Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

1991. január 8. • PETŐFI NÉPE • 5

A soltvadkerti közösség nem mondja, hanem teszi

A történéseknek szinte végtelennek tűnő felsorolása lenne az a huzavona, amely az államosítás óta

1989. október végéig tartott Soltvadkerten, a volt evangélikus iskola visszaadása körül. Egy presbiteri határozat alapján, 1989. október 15-én íródott az az utolsó levél, amelyet az akkori tanácselnöknek, a mai polgármesternek, Berkecz Lászlónak címzett az egyházközség: „ ... a Württembergből származó gyülekezet magyar—német óvodát szándékozik nyitni...”

A pozitív válasz —jelezve a kor szellemének változását is — már nem késlekedett; így az országban elsőként Vadkerten adták vissza az egyházi tulajdont. Ekkortól, 1990. július, 9-étől hihetetlenül felgyorsultak az események: dr. Harmati Béla, a déli egyházkerület püspöke felavatta hazánk első olyan, egyházi közösség által fenntartott óvodáját, amelyben két nyelven — magyar és német — foglalkoznak a gyermekekkel. Ennek jelentőségéről dr. Frenkl Róbert, az evangélikus egyház országos felügyelője igy beszélt: „Azt mondják sokan: Európa felé megyünk. Ebben az óvodában a jelen tisztelete, az ősök tisztele és az Isten tisztelete együtt van meg. Ez a gyülekezet, a soltvadkerti közösség — nem mondja, hanem teszi — elindult Európa felé; magyar, európai és keresztyén akar lenni. Az óvoda a család és iskola között az emberré válás segítője . .

Az ötvenhat kis óvodás — kilenc református, tizenhat római katolikus és harmincegy evangélikus — felvétele templomi istentiszteleten történt. .. s három hónapja, hogy ezek az apróságok az úgynevezett 3 + 2 rendszerben töltik itt napjaikat. E rendszer azt jelenti, hogy három napon át magyar, két napon pedig német a foglalkozás nyelve. Ez utóbbi érdekében Németországból hívtak óvónőt, Linda Schumachert, aki Röthenbergből érkezett. A két magyar óvónő Köhlerné Schiszier Agnes és Frittmann Istvánná. Matematika, testnevelés, környezetismeret, ének, valamint német és magyar irodalom, s természetesen bibliaismeret a tanrend. A szülőknek pedig Káposzta Lajos esperes szemináriumokat tart, ahol a bibliával kapcsolatos kultúrtörténeti előadásokat hallhatnak a résztvevők. Az óvodát egyébként az evangélikus gyülekezet tartja fenn. Sokakat meglepett az a tény, hogy nagy számban vettek fel más felekezetű gyermekeket is. Ezzel kapcsolatban Lehel László, az Ökumenikus Tanács főtitkára azt nyilatkozta, hogy „a soltvadkerti gyülekezet, miközben a saját evangélikus értékeit nagyra becsüli, közben keresi azokat a pontokat, ahol felvállalhatja a közös ökumenikus gondokat is.”

Egyházi szervezésben kétségtelenül első ez az óvoda kétnyelvű szolgálatával, amelynek fontosságáról Alexander Arnot német nagykövet, a megnyitó alkalmából, elmondta: „a nyelvek kötik össze a népeket egymással, ha szóban nem értjük meg egymást, nem is tudunk együtt élni”.

Az együtt, egymásért élés, az összefogás szép példáját jelzi a vadkerti evangélikus egyházi óvoda, amelynek megvalósulásáért sokaknak kijár a köszönet: a fővárosi Idea Textilnyomó, a Bábkészítő Kft.-nek, a Calderoni Tanértnek, a keceli fa-'és bútoripari üzemnek, a kecskeméti szőnyegpincének, a nagyközségi ktsz-nek, a költségvetési üzemnek, a püspöki hivatalnak, a déli egyházkerületnek, a Közoktatásügyi Minisztériumnak,

s számtalan szülőnek, nagyszülőnek, segítő kéznek, kisiparosnak, óvónőnek, lakberendezőnek, szakszövetkezetnek. A fáradságos, önzetlen munkának aligha lehetne szebb gyümölcse, mint ami Méhesi Éva képriportján is látszik.

P. S.

Nem csak kisgazdák élnek Fülöpházán — írja a cikk. Valóban, viszont az önkormányzati választások során a megyében Fülöpházán bizonyult a kisgazdapárt a legerősebbnek. Az, hogy a helyi hatalomban túlsúlyban vannak a kisgazdapárti képviselők, szabad és demokratikus választás eredménye, a választáskor ugyanis a falu lakossága kimutatta: elege van a „családi diktatúrából”. így kaptak a kisgazda képviselőjelöltek elsöprő szavazattöbbséget.

Pesti Józsefné tanácselnök, aki a rendszerváltás előtt a járási pártbizottság tagja és MSZMP-titkárhelyettes volt Fülöpházán, a választáson független jelöltként indult, a vezetésre újfent bizalmat kapott ugyan, de csak pár szavazattal előzte meg az ellenjelöltet.

Az idézett újságcikk azon állítás sát, hogy Fülöpházán kisgazdadiktatúra lenne, a leghatározottabban visszautasítjuk. Nem diktatúrát, de rendszerváltást, demokráciát akarunk kis községünkben, és ezen törekvésünknek igyekszik gátat vetni a régi fundamentista rendben megerősödött családi összefonódás.

„Kis község egy nagy család szorításában” (ez volt a címe nemrégen a megyei lapban megjelent, a községünkről szóló cikknek. Ez a szorítás már több mint 10 éve tart, és így kezdődött: 1976. január 2-án a község arra ébredt, hogy tanácselnöke van. A tanácselnök Pesti József, a helyi Petőfi Tsz gépkocsivezetője (addig a községnek társadalmi tanácselnöke volt). Pesti Józsefnét, a tanácsi előadót a helyi Zrínyi szakszövetkezet alkalmazta antidatált szerződéssel, ugyanis a jogszabályi rendelkezés 1975. december 31-ével létszámstopot írt elő. Napok múlva kiderült, hogy Pesti József nem lehet tanácselnök, ezért gyors helycsere következett: a tanácselnök egyik napról a másikra Pesti Józsefné, Pesti József pedig „gépesítési ágazatvezető” a Zrínyiben. „A színjátékot rendezte Horváth Ignác akkori MSZMP járási első titkár. „És ekkor megkezdődött a torzsalkodás, a nyírás „horizontálisan és vertikálisan” (néhai Dr. Mészáros József volt pártitkár szavajárása) mindaddig, amíg Pesti József gépesítési ágazatvezetőből a szakszövetkezet elnöke nem lett.

A két legmagasabb poszton a községben férj és feleség, „egy falu egy nóta”. Azóta a községünk minden jelentős és kevésbé jelentős munkahelyén a szószóló a Pesti vagy a Dorcsák család tagja, a jobban fizetett pozíciókban két család több tagja is szerepel, de a Kecskemétre és környékére ingázó dolgozók között e családokból egy sincs. A családnak senki nem árthatott, aki szólni mert, repült. (Kutalik Miklós volt szakszövetkezeti elnök, Lovas Jenő, Horváth Gábor volt szakszöv. elnök és sokan mások.)

Csapiár Anikó vb-titkár a diplomája megszerzése után — körülbelül 3 éve — a falu megelégedésére kezdte működését. Ezzel szemben Pesti Józsefné tanácselnök és a „család” ellenségesen fogadta. A legelső kifogások közé tartozott, hogy Csapiár Anikó templomban szándékozott esküdni. Később Csapiár Anikó is beállt a sorba és

Kik azok a kívül álló kívülállók ?

Válasz a Petőfi Népe 1991. január 4-én megjelent, Beleszólni már csak a nézőtérről lehet című cikkére

tette, amit a tanácselnök diktált. Ez a helyzet nem változott az önkormányzati választások után sem: az egyik képviselő-testületi ülésen a tagok többsége kérte, mutassák ki hivatalosan, hogy 1990. évben ki, mikor, mennyi segélyben részesült, ugyanis a községben az a hír járta, hogy a választások előtt a tanácselnök a segélyeket személyesen hordja ki szavazat gyűjtési szándékkal. Csapiár Anikó vbtitkár és Pesti Józsefné polgármester együttesen állították, hogy a segélyügyek titkosak és a kért adatokat nem szolgáltatták ki.

Más. A képviselő-testület javaslatára szociális bizottságot hoztak létre. A bizottságba az apparátusból választottak 2 tagot. Kizárt dolog, hogy a vb-titkár ne tudta volna, hogy ez törvényellenes. Egy szó mint száz: a vb-titkár magatartása a demokratikus rendszerváltást, a törvényesség betartását nem garantálja.

A képviselő-testület a jegyzői állás betöltésére pályázatot hirdetett, a pályázók között Csapiár Anikó vb-titkár is szerepelt. A képviselő-testület a pályázatok elbírálását 1990. december 20-ára tűzte napirendjére. Pesti Józsefné polgármester dr. Péter Edit megválasztását akkor azzal akadályozta meg, hogy nevezett pályázatához az erkölcsi bizonyítvány nincs csatolva. Tette ezt annak tudatában, hogy dr. Péter Edit napokkal azelőtt kapott állampolgárságot, amit csakis három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány birtokában nyerhetett el.

Már ezen képviselő-testületi ülésre felvonultak a kívül álló kívülállók, az utóbbira, a cikkben szereplő január 3-aira nemkülönben.

Kicsi a falu, semmi nem marad titokban, már előre lehetett hallani a most már a Gubacsiakkal, a Garacziakkal, Ürögdiekkel, a Csaplárokkal kibővült nagy család kitervelt demonstrációjáról, melynek fő szervezője a polgármester, Pesti Józsefné volt: élt a hatalmával, felvonultatta az intézményvezetőket (az orvost, az iskolaigazgatót) a család hangadóit.

Kik a „kívül álló kívülállók”?

Ürögdi Ferencné, aki a cikkben nyilatkozott, a vb-titkár unokatestvére, özvegy Gubacsi Istvánné a vb-titkár nagybátyjának felesége, a vb-titkár ángyikája. Turóczi Miklósné, az apparátus dolgozója,

a titkári lakás lakója, a család barátja. Kárász Irén, az iskola igazgatója (ÁMK-igazgató), volt MSZMP-titkár, aki megszokta, hogy csak az lehet igaz, amit ő állít, aki magas fokon érdekelt a „család”-dal való kapcsolat ápolásában, az általa vezényelt pedagógusok, akikből 6 tanulóra jut egy Fülöpházán! Akik közül többen Kecskemétről ingáznak és a község viszonyait úgy ismerik, ahogy azt a hatalom előadja nekik.

Nincs értelme vég nélkül sorolni a színjáték résztvevőit.

A törvény szerint a képviselőtestület zárt ülést rendelhet el, azon kívülállók nem vehetnek részt. Még az újságíró sem. Ezért és nem azért, mert azt a bizonyos cikket annak idején megírta. Kicsi ez a falu, tudják az emberek, hogy Barta Marika néni Csapiár Gyuláné Daróczi Marika édesapjának a gondozója (?) évtizedek óta. Marika néni is a kibővült nagy családhoz tartozik, azt állítja, amit mondanak neki, hogy mondja, ha az újságíró megkérdezi. A cél egyértelmű: éket verni a képviselők közé. Rafinált, kitervelt praktika, nem az első, de nem is az utolsó.

Még egy megjegyzés a cikkhez: a képviselő-testületi ülés főszereplője a polgármester. Miért nem ülteti le azokat, akiket meghívott, akiket felvonultatott?

Az eddig leírtakból egyértelműen kiderül, hogy a gyűlölködést, a viszályt, a bizalmatlanságot nem a kisgazdapárt vetette el a faluban. Elég itt utalni a minősíthetetlen, gyalázkodó jelzőkre, melyekkel az újonnan megválasztott jegyzőt a kívül álló kívülállók illették.

Végül: ország-világ elé tárjuk szégyenünket? Mire jó ez, kinek jó ez? Gyűlölködéssel, marakodással nem megyünk semmire. Hagyjuk abba a viszályt, fogjunk össze, mert ez mindnyájunk érdeke. A viszálykodás időt, energiát emészt fel, jobban tennénk, ha erőinket a bennünket mind jobban fenyegető bajok elhárítására, leküzdésére fordítanánk. Lenne végül is ebben a faluban demokrácia.

Balogh József Szőllősi László B. Kiss Gyula Oláh János

Csapiár Sándor

a fülöpházi önkormányzati testület képviselői

A szerkesztőség ezzel a témát lezártnak tekinti, nem kíván tovább

foglalkozni a „fülöpházi üggyel."

Tihanyi kilátások: történelmet tarol a szikla

• Az 1860—70-cs években megjelent Archeológiái Közleményekben publikált ábrázolás.

Tucatnyi újságcikk, tudományos publikáció, fotó örökíti meg Tihany egyik nevezetességét, a félsziget északi—északkeleti részén található remetebarlangokat vagy barátlakásokat. Szerencsére - mondhatnánk —, mert Kcjzép-Európa legnagyobb és aránylag épségben megmaradt XI. századi remetetelepét a pusztulás veszélye fenyegeti. A vulkanikus kőzetbe vájt barlangokat eddig több sziklaomlás ritkította, legutóbb 1952-ben a remetetelepből mindössze négy cellacsoport maradt érintetlen a természeti beavatkozástól.

A múlt században Rómer Flóris és Cholnoky Jenő végzett kutatásokat a területen, majd 1980- 85 között Dr. Uzsoki András régész tárt fel addig nem ismert részleteket. Ekkor bukkantak rá a barlangkápolnában egy oltárkép nyomaira, megvizsgálták a tufapadozatba, vájt sírgödröket, s III. Béla uralkodása alatt vert, a XII. század utolsó harmadában forgalomban lévő pénzleletet találtak.

A további munkálatok azonban különböző okok mindenekelőtt pénzhiány miatt nem folytatódtak, így a páratlan történelmi értékű leletet a látogatók elől is el kellett zárni. Mindhiába, mert az utóbbi időben akadtak, akik „besegítettek" a természetnek, s az aládúcolást szolgáló bányafákat kibontották, s ledobálták a hegyoldalon. Még az életveszélyt jelző táblát is eltüntették.

Úgy tűnik hát, hogy az 1954-ben történt természetvédelmi területté nyilvánítás, amely magában foglalja a régészeti védettséget is, Tihanynak ezen a részen hatályát vesztette. Pedig Dr. Uzsoki András dokumentálni tudja, hogy lelkes és hozzáértő szakemberek várnak ugrásra készen, kidolgozott „válságtervekkel” a fiókjukban, a barátlakások megmentésére és a további kutatásokra. Hiszen például a nagy mennyiségű leomlott törmeléket eddig azért nem vizsgálták át, mert a megbolygatással sok tonnányi szikla lezuhanását idézhetnék elő. S ez beláthatatlan következményekkel járna nemcsak a barátlakásokra nézve.

A szakemberek sürgetésére a Balatoni Intéző Bizottság tanácskozásra hívta mindazokat az intézményeket, akik érintettek a remetetelep és a Tihanyi-félsziget többi, ugyancsak vészhelyzetben lévő nevezetességének megmentésében. A sok hasznos ötlethez azonban nem akadt igazi mecénás. Pedig sürgős segítségre szorulnak az időközben elkezdett restaurálás mellett is az apátsági templom, a barátlakásokhoz közeli bronzkori, kora vaskori földvár, az Árpád-kori templomromok is. Felvetődött egy alapítvány létrehozásának gondolata, amelyben állami, egyházi, idegenforgalmi szervezetek is részt kérhetnének. A magyar történelem e szinte felbecsülhetetlen jelentőségű rckvizítumai azt is megérdemelnék, hogy a nyugateurópai országokból felkínált támogatások egy töredékét erre a célra igényeljük.

Tihanyban évente 3-4 millió ember fordul meg, 1989-ben csak a révnél 630 ezer gépkocsit regisztráltak. Ki tudja, marad-e még látnivaló a következő millióknak? ,). F.

MAGYAR—NÉMET NYELVŰ EVANGÉLIKUS EGYHÁZI ÓVODA