Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-17 / 295. szám

1990. december 17. • PETŐFI NÉPE • 7 SPORT • LABDARÚGÓ NB III. • SPORT • LABDARÚGÓ NB III. • SPORT • LABDARÚGÓ NB III. CIVIL, FEL A PÁLYÁRA! A cél teljesült, de a helyzetek... 10. KKFHÁZI 15 5 4 6 21—24 14 HONVÉD Könnyű dolguk van a honvéd- csapatoknak, mert csak bevonul­tatják a környék legjobb katona- köteles focistáit, és az így össze­verbuvált csapattal sikert sikerre halmoznak, mig a civil együtte­sek zöme a megmaradásért küsz­ködik. Ilyen és ehhez hasonló vé­leményeket hallani manapság az NB III. Alföld-csoportjában ját­szójó néhány csapat képviselőjé­től. Ezért megkérdeztük Iványi Mihályt, a Kiskunfélegyházi Honvéd SE edzőjét, miképpen vélekedik erről. — Aki ilyeneket állít, annak felajánlom a kispadot — mond­ta. r^t Tény, hogy néhány évvel ezelőtt kivételezett helyzetben voltak a honvédcsapatok, de en­nek már vége. Az utóbbi időben, ahogy süllyedt az ország labda­rúgásának színvonala, úgy esett vissza a katonaköteles focisták tudásszintje is. Négy-öt évvel ez­előtt egy bevonuló játékost szinte azonnal be lehetett dobni a 'mély vízbe, manapság viszont legalább féléves, intenzív foglalkozás kell hozzá, hogy csapatba kerülhes­sen. — Milyen szakmai munka fo­lyik a Kiskunfélegyházi Honvéd- nál? — Szakosztályunkban az ütóbbi tíz évben lelkiismeretesen dolgozó edző kollégáimnak — Villányi Csabának, Kurucz Ist­vánnak, Farkas Lászlónak ^ kö­szönhetően több mint egy csa­patra való játékos került a lesze­relés után az NB I-be, s legalább harmincán a magyar második vonalba igazolhattak. A legtöb­ben, persze, az NB III-ba és a megyei bajnokságokba kerültek vissza. Többször előfordult már, hogy ellenünk olyan játékos rúg­ta a győztes gólt, áld korábban, katonaként, nálunk játszott. Saj­nos, a különböző átszervezések miatt beszűkültek a működési feltételeink, az úgynevezett „re­mek körülmények” pedig teljesen megszűntek. A bevonuló focisták elsősorban katonák és csak sza­bad idejükben sportolnak. Az egy évre csökkentett katonaidő miatt pedig szinte lehetetlen ütő­képes csapatot kialakítani. Rá vagyok kényszerítve, hogy egyre több helybeli, civil játékost szere­peltessek. Nekik viszont megél­hetési gondjaik vannak, de dol­gozom velük, mert ez a hivatá­som. Az eredmény egyre bizony­talanabb, olyan, mint a kutya va­csorája ... — Mit terveztek az őszi idényre és mit sikerült megvalósítani? — A tavalyi balszerencsés ki­esésünk után csak egy cél lehetett előttünk; bajnokságot nyerni és visszajutni a harmadik vonalba, ami sikerült is. A megyei bajnok­ságban jól összerázódott a csa­pat, a játékosok megszokták a győzelmeket, ezért aztán valósá­gos fejbekólintást jelentett az NB III. nyitányán elszenvedett vere­ség. A negyedik forduhrig-viszont helyrerázódott a társasáj^ vagyis tartani tudtuk az 50 százalékos teljesítményt. Az ötödik forduló­ban, a Határőr Dózsa elleni mér­kőzésen, azonban szinte sokkolt bennünket a védelem két kulcs­emberének, Flandreának és Far­kasnak a