Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 14. KÉZILABDA Tovább őszült Bajusz edző szakálla • Egy pofon itt, egy pofon ott. A nagyobbat a vadkertiek kapták. DUNAFÖLDVÁR—SOLTVAD­­KERTI TE 20—17 (11—7) Magyar Kupa-férfimérkőzés, Tolna, 700 néző. Vezette: Bednár, Kanyók. Soltvadkert: Grandjean — Fo­dor (2), Horváth (5/4), Tábori (1), Szabó L. (4/3), Hódi (4), Forgács L. Csere: Nédó (k), Majsai (1), Barta, Forgács F., Major. Edző: Bajusz Péter. A találkozó tétje a kupa legjobb nyolc együttese közé kerülés volt, amely mind a két szakosztály életé­ben óriási eredménynek számít. Nemzetközi kupameccseket idéző hangulatban kezdődött a mérkő­zés, a lelátón érthetően a földvári­ak voltak többen, de hangereje mi­att a százfőnyi vadkerti „dalárda” sem szégyenkezhetett. Pedig az el­ső félórában kevés okuk volt a vi­dám szurkolásra a vendégek hívei­nek. Már az első földvári támadás gólt ért, a még csak helyezkedő védelem mellett Kolics „sétált be” a kapuba. Egy perc múltán már le is dolgozta soványka hátrányát a • Árgus szemek, ideges tekintet. Tolnán nem az edzőn múlott a továbbjutás. (Farkas Tibor felvétele) pályaválasztó, míg a hetedik perc­ben Horváth egyéni betörés végén szépített, 2—1. Nagyon meglódult a Földvár, a következő vadkerti találatra 5—1-ig kellett várni, ak­kor Horváth 7 méteresből szépí­tett. Minden hiába! Gyorsabb, mozgékonyabb, összeszokottabb volt az ellenfél, s hozzátehetjük: szerencsésebb is. A Soltvadkert há­rom kapufát lőtt, míg az ellenkező oldalon két ízben is a kapufáról visszapattanó labda Grandjean hátáról jutott gólba ... A 23. perc­ben 10—5 volt az eredmény, amit még Szabó „Sonka” első góljával szépített ugyan, de így is tetemes volt a földváriak félidei előnye. Szorosabban alakult a folytátás. Három-négy góllal vezettek a ven­déglátók, de hiába toporogtak a nyomukban a vendégek, a döntő pillanatokban mindig hibáztak. Több lehetőség is nyílt az egyenlí­tésre, de emberelőnyös pozíciókat sem sikerül gólokra váltani. Há­rom büntetőt is elhibáztak Hor­­váthék! A második félidő hatodik percében Kácsor kapust kiállítot­ták, mert vitatott egy büntetőt. Ám a hetest a csereportás kivédte, az ellentámadásból pedig az öt em­berrel játszó földváriak gólt lőt­tek . . . Végül, ha szoros, kemény csatá­ban is, de megőrizte a továbbjutást jelentő előnyét a Dunaföldvár. A vadkertiek becsülettel küzdöt­tek, ám ezúttal az NB Il-es ellenfe­lük nagy bravúrját ünnepelte önfe­ledten a közönség. Összesítésben, a két mérkőzés alapján, 42—41-es különbséggel került a kupa leg­jobb 8 együttese közé a Tolna me­gyeiek gárdája. Kitűnt: Fodor, illetve Józsa (9/ 1), V. Kovács (3). —rí— KOSÁRLABDA Döntött a triplákat dobó Dobi BAJAI SK—ZTE-HERAKLITH 79—85 (47—55) NB I. A csoportos férfimérkőzés. Baja, Posta S. sportcsarnok, 1500 néző. Vezette: Hajniss, Péter. Bajai SK: Hosszú (15/5), Likár (22/6), Rátvay (10), Ágh (2), Gorja­­nácz (12). Csere: dr. Varga (—), Pálkerti (15), Mihalóvics (3/3). Edző: Kovács József, Vétek Fri­gyes. Háromhetes pihenő után, a hét végén ismét hamisítatlan nagy­üzem volt a kosárlabda-bajnokság­ban. Az egyik legizgalmasabb ösz­­szecsapásra Baján került sor, ahol a tavalyi bajnok ZTE együttese „vendégszerepeit”. A találkozó előtt a BSK két kulcsjátékosát, Hosszú Istvánt és Likár Lászlót köszöntötték 300. bajnoki mérkő­zésük alkalmával. A rövid ünnep­ség után Polster kosarával kezdő­dött meg a játék, amelyre Gorja­­nácz két duplája volt a válasz, majd Likár szép egyéni akciója után, a második percben, már 6 —2-re vezettek a hazaiak. Ekkor azonban a sárga mezes vendégek átvették a játék irányítását. Jól védekeztek, ügyesen szedték a le­pattanókat és távolról pontosab­ban dobtak. A 14. percben már 37 —25-re elhúztak a zalaiak, mire Kovács edző kikérte második ide­jét is. Úgy tűnt, sikerült rendezni a sorokat, mert a szurkolók ferge­teges biztatása közepette, alig há­rom perc alatt, 43—43-ra kiegyen­lítettek. A csereként beállt Pálkerti jól mozgatta a csapatot és maga­biztosan értékesítette a büntetőket. A nagy küzdelembe mindkét olda­lon sok hiba csúszott, elég ideges volt a légkör, amelyet csak fokoz­tak a mindkét csapatot sújtó, téves játékvezetői ítéletek. A „szürke ru­hások” időnként nagyvonalúan át­siklottak a 3 másodperces szabály fölött, majd a legártatlanabb hely­zetben szabálytalanságot véltek felfedezni, amikor meg kellett vol­na, néma maradt a sípjuk. Tevé­kenységüket a vendégjátékosok minden esetben hosszan kommen­tálták, így nemcsak a nézőtéren, hanem a pályán is nagy hangzavar uralkodott. Közben felváltva estek a kosarak, a 19. percben ismét egyenlő (47—47) volt az állás, de a félidő végére a vendégek 8 pon­tos előnyt szereztek. A második játékrész elején mind­két együttes sokat hibázott, a dobá­sok rendre célt tévesztettek. Ennek ellenére a 30. percben, Hosszú trip­lájával, 59 62-re felzárkóztak a bajaiak. Innentől azonban ismét a vendégek percei következtek, és há­rom perccel később már 13 pontos ZTE-vezetést mutatott az ered­ményjelző. A vendégek nem cifráz­ták a játékot, egyszerűen tették a dolgukat, látszott, tisztában van­nak vele: itt most ők a jobbak. Sőt, azt a luxust is megengedhették ma­guknak, hogy a hárompontos „do­bógépet”, Dobit, hosszabb időre a kispadra ültették. A kék-sárgák még megkísérelték a lehetetlent. A lefújás előtt másfél perccel Likár, egy zalai játékostól elcsent labdával, 75—80-ra, pár pil­lanat múlva Pálkerti, két-két bünte­tővel, 79—80-ra alakította az állást. Ekkor jött Dobi, és egy hárompon­tos kosárral eldöntötte a mérkő­zést. — Jobb volt az ellenfél, mi csak mentünk utánuk — összegezte kis­sé kesernyésen az elmúlt másfél óra történéseit Ágfalvy György, a hazai csapat szakosztályvezetője. Gor­­janácz hátul, egyedül, képtelen volt felvenni a versenyt a ZTE magas embereivel. Pedig ahhoz, hogy a rá­játszásban az első nyolc között le­gyünk, a hátralevő négy mérkőzés­ből kettőt meg kell nyerni. Remé­lem, a csütörtöki, Bp. Honvéd elle­ni találkozóra összeszedik magukat a fiúk, mert ha az a meccs is elmegy, nagy bajba kerülhetünk. Kitűnt: Pálkerti, Mihalóvics, il­letve Dobi (33/18), Lekarauskas (13). A végére (ismét) elfogyott az erő AR ÉPÍTŐK—KECSKEMÉTI SC 110—92 (52—53) NB I. B csoportos férfimérkőzés. Székesfehérvár, 300 néző. Vezette: Ritter, Szilvássy. KSC: Gintautas Vilkas (23/12), Gereben (21/6), Nazarov (13/6), Szolnoki (II), Fekete (22). Csere: Boros (2), Molnár (—). Edző: Ko­vács Gergely. Az első játékrészben még jól tar­tották magukat a kecskemétiek, sőt, a második félidő 13. percében 87—79-re el is húztak. Ekkor azon­ban elfogyott az erő, és az utolsó percekben a fehérváriak akkor ér­tek el kosarat, amikor akartak. Kitűnt: Jekabson (35/6), Böhm (32/21), Köves (15), illetve Vilkas, Fekete. Az eredményjelző remek, az eredmény kevésbé KECSKEMÉTI SC—MTK-VM 66—78 (31—43) NB I. A csoportos női mérkőzés, Kecskemét, városi sportcsarnok, 100 néző. Vezette: Major, Elmauer. KSC: Till (4), Zsolnay (7/3), Fück (19/6), Kosjár (2), Fülöp (4). Csere: Ocsenás, Kovács E. (24/6), Giliene (4), Iványi (2), H. Kiss. Edző: Tóth Viktor, Ádamik Fe­renc. Az első félidő elején meglepően jól tartotta magát a fiatal kecske­méti gárda a jóval rutinosabb el­lenfelével szemben. Az egykori szö­vetségi kapitány, Killik László ve­zényelte fővárosiak, különösen Ba­kai pontjai révén, később ugyan meglepték kissé, de a szünetben így sem nőtt behozhatatlanná az MTK-VM előnye. Mindezt külö­nösképp az támasztja alá, hogy a fordulás után letámadásra váltó, mozgékony hazai csapat öt perc alatt két pontra megközelítette nagy hírű ellenfelét! Ekkor 47—45 volt az eredmény a fővárosi kék­fehérek javára. Kiválóan és takti­kailag fegyelmezetten játszottak a hazaiak, és egészen a 13._ percig nyílt maradt a mérkőzés. Ám hiá­ba: a letámadásban könnyebben fá­radnak a többet futó játékosok, Tóth Viktor edzőnek cserélnie kel­lett. Megbomlott kissé a harcrend, kimaradt számtalan ziccer és ren­dezte sorait az MTK-VM. Két perc alatt 69—58-ra elhúzott és már nem is engedte ki kezéből a győzelmet. Jó meccs volt, a hazaiak néha-néha a távoli, szép jövő reményében bril­líroztak a pályán, de a szurkolók igazából csak a nemrégiben fölsze­relt, új eredményjelzőnek örülhet­tek, amit jelzett, annak még nem. Kitűnt: Kovács E., illetve Bakai (34), Suhajda (6), Nagy (5). ASZTALITENISZ Kisiklott a Vasutas a téeszben KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN TSZ SK —CEGLÉDI VSE 18:7 NB I. A csoportos férficsapat­­bajnoki mérkőzés, Kiskunfélegyháza. Győztesek: Aranyosi, Káposztás, Szosznyák (5-5), Kaiser (2), Laczkó (1), illetve Berta, Daru, Szappanos (2-2), Halmai (1). A mérkőzés előtt a vendégek Ber­• Káposztás adogat, a felegyházi győzelemmel végződött, Cegléd elleni bajnoki mérkőzésen. ta lábsérülésére panaszkodtak, de ez nem látszott a játékán. A félegyháziak esélyeshez méltóan kezdtek, és 4:1-re, 7:3-ra, 10:5-re, majd 14:6-ra elhúztak, s végül a vártnál nagyobb arány­ban nyerték a mérkőzést. A kiskunfélegyházi csapatban Ara­nyosi, Szosznyák és Káposztás teljesítménye volt átlagon felüli. Könnyed játék, magabiztos győzelem KECSKEMÉTI SPARTACUS—DUNA SE 22:3 NB I. B csoportos férfimérkőzés, Kecskemét. Győzte­sek: Türei, Horváth, Iván (5-5), Szily (4), Szabó K. (3). Jól kezdődött a tavaszi idény a Kecskeméti Spartacus férfi asztaliteniszezői számára, akik, visszavágva a szep­temberben elszenvedett vereségért, a vártnál könnyebben nyertek a megerősödött fővárosi ellenfelükkel szemben. A hazaiak az első és a második körben is 4:1 arányban nyertek, és innentől kezdve már csak a végső győzelem aránya volt kérdéses. A csapattagok közül Türei Ferenc magabiztos, jó teljesítménye és a fiatal Szabó Krisztián érett játéka külön említést érdemel. A kecskemétiek ezzel a győzelemmel két helyet léptek előre a táblázaton. SPORT • SPORT • SPORT ÚSZÓ, VÍZILABDA, MŰÚSZÓ ÉS MŰUGRÓ VB., PERTH Darnyi történelmet „írt” a medencében Perth vasárnap búcsúra készült: befejező napjához érkezett az úszók, a pólósok és a többi „vizes” szakág sorrendben 6. világbajnok­sága. Az eddigi magyar remeklés miatt sem volt mindegy, milyenre sikeredik a zárás, hogyan teljesíte­nek az utolsó napon Darnyiék és a férfi vízilabdások. Délelőtt, szokás szerint, az úszó­előfutamokkal kezdődött a vb­­program. A második műsorszám, a 200 m férfi vegyes selejtezőjében két magyart szólítottak a rajtkőre: előbb Czene Attilát, majd a több­szörös olimpiai, világ- és Európa­­bajnok Darnyi Tamást. Ha Tamás friss és akarja is, két percen belül fog úszni, s új vi­lágcsúccsal nyerhet — adott prog­nózist Darnyi mestere, Széchy Ta­más. — A kis Czenétől azt várom, hogy legjobbján javítva, 2:06-nál hamarabb érjen célba. Ez a 16 éves fiú nagyon nagy úszó lehet, mert minden úszásnemben kitűnő adottságai vannak, ő lehet a jövő Darnvija. Egyébként a mai nagy napunk lesz, Egerszegi Krisztiná­nál is aranyéremre van kilátás 200 háton! — Jó volna, ha a 2:10-en belüli időt tudna mondta a magyar úszókirálynő edzője, Kiss László. — Ha fedett uszodában lenne a verseny, századra megmondanám, mire képes. A Superdrome-é azon­ban nyitott, itt nehéz jósolni, mert az olyan magas vízfekvésű úszók­nak, mint amilyen Krisztina is, nem kedvez a szél... Az úszódöntők előtt bonyolítot­ták le a férfivízilabdá-döntőt, amelyben az olimpiai és világbaj­nok jugoszlávok megőrizték első­ségüket. Meglehet, a csoportmér­kőzésükön még 8:3-ra valósággal lelépték a spanyolokat, a fináléban megismétlődött pólósrandevún már jóval keményebb ellenállást tanúsítottak az ibériaiak. A plávik egyetlen góllal (9:8) győztek, ami nem meglepetés, a spanyolok, az 1992-es olimpia házigazdái ugyan­akkor eddigi kimagaslóan legjobb vb-helyezésüket érték el. A magyar férficsapat 13—12-re nyert az Egyesült Államok ellen és harma­dik lett. A nők a negyedik helyen végeztek. Es következtek az újabb magyar vonatkozású események, már az úszómedencében. Darnyi az elma­radhatatlan rossz rajttal vezette le a feszültségét, az ismétlés után a pillangón még harmadik volt, hogy a folytatásban megmutassa a világnak: vegyesúszásban, legyen az 400 vagy 200 méter, jelenleg egyszerűen legyőzhetetlen. Names­­nik még úgy ahogy követni tudta 150-ig, a gyorson azonban mintha puskából lőtték volna ki, olyan hajrát produkált. Az eredmény nem is lehetett más, mint a Széchy által „beígért” világcsúcs: 1:59,36 perc! — Egy álomhatárt döntött le Tamás, s ezzel a már életükben legendává emelkedett úszók közé lépett. Ha megszorítják, 1:59 alatt végzett volna, sem 400-on, sem 200-on nem úszta ki magát — mondta Széchy Tamás, aki a B döntőben második, tehát a vég­ső sorrendben tizedik (2:03.77 p) Czenét is dicsérte. — Fantasztiku­san jól úszott megint, már most megvan a méltó Darnyi-utód! —- Úgy vágtam neki, hogy meg­javítom a világcsúcsot, de csak az utolsó 50 méteren éreztem, hogy két percen belül leszek — így Dar­nyi Tamás, aki a második vegyes­­úszószámot is világrekorddal nyer­te. Pazar teljesítmény! Mintha csak megirigyelték vol­na Darnyi mutatványát, az 1500- asok is káprázatos produkcióval álltak elő. A német Jörg Hoffmann 14:50,36-dal Szalnyikovnak 1983 óta élő, megdönthetetlennek vélt rekordját (14:54,76 p) adta át a múltnak. És jött a 200 m női hát döntője Egerszegi Krisztinával. (A szám másik magyar résztvevőjét. Szabó Tündét a délelőtti gyengébb sze­replés után edzője visszaléptette a B döntőtől.) Itteni idő szerint este fél 9 volt, hűvös szél fodrozta d vizet, amikor elrajtolt a nyolcfős mezőny. Krisztina sokkal erőseb­ben kezdett, mint délelőtt, egyre fokozta a tempót, a vetélytársak mind leszakadtak róla. Végig első­ként haladt — jó két és fél test­hosszal megelőzve a két éve éppen Egerszegi előtt Európa-bajnoki cí­met nyert német Dagmar Hasét —, s 55 századra a világcsúcstól 2:09,15-dal csapott a célba. A re­kord így sem maradt el, idejével saját szöuli olimpiai győzelmekor elért 2:09,29-os Európa-csúcsát ja­vította tovább. — A hangulatomnak jót tett, hogy megkaptam a gimnáziumi di­áktársaim üdvözlő táviratát. Azt hittem, riválisaim jobban megszo­rítanak a döntőben, s meglepett, hogy nem ez történt. Rekordot akartam javítani, de így, igazi el­lenfelek nélkül és mert zavart a szél, a világcsúcs elmaradt. Ám cseppet sem bánkódok emiatt, sőt, jobban örülök, mint a 100-on elért elsőségemnek, mivel ma a 200 há­ton egyéni csúcsot javítottam, ami ráadásul a legjobb európai idő is — mondta a Perth-től kétszeres világbajnoki aranyérmesként bú­csúzó Égerszegi Krisztina. A versenyek után a házigazdák színpompás rendezvénnyel zárták a világbajnokságot, és azzal búcsú­zott a mezőny, hogy viszontlátásra a 7. vb-n, 1994-ben, Rómában. A világbajnokság összesített éremtáblázatán Magyarország a harmadik helyen végzett. Az élcsoport: Egyesült Államok arany ezüst bronz 17 11 6 Kína 8 3 2 Magyarország 5 2 2 Az úszódöntőket figyelembe véve Magyarország a második leg­eredményesebb nemzet volt a vb-n. Az élcsoport: Egyesült Államok arany ezüst bronz 13 7 3 Magyarország 5 2 1 Németország 4 9 7

Next

/
Thumbnails
Contents