Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-19 / 297. szám

1990. december 19. • PETŐFI NÉPE • 5 KÉPERNYŐ Hókuszpókusz nélkül Megbocsátja rádióműsor- kritikákat író kollégám, ha egy rádiós örömhírrel kezdem tele­víziós jegyzetemet. Az emberi elme, a tudomány csodálatos termékét a jövőben nem szégye­neik meg népbutító horoszkó­pokkal. Bizony elszomorodva hallgattam az utolsó „jövendö­lést”. Vigasztalódhattak a ko­rábban megbántódott „nyila­sok”. Mindenhez értenek, min­denben kiválóak, az igazság bajnokai. Ki nem hinné el ön­magáról, hogy sokra vihetné, vagy sokra vihette volna, ha ... Horoszkópkufuzslónk szerint ugyanis előfordulhat, hdgy e csillagzat alatt születetteknek sem sikerül rpinden, mert a lab­da gömbölyű, azaz minden megtörténhet. Talán a „Nyilas­ira” gondolva kockáztatta meg: igen sok kiváló focista szalad­gál pályáinkon a nyilasok kö­zül. Ha ráérnék, ha a tévé he­lyében volnék,, külön-külön ve- sézném ki e badarságokat. Megnézném például, hogy, mondjuk, az utolsó évtizedek válogatottjai közül kik szület­tek e csillagövben? Volna rá né­hány, forintom: aligha arányta­lanul több, mint más idősza­kokban. Vagyis a horoszkópos úr — finoman szólva halan­dzsáit. Örömömre a gondolkodni tanító televízióban lassan- lassan méltó helyet kapnak a természettudományok. A Tévémagiszterben például. Jó volna, persze, ha megtalál­nák a feledhetetlen Öveges pro­fesszor utódát, vagy lelnének olyan ügybuzgó, bennfentes tu­dománynépszerűsítőt, mint a földtanos Juhász Árpád. Ki­mondottan élvezetes volt „így is” az energiáról, az atomener­giáról szervezett beszélgetés. T udomáiiyoskodó hókusz­pókusz nélkül ajándékozták meg a nézőket-hallgatókat hasznos ismeretekkel. Lassan-lassan korosabb ál­landó műsorok is újítanak jpbb kelendőségük érdekében. Ósz- szeszedik magukat a felbuk­kant vagy várható versenytárs­ra számítva. Mintha a reggeli pályázati műsorok azonban ki­zárólag könnyedségükkel sze­retnének híveket szerezni. A Reggeli Magazin, avagy a Tv 6 új ötletekkel pörgette föl a műsort. Tudván tudva, hogy kevesen tölthetnek hosszabb időt szom­baton reggel a képernyő előtt, újra- és újracsalogatja a varázs­dobozhoz nézőit. Félórás előre­jelzésekkel igazítja el a nézőket. Szerencsére,, eddig betartották ígéretüket. Ügy látszik: 30 perc­re még előrelátunk. Bármennyi­re is gyorsan változik a világ, azért soknak érezhető az órán­ként kétszeri híradó. A harma­dik majdnem ismétlés után ki­kapcsoltam volna a készüléket. Sajnosba pályázati Reggeli Ma­gazinról kialakult jó Vélemé­nyemet az utolsó percek leron­tották. Bocsánat az olcsó szójá­tékért, . de azt hiszem: az új pénzügyminiszter is úgy érezte, mintha kupán vágták volna. Behívták a stúdióba. Bement, igaz, késett valamennyit, de magyarázata elfogadható volt. Ha már ott volt, a műsorvezető föltehetett volna több, sokun­kat érdeklő kérdést. Sajnos, legfeljebb két percig tartott a strigulainterjú — kipipálhat­juk, meg volt —, mert állítólag ennyire maradt idő. Utána le­pergettek legalább kétszer- háromszor olyan hosszú-zene­számot. Rugalmasságért aligha dicsérik meg a Tv 6 szerkesztő­it. Nem úgy, mint a Tv 2 ügye­letét. Kapásból átvették vasár­nap délután a Grand Slam Cup döntőjének második részét az egyestől. így lesz ez majd, ha vetélytársak irányítják a két műsort? Amíg élünk, remélünk. Heltai Nándor Sokakat érintő szakmai kezdeményezés A Bács-Kiskun megyében működő szociá­lis otthonok és gondozási központok köré­ben, a Margaréta Otthon módszertani cso­portja kezdeményezésére, pályázatot hirdet­tek a fel nőtt védelmi gondoskodás témaköré­ben. A pártatlan szakértői bizottság elé 10 dolgozat került. Ezek közül kiemelkedett Szécsényi Ist­vánná (a kiskunfélegyházi szociális otthon igazgatója) munkája, melyben a gondozó­nők személyiségével foglalkozik. A második díjat Holub Istvánná (a jánoshalmi gondo­zási központ gondozónője) kapta „Diétás tanácsadás, cukorbetegek gondozási felada­tai” című tanulmányáért. A harmadikként díjazott írás szerzője Ádám Tamásné (a jánoshalmi gondozási központ vezetője). O a „Prevenció és rehabilitáció a* házi­gondozásban” címmel adott be pályáza­tot. A díjazottak három-, kettő-, illetve egyezer forintos vásárlási utalványban része­sültek. Minthogy a tanulmányok szakmai körben igen értékesnek mondhatók, a tervek szerint egy megyei szintű belső kiadvány formájá­ban közreadják majd. Elnöki nyilatkozat „Mondjam vagy mutassam?” — A szó és a jel egyértelmű összefüggéséhez — az esetek többségében — nem femet kétség. George Bush az elnökválasztási kampány során a már akkor is eldöntendő kérdésre válaszolva azt mondta: „Read my lips”, olvassátok le a számról. Vagyis nem lesz adóemelés. A szö­veggel sikere volt. Most, hogy újból napi­rendre került az adóeúielés, egy újságíró bé­cserkészte a napi kocogását végző elnököt, egészen pontosan az egyik floridai baseball- palyán — és bedobta a kérdést: Elnök úr, lesz adóemelés? Bush nem szereti, ha futás közben zaklatják, s kiváltképpen nem, ha ez kényelmetlen kérdés formájában történik, ezért futtában odavetette az újságírónak: „Read my hips”. Olvasd le az ülepemről. És mútatta is... Gyógycentrum a fővárosban Fenyő Márta vezetésével a közelmúltban nyílt meg a Bioptron Gyógy­centrum Budapesten, a Nagymező utcában. A gyógycentrumban gyors és látványos- javulást érnek el a krónikus pattanásos arcbőrt! fiataloknál, valamint a krónikus lábszárfekélyek — melyeket hagyományos terápia­módszerrel nem gyógyíthatnak — és egyéb, nehezen gyógyuló sebek eseté­ben. A terápiák eszköze egyszerű polarizált fényt kibocsátó lámpa, melyet Fenyő Márta mintegy 9 éve kísérletezett ki és Evolite néven vált ismertté. Most ezt a lámpát Svájcban továbbfejlesztették és ezzel világítják meg a kezelendő felületet. (MTI-fotó) 1 AZ EGYIKNEK SIKERÜL, A MÁSIKNAK NEM. . . Csalj adót, csak rajt’ ne fogjanak! ? Az állami költségvetéseket a gaz­dag és sikeres országokban is csak ritkán fogadja általános tetszés, hi­szen azon keresztül mindig vala­mely társadalmi és jövedelmi cso­portot támogat az állam, egy másik réteg rovására. Magyarország pe­dig mai helyzetében igencsak mesz- sze van attól, hogy akár gazdagnak, akár sikeresnekTehessen mondani. Vagyis, természetesnek kellene ven­ni, hogy ezekben a napokban szinte mindenki zúgolódik a jövő évi költ­ségvetés számait olvasva. Hiszen ma hazánkban szinte csak kény­szerpályák vannak a gazdaságban, nincs mit csodálkozni tehát, hogy a költségvetés is jószerivel csak a sok kellemetlen közül választhatja a ta­lán kevésbé fájdalmas lépéseket. Ám az 1991-es költségvetés nem­csak az általános szegényedés miatt érint sokakat súlyosan, hanem azért is, mert készítői a gazdaság­ban végbement, sokféle átalakulást jószerivel figyelmen kívül hagyják. A jövő évi költségvetés egyik ki nem mondott feltételezése ugyanis, hogy a gazdaságban keletkező jöve­delmek megadóztathatok, és ily módon az arányos teherviselés elve megvalósítható. Csakhogy a ma­gyar gazdaságban a vállalkozás szabadságának a meghirdetése ko­rántsem járt együtt az árnyékgaz­daság megszűnésével, sőt, annak szerepe, súlya egyre nő. A Gazda­ságkutató Intézet becslése szerint a vállalkozói szektorban ma már 30- 35 százalék az adózás álól kivont jövedelem. Á példákért nem kell messze menpi: ha kisiparost hí­vunk, már szóba sem kerül, hogy számlát 'adjon. Hónapok alatt meg­bukott a számlaadási kötelezettsé­get előíró rendelet. A magyar nép találékonysága e témában is kime­ríthetetlen: elterjedt szokás, hogy a kft.-k alkalmazottai rendszeresen jelentős összegű segélyt kapnak a társaságtól, a segély ugyanis, a bér­rel ellentétben, adómentes. Bevett szokás továbbá a drága nyugati „szolgálati” kocsik egy évtUtáni „le­selejtezése”, a dolgozó számára ez is adómentes jövedelem. A biztosí­tási kötvény sem- utolsó ötlet, ezt ugyanis a dolgozó, akinek a nevére munkáltatója megkötötte, akár másnap felmondhatja a biztosító­nál, és így, ugyancsak adózás nél­kül, adott és kapott jövedelmet a munkáltató és a munkavállaló. Mindenki jól járt, gondolhatjuk. Mindenki? És a költségvetés, ame­lyik elesett az adójövedelemtől? De hát ki törődik az állam pénzével? Rendben van, nem is az állam pén­zével kellene törődni, hanem azt az összefüggést felismerni, hogy az alacsony színvonalú egészségügy, az összeomló oktatás, a térdre kényszerített tudományos kutatás, de legfőképpen a bérből, fizetésből és nyugdíjból élő, mellékjövedelem­mel nem rendelkező lakosságrész a kárvallottja ennek a játéknak. Hi­szen, ha kevesebb a befolyt adó, mert a jövedelmek egyre nagyobb része válik láthatatlanná, akkor a közterhekből mind nagyobb rész nehezedik azoknak a vállára, akik nem tudnak ez alól kibújni. Az ő fizetésük ugyanis látható, és példá­ul a személyi jövedelemadóval na­gyon is kézben tartható. Itt kell a magyarázatát keresni annak, hogy a joggal elvárható adótábla-módo­sítás helyett jövőre ugyanúgy szá­mítják az,szja-t, mint az idén, vagy­is az inflációt is megadóztatja az állam. Olyannyira, hogy az szja-ból az idei 55 milliárd helyett jövőre 132 milliárd forint bevételt terveznek. Ez végül is érthető, hiszen jószeré­vel ez az egyetlen olyan nagy bevé­teli forrás, ami aránylag egyszerűen és megbízhatóan bővíthető. Más kérdés, hogy igazságtalanul, hiszen a csak bérből és fizetésből élők bi­zonyítottan a társadalom amúgy is szegényedő rétegét jelentik. Az igazsagtalanságon túl más baj is van a mostani — és jövőre várha­tóan még jobban eltorzuló — teher­viseléssel. A gazdaság valamennyi szereplőjét az illegális tevékenysé­gek irányába tereli. Az állampolgár a főmunkahelyén — ahol kemé­nyen adózik — tovább csökkenti teljesítményét, hiszen a másodgaz­daságban adómentesen ugyanaz a forint csaknem a dupláját éri. Az egész vállalkozói szektorban eltor­zítja a jövedelmezőségi viszonyo­kat, hogy aki csak teheti „árnyék­ban” termel — sokkal olcsóbban, hiszen adómentesen. Nem véletlen, hogy a magánvállalkozók elenyé­sző számban kooperálnak állami vállalattal. Aki mégis belevág, ha­marosan rájön,, hogy ha mindenről papír van, akkor 30-40 százalékkal kisebb a haszna. Ezek a tendenciák bizonyos fo­kig elkerülhetetlenek, részben az el­múlt évtizedek irracionális gazda­sági viszonyaiból következnek. A nem működő szocializmusból a piacgazdaságra való áttérés — ami ma Magyarországon zajlik — sok­kal nagyobb megrázkódtátás, mint egy politikai diktatúra következmé­nyeinek felszámplása. Ám a vadka­pitalizmust — amelynek sok jele közül csak egy a jövő évi költségve­tés szemet szúró aránytalansága a terhek viselésében — lehetne nyese­getni, korlátozni: Európában fez ma már sokkal inkább része a társadal­mi „jó'modornak”, mint mondjuk a szmoking. Pusztai Éva V Béke, apróhagymával „A hidegháború ezzel véget ért”— jelentette ki Párizsban az amerikai elnök, az új egyez­mény aláírását követően.' Az amerikai újságok megírták, hogy Bush ezt a nagy jelentősé­gű mondatot sem a magyaror­szági változások, sem a berlini fal ledöntése után nem volt haj­landó kimondani. Ehhez több­re volt szükség. Nevezetesen ar­ra, hogy 34 állam vezető politi­kusai kézjegyükkel is szentesít­sék a megosztottságnak véget vető okmányt. És most, az ün­nep után kiderült, hogy a „bé­kekötés” nem is ment könnyen. Kezdődött azzal, högy az ame­rikai elnök nem tudott kiszállni a kocsijából. Beragadt az ajtó­zár és a biztonsgi szolgálat em­berei tépték-rángatták a kilin­cset, amíg végül is kiszabadítot­ták a technika fogságába esett elnököt. Folytatódott azzal, hogy a munka hevében egy fo­tóriporter gépeinek egyikével úgy hátba vágta Hannelore Kohl asszonyt, hogy az nem is tudott részt venni a küldöttség­vezetők és feleségük tiszteletére adott ebéden. A történelmi pil­lanatbán tett nyilatkozatok kö­zül a francia elnöktől ezt je­gyezték föl: „Hol a székem? Hol a székem?!” Václav Havel kénytelen volt kompromisszu­mot kötni: ugyanazt a tollat kellett használnia, mint a többi­eknek, és nem azt, amellyel dol­gozott; a kék színnel jegyzetelt, a pirossal viszont rajzolt... Bush vonalakat húzogatott a jegyzetfüzetébe, Gprbacsovnak a francia külügyminiszter me­sélt vicceket. Egyébként a dísz­vacsora rákkrémleves, bifsztek apró hagymával és articsóká­val, sajt es gesztenyés sütemény volt. Mindezt 1978-as évjáratú Chateau Grand Puis Lacoste és 1985-ös Clos des Mpches bor­ral lehetett megöntözni. A pezsgő 1982-es Louise Pom- mery volt. A terem hossza 75 méter, szegény pincérek! HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL A tervgazdaság romjain Ingatag alapokon, a közpon­ti tervezés romhalmain építge­tik Közép- és Kelet-Európa or­szágai piacgazdaságaikat egy évvel a berlini fal leomlása után '— állapítja meg a Reuter brit hírügynökség elemzése. A la­kosság kezdeti lelkesedése a de­mokráciáért és a vállalkozásért kezd lehűlni, amint mind érez­hetőbbé válnak az átalakulás terhei, az emelkedő árak, a munkanélküliség. A térség or­szágaiban az idén számottevő­en visszaesett az ipari termelés; Magyarországon es Jugoszlávi­ában 10-10 százalékkal, Romá­niában és Lengyelországban pe­dig több mint egynegyeddel, a korábbi esztendő teljesítményé­vel egybevetve. Az infláció éllo­vasa Lengyelország, szeptem-. berben éves. szintre vetítve 558 százalékos volt a drágulás üte­me, igaz, februárban még 1183 százalékos. Magyarofszágori 27 százalék körül van, és töretlenül gyorsul, de még a viszonylag jó helyzetben lévő Csehszlovákiá-: ban is már 13—^15 százalék kö­zöttire becsüli az ütemet a kor­mány. A legszigorúbb reformo­kat bevezető országokban az üzletek tete vannak áruval. Má- sokban a politikai civakodás, az etnikai ellentétek hátráltatják a reformok bevezetését, mi több, már-már a belső piac szétesését vetítik előre Jugoszlávia és a Szovjetunió esetében. A magyarországi taxissztrájk jó lecke volt arra, hogy alapo­san meg kell értetni a lakosság­gal az elkerülhetetlen intézke­dések okát, de főképp célját ^^íija a Reuter. (Reuter) Élen a Sony A nagy. felbontóképességű televízió kifejlesztéséért folyó versenyfutásban a Sony japán elektronikai társaság áll az élen: decembertől forgalmoba hozza első HDTV-normájú ké­szülékét 23 millió jénes, mint­egy 1 miihó forintos áron. A mozifilm minőségű, tökéletes hangot ígérő készülék nyolc­éves fejlesztés eredmenye. A Sony gyártmánya beépített dekóderrel rendelkezik, tehát alkalmas a Japánban a jövő év őszén beinduló rendszeres HDTV-közvetítéseknek min­denféle kisegítő alkatrész csatlakoztatása nélküli vételé­re. A japán cég ugyanakkor ráállt a hagyományos televízi­ókat kiegészítő HDTV-dekó- derek gyártására is, ezeket szintén decembertől forgal­mazza majd mintegy 800 ezer forintnak megfelelő áron. (MTI) Madárkatelefon A hordozható telefon újszerű változatát próbálják ki az NSZK-ban. Münster a színhe­lye annak a kísérletnek, amely a birdie (madárka) elnevezésű mobil telefonnal folyik. A rész­vételhez szükséges, vezeték nél­küli hordozható telefonkészülék 300 márkáért vásárolható meg. Az ilyen készülék birtokosa akár utcai séta vagy egyéb elfog­laltság közben is telefonbeszél­getést folytathat, ha egy birdie- állomás közelében tartózkodik. A „madárkákat” útkeresztező­désekben, bevásárlóutcákban, egyetemeken, autópálya melletti pihenőhelyeken, valamint a re­pülőtéren állítják: fel. Egy-egy birdie hatósugara szabad eg alatt elérheti a 200 métert is. (DPA) 4 Mottó: A szegénység nem szégyen, csak kcllometlen, de mint a járvány, egy­re jobban terjed. A parkban futottunk össze. Kezében elnyűtt szatyrot szo­rongatott, ^melyből kimért szaloncukor ezüstpapírja csil­lant ki, s égy fenyőág7 hegye nyomta -az oldalát. Az ismeret­ség nagyon régi, ugyanis annak idején erről az emberről — aki akkor vállas, derék, erős ember volt, ma gömyedten, megtörve - jár —- azt írtam, hogy társaival a gyárban kiváló munkájukkal dicsőséget szereztek a vasasok között. Említettem neki. — Régen volt, akkor több becsülete, tisztelete volt a dol­gozó embernek, annak, aki megfogta a munka végét, s ab­ból is éít meg. Na, de ne emle­gessük a múltat, foglalkozzunk a jelennel, mert most ez a leg­égetőbb kérdés. Olyan kevés a nyugdíjam, hogy el sem merem mondani. Á feleségemmel — ő is elérte a nyugdíjkorhatárt már — összesen 10 ezer forint­ból kell megélnünk, az egyre gyorsabban rohanó infláció körülményei között... Hová vezet ez? — kérdezte tőlem, s rám emelte szemét, amelyből csupán az elkeseredést lehetett kiolvasni. Nem várta meg a vá­laszt, ő folytatta. — A kuká­hoz, a kolduláshoz! Nézze, ha tovább emelik a villanyt, a táv­fűtés árát, bevezetik a lakás­adót, egyszerűen nem tudom kifizetni. Öregségemre éljen az a szégyen, hogy kidobnak a la­kásomból, vagy elárverezzék a régi fekete-fehér tévémet? So­roljam: mire kell a pénz? A re­zsire, az OTP-tartozásunkra, gyógyszerre, s nem fogja elhin­ni — már miért ne hinné el, hiszen maga is tudja — egy liter tej és négy kifli több mint húsz forintba kerül. Sóhajtott, a szakadozott szatyrot a másik kezébe vette, s tovább folytatta. — Nem lehetett gyerekünk. Egész életünkben azért dolgoz­tunk, hogy megvegyük a két­szobás lakást, sőt, még egy Trabantra is jutott. A kocsit tavaly adtam el, mert a látá­sommal is baj van. A minap mondta az asszony: jól tettük, mert ma eladni sem lehetne, üzemeltetni sem, no, meg az árából eddig kiegészítettük a „nagy” jövedelmünket. Sajnál­tam áz autót, mert ez volt az egyetlen szórakozásunk. Nem mentünk messzire, csak csupán ide a Tősfürdőbe, Most már ez sincs — tette hozzá lehangoltan —, s ezután még más sem lesz. Nem bízom én ezekben az urakban, akik hetvenezer fo­rintért tépik a szájukat a parla­mentben, mi meg hó végén les­sük a postást, mert kenyérre kell a pénz. Köszönöm én az ilyen demokráciát, ahol a nyugdíjasokat a nyomor kü­szöbére taszítják. Felesleges itt minden magyarázat, lassan mi is rászorulunk az ingyenleves­re, a szegénységi bizonyítvány­ra. Ebből pedig nem kérek, in­kább ... Újból legyintett, s ettől meg­csörrent a szatyor. — Fél kiló szaloncukrot vet­tem, de fenyőre már nem tel­lett, egy ágat vásároltam, az is huszonöt forint volt. Szegény lesz a karácsonyunk, de a jö­vőnk is... Kérdezem: megírhatom-e a nevét? A válasz egyértelmű, s igaz: — Miért lenne erre szük­ség? Ezt akár több ezer ember is elmondhatta volna Ön­nek ... Gémes Gábor Milyennek képzeli I a jövő évet: I a nyugdíjasl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents