Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
1991. január 7. • PETŐFI NÉPE • 3 SÁROS UTCA, SZEGÉNYSÉG ÉS HÁZI ITALBOLT Emelnénk a poharunkat a Révész utcában, ha lenne mire! • A nyíl mutatja: merre. „Régóta olvasói vagyunk az Önök lapjának, tudjuk, hogy elég sok visszás dolgot megszellőztettek. Mi most egyre hívjuk föl a figyelmüket. A Mükertvárosban, a kecskeméti Révész Imre utca 7. számú házban tavaly nyitottak egy palackosital-boltot. Örültünk, hogy ott olcsóbban vásárolhatunk, mint más vendéglátóhelyeken, de aztán csalódtunk. Nem az árakban, más miatt. Az üzlet egyre inkább kocsma, és a helyzet csak roszszabbodik az éjjel-nappali nyitva tartással. Bort és pálinkát épp úgy lehet fogyasztani, mint bármelyik zugmérőnél. Pohármosó és WC nincs, a vendégek az udvaron, a szomszédok kerítésénél vagy az utcán végzik el kisebb-nagyobb dolgukat. Ezt szóvá tettük az üzletvezetőnél, ám hasztalanul. Talán önök nagyobb eredményre jutnak” — ér véget a Szomszédok nevében Kőrösné aláírással érkezett levél. „Nem sírok, nem dicsekszem” Jártunkban-keltünkben nem feltűnő, hogy egy-egy, milliókba került nagy ház még vakolatlan, kerítése és kapuja sincs készen, de már valamilyen üzleti vállalkozást épít rá a gazdája. A ház árát idővel meghozhatja egy házi italbolt is. Nagy Jánosné, a Révész Imre utca 7. tulajdonosa is engedélyt kapott rá, hogy italokat forgalmazhasson. Nincs jogom, hogy kérjem, avasson be pénzügyeibe, mégis érdekelne: — Megérte az épületet italeladásra berendezni? — Nem sírok, nem dicsekszem — marad a válaszadásban Nagyné a középúton. — Augusztus 20-án nyitottam. A kiadásaim és a bevételeim egyelőre könyvelés alatt állnak. — Kelendőek az itt kapható italok? — Havonta 300 rekesz sört, 70-80 rekesz üdítőt, 6-7 láda röviditalt és természetesen borokat adunk el — veszi át a szót a férje, aki egyébként drótfonó kisiparos. Szakmáját az udvari italraktár melletti műhelyben folytatja. A cserepes raktár megbízójuk, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet borlerakata. A Szőlőfürt képviseleti joggal ruházta fel Nagy Jánosnét. Nagyszobából vendéglő (I. osztályú) Az idén a nagyszobából I. osztályú vendéglőt alakítunk ki — szól terveiről az asszony. Itt kereskedelem van, kemény kereskedelem! — fordul hozzám ismét az energikus férj. — Kőbányai nincs. Mi martfűi, borsodi és pécsi söröket árusítunk. Most is italokért indultam volna, ha nem jön. A sűrű garast szeretjük, nem a ritka forintot. Hol kap maga 7 deciliteres Rizlingszilvánit 47, vagy ugyanekkora palackban Traminit 55 forintért? Melegség tölt el, hogy a piacgazdaságban, az alkoholfélék egyre szélesebb körű forgalmazásával, e két bornak már enynyire sikerült levinni az árát. Mint látom, a szomszédból átjött egyik látogató, János bácsi is Borsodi világost iszik a lakás előterében, egy kisasztal mellett. Olcsó, 18 forintba kerül. Az egyik palack csaknem üres, a másik még felbontatlan a könyökénél. Másfajta italokat is idekészítettek. Már azt gyanítom: zugmérés is egyben a házi palackosital-bolt, amikor Nagy János kivágja magát és János bácsit is a félreérthető helyzetből: — Ő a mi. vendégünk. Senki nem tilthatja meg, hogy megkínáljuk! Szemétség, irigység? Nézzünk egy kicsit tovább! A szegénység és a jólét, a sárfészek utca és a belső porták rendezettsége közti ellentét is gondolkodóba ejt. Míg a házibolttal szemben özvegy Oskolás Sándorné, Hajagos Antalné és Léhi Mihályné kevés nyugdíjukból hárman adnak össze egy Petőfi Népére valót, s míg náluk és Sós Gergelyéknél nem gazdátlan az udvar, Barna László így kesereg a sarkon: — Nézzék ezt a mocskos utat, csupa kátyú! Az autók — az italszállító gépkocsik is, amelyek idejárnak — kivájták. Volt egy utcabizalmink, később tanácstagunk, Szabó István. Meghalt. Ha élne, tudom biztosan, nem hagyna magunkra ennyire ebben az utcában. Rendbe hozatná az úttestet. Addig járna a városházára. Levélírónkkal együtt egy ilyen lakossági képviseletre mi is örömmel emelnénk poharunkat! Kohl Antal szeszes italokat...? Ez ellentétes volna a városi közegészségügyi felügyelő határozatával, mert mint a működési engedélyben írja: „A szeszes és a szeszmentes italokat kizárólag palackosán lehet árusítani”. Papíron ez áll. Voltaképpen nem tudhatjuk. Nagy János a levélben áskálódást lát, semmi mást. — Szemétség, irigység! — kiáltja. — Arról nem szól a levél, hogy a Kecelről idehozott 20 literes ballonokból nekem kell kimérnem a bort? Ha a vevő azt kívánja, kötelességem, hogy a kiválasztott borból megkínáljam. Tavasszal kerthelyiséget is nyitunk. Szabadon vállalkozhatunk. Amennyiben ez a cikk megjelenik, egy-két embert feljelentek a környékből. Persze hogy nem. A magyarokat mindig is vendégszeretetükről ismerték. S hogy itt kimérve, helyben is árusítanának • __és háziboltja. A környezet sivársága láttán egy útépítés lehetne „búfelejtő (Tóth Sándor felvételei) NEM TÁMOGATJÁK A „TUDOMÁNYOS EREDMÉNYTELENSÉGET” Tehetséges emberekre van szükség Nagyobb lehetőséget kell teremteni az eddigieknél a tudományos kutatásban és a műszaki fejlesztésben az alkotó emberek számára. Az ország ugyanis csak akkor képes kilábalni jelenlegi válsághelyzetéből, ha a kreatív reálértelmiségiek kiemelkedhetnek környezetükből - hangsúlyozta Pungor Ernő akadémikus, tárca nélküli miniszter a műszaki fejlesztés kilátásairól szólva az MTI munkatársának. Az OMFB elnöke kiemelte: hazánkban mindenekelőtt az energetika, a környezetvédelem, a mezőgazdasági tevékenység, az egészségügy, valamint a közlekedés fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Ahhoz pedig, hogy a fejlesztési célok megvalósulhassanak, elengedhetetlenül szükséges megváltoztatni a jelenlegi képzési rendszert mind az alsó- és közép-, mind a felsőfokú oktatásban. Ez utóbbi területen nem „szakiskolát” kell működtetni, hanem az egyetemeken az innovatív, önálló gondolkodásra való oktatást szükséges előtérbe helyezni. Hazánkban ugyanis a nemzetközi összehasonlításokat alapul véve — mutatott rá Pungor Ernő — igen jó a tudományos teljesítmények, és az innoválható gondolatok aránya — ezekből akár csúcstechnológiai eredmények is születhetnek —, s ezt vétek lenne nem kihasználni. Ehhez azonban a tudományos kutatásban és a műszaki fejlesztésben az alkotó embert kell az előtérbe helyezni. Az alkotó tevékenységet pedig a mostaninál hatványozottan jobban szükséges elismerni mind anyagilag, mind erkölcsileg, s ehhez a munkafeltételeket is meg kell teremteni. A célok megvalósítása érdekében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elsősorban pályázataival kíván segítséget nyújtani. Azaz nem kívánja támogatni „a tudományos eredménytelenséget”. Azokat az innoválható gondolatokat viszont fokozottan kívánja előnyben részesíteni, amelyek a gyakorlatban is hasznot hozhatnak a nemzetgazdaságnak. Roszik Gábor lelkész hivatalában marad SZLOVÁKIA: Lesz-e elég magyar pedagógus ? Aggasztóan csökken a szlovákiai magyar pedagógusok száma. A magyar tanítók átlagéletkora 45 év. Az alapiskolai tantestületek tagjainak 30 százaléka közel van a nyugdíjkorhatárhoz. Ez az áldatlan helyzet a nemzetiségi pedagógusképzés több évtizedes erőszakos visszaszorításával, a központi utasításos rendszer gyakorlatával, a szocialista nemzetiségi politika spekulációival magyarázható elsősorban. Mindez a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségén belül most létrejött oktatási tanács első ülésén, pénteken hangzott el Pozsonyban. A tanács háromtagú küldöttsége a közelmúltban a Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztériumának képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeiről tájékoztatta az ülés résztvevőit. Magyarország a közoktatási tárca terhére a jövőben is vállalja, hogy úgy, mint a jelenlegi tanévben első alkalommal, a jövőben továbbra is vállalja 30 szlovákiai magyar fiatal tanárjelölt teljes képzését. A tanács úgy döntött, hogy felvételiztetésük továbbra is odahaza, Szlovákiában történjen. Arra azonban nem sikerült teljes garanciát találni, hogy a Magyarországon tanuló szlovákiai magyar fiatalok a megszerzett diplomával mindnyájan vissza-is térjenek oda, ahol égető szükség van rájuk. Az oktatási tanács küldöttsége január 11 -én ismét Budapesten tárgyal majd. Megintésben részesült Roszik Gábor gödöllői evangélikus lelkész a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Bíróságának szombaton megtartott fellebbviteli tárgyalásán. Mint arról a sajtó is hírt adott, Roszik Gáborra a Déli Evangélikus Egyházkerület bírósága első fokon a hivatalvesztés büntetését szabta ki, mivel a lelkész tavaly április 6-án levelet intézett Harmati Béla evangélikus püspökhöz, amelyben tiltakozott Bartha István ötödéves teológiai hallgatónak a teológiáról való kizáratása miatt. Ebben a levélben — a vád szerint — Roszik Gábor az egyházi felsőbbséggel szembeni engedetlenséget és tiszteletlenséget tanúsított. A vád további pontját képezte az a körlevél is, amelyben lelkésztársait szólította fel a Bartha Istvánnal való szolidaritásra. Az országos bíróság nem látta megalapozottnak azt, hogy Roszik Gábor az egyházi felsőbbség, az egyházi hatóságok törvényes rendelkezéseinek ellenszegült. Ugyanakkor megállapította vétkességét a hivatalával öszsze nem egyeztethető magatartás miatt. Ezért az országos bíróság az első fokon hozott ítéletet megváltoztatta, és Roszik Gábort, hivatalában meghagyva, megintésben részesítette. A bíróság elnöke, dr. Frenkl Róbert országos egyházi felügyelő az ítélet kihirdetésekor hangsúlyozta: az Ítélet meghozatalánál hangsúllyal esett latba, hogy a tárgyalás során Roszik Gábor tanúsította: eddig is és a jövőben is az egyházi törvények szellemében végezte, illetve kivánja végezni lelkészi szolgálatát. (MTI) AMERIKÁBÓL JÖNNÉNEK Folytatódik-e a csontvita? A címben feltett kérdésre igennel is válaszolhatnánk, amennyiben nem ütközne további ellenállásba a sokat vitatott és megkérdőjelezett Petőfi-vizsgálat, pontosabban az 1989 nyarán Barguzinban megtalált és Petőfiének tartott csontváz ügye. A legfrissebb híreket Morvái Ferenc, az ügy megszállott, máig nem tágító finanszírozója hozta Amerikából. Pénteken délután a ferihegyi repülőtéren tartott beszámolót. Mint mondta, az általa kivitt csontmintákat a Clevelandi Klinikai Alapítvány 1. sz. Központjának szakértői vizsgálják, név szerint Steven I. Reger és Jatnes T. McMahon. Miután ők semmiféle kizáró okot nem látnak abban, hogy munkájukat tovább folytassák, így kontrollanyagokra lenne szükségük. Az azonosítást nyilván ily módon tudják elvégezni, véleményt mondani. Egyébként hasonló feltételeket szabott tavaly januárban a Magyar Tudományos Akadémia szakértői csoportja is, de a kontrolianyagokért nem utaztak el Barguzinba. Mégis nyilvánosságra hozták szakmai jelenésüket, miszerint a lelet nem lehet Petőfié. Az amerikaiak tehát folytatni szeretnék a megkezdett vizsgálatokat, de ehhez a Magyar Tudományos Akadémia közbenjárására is szükség lenne, miután a Szovjet Tudományos Akadémia csak abban az esetben engedi a tudósokat Szibériába, ha az MTA ezt kéri. Nem kell megjósolni, hogyan lépne ez ügyben a hazai Akadémia. Morvái is sejti ezt, ezért a kormány közbenjárását szeretné elérni, mint annak idején, amikor Németh Miklós akkori miniszterelnök levelére „mozdult” az MTA. Az amerikai szakemberek — Bruce Latimer, Clyde Simpson, akik az exhumálás antropológusai voltak, valamint a fentebb már rhegnevezett clevelandi szakértők —, a dendrokronológiai vizsgálatokat végző svájci Mathias Seifer és Weiner H. Schoch, illetve dr. Kiszety István antropológus. Szabó Géza régész, akik ugyancsak az exhumálás résztvevői voltak, készen állnak arra, hogy a Magyar Televízióban nyilvános szakmai vitán — főműsoridőben — vegyenek részt, természetesen a Magyar Tudományos Akadémia szakértői bizottságának tagjai jelenlétében. Morvái elmondta, hogy a külföldi szakemberek akár saját költségükre is eljönnének. Ezt a televíziós vitát január 15-éig kellene megrendezni. Talán az is tisztázódik majd, miért nem lehet bemutatni a Kecskeméti Városi Televízió stábja által forgatott dokumentumfilmet. Egyelőre ezek a közvéleményre számot tartó hirek Petőfi-ügyben. Nem tudni, milyen újabb ellenállást váltanak ki a további lépések, melyek révén végre tisztázni lehetne az egyre kuszábbá váló vitakérdéseket, folytatni vagy lezárni a szakmai huzavonát. És nem utolsósorban eldönteni azt, mi is legyen a jelenleg Moszkvában őrzött csontváz sorsa. Lassan két éve utaztatják ide-oda a földi maradványokat. Ha nem vigyáznak rájuk, még könnyen el is tűnhetnek ... b. r. Legyenek is, meg ne is Az osztrákok és a menekültek Az osztrákok véleménye a kelet-európai menekültek befogadásának vagy hazatoloncolásának kérdésében messze nem olyan kialakult, mint ahogy azt politikusaik nagy része hiszi. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amit a bécsi Die Presse megbízásából egy közvélemény-kutató intézet készített. Megfelelően szabályozott bevándorlási politika esetén ugyanis a megkérdezett osztrákok többsége (51 százalék) nem bánná, hogy a hazájukat nem csak politikai, hanem esetleg megélhetési okokból elhagyó kelet-európaiak letelepedési engedélyt kapjanak. Hogy a vélemények mennyire nem kiforrottak, azt mutatja egy másik kérdésre adott válasz. A mindenfajta engedély nélkül Ausztriában „felejtődött” és munkát nem találó románokat a megkérdezettek 55 százaléka a legszívesebben hazatoloncoltatná, míg 39 százalék nem bánná, ha maradnának, a többieknek viszont egyáltalán nincs véleménye. A két válasz — az illegális bevándorlók kíméletlen hazaküldése és a menekültkérdés nagyvonalú kezelése láthatólag nincs összhangban. Még nagyobb a bizonytalanság egy másik válasz láttán. Amikor ugyanis úgy tették fel a kérdést, vajon teljes bizonyossággal hiszi-e a válaszadó, hogy Ausztriának be kellene fogadnia a gazdasági menekülteket, 9 százalék válaszolt határozott igennel, míg 42 százalék kissé bizonytalanul azt felelte: „azt hiszem”. A szokásos statisztikai bűvészkedéssel kimutatható, hogy a románokat visszatoloncolni kívánók zöme a magasabb iskolai végzettségűek közül kerül ki, vagyis a tanultabb rétegek körében nagyobb a külföldiellenesség. Érdekes eredményt hozott az a kérdés is, milyen nemzetiségűeket látnának az osztrákok a legszívesebben a betelepedők között. A románok állnak az élen, a válaszadók 25 százaléka őket fogadná a legszívesebben; közvetlenül utánuk következnek a magyarok és a csehek 18-18 százalékos „táborral”, majd a Szovjetunió 16 százalékkal. Lengyelország messze lemarad mögöttük népszerűségben. A közvélemény-kutatás azt is tisztázta, hogy mostanában az osztrákok bevándorláson mindenekelőtt kelet-európai országok menekültjeinek befogadását értik. Az osztrák menekültpolitika esetleges változásának kihatásáról a legtöbb válaszadónak elképzelése sincs, még körülbelül sem tudták felbecsülni, vajon milyen menekülttömcgre lehetne számítani. A felmérés tanulsága: az osztrákok véleményének kialakulatlansága mindenesetre — a Die Presse szerint — kedvező játékteret is biztosíthat a kormány határozottabb menekültpolitikájának kialakításához.
