Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
1991. január 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Önkormányzatbarát rendőrség EGY ELAKADT KÍSÉRLET A halasi rendőrkapitányság vállalkozókedve, kísérletezőhajlama immáron közjsmert. Az már más kérdés, hogy nem minden kényszer nélkül való ez az alapállás, mondhatni a szükség hozza magával, a körülmények szülik az ötleteket. Lassan egyéves múltra tekint vissza az úgynevezett Vagyonvédelmi Alapítvány, amely az első lépést jelentette a rendőrség és a társadalom közeledésében a bűnüldözés, bűnmegelőzés érdekében. Az elmúlt év vége felé dolgozott ki a rendőrkapitányság a Belügyminisztérium kezdeményezésére egy kísérleti programot, amely ideiglenesen az „önkormányzatbarát rendőrség” fedőnevet viselte, s úgy tűnt, jó úton halad a megvalósulás felé. Több megyei, illetve fővárosi kerületi kapitányság kísérleti próbálkozásával együtt került volna az akkori belügyminiszter, Horváth Balázs asztalára, hogy jóváhagyást kapjon. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, újabb változás történt a kormányban. — Leállt ez a program, vagy elutasították? — kérdezem dr. Kastyják János rendőrkapitányt. —- Az Országos Rendőr-főkapitányságtól tulajdonképpen elutasító választ kaptunk, a rendőrségi törvény hiányára, jogi akadályokra hivatkoznak. Pedig a mi kísérletünk tapasztalatai éppen a törvény előkészítését segíthetnék elő akár siker, akár kudarc esetén. — Mi a lényege az önök próbálkozásának? — Tulajdonképpen az a közös a többi kapitányság által benyújtott változatokkal, hogy mindegyikünk kidolgozott egy-egy modellt az új, működőképes rendőrségre. Hangsúlyozom, a működőképesség került már veszélybe. A központi lehetőségeink ugyanis az alaptevékenység ellátásához sem lesznek lassan elegendőek, nemhogy annak javítására lehetne törekedni. — Úgy érzem, ezt a lakosság, a társadalom is érzékeli, sőt igazából onnan látszik, mi mindenre nem képes a rendőrség. — Olyannyira így van ez, hogy a közrend megóvása érdekében egyre erőteljesebb igény nyilvánul meg az önkormányzatok, a lakosság részéről a rendőrség támogatására. Lakossági önvédelmi csoportok alakulnak, önvédelmi eszközöket, fegyvereket szereznek be az emberek, van, ahol az önkormányzat igényelné magának a rendőrség irányítását. Nem hiszem, hogy ezek lennének a helyes utak. Tulajdonképpen a mi vagyonvédelmi alapítványunk is erre a társadalmi igényre támaszkodva jött létre, de én úgy látom, a megoldást az jelentené, ha — legalább kísérletként- a kapitányság jogalanyiságot kaphatna. Jogi személyként saját nevében köthetne szerződéseket, vállalhatna kötelezettségeket. — Nem vezetne ez a rendőrségen belül szétforgácsolódáshoz, anarchiához? *— Szó sincs itt arról, hogy abszolút önállóságot kérnénk, de valamiféle gazdasági függetlenségre kell törekednünk, ha egyszer a központi támogatás képtelen ellátni a feladatát. Arra volna szükség, hogy egy központi keretösszeg mellett megkapjuk azt a lehetőséget, hogy gazdálkodjunk. Hogy amit megtakarítunk, azt kizárólag mi használhatnánk fel. — Például? Teszem fel, az irodaszereket nekem akkor áll érdekemben csökkenteni, ha az az összeg itt marad, és mi azt másra használhatjuk fel. Elképzelhető lenne számomra az is, hogy a kapitányság mint jogi személy megállapodna az önkormányzattal, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottja átvesz olyan feladatköröket, amit nem feltétlenül szükséges rendőrjárőr lekötésével megoldani. — Vannak ilyen feladatok? — Például rengeteg időt, energiát leköt, amikor megkeresés érkezik hozzánk más szervek részéről az állampolgárok tartózkodási helyének megállapítására, lakcímkutatásra. Kérdezem: miért kell ilyenkor feltétlenül járőrt kiküldenem? Bárki, egy nyugdíjas félállásban megtehetné. — Elérkeztünk a bajok másik forrásához. A rendőrség az anyagi problémákon túl iszonyatos létszámgonddal is küzd. — Erről van szó. De a jogalanyiság azt is lehetővé tenné, hogy a központi keretösszegen túl plusz erőforrásokat is biztosítsunk magunknak. — Mire gondol? — Van önkormányzat, amelyik vállalná a rendőr bérét arra az átmeneti időtartamra, amig saját fejlesztésből beállíthatnánk arra a területre egy embert. Más önkormányzatok a technikai fejlesztést támogatnák. Az alapítványon keresztül folyamatban van CB-rádiók telepítése a körzeti megbízottak kocsijába és a polgármesteri hivatalokba az állandó összeköttetés megteremtésére. Ahhoz, hogy ezt a rendőrség átvehesse és üzemeltethesse, szükséges a pénzügyi szabályozók módosítása, vagy a felmentés alóluk, kísérleti jelleggel. — Most tehát elakadt a kísérlet ... — Mindemellett a megyei főkapitányság rendkívül rugalmasan próbál nekünk segitséget adni, de ha a felettes szervek képtelenek felvállalni, befogadni az önkormányzatok felől áradó segítőkészséget, mi az alapítvány adta lehetőségekkel fogunk élni. Egyszerűen nincs más kiút ebből a kelepcéből, amelyben ma a rendőrség van, mint nyitni a társadalom felé. Azt azonban feltétlenül hangsúlyozni kívánom, hogy a végleges megoldás nem a társadalmi adakozás, hanem a központi költségvetésből fizetett korszerű rendőrség. Hajós Terézia • Miniszterelnöki rezidencia. Budapesten, a Szabadság-hegyi Művész utcában felújítják azt az épületet, amely a mindenkori miniszterelnök rezidenciája lesz. Várhatóan a hónap végén már beköltözhet Antall József. (MTI-fotó) A kicsi, a nagy meg az öntudat(zavar) Igazán kár, hogy a Magyar Gazdasági Kamara legutóbbi elnökségi ülésén nem voltak jelen magánvállalkozók. Bizonyára nem hagyták volna megjegyzés nélkül, ahogyan a nagyvállalati vezetők — óvatosan bár, de mégis némi éllel — megszólták a vállalkozókat. Például Palotás Jánost, aki nemrégiben egy televíziós beszélgetésben, Kupa Mihállyal vitatkozva, azt mondta: ha a társadalom, illetve a gazdaság egy csoportját ösztönözzük, az húzza maga után a többieket, tehát végeredményben ösztönzően hat az egész gazdaságra, így mégsem volna haszontalan szólamok helyett valóban segíteni a vállalkozókat. Ez mintha rosszulesett volna a nagyvállalati vezetőknek. Hiszen ezek a cégek, akárhogy is nézzük — mondták'az ülésen —, mégiscsak a nemzeti össztermék nagyobb részét állítják elő, a munkaképes lakosság nagyobb részét foglalkoztatják. És egyáltalán, hogyan lehet őket ma még a vállalkozókhoz mérni? Ráadásul, — mondta egy vezérigazgató, elegánsan zsebre dugott kézzel —, a nyugati piacgazdaságokban a fejlődés éppen nem a kisebb termelőegységek, hanem a nagy szervezetek kialakulása felé halad. Hát, ami'igaz, az igaz. Ha egy nagyvállalat megy tönkre, az több száz, esetenként ezer munkanélkülit jelent, míg ha egy kis magánvállalkozás, az legfeljebb egy családot. Összehasonlíthatatlan, nem igaz? No, persze, viruljanak a nagy szervezetek, hiszen csupa kicsiből mi sem élhetünk meg. Ezért is örülünk, ha nagy, tőkeerős, neves külföldi cégek hozzák ide dollárjukat, márkájukat, satöbbijüket befektetni. Aki pedig meri, az nyugodtan mondja azt, hogy ezek ugyanolyanok, mint a mi nagyvállalataink. De én úgy emlékszem, volt már itt egy társadalmi-gazdasági rendszer, amely ezekre a honi nagyvállalatokra alapozott. Hogy jobban ragaszkodjunk a történelmi hűséghez, mint a kissé sértett vezérigazgatók: állami nagyvállalatokra. Most pediglen túllépvén e rendszert, tessék viruló gazdaságunkban körülnézni. Hát akkor mégis kinek kit kéne megszólni? — magyar — VÁLJÉK NAPFÉNYÖVEZETTÉ______________________ Az Alföld és az „amerikai út” Képviselők és kutatók találkozója A gazdasági, társadalmi, jogalkotási rendszerváltás hatalmas tempót diktáló törvényhozásának néhány alföldi képviselője kereste meg az elmúlt év végén a Regionális Kutatások Központját, segítsen megszervezni egy találkozót, melynek témája az Alföld. Talán furcsállható, hogy napjaink számos — ennél sokkal fontosabbnak tűnő — gondja mellett, miért is volt szükség erre? A közel négyórás, igen tartalmas szolnoki értekezlet, amelyen valamennyi alföldi megye képviselői jelen voltak, azt hiszem, igen frappáns választ adott erre a kérdésre. Egyrészt azért, mert Tessedik Sámueltől Kaán Károlyon át Erdei Ferencig mindig hangsúlyozták e rendkívül értékes és sajátos magyar táj egységes, összehangolt fejlesztésének igényét, de sohasem jutottunk oda, hogy ez meg is valósulhasson. Másrészt, mint a csaknem harminc 6-8 perces, igen fegyelmezett — szigorúan pártsemleges — hozzászólásból kiderült, hiányzik új rendszerünk terület- és településpolitikai stratégiája. Ha ezt igazán jól akarjuk kidolgozni, úgy, hogy e csaknem mindig-relativ hátrányokat elszenvedő nagy tájunk abban valóban súlyának, valódi lehetőségeinek, távlatainak megfelelő helyet kapjon, akkor együtt kell^gondolkodnia, cselekednie mindenkinek. Együtt' kell kiérlelni, megfogalmazni a kutatások által már eddig is igazolt, létező alföldi 'érdekeket, lehetőségeket. Dr. Tóth Albert kisújszállási képviselő elnökletével ez a munka kezdődött el a hat alföldi megye képviselőinek és kutatóinak első találkozóján, Szolnokon. A közvetlen cél előkészítése egy komplex tájhasznosítási-környezetvédelmi szempontú országgyűlési határozat elfogadtatása az Alföldről — mellett, a vita széles mederben folyt. Csak néhány javaslat példaként: — Enyedi György akadémikus Alföldi Fejlesztési Intézet felállítását javasolta, — Tóth József professzor azt fejtette ki, hogy a megyékre darabolt táj egységes, s nem lehetnek olyan részérdekek, amelyek igazán akadályoznák a közös koncepciók megfogalmazását. Végcélként az Európai Régiók Szövetségének a fejlett országok' között már jól működő integrációját jelölte meg. — Dorogi Imre gödöllői egyetemi tanár a „biofalu” mozgalom elindítására tett javaslatot, kiemelve, hogy régiónk élelmiszer-gazdasága a legnagyobb nemzeti kincsünk. Ennek veszélyeztetettségéről szóltak az alföldi nemzeti parkok vezetői, s a karcagi Nyíri professzor, a neves talajtani szakember. A képviselők — megyénkből dr. Panczél Gyula és Zombori Mátyás vett részt a találkozón azt hangsúlyozták, hogy a környezeti és gazdasági programoknak együtt kell készülniük. Ha ugyanis az új tervekben továbbra is figyelmen kívül hagyják adáj tradícióit, ökológiai harmóniájának igényeit, akkor az Alföld beláthatatlan bajok elé néz. Különösen a Duna—Tisza közén tapasztalható talajvízszint-csökkenés és a .Tiszántúlon észlelhető humuszmozgás töltötte el aggodalommal a tanácskozás résztvevőit. Szó esett az Alföld lakosságának az országos átlagot meghaladó eladósodottságáról, s arról is, hogy a termálvizkincs hasznosításában — egy megfelelően koordinált üdülőhálózat kialakítása esetén — óriási tartalékok vannak. Az is szóba került, hogy Kelet-Közép-Európában a válságos évek után az Alföld az országhatárokon is átnyúló új integrációs kapcsolatok igazi központi térségévé válhat. Talán a közismert amerikai kifejezéssel élve „napfényövezetté” alakulhat. S ez miért ne következhetne be, ha egyszer már, a múlt század közepén, a tanyás gazdálkodással és a parasztpolgári fejlődés elindulásával járt már e táj az „amerikai úton”? , Dr. Csatári Bálint MTA RKK településkutató csoport Kecskemét A MÉRÉSI EREDMÉNYEK NEGATÍVAK Készenlétben a polgári védelem Az Öböl-menti háború arra késztette a kormányokat, hogy bizonyos óvintézkedéseket tegyenek. Ezért rendelte el a polgári védelem országos parancsnoka az alkalmazási készenlét első fokozatát. Ennek kapcsán kerestük fel Gál Jenő ezredest, a polgári védelem megyei parancsnokát, hogy adjon felvilágosítást. — Mi tette szükségessé az' alkalmazási készenlét elrendelését? — A háború — miután az iraki kormány terrorakciókkal fenyegette meg az európai államokat — esetleges terrorcselekményekkel járhat együtt.Ezek gázelosztók, víztartályok, áramközpontok, de elsősorban a paksi erőmű ellen történhetnek. A polgári védelem fő feladata az ipar és a természeti katasztrófa okozta károk elhárítása, jelen esetben a terrorcselekmények megelőzése, illetve a károk csökkentése. Az alkalmazási készenlét gyakorlatilag a legenyhébb fokozat, tulajdonképpen a polgári védelem felkészülését biztosítja. — Mi ennek a tartalma? Ez a fajta készenlét csupán a létszám egyeztetéséből, a technikai eszközök számbavételéből, az üzemek, a vállalatok riasztási tervének áttekintéséből áll. Emellett készültségbe kerültek a területi mérőállomások — ebből harminc van a megyében, egyenletesen szétosztva —, amelyek műszereikkel mérik a levegő, a víz és szükség szerint az élelmiszer és a talaj vegyi, biológiai és radioaktív szennyezettségét. — Tapasztaltak-e valami szokásostól eltérőt, esetleges provokációt?- A lakosság megnyugtatására szeretném elmondani, hogy nem történt eddig semmifajta provokáció, a mérőállomások eredményei negatívak, azaz nem térnek el a szokásostól. A készenlét nagyon sok munkát adott az önkormányzatoknak, a polgármestereknek. Az üzemek önvédelmi szervézetei is készenlétben állnak, főként a kiemelt gyárakban, ilyenék az élelmiszer-ipari, az áramszolgáltató, az üzemanyag- és gázelosztó vállalatok. Szigorúbban veszik az őrzést, a védelmet. Nagyon bízom abban, hogy nem lesz szükség beavatkozásra. — Meddig tart az alkalmazási készenlét?- Erre nem tudok válaszolni; ha csökkenne az Öbölmenti feszültség, befejeződne a háború, elrendelnék a készenlét feloldását. G. G. A tejtermelők az újrakezdési kölcsönök visszafizetésének felfüggesztését kérik Tetemes károk érik a magántermelőket amiatt, hogy a tejipar gyakran csak vonakodva vagy egyáltalán nem veszi át tőlük a tejet. Szinte az ablakon dobták ki a pénzt azok is, akik újrakezdési kölcsönökből és más hitelekből rendezkedtek be tejtermelésre — hoztak rendbe istállókat, illetve vásároltak állatokat. Az értékesítési nehézségek miatt egyrészt veszteséggel tartják a tejelő állományt, másrészt biztosítaniuk kell a kölcsönök, hitelek visszafizetését. E helyzetben a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) a vonatkozó rendeletek átmeneti megváltoztatását javasolja. Indítványa szerint a tejtermelési válság rendeződéséig fel kell függeszteni a tejtermelők által felvett újrakezdési kölcsönök visszafizetését. A MOSZ egyidejűleg arra is felhívta a figyelmet, hogy a termelők önkéntes állománycsökkentést is fölvállaltak, ám ezt sokfelé nem tudják végrehajtani. A teheneket ugyanis nem fogadják a vágóhidak, húsfeldolgozók. így végső soron még a tejtermelés visszafogása is gondot okoz. A MOSZ javaslata szerint az állománycsökkentéssel kapcsolatos kiadásokat intervenciós forrásokból kellene megtéríteni. Lehetővé kellene tenni azt is, hogy az állomány-korszerűsítési és -fejlesztési hitelek visszafizetését is átütemezzék, ezek a befizetések ugyanis most aligha lehetnek időszerűek, mivel a gazdálkodók súlyos anyagi gondokkal küszködnek. A MOSZ indítványa szerint a megoldás legjárhatóbb útja az lenne, hogy a Foglalkoztatási Alap terhére — átmenetileg jövedelemkiegészítésben részesüljenek a tejtermelést felszá- _ mólók. Adókedvezményt kellene adni ugyanakkor azoknak, akik most kezdenek foglalkozni tejforgalmazással, hiszen ők komoly kockázatot vállalnak.
