Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-20 / 298. szám
I 1990. december 20. • PETŐFI NÉPE • 5 gj Két évforduló —három hangverseny Régi hagyomány, hogy az intézmények fennállásának kerek évfordulóiról ünnepélyes rendezvényekkel emlékeznek meg. A kecskeméti Kodály- iskola természetesen hangversenyekkel ünnepelte 40. születéshapját, s a koncerteket magától értetődően időzítette december elejére, a névadó Kodály Zoltán születésének 108. évfordulója idejére. Az „énekes iskola”, a sokak tudatában egyszerűen „zenei”-ként vagy ÉZl- ként élő, valójában három iskolatípust egyesítő intézmény életében nem számít rendkívüli eseménynek heti 3-4 hangverseny megrendezése, hiszen ilyesmivel az évfordulótól mentes, normális hétköznapokon is gyakran találkozhatunk. Az sem különlegesség itt, hogy kicsik és nagyok, növendékek . és tanáraik együtt szerepelnek, s hogy a szülők izgatott kíváncsisággal figyelik gyermekeiket a pódiumra lépő kórusok tagjai között. Mitől válhatnak mégis emlékezetessé ezek a hangversenyek? Attól a szellemiségtől, mely valamennyi rendezvényen átsejlett,. s melyben sajátosan egyesül az iskola több évtizedes hagyományait követő énekes és hangszeres kultúra az újszerű effektusoktól sem idegenkedő, minden- képjjen' új' ‘ minőségét' ‘-felmutató kezdeményezésekkel. Az előbbi jól bevált, megbízható értékrendjével a napjainkban oly gyakran nélkülözhetetlen dinamizmust képviseli. A tradíciókhoz való következetes ragaszkodás és az egészséges nyitottság ideális arányai révén lehetséges, hogy e koncerteken minden generáció és minden stílus úgy képviseltethesse maigát, hogy egymás hatását egy magasabb egységben fogant harmóniává, valós művészi üzenetté erősítsék fel Az első hangversenyen a zeneművészeti szakközép- iskola művész tanárait és vegyek karát hallottuk. A koncert szép példája volt növendékek és tanárok profi színvonalú együttműködésének, a személyes példa és a hatékony irányítás eredményességének. Révész László orgonajátéka méltó nyitánya lehetett az egész koncertsorozatnak, s közreműködése kísérőként is hozzájárult egy-egy produkció sikeréhez. Dratsay Ákos, Berényi Bea és Arnóth Balázs két fuvola-fagott triója kiérlelt, arányos hangzásával az este egyik legkidolgozottabb produkciója volt, s a zenei humor lehetőségeiből is ízelítőt adott. Nemzetközi hírnévnek megfelelő szintet képviselt a zeneművészeti szakközép- iskola vegyes kara. A Kiss Katalin vezette kórus átütő, szépen zengő hangzása tudatosan alakított hangképzésről árulkodik, s ez különösen jól érvényesült nagy. sikerrel, fogadott kortárs darabokban. Mendelssohn megrehdítő- en szép imádsága a közelgő ünnepek hangulatát előlegezte, Hajdú Katalin lírai és drámai tekintetben egyaránt mély érzésekről tanúskodó. énekszólójával pedig a hangverseny sokáig emlékezetes pillanatai közé tartozott. A névadó Kodály" Zoltán műveit a koncerten két népszerű zongoradarab, valamint a Szép könyörgés című kórusmű képviselte Cserhát László, illetve a vegyes kar előadásában. A második hangversenyen a növendékeké volt a főszerep, sikereik azonban tanáraik munkáját is dicsérik. A kicsinyek kórusa, Ubrizsy Lászlómé vezényletével, Kodály sokáig méltatlanul mellőzött, vallásos hangvételű művével örvendeztette meg a termet zsúfolásig megtöltő közönséget.* A Varga Piroska vezette általános iskolai kórus sokféle vokális stílust és műfajt felölelő műsora a viszonylag nagy létszámú 'együttes több .erényét felcsillantotta a játékos virtuozitástól az érző lélekből fakadó áhítatig. Az általános iskolások másik kórusát Sipos Erzsébet vezényelte. Igényes műsorukból kiemelkedett az a capella Tantum ergo éterien tiszta, mégis mélyen át- érzett, intenzív hangzása, s a másik jelentős Kodály- mű, a Vízkereszt jó dramaturgiai érzékkel felépített előadása. E koncert ifjú hangszeres szólistái közül Dóbiás Péter és Samu Anna teljesítménye érdemel külön is említést. A harmadik hangversenyen a zeneirodalom egyik legnépszefűbb! darabját, Pergolesi Stabat mater című alkotását hallhatta a közönség. Az ilyen jellegű művek előadása mindig rendkívül hálás feladat, ugyanakkor erőteljes kihívás is: alkálom az erők felmérésére, bizonyos összehasonlításokra. Az egyesített középiskolai leánykar P. Pardányi Judit vezényletével kiválóan állta a próbát: kiegyensúlypzott, szép teljesítményt nyújtottak, zenei érzékenységük pedig méltó társa volt Hajdú Katalin és Farkas Éva szólistáknak. A zenekari kíséretet a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar vonóskara játszotta. A koncert második része igazi csemegét kínált: a középiskolai leánykar Smuta Attila vezényletével Britten Missa .brevis című művét szólaltatta meg Révész László (orgona) közreműködésével. Az együttes érett hangzásával, fiatalos energiától, belső intenzitástól fűtött lendületével és biztonságával megérdemelten aratott igazi sikert. Az est záróakkordjaként Kodály immár klasszikus kórusművei, az Öt tantum ergo és az Esti dal csendültek fel. Epilógus: December 16- án, Kodály Zoltán születésnapján az iskola és a Lions Club közös rendezésében jótékonysági hangverseny volt a Katona József Színházban. Az iskola kórusai a hét korábbi koncertjein már bemutatott műsorral léptek közönség elé, míg a szakközépiskola hangszeresei inkább köny- nyed hangvételű, mutatós darabokat szólaltattak meg. Az egész heti sorozat betetőzéseként a szakközépiskolai zenekar, vegyes kar s az Ars Nova ének együttes Händel Messiás című oratóriumának két részletét adták elő Pus- kér Imre vezényletével. S e Halleluja,,ezúttal nem csu-, pán a maradandó értékek vállalását hirdette, hanem az ifjú tehetségek bontakozó kezdeményezéseit is, annak a szellemiségnek a jegyében, melyet Kodályné Péczeli Sarolta idézett fel a hangverseny bevezetőjében. Horváth Ágnes PÉNZÉRT A MIÉNKET? A legyőzött kétszer fizet? Kérdések sora követel választ! Miért költöttek volna annyit magyarországi iskolákra, lakásokra, katonai objektumokra a szovjetek, mint amennyit ezekért most követelnek, ha csak ideiglenesre szánták ittlétüket? Netán néhány évtizeddel, évszázaddal hosszabbra tervezték vendégeskedésüket? JErre a „rövid időre” áldozták volna százmilliókat, amikor odahaza is fogukhoz kell verniminden kopejkát? Miből épültek, terebélyesedtek valójában a kaszámyavárosok? A magyarok pénzéből részben, talán nagy részben! Miért kérik mégis a majdnem teljes vételárat a kivonulók? Neheztelnek az ideiglenes szállások fölmondásáért? Ennyire rosszul állnak, hogy bármi áron pénzre van szükségük? Netán megszokásból? Évtizedekig parancs volt óhajuk! A katonáknak nemszeretem irányban változó Magyarország gondjainak szaporítása volna az indíték? Milyen központi forrásokból, milyen áttételekkel, címkékkel csurgott, ömlött magyar pénz szovjet beruházásokra? Csak az illetékesek tudták. A magyar nép nem volt illetékes. Ki, honnan, miből Utalta a pénzt, például, a homokbányái iskola építésére? A Dutép számláit az Állami Fejlesztési Bank egyenlítette ki. Ok fizették áz úgynevezett va., azaz vendégalakulat-munkákat. Miből? Értesüléseim szerint mélyen a bugyellárisába nyúlt a magyar honvédség, több főhatóság. Dr. Mező Mihály volt tanácselnök — akit, sajnos, nem vontak be a tárgyalási érvanyag összegyűjtésébe, noha hosszú ideig közvetlen-közvetett részese volt az eléggé egyoldalú kecskeméti ma- - gyár—szovjet alkudozásoknak —r szerint azúj homokbányái létesítmények kétharmada magyar forintokból épült. Fizetnünk" kellett a második világháború után az erősebb jogán elvett középületeink visszaszerzéséért. Sokat követeltek és kaptak a Szent Imre (volt Zója) utcai iskoláért, a hajdani iparosszékházért, lakásokért. Tudtommal sem a fegyverszüneti, sem a békeszerződés nem kötelezett bennünket épületek átadására. Ezrek^és ezrek élete ment tönkre az iszonyú lakáshiány miatt, kínzó helyiséghiánnyal küszködtek egészségügyi, kulturális, szociális intézmények, iskolák, amikor ránk telepedett fegyveresek több tízezer négyzetméter lakó- és közcélokra alkalmas, beépített területet birtokoltak. „ * Mostani követeléseiket csupán az elmaradt bérleti díjak fedeznék. Arról nem is szólván, hogy a háztulajdonos a művelt világban azonnal kipakolja gondatlan, a bérleményt elhanyagoló lakóját. Miként tudtak jó állagú épületeket néhány év alatt ennyire lezül- leszteni? Mai árakon szerepelnek követeléseinkben a helyreállítási költségek? Eléggé tájékozottak-e megbízottaink? Határozottan képviselik-e érdekeinket? Kihat-e a szovjetek magatartására a peresztrojka? Vagy Moszkva messze van? És melyik Moszkva? Gbr- bacsové? Tisztelet a kivételnek: ^megbízhatatlan egyezkedő partne- reknpfJbizonyultak az itt állofnásqzó haddsKMy parancsnokai: A nagypéldaképhez hivatalból és karrierfleg Jobb jninf méltányos, 5 úgynevezett első számú megyei vezetők olykor a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokságán sem tudták mindig elérni a. megállapodások betartatását. Jóvátehetetlen hibát követne el a magyar kormányzat, ha napi politikai okokból, vagy afeékesség kedvéért újból megfizetnénk, amit már egyszer megfizettünk. Magam is történelmi szükségszerűségnek, nemzeti érdeknek jgrzem északi szomszédunk-és a hazánk közötti jó viszonyt. Tartós barátság azonban nem alapozódhat igazságtalanságok ingoványára, ezért kell a lapokat kiterítve, tisztességesen tisztázni rendezetlen ügyeinket. Heltai Nándor A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNY^^^J A gyászmagyar Kulcsár Antal szenzációt keltett. Azzal, hogy 46 év hadifogságból hazatért Nyíregyházára. A Szovjetunió' poklait,, börtöneit, hadifoCSENDEj BALOGH GÉZA golytáborait megjárva, az idén végre sikerült a nagy álom: egy jókora batyuval megérkezett a talán már el is felejtett Kulcsár bácsi. Akinek éles az elméje, nagyon jól emlékszik a vele történtekre, szinte naprakész krónikát tárt elénk. A Panorámában is nyilatkozott, mégpedig azt a megdöbbentő tényt közölve, hogy több tízezer magyar ember került ki Szibériába 1956 után. Amikor a napilapok beszámoltak a* valóban szenzációszámba menő hazatérésről, rögtön gondoltam, hogy ebből könyv lesz. És igaz is, a kalandos sors valóban könyvbe kívánkozik. A szerzőpáros: Csendes Csaba és Balogh Géza. A kötet címe: A gyászmagyar. Á kiadó: Új Idő Kft. A kisforinátu- mú könyvecske 120 lapja végig izgalmas. Egy a baj, hogy csak á borító belső oldalain láthatók illusztrációk, dokumentumok. Bizonyára teljesebbé tehette volna Kulcsár Antal portréját egy látványos képanyag. A nádori kripta A Babits Kiadó gyönyörű kiállítású könyvvel rukkolt elő a karácsonyi könyvpiacon. Hankó Ildikó és Kiszely István szakmai „krimijét” adta ki, melynek címe A nádori kripta. Á bőséges képillusztrációval ellátott kiadvány az antropológus házaspár egy korábbi, kikeres munkájának történetét ismerteti meg az olvasókkal. Mégpedig a Budai Vár földfelszíne alatt, az utolsó két nádor — József és IstT ván —, valamint családtagjaik és leszármazottaik nyughelyének feltárása a téma. A temetkezőhelyet 1973-ban brutálisan kifosztották. A koporsókból kidobált halottak azonosítására 1977-ben vállalkoztak a szakemberek. A restaurált kriptát 1987-ben adták át ünnepélyesen, ami azóta is látogatható. Az. . izgalmas, . olvasmányos könyvben nyomon követhetjük: hogyan válik a szakmai munkából történelem, s megérezhető annak a íkornak a hangulata, a légköre, melyben a kripta lakói éltek. Megismerhetjük József nádor életét, azét az emberét, aki Domanovszky szerint Habsburgnak született és magyarként halt meg. Az ő rezignált bölcsessége nélkül aligha lehetett volna 1848. A nádori kripta című „krimi” révén nemcsak a szakma hétköznapjait ismerhetjük meg, hanem bepillanthatunk abba a körültekintő munkába is, ami egy egyszerűnek tűnő azonosítást megelőz. A szerzőpáros akkor végezte a nádori kripta feltárását, amikor még nem „illett” Habsburgokkal foglalkozni, még holtukban sem. Emiatt sok kellemetlenséggel kellett számolniuk. A beszámoló tehát ebből a megközelítésből sem érdektelen. És minden sora a szomorú valóságot tálja fel. B. T. FÖLYómlOi A Forrás decemberi számában, számos vers mellett, olvasható Czakó Gábor regény- részlete, melynek címe: A régi nép. Csapodi Tamás'tanulmányában a hatalom és a klérus viszonyát boncolgatja, vagyis számot ad az egyházak jelenünkben való szerepéről. Két „háborús” emlékirat is helyet kapott szűkebb pátriánk folyóiratában, mégpedig dr. Lakatos István két világ tanúja vbltam című visszaemlékezése és Kiss Ernő Don menti „beszámolója”. Henkey Gyula kecskeméti antropológus adatokat közöl a dunántúli magyarok etnikai embertaFoK ItaS 90*13 nához. A Forrás művészeti illusztrációit ezúttal Buday György far metszetei képezik. MIM Dick Tracy Az év legvégén mozikba kerülő amerikai szuperprodukció három olyan szupersztár főszereplésével készült, mint Madonna, A1 Pacino és a számtalan Os- •car-díj tulajdo-. nosaként ismert Warren Beatty. Ez utóbbi rendezőként is jegyzi a Walt Disney Pictures kalandos vígjátékát. A produkció nemcsak merít a képregényekből, hanem valódi képregény-adaptáció. így aztán nem csoda, ha mindenkivel minden megtörténhet. Hihetetlenül rossz arcú gengszterekkel, elegáns dizőzökkel, alvilági csetepatékkal. Ezeka csetepaték arról is nevezetesek, hogy szokásos rendjüket két szuperjény dúlja fel. Az egyik maga Dick Tracy, a bűnözők rettegett ellenfele, a másik pedig egy titoké zatos, arctalan figura, akivel senki nem boldogul, mert kiismerhetetlenek a szándékai. Csak a sztori végére derül ki, hogy a jó és a gonosz „bajnok” legyőzése és a város megkaparintása vezérli. A rendhagyó vállalkozás ötleté Warren Beatty-é, akit már évek óta foglalkoztatott, hogyan lehetne Chester Gould legendás rajzfilmfiguráját a vásznon is életre kelteni. Mint egy interjúban a rendező elmondja: alapkoncepciója volt hű maradni CHester Gould vizuális stílusához. Miután a képregényt a film készítői bibliaként tisztelték, • fontosnak tartották, hogy,minden és mindenki általános jegyeket hordozzon, vagyis tipikus legyen. Még az autókat is úgy tervezték meg, hogy a közönség például ne Fordokat .lásson, hanem olyan fantáziakocsikat, amilyen a harmincas évek gengszterének járműve lehetett. Hatalmas szerepet kaptak a sminkesek is, akiknek a jellegzetes rossz arcokat kellett kialakítani — sok műanyaggal, ragasztóval és egyéb kellékekkel. K. J.
