Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

1991. január 23. • PETŐFI NÉPE • 5 ÁTALAKÍTÁS UTÁN KÖRNYEZETKÍMÉLŐ TRABANTOK, WARTBURGOK Kettőből négy ütemre A kényszer gyakorta ko­moly elhatározásra készteti az embert. Az abasári Kis- Benedek Gyula műszerész­szaktechnikus esetében feltét­lenül igaz ez a megállapítás. A fiatal szakember néhány éve még tempósan dolgozga­tott saját kis műhelyében. Tennivalója akadt bőven, hi­szen a hazai nagy gépgyárak annyi forgácsolási munkával látták el, hogy alig győzte. Azután, a vgmk-k megjelené­sével, egyre kevesebb megren­delést kapott. Már-már úgy tűnt, munka nélkül marad, ám Kis-Bene­­dek Gyulát kemény fából fa­ragták. Nem adta fel: újabb feladat után nézett. Látta, hogy a „falánk”, kétütemű Trabantok, Wartburgok egy­re veszítenek korábbi népsze­rűségükből. Ráadásul ha­zánkban is szigorúbbá váltak a környezetvédelmi előírások. A műszerész elhatározta te­hát, hogy kidolgozza a két­ütemű motorok négyüteművé alakitását. Hónapokon ke­resztül rajzolt, tervezgetett, majd vásárolt egy Trabantot és egy Wartburgot, hogy a gyakorlatban kipróbálhassa elképzeléseit. Siker a nemzetközi kiállításon Az első négyüteműre átépí­tett Trabant-motort tavaly, az év végén, a BNV területén megrendezett „Autószalon ’90” kiállításon mutatta be. A különböző nyugati álom­autók szomszédságában kü­lönös képet mutatott felnyi­tott motorháztetejével a „PVC-Jaguár”. Kivált azért, mert körülötte tolongtak a legtöbben. Az érdeklődés a kiállítás után sem lanyhult. Időközben egy sor országos lap is hírt adott a megújult Trabantról. December 23-ai számában a Petőfi Népe is közölt egy MTI-fotót néhány soros alá­írással, amellyel bemutattuk a feltalálót találmányával együtt. Azóta szüntelenül csörögnek a telefonok szer­kesztőségünkben. Olvasóink szeretnének többet tudni a ta­lálmányról s a feltalálóról egyaránt. Sokan kérik, írjuk meg, miként vehetik fel a kap­csolatot Kis-Benedek Gyulá­val. Olvasóink kérésének eleget téve elutaztunk Abasárra. Némi keresgélés, kérdezőskö­dés után a Gyöngyösi utcá­ban me| is találtuk a feltaláló házát. Érkezésünkkor ő maga nem volt otthon, így felesége fogadott. Nem lepődött meg az ismeretlen láttán. Gyakori­ak a vendégek náluk. Ottjár­­tunkkor — alig több, mint fél óra leforgása alatt — leg­alább nyolcán csengettek be hozzájuk. Valamennyien Tra­bant-, Wartburg- vagy Bar­­kastulajdonosok. Egyikük, Molnár Dezső például Kis­kunfélegyházáról érkezett, s azt tudakolta (amit a többi látogató is): mikor, mennyiért vállalná a mester Trabantján a „műtétet”? Előjegyzés levélben Nos, a háziasszony el­mondta, hogy az előkészüle­tek után márciusban vagy áp­rilisban kezdődik meg a soro­zatgyártás. Ezért egyelőre csak előjegyzésbe tudják ven­ni a jelentkezőket. Az igénye­ket levélben kell eljuttatni a Műforg Kft. (ezen a néven működik a fiatal, kis cég, amelyet létrehoztak Kis- Benedek Gyuláék a kétüte­műek átalakítására) budapes­ti, Cservenka Miklós utca 99 —101. számú központjába. A Műforg a beérkezés sor­rendjében ütemezi a szerelési munkát. Az előjegyzésre min­denképpen szükség van, hi­szen már most is naponta 100-150 jelentkező van náluk. A megrendeléseket rövidesen számítógépbe gyűjtik, s így napra pontosan küldik majd ki az értesítéseket az érintett autótulajdonosoknak. A be­szerelés 4-5 óránál többet nem vesz majd igénybe. Tehát # Szabó At­tila CNC- vezérlésű megmunká­lóközpont segítségével készíti a mo­torokhoz a hengerfeje­ket es a ve­­zérmüten­­gely-bütykö­­ket. Egyelő­re egy ilyen automata megmunká­lóközpont van a gyön­gyösi tele­pen, de ha­marosan újabb két ha­sonlót állíta­nak üzembe. az átalakítást akár helyben is meg lehet várni. Mennyit fogyaszt és mibe kerül? Kis-Benedek Gyula néhány fontos adattal is szolgál: az átalakított kocsiba keverék helyett 92-es oktánszámú benzint lehet tankolni. Az ed­digi próbák szerint a korábbi 7-9 literes fogyasztás száz ki­lométerenként 6 literre vagy még annál is kevesebbre csök­ken! Az átalakítás várható költsége — áfa nélkül — az alkatrészek beszerzési árától függően Trabant esetében 40- 45 ezer forint, s a munkára 20 ezer kilométerig és egy évig garanciát vállalnak. A Wart­burgok, Barkasok átalakítása ennél várhatóan 10-15 ezer forinttal többe kerül. A leírtakhoz már csak any­­nyit teszünk hozzá: jó lenne, ha az illetékesek ebben az esetben nagyvonalúan adó­­kedvezményt adnának. És ez elsősorban nem a Műforg Kft. érdeke! Ottjártunkkor magunk is megbizonyosod­hattunk róla: találmányuk iránt óriási az érdeklődés. A Műforg leendő kuncsaftjai egymásnak adták a kilincset! Munkájuk lesz, még akkor is, ha az áfa tetemesen megnöve­li a számlát. A vékonypénzű kocsitulajdonosoknak — és hát a trabantosok többsége ezek közül kerül ki — viszont egyáltalán nem mellékes, mennyit kell végül az átalakí­tásért fizetniük. Ma Ma­gyarország útjain — mérték­tartó becslések szerint — 600 ezernél több kétütemű, ben­zinfaló, füstokádó gépjármű közlekedik. Ezeknek a mi­előbbi átállítása alapvető kör­nyezetvédelmi célokat szol­gál. Tehát közügy. Gaál Béla • Gyöngyö­sön, a Ke­nyérgyári úton a helyi építőipari vállalat egyik csar­nokában rendezett be műhelyt a Műforg Kft. Felvételeink itt készültek. Első képün­kön Bíbor Attila szerel össze egy átalakított Trabant­­motort. KÉPERNYŐ Tizenkilenc késszúrással Furcsa társaság tölti meg egy éjszaka a kisvárosi rendőrség egyetlen férfizárkáját. Egy min­den hájjal megkent, a cellában is császár valutázó ügyvéd, két homoszexuális fiatalember és egy szerencsétlen sorsú, mind­nyájuk közül lelkileg legegész­ségesebb ifjú. Az egyik szellemi­leg és fizikailag visszamaradt ci­gányfiú órái meg vannak szá­molva, bár maga sem sejti. Akaratlanul az anyagyilkos pusztítja el a fogdaudvaron. A harmadik fiatalember nővé szeretné operáltatni magát, bo­­dorítja szőke parókáját, finom asszonyi holmikat visel. Első hallásra hatásvadászó­­nak tűnik a történet. A Tizen­kilenc késszúrással-t megíró Zimre Péternek és dramaturg­jának, a Szomszédokat kitaláló Czető Bernát Lászlónak szeren­csére a krimi csak ürügy jellem­ző életsorsok bemutatására. Tetszik, nem tetszik, valameny­­nyi figura ismerős az utcákról, a szórakozóhelyekről. Rendkívül pontosak az összezártak között kialakuló vonzások és taszítá­sok, hitelesek a helyzetek, a párbeszédek, a fogvatartók megnyilvánulásai. A témához illően szólva életszerűnek érző­dik — talán a tragikus zárókoc­kák kivételével — a szomorú történet, elsősorban a remek színészi teljesítmények (Szabó Sándor, Bagó Bertalan, Rudolf Péter, Stohl András) és a vizs­gálót alakító Dőry Virág révén. Lojkó Lakatos József jól ismeri a világot, amelynek létezéséről oly nem szívesen vesz tudomást ■a polgár. Hányán kérdezték a történetben kényszerűen és tényszerűen elhangzó trágársá­gok miatt későn vetített törté­net végén: mit tehet a társada­lom? Vagy: mi vár a társada­lomra ? sk * * A valóság persze borzasz­tóbb lehet valóságmotívumok­ból készített tévéjátékoknál. A világtörténelem első tévés­háborúja az első órákban so­kakban döbbenettel vegyes ámulatot keltett. Lám, milyen csodaszerkezeteket találtak ki az emberek, mi mindent tud a (hadi-) tudomány. Ha a körül­ményekről egy-egy pillanatra megfeledkeztünk, csodálattal néztük, hallgattuk a jelenidejű tudósításokat, a néhány perccel korábban történtekről tanako­dó, amerikai, európai, ázsiai szakemberek eszmecseréjét. Mintha egy világméretű kerek­­aszial-beszélgetés illusztrációi lennének a bombákat, a rakétá­kat kedélyes egykedvűséggel pakoló pilóták, mintha egy tu­dományos-fantasztikus filmből kölcsönözték volna a hang se­bességénél gyorsabban elzúgó gépeket. Az egyelőre módjával adagolt szörnyűségek nem hagyják fe­lejteni: a háború az háború. A halottnak mindegy, ha ha­gyományos szurony végzett ve­le hagyományos módon, vagy számítógéppel irányított raké­ta. Sohase tanul az emberiség? Személyiségzavarokkal küsz­ködő tömeggyilkosok (állam­fők, pártfőtitkárok) még ma is arcátlanul hazudozhatnak? Büntetlenül becsaphatják, fél­revezethetik honfitársaikat, hogy néhány héttel, hónappal tovább uralkodhassanak? Szemrebbenés nélkül világgá kiálthatják: a törvény én va­gyok, azt tartom jónak és igaz­ságosnak, ami nekem jó. Leginkább Húszéin tüntető utcai sétafikálása szomorított el. Tudom, megrendezett színjá­ték tanúi voltunk. Lássa az idő­ben odahívott tévések révén az egész világ, hogy bombázás ide, rakétázás oda, úgy elvegyül sze­retett népe körében Allah ke­gyeltje, mint békeidőben. A ru­házatából ítélve szegény sorsú öregember önfeledt lelkesedé­sét, túláradó boldogságát azon­ban nem lehetett előre megren­dezni. Nincs a világon színész, aki így el tudta volna játszani a megrendítő boldogságnak a kép­ernyőn látható örömtáncát. Fél kezét feláldozta volna, ha ezen az áron csókolhatja a vezér ke­zét. Tűrte Húszéin a kézcsóko­kat, mint Rákosi a vas’tapsot, Sztálin az ünneplést. Ennek a fanatizált öregembernek átszel­lemült hódolatától jobban meg­rettentem, mint amikor a hatal­mas tank elé lépett az emberisé­get védő kínai egyetemista. Mert a butaságot meglovagoló fanatizmus a legszörnyűbb fegy­vereknél is veszedelmesebb, pusztítóbb, kártékonyabb. Bé­kében és háborúban egyaránt. Irakban, Kuvaitban és másutt. Heltai Nándor Tilto tt szerencsejáték Újsághírözvegy Sáfár Tihamér­­né hetvenötéves nyugdíjas a Blaha Lujza téri aluljáróban feltette az „itt a piros, hol a piros?" játékra az előző nap kézbesített nyugdíját. Vesztett. A rendőrség tiltott szeren­csejátékban való részvétel vétsége miatt eljárást indított ellene. A pi­ros kézrekerítésére országos körö­zést adtak ki. Megkérdeztük az alvárosi rend­őrkapitányt: ho! tart a nyomozás? — A nyomozás, az folyik — mondta szinte dadogás nélkül. — A legjobb rendőri erőket vetettük be a szokatlan és rendkívül veszélyes bűnügy tisztázása érdekében. Je­lenleg a teljes személyi állomá­nyunk ezen dolgozik. — Név szerint? — Kovács 23. János tizedes, egy süket nyomkeréső kutya, és egy ja­vítás alatt álló CB-rádió. Eredmény? — Hivatali titok. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy nulla. De ha valaki megjavítja a rádiónkat, meggyógyítja a süket kutyánk fülét és előkeríti Kovács 23. tizedest, saj­tótájékoztatót tartunk, amelyiken bejelentjük az alvárosi rendőrkapi­tányság megsegítésére létrehozott alapítvány számlaszámát. Erre vár­juk a kedves bűnözök szíves adomá­nyait. — Mire használják maid a pénzt? — Ez is hivatali titok lenne, de magának elárulom_ Mióta az állam kivonult a rendőrségből, önfenntar­tók vagyunk. Magunk gondosko­dunk a megfelelő bűnözők beszerzé­séről is. Van, aki másodállásban végzi ezt a felelősségteljes munkát. Például úgy, hogy nappal rendőr, éjszaka bűnöző. Éppen a minap je­gyeztettük be a cégbíróságon az e célra alakított kft.-nket. No de hogy az eredeti kérdésre is válaszol­jak, van helye a pénznek. Kovács tizedes nemcsak hogy elveszett, de szín vak is. Félő, hogy most is zöldet keres. A kutyánk két lábára sántít, és elvesztette a szaglóérzékét is. A rádiónk meg nem elég, hogy rossz, de az sincs, aki átvenné az esetleges rádióüzeneteket. E megnyugtató értesülések után félkerestük a szigorúan őrzött fog­dában az évszázad bűnügyének fő­szereplőjét, özvegy Sáfár Tihamér­­nét. Az ősz hajú bűnöző megenged­te, hogy nemes egyszerűséggel Ma­ris néninek szólítsuk. Miért is ne, hiszen e néven ismeri őt az egész alvárosi alvilág, mióta 1951-ben férjével beköltözött a hegyivárosi szuterénba. Nem, nem önkényes la­kásfoglalók voltak ők, még a városi tanács utalta ki nekik és négy gyö­nyörű gyermeküknek ezt a csodála­tos, csöpögő mennyezetű, több Mint húsz négyzetméteres lakást. — Kedves Maris néni, hogy is volt az az eset a pirossal? Tudja, ott a Blahán, az aluljáróban. — Ja, arra gondol? — mosolyo­­dik el szemérmes pírral az arcán az ősz hajú bűnöző matróna. — Az úgy volt, hogy a múlt héten szerdán . . de lehet,, hogy csütörtökön, hozta a postás a nyugdíjamat. Rögtön vissza is akartam adni neki borra­valónak, de azt mondta, ne alázzam meg vele. Ha nincs egy fröccsre va­ló, inkább várjam meg a követke­zőt, és egyben adjam oda neki. — Megvárta? — A, nem. A rádióban éppen a déli híreket mondták. Tudja, a plafono­mon mennek a vízcsöppek, és a víz na­gyonjól vezeti a hangot. így csöpög be hozzám az információ. Néha kissé összekeverednek a hírek, mert a szennyvízcső is csöpög, de azért idővel kiigazodik köztük az ember lánya. — És mit hallott? — Hát.. az egyik csövön azt, hogy elszaporodtak a zsebtolvajok. A másikon meg, hogy bevezetik az önkormányzati adókat. — Melyiktől ijedt meg? — Hát... hogy is mondjam ? Zsebem nincs, a tolvajok már rég elkerülnek . .. Úgy gondoltam, mi­nél előbb oda kéne adni a postásnak azt a kis borravalót, mielőtt elviszik füstpénznek. így aztán elindultam. ■— A postás után .. . — Nem! Azt a régi párttitkárt akartam megkeresni, aki boldog nyugdíjaséveket ígért. A pártház­ban azt mondták, kft.-igazgató lett. Ott meg azt, hogy megszűnt a cég. A félszemű kukás asszony a minap a bank előtt látta sorban állni. Állí­tólag valami idegenforgalmi vállal­kozáshoz kért újrakezdési kölcsönt. Ő akarja becsalogatni a nyugati tö­két Marx nélkül. Már vett is hozzá egy kígyóbűvölőfurulyát és egy tur­bánt az arab turistáktól. Most ta­nulja az új nótát. Arra gondoltam, a városszéli javasasszonyhoz fordu­lok, hátha ő meglátja a varázs­gömbjében, hová tűnt. — És ekkor ... — Úgy van. Hallom ám az alul­járóban, hogy „itt a piros, ott a piros, hol a piros?" Rögtön rátét lem a nyugdíjamat, hiszen ez csak két­esélyes volt. — Milyen ítéletre számít ? — Én bízom az igazságszolgál­tatásban, fiam. Ha van isten az ég­ben, kiutalják nekem ezt a kényel­mes, komfortos kis cellát. Én meg cserébe megígérem, hogy soha töb­bé nem kérem számon az ígéreteket, akármilyen színű is legyen, aki a turbánban furulyázik. T. Ágoston László

Next

/
Thumbnails
Contents