Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

1991. január 21. • PETŐFI NÉPE • 3 A KECSKEMÉTI ÖNKORMÁNYZATI ÜLÉS NAPIRENDJÉN Ki és hogyan kapjon lakást? Ha a kecskeméti önkormány­zat mai ülése jóváhagyja, akkor február elsejétől a korábbi La­kásügyi Társadalmi Bizottság helyett 20 tagú. Lakásigénylök Szociális Helyzetét Felmérő Munkacsoportként megnevezett, ideiglenes stábra vár a lakásgaz­dálkodás új rendszerének egyik meghatározó feladata: a környe­zettanulmányok elkészítése. Ezt a Lakás- és Ingatlangazdálkodá­si Bizottság elnöke, dr. Sarkadi Zsolt ismertette pénteken a sajtó képviselőivel, akik révén a köz­véleményt kívánta tájékoztatni az általa javasolt nagy horderejű változtatásokról. A tavaly agusztusban lekö­szönt társadalmi szervezet ugyanis bizonyos mértékben az állampolgári kontroll szerepét játszotta — hangsúlyozta a bi­zottság elnöke — a lakáskérel­mek elbírálásához nélkülözhe­tetlen környezettanulmányok el­készítését végezte, ezt követően pedig részt vett a később elfoga­dandó névjegyzék összeállításá­ban. A döntés terhe mostantól várhatóan a Lakás- és Ingatlan­gazdálkodási Bizottságé les,z. A különböző pártok oda dele­gált tagjai viszont az évek során felgyülemlett lakás- és támoga- . tásigénylésekről csak megfelelő információk birtokában tudnak* majd dönteni. Ezt segíti a várha­tóan júliusig működő munka­­csoport, amelynek az elképze­lés szerint — mindenki tagja le­het, aki büntetlen előéletű és be­töltötte a 18. életévét, a tevé­kenységéért pedig havonként egy összegű költségtérítésben, díjazásban részesül. További je­lentkezőket várnak, hiszen — mint elhangzott — van még hely, az alkalmasságról a bizott­ság dönt. Dr. Sarkadi Zsolt szerint nap­jainkban 750 szociális lakás­­igénylést, mintegy 450 helyi tá­mogatási kérelmet tartanak nyil­ván Kecskeméten, és száz fölötti azoknak a száma, akik a Fiatal Házasok Otthonába szeretnének bejutni. Most valamennyien szá­míthatnak arra, hogy — hangsú­lyozottan nem előre bejelentve, hanem váratlanul — ismételt környezettanulmányt tart nála. az új munkacsoport két-két tag­ja. Tapasztalataikat rögzítik, majd az önkormányzati bizott­ság összeállitja a „rászorjultsági listát”, amit számítógépre visz­­*nek. Amennyiben valahol meg­üresedik egy bérlakás, az ügyin­tézőnek csupán egyetlen gombot kell megnyomnia és kiadja a gép a várakozólistát. A sorrend dönt. (Valamikor régen a városi KISZ-bizottságnak volt hasonló rendszere. — A szerk.) Júliusra befejeződik a felmé­rés, ám addig sem akarják vára­koztatni az igénylőket'. Valószí­nűleg márciusban-áprilisban el­­' készül egy részlista, így már a tavasszal lakáshoz jutnak a leg­rászorultabbak. Dr. Sarkadi Zsolt a sajtó útján kér viszont mindenkit: se őt, se a polgármes­tert ne zaklassák lakásügyben. Kivételt ugyanis nem tesznek. Ugyanakkor tudomással bír ar­ról, hogy a városban van olyan bérlakás, amelyet korábban ki­utaltak. de nem lakják. Ázok, akik ilyen eseteket tapasztalnak a környezetükben, jelezzék a La­kás- és Ingatlangazdálkodási Bi­zottság valamelyik tagjának, il­letve az önkormányzat képvise­lőjének. N< N> Színidirektor-választás — furcsa előterjesztések Emlékezetes, hogy legutóbb nem tudott dönteni az önkormányzati testület abban, hogy Szőnyi G. Sándort vagy Illés Istvánt bízza-e meg a kecskemé­ti színház vezetésével. Ma ismét szavaznak a város­atyák. Ehhez rendelkezésükre áll a kulturális bi­zottság előterjesztése, amelynek ugyebár, a koráb­bi megállapodásnak megfelelően, tartalmazni kell a két jelölt pályázatát, azok kiegészítését, illetve az úgynevezett színházi szakma és a bizottság tárgya­lásainak esetleges eredményeit. Többször leírtuk már e hasábokon, hogy a szakmai vélemények szerint, Szőnyi G. Sándor a megfelelő ember a színház igazgatására, a kulturális bizottság viszont ennek ellenére Illés Istvánt támogatja. Ez kiderült a mai tanácskozásra szerkesztett elő­terjesztésből is, amelybe nem éppen elfogulatlanul, néhány olyan irományt is belecsempésztek, ami, mit ne mondjak, nevetséges! Ilyen a korábbi direk­tori pályázat jegyzőkönyveinek sűrítménye. Ilyen az a levélke, melyben az illetékes minisztérium főosztályvezetője közli, egyetért Illés kinevezésé­vel. Ugyanis, már a szövegből kiderül, nem úgy kapta a kérdést, hogy a két jelölt közül melyiket tartja alkalmasabbnak. Meggyőződésem, hogy bármelyikre igent mondana, hiszen t\ központi irá­nyítás helyett — nagyon helyesen! — ma már az önkormányzatoké a döntő szó. De, hogy kerül a csizma az asztalra? — Azaz: hogy kerül Sajtos Géza véleménye az előterjesztés­be? És azoké a százaké, akik a két jelöltről ugyan­csak tudnának véleményt mondani, miért nem? A helyi művelődési központ igazgatója Illést támo­gatja a kulturális bizottságnak küldött irományá­ban. Tartózkodjunk a találgatásoktól, hogy miért. Ami azonban tény: a véleményt nyilvánítót éppen akkor menesztették a színház direktori székéből, amikor Szőnyi G. volt a társulat művészeti vezető­je ■ ■ • Az utóbbi önkormányzati ülés óta eltelt idő­szakban, több elbeszélgetés történt. Nem-csak a színészekkel, a két jelölttel is. A Szőnyi G. Sándor pályázata körül kialakult — s mi tagadás, a koráb­bi előtérjesztésben jócskán eltorzított — félreérté­sek tisztázódtak. Nem véletlen, 'hogy a kulturális bizottság tagjai közül már voltak, akik megváltoz­tatták véleményüket a legutóbbi szavazáson. Az elbeszélgetések során a kecskeméti társulat to­vábbra is kitartott Szőnyi G. mellett, ahogy azt az előterjesztéshez csatolt levelük is jelzi. A kulturális bizottság egyik döntő érve Illés kinevezése mellett — s ez szóba került a színészek­kel és jelöltekkel történt tárgyalások során is —, hogy sok évig dolgozott vidéki színházaknál. Tény: öt esztendeig a miskolci társulat főrendezője volt, de nem akármilyen túlzás lenne azt állítani, hogy akkoriban élte fénykorát e teátrum. Ahogy a jelenlegi győri színház sem tartozik az élmezőny­höz, ahol hetedik éve dolgozik főrendezőként. Le­het, hogy a városokkal van a baj? Nem tudom. De maradjunk továbbra is a tényéknél. Hideg Antal alpolgármester, aki egyben a kulturális bi­zottság elnöke is, vagyis saját maga főnöke, előter­jesztéséhez csatolta az' Esti Hírlapban megjelent, ezzel az üggyel foglalkozó cikknek egy töredékét, mely történetesen Illés úr rátermettségét igyekszik magyarázgatni. Na, ja! Szinte valamennyi orszá­gos napilap foglalkozott az új kecskeméti színidi­rektor kinevezésével az utóbbi hetekben. S bizo­nyára merő véletlen, hogy a többi lapban Szőnyi G. Sándort méltatták. Ezekből az írásokból miért nem idéztek az előterjesztésben? Hagyjuk! Lassan fárasztó a kulturális bizottság baklövéseinek elemezgetése. Szerencsére a döntés nem a bizottság hatásköre. Az önkorrrtányzati tes­tület pedig, eddig is igen megfontolfnak, bölcsnek mutatkozott, amikor szavazni kellett. Most megint Önökön a sor uraim! Az bizonyos, hogy leginkább akkor kerülne veszélybe a kecskeméti színház jö­vője, ha úgy döntenének, hogy nem döntenének. Koloh Elek Se több. se olcsóbb? PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ A lényegét tekintve változatlan, bár új elemekkel is bővülő pénzpolitikát vázolt fel 1991-re a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezető elnökségének múlt heti ülésén dr. Surányi György. A Magyar Nemzeti Bank elnöke azt ígérte: igazi megszorítások az államháztar­tásban lesznek, a vállalkozói szférában növekedni fog a hitelállomány, ami ugyanakkor nem jelenti a sokat Szidalmazott restrikciós pénzpolitika lazulását. Az alapvető feladatok is ugyanazok, mint 1990-ben: az ország fizetőképességének megőrzése, és az infláció elszabadulásának megakadályozása. ÚJABB PRIVATIZÁCIÓS HITEL Tavaly a belföldi hitelállomány összességében 11 százalékkal nőtt, ezen belül, legnagyobb arányban a kisvállalkozóké: 220 százalékkal, s így 40 milliárd forintra emelkedett. Áz MNB előrejelzése szerint, idén ez 100 milliárd fölé ugrik, ami így önmagában igazán impozáns szám. A vállalati hitelállomány vár­hatóan 30 százalékkal növekszik. Új elemként emelte ki az MNB elnöke, hogy az exportnál az eddig elkülönült előfinanszírozás és az exportkintlevőségek finanszírozása egységessé válik, a kamatkondíciókat pedig javítják. Viszont —, hogy a leértékelési várakozásokat lehűtsék a felvett hi­telt a mindenkori árfolyamnak megfelelően kell fo­rintban visszafizetni. Az MNB az exportorientált be­ruházásokat is támogatja. Szintén új elem, hogy a vállalatok külföldi céghiteleket, a kereskedelmi ban­kok külföldi hosszú- és rövid lejáratú hiteleket vehet­nek fel bejelentési kötelezettség mellett. Az árfolyam­­kockázat a hitelfelvevőt terheli. Ami a privatizációt illeti, az MNB újabb hitelkonst­rukciót indít, kedvezőbb futamidővel és kamattal, első­sorban a nagyobb tőkejavak (például gyárak) eladásá­hoz, illetve megvételéhez. Erről azonban bővebb infor­mációkat nem hallhattunk, mint ahogy -a még mindig fantomnak tűnő egzisztenciaalapról sem. Utóbbiról az elnök annyit mondott: á forrásokat az MNB rendelke­zésére bocsátja, kérdés, hogy a kormány és a kereskedel­mi bankok hogyan tudnak megállapodni egymással. A KAMAT ALIGHA CSÖKKEN A kamatokról szólva, az MNB elnöke kifejtette, továbbra is az a cél, hogy olyan normál piaci kamat­szint alakuljon ki, amely egyrészről ösztönöz a meg­takarításra, másrészről szelektálja a jelentkező hitel­igényeket. (igen ám, de van a magyar gazdaságban most egy olyan úr, amelyik folyton közbeszól: az infláció.) Dr. Surányi György sajnálkozott, hogy nem sikerült keresztülvinni azt az elképzelésüket, misze­rint az úgynevezett forrásadó (ezt a betétek és az értékpapírok kamata után kell fizetni) 1991-ben 20 százalék helyett csak 2 százalék legyen. Véleménye szerint ez, valamint, hogy az MNB a kereskedelmi bankok kötelező tartaléka után kamatot térít, előse­gítette volna, hogy a hitelkamatok csökkenjenek, vagy legalábbis ne emelkedjenek tovább. A rövid lejáratú vállalati hitelek refinanszírozási (jegybanki) kamatának meghatározásában nő a piac szerepe: a hitelek egy részét aukcióra bocsátják, másik részét normatív módon osztják el a kereskedelmi ban­kok között. Kedvezményes, vagyis a 22 százalékos jegy­banki alap kamatnál — ami a vállalati rövid lejáratú hitelezésbe^ eddig is 34—38 százalékot jelentett—ked­vezményesebb kamatra csak meghatározott körben le­het számítani. Például a privatizációnál vagy az export­­hitelezésben. Lényegében, bár ezt az MNB elnöke igye­kezett nem hangsúlyozni, a vállalatok egyelőre ném szá­míthatnak rá, hogy olcsóbban jutnak hitelhez. NÖVEKVŐ BÉREK — SZALADÓ INFLÁCIÓ Az inflációról dr. Surányi György derűlátóbban nyilatkozott, mint az manapság szokás. Érezhetők olyan jelek — mondta —, mintha az árnövekedések a kereslet korlátjába kezdenének ütközni. (Bár mi, vásárlók is tapasztalnánk már ilyen jeleket!) A hiper­infláció elkerülése érdekében, továbbra is érvényben marad a restrikciós pénzpolitika, bár az ellen, hogy a bérek- és az árak növekedési üteme kéz a kézben jár, az MNB nem sokat tud tenni. Ha a bérek az első negyedévben megugranak, az év közepére megemelik az árszintet hallhattuk a magyarázatot. (No igen, de hogyan lehet „önmérsékletre” inteni azt, aki még a megemelt béréből is alig tud megélni?) A gazdaságot bénító vállalati sorban állásokról az MNB elnöke elmondta: valószínűleg nem növekedett. A kamara tájékoztató anyaga szerint viszont igen, * 1989 végén 127,6 milliárd forint volt a sorban állás vo­lumene, — vagyis ennyivel tartoztak egymásnak a cé­gek s ez 1990-ben a többszörösére becsülhető. Pon­tos adatok nincsenek, mivel 1989 végén megszüntették a sorban állók nyilvántartását. (Sokat nem javít a hely­zeten, de legalább a tisztánlátást segíti, hogy 1991. ja­nuár 1-jétől visszaállították.) Az MNB tapasztalatai szerint az önfelszámolás alig hozott eredményt, a zárt elszámolási körök és az adósságok nettósítása úgy­szintén. Ezen a helyzeten a normál pénzhelyettesítő eszközök (kereskedelmi hitel, a váltó) szélesebb körű . alkalmazása segítene, valamint természetesen a priva­tizáció, az új csődtörvény és a „pénzelnyelő fekete lyu­kak”, azaz a tartósan veszteséges vállalatok felszámo­lása. Legjobb lenne utóbbiaktól mielőbb megszaba­dulni, csakhogy —1 s ezt már az egyik kereskedelmi bank vezetője mondta — a felszámolásokkal az a baj, hogy se az államnak, se a bankoknak nincs rá pénze, a külföldi befektetők pedig nem jönnek olyan iramban, ahogy azt mi szeretnénk. Magyar Ágnes KÉPERNYŐ A pályázat lezárult — de nem felejtjük el Vége a pályázati Híradóknak. Hogy találkozunk-e még valaha készítőikkel, lesz-e lehetőségük folyamatosan mű­sort csinálni, Á rejtély. A felhívás ugyanis csak pályázatra szólt, ám anél­kül, hogy közölte volna: kérik-e a né­zők (netán, a szakma véleményét, figye­lembe veszik-e azt. Könnyen lehetsé­ges, hogy minden a régiben marad, nem változik semmi. Ez lenne a legnagyobb baj, ha a „hi­vatalos" első kiadás — a legnézettebb magyar tévéműsor győzedelmesked­hetne. Ez egyet jelentene azzal, hogy visszatért, ha más politikai köpenybe burkolva is, az a régi rendszer, amely­nek Llíradója nem annyira informált, mint inkább befolyásolt. A pályázati műsorok ezzel szemben éppen azzal voltak mások, hogy a teljes informálás­ra törekedtek, ehhez megtalálták a megfelelő képi eszközöket, ám nem tűzték célul a közönség külön befolyá­solását. Szakmai értelemben a Híradó dolga rettentően egyszerű. Tájékoztatást kell adnia arról, ami HÍR. Ehhez persze fel kell kutatni a híreket. Informatív szem­pontból a 20 perces pályázati műsorok gazdagabbak voltak. (A villamosbal­­esctről éppen úgy sokrétűbb tájékozta­tást adtak, mint ahogy egyedül nekik került birtokukba a Dunaholding Rt. részvénykibocsátásával kapcsolatos botrány, ők keresték meg a január 15- ei határidő lejárta előtt az iraki nagy­követet Pesten.) A Bánó-csapat több héttel ezelőtt futott pályázati műsorai az angolszász hírprogramokat tekintették etalonnak. Mutattak ugyan képeket az esemény­ről, ám a főszereplő a riporter volt, aki a kamerába nézve maga foglalta össze nagyon röviden a hírt. A László Péter —Orosz József— Betlen János-csapat valójában egyszerűen az Esti Krónika rádiómagazint televíziósította. (Amint­hogy a rádióhírekben is teljesen funkci­­ótlan a műsort kettéosztó zenés szig­nál, ugyanúgy föltűnt ez a pályázati Híradóban is. Hozzáteszem: ez legyen a legnagyobb probléma). Ám a profi hírszerkesztéshez ugyan olyan profi képszerkesztés is járult: volt képük mindahhoz, amit elmondtak, s nem a riporterek nyomakodtak előtérbe. A témát nem az. éppen ügyeletes dol­gozta föl, hanem az, akinek az a szakte­rülete. (Szombaton ennek az ellenkező­jére láthattunk példát: szegény Vajek Jutka tulajdonképpen azt sem tudta, hogy mit kell kérdeznie a palesztin dip­lomatától, mert ugye nem kimondot­tan külpolitikai újságíró.) Szóval, vége a pályázati időknek. Is­mét az a régi módszer került elő, hogy a kilencórás Híradót afféle mellékes va­laminek, jutalomjátéknak tekintik erre a legjobb példa, hogy újabban többnyire bemondókra bízzák vezeté­süket. A műsorközlő és egy politikai hírműsor vezetője azonban két külön dolog, nem összecserélhető. Múlt szombaton a kettesen mindenesetre lát­hattuk az eredményt: első hír Öböl­háború (este kilenckor meg sem említve azokat a történéseket, amelyeket a BBC már délután 5-kor közölt), máso­dik hír: ufó Kecskeméten (csak éppen anélkül, hogy bármiféle kísérlet történt volna arra, hogy megpróbáljanak szak­­véleményt kérni hozzáértőtől; a tanú ugyanis nem feltétlenül az). A Magyar Televízió versenyhelyzet­ben van. Itt, Bács-Kiskunban jól vehe­tő az ugyanúgy fél nyolckor kezdődő Újvidéki Tv hírműsora, mint a pesti egyesé, és azt nem lehet elfelejteni, hogy az embereknek nemcsak rádiója van, hanem egyre többüknek műhold­vételi lehetősége is. Márpedig - példá­ul most, az Öböl-háború idején - az információs verseny csak fokozódik. Ez azt jelenti, hogy bár a pályázatok lezárultak, de mi, nézők, nem felejtjük el őket. Ballai József Különös eset Kalocsán Egy (gond)terhes kismama panaszainak nyomában Már-már úgy tünik.aka­­locsai kórház nő­­gyógyászati osztá­lyának jó híre fo­rog kockán. Pedig hát, hallgatva az orvososokat, oko­san érvelnek szakmai kérdésekben. Ugyanakkor aggodalom is felüti fejét a betegek között. Nehéz rá tapintani aziga­­zságra. Mindenesetre egy panaszos kis­mama nem tágít, a maga igazát hajtja. Mint 'elmondja, nem mindennapos kálváriát járt meg. Kezdetben úgy nézett ki, terhes is, meg nem is. Ahány vizsgálat, annyiféle eredmény. Szó ami szó: alapo­san megcifrázták az orvosok. Még októberben történt: nem jött meg a menstruációm, felkerestem hát nagy örömmel az orvost, mert gyereket szeretnénk hallom a panaszostól. Halbaski doktor úr megvizsgált és azt mondta, semmi szükség a MENOTEST- re. mert 12 hetes terhes vagyok, ökölnyi nagyságú a magzat. Akárhogy is számol­tam, nem tudtam elhinni, ugyanis előtte egy hónappal még semmi jelét nem ta­pasztaltam a terhességnek; á vérzésem is normálisan jelentkezett. Tétovázva, de elmentem a tanácsadásra. Vért vettek, ki­állították a könyvet, szerintük augusztus ötödikén maradtam terhes. Hangsúlyo­zom: szeptemberben ennek semmi jelét nem tapasztaltam. A Réfy doktor úr már óvatosabb volt. Ultrahangos vizsgálatra rendelt, biztos, ami biztos. Ahogy Halbaski dok­tor megállapította terhességemé), négy napra rá elmentem ultrahangra. Újfent ő vizsgált meg, csakhogy homlokegyenest mást mondott. Fölfekszek az asztalra, vizsgál, nézi, nézi... Aztán az ő maga flegma modorával közölté, hogy ez a ter­hesség, asszonyom, nem él. És akkor azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok. Meg­kérdeztem, mikor halhatott el. Csak úgy lezseren azt válaszolta: több hete. Más­napra már be is rendeltek abortuszra. Hanyatt-homlok menekültem a rendelő­ből, nem akartam elhinni. Méghogy el­halt magzat! Amikor nem éreztem rosz­­szul magam, egyáltalán, semmijeiét nem tapasztaltam, hogy valami rendkívüli lenne. Egész éjjel sírtam, nem tudtam aludni. Rohantunk másnap Szegedre, a klinikára. Újabb ultrahang, kétszer is. Vizsgálati eredmény: nem valószínű a terhesség, ellenben a méh nyálkahár­tyája megvastagodott. Esetleg nagyon korai terhesség lehet, amit még nem tudnak kimutatni, és elhalt magzatról szó sincs. Öt hétre rá újabb vizsgálatot ajánlottak. Ezen egyértelműen megál­lapították: nyolc-kilenc hetes a magzat. De akkor már december 14-et írtunk. A kismama immáron két hónappal későbbre datált terhességgel jelentke­zett Kalocsán a tanácsadáson. Szó nél­kül kijavították papírjait és mintha mi sem történt volna, besorolták a többi közé. Miként fordulhat elő ennyiféle eredmény? Egyáltalán van-e valamiféle tűréshatár a melléfogásokat illetően? tettük föl a kérdést dr. Réfy Miklós kórházigazgatónak, aki maga is ta­pasztalt nőgyógyász. Egy ilyen többször szült nő eseté­ben a méh nagysága nagyon eltérő le­het. Igen nagy rutinnak kell lenni, hogy teljes biztonsággal állapítsuk meg a ter­hességet. Ez a rutin egyébként megvan az orvosainkban. Főleg olyan esetben állapítunk meg nyugodt lelkiismerettel terhességet, ha az illető gyerekm akar. Viszont kimutatni az élő magzatot 12 hét előtt csak ultrahanggal lehet teljes' biztonsággal. Az; hogy az ultrahang megvastagodott nyálkahártyát mutat és lehet mögötte terhesség, nos, ez sem­mit sem mond. A Halbaski doktor vé­leményére hatással letetett, hogy né­hány nappal előtte ezt a nőt terhesnek találta. Az utlrahangos vizsgálatnál ez a tény tudat alatt befolyásolhatta. Az ultrahangos leleten szabályta­lanul összeesett petejsák látható, élet­működések nélkül -- veszi át a szót dr. Halbaski Miklós. De azt is tudni kell, előfordulhatnak olyan terhességek, melyek időközben felszívódnak. En­gem valóban az befolyásolt, hogy jött a hölgy egy tizenkét hetes terhességgel, de ennek megfelelő ultrahangos kép nem volt. A jelek egyértelműen elhalt magzatra utaltak. A panaszos felveti, hogy flegma volt! Erről szó sincs. Egy ilyen vizsgála­ton harminc-negyven nő toporog, egyik idegesebb, mint a másik. Szériában kell vizsgálnom, nem sok idő jut egy betegre. Amit látok, tapasztalok, feltételezek, kö­zölnöm kell a vizsgált személlyel. Kényte­len vagyok megmondani világosan, ért­hetően, torzítás nélkül, hogy mit mutat a képernyő. Meglehet, hogy ez egyeseknek rosszul esik, de nem tagadhatom el. Azt is megtudtuk a kórház igazgatójá­tól, hogy az abortusz előtt közvetlenül folynak még kontrollvizsgálatok, amit egymástól függetlenül más-más orvosok végeznek. Ha mindannyian ugyanazt ál­lapítják meg, csak akkor kerülhet a beteg műtőasztalra. Szinte kizárt, hogy a műtét előtt ne vették volna észre, hogy a hölgy nem szorul orvosi beavatkozásra. Min­denesetre a panaszkodó hölgy a történtek után megnyugvást remél, hogy a sok her­cehurca után csak nem lesz komplikáció. Zs. Kovács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents