Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. január 2. • PETŐFI NÉPE • 5 KISKUNHALAS — BORÓKA GYERMEKHÁZ Tudomány, játék, móka Bő másfél évvel ezelőtt döntöttek: megváltoztatják a halasi úttörőház nevét. Egy környékbeli őshonos nö­vényre gondoltak, így lett a nevük: BORÓKA Gyermekház. — Megváltozott a név és megvál­tozott a program —, szögezi le Szé­­csényi Mihályné igazgatónő. Hat­ezer gyermek tartozik hozzánk, kö­zöttük két cserkészcsapat, úttörők, és tudunk egy református ifjúsági ol­vasókörről is. Valamennyiük számá­ra nyitottak vagyunk! — Mi az, ami alapjaiban módosult ? — Nem képzünk politikai tisztség­­viselőket, egyáltalán: a politikai ten­denciát teljesen mellőzzük. A tehet­séggondozást tűztük ki célul, ennek jegyében dolgozunk. Két ifjú segítő­társam van, Kaptás Ibolya és Kardos Mónika, ők készítik a programok felhívásait, plakátot rajzolnak vagy játszóházat vezetnek. — Mi után érdeklődnek a gyere­kek? — A legnagyobb az érdeklődés a manuális szakkörök, foglalkozások iránt. Szeretik a főzőszakkört, de a legnagyobb sikere az új Százszor­szép-foglalkozásnak van, ahol kü­lönféle, kisebb-nagyobb kézügyessé­get igénylő tárgyakat készítenek. En­nek keretében az esztétikai nevelésre törekszünk. Ezt éppen annyira lé­nyegesnek tartjuk, mint a tűbe fűzés oktatását. . . (Nem egészen értem! Azután az igazgatónő elmondja, akadt egy kis­lány, aki elmondta: itt, a házban lá­tott először varrótűt!) — Van-c kifejezetten lányoknak való szakkörük? Igen. a Varázstű. Itt kézzel és géppel varrnak a lányok. — Bizonyára kisállatkedvclők is járnak ide ... Nagyon szeretik a gyerekek a természetet, az állatokat, növénye­ket. Ezért több akváriumunk van, és nemrégen ezért vettünk két papa­gájt. Ezeket minden délután röptet­jük, etetésüket, gondozásukat pedig a hozzánk betérők vállalják, öröm­mel. Akváriumunk olyan méretű, hogy a Halas környékén ismert faj­ták kis példányait is el tudjuk benne helyezni', dgy azután abban remény­­kedünk( hogy néhány halat minden gyermek nálunk fog megismerni, akár szeret majd horgászni, akár nem. A legnépesebb foglalkozásokon negyvenen-ötvenen is összejönnek. Mindig sok az új arc, és ez öröm. • A Boróka egyik akváriuma. • Kaptás Ibolya a szakkörökön készült tárgyak között. Megnézik, mit lehet nálunk csinálni, azután visszajönnek. (Közben két kislány érkezik ké­zenfogva. Hallották, hogy itt önthet­tek gipszet társaik a Hébó-játék for­máival. Mónika nyomban feláll, vi­szi őket hébózni.) — Miből tartják fenn a házat? Erre az évre megvan a pénzünk. Hogy mi lesz jövőre? Reményke­• Kardos Mónika pla­kátot készít. • Széchenyi Mihályné igazgatónő. (Straszer András felvé­telei) dünk, hogy önkormányzatunk is megérti törekvéseink fontosságát, és ad pénzt fennmaradásunkhoz. Van­nak táboraink, amiket szeretnénk hasznosítani, szerény összegért bér­beadni. Szóval, hiszünk a munkánk­ban, abban, hogy mi is képesek va­gyunk Halas leendő felnőtt polgárai­nak gyermekkorát élményekkel gaz­dagítani. S. K. Árszakértőtlenítés Tiltakozom, kérem. Arszakértőtlenítést akarnak végrehajtani. En mellékfoglalkozásban ármagyarázó is vagyok, így egyértelműen be tu­dom bizonyítani, hogy ez a lépés igen káros lenne rám nézve, s általában nézve az egész országra. Ad 1.: re ám legalább olyan nagy szükség van, mint az áremelésre (ezt később még részletezem); ad 2.: ha én nem lennék, a lakosság tudatlanság­ban élne, mert a megbízható, pontos, bár elszomo­rító információkat nem tudná kellően feldolgozni, nagyon a lelkére venné, s ez búskomorságba so­dorná az egész országot; és végül ad 3.: árszakér­tőt nem lehet árszakértőtleníteni, mert ez Jóból vaskarika, s mivel ez utóbbi axióma, bizonyítása nem kívántatik. Az én legélesebb fegyverem a logika, a szakér­telem és a gazdasági kényszer. Az idő most nekem dolgozik: aszály, olajválság Irakkal a középpont­ban, nem folyik a Barátság, adós, fizess!, veszte­séges és szanált vállalatok, munkanélküliség, ap­rón és cseprőn vitázó parlament, környezetszeny­­nyezés, alacsony felvásárlási árak, magas szintű „rárakódások” . . . Soroljam még? De mindezt meg kell magyarázni a tudatlan és hellyel-közzel bugyutának kinéző állampolgároknak. Például tudniuk kell, hogy a drágább benzinből kevesebb fogyhat, s akkor nem lesz belőle annyi korom. Az útadót már legalább háromszor bekalkulálták a benzin árába, de kérem, azóta a kátyúk is nőttek! Nem szabad az emeléssel megállni. Az alkohol árát azért emeljük mindig, mert legalább olyan méreg, mint a cigaretta. A hús pedig emeli a vér koleszterinszintjét, ami fölöttébb káros. A zöld­ségfélék és a gyümölcsök azért olyan drágák, mert az nem helyes, ha valaki vegetáriánus, ugyan­is akkor nem fogy eléggé a hús. Megromlik vagy le kell értékelni. A tej és a tejtermékek áremelése szintén ebből a logikából fakad, ugyanis ha olcsó lenne, még víz helyett is tejet innának. De a mi országunk nem tejjel-mézzel folyó Kánaán. . . Vagy itt van a kenyér. Azt igazán nem enged­hetjük meg magunknak, hogy valaki olcsó árfek­vésű kenyérből fedezze a napi energiaszükségle­tét, mert köztudomású, hogy a kenyér hizlal, az aszály miatt a liszt különben is drága. És egyálta­lán: az országban mindenkinek megvan a napi kenyere, nem hiába mondogatják: „A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. . .” Én a szabad árak mellett vagyok, s ezt észérvekkel el tudom fogadtatni mindenkivel. Szabad állam szabad pol­gárai! Szabadon dönthettek a demokratikus vá­sárlás során arról, hogy aznap mit vesztek: tejet vagy kenyeret, esetleg böjtöt tartotok. Visszatérve az alkoholra és a benzinre. Abban is csak logika van, hogy a benzin és a szeszes italok árát szinkronban emelik. Tudniillik ha az előbbi ne táléin viszonylagosan alacsony ár fék vés­­ben kerülne piacra, néhány elvetemült alkoholista átképezné magát négyütemű Trabanttá. Felhajta­na kétszer három litert, mert annyit fogyaszt szá­zon. Ismételten kifejezem tiltakozásomat az árszak­értőtlenítés ellen. Az nem lenne igazságos, ha engem a jelenlegi korméinyból eltávolítanának, mert nélkülem a kormány nem tudná szakérte­lemmel és a logika egész fegyvertárával felvértez­ve emelni az árakat. A dolgokhoz nem értő, bot­csinálta árszakértő és ármagyarázó még képes lenne valami egészen más árpolitikát folytatni. . . Saiga Attila ADÓRENDSZER ÉS ERKÖLCS Menekülés a forinttól A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül, a kor­mánykoalíció pártjai pedig különösen hangsúlyoz­ták az erkölcs jelentőségét. Azt azonban csak a naivak képzelhetik, hogy javulhat az erkölcs ott. ahol a gazdasági rendszer, mindenekelőtt az adó­rendszer bünteti az erkölcsösöket, jutalmazza az erkölcsteleneket. Ahol az adórendszer nem azt adóztatja, amit a gazdasági és erkölcsi érdekek megkövetelnének, hanem azt, amit technikai szem­pontokból a legegyszerűbbnek tart. Ennek klasszi­kus példája a kamatadó. Ma az ország lakosságának az a fele, amelyik képes megtakarítani, tudja, hogy ezt nem szabad abban a formában tennie, hogy a megtakarított forintját bankba teszi. Pedig erre volna szüksége a gazdaságnak. Ha mégis akadna ilyen naiv ember, azt ezért súlyos adóval büntetik. Van ugyan néhány ország a világon, ahol a kamatjövedelmet adóztatják, de ott a kamat való­ban jövedelem. A kamatadó nevetségessé válik azonban ott, ahol a kamat kisebb, mint az infláció. Márpedig nálunk legalább öt százalékkal kisebb. Ez azt jelenti, hogy az a naiv állampolgár, aki forintot takarít meg, és azt bankba teszi, évente elveszti a pénze vásárlóerejének öt százalékát. De az állam ezzel