Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
1991. január 23. • PETŐFI NÉPE • 5 ÁTALAKÍTÁS UTÁN KÖRNYEZETKÍMÉLŐ TRABANTOK, WARTBURGOK Kettőből négy ütemre A kényszer gyakorta komoly elhatározásra készteti az embert. Az abasári Kis- Benedek Gyula műszerészszaktechnikus esetében feltétlenül igaz ez a megállapítás. A fiatal szakember néhány éve még tempósan dolgozgatott saját kis műhelyében. Tennivalója akadt bőven, hiszen a hazai nagy gépgyárak annyi forgácsolási munkával látták el, hogy alig győzte. Azután, a vgmk-k megjelenésével, egyre kevesebb megrendelést kapott. Már-már úgy tűnt, munka nélkül marad, ám Kis-Benedek Gyulát kemény fából faragták. Nem adta fel: újabb feladat után nézett. Látta, hogy a „falánk”, kétütemű Trabantok, Wartburgok egyre veszítenek korábbi népszerűségükből. Ráadásul hazánkban is szigorúbbá váltak a környezetvédelmi előírások. A műszerész elhatározta tehát, hogy kidolgozza a kétütemű motorok négyüteművé alakitását. Hónapokon keresztül rajzolt, tervezgetett, majd vásárolt egy Trabantot és egy Wartburgot, hogy a gyakorlatban kipróbálhassa elképzeléseit. Siker a nemzetközi kiállításon Az első négyüteműre átépített Trabant-motort tavaly, az év végén, a BNV területén megrendezett „Autószalon ’90” kiállításon mutatta be. A különböző nyugati álomautók szomszédságában különös képet mutatott felnyitott motorháztetejével a „PVC-Jaguár”. Kivált azért, mert körülötte tolongtak a legtöbben. Az érdeklődés a kiállítás után sem lanyhult. Időközben egy sor országos lap is hírt adott a megújult Trabantról. December 23-ai számában a Petőfi Népe is közölt egy MTI-fotót néhány soros aláírással, amellyel bemutattuk a feltalálót találmányával együtt. Azóta szüntelenül csörögnek a telefonok szerkesztőségünkben. Olvasóink szeretnének többet tudni a találmányról s a feltalálóról egyaránt. Sokan kérik, írjuk meg, miként vehetik fel a kapcsolatot Kis-Benedek Gyulával. Olvasóink kérésének eleget téve elutaztunk Abasárra. Némi keresgélés, kérdezősködés után a Gyöngyösi utcában me| is találtuk a feltaláló házát. Érkezésünkkor ő maga nem volt otthon, így felesége fogadott. Nem lepődött meg az ismeretlen láttán. Gyakoriak a vendégek náluk. Ottjártunkkor — alig több, mint fél óra leforgása alatt — legalább nyolcán csengettek be hozzájuk. Valamennyien Trabant-, Wartburg- vagy Barkastulajdonosok. Egyikük, Molnár Dezső például Kiskunfélegyházáról érkezett, s azt tudakolta (amit a többi látogató is): mikor, mennyiért vállalná a mester Trabantján a „műtétet”? Előjegyzés levélben Nos, a háziasszony elmondta, hogy az előkészületek után márciusban vagy áprilisban kezdődik meg a sorozatgyártás. Ezért egyelőre csak előjegyzésbe tudják venni a jelentkezőket. Az igényeket levélben kell eljuttatni a Műforg Kft. (ezen a néven működik a fiatal, kis cég, amelyet létrehoztak Kis- Benedek Gyuláék a kétüteműek átalakítására) budapesti, Cservenka Miklós utca 99 —101. számú központjába. A Műforg a beérkezés sorrendjében ütemezi a szerelési munkát. Az előjegyzésre mindenképpen szükség van, hiszen már most is naponta 100-150 jelentkező van náluk. A megrendeléseket rövidesen számítógépbe gyűjtik, s így napra pontosan küldik majd ki az értesítéseket az érintett autótulajdonosoknak. A beszerelés 4-5 óránál többet nem vesz majd igénybe. Tehát # Szabó Attila CNC- vezérlésű megmunkálóközpont segítségével készíti a motorokhoz a hengerfejeket es a vezérmütengely-bütyköket. Egyelőre egy ilyen automata megmunkálóközpont van a gyöngyösi telepen, de hamarosan újabb két hasonlót állítanak üzembe. az átalakítást akár helyben is meg lehet várni. Mennyit fogyaszt és mibe kerül? Kis-Benedek Gyula néhány fontos adattal is szolgál: az átalakított kocsiba keverék helyett 92-es oktánszámú benzint lehet tankolni. Az eddigi próbák szerint a korábbi 7-9 literes fogyasztás száz kilométerenként 6 literre vagy még annál is kevesebbre csökken! Az átalakítás várható költsége — áfa nélkül — az alkatrészek beszerzési árától függően Trabant esetében 40- 45 ezer forint, s a munkára 20 ezer kilométerig és egy évig garanciát vállalnak. A Wartburgok, Barkasok átalakítása ennél várhatóan 10-15 ezer forinttal többe kerül. A leírtakhoz már csak anynyit teszünk hozzá: jó lenne, ha az illetékesek ebben az esetben nagyvonalúan adókedvezményt adnának. És ez elsősorban nem a Műforg Kft. érdeke! Ottjártunkkor magunk is megbizonyosodhattunk róla: találmányuk iránt óriási az érdeklődés. A Műforg leendő kuncsaftjai egymásnak adták a kilincset! Munkájuk lesz, még akkor is, ha az áfa tetemesen megnöveli a számlát. A vékonypénzű kocsitulajdonosoknak — és hát a trabantosok többsége ezek közül kerül ki — viszont egyáltalán nem mellékes, mennyit kell végül az átalakításért fizetniük. Ma Magyarország útjain — mértéktartó becslések szerint — 600 ezernél több kétütemű, benzinfaló, füstokádó gépjármű közlekedik. Ezeknek a mielőbbi átállítása alapvető környezetvédelmi célokat szolgál. Tehát közügy. Gaál Béla • Gyöngyösön, a Kenyérgyári úton a helyi építőipari vállalat egyik csarnokában rendezett be műhelyt a Műforg Kft. Felvételeink itt készültek. Első képünkön Bíbor Attila szerel össze egy átalakított Trabantmotort. KÉPERNYŐ Tizenkilenc késszúrással Furcsa társaság tölti meg egy éjszaka a kisvárosi rendőrség egyetlen férfizárkáját. Egy minden hájjal megkent, a cellában is császár valutázó ügyvéd, két homoszexuális fiatalember és egy szerencsétlen sorsú, mindnyájuk közül lelkileg legegészségesebb ifjú. Az egyik szellemileg és fizikailag visszamaradt cigányfiú órái meg vannak számolva, bár maga sem sejti. Akaratlanul az anyagyilkos pusztítja el a fogdaudvaron. A harmadik fiatalember nővé szeretné operáltatni magát, bodorítja szőke parókáját, finom asszonyi holmikat visel. Első hallásra hatásvadászónak tűnik a történet. A Tizenkilenc késszúrással-t megíró Zimre Péternek és dramaturgjának, a Szomszédokat kitaláló Czető Bernát Lászlónak szerencsére a krimi csak ürügy jellemző életsorsok bemutatására. Tetszik, nem tetszik, valamenynyi figura ismerős az utcákról, a szórakozóhelyekről. Rendkívül pontosak az összezártak között kialakuló vonzások és taszítások, hitelesek a helyzetek, a párbeszédek, a fogvatartók megnyilvánulásai. A témához illően szólva életszerűnek érződik — talán a tragikus zárókockák kivételével — a szomorú történet, elsősorban a remek színészi teljesítmények (Szabó Sándor, Bagó Bertalan, Rudolf Péter, Stohl András) és a vizsgálót alakító Dőry Virág révén. Lojkó Lakatos József jól ismeri a világot, amelynek létezéséről oly nem szívesen vesz tudomást ■a polgár. Hányán kérdezték a történetben kényszerűen és tényszerűen elhangzó trágárságok miatt későn vetített történet végén: mit tehet a társadalom? Vagy: mi vár a társadalomra ? sk * * A valóság persze borzasztóbb lehet valóságmotívumokból készített tévéjátékoknál. A világtörténelem első tévésháborúja az első órákban sokakban döbbenettel vegyes ámulatot keltett. Lám, milyen csodaszerkezeteket találtak ki az emberek, mi mindent tud a (hadi-) tudomány. Ha a körülményekről egy-egy pillanatra megfeledkeztünk, csodálattal néztük, hallgattuk a jelenidejű tudósításokat, a néhány perccel korábban történtekről tanakodó, amerikai, európai, ázsiai szakemberek eszmecseréjét. Mintha egy világméretű kerekaszial-beszélgetés illusztrációi lennének a bombákat, a rakétákat kedélyes egykedvűséggel pakoló pilóták, mintha egy tudományos-fantasztikus filmből kölcsönözték volna a hang sebességénél gyorsabban elzúgó gépeket. Az egyelőre módjával adagolt szörnyűségek nem hagyják felejteni: a háború az háború. A halottnak mindegy, ha hagyományos szurony végzett vele hagyományos módon, vagy számítógéppel irányított rakéta. Sohase tanul az emberiség? Személyiségzavarokkal küszködő tömeggyilkosok (államfők, pártfőtitkárok) még ma is arcátlanul hazudozhatnak? Büntetlenül becsaphatják, félrevezethetik honfitársaikat, hogy néhány héttel, hónappal tovább uralkodhassanak? Szemrebbenés nélkül világgá kiálthatják: a törvény én vagyok, azt tartom jónak és igazságosnak, ami nekem jó. Leginkább Húszéin tüntető utcai sétafikálása szomorított el. Tudom, megrendezett színjáték tanúi voltunk. Lássa az időben odahívott tévések révén az egész világ, hogy bombázás ide, rakétázás oda, úgy elvegyül szeretett népe körében Allah kegyeltje, mint békeidőben. A ruházatából ítélve szegény sorsú öregember önfeledt lelkesedését, túláradó boldogságát azonban nem lehetett előre megrendezni. Nincs a világon színész, aki így el tudta volna játszani a megrendítő boldogságnak a képernyőn látható örömtáncát. Fél kezét feláldozta volna, ha ezen az áron csókolhatja a vezér kezét. Tűrte Húszéin a kézcsókokat, mint Rákosi a vas’tapsot, Sztálin az ünneplést. Ennek a fanatizált öregembernek átszellemült hódolatától jobban megrettentem, mint amikor a hatalmas tank elé lépett az emberiséget védő kínai egyetemista. Mert a butaságot meglovagoló fanatizmus a legszörnyűbb fegyvereknél is veszedelmesebb, pusztítóbb, kártékonyabb. Békében és háborúban egyaránt. Irakban, Kuvaitban és másutt. Heltai Nándor Tilto tt szerencsejáték Újsághírözvegy Sáfár Tihamérné hetvenötéves nyugdíjas a Blaha Lujza téri aluljáróban feltette az „itt a piros, hol a piros?" játékra az előző nap kézbesített nyugdíját. Vesztett. A rendőrség tiltott szerencsejátékban való részvétel vétsége miatt eljárást indított ellene. A piros kézrekerítésére országos körözést adtak ki. Megkérdeztük az alvárosi rendőrkapitányt: ho! tart a nyomozás? — A nyomozás, az folyik — mondta szinte dadogás nélkül. — A legjobb rendőri erőket vetettük be a szokatlan és rendkívül veszélyes bűnügy tisztázása érdekében. Jelenleg a teljes személyi állományunk ezen dolgozik. — Név szerint? — Kovács 23. János tizedes, egy süket nyomkeréső kutya, és egy javítás alatt álló CB-rádió. Eredmény? — Hivatali titok. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy nulla. De ha valaki megjavítja a rádiónkat, meggyógyítja a süket kutyánk fülét és előkeríti Kovács 23. tizedest, sajtótájékoztatót tartunk, amelyiken bejelentjük az alvárosi rendőrkapitányság megsegítésére létrehozott alapítvány számlaszámát. Erre várjuk a kedves bűnözök szíves adományait. — Mire használják maid a pénzt? — Ez is hivatali titok lenne, de magának elárulom_ Mióta az állam kivonult a rendőrségből, önfenntartók vagyunk. Magunk gondoskodunk a megfelelő bűnözők beszerzéséről is. Van, aki másodállásban végzi ezt a felelősségteljes munkát. Például úgy, hogy nappal rendőr, éjszaka bűnöző. Éppen a minap jegyeztettük be a cégbíróságon az e célra alakított kft.-nket. No de hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak, van helye a pénznek. Kovács tizedes nemcsak hogy elveszett, de szín vak is. Félő, hogy most is zöldet keres. A kutyánk két lábára sántít, és elvesztette a szaglóérzékét is. A rádiónk meg nem elég, hogy rossz, de az sincs, aki átvenné az esetleges rádióüzeneteket. E megnyugtató értesülések után félkerestük a szigorúan őrzött fogdában az évszázad bűnügyének főszereplőjét, özvegy Sáfár Tihamérnét. Az ősz hajú bűnöző megengedte, hogy nemes egyszerűséggel Maris néninek szólítsuk. Miért is ne, hiszen e néven ismeri őt az egész alvárosi alvilág, mióta 1951-ben férjével beköltözött a hegyivárosi szuterénba. Nem, nem önkényes lakásfoglalók voltak ők, még a városi tanács utalta ki nekik és négy gyönyörű gyermeküknek ezt a csodálatos, csöpögő mennyezetű, több Mint húsz négyzetméteres lakást. — Kedves Maris néni, hogy is volt az az eset a pirossal? Tudja, ott a Blahán, az aluljáróban. — Ja, arra gondol? — mosolyodik el szemérmes pírral az arcán az ősz hajú bűnöző matróna. — Az úgy volt, hogy a múlt héten szerdán . . de lehet,, hogy csütörtökön, hozta a postás a nyugdíjamat. Rögtön vissza is akartam adni neki borravalónak, de azt mondta, ne alázzam meg vele. Ha nincs egy fröccsre való, inkább várjam meg a következőt, és egyben adjam oda neki. — Megvárta? — A, nem. A rádióban éppen a déli híreket mondták. Tudja, a plafonomon mennek a vízcsöppek, és a víz nagyonjól vezeti a hangot. így csöpög be hozzám az információ. Néha kissé összekeverednek a hírek, mert a szennyvízcső is csöpög, de azért idővel kiigazodik köztük az ember lánya. — És mit hallott? — Hát.. az egyik csövön azt, hogy elszaporodtak a zsebtolvajok. A másikon meg, hogy bevezetik az önkormányzati adókat. — Melyiktől ijedt meg? — Hát... hogy is mondjam ? Zsebem nincs, a tolvajok már rég elkerülnek . .. Úgy gondoltam, minél előbb oda kéne adni a postásnak azt a kis borravalót, mielőtt elviszik füstpénznek. így aztán elindultam. ■— A postás után .. . — Nem! Azt a régi párttitkárt akartam megkeresni, aki boldog nyugdíjaséveket ígért. A pártházban azt mondták, kft.-igazgató lett. Ott meg azt, hogy megszűnt a cég. A félszemű kukás asszony a minap a bank előtt látta sorban állni. Állítólag valami idegenforgalmi vállalkozáshoz kért újrakezdési kölcsönt. Ő akarja becsalogatni a nyugati tökét Marx nélkül. Már vett is hozzá egy kígyóbűvölőfurulyát és egy turbánt az arab turistáktól. Most tanulja az új nótát. Arra gondoltam, a városszéli javasasszonyhoz fordulok, hátha ő meglátja a varázsgömbjében, hová tűnt. — És ekkor ... — Úgy van. Hallom ám az aluljáróban, hogy „itt a piros, ott a piros, hol a piros?" Rögtön rátét lem a nyugdíjamat, hiszen ez csak kétesélyes volt. — Milyen ítéletre számít ? — Én bízom az igazságszolgáltatásban, fiam. Ha van isten az égben, kiutalják nekem ezt a kényelmes, komfortos kis cellát. Én meg cserébe megígérem, hogy soha többé nem kérem számon az ígéreteket, akármilyen színű is legyen, aki a turbánban furulyázik. T. Ágoston László