kiállítása. Szerkezeti változtatásokra kényszerültünk, miközben egymás után három­szor kikaptunk. A nyolcadik for­dulótól ismét összeállt a csapat és a Mezőkovácsháza elleni 3—1-es győzelem elindított egy jó soro­zatot, amelynek végén további tíz pontot sikerült begyűjtenünk. Ezzel végül is a 10. helyen zártuk az idényt, ami megfelel ugyan a kitűzött célnak, de ha egy kicsit több szerencsénk van a helyzetek kihasználásában, akkor a mosta­ni 14 pontunkat további három­néggyel megtoldhattuk volna. — Egyénileg miként van meg­elégedve a játékosaival? — Ősszel 20 játékos kapott le­hetőséget, közülük magasan ki­emelkedett Újfalusi teljesítménye, aki 9 találatával a házi góllövőlis­tát is vezeti. Őt már hosszabb ideje figyeli az Újpesti Dózsa, és elkép­zelhető, hogy tavasszal a főváros­ban rúgja majd a labdát. A többi­ek közül elégedett voltam mind­két kapussal, Flandreával és Fe­kete Robival, valamint Ludasival, Bagy ink aval és Fekete Csabával, akik szinte valamennyi találko­zón a csapat húzóemberei voltak. A többiek viszont hullámzó telje­sítményt nyújtottak. — Melyek a további tervei? — Tavasszal szinte teljesen új csapatot kell kialakítanunk, mi­vel februárban tizenketten lesze­relnek. Az alapozást már január első hetében elkezdjük, erre 8 if­júsági korú játékost is meghívok. A gondok ellenére mégis szeren­csésnek mondhatjuk magunkat, mert biztosítottak a szakosztály működésének feltételei. Remé­lem, hogy zökkenőmentes lesz a felkészülésünk, ki tudjuk majd harcolni a bentmaradást, ami a jelenlegi „felemás” csapatnak szép siker tenne;13,1 “ 'uu,guu" c FarkasTibor JVÁN EGY AGRÁRMÉRNÖKÖM, KÉT TANÁROM, HÁROM BOLTVEZETŐM, ÉS A TÖBBIEK IS TUDJÁK: MIT AKARNAK” Biztonságos védekezés a csapat erénye Hímer István nem taktikázik, bajnoki címért küldi harcba csapatát — lehet, hogy ez a taktika? 2. Kiskőrös 15 9 4 2 25—11 22 A Kiskőrös az NB III. Alföld- csoportjának megyei meglepetéscsa­pata. Hímer István szakedzőt kere­sem, a példás őszi menetelés elemzése miatt. Rohoska György, az egyesület elnökhelyettese igazít útba: ha a pá­lyán már nem is, az Agro Kft.-ben, amelynek igazgatóhelyettese, bizto­san megtalálom. Miközben készsége­sen segít a kapcsolat megteremtésé­ben, kérdésemre elmondja: nagyon elégedettek a mester munkájával, ilyén bravúrra a legidősebb szurko­lók sem emlékeznek a városban. Közben Hímer István hallózik a telefonvonal túlsó végén, s felajánlja, hogy indul a kecskeméti piacra, és találkozhatunk. Nem is állhatom meg kérdés nélkül: mivel foglalkozik az Agro Kft.? Mint megtudom, me­zőgazdasági termékek adásvételére jött létre a társaság, amely az üzleti életben is jól hasznosítja sportbeli kapcsolatait. . — Mikor, hol kezdődött az edzői pályafutása? — kérdeztem már a szerkesztőségben. ,jl973 januárjában a Szolnoki MÁV-nál, ahol három és fél évet töl­töttem, aztán a SZEOL-nál kettőt, majd újabb két évre visszatértem Szolnokra. Később Zalaegerszegre kerültem, aztán a Szegedi Dózsánál, Makón töltöttem egy-egy esztendőt. Mielőtt Kiskőrösre kerültem volna, több mint négy évig Hódmezővásár­helyen edzősködtem. — Hogyan került Kiskőrösre? — Barátok útján, meg talán azért is, mert hosszú időt töltöttem profi­csapatoknál és izgatott az új feladat amator jffirüimé'nyek EozöIC'RuIoh-" ben isffleggyő^ődésem^ hogy á kö^el-o jövőben háttérbe szorul a profizmus, mert tizenhat NB I-es csapatot, meg a másodosztályúakat nehéz lesz fenn­tartani. — Tehát befellegzett a profizmus­nak? — Én ezt nem így mondanám, de az tény, hogy sokkal több csapat működik profi körülmények között, mint amennyit a magyar gazdaság el bír tartani. Valamiféle átrendeződés­re számítani kell, mert erős gazdaság nélkül stabil labdarúgás sem létez­het. — Mit kellene tenni, hogy a folya­matosság megmaradjon a sportban? — Ismét gondot kell fordítani az utánpótlás-nevelésre, mert a kis csa­patok számának a csökkenése' miatt megszűntek a sportág aranybányái. A gyerekekhez ma már a szülők köz­reműködésével vezet az út. És termé­szetesen olyan légkört kell teremteni, hogy az vonzó legyen a fiataloknak. — Milyenek a feltételek Kiskőrö­sön? — A városban és környékén min­dig is voltak, most is vannak tehetsé­ges gyerekek, akik néhány év múlva hasznos tagjai lehetnek a felnőttcsa­patnak. Addig azonban szükség van néhány idegenbeli játékosra, akik a helybeliekkel kiegészülve ütőképes csapatot alkothatnak. — Milyen célt tűztek az együttes elé a bajnokság előtt? |p||Az 1—6. hely valamelyikét cé­loztuk meg. Konkrétabb. feladatot azért nem határozhattunk meg, mert olyan előzményekkel kezdtük az idényt, hogy Bischof külföldre távo­zott, Pál pedig abbahagyta az aktív játékot. TSfenkívül a felkészülésünk • sem volt-zökkenómentcs. hiszenja mi játékosaink mind dolgoznak, és ősz­szel van az idénymunka dandárja. Ezért gyengébb teljesítményre számí­tottunk. A csapat szereplése alapján viszont azt mondhatom, hogy még vannak tartalékaink. — Milyen erényekre utal a kilenc győzelem, a négy döntetlen és a két vereség? r3|r Fazona van a csapatnak, >s ez egyfajta biztonságot ad a játékosok­nak. A hazai mérkőzéseken mindig nyíltan támadtunk, idegenben pedig többnyire zárt védekezésből kontráz­tuk az ellenfeleket. Rengeteg helyze­tét dolgoztunk ki, s na csak ezek egy­negyedét kihasználjuk, pontot sem vesztettünk volna az őszi bajnokság­ban. Ebben az idényben a védelem volt a csapat legstabilabb alakzata. Szentesi és Kovács biztos portás volt a kapuban, a Beregszászi, Szlovák, Kőhalmi I., Szentpéteri négyes közül Beregszászi és Szentpéteri volt a két emberfogó, Kőhalmi I.-nek pedig az volt a feladata, hogy a védelemből irányítsa a középpályásokat. Általá­ban három védővel, öt középpályás­sal és két ékkel játszottunk. Pecznyik és a közelmúltban leigazolt Kőhalmi II. is jól látta el feladatát. Sajnos, az úgynevezett középső tengely volt a csapat leglabilisabb része. Szekér, Verebélyi, Vadászi teljesítményét rontja, hogy hangulatemberek. Sze­rencsére, a csatársorba Szűcs mellé a visszatért Bischof és a felépült Sziiják játékára is számíthatok tavaszra. — Minek tulajdonítja a csapat vá­rakozáson felüli teljesítményét? — Az együttes erénye, hogy van húsz játékosom, és egészséges harc folyik a kezdő 11-be kerülésért. Egy nyelven beszélünk, azonosak a szán­dékaink, hiszen a focisták a pályán akarnak bizonyítani, én pedig a meg­bízatásomnak szeretnék eleget tenni, hogy némi sikerélményem is legyen. Ehhez a feladathoz van egy agrár­mérnököm, két tanárom, három boltvezetőm, és a többiek is tudják: mit akarnak. — Mit várhatnak a kiskőrösi szur­kolók a csapattól tavasszal? ■ — A mérce egyértelmű. Játéktudá­sa, felkészültsége alapján az 1—3. helyre várjuk a csapatot. Nem titkol­juk: szeretnénk megnyerni a bajnok­ságot. „j-v: j-j jBpnczik IsfváúV. y 4bhnSw‘ dlBmmSBm ■HHESt Miskén megdolgoztak a sikerért 1. MISKE 15 11 4 — 39—11 26 „Kék az ég és zöld a fű, oly egy­szerű az élet. Az egyszerűen nem lehet, hogy elveszítselek ...” dú­dolhatná a hajdani slágert bárme­lyik miskei futballista, kedvese helyett természetesen a bajnoki címre gondolván. Az Alföld­csoport őszi első helyezettje rajt­cél győzelmet aratott, amellyel alaposan megnőtt az ázsiója a lab­darúgást kedvelők szemében. A csapat teljesítménye országos viszonylatban is kiemelkedő, hi­szen a másik öt NB III-as csoport listavezetője közül egyik sem szer­zett 26pontot, egyik sem rúgott 39 gólt, es a harmadik vonal 96 együttese közül csak a Miske és a Duna-csoport éllovasa, a Pénz­ügyőr maradt veretlen. A másfél éve sportköri elnök nélkül tevékenykedő labdarúgó­csapat őszi mérlegét Molnár Fe­renc vezetőedző vonta meg: „Nem akármilyen feladatot vállaltam, amikor rövid idő után másodszor a nyáron ismét leültem a miskei zöld-fehérek kispadjára. Elsősor­ban azért, mert ennek a kisköz­ségnek a csapata már hetedik éve a magasabb osztály kapujában áll, s most végre át is akar lépni azon. Másodsorban azért sem volt könnyű dolgom, mert öt, nem akármilyen képességű játékos tá­vozott tőlünk, s ebből négy—Ko­vács Imre és Tóth Róbert (BSK), Tasnádi József (KTE), Kakonyi László (Paksi Atomerőmű) az NB II-be. Az itt maradt 14 labda­rúgó közül három tartós sérülés­sel bajlódott. így elég reményte­lennek tűnő helyzetben, de annál nagyobb akarással láttunk mun­kához. Először az addigi edzés­módszeren, azután a csapatjáték­rendszerén kellett változtatni. A labdarúgóknak megmondtam: nálam nem számít: ki régi, ki új, öreg vagy fiatal, csak az a fontos, hogy jó teljesítményt nyújtson és mindig győzni akarjon. Takti­kánk nem lehetett más, mint a gyors, szellemes támadó futball visszavarázsolása a miskei pályá­ra. Szerencsére, a játékosok meg­értették elképzeléseimet, és rövid idő alatt merész terv született: a dobogó legfelső fokára jutás. Köztudott, hogy az autóverse­nyeken annak a pilótának a leg­kedvezőbb a helyzete, aki az első rajtkockából indul. Mi is úgy ter­veztük, hogy az első „futamban” az élre kerülünk és senkinek sem adva lehetőséget az előzésre, mi­nél nagyobb előnnyel nyerjük az őszi versenyt. Ennek megfelelően már a harmadik fordulóban „rob­bantottunk”, és az idény végén 4 pont előnnyel futottunk a célba. Mind a vidéki, mind a hazai mér­kőzéseinken támadó felfogásban játszottunk, tudatosan variálva a 3—3—4-es, illetve a 4—3—3-as felállást. A csapatrészekről készült érté­kelés alapján a védelemé az el­sőbbség, külön is kiemelve belőle Jeszenovics, Paletta, Miskolczi és Goldschmidt folyamatos, jó telje­sítményét. Ez a több éve együtt játszó, így az átlagosnál összeszo- kottabb, rutinosabb hátsó sor az első négy találkozón még gólt sem kapott, sőt, az őszi idény folya­mán vidéken mindössze egyet, és ez példa nélküli. Talán a könnyel- musködésnek tudható be, hogy hazai pályán két közepes képessé­gű csapat, az Orosháza és a Dabas három-három alkalommal vette be a kapunkat. Ezzel szemben nyolc együttes egyszer sem találtu hálónkba. A legtöbb gondot a középpá­lyássor kialakítása okozta, mivel az előző bajnoki év végén három játékos is innen ment el. Emiatt rövid ideig kisebb zűrzavar kelet­kezett, de a pánikkeltőket elég gyorsan sikerült „lehűteni”, és be­bizonyítani, hogy pótolhatatlan ember nincs. Visszakerültek a csa­patba az addig mellőzött, a mér­kőzések alatt végig csak melegítő játékosok — Pécsi, Miskolczi, Földi, Pesti, Veres —, akik hihe­tetlen akaraterővel készültek, hogy pótolni, illetve feledtetni tudják a távozókat. A már „leírt” Pesti újra a régi lett. Sérüléséig Pé­csi és Földi is ragyogóan helytállt, Miskolczi csatasorba állítása pe­dig új színt hozott a játékba. Köz­ben feltűnt a középpályán egy új tehetség, Kiss János is. A sok jo mellett el kell mondanom, hogy a példátlan sérüléshullám miatt szinte alig volt módom rá, hogy egymást követő két mérkőzésen ugyanazokat a játékosokat szere­peltessem. A támadósor a megszerzett 39 találattal önmagát minősíti. Bog­nárt és Csincsákot, akik 9-9 góllal vezetik a listát külön is szeretném kiemelni. Remélem, hogy a csa­társor további csiszolásával ta­vasszal még több gólparádéban lesz része a csapat lelkes szurkoló­inak. Egyedül az bosszant, hogy a Magyar Kupában nem sikerült továbbjutnunk, pedig az őszi eredményes szereplésnek ez lett volna a koronája. Az alapozást, napi kétszeri edzéssel, január 7-én kezdjük, majd a hónap végén részt veszünk a Bácska Kupa küzdelmeiben. Közben minél több NB-s gárdá­val szeretnénk előkészületi mér­kőzéseket játszani. A csapatnál kitűnő a közösségi szellem, bízom benne, hogy tavasszal folytatni tudjuk látványos menetelésünket a magasabb osztály irányába. ” Szabó Etelka Három csapatban 59 játékos jutott szóhoz Az őszi idényben a három megyei NB III-as csapatunk­ban 59 játékos kapott lehetőséget a bizonyításra. A Midié együttesében 19 játékost szerepeltetett Molnár Ferenc edző. Közülük hatan — Jeszenovics, Jagicza, Pesti, Goldschmidt, Csincsák és Veres — valamennyi mérkőzé­sen a kezdő csapatban játszottak. Habért, Bognár, Paletta és Kis 13 mérkőzésen jutott szóhoz, bár az utóbbi csak hatszor volt kezdő ember és hétszer csereként állt be. Miskolczi és Pécsi 11 találkozón lépett pályára. A többiek tíznél kevesebb mérkőzésen jutottak szóhoz. Legtöbbször Horváth, egy mérkőzésen kezdett és nyolc alkalommal cserejátékosként szerepelt. A Kiskőrös együttesében 20 játékos jutott »óhoz. Öten — Szentesi, Szentpéteri, Beregszászi, Szűcs és Pecznyik —volt kezdő valamennyi mérkőzésen. Szlovák és Kőhalmi L 14 mérkőzésen játszott. Ugyanennyi alkalma volt Szekér­nek is, de ő kétszer csereként állt be. Kőhalmi II, és Verebélyi 13 találkozón jutott szóhoz, utóbbi kétszer csere­ként. Sziiják 12, Szabó P. 11 találkozón, Vadászi pedig 9 esetben bizonyíthatott. Csereként legtöbbször — hét mérkőzésen -sjj Szabó P. játszott. A Kiskunfélegyházi Honvéd csapatában is 20 játékost küldött pályára Iványi Mihály edző az őszi idényben. Vala­mennyi találkozón csak Bánfi, Újfalusi & Ludasi volt kezdő ember. Fekete Zs., Bagyinka, Fekete Cs. és Hanga 14 mérkőzésen, Farkas és Loós 13, Tóth 12, Domonics 11 találkozón került a csapatba, Flandren kapus 9 mérkőzé­sen védett, de egy kiállítás után Fekete R. nagyon jól helyettesítette. AZ IDÉNY LEGJOBBJA: ÚJFALUSI A megyei csapatok NB III-as válogatottja A tudósítók által a mérkőzéseken kiemelt játékosokból összeállítottuk a megyei NB Bl­as A és B válogatottat. Az A csapat érdekessé­ge, hogy ide több játékos került be a 2. helye­zett Kiskőrösből, mint a biztos első Miske csapatából. Ennek alighanem az az oka, hogy a miskei tudósító szigorúbban ítélte meg a saját csapatának játékosait, mint kiskőrösi kollégája. A megyei NB III-as válogatott, A csapat. (zárójelben a klub és az a szám, ahányszor kiemelt teljesítményt nyújtott). Szentesi (Kis­kőrös/ 5) — Kőhalmi U. (Kiskőrös/ 4), Szlo­vák (Kiskőrös/ 7), Paletta (Miske/ 7), Kőhal­mi I. (Kiskörös/ 8), Goldschmidt (Miske/ 4), Újfalusi (Kkfházi Honvéd/ 10), Csincsák (Miske/ 6). Ludas (Kkfházi Honvéd/ 8), Szűcs (Kiskőrös/ 8), Bognár (Miske/ 4). B csapat: Jeszenovics (Miske/ 3), — Jagi­cza (Miske/ 2), Fekete Cs. (Kkfházi Honvéd/ 4), Beregszászi (Kiskörös/ 2), Miskolczi (Miske/ 4), Domonics (Kkfházi Honvéd/ 3), Pesti (Miske/ 2), Bischof (Kiskőrös/ 2), Ba­gyinka (Kkfházi Honvéd/ 3), Pecznyik (Kis­kőrös/ 4), Veres (Miske/ 3). Legtöbbször, tíz alkalommal, Üjfalusi (Kkfházi Honvéd) volt a kitűntek között, és ebből egyszer a mezőny legjobbjának is vá­lasztottak. A tudósítók véleménye szerint te­hát ő az ősz NB IB-as játékosa. AZ NB ffl. MEGYEI GÓLSZERZŐI 9 gólos: Bognár, Csincsák (Miske), Újfalu­si (Kkfházi Honvéd). 8 gólos: Szűcs (Kiskörös). 5 gólos: Vadászi (Kiskőrös), Bagyinka (Kkfházi Honvéd). 4 gólos: Pécsi, Földi (Miske), Verebélyi (Kiskőrös). 3 gólos: Goldschmidt, Miskolczi, Veres (Miske), Ludasi (Kkfházi Honvéd). 2 gólos: Pesti (Miske), Kőhalmi II., Szúr­ják, Szekér (Kiskőrös), Loós (Kkfházi Honvéd). 1 gólos: Paletta, Hayerbacher (Miske), Szentgyörgyi, Pecznyik (Kiskőrös), Fekete Cs., Hanga (Kkfházi Honvéd.) Feladó neve: Megrendelő (bélyeg nélkül feladható) Lakcíme: POSTAHIVATAL POSTASZOLGÁLATI HELYBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents