Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
1991. január 31. • PETŐFI NÉPE • 5 PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV 1989 februárjában Diós Pál a magán személy- és teherfuvarozókról szóló szociográfia készítéséhez fogott. Eredetileg csak a magántaxisokról akart írni, de a pesti és a tatai taxisokkal folytatott beszélgetései után a teherfuvarozók helyzetének felméréséről is döntött. Könyvének fele már készen volt, amikor 1990 októberében napokig a taxisok, fuvarosok voltak a főszereplők az utakon, megbénítva az ország mindennapos életét. A taxisblokáddal kiegészült riportkötet végül két könyvben jelent meg: Bolhát pórázon. Taxiskönyv és a Nem kell ész, csak jogosítvány? Fuvaroskönyv címmel. A szerző bevezetője szerint a tanulmány „egy olyan vállalkozói rétegről ad képet, amelyben közel 50 000 ember érezte kockáztatva a maga és családja boldogulását... Úgy gondolom, e munkából megérthető, miként vált képessé közel tíz év alatt e két szakma arra, hogy egy egész országot képviselve tanítsa meg a kormányt, mit nem tehet meg azok nélkül, akik nevében kormányozni kíván.” Diós közel félszáz fuvarost, taxist kérdezett meg, vett részt háromnapos találkozójukon, újabb és újabb beszélgetéseket rögzített, majd közü-% lük most tizennyolcat közreadott. Interjúalanyainak egy része névvel, mások inkognitóban meséltek életútjukról, a szakmán belüli helyükről, arról, hogy milyen módon jutottak el az önállóságig. A kötetek summázatát egy taxis így fogalmazta meg: „Az, hogy a mellékzöngék milyenek voltak, hogy a felhangok milyenek voltak, az nem ránk tartozik. Mint ahogy az sem a mi ügyünk, hogy kik próbáltak a mi létránkon, a fejünk fölött a kormányhoz felmászni. Mi nem vagyunk hajlandók sem a hátunkat, sem a létránkat tartani másnak. Nekünk egyetlen célunk volt, és azt elértük. Még egy darabig életben tudunk maradni, még egy , darabig életben tudjuk tartani a családunkat, még egy darabig van munkahelyünk.” (k. m.) LEMEZ NEM LESZ MINDENKIBŐL NAGYTŐKÉS KONCERT Cseh Tamás új dalai Sokévi szünet után ismét jelentkezett Cseh Tamás Bereményi Géza új verseivel, dalszövegeivel, a már jól ismert Cseh Tamás-zenével. Ismét egy szál gitárral kíséri magát, habár a lemez zenei hangzása azért sokkal színesebb, változatosabb. Igen, új lemezről van szó, amely tavaly decemberben látott napvilágot. A címe mi lehetne más, mint: Uj dalok. És ezeket az új dalokat most élőben is meghallgathatjuk. Cseh Tamás koncertjét Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezik meg február 6-án, este 7 órakor. A mostani, friss szerzemények közül biztosan elhangzik majd a Rajtam maradt télikabát, a Polka, a Kelet-Európa, az Amikor begerjed a jóindulat, az A képzelet szálkái között. Olyan dalok ezek, melyekre érdemes figyelni. Egy-két év múlva már kívülről fújjuk mindet. Úgy, mint hajdanán, azokat a príma Cseh Tamás-számokat. Sokan emlékszünk még ma is rájuk. A kecskeméti koncerten viszont a legújabb Bereményi—Cseh szerzeményeké lesz a főszerep. (Képünkön a szerzőpáros.) (b. t.) Kormorán A jobbára csak szűk rajongói körben ismert Kormorán együttes harmadik nagylemezével jelentkezett, melynek címe Rockuiem. A bemutatkozó albumuk 1984-ben került forgalomba. Azon „letették” a névjegyüket, vagyis a fülkés a rockzene fergeteges, igen színvonalas ötvözetét választották zenei irányzatnak. Ezt követően 1987-ben hallhattuk őket ismét, a Szerelmes énekek című lemezükről ugyancsak felsőfokon írtak a kritikusok. Joggal kérdezhetnénk hát, miért csak háromévenként kap alkalmat ez a tehetséges csapat a lemezkészítésre. Erre a kérdésre azonban a lemezgyár illetékeseitől kellene választ kérni. Itt van tehát a Rockuiem. Koltay Gergely színvonalas produkciót állított ki. Nyilván, kiváló muzsikusokat gyűjtött maga köré, mert ezúttal nem csupán „szimpla” Kormorán-program szerepel a korongon. Egy összefüggő, több tételből álló mű adja a lemez anyagát. A hangzás igazán tökéletes. Ritkán lehet hallani enynyire letisztult, minden ponton helyénvaló muzsikát és elgondolkodtató, tartalmas szövegeket. Azért is figyelemre méltó, hiszen tudjuk: a Kormorán ritkán hallat magáról, tehát jut ideje bőven a megfontolt lemezkészítésre, nem úgy, mint sokan másoknak, akik szinte futószalagon kénytelenek lemezeket kiadni. És még engedik is. 4 A Kormorán hangszerarzenálja igen változatos, színes. Miután a népzenei motívumokra is építenek, nem hiányozhat például a duda, a töröksíp, a hegedű és más népi hangszer. Ezek izgalmassá teszik a szerzeményeket, azok zenei világát. Itt-ott a régi Pink Floyd által képviselt irány fedezhető fel, fnáshol komolyze-Meddig lehet FOLYÓIRAT Negyedik számával jelentkezik a Kagylókürt című, negyedévenként megjelenő folyóirat, amelynek központi témája ezúttal a környezetvédelem. Jobban mondva, a környezetszennyezés, amelynek riasztó jeleivel és egyértelmű következményével nap mint nap szembesülünk. „ . . . cikkeink nem csupán a figyelmet szeretnék felkelteni, hiszen a cél s egyben az egyetlen lehetséges megoldás a belső változás, a szemléletmód átalakítása lenne, hogy ne kizsákmányolóként, hanem az egésznek szerves részeként viszonyuljunk környezetünkhöz. Lapunk olyan fórum, amely konstruktív tanulmányok és cikkek közzétételével szeretne hozzájárulni az emberek belső harmóniájának megteremtéséhez. E belső békét és egyensúlyt viszont csak úgy érhetjük el, ha a külső környezettel, a természettel is harmóniában élünk” — írja bevezetőjében a lap főszerkesztője, Abhay Narayan. A Kagylókürt összeállítása élén Lipták Béla, az USA-ban élő hazánkfia cáfolja azt a gyakran elhangzó kifogást, hogy a környezetvédelemnek Magyarországon anyagi akadályai Vannak. Modern agrárpolitika vagy sivatagosítás? Erre a kérdésre válaszol az interjú, amelyben az Egyesült Államok Humánus Társaságának igazgatója beszél a jelenlegi földművelési technika baljós „eseményeiről”, bolygónk mezőgazdaságának jövőjéről. Bányai Géza Jövőfaló emberiség című írásában konkrét adatokkal bizonyítja, hogy a Föld népességét és eltartóképességét figyelembe véve, mennyivel gazdaságosabb a vegetárius étkezés, mint a vegyes táplálkozás. Génsebészet vagy rémsebészet? Dr. Magyari Károly megdöbbentő cikke a biológia és az orvostudomány alig ismert részét mutatja be. A Gaia, a Föld istennője című írás a környezet és az élő organizmusok közötti kapcsolatot vizsgálja. (F. M.) kaggtofecir a múltra hivatkozni? MIKÓ ISTVÁN YAK£A MIKLÓS ICNCI SZJLyeSÓEI^ nei taktusokra lehet ismerni. A tételek bőven kínálnak improvizációs és szólólehetőségeket is, melyeket ki is használ a zenekar és a zenészcsapat. A lírai számokban szépen énekelnek a hölgyek, Hüse Mariann, Pintácsi Viktória. Mint mindig, ezúttal is színvonalas előadó Varga Miklós, Margit József. A zenészek között ott van Mikó István (hegedű), Jenei Szilveszter (gitár), Donászi Tibor (dob) és az alapzenekar: Koltay Gergely, Margit József, Papp Gyula, Bártfai György, Patai Tamás és Walla Ervin. Sok-sok érdekes effektus ad hatást, például harangzúgás, telefonhang, ajtócsapódás. A szerzemények közül kiemelkedő A völgy, A végvári rockerek, a Legyen még, a Te akartad. Végezetül „csak” annyit mondhatunk: így tovább, Kormorán és várjuk a folytatást. Jó lenne, ha erre nem kellene újabb három esztendőt várni! (SLPX 37 381) (B. T.) Nagy veszélyt látok abban, hogy mindent a múlt rendszer hibáival akarunk megmagyarázni. Ha ezt csak a kormány tenné, nem aggódnék, hiszen a kormányoktól már megszoktuk, ráadásul amit azok mondanak, azt többnyire gyanakvással fogadja a közvélemény. Nagyobb baj, hogy még társaságban is ez járja. Mindenki elhárítja magától a felelősséget, mondván, a körülmények nem tették lehetővé, hogy jobb eredményeket érjen el. Ez a jelenség a magyarság körében mindig erős volt. Trianon után évtizedeken keresztül nem lehetett mást hallani, mint hogy egy ilyen megcsonkított ország eleve szegénységre van kárhoztatva. Hazaárulónak tartották azt, aki azt hangsúlyozta, hogy a hibák többsége a határókon belül maradt, hogy a legsürgősebb tennivalók itthon vannak, hogy csak akkor számíthatunk korrekciókra, ha társadalmunk és gazdaságunk példaszerűvé válik. Trianon arra volt jó, hogy ne kelljen az osztálygőgről, a földreformról, a polgárosodás feltételeinek hiányáról beszélni. Sorsunk a kezünkben van? Aztán jött a sztálinizmus, amelyben kötelező volt az optimizmus. Ezt arra alapozták, hogy az egyének sorsáért is a társadalom felelős. Azzal indokolták az egyének és közösségek jogfosztottságát, hogy azok képtelenek élni a lehetőségekkel, sorsukat tehát a társadalomra kell bízniuk. Az államnak a kötelessége gondoskodni arról, hogy legyen lakásunk, hogy magas képzettséget szerezhessünk, hogy egészségesek maradhassunk. Amikor aztán kiderült, hogy az állam képtelen ezeket a magára vállalt kötelezettségeket teljesíteni, elkezdte a lakosság egyre nagyobb részének megengedni, elnézni, hogy legalább részben a saját kezébe vegye sorsának alakítását. Ebből aztán az fakadt, hogy a lakosság nagyobbik fele, ezeréves történelmünk során először, ráébredhetett arra, hogy igenis képes sorsán jelentősen javítani, hogy több múlik rajta, mint a pártállamon, s általában a központi hatalmon. Márpedig ennél fontosabb és reménykeltőbb változás nem is történhetett volna. Erre ugyan az előző hatalom sem lehet büszke, mert nem okos belátásból, hanem koncepciója csődjének nyomása alatt tette az engedményeket. Az egyén a fontos, nem az állam A polgári demokráciák egyik legfontosabb és legáltalánosabb jellemzője az, hogy egyrészt a jövőbeli lehetőségeit nem a múltjával Tnagyarázza, másrészt az egyén, a család, a lakóhely és a haza sorsáért való felelősség sorrendje az egyénnél kezdődik, és csökkenő mértékben halad a kis közösségektől az államig. Európa keleti felében ez a sorrend mindig fordított volt. Ideje volna tudatosítani, hogy addig nincs lehetőségünk a nyugat-európaivá válásra, amíg nem leszünk nyugatiak abban a tekintetben is, hogy az emberek elsősorban saját feladatuknak tekintsék sorsuk jobbra fordítását. Ezt ma már néhány millió kisember sokkal inkább elfogadja, mint politikusaink. Ha ezt illusztrálni akarom, elég két példát felhoznom. Milliónyi kisvállalkozás kell! A jelen helyzetért mindenben az elmúlt negyven év örökségét teszik felelőssé, ezzel mentik fel magukat a sürgős reformok halogatásában. Ahogy a két világháború között mindenért Trianon volt a felelős, nálunk újabban ezt a funkciót az elmúlt negyven év látja el. Minél jobban sikerül ezt elhitetni a lakossággal, annál passzívabb lesz az is. Egyetlen reményem, hogy nem fog sikerülni a mai hibákat is a közelmúlt nyakába varrni. Népünk, szerencsére, eleve bizalmatlanná vált a hatalommal szemben. A tulajdonreformban is aránytalanul nagy szerepet kap egyrészt az elmúlt negyven év vagyoni természetű igazságtalanságainak korrekciója, másrészt a nagytőkések életre hozatala'. A sokkal nagyobb társadalmi és gazdasági lehetőségeket rejtő kisvállalkozásokról alig esik szó, illetve alig történik konkrét reformintézkedés. Az egyik párt azt szeretné, ha, sok, vállalkozásra-képtelen kispáraszti tulajdonost csinálnánk, mások pedig minden figyelmüket az új gyártulajdonosoknak szentelik. Azokkal a milliókkal szemben alig van bizalom, akik az elmúlt tíz év során bebizonyították, hogy kormánytámogatás és külföldi tőke nélkül is sikeresen építik a maguk kis vállalkozásait, és hogy ezek számát milliókkal lehetne szaporítani. Kopátsy Sándor Peep-show A lány a forgó piedesztálon, akár egy unatkozó állat. Nem, nem macska, mer trr abban van legalább valami buja puhaság. Ő pedig „csak" kimerevített, rózsaszínű hús. Próbababa, rőt fanszőrzettel. Tekintete mint a foncsorozott üveg, amelyen át figyeled. Fásult rutinnal tornászik kéjleső szemek vágóhídján. Egy fémhúszasért, talán harminc másodpercig. Aztán guillotine-ként csapódik le a roló. Férfiak állnak sorfán a kabinok előtt. Egy félretaposott cipös, sok dioptriás szemüvegű pasas izgatottan gyűrögetikezében a kalapját. Atellenben a Rákóczi tér lestrapált, de legalább valódi rocsói. Ezerötszáz forintért pillanatok alatt részed lehetne a jóban. Persze, minek, elvégre állandó barátnőd volt. Ingyen. Más kérdés, hogy mibe van ez neked., . Miért van az, hogy téged a homokosok rögtön megtalálnak ? Most is, ahogy itt téblábolsz, jön ez a fehér hajú, penészzöld szemű csontkollekció, vajszínű ballonban és nyakkendőben. Naná, hogy a rádió munkatársa, és azt szeretné tudni, mi a véleményed hazánk első peep-show-járól. Olcé, mondod neki, indulhat a magnó. Hát szóval, az intézményesített kukkolásban rejlő társadalmi lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Végre lehullt a lepel a női erogén zónákról! Ezt az eseményt legfeljebb csak a berlini fal ledöntéséhez tudnád hasonlítani. Szerfelett megkönnyebbülésre ad okot az a tény is, hogy a lány, akit kíváncsi szemmel vizslatunk, abszolúte nem lát minket. Csak az a vízzel teli műanyag vödör zavaró kissé, amibe a szűk kabinban folyton belebotlunk. A melegágyi (foglalkozása: riporter) az elején úgy mosolyog, mint akit szobára visznek. A berlini falhoz érve már sejt valamit, és egyre önérzetesebben meresztgeti a szemeit. Amikor belebotlunk a műanyag vödörbe, arra kér, hogy legyek szíves, és ne szórakozzak vele... Lehet, hogy tényleg rádiós? A tér betonasztalán kigyúrt, tetovált urak verik a blattot. A kibicek sűrű sorfalától szinte semmit sem látni. Az egyik kártyás, akinek rövid pólójából kitüremkedik rengő pocakja, szemével int feléd, mire veled szemben megszólal egy felettébb udvarias hang, hogy felhívja a becses figyelmedet,' nincs itt semmi nézni- és látnivaló. A kocsisoron két kamaszképű rendőr ösztökéli továbbhaladásra a sarkon beforduló autókat. így aztán a lányok a mellékutcában kénytelenek beszállni. A Pillangó büfé előtt kopott kiskosztümös asszony köszön rád, és saját hangjától megilletődve kérdezi, hogy nem akarsz-e, mert ő nagyon olcsó. Mutatja, a piacon túl, az üzletlakást is, ahova mehetnétek. Zavartan köszönöd meg, de, sajnos, se pénzed, se időd. Legalábbis ezt válaszolod neki. Most a Bérkocsis utca felöl, akár egy jelenés, véres arcú férfi támolyog elő. Olyasmit motyog, hogy leütötték, pénzét elszedték. Fölsétálsz a Blaháig, szemügyre »vészed a lépcsőn kuporgó koldus enyvszínű mülábát, amelyről diszkréten felhúzta a nadrágszárat. Pénzt dobsz simléderes sapkájába. Gyurika, a loncsos hajú cigányfiú az aluljáró oszlopéinak árnyékában szipuzik. Amikor észrevesz, brahijból odakínálja a ragasztóval teli műanyag tacskót, de most nem kérsz. Mintha csak megéreznéd. hogy dolgod lesz, elindulsz a Népszínház utca irányába. A villamosmegállóban óriási a csődület. Akárha gránátot dobtak volna a tömegbe. Egy kontyos nő taszító fejhangon sipákol, s a nyakéit tapogatja. Vagy húszlépésnyire tőled a földbe gyökerezett, ledermedt polgárok között kényelmes tempóban szlalomozik a nyaklánctolvaj. Lila dzsogging, fekete, göndör haj. Ki tudja, miért— akciófilmek örök áldozata—, utánaveted magad. Nem vesz észre, így könnyű dolgod van. Már majdnem utoléred, amikor az Aurora utcában eltűnik egy sötét kapualjban. Az ütés a tarkódon ér, amikor megfordulsz, teljes erőből gyomorszájon rúgnak. Szemed fölrobban, mint egy túlhevített üveggömb. A lány a forgó piedesztálon ... kimerevített rózsaszínű hús,... fásult rutinnal tornászik.. . Tódor János
