bizonnyal felmondanának. Foghatnám a

fekete csatokkal átkötött, barna bőröndöm, és mehetnék a francba. Az is szerencse, hogy személyesen nem ismerjük egymást, a telefonban is mindössze három vagy négy .férfihangot szoktam megkülönböztetni. A legutóbbi volt a legnehezebb munkám. Azt mondta a három vagy négy hang közül a legjobban képzett felettesem, hogy „Vegyem számba a lehetőségeimet, és készítsek belőle forgatókönyvet." A rövid szünet, amit tartottam a feladatom elhangzása után, gondolom, egyből elárulta képtelen helyzetem, hogy a kibontakozásra (hogy kicsomagoljam magam) még nem találtam elérkezettnek az időt. Végül is azt válaszoltam, hogy „Rendben". „De a túlszabályozás az egyetlen, amiért sem az önök elgondolásait, sem a saját bőrömet nem kockáztathatom." „Örömmel hallom, hogy gondolkodik, és látja a boszorkányüldözés és a kirakatper közti különbséget." Szavamra, hittem a hízelgésének, legalábbis abban, hogy éreztethettem vele, engem se ejtettek a fejemre. Es ismét hallgatásba burkolóztam. Tudtam, hogy hallgatásom ezúttal őt, a megbízómat ejti majd zavarba, így, hogy egy pisszenéssel sem értékeién^ az ö feljebbvaló megnyilatkozását. Éreztem, ha egy rövid időre is, de most a markomban tartom. Talán hirtelen átfut az agyán, hogy efféle megbízásokra nálamnál alkalmasabb személyt úgy sem találhatnak, s akkor feljebb verhetem a tarifát, vagy ami a legkevesebb, nagyobb megbecsüléssel adóznak képességeimnek. De öt is kemény fából faragták, levágta a kagylót. Am hogy ezután legalább néhány percig játszott egy apró tárggyal az asztalon, és elgondolkodott fogai közé préselt ajkakkal, ebben egészen biztos vagyok. így van, nem engedhettem a csábításnak, hogy otthonosan berendezzem az életem, és kipárnázzam az irántuk érzett bizalommal.

A szomszéd kertben azóta mindennap látom a nőt, mikor itthon vagyok. Persze, meglehet, hogy tudja, mely napokon tartózkodók a lakás kertre nyíló ablakai előtt, és nem pazarolja az erejét arra, hogy mikor a feladatom végzése miatt távol vagyok, ilyenkor is kijöjjön a kertbe. Az általa kiválasztott napokon zöld selyemköpenyben megjelenik a veteményes hosszú, szűk folyosóján, és átbámul hozzám. Néha leguggol, eltűnik egy-két

percre, majd ugyanott, ugyanazon a helyen előbukkan, a keze továbbra is üres, nem fog semmit, még nem láttam, hogy tartott volna valamit a kezében. Sőt, ha jól emlékszem, még a kezét se láttam. Mindig rejtve tartja a zöld selyemköpeny sárga szegélyű zsebeiben.

Már egészen jól megszoktam a társaságát, szinte hozzátartozott az életemhez, mint azok a személyes holmijaim, amelyek hazaérkezésemkor nyugalommal töltenek el, hisz nem vihetem magammal minden utamra azokat a tárgyakat, amelyek számomra fontosak. Bár lehet, hogy nem is fontosak, mert útközben sosem jutnak eszembe, csak mikor kinyitom az ajtót, és megpillantom őket. így vagyok a növel is, aki a szomszéd kertben ácsorog, leguggol, de mindig ugyanott, ugyanazon a helyen. Minden bizonnyal valami kísérteties érzés ragadna magával, ha egyszer észrevenném: nem áll ott. Egy darabig bíznék, abban bíznék, hogy újra felbukkan,

és mehet minden a régi kerékvágásban. De tudom, ez az egyszeri eltűnés is elég lenne ahhoz, hogy örökre bennem maradjon a bizonytalanság, hogy ismét vagy bármikor eltűnhet. Ha soha többé nem látnám, nem hiányozna jobban, mint egy elvesztett üres noteszlap. Am így, hogy eltűnését bizonytalanság övezi, ha erre gondolok — miközben a szomszéd kertben áll —, hogy bármikor eltűnhet, ködbe veszhet, teljesen belém épül, megőrjít hiányának gondolata.

Mikor erre először ráeszméltem, hajnalodon, az ágyam szélén ültem, és egy műanyag pohárból vizet kortyolgattam. Hosszú nap várt rám, hosszú és kemény. A megbízóim tovább feszítették a húrt, ezúttal egyetlen apró hibát sem ejthettem, mert akkor semmi értelme, akár belefogni se, és megmondták, ha kedves az életem, akkor csomagolhatok. Úgy éreztem, képtelen vagyok a nőről alkotott elképzelés, felismerés igazolása vagy elvetése nélkül a feladatomra koncentrálni. Mindkét ügyet egyformán fontosnak ítéltem, de a hosszú évek alatt csiszolódott logikám azt parancsolta, hogy először „a nőt kell felgöngyölítenem". Az ablakhoz léptem. A felszálló ködtől még egy darabig nem láttam át a szomszéd kertbe, de aztán megbizonyosodtam ottléte felől. A szűrt fénysugarak a nő hosszú, tömbszerű sziluettjét

rajzolták elém. Első találkozásunk óta nem tévedt össze tekintetünk. Tudtam, ha ittmarad, eltűnésének lehetősége, elképzelt hiánya teljesen összezavar. Lehet, hogy nemcsak a mai, nehéz feladat megoldására, hanem máskor is, talán ezekután mindig képtelenné tesz.

Becsavartam magam egy pokrócba, és kiléptem a kertbe. A köd már szinte teljesen felszállt. Először nem vett észre, sőt később sem, csak amikor egészen közel értem hozzá, leheletünk apró felhői egymásba gomolyogtak. Néztem, ahogyan ő is. Nem találtam szépnek, se csúnyának, se vonzónak, se taszitónak, nem találtam semmilyennek, nem találtam benne se kivetni, se kiemelni valót. Hirtelen nem tudtam, miért is jöttem ki a kertbe egy pokrócba csavarva, miért állok ettől a nőtől egy lélegzetnyi távolságra. Erőltettem az agyam, de nem jutottam semmire. Hosszú percek teltek így, míg végre előderengett az aznapi és minden jövőbeni feladatom képtelensége. Egy hajszál választott el az üvöltéstől, meg is tettem volna, hogy „Takarodj, tűnj innen, nem akarlak többé látni”, és tudtam, ha ezután nem mozdul, saját kezűleg tüntetem el. De erre nem került sor. Egy hajszállal előttem megszólalt: „Elkövetted az egyetlen hibát, amit ma nem lehetett volna."