Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-22 / 300. szám

1990. december 22. • PETŐFI NÉPE @ 5

„Milyen szép karácsonyunk lesz!”

A garai egészségügyi gyermekotthonban

Énekszóval érkeznek a jászolhoz a subás, nagy botos pásztorok. Körös-körül kis bárányok szenderegnek, körülveszik a kisdedet. Komoly méltósággal bevonul a három koronás király. Felzeng a harminctagú énekkar, pereg a történet:

„A kis Jézus megszületett..

A garai egészségügyi gyermek - otthonban háromszáz, testileg- szellemileg sérült gondozott lakik. Talán ha hetvenet-nyolcvanat visznek közülük haza az ünnepekre a szülők. A többiek számára az intézetjelenti egyedül az otthont, a családot. Ezt a légkört igyekeznek a rehabilitációs csoport munkatársai megteremteni, ezért készítették elő — szinte felmérhetetlenül nagy munkával — az ünnepi műsort: a szülők számára ajándékul, a gyerekeknek örömteli elfoglaltságul.

Folyik tovább az előadás. Mária és József óvó szeretettel veszik körül a „gyermeket”, akit a négyéves Edina személyesít meg, s aki éppen akkora, mint egy újszülött. Babusgatják, dédelgetik, elhalmozzák szeretetükkel. Éppen úgy, mint ahogyan ők vágynak a simogatás- ra, a kedves szavakra.

Hogy ez mennyire így van, hadd mondjak egy példát. Néhány évvel ezelőtt egész napos látogatást tettem az otthonban. Jenő — úgy huszonöt év körüli fiatalember — árMost pedig itt a Pravda lehangoló beszámolója, amelynek már a címe is jelzi, hogy az igazság, amit végre ki lehet mondani a Szovjetunióban is, bizony, igen keserű: Kitenkin- tés a tengizi zsákutcából — írja a szerző, s már sorolja is a Kaszpi-tenger partján elterülő páratlanul gazdag olajlelőhely körüli elképesztő dolgokat. 1979-ben fedezték fel a különösen értékes kőolajtelepet, azon- , nal megkezdődött a feltárás, valóságos városok épültek a környéken — ebben a munkában vettek részt a magyarok is. A tervek szerint mára bőven kellene ömlenie a vezetékeken az olajnak. Olyan bőven, hogy az idén már csaknem hárommillió tonna olajat kellett volna adnia Tengiznek. Ezzel szemben mind a mai napig egyetlen csepp kőolaj sem jutott el a hatalmas, kétmilliárd rubelért épített feldolgozóba. Kiderült, hogy már a feltárásnál is súlyos hibákat követtek el, a kutak műszaki állapota csapnivaló, az egyik műszaki balesetet pélnyékként követett reggeltől estig. Közben érdeklődtem a dolgairól, meghallgattam a véleményét. Most nemcsak hogy megismert; az volt az első kérdése, hoztam-e fényképezőgépet, mint a múltkor.

„Mennyből az angyal, lejött •hozzátok ...” A zenekar is bekapcsolódik a jelenetbe hangszerszámaival. Két citera, csengettyű, köcsögduda ... Talán nem művészi színvonalon, de annál több átéléssel szólaltatja hangszerét az együttes oszlopa, Zsolti. Látszik, hogy sZívét-lelkét beleadja.

Laci már csak vendégként tér vissza. Bajára jár, a speciális iskolába, betanított asztalosként fog dolgozni. A most 23 éves fiú óriási akaraterővel tanult meg beszélni. Mégpedig olyan jól, hogy most József Attila versét mondja, a Betlehemi királyokat.

A hallgatóság néma áhítattal követi a történetet. A felnőttek szemében meg-megcsillan a könny, látva a gyerekek örömét.

— Ugye, milyen szép karácsonyunk lesz? — tárja ki két karját a kisbojtár szerepében Robi, a többiek pedig bólogatnak, megerősítésül.

— Azért, mert olyan szorgalmasan gyakoroltatok — dicsérik meg őket a vendégek. Örömet szereztetek nekünk.

Gál Zoltán

dául egy évig (!) hiába próbálták elhárítani, azután is csak amerikai gépekkel és segítséggel sikerült. A cinikusabbak azt mondják: direkt előny, hogy nem jön az olaj, hiszen a vezeték, amelyen továbbítani kellene, egyáltalán nincs kész.

A legnagyobb tengizi veszély azonban a környezeti katasztrófa. A Kaszpi-tenger közvetlen közelében elterülő olajmezőt ugyanis mind gyakrabban elönti a tenger, amelynek hullámai, ugyancsak környezeti okokra visszavezethetően, mind gyakrabban lépnek ki a partra. A tengizi lelőhelyet gyűrűként átölelő útról mindeddig azt gondolták, hogy egyben erős gát is, ám kiderült, hogy a tenger könnyedén alámossa a töltést. Az igazi veszély, hogy viharos időben a Kaszpi- tenger, kilépve medréből, egyszerűen belemossa az élővízbe az olajat. Ennek ökológiai következményei egyszerűen belát- hatatlanok, és a veszély pillanatnyilag elháríthatatlan.

Milyennek képzeli a jovo évet:

a programozó

Mottó: A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen, de mint a járvány, egyre jobban terjed.

— Számítógép-programozó vagyok a Strabag Hungáriánál. Ketten végezzük ezt a nagy figyelmet és alapos szakismeretet kívánó munkát. Jelenlegi bruttó fizetésem 15 100 forint, de a különböző levonások után 13 ezer forintot kapok kézhez, ebben benne van a két gyermek után járó családi pótlék is.

Fiatal, harmiric-egyné- hány éves, megtört tekintetű fiatalember Berkecz András, bár korához inkább a lendület, a vidámság, a tenni akarás volna a jellemző. Gondjai azonban nyomasztóak. öten — mert velük él 70 éves apósa is — laknak egy 64 négyzetméteres, 1 plusz két félszobás lakásban. Felesége csupán ötórás állást tudott vállalni — bár felsőfokú képzettségű, de mozgássérült —, ötezer forintot keres nettóban, s a papa nyugdíja is csak négyezer forint. Ha összeadjuk a család jövedelmét, az alig haladja meg a húszezer forintot.

— Rezsire 4500, OTP- lakástörlesztésre 1700, élelemre, mosószerekre, a menzára, a papa gyógyszereire nyolcezer forintot költünk. Feleségemnek vásároltunk korábban egy Trabant Hycomatot, arra vettünk fel 50 ezer forint kölcsönt, s ez' is hávi 1300 forint részletet jelep j. j Nem kell hozzá matematika: egy-két ezer forint marad ruházkodásra. A múlt hónapban vettünk az ikreknek csizmát, amelynek párja 1350 forint volt. Arról, hogy megtakarított pénzünk legyen, álmodni sem merek, ugyanis egyik napról a másikra élünk. Tíz éve vagyunk házasok, de nagyon ijesztő számomra a jelenlegi helyzet. Nem tudom: mi lesz a családommal, mert ha igaz, hogy 30-40 százalékkal nő az infláció, s miért kételkednék főnökeim ígéretében, a 30 százalékos béremelésben, eleve rosszul járok, bár igy is hálás lehetek, mert van munkahelyem, dolgozhatom. Igaz, ott lebeg felettem is Damoklész kardja...

— Ez az év, annak ellenére, hogy amikor átvett bennünket a Strabag, 30 százalékos fizetésemelést kaptunk, nehezebb volt, mint a tavalyi. Tavaly sikerült egy kis pénzt ösz- szespgrolnunk és vásárolni égy színes tévét, de ebben az évben már semmire sem jutott. Jól kitalálták, hogyan lehet elszegényíteni az embereket, egyre lejjebb csúsztatni a családokat. Olvasom, drágább lesz jövőre a hús, a tej, felemelik a lakástörlesztési kölcsönt, növekszik az elektromos áram, a távfűtés díja, bevezetik a kötelező biztosítást, liberalizálják a benzin árát, s lesz helyi adó is. Mindezeket és a következő év inflációját összegezve, önmagától adódik a kérdés: tudunk-e hárman annyi pénzt keresni, hogy mindent kifizethessünk, és fusson ennivalóra pénz? Aligha. S akkor mihez kezdjünk?

Gémes Gábor

OLAJ HELYETT KÖRNYEZETI KATASZTRÓFA

Tengiz;

maga a csőd

Tengiz neve sokáig egyet jelentett a magyar ipar sikeres külföldi szereplésével: a kazahsztáni olajmezőkön dolgozó magyar munkások, úgymond, a „legfejlettebb technológiával járultak hozzá a szovjet szénhidrogénkincs kiaknázásához”. Aztán eltűntek az újságokból a diadalittas Érások, és néhány évig alig beszéltünk nyilvánosan Tengizről, jóllehet, a bennfentesek már nem rejtették véka alá, hogy bizony korántsem volt ez nekünk akkora üzlet. Nemrégiben az egykor Kazahsztánban dolgozó magyarok körében megszaporodó súlyos betegségek és gyanús halálesetek miatt kerültek újra a lapok címoldalaira a tengizi riportok.

Én leszek szüleimnek a karácsonyi ajándék (szépen becsomagolva).

(Tóth Sándor felvétele)

TÓTH LÁSZLÓ MŰFAJHONOSÍTÓ CIKKE — AZT ÍRTA MEG, AMIT LÁTOTT, HALLOTT — AZ IZSÁKI KETTŐS GYILKOSSÁG

„Együtt sír az egész falu”

Van mit tanulnunk itt, Kecskeméten is helyi elődeinktől, noha csak a századforduló táján tűntek föl a kizárólag újságcsinálásból élő, inkább éldegélő újdondászok. Évtizedekig tartott, amíg a kiegyezés utáni évben alapított Kecskeméti Lapokban és későbbi ve- télytársaiban kialakultak a hagyományos sajtóműfajok, élesebben elhatárolódtak a rovatok. A Kecskeméti Közlöny megalapításáig kevesen és csak elvétve próbálkoztak bűnügyi tudósítással.

• •

„Osszedarabolt házaspár”

Még ellenőriznem kell azop sejtésemet, amely szerint Tóth László, a Kecskeméti Lapok munkatársa elsőként, vagy az elsők között írt bűnügyi riportot a hírős városban. Az 1914. március 13-án megjelent, Az izsáki rablógyilkosság máig figyelemre méltó cikk. Okkal kapott helyet a későbbi irodalomszervező sakktudós összegyűjtött, mintegy kétszázötven újságcikkéből válogatott, kiadásra váró gyűjteményében.

Az akkor 21 esztendős fiatalember újságíróként is a társadalmi jelenségek, mozgásfolyamatok feltárására törekedett, érző emberként reagált a szomorú szenzációra.

Miután, eléggé szokatlanul, alcímeket is alkalmazva felcsigázta az olvasók érdeklődését — Összedarabolt házaspár—A tettesek nyomában —, azonnal az ügy lényegét érintő körülményre hívta föl a figyelmet. „A Kecskeméten és a környékén elkövetett gyilkosságok kétharmada Izsákra esik. Legényei veszekedő, kötekedő kedvükről híresek s némelyikben a nagyobb gonosztettekre is kifejlődik a hajlandóság. A hangos bálák, a tam- burás összejövetelek nem is végződhetnek mással, mint összetűzéssel, verekedéssel, emberhalállal.''

„Borzadalommal és félelemmel”

Tóth László szerint olyan az izsákiak híre, hogy Tari János és felesége meggyilkolását a csendőri és ügyészi nyomozószervek azonnal a környékbeliek számlájára írták.

A következetesen felépített bűnügyi riport az olvasót mind közelebb viszi a tragédia helyszínéhez. Először az izsáki közhangulatról tudósít. „Borzadalommal és félelemmel beszélnek a rémes gyilkosságról. Mindenki tud valami keveset. Egyik a véres baltát láttaj a biásik a holttesteket, a harmadik a tizenöt csendőrről beszélt, akik a gyilkosság felfedezése napján a faluba érkeztek."

A tudósító hiteles infonnációkért ezután a községi elöljáróságot kereste föl. Ők se tudtak sokkal többet. „A négy-öt kilométerre lévő Reviczky-telepen — amit Kis-Izsáknak is neveznek — meggyilkolva találták" a hetven éven felüli házaspárt. Az akasztói vásárról hozott pénzüket is elrabolták. Hiába sietett a telefontudósítás után az áldozatok lakására: éppen az

ügyészség helyszínelt. Csak a vizsgálat befejezése után engedték be. „Az asszony hanyattfeküdt az ágyon, sebekkel, szurkálásokkal teli, a feje élettelenül, eltorzítva, a szó szoros értelmében összedarabolva."

Sebektől borítva

Mivel a félje ágya még bontatlan volt, arra a következtetésre jutott szerzőnk, hogy hétfőn este hét és kilenc óra között gyilkolták meg a házaspárt. Tardi János holttestét az istállóban találták meg. „Egész éjjel ott feküdt rossz, girhes lova alatt, amely a sebektől borított, összevissza csonkított embert még jobban eltorzította.” Pontosságra törekedve írta le a gyilkosság eszközeit.

Míg napjainkban rendőrségi jelentésből készül a legtöbb bűnügyi riport — a fegyveres testület évtizedeken át szigorúan megszabta, hogy miről, mennyit, mikor írhat a sajtó — régebben az újságíró olykor forró nyomon haladva tudósíthatott tapasztalatairól. Csatlakozott a holttesteket a hullaházba kísérő menethez. Fülelt, kérdezett, beszélgetett, hogy hiteles portrékat rajzolhasson az áldozatokról. „Együtt sír az, egész falu". Szegény, szorgalmas embereket küldtek p. sokszor megátkozott gazemberek a másvilágra. Magánnyomozása közben rátalált az egyik koronatanúra, a meggyilkolt asszony rokonára, Keserű gazdára. Őt is kifaggatta. Logikailag értékelte az általa elmondottakat. Kiderült, hogy az eladott malacokért átvett pénzt két ember számolta át, akik Tardiékkal kocsiztak haza. Elmondásuk szerint két fiatalember kéredz- kedett fel a járműre. A határszéli erdőnél szállt le a két csavargó, majd ők is elköszöntek. Természetesen a csendőrség megvallatta az áldozatokkal együtt vásározó Bősze és Ronto nevű izsáki lakosokat.

Kíváncsiak rohama

A humanista fiatalember megrettenve tapasztalta a hullaháznál: „nem lehetett mozogni a tömegtől. Fiatal lányok és öregasszonyok éhes kíváncsisággal ostromolták meg a temetőcsőszt, s erőnek-erejével látni akarták a holttesteket." Megdöbbentette az összevagdalt testeket bámuló asszonyok hidegvére.

Tóth László megvárta a hatósági boncolást, utalt „a legnagyobb eréllyel folytatott” nyomozásra. Később is beszámolt a gyanúsítottak kihallgatásáról. Eddig nem sikerült kiderítenem: elfogták-e a tetteseket. .

A fiatal újságírót hamarosan nagyobb veszélyek riogatták. Százezreket akart háborúba vinni az ostobaság, a vak indulat. Sajnos, hiába riadóztatta a kevés számú józanokat: „És mégse kell háború”. Annak borzalmaihoz viszonyítva ártatlan csíny volt a két öreg izsáki parasztember szörnyű halála.

Heltai Nándor