sem elégszik meg, hanem még ka­matadót is beszed. Ez jelenleg további mintegy 5 százalék. Még az a szerencse, hogy csak 30 százalé­kos az infláció, ha nagyobb lesz, még nagyobb lesz ez a sarc* Márpedig nagyobb lesz. A kamatadó azonban marad. Mi lett ennek az ostoba és erkölcstelen adónak a következménye? Az, hogy a megtakarítók feke­tén devizát vásárolnak, ami után egyrészt eleve nem mínusz öt, hanem plusz öt százalék a reálka­mat. Ehhez járul aztán az, ha külföldön teszi bank­ba, ahol kamatadót sem kell fizetnie. Ezt ma már mindenki tudja, csak a pénzügyi kormányzat veze­tői nem. Talán mint magánemberek ők is tudják, és esetleg van is devizaszámlájuk. Nálunk negyven éve nem volt olyan erős a poli­tikában a nemzeti érdekek hangsúlyozása, mint jelenleg. Ezt a politikusok tiszta szívvel teszik. Nem veszik azonban észre, hogy a gazdasági élet­ben ugyanakkor sokkal erősebben ösztönzik az állampolgárok internacionalizmusát. A „Ne be­csüld a nemzeti pénzt, gyújtsd a külföldi devizá­kat” elv érvényesítésére való állami ösztönzés soha nem volt olyan erős, mint manapság. Márpedig nagy adag naivság kell ahhoz, hogy valaki remény­kedjen a hazafiság elmélyülésében, ha a megtakarí­tott pénzecskéjével muszáj „világpolgárnak” len­nie. Ez a devizavásárlási hullám továbbá féllegális. A kormányzat azonban nem meri ellenőrizni, sőt titkosságát is garantálja, mert ezzel is devizához juthat. Es nem tartja erkölcstelennek, hogy a feke­tén felvásárolt devizáért maga is jó tíz százalékkal magasabb kamatot fizet, mint a forintot megtaka­rító naivaknak és tisztességeseknek. A kormányzat talán abban reménykedik, hogy a nép előbb lesz erkölcsös, aztán ebből a kormány­zatnak is lesz annyi bevétele, hogy maga is megen­gedheti magának az erkölcsi normák betartását. Ez a logika azonban hamis. Az erkölcsösségben a kormányzatnak, és annak is mindenekelőtt a gaz­daságban kell élenjárnia. Kopátsy Sándor TEREPSZEMLE HAZÁNK KÖZELMÚLT TÖRTÉNELMÉRŐL Új sorozatot indított a Gondolat Kiadó MEGKÉRDEZTÜK A FORDÍTÓT ... A taoista szerelemről és a szexről A közelmúltban tűnt fel a könyvesboltokban egy „szexu­ális kézikönyv”, amely maga­san kiemelkedik a manapság mindent elárasztó szex és por­nográfia áradatából. Jolán Chang A tao tanítása a szere­lemről és a szexről című köny­vét az Arany Lapok Kiadó je­lentette meg a kiváló író, Teme­­si Ferenc fordításában. Meg­kérdeztük a fordítót, hogy sike­res író létére miért adta a fejét szexkönyv fordítására. — Nem szexológiai kézi­könyvről van szó, itt az olvasó az ősi kínai filozófia, a tao taní­tásával találkozik a testi és a lelki szerelemről. Ez a könyv részletesen leírja az elsajátítha­tó szerelmi technikát is, de köz­ben szemléletet tanít. A lénye­ge: egy filozófia konkrét alkal­mazása az egyik legalapvetőbb emberi megriyilvánulásban. És persze költészet: a taóban a sze­retkezést költészetként éljük meg, ezt a költészetet nem írják és olvassák, hanem mindenki megélheti. — A könyv férfiaknak szól, mégis végig a nők szerelmi igé­nyeit tartja leginkább szem előtt...- Nincs itt ellentmondás. A taóban a jin (nő) és a jang (férfi) csak együtt létezik. A jang a tűz. a jin a víz. Ebből következik, hogy a férfi a ki­szolgáltatottabb. A férfiak ro­­mantikusabbak, ők tépik a gi­tárt éjszaka egy ablak alatt, a férfiak akarják éjszaka a nők nevét lángbctükkel az égre írni. A nők mindig két lábbal állnak a földön. A tao tanítása: mivel a jang a gyengébb, a jint kell növelni, hogy táplálja a jangot. — Az Európában élő kínai szerző bőven idéz könyvében az ősi kínai szövegekből. A gya­korlatiasan célratörő leírás, a szerelmi technika fogalmai is sa­játos virágnyelven, költői képek­ben fogalmazódnak meg. Ho­gyan sikerült ezt ilyen találóan visszaadni a fordításban? — A kínai nyelv, mivel ne­héz, felkeltette a becsvágyamat. Három éve tanulom. Belesze­rettem a klasszikus kínai költé­szetbe és filozófiába. Gyönyörű nyelv! Van-e ilyen szép nyelv a világon, amelyben a férfi es a nő írásjele együttesen azt jelenti: ZZ. o Egy ember életének, egy társadalmi szféra, egy történelmi korszak történéseinek közvet­len tapasztaláson alapuló bemutatására vál­lalkozik a Gondolat Kiadó új sorozata, a Te­rep. Terepszemlék a sorozat könyvei, a rész­vétel, a szemtanúi hitelesség adja az elgon­dolkodtató témákat, döbbenetes puritánság­gal feldolgozva a megélt évekét. Olvasmá­nyos, meditációra késztető gondolatok: mit bír ki az ember, milyen út vezetett a mostani rendszerváltás keserű politikai közhangula­tához? A T erep első kötete Kutrucz Gizella írása. Válogatott kö/ügycim címmel. Levelek, érte­sítők szó szerinti Idézésével telitűzdelt tanul­mányában a publikáló közreadja elképesztő nyomozását a politikai, állami vezetők „fala­zásáról”, a támadhatatlan politikai vezérala­kokról. Kutrucz következetes, hajlíthatatlan elvei szerint végigkísér a lesújtó magyar köz­állapotok elképesztő manipulativ világában, saját életútja a vezérfonal: az illegális párt­munkás, a Szocialista Hazáért érdemérem tulajdonosa, majd kitüntetésének visszavo­nása, az MSZMP-ből való kizárása az ára a Kádár-rendszer hatalmasságaival való szem­beszegülésének egy háborús bűnös körüli ti­tok kapcsán. Pallavicini-Andrássy Borbála kitelepítési és 1956-os naplója az 1951—53, majd az 1956- os időszak történéseit sorolja. A napló írója Pallavicini György őrgrófnak, az egyik leg­nagyobb tekintélyű magyar arisztokrata fe­leségének (a „vörös grófnő” Károlyi Mihály­né húgának) története. A hatvanadik évét már betöltött, különös humorral, vitalitás­sal, festői ambíciókkal megáldott hölgy kü­lönleges korrajza a kötet: sorsa a kastélyi kivételezettségböl a zsclléri nyomorúságba, megaláztatásba, a Tisza menti, besenyszögi számüzettetcsbc vezetett. Olvasmányos, őszinte, képszerűen megrajzolt leírása kitele­pítettek és a kulákok sorsáról, az ötvenes évek elejének kínok között megélt éveiről. Braham professzor angol nyelvű munkájá­nak magyar fordítása rövidített kiadásban, viszonylag olcsón került most könyvárusi forgalomba. A magyar Holocaust monumen­tális mű, első — teljes kiadása nagy könyvsiker volt, de magas ára miatt sokak számára megvásárolhatatlan maradt. A ha­zai zsidóüldözés történetét olvasva érthetet­lenül áll az ember: az elborult elme szadiz­­musa határtalan! A Holocaust a meg nem érthető tettek —■»történéseinek papírra veté­séről így vall Braham: „Az én dolgom az, hogy kikutassam az igazságot. Megkísérlem megérteni a megérthetetlent". „Nézz vissza haraggal!” mondja Os­borne darabjának címével a Londonban élő C'zigány Lóránt irodalomtörténész. Az álla­mosított magyar irodalom 1946 1988 al­címmel megjelent kötetében az elmúlt negy­ven év tükrét tárja elénk: hogy jutottunk ide. ebbe a lehetetlenül zavaros helyzetbe? Ho­gyan tört meg Állam bácsi tekintélye, ho­gyan kerültek sokan a koldulás határára? Olvashatunk az irodalmi tudat manipulálá­sáról. a kommunista sznobságról, a hatalmat kiszolgáló írástudókról, a személyi kultusz­ról az elmúlt négy évtizedről sok hu­morral idézve a 40 év tragikus tévedéseit. A történelem, a politika, a közelmúlt ese­ményei iránt érdeklődők körében vitathatat­lan sikerre számíthat az új sorozat. A Terep előkészületben lévő kötetei: John Dwyer: A test mint csatatér (immunbiológiáról a gyakorló tolmácsolásában), Könezei György: Fogyatékos társadalom (testi cs leki fogyaté­kokról), Aczél Gáspár: A szabadkömíívesség titkai (1912-ben kiadott könyv új kiadása az újra polgárjogot nyert mozgalomról.) K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents