Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

A mai bér járulék csábít a csalásra 4. oldal SAJTÓPOSTA 4. oldal Folytatódik-e a csontvita ? 3. oldal Emelnénk poharunkat a Révész utcában, ha lenne mire V oldal-ÍCcf-'' Milyennek képzeli az 1991-es évet a vállalkozó? H*0*L*N*A*P; A soltvadkerti közösség nem mondja, hanem teszi Újabb lőszerleletek S. <>I(1:11 4. oldal I Bács-Kiskun megye 1991. évi versenynaptára 6. oldal Önökön a sor, uraim! Nem is tudom, hány éve már — de lassan örökkévalóságnak tűnik —, hogy arról ábrándo­zunk : ismét nagyhírű, színvona­lasan működő színháza 'lesz Kecskemétnek. Amihez adott volt eddig is egy „ékszerdoboz", vagyis az ország egyik legszebb színházépülete, e műfajt szerető polgárok érdeklődése, és az anyagi támogatás. A problémát mindig az okozta, hogy nem olyan emberekre bízták ennek a gyönyörű intézménynek á veze­tését, akik igazán élni tudtak volna az adott lehetőségekkel. Valójában ezen nincs is mit csodálkozni. Hiszen a pártállam idején úgy történt a direktorok kinevezése, hogy a megyei veze­tők — élve, pontosabban vissza­élve teljhatalmukkal — rámu­tattak valakire. Azóta történt egy rendszer­­váltás, a módszerek meg marad­tak a régiek. Na jó, a körítésen változtattak kicsit, mert a lát­szatra is adni kell ugyebár. Vagyis a meghirdetett színház­igazgatói pályázatra beérkezett pályázatok értékelésére felkér­tek egy szakemberekből álló zsűrit, megszavaztatták a jelen­legi kecskeméti társulatot, ki­kérték a Magyar Színházi Dol­gozók Szakszervezetének véle­ményét, s ahogy arról már ko­rábban tájékoztattuk olvasóin­kat, a két komoly rivális közül a szakma megkérdezettjeinek mindegyike Szőnyi G. Sándorra szavazott, a kulturális bizottság mégiscsak Illés Istvánt javasolja kinevezni a ma délután összeülő önkormányzati testületnek. Csi­náltak egy nagy felhajtást, mondván, hogy mi azután na­gyon demokratikusak vagyunk, azután úgy döntöttek, ahogy ne­kik tetszett. Mint a pártállam diktátorai! Nem kétlem, hogy a mostani kulturális bizottság tagjai közül az egyik jó vendéglős, a másik jó tanár, a harmadik jó népművelő, de tessék már végre tudomásul venni, hogy a szinházcsinálás is egy szakma, amit ismerni kell ahhoz, hogy felelősséggel dönt­sünk fölötte. Ez a bizottság ki­kérte ennek a szakmának a véle­ményét, hogy azután — meg­győzőnek legkevésbé nevezhető indokokra hivatkozva — sem­mibe vegye azt. E hasábokon a minap már tiltakoztunk e mód­szer ellen, amire igen terjedel­mes magyarázkodás volt a vá­lasz. Lapunk kérte, hogy rövi­debben fogalmazza meg a kultu­rális bizottság — az előterjesz­téséhez hasonlóan ellentmondá­sos, zavaros — válaszát, s akkor minden további nélkül helyt adunk annak közlésére, vállalva a helyesírási hibák kijavítgatá­sát is, de természetesen mellé­kelve hozzá saját véleményün­ket. Az írás szerzője erre éppen úgy nemet mondott, mint a bi­zottság elnöke. Bár a helyi sajtó véleményét nem kérték ki, vettem a fáradsá­got és megkérdeztem a színház­zal évek óta foglalkozó kollégái­mat — nemcsak a Petőfi Népe munkatársait —Jó néhány szín­házszerető kecskeméti polgárt, hogy a két jelölt közül ők kire voksolnának. A zsűri, a színész­­szakszervezet meg a társulat vé­leményével egybehangzóan, mindenki Szőnyi G. Sándor mel­lett szavazott. És elnézést, de azt hiszem, hogy ez összességében már elég ahhoz, hogy megkérdő­jelezhessük a kulturális bizott­ság szakmai kompetenciáját eb­ben az ügyben, S a színházhoz konyító, a színházat szerető pol­gároknak marad a remény, hogy egyszer tényleg nagyszerű teát­ruma lesz megint Kecskemét­nek. Igen, marad a remény, hogy az önkormányzati testület a szakma véleményét is figyelem­be veszi, amikor a színidirektor személyéről dönt. Önökön a sor, uraim! Koloh Elek —------­BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLVI. évf., 5. szám Ára: 5,80 Ft 1991. január 7., hétfő Új KGST lesz? A KGST Végrehajtó Bizottsága szombaton befejezett moszkvai ülésén elfogadta egy telje­sen új nemzetközi gazdasági együttműködési szervezet alapokmányának tervezetét-. A doku­mentumot a KGST február 27—28-án Buda­pesten tartandó ülésszakán vitatják meg a tag­államok kormányfői. Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok minisztere, Magyarország állandó KGST-képviselője, aki egyben a moszkvai ülés elnöki tisztét is betöltötte, szombati moszkvai sajtóértekezletén egyebek között kifejtette: a KGST már régóta nem tudott választ adni sem a nemzetközi politikai és gazdasági realitások­ra, sem pedig a tagországok belső átalakulásá­ra. Külön hangsúlyozta, hogy a KGST-t nem átalakítják, hanem egy teljesen új kormányközi szervezetet hoznak leire. Lényegesnek tartotta hozzátenni, hogy az új szervezet ugyanakkor a KGST jogutódjának tekinti magát. A mostani vb-ülés fontos eredményeként em­lítette Kádár Béla, hogy a korábbi szokásokkal ellentétben ezúttal nem hagynak nyitott kérdé­seket a kormányfői tanácskozásra, az alapok­mány tervezetét valamennyi tagország képvise­lője elfogadta. A KGST és az új szervezet közötti alapvető különbségeket érintve a magyar miniszter el­mondta: a megalakítandó szervezet modelljé­ben, koncepciójában és működési technikájá­ban is különbözni fog a KGST-től. A KGST, amely lényegében a Jalta utáni realitások hor­dozója volt, a központilag irányított, admi­nisztratív gazdaságirányítási modellt képezte le nemzetközi szinten. Az új szervezetben azon­ban már a nemzetközi kereskedelem szabályai, a piaci elvek fognak érvényesülni. Megváltozik (Folytatás a 2. oldalon.) A TÉVÉBEN IS HARCIAS Húszéin rendíthetetlen Szaddám Húszéin iraki elnök rendíthetet­­lenséget mutatott vasárnap a nyilvánosság előtt, miközben francia diplomáciai forrá­sok szerirtt kompromisszumkészségére tett óvatos utalást az előző napon a színfalak mögött. Az iraki fegyveres erők napján harcias beszédet mondott a bagdadi tv-ben és rádió­ban. Hangoztatta: Irak felkészült a háború­ra, példátlan mértékű erőforrásokat össz­pontosított. Szaddám Húszéin biztos győze­lemmel kecsegtette népét, még ha — mint mondta — elhúzódó lesz is a háború, és sok áldozattal is jár. Kijelentette, hogy Kuvait kérdésében nem lehet kompromisszum, az történelmileg Irak része, és az is kell, hogy maradjon. Úgy állította be a dolgokat, hogy a háború, ha (Folytatás a 2. oldalon) Tavasz a télben * Sportszerű játék — sértődős jugoszlávok Barátságos nemzetközi férfi kosáriabdatornát ren­deztek pénteken és szombaton Kiskőrösön a sportcsar­nokban. A mérkőzések — egy kivétellel — szoros eredményt, izgalmas, küzdelmes játékot hoztak. Felvé­telünkön küzdelem a labdáért a Nagykőrös—Szolnoki Olajbányász találkozón. (Tudósításunk a 7. oldalon) Esetleges olajvásárlásról is szó esett Magyar—iráni külügyminiszteri tárgyalások Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani iráni köztársasá­gi elnök vasárnap Teheránban udvariassági látogatás keretében fogadta Jeszenszky Géza külügyminisztert, aki átadta neki Göncz Árpád üzenetét, megerősítve az iráni főméltóság magyarországi meghívását. A csúcs­szintű látogatásra még az idén sor kerül. A találkozón Jeszenszky Géza tájékoztatót adott a magyarországi békés átalakulásról, hangsúlyozva, hogy az kedvezőbb lehetőséget teremt az iráni—ma­gyar kapcsolatok szélesítésére is. Az iráni elnök vi­szonzásul elmondta, hogy annak idején mély benyo­mást hagyott benne az ötvenhatos magyarországi for­radalom, most pedig, az utóbbi két évben érdeklődve figyeli a magyar demokratikus rendszerváltás folya­matát, amelyet nagyra értékel és üdvözöl. A nagy tekintélyű iráni államférfinak átnyújtották azt a Korán-fordítást, amely dr. Mihálffy Balázs sejk­nek, a Magyar Iszlám Közösség vezetőjének a mun­kája. A magyar külügyminiszter teheráni programjának második napja Isza Kalantari mezőgazdasági minisz­ternél kezdődött. Iráni részről ő a gazdasági vegyes bizottság társelnöke. A megbeszélésen tételesen áttekintették a gazdasági együttműködés gyakorlati területeit és bővítési lehe­tőségeit. Isza Kalantari a jövőbeli kilátások szem­(Gaál Béla fotója) Kannás tej és munkanélküliség Helyzetkép Vaskútról és Szeremléről A Baja környéki településeken örülnek az önkormányzatok, ha legalább az intézmények működte­tésére, szinten tartására telik a szű­kös költségvetésből. Mégsem adják fel a fejlesztés igényét. Vaskúton például — amint dr. Vámos Ferenc polgármestertől tudom —, még eb­ben a hónapban megkezdik a kan­nás tej árusítását, ezzel a régi-új móddal négy-öt forint literenkénti árcsökkentést remélnek. A hentes­áru-ellátás jobbítása végett feldol­gozókat keresnek, úgy látszik, nem is eredménytelenül. A Dávodi Au­gusztus 20. Termelőszövetkezet 10 százalékos árcsökkentéssel tett ajánlatot és vállalná a kannás tej szállítását is. Az utóbbi esetében azonban a helyi kistermelők élvez­nek elsőbbséget, akik értékesítési nehézségekre számítanak. Javítani kívánják a palackosgáz­ellátást, a meglevő mellé még egy cseretelep beállításával. Ennek in­dokoltságát mutatja a karácsony körüli áldatlan helyzet: a vaskútiak a környező településekre szaladgál­tak az üres palackokkal, ha jól tu­dom, a legtöbbször hiába. A régi igény, a gyermekorvosi ellátás megszervezése végre megtör­ténik. Hasonlóképpen, mint az öre­gek bentlakásos otthonáé, melynek előmozdítására az önkormányzat kétmilliós alapítványt hoz létre. Félmillió forint készpénzt és egy másfél millió forint értékű épületet visznek be indulásul. Az iskola központi fűtése — ed­dig szén és olaj szolgáltatta a mele­get —, mára elkészült. Az intéz­mény a későbbiekben négy-öt tan­teremmel bővül. Háromnyelvű községről van szó, ezért nyelvi la­bort is beépítenek, mégpedig az óvodások és iskolások közös hasz­nálatára. Végezetül: az idén is folytatódik az útépítés, és előreláthatólag kiala­kítanak még 40-50 építési telket is. Amint dr. Vámos Ferenc összefog­lalta, Vaskút vállalkozni akar, nemcsak a költségvetéséből szándé­kozik megélni. * * * Szeremlén más gondok szoríta­nak — mondta érdeklődésemre Scheidl Károly polgármester. Még most januárban birtokba veheti a 160 általános iskolás az új 6 tanter­mes épületet. Az intézmények fenn­tartásán felül aligha marad pénze az önkormányzatnak. Emellett a községnek olyan köte­lezettségei is vannak, mint a messze földön híres Szeremle néptánc­együttes vagy a jó eredményekkel büszkélkedő labdarúgócsapat tá­mogatása. A két csapat legalább száz szeremlei polgár aktív kulturá­lis és sporttevékenységére ad lehe­tőséget. A Bajához alig öt kilométerre le­vő kis község legnagyobb gondja azonban az, hogy egyre szaporodik a munkanélküliek száma. Eddig öt­hatszáz szeremlei lakos járt be a városba dolgozni. A polgármester úgy véli, hogy az év közepére már legalább háromszáz polgáruknak nem lesz Baján munkája. Mindent elkövetnek tehát, hogy helyben te­remtsenek munkalehetőséget. ígé­retet tenni a megoldásra még korai­nak tartják, a konkrét terveket sem kívánják még nyilvánosságra hozni, érthető taktikai okokból. Scheidl Károly a továbbiakban hangsú­lyozta: — Most is, mint a múltban, nagyon a szívükön viselik a község öregeinek sorsát. Minden erővel igyekeznek a helyzetükön javítani. —I —n (Folytatás a 2. oldalon) PETŐFI NÉPE

Next

/
Thumbnails
Contents