Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 30. NEM CSAK A PETŐFI VÁROSBAN (Szennyvíz)csőbe húzták a balek lakókat Kecskemét-Petőfivárosban kiderült, hogy a lakók egy része nem hajlandó eleget tenni közműépítés-hozzájárulási kötelezettségének. Sokak panaszával Nagy István (Csabagyöngye utca) kereste fel szerkesztőségünket, mond­ván, tűrhetetlen, hogy az egyik lakó fizet, a másik meg röhög a markába, mégis ugyanúgy használja nemcsak az utakat, hanem sok esetben a csator­nát is. A petőfivárosiak szószólója egyéb­ként reklamált az ügyben a város pol-; gármesteri hivatalánál is, még a múlt év októberének végén. A levelére kapott választ korántsem tartja — tartják — megnyugtatónak. Megkérdeztünk másokat is Petőfivá­­rosban. íme, néhány vélemény: „Én mindent befizettem becsülettel, és becstelenségnek tartom mások kibú­vását a közös teherviselés alól.” „A mi utcánk lakóinak több mint fele nem fizet, s ez számomra teljesen érthetetlen, hiszen én is el tudnám rak­ni máshová is a pénzemet.” „Bármennyire is egyetértek a közös költségekkel, mégsem fizetek, mert vagy mindenki, vagy senki...” Mivel a kívülálló aligha tudna igaz­ságot tenni a meglehetősen bonyolult ügyben, arra kértük Nagy Istvánt, se­gítsen kibogozni a gordiuszi csomót. — A lakók most neheztelnek egymás­ra, veszélyben a jó szomszédság, s en­nek, gondolom, senki nem örül. Mi en­nek az egésznek a háttere, s mikor, ho­gyan derült ki a svindlizés? — Annak idején a városi tanács terv­osztálya Petőfiváros I-es és Il-es építési ütemére meghirdette a szennyvízcsa­­toma-hálózat megépítését, s e nyomvo­nal fölött a pormentes, szilárd útbur­kolatok építését. A kivitelező az Észak- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, illetve a Strabag Kft. volt. A szenny­vízcsatorna elkészült, nem egészen ki­fogástalan vonalvezetéssel. A Fa­gyöngy utcában van olyan családi ház, melyet geodéziai problémák miatt rá sem lehet kötni a szennyvízcsatorna­­hálózatra. Aztán következett az útépí­tés. A tanács illetékesei közölték az in­gatlantulajdonosokkal ennek költsége­it, továbbá, hogy e munkákra az OTP, 3 százalékos kamattal, kedvezményes kölcsönt ad. Mondani sem kell, hogy azok az ingatlantulajdonosok, akik a kivitelezés részarányos összegét (52 500 forint) nem tudták kifizetni egy összeg­ben, kapva kaptak az OTP által felkí­nált lehetőségen. Az egyharmad össze­get befizették, a többire pedig vállalták a 10 éves törlesztési terhet. Egy-másfél év elteltével, baráti beszélgetésen el­kottyantották néhányan, hogy ők bi­zony egy fillérrel sem fognak hozzájá­rulni e munkák költségeihez, mert az állam úgysem tudja bizonyítani, hogy van-e pénzük erre a célra. — S mi történt ezután? — Elterjedt a hír, szóbeszéd tárgya lett az ügy, az emberek bosszankodtak egymásra meg a tanácsra is, mert enge­di, hogy ilyesmi előfordulhasson. Hosszas mérlegelés után úgy döntöt­tem, hogy a városi tanács akkor még hivatalban lévő vb-titkárához, dr. Nagy Károlyhoz fordulok ezzel á ké­réssel: a terhek arányos viselése érdeké­ben folytassanak vizsgálatot az ügy­ben, mert teljesen inkorrektnek tartom, hogy az egyik ingatlantulajdonos akár erején felül is vállal 52 500 forintos többletkiadást, a másik pedig ciniku­san kibújjon alóla. — A választ megkapta. Kielégítette, vagy volt benne, ami nem tetszett? — Egyáltalán nem tetszett. A titkár úr megbízásából Szűcs Tibor, a polgár­­mesteri hivatal közgazdasági osztályá­nak akkori vezetője lényegében sem­mitmondó választ adott. Egyebek kö­zött megjegyezte: előfordulhat, hogy valaki házilagosan — illegálisan — rá­köt a szennyvízcsatorna-hálózatra, de ennek a felderítése csalc a lakosság se­gítségével lehetséges. Nekem az a véle­ményem, hogy elsősorban a vízmű vál­lalatnak áll érdekében az engedély nél­küli rákötések felderítése. S ennek nem az a módja, hogy a szomszédok egy­mást árulják be, hanem az, hogy a víz­mű egy alkalmazottja menjen végig a csatorna nyomvonalán, emelje fel a fedlapokat, kukkantson bele az aknák­ba,, s így könnyen megállapíthatja: mely irányból, honnan „jön” illegális bekötés. Azt is erélytelen fellépésnek tartom, hogy az útépítési hozzájárulást nem fizetőket többször felszólítgatták. Megtudtam, hogy mintegy 60 lakossá­gi kérelem érkezett a közgazdasági osz­tályhoz részletfizetés, illetve teljes men­tesség megadására, szociális helyzetük­re való hivatkozással. Véleményem sze­rint a városrészben — az épületek kül­lemét alaposan szemügyre véve — leg­feljebb nyolc-kilenc olyan ingatlantu­­lajdonos.lehet, akik a nagy szürke átlag szintje alatt vannak, s joggal hivatkoz­hatnak szociális helyzetükre. — Ráadásul most további terheket akasztottak a hiteligénylök nyakába .. . — Igen, s ez tovább feszíti húrt. Azo­kat az ingatlantulajdonosokat, akik eddig sem voltak abban a helyzetben, hogy ezt a jelentős hitelt egy összegben kiegyenlítsék, a kormányzat jóvoltából újabb többletkiadásokkal sújtották. Nevezetesen: fizetniük kell havi 1500 forintot a 3 százalékos építési kölcsön után, további 1500 forintot a szenny­vízcsatorna- és útépítés után, minthogy az utóbbi is mentesül a kedvezményes kamatozású részletfizetés alól. A már eddig is elképesztő terhek tehát további 3000 forinttal nőnek havonta, s ez éves viszonylatban 36 ezer forint pluszki­adást jelent. S ezen a ponton — figye­lembe véve az egyre növekvő munka­­nélküliség fenyegető veszélyét — az emberek túlnyomó többsége már nem tud túljutni.-L- Ön szerint mi lehetne a megoldás, s van-e ilyen egyáltalán? — Először is azonnal fel kellene füg­geszteni a közhasznú építkezések köl­­csöneire kirótt 1500 forint többletter­het, az önkormányzatnak pedig min­denki által elfogadható tervet kellene kidolgozni az egyenlő teherviselés­re ... (Egyetértünk. Egyetlen kérdés azon­ban nyitva marad: a helyi önkormány­zatok mit tesznek e jogos sérelmek or­voslása érdekében? Ugyanis meggyő­ződésünk, hogy ez a probléma nem­csak Kecskemét-Petőfivárosban oko­zott zavart a családi kasszákban, ha­nem szerte az országban.) Rapi Miklós A Texcoopból alakult vállalkozások nyereségesen működnek _ ___ _k______________ Megszűnt a termelés a halasi Texcoopnál, vagyonát kiárusították, gépeinek egy részét bérbe adták különböző kisvállalkozásoknak — írtuk meg lapunkban a közelmúltban. De vajon mivel foglalkoznak ezek a vállalkozások? Netán ugyanazzal, amivel a gyár foglalkozott régen? S ha igen, milyen eredménnyel? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel őket. Öt plusz három Oláh Györgynétől, a volt Texcoop igazgatójától megtudtuk: öt kft. és két maszek vállalkozás alakult az egykori gyár segítségével, zömmel a gyár dolgozóiból, a gyár épületében. Közülük, egy kivételével, valameny­­nyien az egykori Texcoop gépeit, fel­szereléseit bérlik, illetve vették meg (a maszekok kedvezményes feltételek­kel). Rajtuk kívül még három ma­gánvállalkozás indult hasonló körül­mények között, de a gyárkapun kí­vül. Ők ugyan már nincsenek szem előtt, de úgy hírlik, jól boldogulnak: gond nélkül el tudják adni a volt gyár gépein készített pulóvereket. Igaz, a termékek minőségével nem is volt már probléma az utóbbi időben a Texcoopnál sem. A kft.-k, magánvál­lalkozások megalakításában a kény­szer éppúgy szerepet játszott, mint a praktikus meggondolás és a humánus szempont, s nem utolsósorban az üz­leti lehetőség. Mintegy 150, volt vá1 lalati dolgozónak sikerült ily módon továbbra is munkát adni, s a gépek egy részét helyben hasznosítani. Miután teljesen , nyilvánvalóvá vált, hogy a gyár nem tudja kigazdál­kodni a hosszú évek során felhalmo­zódott veszteségét, s a piacok beszű­külése miatt erre reménye sem lehet, a gyár fokozatos visszafejlesztése mellett döntöttek. 1987-től fokozato­san csökkentették a termelést, 10-15 százalékos létszámleépítést hajtottak végre évenként. így egy idő után már nem volt szükségük akkora gyárt­mányfejlesztési apparátusra, mint korábban. A csoport kivált a Tex­coopból, egy vegyes vállalat vette át őket. Kapacitásuk kilencven százalé­kát az új gazdájuk, tíz százalékát a Texcoop kötötte le megrendelések­kel. Később egy másik csapat is önál­lósította magát, utána a többi. A ma­radék Texcoop a maradék vagyon kiárusítására vállalkozott, ugyanak­kor, megrendelésre, a kft.-k számvi­teli, ügyviteli feladatait (vagy azok egy részét) is ellátják. Arundel, Color-Coop Szűcs András, a Texcoop volt ke­reskedelmi igazgatóhelyettese kezde­ményezte és szervezte az Arundel Ipari és Kereskedelmi Kft. megalakí­tását. A társaság alapítói a budapesti Generáltex Kisszövetkezet, a mara­dék Texcoop és a Budapesti Haris­nyagyár, valamint a kft. dolgozói. A harisnyagyártól 30 működőké­pes gépet kaptak apportként, ezenkí­vül hetvenet alkatrésznek. Ezekkel kezdték el a zoknigyártást. S bár most még csak a hagyományos típu­sút készítik — az általuk kötött sportzokniknak is csak a patentos ré­sze csíkos —, termékeik igen kapó­sak. Más cégek, köztük az alapítók, termékeit is forgalmazzák. Mintás zokni kötésére alkalmas gépet akar­nak vásárolni — elsőként a Rumitól —, hitelre. Emellett tárgyalnak egy svájci céggel: a zoknikonfekcionálást — a kész idomok összevarrását — bízzák rájuk, ha munkájukkal meg lesznek elégedve, a kötésre is adnak megrendelést. Az Arundel tehát olyan vállalko­zásba kezdett, amire a jövőben is lesz kereslet. Amint az ügyvezető igazga­tó mondta, ütőképes csapatot sike­rült összehozniok a Texcoop volt dolgozóiból. Jövedelmük kezdettől fogva több, mint a gyárban volt. A kft. működésének eddigi három hónapja alatt is jutott pénz fejlesztés­re, s a közeljövőben is nagyobb beru­házást terveznek: kicserélik jelenlegi gépeiket (a régieket el-, illetve bérbe adják). Pedig a működési költségük sem kevés. Például csak a helyisége­kért 1800 forintot fizetnek négyzet­­méterenként a Skálának. A volt gyár festödéjének gépeit nem lett volna érdemes — de talán nem is lehetett volna — máshová te­lepíteni. Viszont ott, ahol vannak, még most is jó szolgálatot tesznek. Annál is inkább, mivel fonalfestést, -csévélést, kis tételben, talán másod­vagy harmadmagukkal tudnak vál­lalni az országban. Tevékenységükre tehát igény van, régi megrendelőik is velük dolgoztatnak. A gyár festödéjé­­ből alakult Color-Coop Ipari és Ke­reskedelmi Kft. a régi dolgozók közül harmincat foglalkoztat. (Rajtuk kí­vül 12 újat.) Ahogyan Sarok László, a festöde volt vezetője mondta, a je­lenlegi gárdától mindent el lehet vár­ni: ezt már eddig is bebizonyították. Természetesen jobban keresnek, mint korábban. Az épületért és a gépekért (ez utóbbiakért a Texcoopnak) négy­millió forint bérleti díjat fizetnek, en­nek ellenére gazdaságosan működik a vállalkozás. Alapítói a Skála-Coop és a Jánoshalmi Haladás Tsz. Ertex, Szinkron A volt Texcoop negyven dolgozó­ját foglalkoztató Ertex Ipari és Ke­reskedelmi Kft. alapítói: két magán­­személy, az Erica Rössler kötöttáru­gyártó és -forgalmazó német cég, va­lamint a Tricotex Külkereskedelmi Vállalat. (Az utóbbiak nevéből lett az „Ertex”.) Kétszáz négyzetméteren hozták létre üzemüket, a Texcoop gé­peivel dolgoznak. Vezetőjük Oláh Györgyné, a volt vállalat igazgatója. Csak síkkötéssel foglalkoznak, főleg férfipulóvereket gyártanak, amiket a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet üzemében állítanak össze. Termékeik 65-70 százalékát az Erica cégnek szál­lítják, a többire francia, dán és német megrendelőik vannak. Amennyiben sikerül újabb megrendeléseket szeraz­­niök — szovjet exportra is szívesen dolgoznának, hiszen jól ismerik a kö­rülményeket —, növelni tudják ter­melésüket. Működésük három hó­napja alatt sikerült kigazdálkodni működési költségeiket, ami nem kis teljesítmény. Dolgozóik jövedelme kezdettől nagyobb, mint volt koráb­ban. Január egytől újabb, tízszázalé­kos fizetésemelést és az 500 forintos ebéd-hozzájárulás helyett 800 forin­tot kapnak. A hajdani gyár üzemfenntartási és energetikai üzeméből jött létre a Szinkron Ipari és Kereskedelmi Kft. Ügyvezető igazgatója Rácz László, ő és munkatársai — mind az ötvenen — a gyárban dolgoztak korábban. Változatlan fizetéssel, változatlan munkakörben folytatja ki-ki a mun­káját a kft.-ben. A non profit érde­keltségű vállalkozás alapítói a Skála- Coop és a Texcoop. Feladatuk az épület infrastruktúrájának — fűtés, világítás, vagyonvédelem stb. — biz­tosítása. Elképzelések szerint a ké­sőbbiekben lakatos- és építőipari munkákat is vállalnak majd megren­delésre, hogy működésük gazdasá­gosságát megőrizzék, illetve javítsák. A Texcoopból alakult vállalkozá­sok tehát — bár egy kivételével ugyanazt csinálják, ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a gépekkel, mégis — nyereségesen működnek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a gyár régi vesztesége, üzemi általános költsége, valamint a gazda­ságtalan, de nélkülözhetetlen tevé­kenységei nem terhelik őket. Almási Márta KÉPERNYŐ Mélyütés Nézte-e vasárnap délután Juszt László és Franka Tibor a Családi va­sárnapot? Még szerencse, hogy Tar­­nói Gizella kérdezgette a pályavá­lasztásról a meghívottakat. A stúdiót ezúttal szánalmasan gyönge A Hét, kültelki kocsmával összetévesztő ri­porterei bizonyára megpirongatták volna Komid Györgyöt, mert meg­értő szeretettel szólt a középiskolá­ban gyengélkedő hajdani osztálytár­sáról, a világhírű űrkutatási szakem­berről. Ha nem volna magához való esze a miskolci egyetem díszdoktorá­nak és bemenne a ringbe álcázott piszköldába, róla is leszedné a ke­resztvizet a két nekibőszült tévés. Ez a külföldön is elismert tudós hogy merészelte kivívni szakemberek ámu­latát, fényesnek nem mondható gim­náziumi bizonyítványa ellenére? A vasárnapi hátulról fejbe a ma­gyar televíziózás mélypontja volt. Bocsánatot kell kémem a kültelki le­­bujoktól. Ott az a virtus, hogy a sér­tődött egymaga próbál elégtételt sze­rezni magának. Még a bicskázásnak is megvan a maga szertartása. Ketten egy ellen? Furkósbottal a fegyverte­len ellen? Milyen ökölvívó-mérkőzés az, amelyben a bíró nem lépteti le a sorozatosan szabálytalankodókat? A hazai ringben verekedők mélyütést váltogathattak büntetlenül tarkópü­­föléssel. Idáig züllött a magyar tö­megtájékoztatás? A szerkesztőségbe érkező felháborodott tiltakozások is­meretében kijelenthető: a közvéle­mény szerint kiütéssel győzött Tár­gyán József. (Remélem, érvényes még az a szabály, amely szerint a kiütöt­teknek néhány fordulót ki kell hagy­niuk, amíg újra pályára léphetnek.) Sajnos, a frakcióvezető győzött, pedig magam is aggasztónak ítélem némely megnyilvánulását, gyakorta vitára ingerelnek kijelentései. A köz­érdekű, a közhasznú, a felelős Ma­gyar Televíziónak ezekről kellett vol­na faggatnia a Független Kisgazda­­párt frakcióvezetőjét, ehelyett mindenáron azt akarták nemtelen eszközökkel, valós érvek helyett fer­dítésekkel bebizonyítani, hogy a nép­szerű politikus rongy ember. A kínos ügyhöz vajon mit szól a Nyilvános­ság Klub? A Hét szerkesztősége? A két kolléga minapi produkcióját, remélhetően, kellő körültekintéssel értékelik: kikérik egykori bölcsődés dadáik róluk készített minősítését, rákérdeznek, hogy vajon asszonyaik megállják-e helyüket választott hiva­tásukban ... Heltai Nándor Szilencium Juszt László és Franka Tibor janu­ár 30. és március 1. között nem szere­pelhetnek a Magyar Televízió műso­raiban. így szól az a levél, amelyet Pálfy G. István, A Hét főszerkesztője kedden kapott Hankiss Elemér tévé­elnöktől — tudta meg az MTI mun­katársa kedden Bányai Gábor ügyve­zető igazgatótól. A levél a két újságíró Torgyán Jó­zseffel készített interjúja nyomán szü­letett. A riporterek sértően támadó fellépése, illetve szakmai felkészület­lensége lejáratta mind Torgyán Jó­zsefet, mind a televízió hírnevét — ismertette a döntés okait Bányai Gá­bor. A letiltás nem érinti a büntetés alatt levők munkaviszonyát, a mun­ka törvénykönyve szerint ugyanis er­re nincs lehetőség — hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. (MTI) MOSZKVÁBAN IS DOLLÁRBAN SZÁMOLNAK Sokba kerülnek a külszolgálatosok Január elsejétől a korábbi, úgyne­vezett rubelelszámolású országok nemzeti valutáit — a cseh korona ki­vételével — már nem jegyzi a Magyar Nemzeti Bank. Ezért az ideiglenesen és tartósan külföldi kiküldetést teljesí­tők is január elsejétől konvertibilis va­lutában kapják ellátmányukat, hiszen csak ennek átváltásával juthatnak ru­belhez, lejhez vagy zlotyhoz. Az erre vonatkozó jogi szabályozásról Fort­­vingler Istvánnét, a Pénzügyminiszté­rium főosztályvezetőjét kérdeztük. — A tartósan külföldön foglalkoz­tatott dolgozók járandóságairól szóló kormányrendeletben foglalt mértékek azért módosultak, mert a volt szocia­lista országokkal áttértünk a konver­tibilis elszámolásra. A volt szocialista országban tartós kiküldetésben dol­gozók ez év elejétől havi 367 + 150 USA-dollárt kapnak. (A tartós kikül­detés három hónapnál hosszabb kint­tartózkodást jelent.) Az összeget a Pénzügyminisztérium az illetékes mi­nisztériumokkal egyetértésben, az ENSZ statisztikai kiadványban fog­lalt megélhetési indexek alapján álla­pította meg. Az ideiglenesen kiküldöttek ezután a tartósan kiküldöttek járandóságá­nak annyiad részét kapják, ahány na­pig külföldön tartózkodnak. A napi­­díjaknál a másik lényeges változás az, hogy megszűntek a központilag előirt I-es és Il-es besorolási kategóriák. Most a jogszabály egyetlen értéket rögzít, ettől azonban a kiküldő szer­vezetek ± 50%-ig eltérhetnek. To­vábbi változás, hogy az ideiglenes ki­küldöttek a volt szocialista országok­ba történő utazás esetén is konvertibi­lis valutában kapják napidíjukat, melynek mértéke 24 USA-dollár. Korábban az ideiglenesen kikül­döttek szállásköltségkereteít központi normák határozták meg. Január else­jével ez is megszűnt. Miután jogsza­bály szabályozza a napidíj összegét, valamint a munkáltatók számára azt is, hogy milyen, utazási célú devizavá­sárlási lehetőséggel élhetnek évente, így feleslegessé vált a szállásköltségek­kel kapcsolatos központi előírások fenntartása. Az éves devizafelhaszná­lási keretet azonban senki sem lépheti túl. A Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériumában aziránt ér­deklődtünk, hogy a volt szocialista országokba kiküldött dolgozókat ho­gyan érintette a váltás. — A költségek növekedése miatt nem gondolnak egyes kereskedelmi ki­­rendeltségek megszüntetésére, vagy létszámának csökkentésére? — kér­deztük dr. Krajcsovics József főosz­tályvezetőtől. — A közelmúltban több kirendelt­séget véglegesen megszüntettünk. Pél­dául Accrában, Lisszabonban, Addisz-Abebában bezártuk a kiren­deltséget, máshol pedig csökkentettük a létszámot. De máris látható, hogy miközben mi csökkentjük a létszá­mot, ugyanakkor a munka egyre több lesz. Az a sok száz vállalkozó ugyanis, aki most kezd külkereskedni, segítsé­gért, információkért a kirendeltsége­ket keresi fel. Ha ezt vesszük figyelem­be, nem csökkenteni, hanem éppen növelni kellene a létszámot. Az NGKM a költségvetését tekint­ve nehéz helyzetben van. 1989-ben több mint 410 millió forintot, tavaly pedig 47 millió forintot vontak el a tárcától. A külszolgálatosokat ugyan­akkor most már a volt szocialista or­szágokban is érinti az infláció. A volt szocialista országokat tekintve kettős a teher. Egyrészt ezentúl itt is dollár­ban kell fizetni, másrészt — a változá­sokat kihasználva — mindenhol meg­emelték, például, a szállodai árakat. Mindezt számba véve, sürgősen utána kell számolnunk a felhasználható pénzeinknek, és biztosra veszem, hogy további létszámcsökkentésre is szükség lesz. Míg a tartós kiküldöttek száma várhatóan csökken, addig az ideigle­nesen kiküldöttek számának inkább a növekedése indokolt. A szocialista országokkal még intenzívebbé kell tenni a kapcsolatokat. És ez a vállala­tokra is vonatkozik. Ezután már nem lesz járható az az út, hogy beülnek, mondjuk, a moszkvai irodájukba, és onnan próbálnak mindent elintézni. A helyszínre kell elutazni, és ott nap mint nap tárgyalni az ottani illetéke­sekkel. Ma a magyar kereskedelem a Szov­jetunióban három szinten tárgyal. Egyszer ott kell lenni a központban, másrészt a köztársaságokban, és nem utolsósorban közvetlenül a helyszí­nen,’a vállalatoknál is. Ez a mostani helyzet a minisztériumot is többletki­adásokkal terheli. Míg korábban elég volt, ha Moszkvában vannak ott az embereink és tárgyalnak a tervhiva­tallal, addig most fel kellett állítani egy kirendeltséget Leningrádban, Ki­­jevben és Tbilisziben is. Ukrajna 50 milliós nép, óriási lehetőségekkel. És most kacsingatunk a balti államok felé is, mert felismertük: ott kell lenni a piacon. Mindez azt jelenti, hogy in­tenzívebbé kell tenni a kapcsolatain­kat, ha kisebb létszámmal, és keve­sebb pénzből is. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents