Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-29 / 304. szám

1990. december 29. • PETŐFI NÉPE • 5 ARCCAL A CSODÁK FELÉ (III,) Hipnózis, gyógyítás érintéssel, akarattal Az emberiség régóta ismeri a hipnózist, már a törzsi társadalmak varázsló orvosai is használták. A jelenség kutatói arra jöttek rá, hogy jól alkal­mazható a gyógyászatban — érzéstelenítésre és gyógyításra —, másrészt azt is tapasztalták, hogy a hipnotizált emberben olyan erők, képességek mutatkoznak meg, amelyekről néni volt tudomá­suk. Nemcsak szépen rajzolnak vagy énekelnek hipnózisban, hanem a jövőbe látnak, vagy éppen vissza tudnak menni az időben, s olyan helyekre, ahol sohasem jártak. A tudomány kezdettől fogva elutasította a jelenséggel kapcsolatos állításokat, de a közvéleményben is van egy „nagy adag” ellen­szenv a hipnózissal szemben. Ez utóbbira jórészt a lelkiismeretlen hipnotizőrök szolgáltattak okot, akik cirkuszi mutatványra használták fel képessé­güket. A kisfiú meggyógyult Hipnotizált személyt könnyen rá lehet venni, hogy érezzen fájdalmat, ilyen állapotban nem rea­gál az ütésre, szúrásra, sőt, az égetésre sem. Franz Mesmer és tanítványai, akiknek a hipnózis ma is alkalmazott módszere köszönhető, arról akarták meggyőzni aZ orvosokat, hogy á műtét előtti érzés­telenítésre is kiválóan használható a hipnózis. (És teljesen veszélytelen, a gyógyszeres-műszeres érzés­telenítéssel, altatással szemben.) Ám miután kiváló sebészek megtekintették azt a lábamputációt, amit hipnotizált betegen hajtottak végre, az orvosok kijeelentették, hogy a páciens csak színlelte a fájda­lomnélküliséget. Továbbra is kitartottak amellett, hogy a hipnózis okkultizmus, csalás, szélhámos­ság. Természetesen nem ezen az egy eseten állt vagy bukott a bizonyítás, de minden ilyen kísérlet kudarcba fulladt az elutasítás miatt. Ennek ellené­re mindig voltak orvosok, akik a saját praxisukban sikerrel alkalmazták a hipnózist. A XIX. század­ban sok híres orvos érzéstelenített ily módon. A századfordulón mégis lekerült a napirendről, mivel akkoriban vált uralkodóvá aza-nézetr hogy- az organikus betegségeket csak fizikai eszközökkel — gyógyszerekkel, műtéttel — lehet gyógyítani. A hipnoterápia létjogosultságát legfeljebb a neuró­zis és a hisztéria kezelésében ismerték el. Egy angol lapban 1952-ben jelent meg először figyelmeztető cikk, hogy az orvostudomány nagy hibát követ el a hipnoterápia mellőzésével. Részle­tesen ismertette az írás a betegségéből hipnózissal kigyógyított kisfiú esetét. A veleszületett bőrbaj miatt kinzóan viszkető, bűzlő varas réteg fedte a gyerek testrészeit. Semmiféle kezelés, plasztikai műtét nem segített, az orvosok lemondtak arról, hogy meg tudnák gyógyítani. Végül akadt köztük egy, aki hipnózissal próbálkozott. Transzállapot­ba hozták a fiút és azt a szuggesztiót adták neki, hogy a karja megtisztult. Néhány nap múlva elkez­dődött a gyógyulás, többszöri kezelés után elmúlt a betegség. Sportolók is akahnazzák Az utóbbi évtizedekben a nyugati világban igen elterjedt a hipnózis-önhipnózis hatásának műsze­rekkel való vizsgálata. Ezekből kiderül, hogy szer­veink működését, szívritmusunkat, vérnyomásun­kat, bélműködésünket képesek vagyunk akarattal befolyásolni. (Több országban a boltban is kapha­tó biofeedback, azaz olyan készülék, amivel házi­lag is ellenőrizhető az ember fiziológiai állapota.) Hogy mi mindent érhetünk el az autoszuggeszti- vitással, arra is számos kísérletet folytattak már. Az amerikai Jack Schwartz például bemutatta, hogy el tudja állítani a vérzést, mintha csapot zár­na el. Egy ausztráliai és két amerikai pszichiáter egymástól függetlenül folytatott kísérleteik alap­ján arra a meggyőződésre jutott, hogy a menthetet­len rákbetegek kezelésében is hasznos lehet a hip­nózis és az önhipnózis. Nemcsak a fizikai fájda­lom, hanem a lelki kínok elviselése is megkönnyít­hető így. Néhány esetben a beteg életét is sikerült meghosszabbítani, voltak, akiknél a daganat telje­sen megszűnt az ilyen kezelés hatására. Mindezek ismeretében Jézus csodálatos gyógyításai is hitele­sebbnek tűnnek. Az utóbbi időben a gyógyításon kívül sok más területen alkalmazzák a hipnózist. Különösen nagyra értékelik ezt a sportolók, akik közül többen ennek segítségével érték el kimagasló eredményei­ket. Ki tudja, mitől.. Csodálatos gyógyítók mindig voltak, most is vannak. A keleti és a nyugati világban egyaránt nagyra becsült indiai misztikus Sai Baba állítólag két halottat is feltámasztott. Az egyiket három nappal azután, hogy nz orvosok halottnak nyilvá­nították. „Ha igaz, akkor ez a létező csodák legna­gyobbika” — írja róla az Amire nincs magyarázat című könyv, majd így folytatja: „Ha viszont nem igaz, akkor nagyon sok ember lett szemfényvesztés áldozata”. Linda Martell gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, 1961-ben, ötéves korában halt meg. De addig is sok száz beteget gyógyított meg azáltal, hogy megérintették őt vagy valamilyen személyes holmiját. A tagadhatatlan jelenségre nincs más magyarázat, mint hogy a gyógyultak mind csalók, szélhámosok, vagy tényleg meggyógyultak, mert hittek benne. Amerikában egy baptista lelkész az­zal ejtette zavarba és ámulatba a világot, hogy lyukas fogakat tömött be puszta akarattal. A ró­mai katolikus egyház hosszú ideje kíséri figyelem­mel a különböző csodálatos gyógyulásokat, de csak azokat ismeri el, amelyeket a szigorú orvosi ellenőrzés is rendkívülinek talál. Mindössze 65 gyógyulást nyilvánítottak csodálatosnak 1858 óta. De ha csakugyan nem is volt több, a csodálatos gyógyulás létezése tagadhatatlan. Nem találnak rá ésszerűbb magyarázatot, mint azt, hogy az ember öngyógyító képessége sokkal hatásosabb, mint gondolnánk.—L Matthew Manning, napjaink egyik paranormál gyógyítója, Amerikában hasznosítja tehetségét. A vele folytatott, szigorúan ellenőrzött laboratóri­umi kísérletek során bebizonyosodott, hogy az emberi szellem jelentős mértékben képes befolyá­solni az élő anyag működését. Egy másik amerikai orvossal rákos sejteket is sikerült elpusztítania, úgy is, hogy kezét rá sem tette a sejteket tartalmazó kémcsőre. Harminc kísérlet közül 27 volt eredmé­nyes. Manningnak jelenleg három kontinensre ki­terjedő praxisa van, s úgy gondolja, betegeinek háromnegyed részét sikerült meggyógyítania, rész­ben vagy teljesen. Műtét puszta kézzel A pszichosebészetről az 1950-es évek óta isme­rünk tudósításokat. Puszta kézzel végzett sikeres műtétekről rengeteg a feljegyzés, ennek ellenére az orvosi közvélemény nem ismeri el valódiságát. A Fülöp-szigeti gyógyítókról a hetvenes években a nyugatnémet sajtó közölt leleplező riportokat, az angol, a spanyol televízió is támadást indított elle­nük. A BBC tv felvételt készített egy ilyen műtét­ről, majd egy bűvésszel konferáltatta a látottakat. Mégis sokan veszik igénybe a gyógyításnak ezt a módját — általában végső kétségbeesésben —, és sokan tényleg meg is gyógyulnak. Hogy ettől vagy a saját hitüktől? Ki tudja. „A magyarázat minden bizonnyal jóval bonyolultabb annál, hogy a pszi- chosebészek hazugok, csalók, akik lelkiismeretlen, szivtelen módon kihasználják betegeiket” olvasha­tó az Amire nincs magyarázat című könyvben, aminek alapján ez az írás is készült. „Nincs olyan egyszerű magyarázat — folytatódik a gondolat —, amely az összes ismert ténnyel számot tudna vetni, s hiába a vágy a szépen csomagolt, határo­zott megoldásra, lehetséges, hogy olyan rejtélyre, mint ez, nem is lesz soha.” Almási Márta ŰJ KÖNYVEK: Csapó György: Hegyi György. (Mai ma­gyar művészet) (Képzőművészeti K., 60 Ft) — Homoki Nagy István: Hegyen-völgyön (Akadémiai K., 378 Ft) — Kelényi György: Rembrandt és a biblia. (Képzőművészeti K., 950 Ft)—L. Kovásznai Viktória: Borsos Mik­lós. (Képzőművészeti K., 1800 Ft) — Anna Moll: így éltűnk közietek. (Tekintet Alapít­vány, 88 Ft) — Garai István: Vasrács és boltív. (Magán, 90 Ft) — Fiilöp Gyula—Lendvai An­tal: Árpád népe előtt. (Móra, 110 Ft) — Igézet ne fogja... (Magvető, 122 Ft)—Harold Rob- bens: Kalandorok. (I. P. C. könyvek) (L P. P. Kft, 129 Ft) -r- Ez az ön horoszkópja az 1991. esztendő 365 napjára. Skorpió. (Láng, 69 Ft) J. E. Lovelock: Gaia. (Göncöl, 129 Ft) — E. Lustbader: A nindzsa II. (Mezőgazdasági K., 88 Ft)—A magyarországi főnemesség XX; századi genealógiája, összeáll. J. J. Gudenus. (Mezőgazdasági K.—Natura, 960 Ft) — Má- rai Sándor: Napló 1945—-1957. (Akadémia?— Helikon, 320 Ft) — Mátyás, az igazság«». Mesék, mondák, történetek. Vál. Kriza Ildikó. (Akadémia, 146 Ft). TÉT NÉLKÜLI ELŐADÁS • Ambras Asma (Polly), Kovács Gyula (a kolduskirály) és Réti Erika (Peachumné). Időszerű-e a Háromgarasos opera ? Premodern expozéval köszöntötte a színházi mű­sorújság olvasóit Bodolay Géza. Vakargathatták a fejüket a műsorfüzetet lapozok; mi fán terem a premodern? (A rendező és a díszletterve­ző közös leleménye — ha nem tévedek — az izmusok mellőzését tudató kifejezés.) Töredelmesen bevallom, a felét sem olvastam el a Brechthez (és a premodernség- hez?) ajánlott majd kétezer oldalnyi szakirodalomnak. Mentségemre szolgáljon: két listán kívülibe is belete­kintettem. üja Fradkin 1977-ben Lipcsében kiadott monográfiája éppen úgy hallgat Brechttel kapcsolatban a premoderaről, mint Ungvári Tamás, a német szerző színházi forradalmát taglaló tanulmányában. Már-már lemondtam a műélvezetről, amikor szinte a széksorok közé tessékelt az előszó befejezése: egyszerűén, közön­ségesen jó szórakozást kívánt a rendező. Jól szórakoztak-e a Macheath, akit Bicska Maxinak hívtak, történetét ne­gyedszer elmesélő kecskeméti felújítás nézői? Csak illendőségből nézték végig az előadást, vagy élvezték is a látotta- kat-hallottakat? Úgy tapasztaltam az előadásvégi tapsból, hogy addigra a tisztelt publikum megfeledkezett az időnkénti unalomról. Sajnos néhány hét múlva talán az előadásról is. Ki gondol vissza majd tíz, húsz év múltán erre a produkcióra úgy, mint mi, idő­sebbek az első kecskeméti Koldusope­rára? Az újdonság, a szokatlanság va­rázsa szögezte figyelmünket a színpad­ra. A fehér szmokingos Bicska Maxi (Bárdy György), a furcsán-szeszélyes milliomoslány Polly (Margittai Ági), a szexiparban elismert tekintély Kocsma Jenny (Dévay Camilla) és Udvaros Bé­la rendező az évad legjobb procukció- ját hozta össze. Erezze magát megtisz­telve a rendőrkapitány — ezt sugallta az előadás —, ha barátjának tekinti egy olyan formátumú üzletember, mint a betörőkirály, aki nagyúri társaságban is mutatkozhatott a céda Jennyvel. Öl­tözködésükkel, viselkedésükkel tanúsí­tották: szerves tartozékai a pénz és a rang világának. A kolduskirály lányá­tól is távol állt a romantika, az önzetlen szerelem. Jó partit látott a bicskás úri­emberben. Nézem, nézem ezt a premodem elő­adást és föl nem foghatom, hogy a be­törőcéh tagjai miért tartanak főnökük­től. Miért éppen Jenny a szolgáltató nagyüzem munkavállalóinak mene­dzsere? Jonathan Jeremiah Peachum rideg zsenialitásából is keveset árul el a mostani Háromgarasos opera, amely egyébként meglehetősen kellemes előa­dás. Teszi mindenki a dolgát, csak ép­pen valahogy a tét hiányzik. Kegyetle­nebb világ Brechté, mint amilyet lát- tunk-hallottunk. A színészek igyekez­nek, csak nehéz a váltás, a megszokott mozdulatok, gesztusok, hangsúlyozá­sok elfeledése. Ha vallatóra fogna a rendőrfőnök úr, sem tudnám pontosan megmondani, hogy miért súlytalanabb Vitéz László korrekt, a maga módján következetesen megformált Bicska Maxija a szerintem kívánatosnál. Ta­lán intellektuálisabbra kellett volna venni a figurát, hiszen az eszével gyep- lőzi üzlettársait, nem az öklével, vagy nevével ellentétben, pengéjével. Sajnos Kovács Gyula második nekifutásra — 1985-ben is ezt a szerepet játszotta — sem tudta a Brechttől elvárt mássággal emlékezetessé tenni Peachum-alakítá- sát. A nagyság és a feneketlen gonosz­ság hiányzott ezúttal is lendületes ala­kításából. Mintha egy más előadásból cseppent volna Lőrinczy Éva Kocsma Jennyje a Háromgarasos operába, a rablóiparos aligha szövetkezett volna ilyen közönséges utcalánnyal. Leg­• Hollai Kálmán (a rendőr­kapitány). • Vitéz László (Bicska Maxi). (Dovszky Béla felvételei) ____________M __________________ 'Amb rus Asma érezte, hogy miként lehet Brechtet játszani. Mint Polly stílusosan énekelte a házas­ságát megmagyarázó songot, akárcsak Réti Erika a nemi rabszolgaságot vádo­ló balladát. Ide kívánkoznának Pea- chumnéről elismerő jelzők, ha olykor nem Koldusoperettet játszana Koldus­opera helyett. így is rá kellett figyelni, akárcsak Csombor Terézre (Lucy), aki szerepének megfelelően kellően közön­séges, kellően úrilány volt, mikor mi kellett. Kérdéses, hogy ez az előadás elbír-e olyan ötleteket, mint a rendőr­kapitányként hiteles Hollai Kálmán — egyébként kitűnő — Horváth Ba-' lázs-paródiája. A rendező okosan óva­kodott a Háromgarasos időszerűségei­nek hangsúlyozásától. Persze napjaink nagyon rájátszanak a színdarab üzene­tére: a pénz mindenható. Ezúttal is be­bizonyította sokoldalúságát több sze­repében Sírkő László. A Banda — Horváth Károly, Latabár Árpád, Gu­lyás Zoltán, Acs Tibor, Zelei Gábor — ellenállt a bohózati csábításoknak. Nem akartak mindenáron mulattatni, ám pénztárcánkat jobban féltettük este hazafelé, mint színpadi feltűnésükkor. Smith rendőr szerepében Bácskai Já­nost, Kisball — kissé vidámszínpados- ra sikeredett — főtisztelendőként Csi­szár Nándort láthattuk. Bodolay Géza megpróbálta kielégí­teni a melodrámákhoz szoktatott kö­zönségigényeket, de megőrzött valamit a naturalizmuson és a századvégi ex- presszionizmuson alapuló Brechtség- ból is. Mira János díszlet- és jelmezter­vező tudja, hogy a jó Brecht-előadás feltételezi a színpadi megjelenítés vala­mennyi eszközének összehangolását. A kolduskirály otthonának a megjele­nítése: telitalálat. Mit viszünk még magunkkal a már említett kellemesség érzésén kívül? Pél­dául az indulósan harsogó ágyú-dalt (Kovács Gyula, Vitéz László), az ének­és tánckar időnként látványos mozgá­sát. Sejtette-e Somoss Zsuzsa játékmes­ter, hogy nem éri meg a bemutatót? Horányi Márton irányításával stílu­sosan játszott a kis létszámú1 zenekar. A közönség elszórakozott, de ez az előadás sem kerül be a kecskeméti szín­háztörténetbe. Nincs miért. Még ha úgy istenigazából premodem lett vol­na. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents