Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-28 / 303. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. december 28. FORMÁLÓDIK EGY ÚJ KÖZÉP-EURÓPA Esélyeink az átalakult világgazdaságban • A közvélemény alig vesz tudomást arról, hogy a jelenkor nagyvilágpoli­tikai átalakulása mögött a világgaz­daság átrendeződése áll. Pedig elté­vednek a napi események forgatagá­ban azok, akik ezen óriási változá­sok okait kizárólag a politika terüle­tén keresik. AII. világháború után az Egyesült Államok a gazdasági kulcsszerepe mellett katonai, szuperhatalom is lett. Ezt azonban világpolitikai meg­gondolásokból megosztotta a Szov­jetunióval. Számára gazdasági elő­nyökkel járt, ha potenciális két nagy gazdasági vetélytársát, Nyugat- Európát és Japánt rémítgeti egy olyan katonai, tehát egyben politikai nagyhatalom, amely gazdaságilag agyaglábakon áll. GORBACSOV MISSZIÓJA Kialakult tehát egy olyan világpo­litikai helyzet, amelyben két politi­kai, de csak egy gazdasági szuperha­talom volt. Ez a természetellenes helyzet azért volt fenntartható, mert egyrészt az Egyesült Államoknak nem állt érdekében ezen változtatni, másrészt a szovjet vezetés a katonai kiadások elviselhetőségének végső határáig elment annak érdekében, hogy különleges státusát ennek gaz­dasági háttere nélkül is fenntarthas­sa. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai kormányok hallani sem akartak a Jaltában kialakitott hatal­mi viszonyok megváltoztatásáról. Ezért nem támogatták a szovjet meg­szállás elleni felkeléseket, szabadság- harcokat. Ezt a támogatást azonban úgy kellett csinálniuk, hogy ne le­gyen feltűnő, hiszen egész politikai propagandájuk a szovjetellenességre épült. Ez még akkor sem vált nyílttá, amikor 1956-ban és 1968-ban a szov­jet vezetés hallgatólagosan szabad kezet kapott ahhoz, hogy érdekszfé­ráján belül akár ázsiai eszközökkel is rendet teremthessen. Közben azonban feltartóztatha­tatlanul változtak a világgazdasági erőviszonyok. Nemcsak a polgári gazdaságban, hanem a hadiiparban is olyan forradalmi változások álltak be, amelyek mellett az erejét megha­ladó katonai célokhoz ragaszkodó szovjet gazdaság egyre inkább mű­ködésképtelenné vált. Kevesekben tudatosult mindmáig, hogy a szuperhatalmi szerepre való képtelenség felismerése előbb jelent­kezett a Szovjetunióban, mint a nyu­gati hatalmak vezetőinél. A gorba- csovi vezetés járt az élért abban, hogy a, szuperhatalmi szerepről le kell mopdani. A Nyugatot a meglepetés erejével érték azok az események, amelyek a Szovjetunió szuperhatal­mának összeomlását jelezték. Nem teljesen alaptalan tehát, hogy a mai pozitív események ' motorjának a nyugati közvélemény Gorbacsovot, és nem a saját vezetőit tekinti. JALTA ROMJAI Ezt a volt szocialista országokban nemcsak a közvélemény, de a hivatá­sos politikusok nagy része sem vette tudomásul. Felszabadulásunkat részben az Egyesült Államok követ­kezetes politikájának, részben saját ellenállásunknak tulajdonítjuk. Nem ismerjük fel, hogy a jelenlegi esemé­nyek lényegében a II. világháború­ban győztes hatalmak és mindenek­előtt az Egyesült Államok által kons­truált mesterséges világpolitikai konstelláció megérett összeomlását, lehetetlenülését jelentik. A Jaltában felállított világpoliti­kai modell tehát minden várako­zásnál gyorsabban összedőlt. A fel­tartóztathatatlan folyamatot min­denekelőtt az gyorsította fel, hogy miközben a gazdaságilag fejlett nyu­gat-európai országok nemcsak gaz­daságilag, de politikailag is gyorsan integrálodnak, addig a különböző civihzációjú népek egyre inkább kép­telenek egyetlen politikai hatalom keretei között megmaradni, Ennek jó példája Jugoszlávia, ahol minden nemzetiségi politikai engedmény el­lenére feltartóztathatatlanul folyik a szétesés. Ennél is sokkal nagyobbak a népek közötti különbségek a Szov­jetunión belül. A sok civilizációjú szovjet birodalom szétesése feltar­tóztathatatlan. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a XX. század vége meg­hozta a gyarmatbirodalmak utolsó formájának, a többcivilizációjú biro­dalmaknak a szétesését is. SZABADON ÉS SZEGÉNYEN? Amennyire látványos a szovjet ka­tonai szuperhatalom elolvadása, annyira csöndben történik Nyugat- Európa és a Távol-Kelet gazdasági szuperhatalommá emelkedése. Az el­múlt évtizedben mindkét térségben ugyanolyan szintű és hasonló nagy­ságú gazdaság alakult ki, mint Eszak-Amerikaban. Mit jelent ez a világpolitikai és világgazdasági változás Magyaror­szág számára? A világpolitikai erőviszonyok át­alakulása nekünk is meghozta a nemzeti szabadságot. Sokkal kétsé­gesebbek azonban a gazdasági elő­nyök —- legalábbis rövid távon. Eu­rópa keleti felében számos ország nyerte máris vissza a függetlenségét, de valószínűleg csak 'kevesen válnak a belátható jővőbén gazdasági tekin­tetben európaivá. Azt, hogy kik lesz­nek a kevesek, a szerencsések, bizo­nyos előjelek már mutatják. A keletnémetek gazdasági felzár­kózását senki nem vonja kétségbe. A dinamikus és a gazdag Német Szö­vetségi Köztársaság fedezni fogja az átszervezés hatalmas költségét. A balti államok sikerét is elővetíti a finn tapasztalat. A csehek számára is adottak a gazdasági utolérés felté­telei. Ok az utolsó ötszáz évben nyu­gat-európai társadalmi és gazdasági szinten voltak, ebből vetette őket vissza a szovjet rendszerbe való kényszerítésük. A BILBAO—BUDAPEST TENGELY Magyarország esélyei is jók a fel­zárkózásra. Ez azonban a mi pesszi­mista hangulatunkban bővebb bizo­nyításra szorul. A kelet-ázsiai gazda­sági felzárkózás általánosan ismert. Kevesebb nyilvános csodálat jut azoknak, akik Európában zártóztak fel az utóbbi évtizedekben. Mcg Öf- ven évvel ezelőtt is viszonylag elma­radottak voltak például a bajorok, a svábok, az osztrákok. Azt azonban mindenki tudja, hogy ezek ma elér­ték, sok tekintetben meg is haladták a puritán nyugat-európai népek élet­színvonalát. Kevesekben tudatosul, hogy ma Olaszország északi fele gaz­dagabb, mint Anglia vagy Francia- ország. Annak meg kevesebb isme­rője van, hogy a baszkok és a katalá­nok a spanyolok átlagához képest is előbbre jutottak. Helyezzük el a térképen az emlí­tett népeket. Kiderül, hogy vala­mennyien egy képzeletbeli. Bilbao— Budapest-tengely mentén élnek. Ki­alakulóban van tehát egy új értelem­ben vett Közép-Európa. Nem a Ke­let és Nyugat közötti, hanem az Észak és Dél közötti, helyesebben a protestáns, puritán Nyugat-Európa és a mediterrán Európa közötti. Ezek a népek azért érnek el rendkí­vüli gazdasági sikereket, márt indivi­dualisták, rugalmasak, igényesek, azaz a gyorsan változó követelmé­nyekhez minden más civilizációnál jobban igazodni tudók. Az itt élő népek fiai nem annyira jók akkor, ha a nagy szervezetekbe bérmunkás­ként kell beilleszkedniük, de minden más civilizációnál jobbak, szorgal­masabbak, kezdeményezőbbek, ha a maguk gazdái lehetnek. Ezeket a né­peket közösen jellemzi az, hogy a másodgazdaság lehetőségéit kiváló­an ki tudták használni. A távol-keletiek és a nyugat-euró­paiak sokkal fegyelmezettebb nagy­üzemi munkások, tisztviselők, mint például a magyarok, de sokkal ke­vésbé jó kisvállalkozók. Márpedig napjainkban eléggé nem értékelhető viselkedési forma az, ami ezeket az individualista népeket jellemzi. Ha arra a tényre gondolunk, hogy nálunk az elmúlt másfél évtizedben a legkisebb szabadságot is elsősor­ban arra használta ki a lakosság, hogy mellékjövedelmet, szerezzen, hogy maga építsen házat, műhelyt, gépeket, hogy az emberek hajlandó­ak jelentősén meghosszabbitúni á munkaidőt, csakhogy jobban élhes­senek, akkor minden okunk megvan az optimizmusra. Az a nép, amelyik elsősorban nem kényelmesebben, hanem jobban akar élni, jobban is fog élni. Ez a viselkedési forma sok­szorta nagyobb záloga a gazdasági sikernek, mint amekkora akadálya a külföldnek való eladósodásunk, a nagy infláció. Mindezt persze nehéz tételesen bi­zonyítani. Legyen bizonyítékunk az, hogy a hozzánk hasonló viselkedésű népek már vagy meggazdagodtak, vagy azon az úton vannak. Nekünk sincs tehát másra szükségünk, csak ne álljon a hatalom a siker útjába, ne nyomorítsa meg azokat, akik sokat dolgoznak, tanulnak, akik vállalkoz­nak. Kopátsy Sándor Baja: óvodástól főiskolásig 0 A Fehérló utcai óvodások. (Straszer András felvételei) HÁZAK, OTTHONOK — GYERMEKEKNEK Még nagyon emlékezetes az év — 1979 -4-, amikor Baján, a Petőfi- szigeten elkészült a megye legkorsze­rűbbnek mondott, de mindenképpen egyedi tervek alapján épült úttörőhá­za. Általános iskolás korúak látogat­ták, különféle események kapcsán, de jöttek tanfolyamokra, vetélkedőkre is. Gazdag programkínálata volt az intézménynek, mégis innen kaptunk egy alkalommal kétségbeesett szülő­től telefont: nem engedik be gyerme- két... De miért nem? — kérdeztük. — Mert nem szervezett foglalkozásra akar járni, csupán játszani akar a többi gyerekkel! Erre pedig nincs mód. — Valóban nem volt. Szeren­csére most már van! Héhn Gizella igazgatónő az „átmi­nősített” házban vezet körül, ahol immár helye van az óvodásnak, álta­lános- és középiskolásnak, sőt, a főis­kolásnak is. Összesen mintegy hat­ezer látogatóval számolnak, gondo­san figyelembe véve kívánságaikat. Lehet zenélni, sportolni, nyelvet ta­nulni erre rendkívül nagy az igény —, van Lutra-klub, játszóház és an­gol szabadiskola is. — Ez pontosabban micsoda? — kí­váncsiskodom.- Szerdánként Pálmai Adrienn, aki az Egyesült Államokból jött ha­za, tehát anyanyelvi szinten beszél angolul, foglalkozik, játszik a gyere­kekkel. — Németül is tanulnak? — Igen, de nálunk a németet ott­hon is beszélik, tehát itt a házban inkább az angolt kedvelik. A német­tel inkább a főiskolások foglalkoz­nak szívesén, hiszen ők nem^ minden esetben bajaiak. Apró lábak dobbanása, zene hal­latszik be az igazgatónő tágasnak nem mondható, ámde nagyon barát­ságos szobájába. Itt vannak a Fehér­ló utcai óvodások, zenés mozgás­foglalkozáson. Tehát a legkisebbekkel személye­sen is sikerült találkozni. Kifejezetten élvezték az együttlétet, kóstolgatták a zene és a mozgás összhangját, felfe­dezték, hogy erre „táncolni” is le­het .. í — Ügy tudom, szoros a kapcsola­tuk a zeneiskolával. — Mondhatnám úgy is, nagyon jó a kapcsolatunk, minden óvodának lehetőséget nyújtunk arra, hogy a gyerekeik zenetanulási képességeit felmérjék. Mindig nagy sikere van a nálunk sorra kerülő tanár-tanítvány hangversenynek. Van balettcsopor­tunk, és van húsz majorettünk is. Jö­vőre, a Bajálisra, nagy meglepetéssel lépnek a bajaiak elé, a város — kék és arany — színeiben pompázó iíjú lányok. ' S. K. • Bajai majórettek a Halasi Szüreti Napokon. 0 Héhn Gi­zella igazgató­nő a majoret­tek díszes csá­kóját matatja be. 0 A Bajai Gyermek- és Ifjúsági Ház. Papa már nem lakik itt, avagy a házasságról* TEMESI FERENC: SZÁVÁK 1 SZÁRÍTÓBÓL „Az embernek mindig szerelmesnek kéne lennie. Ez okból nem lenne szabad megnő­sülnie soha.” OSCAR WILDE „Sose csapd be az ajtót; visszacsap­hat, ha egyszer még vissza akarsz menni.” ROD F. HOLE Van abban valami jelképes, hogy azon a napon támadt mehetnékem tizenötévi együttlét után, amikor barátom a lakodalmát ülte, ponto­sabban MÁSNAP, útban hazafelé. Nem tudtam én, hogy a házasság az a regény, ahol a hős az első fejezet­ben elbukik, de azzal tisztában vol­tam, hogy valami olyan folyamat, melynek során a fűszeres megkapa­rintja a virágárus jövedelmének bi­zonyos részét. Nem tudtam én sem­* Az MTI-Press 1990. évi tárcapályázatának díjnyertes alkotása mit, még azt se, hogy a feleségem egy hónappal ezelőtt már felkere­sett volt egy ügyvédnőt. Egy férfi lehet hülye anélkül, hogy tudna ró­la, kivéve ha nős. Magam okoztam a vesztem: az­zal, hogy egyenesen játszottam. Nekem nem volt titkos bankszám­lám, titkos szeretőm soha. A csak- egy-éjszakára-szóló szerelmeket bevallani is hallatlan ostobaság. De én még ennél is nagyobbat vétet­tem : nem volt senkim, de megjósol­tam, hogy lesz. Mint igaz keresz­tény, már akkor kínozni kezdtem a társamat, amikor még nem is volt miért. Az első hét év után törvényszerűen bekövetkező válsá­got átvészeltük, és most jutottunk el arra a pontra, melyet a derék polgárok így neveznek: „a házas­társak kezdeti, mély érzelmeit egy idő után törvényszerűen a kölcsö­nös szeretet és tisztelet érzése vált­ja fel”. Na, ebből a hazugságból nem kértem én tovább. A feleségem akkor odavetett egy fél mondatot a kocsiban. Normális esetben üvöltözni, csapkodni kezd­tem volna, mert olyan pontot érin­tett a szívemben, amelyet senki anyaszülte nem érinthet büntetle­nül. Ha igazán szeretünk, a gyenge pontjainkat is fölfedjük, melyeket a másik épp azért hagy békén, mert szeret. Hatalmas, hideg kéz markolta meg a mellkasomat, szólni se tud­tam, nemhogy kiáltani. Kiabálni különben sem ajánlatos valakivel, aki az autópályán épp a volán mö­gött ül. A házasságunk volánjánál is ő ült, de ez akkor nem jutott eszem­be. Most véged van, mondtam kiszá­radt torokkal, halkan. Mint amikor valaki egy vegyi reakció ‘végered­ményét közli. Még tankolni akart, de nem engedtem. Hazamegyünk, és én elmegyek, mondtam. A fiunk a hátsó ülésén hallgatott. Titokban mindig azt reméltem, hogy nem ilyen sablonosán történik majd: a férj éjfélhez közel, remegő kézzel sporttáskába gyömöszöl né­hány ruhadarabot, használati esz­közt. Azért nem hittem benne, mert már annyi haverommal megesett. Miért pont velem tenne a sors kivé­telt?! Hisz egyszer tett már! Ez föl sem merült bennem. Maradhattam volna persze, csak akkor megszűnők létezni. Később, a — hiábavaló — békülési sza­kaszban a feleségem először kere­kén tagadta, hogy bármit is mon-. dott volna; aztán azt mondta, hogy nem úgy gondolta; végül bocsánat tot is kért. Tudod, hogy erre nincs bocsánat, mondtam. Ez nagyobb bűn, mint amikor én, ostoba, azt mondtam a szülőszobán, hogy ez nem is az én fiam, mert nem szemüvegesen és ba­jusszal jött a világra. Helyben vagyunk: a gyereknél, akivel zsarolni lehet, aki így mind a két szülőjét zsarolni tudja, akitől nem egyszer, de minden alkalom­mal szívszakasztóan el kell válni. Válni éppen ő miatta nem akartam, kivéve azt az esetet, ha egy idegen hapsi kerül a képbe. Az eszembe se villant, hogy a házasság,az egyedüli oka a válásoknak. Házasság : érzél- mek szemétkosara, te! Velem ellentétben, a feleségem sohasem volt féltékeny. Hajlamos voltam hinni neki. Ha egy nő felbé­rel egy magándetektívet, hogy kö­vesse a férjét, a puszta kíváncsiság hajtja. Szeretné megtudni, mit ta­lálhat érdekesnek ebben a figurában egy másik nő. Pedig lett volna mit jelentenie egy detektívnek, épp kez­detben, amikor társam még gyanút­lan volt. Akkoriban ugyanis azt tar­tottam: szeretkezz minden nővel, akivel találkozol. Ha később öt szá­zalékát megkapod a kintlévőséged­nek, már nem rossz a beruházás. Azt hittem, az a baj az életben, hogy olyan sok szép nő van, és olyan ke­vés idő. Hol voltam én még a szeret­kezés tao-jától, egyáltalán a tao- tól! Olvastam, de nem tudtam. Ki­csit úgy voltam vele, mint Szent Ágoston: „Adj Uram szűziességet, de ne még." A házasság harci művészetekhez való hasonlóságát sem láttam meg — a kínaiak táj tyi csuán-nak, a japánok dzsudónak nevezik a hajlé­konyság művészetét, mi meg úgy mondjuk, hogy „Igen, szívem”. Még a „szívem" kifejezést is utál­tam, bár azt tudni véltem: a mézes­heteknek akkor van vége, mikor a férj hazatelefonál, hogy később jön, de nem hallja más, mint egy cédula, melyet a feleség az asztalon ha­gyott. Az sem zavart, hogy feleségem velem együtt öregedett (kezdetben még fiatalodott is), pedig Agatha Christie már megírta, hogy egy ré­gész a legjobb férjanyag. Minél öre­gebb lesz a nő, annál jobban érdek­lődik iránta. Miként az sem igaz, hogy az unokák miatt érzi öregnek magát egy férfi. Egyszerűen attól a tudattól lesz öreg, hogy egy nagy­mama a felesége. Esetünkben erről szó sem volt. En egyszerűen nem tudom elképzel­ni az életet szerelem nélkül| (Mi­ként képzelet nélküli irodalom sin­csen. A non-fiction is fikció.) Az emberek szerelembe esnek, de saj- úos nem egyszerre másznak ki belő­le, mondá a költő. És ez a bajok forrása. A szerelemtől félni pedig annyi, mint az élettől félni; s aki az élettől fél, az valójában már meg is halt. Kell, hogy legyen szerelem, különben miért lenne ez a Sok válás meg különélés ? Egy szerencsém volt: nem lettem mindjárt hajléktalan, mint a legtöbb férj: nem kellett pályaudvarokon, bokor alatt, csónakházban, bará­toknál, régi és új szeretőknél vagy albérletben laknom. Várt reám egy garzon, amely éppoly üres volt, mint én. (Megdolgoztam érte.) Ha itt levegő van, büdös is van — ez az ország, de talán egész Közép-Euró­pa legszennyezettebb helye. Itt kell megtisztulnom. A fiam ugyan azt mondja a telefonba, hogy a papa már nem lakik itt ; attól ő még tud­ja, hogy a papa csak egy megszál­lott, aki azért hétvégeken hazajön főzni. „A házasság egész tűrhető, ha külön él az ember a feleségétől" — mondotta Rod F. Hole, akit másfél órája eszeltem ki.

Next

/
Thumbnails
Contents